Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 9». m A megye szocialista mezőgazdaságának további fejlesztéséért Mikor kezdik és mikor fejezik be a szolnoki MÁV kórház építését? — Huzavona az országos fontosságú létesítmény körül —■ (Folytatás • 3. oldalról) nyegesen csökkenthető ■j. lenne a hizlalási idő, a takarmányszükséglet, ha az egyedek választáskor azonnal hízóba kerülné­nek. Sok helyen van már ilyen, de még nem mindenütt valósult ez meg. 3. ^ At öntözés csak más feltételek megteremtésével együtt hasznosul olyan mértékben, hogy kétszere­sére, vagy éppen többszö­rösére emeli a termésered­ményt. Helyzetünkből adó­dóan, a megyében sok olyan öntözés volt, — és bizonyosan lesz még ezután is — ami nem jelentett többet a növényi élet víz­szükségletének kielégítésé­nél. Ez is fontos tényező volt, mert énélkül egyál­talán nem lett volna azon a területen termés. Azon­ban a továbbiakban nem ennyi a cél. Az öntözővíz egymagában csak lehetősé­get ad a növényi életfelté­telhez, de talajerő tápanyag kell hozzá. Honnan, hogyan biztosítható ez? — Van máris sok és gazdag ta­pasztalat, csak közkinccsé kell tenni. 4. A szövetkezetek nem egyformán fejlődtek. Szö­vetkezeteink egyötöde ma is a gyengén gazdálkodók közé sorol. Területben és taglétszámban az arány kisebb, de az össztagságnak mintegy 10—12 százaléka mégis gyengén gazdálkodó szövetkezetben él, s jöve­delme lényegesen alatta van az átlagosnak. Ennek megváltoztatása, a gyenge gazdálkodás okainak meg­szüntetése nem tűr halasz­tást. Ebben is van egy sor hasznos tapasztalat, ame­lyet eredményesen fel le­het használni. A ma gyen­gén gazdálkodó tsz-ek meg­erősítése, termelésük, gaz­dálkodásuk színvonalának emelése olyan tartalék me­gyénk mezőgazdaságában, amit aránylag rövid idő alatt hasznosítani lehet és hasznosítani kell. 5. A falusi ember élete máris más, mint az átszer­vezés előtt volt. Jövedel­mük alakuluása arányban van a termelés fejlődésével. Az elért eredmény e téren is fokozható, összhangban a termelési színvonallal, a munka termelékenységé­nek további emelésével. Eltekintve a gyengén gaz­dálkodó szövetkezetektől, a szövetkezeti családok anya­gilag megerősödtek, gazda­ságilag megalapozódtak. Természetes, hogy itt sem befejezett tény előtt állunk. A szövetkezeti családok életkörülményeinek javí­tása, összhangban egész társadalmunk életkörülmé­nyeinek javításával — aminek feltételeit a terme­lés emelésével teremtjük meg — további cél és fel­adat. Már most felvetődik falun egy sor olyan prob­léma, amely összefügg ez­zel, részét képezi ennek és megoldásuk érdekében tenni, cselekedni kell. Ilyen kérdés például a fa­lusi lakosság általános és szakmai műveltségének emelése. Jelentős és ered­ményes tevékenység folyik ezért máris. Többezer ter­melőszövetkezeti tag tanul az általános iskola esti és levelező tagozatán. Sokan járnak a középiskolák esti és levelező tagozataira. Egyre több a szakmai tan­folyamok és ismeretterjesz­tő előadások száma. 2—2 és fél év alatt közel 4 ezer falusi ember nyert szakmunkás képesítést. Je­lenleg is 1200 fő vesz részt előkészítőn. Az igény azon­ban sokkal nagyobb ennél. Belátható időn belül 35—38 ezer szakmunkásra lenne szükség a mezőgazdaság­ban. Honnan, kikből? — Zömében a ma is dolgozó felnőtt generációból. Itt vi­szont — a régi társadalom maradványaként — sok belyeo az alapműveltség Is hiányos. Enélkül jól felké­szülni, szakmát szerezni nehéz dolog. Végig járni az esti, vagy levelező tagoza­tot, az általános iskolában megtanulni a gyermekek­nek készített tankönyvből az anyagot és azután men­ni a szakmunkásképzőre, ez így hosszú idő és nem is mindenkinek járható út. össze kellene a kettőt hoz­ni. Egy tanfolyam kereté­ben adni az általános is­kolai alapműveltség legfon­tosabb tárgyait és a szak­munkásképző anyagot. Ezt most az élet veti fel. Fog­lalkozunk is ennek gyakor­lati megoldásával. Hasonlóan problémaként jelentkezik a tanyaiak kul­turális és szakmai képzé­sének megoldása. Valaha, különösen a félszabadulás előtt a tanyai élet sok előnnyel is járt. Ma is van a termelésben, különösen pedig a háztáji gazdálko­dásban előnye, de van sok­sok hátránya is. A szétszórt tanyákba eljuttatni a kul­túrának, művelődésnek mai lehetőségeit szinte lehetet­len. Az igény pedig a ta­nyai lakosok között is fo­kozódik. Ezért van szinte általános törekvés a közsé­gekbe, városokba való be­költözésre. Hogyan oldjuk meg ezt a nagy társadalmi problémát úgy, hogy a ter­melésben semmi kiesést ne jelentsen? — Hogyan se­gíthetné ezt elő maga a termelőszövetkezet? — Ez is kérdés ma falun és nem is jelentéktelen. 6. Az átszervezés idősza­kában sok fiatal elment faluról. Egyrészük azóta visszajött, másrészük eg­zisztenciát teremtett magá­nak új helyen. Űjabb kor­osztályok is felnőtek azóta. Szaporodnak a fiatalok a termelőszövetkezetekben, de a földművelésben mégsincs e pillanatban az ifjúság előtt olyan tekintélye és vonzóereje, mint más szak­mának. Pedig — és ezt nagyon fontosnak is tart­juk — szakmunkává vált és a jövőben még inkább azzá fejlődik. Tervszerűb­ben, szervezettebben kell az ifjú generációból mind a szakember, mind a szak­munkás igényt, utánpótlást biztosítani a mezőgazdaság számára. Amellett, hogy növelnünk kell a felső és középfokú szakember kép­zést, lényegesen és gyorsan emelni kell a képesített szakemberek számát, évente 5—600 tanuló szerződtetése is elengedhetetlen igény­ként jelentkezik. Ez állami feladat is, de döntően az üzemeken belül, a szakve­zetés és az ifjúsági szerve­zetek munkájában oldható meg. 7. A mezőgazdasági ter­melés fellendítésének, az árutermelés gyors emelésé­nek fő útja a közös gazda­ságok erősítése. De van a közös mellett nem elhanya­golható tényező; a háztáji gazdaság. A háztáji gazda­ság nem a régi gazdálko­dási forma maradványa. Korunkban — és még hosszú időn keresztül — a szövetkezet fogalmához a közös és háztáji együtt tar­tozik. Az árutermelésnek a háztáji is forrása. Ha a háztáji gazdálkodás része a szövetkezeti gazdálkodás­nak, akkor a vezetőségnek gondja és kötelessége is van vele. — Szintén felve­tődik a kérdés; mi ennek a legjobb megoldási mód­szere, hogyan lehet a kö­zös gazdaság állandó és tervszerű erősítésével egy­­időben törődni a háztáji gazdálkodással és támasz­kodni annak árutermelé­sére. 8. Az utóbbi időben — különösen 1961-től — a termelőszövetkezeti életben alapvető változást hozott a jövedelemelosztás egy sor új módszerének kialakítása. Nem ment ez könnyen, zökkenő nélkül. Az elkép­zelések, javaslatok győztek, mert létjogosultságuk volt és van ma is. Az általános érdekeken túl szükséges olyan egyéni, anyagi érde­keltséget biztosítani a ter­melőszövetkezetekben,- amely bonyolult számítás nélkül, kézenfekvőén és azonnal megmutatja a mun­ka, a jobb munka és a még jobb munka közötti különbséget. Mindezekről tanácskoz­nunk kell, alakítanunk, formálnunk kell a meg­oldást, a ,.hogyan”-! A felvetett kérdéseken túl is sok minden van még, ami megoldásra vár. E cikk keretében nem a tanácsko­zás tartalmi részének ki­fejtése a cél. Csupán gon­dolatokat vetettünk fel, a gazdag anyag néhány moza­ikját emeltük ki azért, hogy az öt év fejlődéséről a falu életében sorsdöntő forradalmi átalakulásról, a szocialista élet új hajtásai­ról, a szocialista gazdálko­dás jelentkező új követel­ményeiről szóljunk. Az öt év fejlődésében nagyon sok tényező tevő­dik össze. Benne van a párt helyes politikája, cél­tudatos, következetes ag­rárpolitikája, helyes cél­irányos szervező munkája, a munkásosztály, az állam minden oldalú támogatósa. De benne van az a hatal­mas forradalmi cselekedet, amit a falusi lakosság tett az új útra lépéssel és az új úton elért első, kezdeti sikerekkel. A mezőgazdaság minden eredménye a falu lakosai­nak a párt politikájába vetett bizalmán alapszik. Ez a jövőben sem lesz más­ként. Éppen ezért bizonyo­sak lehetünk abban, ha a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a Hazafias Népfront megyei bizottsága helyesen, tárgyilagosan mé­ri fel a helyzetet, keresi meg falusi életünk előre­mutató hajtásait, tárja fél a fejlődés hátráltató ténye­zőit, a falvak lakosai — szakemberek, állami gazda­sági, gépállomási dolgozók, szövetkezeti gazdák — ere­jüket nem kímélve dolgoz­nak a szocialista mezőgaz­daság felvirágoztatásáért, a termelés általános és gyors fellendítéséért. S ez egész társadalmunknak, a város és falu lakosainak egyaránt érdeke. Hazáinkban jelenleg ezer lakosra 7—12 kórházi ágy jut. A második ötév® terv­ben 10 000 új kórházi ágy létesítésével lényegesen ja­vul a helyzet. Az ország mintegy 700 ezer vasutasá­nak, illetve családtagjának a statisztikája viszont en­nél is rosszabb — ezer biz­tosítottra mindössze két kórházi ágy jut A vasuta­sok helyzetén a Szolnokon épülő új kórház segít amely beilleszkedik az or­szágos egészségügy; fejlesz­tési tervbe is. Szolnak a tiszántúli és Tisza-menti te­rületek közlekedési útjainak gócpontja. így tehát legal­kalmasabb hely az új kór­ház létesítésére* A MÁV illetékes szak­emberei még 1959-ben egy 240 ágyas kórház és rende­lőintézet tervezésébe kezd­tek, Tekintve, hogy egész­ségügyi beruházásról van szó, az Egészségügyi Minisz­térium jóváhagyását kérték. A kezdeti nehézségek és ki­sebb véleményeltérések megoldása után a létesít­mény első beruházási prog­ramját 1960. februárjában a közlekedés és postaügyi mi­niszter jóváhagyta. Eszerint 59,4 millió forint felhasz­nálásával 220 ágyas kórház létesül rendelővel és a kap­csolódó szükséges épületek­kel. Tervmódosítások, viták Ezek voltak — tömören összefogva — azok az indo­kok, aminek alapján a má-Gyapjűátvéfe/ Kunmadarason Fodor István, a Szolnok megyei Gyapjúforgalmi Vál­lalat kirendeltségének vezetője ellenőrzi a gyapjú minőségét. Egyedül a nagy házban j^icsi, szegény falu ■* Nagyiván. A szép ház is kevés ottan. A falu legszebb lakóépülete azt hiszem a Lajtoséké. Kertes udvar, tágas szobák, kettő is, s még hozzá konyha, mosókonyha, kamra, sőt üvegezett zárt verendával az egykori kúriák hatását kelti. A verenda falán szí­nes levelezőlapok sokasága mind bekeretezve. Aki már külföldről levelezőlapot ka­pott, rögtön észreveszi, külföldiek ezek. — Honnan valók? — Párizsból. Mind Pá­rizsból jön ez. Az eddig sürgölődő házi­asszony el is tűnik szótla­nul, nyomban. Bájos eskü­vői fotóval tér vissza. — ö küldi, ő küldi ezt nekem. A szakasztott hasonlóság­ról nem nehéz felismernem az édesanya áll itt előttem, s a fiú az a fényképen szép menyasszonyával. Di­csérem is, milyen szép fia­tal pár, s hogy büszke le­het rájuk. Azt várom, nagy örömet szerzek, hiszen han­gozhat-e anya fülének szebben valami, mintha családjáról mondanak jót. De Lajtosné arcáról az előbbi derült vonás egy­szerre eltűnik, őszült ha­jánál is fénytelenebb te­kintettel eltűnődik. S már nem is hozzám beszél, a fényképnek szól. — De hát mi örömöm is van már nekem, istenem, micsoda? Igen, most már pontosan tudom, inkább önmagának beszél csak. — Miért adta rá a fejét, nem is tudhatom? Mikor annyira szerette Pestet. Még azt is mondta, édesanyám ne építsünk ide, gyerünk fel Pestre. Néz, néz tűnődőén. — ötvenhatban nem mozdult, jó munkás volt, szerették a gyárban is. Éppen ötvenhétben, amikor már minden kezdett rend­bejönni. akkor ment ki, Most észrevesz megint. — Tessék elhinni, abba őszültem bele. Olyan beteg lettem, ha az orvos nem kezel, nem is tudom mi lesz. — Hiszen meglennénk, hálistennek. Az uram • szövetkezetben dolgozik, a másik fiam meg az állami gazdaságban. A törvénnyel se volt bajunk nekünk so­ha. Csak az Imre ne tette volna ezt, istenem. Sorolom, hogy most am­nesztia rendelet van, nyu­godtan hazajöhet akárki és akármiért hagyta el hazá­ját, ha nem terheli bűn a lelkiismeretét. Biztatom, írja csak meg ezt a fiának. Felmelegszik a tekintete erre, de aztán le is hűl nyomban. — Nem tudom mi lehet a szándéka, Brüsszelben járt azt írja, édesanyám olyan szép ez a város, de olyan szép a világon sincs mint Pesten. Leejti a kezét. — Dehát megházasodott ott... Nem talál már az haza többet. A másik fia, hogy meg­nősült, elköltözött szintén. A két öreg egyedül él a nagy házban; — Felépítettük, de nincs benne örömünk. Kisfiam, hát mire adtad a fejed? ß ecsukom az ajtót ma­gam mögött. Halkan, hogy a nagy csendet ne zavarjam. Mert olyan nagy egyedüllét maradt ott, hogy még az utcán is kí­sért szinte. Az ura majd csak estére jön haza. És addig, és naponként, és egész életében már Lajtos néni olyan nagy magány­ban érzi magát a kisfalu legszebb, nagykertes há­zában. sodik ötéves terv elkészíté­sekor határozattá emelték a terveket, elképzeléseiket. Az azóta eltelt több mint két év alatt mégsem ha­ladt megfelelő ütemben az előkészítő, kivitelező munka, 1961* júliusában már a hetedik összejövetelt tar­tották az illetékesek ez ügy­ben. Pedig a neheze még csak ezután következett* Először földgáztüzelést írtak elő. Ehhez azonban még esak kísérleti kazánok áll­nak rendelkezésre, amellett az ilyen rendszerű fűtésnél energiatartalékolásra nincs lehetőség és a gázszolgálta­tás megakadása esetén az egész intézmény energia nélkül maradna* Ezután újabb terv készült kombi­nált fűtési megoldással, amelyben egy kazán kisebb átalakítással szén és gáz­tüzelésre egyformán alkal­mas. Ezt a megoldást is eL vetették, végül 1963* feb­ruár 7-én az Országos Ener­giagazdálkodási Hatóság negyedik határozatával egyedi kazántelep létesíté­sét írta elő, amelyet tüzelő­olajjal és földgázzal egy­aránt üzmeltethetően keil kialakítani.. Ha újabb aka­dály nem jön közbe, érmék tervei ez év augusztusár» elkészülnek, Az energiaszolgáltatás megoldása — bár sok időt elrabolt — mégis csak ki­sebb része az egész létesít­mény körül folyt huzavo­nának. A tervezés közben végzett gazdaságosság szá­mítás alapján még 1962- ben úgy döntöttek, hogy egy pluszemelet építésével 220 ágyról 288 ágyra növe­lik a kórház férőhelyét és ez mintegy 30 százalékos kapacitás növekedést jelent 8 százalékos költségtöbblet mellett. Ez jó és hasznos módosítás volt, azonban sok időt elrabolt. Az ólajlefejtő és tároló állomás újabb összeggel növelte a beruhá­zást. Valahogy úgy tűnik, hogy a kórház képzeletbeli növekedésével együtt soka­sodnak a hivatalos akták, azonban a mai napig sem tettek egyetlen kapavágást sem a tervek végrehajtása érdekében, sőt a Verseghy úton kijelölt helyen lévő és lebontásra ítélt kocsma a mai napig is zajosa* üze­mei, 33 hőnap alatt — de mikortól? A módosításokkal együtt a beruházási program 288 ágyas kórház, rendelő és egyéb szükséges épületek építését írja elő 71 millió forintból. A kivitelezésre 33 hónapot adtak úgy, hogy az idén 13 millió forint ér­tékű munkát kell végezni. (Felvonulás, tereprendezés, lakások, rendelő építése.) Ezidáig azonban még a tervdokumentáció első ré­sze sem érkezett meg, Így az építtetők kérték, hogy a 13 millióból csak hatot használjanak fel 1963-ban. Ennek jóváhagyása az utol­só esemény ezügyben. Nyilvánvaló, hogy az ere­deti 1965. december 31-1 befejezési határidőből a 33 hónapos kivitelezési terv alapján semmi sem lesz. De nem sok a biztosíték arra sem, hogy az 1963-ra tervezett munkákat elvég­zik. Kétségtelen, hogy nagy felelősség ekkora létesít­mény tervezése, elkészítése, de a felsorolt statisztikai adatok bizonyítják, hogy mielőbb szükség van a ter­vezett 288 kórházi ágyra és rendelőre. A tervezési idő­szak határozatlanságai, hu­zavonái miatti idő eltoló­dást most már csak a kivi­telezés hozhatja helyre, re­mélhetőleg nem az akták sz mát, hanem a2 előké­szítés és építkezés ütemét növelve. Borzák Lajos Erdélyi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom