Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

A májusi határ ígérete XIV. évfolyam, 123. szám. Ara 50 fillér 1963. május 29., szerda. FEGYVERTELEN VILÁGOT Sékegyűíés A Hazafias Népfront Megyei Bizottságának meg­hívására Nagy József né könnyűipari miniszter kora délelőtt Kunhegyesre érkezett,, ahová elkísérte Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára. Zagyi Já­nos, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, Fallal Sándorné, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának titkára és Varga József, a Hazafias Népfront megyei Bizottság elnökségének tagja. zetői — élükön Varjú Sán-Csendes és kihalt a nemrég elkészült újszászi 617 va­­gonos gabona tárház, csak néha hallatszik a hatalmas termekben lépés zaja. A karbantartók a jelenlegi gazdák, ők készítik elő az új gabona fogadására a helyiségeket, gépeket. A 23 millió forintért épült, korszerű tárház július hónapban nyitja kapuit, ami­kor megérkeznek az első szállítmányok az őszi árpá­ból. Nagyon súlyos tárolási gondokon enyhített az új tárház, hiszen megyénkben két, két- és félezer vagon­­nyi gabonának nem volt rendes raktározási helye. Az újszászi tárházon kívül még két 150 vagonos ga­bonatároló építését kezdték meg Jászberényben, — amelyek 1964-ben készülnek el és így a jövő évi ter­mésből még több jut korszerű raktárakba. Huszonnégy lakásos ház épül Jászberényben dór elnökkel — fogadták. Ezután megtekintették a termelőszövetkezet 1-es szá­mú üzemegységét, ahol Nagy József né elbeszélge­tett a dolgozókkal, érdek­lődött életükről, minden­napi munkájukról. Vissza­térve a gazdaság székházá­ban Varjú Sándor elnök is-Nagy Józsefné beszéde A békenagygyűlést Gu­lyás József, a Hazafias Népfront járási bizottságá­nak elnöke nyitotta meg. Ezt követően Nagy J ó­­zsefné lépett a mikrofon elé: — Tisztelt nagygyűlés, Kedves Elvtársak, Elvtárs­nők! Korunk, minden em­bert érintő legnagyobb problémája a. harmadik vi­lágháború kitörésének, meg­az atomháború ellen 4 leszerelés egyetemes érdek, szélt egy napos kunhegyes! tartózkodásának élményei­ről. tapasztalatairól. A rö­vid eszmecsere után a ma­gas vendéget átkísérték a járási művelődési házba. Itt került sor ugyanis arra a békedemonstrációra, — amelyen Nagy Józsefné előadói beszédét jöttek meghallgatni a község dol­gozói. A színházteremben, áz udvaron — ahöl hang­szórókat helyeztek el — közel hatszázan foglaltak helyet. ra talált és világszerte meg­indult a leszerelési és bé­kehadjárat. Szónoklatának következő szakaszában a meghirdetett békeoffenzíva lelkesítő eredményeit ismertette: — Az öt kontinens min­den országából azt halljuk, hogy az emberek milliód nem hajlandók tétlenek maradni, a saját sorsukat és jövőjüket nem engedik ki a kezükből. — Itt rész­letesen tájékoztatta hallga­tóságát a nyugati államok békeharcosainak hősi küz­delméről. Mint említette, Ghana fővárosában nem­zeti békehét jelzi az afrikai békemozgalom előretörését. Mindezekről így összegezte gondolatait: — Ez évben még tömöt­­tebb sorokban vonultak munkások, parasztok, diá­kok, értelmiségiek, nők, gyerekek, hogy figyelmez­tessék az embereket: legye­nek éberek, álljanak ellent a háborús mesterkedések­nek, harcoljanak a békéért, gálta az imperialisták há­borús szándékainak okait. Azt bizonyította be, hogy őket nem vezeti más, mint a profit növelése akár em­berek millióinak halála árán is. De velük szemben áll az élet, az élni, mun­kálkodni akarás. — Az emberiség képes arra, hogy nemet mondjon a háborúnak a pusztítás­nak, a halálnak. A háborút meg lehet és meg kell aka­dályozni, a békét meg kell és meg lehet védeni. Eziitán adatokkal bizo­nyította, hogy a fegyverke­zés milyen hatalmas össze­gekbe kerül. — A leszerelés viszont az egész emberiség életét könnyítené meg. — Majd ezt mondta: Szabó László,, a Héki Állami Gazdaság párttit­kára megállított az úton: ha szép cukorrépát akar­tok látni, gyertek ki hozzánk. És még ugyan­azon a napon Vágó Mi­hály, a szajoli Vörös Cse­pel Tsz elnöke szinte szó szerint ezzel fogadott. A jászberényi járás vezetői azt újságolták, olyaíi szép most a határ, hogy még az éveken át semmire sem haladó alattyáni Vö­rös Csillag Termelőszö­vetkezetben is sok a lát­­nivaló. De bármerre jár az ember, ahogy mondani szokták, szemet gyönyör­ködtető, reménytadó a határ. Dús kalászokba szökken a gabona, a ka­pások már betakarták a fekete földet, a kertészet korai tenyészidejű növé­nyei adják a termést és sarjad a takarmányfüvek második hozama. Néhány száraz, langyos napsütés után már újra felhők kerekednek az égen, s májusiban idáig már 34 milliméternél is több eső hullt. A tavalyi 13 milliméteres májusi csapadéknak már eddig is közel háromszorosa. A határ mostani és a ta­valyi ígérete szinte össze sem hasonlítható. A két esztendő időjárá­sa között nagy a különb­ség, de a mezőgazdasági növényi kultúra minden szépet, jót sejttető álla­pota nem egyedül a sok esőtől ilyen. Könnyű bi­zonyítani, hiszen a nö­vényzet nemcsak szépen fejlett, hanem gyomta­­lan, tiszta és szakszerűen művelt, kifogástalanul ápolt. S ezt már a szö­vetkezeti gazdák szorgal­ma tette. Nagy a Változás ebben is. Rédei László, a tisza­füredi Szabad Föld T.sz párttitkára a minap me­sélte él; két esztendeje még délig megtartott minden nap mire össze­járták az udvarokat, hogy jöjjenek dolgozni az em­berek. Az idén ugyan­ebben a tiszafüredi Sza­bad Föld szövetkezetben tizenkét új tagot vettek fel. Többet azért nem, mert nem tudnák foglal­koztatni. Tiszaszentimrén az Ezüstkalász Termelő­­szövetkezetben pedig már a munkaeligazításból is küldték haza embereket azzal, ne haragudjanak, mára nem jutott munka. Hasonlóan kevés a mun­kaalkalom a szászberek! Béke Termelőszövetkezet­ben. Mi történt? Kevesebb talán a tennivaló a szö­vetkezeti földeken, mint évekkel ezelőtt? Szó sincs róla. Igaz ugyan, hogy sokasodtak a gépek az­óta, s a gépek embereket mentesítenek a munkától. Ámde nagyobbodott a kertészet, szaporodott az állatállomány, s ezek nyelik az emberi munka­erőt. A dolog magyará­zata azt hiszem a tisza­­burai tapasztalatban rej­lik. Az ottani Lenin szö­vetkezetben igen' sok olyan emberrel találkoz­tunk — férfiakkal, nők­kel — akik az idén dol­goznak először a közös­ben. S hogy miért csak most jönnék ezek az emberek? Kétségtelenül azért is, mert a terméskilátások most jobbak, mint a kol­lektivizálás befejezése óta bármikor. És most látják az emberek mun­kájuk fedezetét az ígér­kező termésben. De nem ez a legdön­tőbb. Inkább az, hogy a szövetkezeti gazdálkodás bebizonyította életképes­ségét, s ezen túlmenően azt is, hogy aki szorgal­masan dolgozik, az meg­él a termelőszövetkezet­ben. S akik a kollektivi­zálás idején nem hittek a szavakban, a tervek­ben, most maguk is lát­ják ennek élő bizonysá­gát. És ami nagyon fon­tos: a kezdeti próbálko­zások, kísérletezgetések után sikerült olyan jöve­delemelosztási formákat megvalósítani a szövetke­zetekben, amelyek ösztön­­zőek. Annyira, hogy a szö­vetkezeti tagokon kívül legalább tizenötezer em­ber dolgozik még a közös földeken megyénkben. Tizenötezren olyanok, akiknek csak a szülei tsz­­tagok, vagy még azok sem, hiszen igen sok a szövetkezetekben mun­kálkodó asszonynak az iparban keresik kenyerü­ket a család más tagjai. És hányán jönnének még, ha munkát tudnának biz­tosítani. De sok termelő­­szövetkezetben, talán a legtöbben még a télen lehúzták a rolót. Ilyen most a szövetke­zeti gazdálkodás helyzete. Minden eddiginél a leg­jobb adottsággal. Van eső, van munkaerő, meg­vannak a legszüksége­sebb épületek, gépek, most már igazán csak a termeléstől függ minden. Attól, hogy mennyire rá­termett, tehetséges em­berek vezetik a közös gazdaságokat. Egyszóval megmondva: a lehetőség most olyan (hacsak vala­mi elemi katasztrófa köz­be nem jön), hogy év vé­gén egyetlen szövetkezeti vezető sem mentegetőz­het, ha nem sikerül az esztendő. Kereken ki­mondva: a májusi határ képe azt mutatja: ebben az évben nem szabad mérleghiánnyal zárni egyetlen szövetkezetnek sem. Sőt! Ebben az év­ben a gyenge szövetkeze­tek is igen szépen meg­erősödhetnek, szilárdul­hatnak, ha vezetőik fel­ismerik a jelenlegi adott­ságokat és ki is használ­ják azokat. Noha igaz, az ősz és a tél kedvezőtlenül indult. Való, hogy nincs is talán olyan szövetkezet, ame­lyik fagykárt nem szen­vedett. De a kifagyás okozta hiányokat most meg lehet szüntetni. Sőt, a növénytermesztés ki­eséseit csak a növényter­mesztésből be lehet pó­tolni anélkül, hogy az ál­lattenyésztést érintenék. S az állattenyésztésben is kínálkozik alkalom ter­ven felüli hozam eléré­sére. Természetesen nem minden szövetkezet hely­zete egyenlően kiváló. A Jászságban a tavaszi ára­dás miatt még mindig öt­ezer hold föld vetetten. De rövidtenyészidejű magvakkal, takarmány­­félékkel még ez a vízál­lásos terület is bevethe­tő. A növényzet fejlődése, állapota olyan szép, s az emberek szorgalma is olyan nagy, hogy még ez sem lehet indok mérleg­­hiányos zárásra. Ez most a májusi ha­tárjárás tanulsága. Smég az is — némi előrelátás­sal —, hogy a felszaporo­dott munkaerő miatt bel­ter jesíteni lehet és kell a gazdálkodást. Börzék Lajos A minisztert a járási pártbizottság székházában a tanács és a pártszervek vezetői fagdták. Oláh Já­nos. a járási pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő tájékoztatta Nagy Józsefnét a járás politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről, majd baráti eszmecserére került sor. — Ezután a vendégel átkí­sérték a társadalmi munká­ban épülő úttörőházhoz, valamint a községi fürdő­höz. A séta közben csatla­kozott hozzájuk Nánási László, megyénk listaveze­tő országgyűlési képviselő­je. A látottakról a minisz­ter elismeréssel szólott. — Délután a vendég és kísé­rete gépkocsiba szállt, s az abádszalóki Lenin Tsz köz­pontjába indult. Megérke­zésükkor a szövetkezet ve-Az Országos Tervhivatal az ötéves előirányzaton fe­lül 1963. évi kezdéssel és 1964. évi befejezéssel Jász­berényben a KGM részére egy huszonnégy lakásos ház felépítését engedélyez­te. Az új épület Jászbe­rényben a Szövetkezet ut­ca 2 szám alatt létesül, 3 600 000 forintos költség­gel. A kivitelezési munkát a Szolnok megyei Építőipari Vállalat végzi, s előzetes tervek szerint még Rebben az évben több mint félmil­lió forint érték beépítésre kerül. i Kunhegyesen mertette a tsz gazdasági munkájának eredményeit, terveit. Mindezt nagy ér­deklődéssel és számos kér­déssel is kísérte a minisz­ter. A késő délutánba nyúló beszélgetés után Nánási László a Középtiszai Álla­mi Gazdaságba ment, ahol mint a békegyűlés szóno­kát várták. Nagy Józsefné és kísérete pedig visszatért Kunhegyesre, ahol — is­mét a járási pártbizottság székházéban — rövid meg­beszélésre került sor. A lá­togató megelégedéssel be­amely a háború megszál­lottjainak megfékezését cé­lozza. A Szovjetunió nem szűnik meg ennek érdeké­ben szívósan újabb és újabb javaslatokat terjesz­teni az ENSZ Leszerelési bizottsága elé, amely immár 135. ülését tartja. Elmondta, hogy a jelen korra az emberiség, a szo­cialista tábor béketevé­kenysége jellemző, amely­nek eredményei alapján megállapítható, hogy a le­szerelésért, és békéért foly­tatott küzdelmünk feltéte­lei kedvezőek. — ...Alkotó munkával, a felszabadult népek ha­talmas teremtő erejével, a dolgozók forradalmi ener­giájával növeljük a szocia­­| lizmus tekintélyét és így 1 visszavonhatatlanul meg­változtatjuk az erőviszo­nyokat a világon. A szónak ünnepi beszé­dének befejező részében ezeket mondotta: — A Magyar Országos Béketanács VI. kongresz­­szusa június 15-én ül ösz­­sze. Mi is kivesszük ré­szünket a nemzetközi ta­vaszi békehadjáratból. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy tőlünk is dol­gos, alkotó millióktól: munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a mi bátor és egyesített erővel vívott küzdelmünktől függ a2 emberiség sorsa. Beszéde után a nagygyű­lés résztvevőd megválasztot­ták a VI. Magyar Béke­­kongresszusra Kunhegyes küldöttét, majd Pallai Sán­dorod átadta a kunhegyes! járás legjobb békeharcosai­nak az országos Béketanács arany és ezüstkoszorús jel­vényeit. akadályozása, a béke kér­dése. Az egész emberiség érdeke, hogy a fejlődést, az alkotó munkát, a jobb éle­tet biztosító béke ügye mellé álljon — kezdte meg beszédét, majd így foly­tatta: — Ma már mind töb­ben ismerik fel azt, hogy egy újabb háború nemcsak a mi generációnk kegyetlen pusztulását jelentené, ha­nem évtizedekre elpusztí­tana rengeteg értéket és hosszú időre visszavetné az emberi fejlődést. A továbbiakban a Szov­jetunió vezette béketábor nemes küzdelméről szólt, amelynek célja a fegyver­telen világ megteremtése. — Ezekben a hetekben világszerte folyik a tavaszi leszerelési és békekampány. Májusban a Béke Világta­nács elnöksége a svédor­szági Malmöben felhívta a népeket: a világra szóló békemozgalom megindítá­sával 1963 tavaszát a bé­keharc fordulópontjává kell tenni. A felhívás visszhang­a leszerelésért, a jobb éle­tért. A továbbiakban azokról a szenvedésekről, megaláz­tatásokról szólt, melyeket a küzdők e nagyszerű moz­galom győzelmébe vetett hitükből táplálkozva elvi­selnek. Mindezeknek óriási hatása van. — A békeharcosok pél­damutató helytállásukkal felrázták a tömegeket, fi­gyelmeztetik őket a borzal­mas következményekre, — amivel az atomháború járna. A szónok mély megha­tottsággal emlékezett meg Grigoriasz Lambrakiszról, akit Szalonikiban fasiszta merénylők a békegyűlésről jövet megöltek. Ezek után hosszasan vizs-VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! j

Next

/
Oldalképek
Tartalom