Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
1983. május 31. 9ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szolnok megye mezőgazdaságának helyzete és további feladataink (Folytatás a 4. oldalról) a zöldséget. Feltétlenül indokolt változtatni a palántanevelés módján is, lehetővé téve a korai szabadföldi termelést. Azt, hogy a termésnek jelentős részét primőráruként exportra lehessen értékesíteni. Megjegyzendő, hogy jelenleg néhány szövetkezetünkben a zöldségtermelésben szemléleti hiba is van, mert kizárólag, vagy elsősorban aránylag kis mennyiségű primőráruként értékesíthető zöldségfélék termelésére törekszenek, nem érvényesül náluk az a törekvés, hogy minél korábban, minél nagyobb mennyiségben, lehetőleg olcsón lássák el a lakosságot zöldségfélékkel. A koncentrálásra irányuló törekvéssel egyidőben el kell érni, hogy minden községben megtermeljék a helyi fogyasztásra szükséges mennyiséget. Szőlő és gyümölcstermelés Mint ismeretes, szőlőtermelésre megyénk talajának egy része és éghajlatunk is kedvező. Az 1958-ban tartott együttes tanácskozás arra hívta fel a figyelmet, hogy külön gondot kell fordítani a két nagy szőlőtermő terület: Jászberény város és a Tiszazug szőlőterületeinek felújítására és a szőlőtermelés fokozására. De nemcsak a lehetőségek, hanem meglévő szőlőterületeink nagysága is szükségessé teszik, hogy többet törődjünk e termelési ággal, hiszen 14 500 kh-on termelünk szőlőt. Szőlőink állapota egyáltalán nem megnyugtató. Átlagtermésük alacsony. Szőlőterületünknek több mint a fele, 8400 kh háztáji gazdaságban, vagy egyének tulajdonában van. A mezőgazdasági üzemek tulajdonában lévő 6100 kh szőlőből is mindössze 1500 kh a tényleges nagyüzemi művelésre alkalmas, a többi csak kisüzemi módszerekkel művelhető, emellett vegyes fajtájú, különböző gyümölcsfákkal meglehetősen sűrűn beültetett. Gazdaságaink többségében megoldatlan a szőlő feldolgozásának gépesítése. A kipusztult tőkék pótlására és újak telepítésére nem rendelkezünk kellő mennyiségű szaporító anyaggal. Amennyiben a telepítésben és a tőkék pótlásában gyorsabb ütemben akarunk előbbre menni, feltétlenül szükséges a megyénkben szaporító anyag ellátással is foglalkozni. A gazdaságok vezetőinek pedig határozottabban kell törekedniük arra, hogy az új telepítések megfelelő fajtákból, nagyüzemi művelésre alkalmas módon történjenek. Bátran alkalmazzuk gz ország többi részén már bevált, új módszereket. Gyümölcstermelésünk helyzete sem jobb a szőlőénél. A megyében 4 milliónál több gyümölcsfa van, ennek egyrésze kisüzemekben és szórványosan helyezkedik el. Emiatt rendkívül nehéz a gyümölcsfák gondozása, ápolása és védelme is, ami gyakorlatilag alig folyik. Legnagyobb probléma a közösben lévő szétszórt gyümölcsösökkel és a zártkertekkel van. Nem tekinthető jónak gyümölcsfáink fajta összetétele sem, mert aránytalanul magas a szilvafélék aránya, ugyanakkor a kajszi csak jelentéktelen területet képvisel és kihasználatlanok a lehetőségeink a bogyós gyümölcsök, valamint az őszibarack termelésben is. Külön nehezíti a gyümölcstermelést, hogy nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű tároló hely, hűtőház és előkészítő helyiség sem. Gyümölcstermelésünk színvonalát megfelelően jellemzi a rendkívül alacsony exportarány. Megyeszerte gondot okoz a gyümölcstermő területeken, hogy a közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, a MÉK által fel nem vásárolt gyümölcs feldolgozására nincs lehetőség, holott annak túlnyomó része aszalásra, vagy gyümölcslé készítésére alkalmas volna. Jelenleg e gyümölcsöt pálinkafőzésre használják fel. A tennivalókat illetően az irányelvekben mind a terület fejlesztésére, mind a minőség javítására, valamint a gyümölcs feldolgozására javaslat van. Hangsúlyozni szükséges, hogy mindenekelőtt a nagyüzemi szemlélet kialakítására van szükség telepítésben, művelésben és felhasználásban egyaránt. Emellett nagyobb gondot kell fordítani a háztáji gyümölcsösök kezelésére és felújítására is, különösen a zártkertekben. Öntözés Megyénk éghajlati és talajadottságai, valamint az átlagtermések növekedése szükségessé, az öntözésre felhasználható víz mennyisége pedig lehetővé teszi az öntözéses gazdálkodás fejlesztését. Érvényesítettük az 1958-ban elfogadott határozat ide vonatkozó pontját, amely úgy szólt, hogy: „Az 1958-as évtől kezdődően különösen nagy figyelmet kell fordítani a szántóföldi öntözés kiszélesítésére.” Öntözött területeink nagysága több mint kétszeresére — 42 000 kh-ról 97 000 kh-ra emelkedett. Lényegesen javult az öntözőtelepek és berendezések hasznosításának foka. 30 százalékról 60 százalékra. Változott az öntözés módja is. Korábban túlnyomó részt felületi módszerrel, azon belül is árasztásos m -dszerrel öntöztünk, 1962- ben pedig már a területnek több mint 30 százalékán folyt esőztető öntözés. Kedvezően alakult az öntözött terület kulturánkénti megoszlása is. Amíg 1958-ban az öntözés túlnyomó többségét a rizs jelentette, addig 1962-ben közel 30 000 kh kapásnövényt, mintegy 23 000 kh szálastakarmányt, kb. 14 000 kh rétet és legelőt, azonkívül kertet és egyéb növényféleséget öntöztünk, míg a rizs az öntözött területnek 1/6-át tette ki. Az öntözés figyelemreméltó termésfokozó hatással járt. A Statisztikai Hivatal adatai szerint 1962- ben a különböző kultúráknál a termésnövekedés az öntözött területek javára átlagosan 20—40 százalék között mozog. Ez nem lebecsülendő, de rögtön hozzá tehetjük, nem is kielégítő, különösen, ha 1962-t úgy is figyelembe vesszük, hogy rendkívül aszályos év volt, amikor kellően szakszerű és hatékony öntözésnek a termésátlagokat meg kellett volna dupláznia, öntözéses gazdálkodásunk egvik fő problémája éppen ebben van, vagyis abban, hogy nem kielégítő mértékű az öntözés termésfokozó hatása. Ennek okai: az öntözés szakszerűtlensége; az öntözőtelepek egy részének korszerűtlensége; s az, hogy nem a kellő időben öntözünk, továbbá; a nem kellő mennyiségben szolgáltatott vízmennyiség, valamint az, hogy gazdaságaink vezetői nem gondoltak arra, hogy csak öntözéssel kellő hatás nem érhető el, hogy az öntözés következtében jelentkező terméstöbblet igényli a fokozottabb talajerőpótlást. Az öntözés másik problémája, hogy éppen a termésátlagok nem megfelelő mértékű növekedése következtében nincs meg a megfelelő arány az öntözéssel előállított többlettermék értéke és az öntözésre fordított kiadások között, másszóval az öntözéses gazdálkodás még nem elég gazdaságos. Az öntözéses gazdálkodás termésfokozó tényezőjének alkalmazásával, tehát a többlettermés növelésével, ugyanakkor az öntözésre fordított költségek észszerű csökkentésével növelnünk kell az öntözés gazdaságosságát. Jól meg kell tanulnunk az öntözéses gazdálkodást, mert az öntözési lehetőségek igen gyors és nagymértékű növekedése következik be megyénk területén a II. Tiszai Vízlépcső létesítésével. Erdősítés 1958-as együttes tanácskozásunk határozata a többi között azt mondja, hogy: „A fásítás Szolnok megyében a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó harcnak egyik lényeges feltétele”. 1958-hoz viszonyítva említést érdemlően haladtunk előre. Akkor megyénk területének csak 1,7 százaléka volt erdőterület, jelenleg 2.8 százaléka. Az előrehaladás nem változtatta meg lényegesen megyénk arculatát és nem változtatott azon a helyzeten sem, hogy megyénk az ország legfátlanabb megyéje. Meglévő erdőinknek kb. 25 százaléka a Tisza hullámterében, a többi egyenlőtlenül szétszórva helyezkedik el. 500 hektár körüli összefüggő erdő a Tisza hullámterét leszámítva, összesen 4 helyen van. Az erdősítés és fásítás gazdasági, egészségügyi és esztétikai jelentőségét egyaránt figyelembevéve feltétlenül szükséges, annak további erőteljesebb ütemben történő folytatása. 1980-ig mintegy 25 000 kh-t kitevő területet keli erdősítenünk és fásítanunk. Ezzel a 7—8 százalékos erdősűrűséget érjük el. Nyilvánvaló, hogy nem tudjuk célul kitűzni az országos átlag elérését, sőt megközelítését sem, törekednünk kell azonban arra, (rogy az alföldi megyék átlagához — amelytől lényegesen elmaradtunk — felzárkózzzunk, ügyelve arra, hogy minimális területet vonjunk el a szántóföldi műveléstől. Az erdősítés és fásítás ne csak a csemeték elültetését foglalja magában, hanem feltétlenül nagyobb gondot fordítsunk a kiültetett csemeték és általában a meglévő fák gondozására, védelmére Meg kell szerettetni a fát a megyében. Rét- és legelőgazdálkodás Mezőgazdaságunk legelhanyagoltabb része a rét- és legelőgazdálkodás. A megye 186 mezőgazdasági üzeméből gyakorlatilag minden gazdaság rendelkezik rét- és legelővel, bár területük az egyes gazdaságok között igen eltérő. Rétjeinket és légióinkét túlnyomó többségükben a gyérülő fűállomány, az elhanyagoltság, az igen alacsony terméshozam jellemzi. Sem állami gazdaságaink, sem termelőszövetkezeteink nem fordítanak kellő gondot a rétek és legelők talajerejének pótlására, elhanyagolják a gyomtalanítást, nem pótolják a kikopott fűállományt, nem öntözik a legelőket, holott a rétek és legelők fűhozamának növelésében igen nagyok a tartalékaink. A Nagykunsági Kutató Intézet Karcag határában a 4. sz. műút mentén szikes, gyér fűállományú területen kísérleteket folytat a legelők javítására, fűhozamának növelésére. A kísérlet bizonyítja, hogy rétjeink és legelőink fűhozamát különleges eljárások nélkül, nem túl drágán, egyik évről a másikra ugrásszerűen lehet növelni. A kutató intézet tapasztalatait feltétlenül általánosságban hasznosítani kell. Állattenyésztés A mezőgazdaság szocialista átszervezése után egyik legnagyobb gondot a közös állattenyésztés megszervezése, az állatállomány elhelyezése és takarmány-ellátása jelentette. A gyors ütemben megalakult mezőgazdasági nagyüzemekben szó szerint egyik hétről a másikra emelkedett többszörösére a terület és állatállomány. Jelenleg az állatállomány meghaladja az 1959. évi szintet. Kedvező változás következett be az állomány szektorális megoszlásában is, a közös gazdaságok javára. Négy év alatt a termelőszövetkezetek közös szarvasmarha-állománya négyszeresére, sertésállománya közel négyszeresére, juhállománya másfélszeresére emelkedett. Emelkedett ez idő alatt az állami gazdaságok állatállománya is. Probléma, hogy a háztáji gazdaságok állatállománya csökken. A mennyiségi növekedés úgy következett be, hogy közben a közös gazdaságokban nagymértékű minőségi javulást értünk el. Sza rvasmarhaá llomá nyunk az 1958 évi 108 000-ről 120 000-re emelkedett, ezen belül a tehénállomány 47 000-rő] 48 000 fölé. Az egyéni gazdaságokban és a háztájiban lévő szarvasmarhák száma 42 000. A minőség javulását mutatja, hogy 1958-tól 1962-ig a termelőszövetkezetekben az egy tehénre eső tejtermelés! átlag 1700 literről 2100 literre emelkedett, közel egyharmadával emelkedett a törzskönyvezett tehenek száma, emelkedett a borjúszaporulat. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink egyre nagyobb számban és eredményesen alkalmazzák az olyan új módszereket, mint a mesterséges termékenyítés, valamint a mesterséges borjúnevelés. Intézkedések születtek a szarvasmarha-állomány tbc-fertőzésének csökkentésére. sőt Karcagon tbc. negatív állomány kialakítását kezdték meg. Az átszervezés óta növekedett a sertésállomány is, az 1958. évi 400 000-ről 430 000-re, amelyből több mint 37 000 az anyakoca. Az állománynak mintegy 35%-a van az egyéni gazdaságokban és háztáji tulajdonban. A sertésállomány szaporulati mutatói emelkedtek. Változott a sertésállomány fajtaszerinti összetétele. Az 1958-cal szemben, amikor a megyében a mangalica-állomány volt túlsúlyban, a fehér hússertés került előtérbe, ez adja az állomány zömét. Juhállományunk az 1959. évi 155 000-ről 228 000-re emelkedett, amiből háztáji és egyéni gazdaságban mintegy 19 000 van. A juhállomány fajtaszerinti öszszetételében lényeges változás nem történt, jelenleg is a fésűs-merinói van többségben. A szaporulati mutató és a nyírási átlag egyaránt emelkedett, de nagyobb erőfeszítésekre van szükség a tej- és gyapjúhozam emelése érdekében. Az állatállományom belül legerőteljesebben fejlődött az elmúlt időszakban a kö-Felvételre keresünk lakatos, fúrós, hegesztő, targonca vezető szakmunkásokat. 18 éven felüli férfj segédmunkásokat. Munkásszállás van. Jelentkezés: Vegyipari Gép és Radiátorgyár, Budapest X. kér. Gyömröi u. 76—78 a felvételi irodában. zös gazdaságban a baromfiállomány. Gyakorlatilag kialakult a baromfitenyésztés nagyüzemi módja. — 1958-ban nagyüzemi baromfitenyésztés csak néhány állami gazdaságban és tsz-ben volt. — Jelenleg mezőgazdasági nagyüzemeink többségében tenyésztenek baromfit. A mintegy 2,8 millió baromfiból 1,8 millió a nagyüzemekben van. Amíg 1959- ben a megyében a nagyüzemi baromfikeltető kapacitást hatvan 10 000-es keltetőgép jelentette, addig jelenleg 133. ilyen keltetőgépünk van. Ez nemcsak a keltetés módjának a változását jelenti, hanem azt is, hogy mostmár a háztáji gazdaságokat is mind nagyobb mértékben el tudjuk látni fajtiszta, vérvételezett állománytól származó naposbaromfival. Ebben az évben már több mint 3 milliót tudunk a háztáji gazdaságok rendelkezésére bocsátani. Nagyüzemi baromfitenyésztésünknek több problémája van: — egyik, hogy egyoldalú, csak a tyúkfélék tenyésztésére irányul. Gazdaságaink nem használják ki a megye számos területén rendelkezésre álló igen kedvező lehetőségeket a víziszárnyasok tenyésztésére. A másik probléma a takarmányozás színvonala, a takarmányok elégtelen értékesítése, aminek következtében a baromfitenyésztés nem mindenütt gazdaságos. Alacsony a tojáshozam és nagyon sok a minőségi kifogás. A árubaromfi jelenleg is kevés és drága. Az állatállomány férőhely ellátottságáról mindössze annyit, hogy nagy számban építettek megyénk állami gazdaságai, de mindenekelőtt termelőszövetkezetei szarvasmarha, sertés, juh és baromfi férőhelyeket. Az 1959-es állapothoz viszonyítva figyelemre méltó javulás is van a férőhely ellátottságban, — mégis kevés a hely. Állategészségügyről szólva szintén javulásról számolhatunk be. Ez mindenekelőtt a baromfiállományra vonatkozik, ahol kezdetben 20—25 százalékos elhullás volt megyei átlagban, míg tavaly ez 6—7 százalékra csökkent. Egészében véve javult a helyzet a szarvasmarha és sertés elhullás tekintetében is. Eredményes a küzdelem az állatállomány korábban ismert betegségei ellen, ugyanakkor azonban az utóbbi években új, addig nem ismert betegségek ütötték fel a fejüket, mint pl. a vírusos tüdőgyulladás a szarvasmarhaállományban, a fertőző gyomor- és bélgyulladás a sertésállományban. Az elhullás csökkentése érdekében jobban össze kell hangolni az állatorvosok és állatgondozók munkáját, főleg a betegségek megelőzésében. Feltétlenül említést érdemel a góndozói munka fejlődése. A néhány évvel ezelőtti állapottal szemben, amikoris kialakult állandó gondozód gárda alig volt és a gondozók szakmai ismeretei is igen alacsony fokon állottak, jelenleg nemcsak az állami gazdaságok, hanem a termelőszövetkezetek állatgondozóinak többsége is stabilizálódott és szakmailag is sokat fejlődött. Nagyüzemeinkben a korábbi állattartás helyett kezd kialakulni az állattenyésztés. Ugyanakkor szóvá teendő, hogy az állattenyésztésben — mindenekelőtt a gondozás hiányosságai következtében számos probléma van. Ilyenek pl. a bátortalanság a fajták és a tenyésztési módszerek tekintetében, a tenyészállatok nem kellő mértékű kihasználása, amit a tenyészállatok életkora, a szaporulati mutatók és a termékhozamok egyaránt érzékeltetnek, az elhullás még mindig magas aránya, és különösen, hogy igen elmaradott gazdaságainkban a takarmányozás technológiája, ennek következtében alacsony a takarmányértékesítés százaléka. A takarmánybázisról egyértelműen azt kell megállapítanunk, hogy ez nemcsak az állattenyésztésnek, hanem az egész mezőgazdaságnak egyik fő problémája. Lényege, hogy a rendelkezésre álló takarmány mennyiségileg csak részben fedezd az állatállomány szükségletét és amellett összetételében sem megfelelő. Ennek következtében takarmánygondjaink állandósultak. A takarmánybázis nem kielégítő voltát három fő okra lehet visszavezetni: az egyik, hogy gozdaságaink vezetői nem fordítanak figyelmet a gazdaságon belüli arányokra és az állatállományt lényegesen gyorsabb ütemben fejlesztik, mint ahogyan a takarmánybázis azt lehetővé tenné. A másik ok a takarmánynövények alacsony termésátlaga. A harmadik ok, hogy a rendelkezésre álló kevés takarmány ’S rosszul értékesül. Az állatállomány és a takarmánybázis között lévő aránytalanságnak van döntő szerepe abban, hogy a törzsállomány — főleg sertésben — nagyon ingadozik, az állati termékhozamok emelkedése lassú és esetenként visszaesés is van, bizonytalan és egyenlőtlen az állati termékekből az árutermelés, a gazdaságok takarmány vásárlásra kényszerülnek,, az állattenyésztés és az állati termékek előállítása rendkívül drága. A rendkívüli nehézségeket okozó takarmányprobléma megoldásának útja a következő hármas komplexum: a) a takarmánynövények termésátlagainak erőteljes növelése; b) az állatállomány növelésének és a takarmánybázis fejlődésének összehangolása oly módon, hogy a takarmány bázisé az elsődlegesség, és; c) általánossá tenni a korszerű takarmányozási eljárások alkalmazását. • (Oláh elvtárs beszámolóját holnapi számunkban folytatjuk.) TEJKARAMELLA TEJKARAMELLA tápláló 10 dkg 2.90 Ft. Nagyméretű sátrak tárolásra, raktározásra takarőponyvák árumegóvásra bérelhetők a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál Budapest, IX., Közraktár utca 30. .telefon: 336—449.
