Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 29. Addisz Abeba után: Egységes fellépés Salazarral szemben Javul a körzeti orvosi ellátás Ülést tartott a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Addisz Abeba. Kalmár György, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az Addisz Abebai csúcs­­értekezlet többet végzett, mint ami­re óvatos megfigyelők számítottak. Igazi siker volt, s a jövő kérdése csupán, hogyan le_ hét fenntartani Addisz Abe­ba szellemét, konkrét tet­tekkel tölteni meg az itt ki­alakított formákat; Hogy ez elé is reménnyel nézhet­nek Afrika népei, azt bizo­nyítja: néhány héten belül, június második felében már össze is üj Dakar­ban az afrikai egységszer­vezet minisztereinek ta­nácsa, hogy megállapodjon a gya­korlati tennivalókban. Melyek azok a fő kérdé­sek, amelyekben az Addisz Abeba-i csúcstalálkozó lé­pést tett előre? Mindenek­előtt gyakorlati katonai és pénzügyi döntéseket hozott, elsősorban az angolai sza­badságharc befejezésére, Addisz Abebéban nyíltan hada* Szentek Salazarnak, aki egy egész földrésszel már nehezen tud szembeszállni. Dél-Afrikával szemben, ahol még nincs szó a há­borúról olyan nyílt érte­lemben, mint Angolában, gazdasági és diplomáciai lépéseket határoztak el. Felszólították a világ kor­mányait, hogy szakítsanak a fasiszta rezsimmel. Ha ilyen felhívásokat eddig el is tudtak engedni a fülük mellett a nagyhatalmak, ma már ez nehezebb lesz, A konferencia leghatározot­tabban figyelmeztette Nagy. Britaimiát, hogy ha füg­­getleséget ad a fehér tele­peseknek Dél-Rhodéziában, ami egyúttal a fegyveres harc kitörését is jelenti, az egész földrész fegyveres erejével találják magukat szemben, A második fő kérdés, amelyben Addisz Abeba si­kert ért el: — Halló, itt a nagyma­ma beszél. A fiatalok mind elmentek a magyar szüreti mulatságra. — Nagy öröm fogott él, amikor e magyar szavakat hallottam a te­lefonkagylóból, a Sao Pauló-i tízegynéhány eme­letes felhőkarcolóban levő szállodai szobámban. Az ismeretlen néni ízes táj­szólással beszélt. Megígér­tem, hogy feltétlenül meg­látogatom a családot, fel­írtam a magyar szüreti mulatság színhelyének cí­mét, s máris taxiba ültem. Hosszú negyedórákon át haladtunk, s messze ma­gunk mögött hagytuk Sao Paulo központját. Rosszul megvilágított, földszintes házakkal szegélyezett, kül­városi utcákban jártunk. A gépkocsivezető egyszer csak szenvedélyes szitko­­zódásokba tört ki. Képtelen volt megtalálni a keresett házszámot. A brazil váro­sokban ugyanis a házszá­mokat az határozza meg, hogy az épületek hány mé­terre vannak egymástól, s így gyakori, hogy 10—15-öt is ugranak a számok. Emel­lett a keskeny utcáikban a forgalom egyirányú, s az a rend, hogy az egymással párhuzamos utcák közül minden másodikban azonos ■ közlekedés iránya. így a gépkocsivezetőinek nem­az eddigi csoportosulások megszüntetése és egysé­ges afrikai szervezet meg­alakítása. Addisz Abebában érvényét veszítette a casablancai charta, megszűnt az afri­kai és malgas államok uni­ója, amelyet monroviai cso­port néven ismernek, fel­számolták a brazaville-i csoportot, s más alakulato­kat, Nyilvánvalóan nem szűntek meg az ellentétek és különbségek. Egységes afrikai szerve­zet megalakulása azonban még akkor is, ha ott éles viták, s nézeteltérések lesz­nek, lehetőséget ad olyan gyakorlati intézkedésekre, amelyek kihúzzák a talajt ezek alól az ellentétek alól. Ha például azokat a gazda­sági intézkedéseket megva­lósítják, amelyek révén szabadkereskedelmi zónát hoznak létre, vámegyezmé­nyeket. pénzügyi és szállí­tási egyezményeket kötnek, afrikai kliringuniót alakíts hak, növekedni fog az afri­kai országok gazdasági ön­állósága, csökkenni a kül­földi tökének való kiszol­gáltatottsága; A harmadik fő kérdés, amiben a konferencia lépést tett előre, az a szerep, ame­lyet a kontinens a világ ügyeinek eldöntésében ját­szik. A konferencia követelé­sét az ENSZ szervezeté­nek átalakítására, hogy ott Afrika megfelelő kép­viselethez jusson, nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. Ha pedig Afrikának na­gyobb szava lesz a Bizton­sági Tanácsban, s másutt, ez azt jelenti, hogy azok az erők növekednek, amelyek a béke védelmét, a feszült­ség csökkentését, s a lesze­relést tartják szem előtt. Tisztázásra vár az a kérdés, hogyan válhatott az ad­­disz-i konferencia lénye­gesen nagyobb sikerré, mint amire a megfigyelők számítottak. egyszer fed keH. becsülnie, hogy melyik az a kereszt­utca, amelyen befordulbait a keresett helyre. S ha pedig eltéveszti, újabb idő­ket vesztegethet él a ke­reséssel. Most is ezért volt a nagy szitkozódás. Végre megérkeztünk a Lapa nevű városrész egyik emeletes vendéglője elé. A nagyteremben már javában folyt a szüreti mulatság. A Március 15. magyar klub vezetői nagy örömmel fo­gadtak. A girlandokkal fel­díszített teremben, ahol stílszerűen lelógó szőlőfür­töket is erősítettek a meny­­nyezethez, óriási volt a jó­kedv. A táncparketten bra­zil szambára táncoló fiata­lok között kellett átprése­­lődnünk az idősebb korosz­tályig. Magyar nótákat da­­lolgattak — mint később megjegyezték — ,,sajnos, csak brazil bor mellett”. Megismerkedtem a klub vezetőségével, köztük a fő­titkárral, Radovan Dusán­nál, egy Erdélyből ideszár­mazott egykori magyarral. Majd egy 55—60 év körüli férfi mutatkozott be Szabó néven. Ök — a legilleté­kesebbek — tájékoztatták a Sao Pauloban élő magya­rok helyzetéről. Mintegy 50—55 ezer ma­gyar bevándorolt él Sao Mindenekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy míg töméntelen anyagi nehéz­séggel küzdő kisebb orszá­gok vezetői otthonukban nehezen tudtak ellenállni a volt kolonialista hatal­mak nyomásának, itt, Ad­disz Abebában megérezték az összefogás erejét. Egy­szerűen nem lehetett más nyelven beszélni, mint az imperialista-ellenes egysé­gén. Az olyan aggályosko­­dók, mint Tsiranana, Ma­dagaszkár elnöke, kisebb­ségbe szorultak, s végül maguk is csatlakoztak a Athén, május 28. A politikai gyilkosságnak áldozatul esett Lambrakisz képviselő holttestét tegnap Szalonikiből Athénbe szál­lították. A görög főváros pálya­udvarán több ezer ember a görög nemzeti himnuszt énekelve fogadta a Lamb­rakisz hamvait szállító vonatot A foyáros fontosabb pont­jain erős rendőri készültsé­get helyeztek el és na­gyobb rendőrosztagokat ve­zényeltek ki a pályaudva­rokhoz is a tömegek fel­tartóztatására. — Incidens nem volt. A világ minden részéből érkeznek a tiltakozó táv­iratok a görög kormány­hoz. Bernal professzor, a Béke­világtanács ügyvezető el­nöke a Görög Békebizott­sághoz intézett táviratában közölte a Béke-Világtanács­­nak azt a döntését, hogy Lambrakiszt a béke arany­érmével tüntetik ki. Pritt, a Demokratikus Jogászok Paulában. Ezek több cso­portra oszlanak, politikai nézeteik szerint. Általában elegendő, ha valaki meg­mondja Brazíliába érkezé­sének dátumát, s máris következtetni lehet politi­kai nézeteire. Az első cso­portba az „ősbevándorol­­tak”, vagy ahogy itt neve­zik őket, a „húszasok” tar­toznak. Nagy részük a húszas években, a Tanács­­köztársaság leverése utáni időkben érkezett Brazíliába. Ok azok, akik legjobban megőrizték magyarságukat, és igyekeznek minél eleve­nebb kapcsolatot fenntar­tani az óhazával. Fiaikkal és leányaikkal együtt ók alkotják a Március 15. ma­gyar klub gerincét. Meg­őrizték haladó gondolkodá­sukat a Sao Pauló-i mun­kásmozgalom küzdelmeiben. Mint elmondották, nagy ünnep számukra, ha a klubjukban magyar filmet mutathatnak be. A másik nagyobb cso­porthoz azok tartoznak, akik közvetlenül a második világháború előtt vagy alatt vándoroltak ki Bra­zíliába, elsősorban az anti­szemita üldözések elől, ők az úgynevezett „harminca­­sok”. Nagy részük ma is meggy őződéses antifasiszta, de távol tartja magát a brazil nép haladó mozgal­madtól. Csupán az utóbbi időben kezdtek el jobban érdeklődni a politika ala­kulása iránt, mert — mint egyik vezető képviselőjük, egy Sao Pauló-i üzletház tulajdonosa, egy későbbi beszélgetés során elmondta — aggasztja Őket, hogy Brazíliában fasiszta csopor­ti a tározót t cselekvés hívei­hez. Nyitva marad termé­szetesen a kérdés, mi lesz, ha ezek a kormányfők ha­zamennek. s otthon folyta­tódik a neokolopialista nyomás. Ennek a veszélye meg­van, de nem véletlen, hogy a miniszterek ta­lálkozóját olyan rövid, néhány hetes határidőre hívják össze, mert minden gyakorlati lé­pés csökkenti az említett nagyhatalmi befolyás terét, s növeli az afrikai orszá­gok önállóságát. Az afrikai államfők, akik most Ad­disz Abebában megérezték egy kontinens összefogásá­nak erejét, nem haboznak majd újra és újra meríteni ebből a forrásból. Az érte­kezlet megkezdésekor fél­ve kellett bánni a jelzők­kel, most azonban nyugod­tan el lehet mondani: az addisz-i csúcstalálkozó Af­rika számára új korszakot nyitott. Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke tiltako­zó táviratot intézett Kara­­manilisz görög minszterel­­nökhöz a Lambrakisz ellen elkövetett politikai gyil­kosság miatt. Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Párt he­lyettes főtitkára és Jacques Duclos, a Francia KP tit­kára az EDA párt elnöké­hez intézett táviratában bé­lyegezi meg a Lambrakisz ellen elkövetett merényle­tet és a Francia KP parla­menti csoportja nevében szolidaritását nyilvánítja az EDA-nak abban a harc­ban, amelyet Görögország­ban az emberi jogok meg­védéséért folytat. Londonban az angol dol­gozók tüntettek a görög nagykövetség előtt a fa­siszta terror ellen, amely­nek Spanyolországban Gri­­mau, most pedig Görögor­szágban Lambrakisz esett áldozatul. tok az utóbbi időkben ho­rogkereszteket mázolnak egyes házakra. Külön klub­juk van, az úgynevezett Sportklub, ahol ők is szíve­sen tekintenek meg kikül­dött magyar játékfilmeket. Az ősbevándoroltak arca elkomorult, amikor a kö­vetkező csoportról, a „negy­venötösökről” beszéltek Sao Paulóban ugyanis közvetle­nül a második világháború után olyan magyarok ér­keztek, akik joggal tartot­tak az itthoni felélősségre­­vonástól. Felettük, úgy tű­nik, megállt az idő, még mindig arra számítanak, hogy a fasizmus egyszer majd felülkerekedik... — jellemezték őket. A negyedik csoportról keveset tudnak a Sao Pauló-d magyarok. Ezek a „negyvenhetesek”, vagyis azok a nagykereskedők és gyárosok, akik látva a ma­gyarországi demokratikus fejlődést, még a fordulat éve előtt kivándoroltak ki­­sfbolt tőkéikkel, ök gyor­san beilleszkedtek a brazil üzleti életbe, s felégették a hidat maguk mögött Ma­gyarország felé. Még a Sao Pauloban élő többi ma­gyartól is távoltartják ma­gukat. S végiül az ötödik na­gyobb csoport, az úgyne­vezett „ötvenhatosok”; az ellenforradalmi események után Brazíliába sodródott magyarok, rendkívül tarka képet mutatnak. Egy kis töredékük a „negyvenötö­sökhöz” csapódott, s eljár fasiszta összejöveteleikre. Mások megpróbálnak gyor­san brazilokká változni, de nagy nehézségeik vannak Má jus 28-án, kedden reg­gel 8 órai kezdettel tartot­ta soronkövetkező ülését a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A vb határozatainak végre­hajtásáról szóló jelentés után került sor a megye körzeti orvosi ellátásáról szóló vitára. E jelentést dr. Tóth Lajos, az egészség­­ügyi osztály vezetője ter­jesztette a végrehajtó bi­zottság elé. A vitában részt vett és felszólalt a végre­hajtó bizottság tagjain kí­vül dr. Dubovitz Dénes, az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző főosztá­lyának vezetője, valamint dr. Hauk István, a megyei tanács egészségügyi és szo­ciálpolitikai állandó bizott­ságának elnöke. A jelentés — melyet szé­leskörű vita követett — részletesen szólt a megye körzeti orvosi ellátásáról. Többek között arról, hogy szűkebb hazánk területén 143 körzeti orvosi állással rendelkezünk. Ezek közül 94 községben, és 49 állás városban van rendszeresít­ve. Körzeti orvosi hálóza­tunkat tavaly hárommal fejlesztettük. A körzeti or­vosi munkát ezenkívül 126 körzeti ápolónő és 143 rész­foglalkozású. — napi négy órás körzeti orvosi admi­nisztrátor segíti. De hatha­tós támogatást kapnak a körzeti orvosok a kórhá­zaktól és rendelőintézetek­től. És jelentős az a segít­ség is, amelyet a Vöröske­reszt és egyéb társadalmi szervek biztosítanak az or­vosok munkájához. A körzeti orvosok beteg­­forgalma a statisztikák sze­rint csökkenő tendenciát mutat. Míg 1959 második félévében 915 119 beteg je­lent meg a körzeti orvosi rendelőkben, — addig 1962 második félévében ez a szám 794 860-ra csökkent. A körzeti orvosi ellátás­ban legnagyobb probléma a még üres állások betöl­tése. Jelenleg tíz üres kör­zeti orvosi állás van Szol­nok megyében. Ebből hár­mat jászberényi és a szolnoki kórházak patro­náló orvosai helyettesíte­nek. A többit a más körze­tekben rendszeresített or­vosok látják el. Ha ele­mezzük, hol és miért van­nak üres állások, megálla­píthatjuk, hogy Mezőtúron már hosszú hónapok óta azért nincs betöltve két or­vosi állás, mert a város la­kást egyik álláshoz nem biztosít, a másik álláshoz pedig olyan lakás áll ren­delkezésre, melyet egyetlen pályázó sem talált elfogad­hatónak. Jászalsószentgyör­­gyön a II. körzeti orvosi állás betöltése azért nem sikerült, mert a körzeti or­vosi lakást más célokra használják. Kunhegyesen szintén orvoslakás hiánya miatt nem tudják az üres állást betölteni. Ezek is bizonyítják, hogy a tanácsi vezetőknek a lehetőségek­hez képest mindent meg kell tenniök, hogy megfe­lelő életkörülményeket biz­tosítsanak a körzeti orvo­soknak. A beszámolót követő vi­ta végén a megyei tanács végrehajtó bizottsága ha­tározatot fogadott el, mely­nek végrehajtása minden bizonnyal tovább segíti a körzeti orvosok munkáját. A végrehajtó bizottság ezután a június 7-i tanács­ülés anyagát tárgyalta meg, majd egyéb előter­jesztéseket fogadott el. Eszperantó kiállítás Szolnokon A Szolnoki Járműjavító a MÁV forgalom és a Ság­­vári Endre Művelődési Ház eszperantó tanfolya­mai június 30-án rendezik meg záróvizsgájukat. Ezen számos külföldi eszperan­­tistát is vendégül látnak. A vizsgával egyidejűleg kiállítás nyílik a Jármű­javító művelődési otthoná­ban, amely bemutatja — tablókon, színes levelező­lapokon —, hogy a megye eszperantistái hány ország eszperantistáival tartanak baráti kapcsolatot. a portugál nyelvvel. Egy továbbá részük teljes letar­giába zuhant, s az önként választott, Magyarországtól eltérő új lakóhely forró ég­hajlati viszonyai és annyi­ra idegen szokásai miatt sóikat szenved, de mindezért egykori hazáját kárhoztat­ja. Sokuk az italboltban keres feledést. Az „ötven­hatosok” tekintélyes része azonban szeretne vissza­jutni hazájába, de mint fő akadályra, az útiköltségre hivatkozik. Valóban, nem könnyű előteremteni ma Brazíliában, az infláció kö­zepette, még a legtakaréko­sabb életmód mellett sem, azt a hatalmas összeget, amely fedezné a hazautazás költségeit. Ez volt az a kép. ame­lyet a Március 15. magyar klubvezetői festettek a Sao Paulo-i magyarokról. Másnap vendégségbe vol­tam hivatalos Radovan Dusánnak, a magyar klub főtitkárának otthonába. A házigazda, amikor megér­keztem, a televízió előtt ült és egy futballmeccset nézett. Mellé telepedtem és egy ideig együtt néztük a Santos—Pernambuco mér­kőzést. Egy régebbi mérkő­zést néztünk mert Brazíliá­ban akkor éppen nyári szü­net volt a labdarúgásban. „Eléggé ki vagyunk már éhezve egy jó kis mérkő­zésre” — tette hozzá ne­vetve, s elmagyarázta. — hogy a brazil televíziós ál­lomások (minden nagyobb városban több televíziós adó működik) általában nem adják „egyenesből” a labdarúgó-mérkőzéseket, — hanem csak később, film­ről játsszák le azokat. így aztán nincsen verseny a stadionok és a televízió között. Amikor a közvetítés vé­get ért és házigazdám ki­kapcsolta a készüléket, — megkérdezte tőlem: „Mikor játszik majd itt, Sao Paulo­ban a magyar válogatott? Eljöhetnének ide, hiszen úgy éreznék itt magukatä mint a Népstadionban. Biztosra veszem, hogy sok itteni magyar menne el a mérkőzésire, s talán lelke­sebben zúgna a „Hajrá magyarok, mint sokszor otthon, Budapesten!” Közben Radovan Dusán német származású felesége pdngát (cukornádból készült pálinkát) tett az asztalra, s néhány percre ált kellett váltanunk a beszélgetést, mert a háziasszony, csak­úgy, mint a két gyerek, nem beszél magyarul, csak portugálul és németül. A nagymama viszont, aki az első Sao Paulo-i magyar volt, akivel telefonon be­széltem, boldog, ha ma­gyarul beszélhet, mert a portugált és a németet is csak töri. Az óhaza iránt nagy az érdeklődés a Sao Paulo-i magyarok körében. Az idő­sebb korosztály tagjai kö­zül különösen sokan akar­nak hazatérni. A hazajövök először rendszerint csupán látogatóba jönnek, hogy amolyan ^terepszemlét” tartsanak. Nem egy haza­­látogatót azonban olyan honvágy fog el — miután megismerkedik újra az óhazával — hogy vissza* települ Magyarországra. Árkus Istvás Magyarok Sao Paulóban Tiltakozó táviratok áradnak Athénbe Sok ezren fogadták a Lambrakisz hamvait hozó vonatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom