Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983 4t*-Ui» IS Közlemény az új Egyesült Arab Köztársaság megalakításáról Szerdán Kairóban közle­ményt írtak alá az Egyip­tom, Szíria és Irak között lezajlott háromhatalmi tár­gyalásokról. Eszerint a három arab or­szág küldöttségei meg­egyeztek abban, hogy Egyiptom, Szíria és Irak részvételével, a legközelebbi öt hónap leforgása alatt megtartandó népszavazás után Egyesült Arab Köztár­saság néven új szövetségi államot alakítanak- Az ál­lam az egyiptomi, a szíriai és az íraki területet foglalja magában, fővárosa Kairó lesz. Az új köztársaság köz­ponti hatóságainak hatás­körébe tartozik majd a kül­politika, a honvédelem, a nemzetbiztonság, az orszá­gos adóztatás, külső- és beá­só kölcsönök, az országos költségvetés tervezetének kidolgozása, a vámkérdések, a gazdaságpolitika és az ország gazdaságfejlesztésé­re irányuló tervek kidolgo­zása, a három terület kö­zötti árucsere és fizetések összehangolása, a tájékozta­tás irányítása, a kulturális és művelődési intézkedések összehangolása. Az új szövetségi állam alkotmányát népszavazás­nak kell jóváhagynia. Az alkotmányt, elfogadásától számított 20 hónapon belül életbe kell léptetni.­Az új Egyesült Arab Köz­társaság legfőbb törvény­hozó szerve a nemzetgyűlés lesz. A nemzetgyűlés kétka­marás lesz: 1. Képviselőház, amelynek tagjait mindegyik terület lakossága, számará­nyához viszonyítva közvet­len. titkos szavazással vá­lasztja meg, és 2. Szövetségi tanács, amelybe mind a három terület egyenlő szá­mú tagot küld, szabad, közvetlen és titkos szava­zás alapján. Mind a két kamara küldötteit négy év­re választják. Mind a két kamara a fő­városban, vagy a szövetségi állam más városaiban tartja majd ülésszakait. Tanulmá­nyozni fogja az állam bél­és külpolitikájával össze­függő legfontosabb kérdése­ket, megtárgyalja a tör­vényjavaslatokat, megerő­síti a törvényeket. A szövetségi kormány a nemzetgyűlésnek tartozik felelősséggel- A kormány iránti bizalom kérdéséről a nemzetgyűlés tagjainak sza­vazattöbbsége dönt. A ka­marák valamelyikét, vagy mind a két kamarát köztár­sasági elnöki dekrétum alap­ján lehet feloszlatni. A nemzetgyűlés háromnegye­des szótöbbséggel dönt új tagok felvételéről a szövet­ségi államba, módosítások eszközléséről a szövetségi alkotmányban. A szövetségi állam élén az elnök áll, akit a nem­zetgyűlés választ négy évre. Ö egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka és a nemzet- védelmi tanács elnöke is. Az elnök törvényeket adhat ki, javasolhat és elutasíthat törvéríyeket, kinevezi a mi­niszterelnököt és a minisz­tereket. a hadsereg-parancs­nokokat. a szövetségi Leg­felső Bíróság tagjait, a szö­vetségi állam főhivatalno­kait. Mindegyik terület részéről választanak egy alelnököi, összesen tehát hármat A leendő szövetségi állam kormányát a miniszterelnök és a miniszterek alkotják majd. Kinevezése után a kormány programját a nemzetgyűlés elé terjeszti jóváhagyás végett. Az elnök által ajánlott bírák és jogászok közül megalakítják a szövetségi legfelső bíróságot A három terület mind­egyikének meglesz a maga törvényhozó tanácsa, ame­lyet közvetlen és titkos sza­vazással választanak meg. A törvényhozó tanács hozza majd a törvényeket az il­lető terület számára- Mind-. egyik területnek meglesz a saját kormánya, amely a terület törvényhozó taná­csának tartozik felelősség­gel. A három ország küldöttsége megállapodott, hogy az át­meneti időszakban a tör­vényhozó és végrehajtó ha­talmat elnökségi tanács gyakorolja majd. Ennek el­nöke a köztársasági elnök lesz. tagjai pedig az alel_ nökök, továbbá a három te­rület mindegyikének kül­dötte; egyenlő számban. A tanács szótöbbséggel hozza határozatait, amelyekkel kapcsolatban a köztársasági elnököt vétójog illeti meg. A tárgyalások során meg­egyeztek abban, hogy a három terület mindegyiké­nek törvényei mindaddig érvényben maradnak, amíg a megfelelő alkotmányos szerv meg nem változtatja azokat, valamennyi szerző­dés és egyezmény, amelye­ket a három terület kormá­nyai kötöttek, érvényben marad azon a területen, amely megkötötte. Ha a népszavazás jóvá­hagyta az alkotmányt, a le­endő szövetségi állam tag­országai megalakítják az egységes katonai parancs­nokságot, külpolitikai bi­zottságot. a kölcsönös gaz­dasági kapcsolatok és az arab közös piac bizottságát, továbbá más bizottságokat, amelyeknek feladata lesz. a szövetségi intézmények lét­rehozásának előkészítése. (MTI) Átalakították a kongói kormányt Leopoldvilleben bejelen­tették a kongói központi kormány átalakítását. Megfigyelők szerint Adou- la miniszterelnök az átszer­vezéssel az utóbbi hónapok­ban egyre erősödő ellenzé­ket kiválttá leszerelni és saját helyzetét ezzel meg­szilárdítani. Rajakowitsch a bécsi törvényszék fogházában Becs (MTI). Szerdán dél­ben a Nyugat-Németország- ból kiutasított és az osztrák határon áttett Rajakowit- schot, Eichmann volt he­lyettesét kilencven perces kihallgatás után, tömeggyil­kosság elősegítésének gyanúja miatt, előzetes le­tartóztatásba helyezte és azonnal fogházba kísértet­te a bécsi törvényszék vizs­gálóbírója. A müncheni rendőrség csak a viiágfelháborodás nagy benyomást keltő ha­tása alatt határozta el ‘ma­gát, hogy átadja Ausztriá­nak a volt SS-tisztet. Ami­kor már pattanásig feszült a helyzet, szinte gombnyo­másra „megtalálta" az öt nap óta „hiába keresett" Rajakowitsehot és áttette a határon. Münchenből Bécsbe ér­kezett hírek szerint azon­nali hatállyal nyugdíjazták Rajakowitsch volt hollan­diai SS-főnököt, aki Mün­chenben mindeddig kor­mányfőtanácsosi tisztséget viselt. Rajakowitsch vele együtt deportáltatta és küldte a halálba a több mint százezer hollandiai zsidót ■ köztük Anna Frankot. (MTI). Rendkívüli állapot Argentinéban Jóllehet, még csali két hete, hogy Argentínában le­verték a fegyveres erők szélsőjobboldali vezetőinek lázadását, szerdán — mint az UPI hírszolgálati iroda jelenti — „rendkívüli rend­őrségi óvatossági intézke­déseket léptettek életbe az országban’’. A hadsereg n3rilatkozatot adott ki s ebben „korláto­zott méretű kivételes álla­potot” hirdetett meg. Az összes rendőralakulatokat a hadsereg ellenőrzése alá helyezték­A Nemzetközi Újságíró Szervezet prágai főtitkár­sága táviratban tiltakozott az argentin kormánynál vezető argentin újságírók letartóztatása miatt; Az utóbbi naplókban ugyanis jogtalanul több argentin hírlapírót vettek őrizetbe. Közöttük van Osvaldo Bayer, a Sindicato de Prensa Buenos Aires főtit­kára, a nemzetközi újságíró szervezet végrehajtó bizott­ságának tagja. Az argen­tin rendőrség a Sindicato cte Prensa újságíró szerve­zetnek összesen 30 munka­társát és alkalmazottját tartóztatta le, s bezáratta a szervezet irodáit is. (MTI) A KíSZ-gyűlés nem marad el Estére KISZ gyűlést hir_ detett a titkár. Izgatottan figyelte az óra múlását, ma­gában százszor is elismé­telte az előadás nagyszerű szövegét. Várta a fiatalokat. Nem jöttek- Senki, hiába várt. Marika dühöngött, sírt, nem értette mi ván, Hiányos kiképzés Argentínában — Most már tudjuk miért buktunk le, rosszul csi­náltuk a „jobbra ái“-ot! hiszen mindent olyan jól előkészített, előző nap sorba járta a tagokat, hívogatni. Könnyen ment. Az egész KISZ szervezetnek csak hat tagja volt. Nem jöttek. Ha­sonló eset sokszor előfor­dult. Hiába teltek a hetek, hónapok, a tsz-ben nem volt KISZ élet. A titkár el­ment máshová. « Nemrég került a fiatal Bordács Imre a kunhegyes! Táncsics Tsz-be bérelszá­molónak. Gondolta, majd ő rendbehoz, mindent, ami Pásztor Marikának nem sikerült. A termény forgal­minál dolgozott azelőtt, ott nem volt ifjúsági szervezet, de Imre rendszeresen eljárt a területi KISZ-be. Most hasznát veheti az ott szer­zett tapasztalatoknak- Tit­kár lesz. Nagy lelkesedéssel beszél erről: — Már a héten megkez­dem a szervezést. Egy hó­nap sem kell és meglesz. Rendszeresen kijárok a ha­tárba, megkeresek minden fiatalt, had ismerjenek meg engem, és ismerjék meg a kiszisták munkáját is. Meg­győzöm őket. hogy érdemes a szervezetbe járni. Biztos benne, hogy sike­rülni fog. Programja még nincs, azt mondja, az ráér később is, először össze kell toborozni a tsz ifjait. Saj­nos, kevesen vannak, az. egész szövetkezetben legfel­jebb huszonöt fiatalt lehet találni- Be Imre hallani sem akar arról, hogy má­sik szervezettel egyesülje­nek. — Jobb nekünk külön — szögez; le határozottan. — Mások itt a körülmények, mint a többi KISZ-ben, aztán még közös témánk is nehezen lenne. Meg, mi nem akarunk „csak vendé­gek’’ lenni; A felszerelést már rég megvásárolta a tsz, csak a fiatalok hiányoznak a klubszobából. Az új titk*’- optimista: — Biztosan eljönnek. Nem mind, de legalább tizenöten. Vidám foglalko­zásokkal kezdem, később lesz szereplés, sport, okta­tás, sőt még társadalmi munka is. Május elsején, a munka ünnepén már mipt egységes szervezet fognak felvonulni, s azután többször nem ma­rad el a KISZ gyűlés. F. M. Mit jelent »a munkaerő közös piaca« Nyugat-Európában az uóbbi években a dolgo­zók soha nem látott mé­retű vándorlása figyelhető meg. A munkanélküliek és az elnyomorodott parasztok százezreit a szükség arra készteti, hogy kapitalista „hazájuk” határain túl ke­ressenek megélhetést. A ki­vándorlókkal megrakott szállítmányok egymást érik. Az emberek tízezer­számra lépik át illegálisan a határokat az alpesi ös­vényeken, a teherrakooná- nyok között elrejtőzve és egyéb úton-módon. Olaszországból évente 200—300 ezer ember távo­zik el munkát és kenyeret keresve. Az olasz bevándo­roltak száma a szomszédos nyugat-európai országokba meghaladja a 2 milliót. Svájcban csupán az olasz bevándorolt munkások szá­ma csaknem 500 000, vagyis Svájc egész lakosságának 10 százaléka. Görögország­ból 1962 első 9 hónapjában 62 930 munkanélküli vándo­rolt ki, 18 670-nél több, mint 1961 ugyanezen idő­szakában. A nyugat-német­országi monopolistáknak és nagybirtokosoknak több mint 700 000 külföldi mun­kás dolgozik, köztük 350 000 olasz, 87 000 spanyol, 69 000 görög, 53 000 holland, 47 000 osztrák, körülbelül 50 000 török. Az áttelepült dolgozók számának növekedése nem véletlen jelenség, hanem összefügg a Közös Piac te­vékenységével. Az Európai Gazdasági Közösség meg­alakításáról szóló római szerződés hivatalosan ki­nyilvánítja „a munkaerő szabad vándorlásának" él­vét Arról van szó, hogy Nyugat-Európában, kivált­képpen a Közös Piac or­szágaiban, igen élesén ve­tődik fej a munkaerőforrá­sok problémája. Ebben két­ségtelenül közrejátszanak egyrészt a második világ­háború következményei, másrészt a NATO orszá­gok gazdaságának militari- zálása, a hadseregek fel- duzzasztása és a fegyver­kezési hajsza. A Közös Piac országai­nak lakossága a háború éveiben nagy veszteségeket szenvedett. A frontokon, a fasiszta koncentrációs tábo­rokban, a hátországi váro­sok bombázása következté­ben több mint 4 millió né­met, 1,2 millió francia, több százezer olasz, belga, holland, luxemburgi pusz­tult el. A háború éveiben a születési arányszám csök­kenése és a gyermekhalan­dóságok növekedése foly­tán erősen csökkent a mun­kaképes fiataloknak a mun­kaerő piacára való áram­lása. Az életük virágkorában lévő emberek százezreit le­kötik a NATO fegyveres erői, ami a ..Hatok” orszá­gaiban új hiányokat te­remt a munkaerőpiacon. Meg aztán a gyarmati há­borúk is közrejátszottak. Franciaország lakossága például 1950-től 1959-ig 3.4 millió emberre) szaporo­dott, a polgári termelésben foglalkoztatott dolgozó la­kosság száma viszont 170 000-rei csökkent. A helyzet azért alakult így mert csaknem eevmillíó franciát tartottak a had­sereg kötelékében, s közü­lük több mint 600 000-en az algériai hadműveletekben vettek részt. Nyugat-Német országban, amelyet az 1950—1959 évek­ben nem vontak be ilyen nagy mértékben a fegy­verkezési hajszába, a pol­gári termelés ágazataiban foglalkoztatott személyek száma ezen idő alatt 3.1 millió fővel növekedett, míg a lakosság számának növekedése 4.1 millió volt. Később azonban a Bundes­wehr meggyorsított létre­hozása, s vele kapcsolat­ban a hadiipar és a szol­gálatában álló ágazatok fellendülése a Német Szö­vetségi Köztársaságban is „munkaerőhiányra” veze­tett. Persze, itt nem abszolút, hanem relatív munkaerő­hiányról van szó; az NSZK- ban csakúgy, mint a Kö­zös Piac valamennyi orszá­gában jelentős a tpunka- nélküliség. Így például a Neue Rhein-Zeitung című lap 1963. márciusi száma szerint Nyugat-Németor- szágban jelenleg 417 000 munkanélküli van. A Közös Piac országaiban együtt­véve a munkanélküliek szá­ma nem csökken 2 millió alá. Ám a hasai munkanélkü­liség nem akadályozza meg a vállalkozókat abban, hogy a munkabér lenyomása ér- deliében munkaerőt impor­táljanak. fii monopolisták terve szerint az alacsonyan fizetett külföldi munkások tömeges behozatalával a munkát kereső hazai dolgo­zók rákényszeríthetők arra, hogy engedékenyebbek le­gyenek, ha nem akarnak munka nélkül maradni. Míg a külföldi munkásokat meghatározott vállalatokba irányítják, addig a hazai dolgozóknak maguknak kell elhelyezkedésükről gondos- kodniok. A Német Szövet­ségi Köztársaságban és a munkaerőt importáló más országokban állandóan je­lentős a munkanélküliség. A nyugat-európai orszá­gok monopóliumai között a külföldi munkaerőért még a Római Szerződés végre­hajtása előtt fellángolt a harc. A munkaerő fő im­portőrei közé tartozik Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg, hagyományos exportőrei közé pedig Olaszország és Nyugat-Németország tarto­zott. A Római Szerződés aláírásával a hat ország monopóliumai között a munkaerőtartalékokért fo­lyó összecsapások hirtelen kiéleződtek. A munkaerő importő­rei és exportőrei számos esetben szerepet cseréltek. Így például Franciaország­ban a bevándorolt mun­kások száma az 1954—1957 években 170 000 volt, a leg­utóbbi 3 esztendőben (1958—1960) azonban 97 000- re esett vissza. Belgium és Hollandia, ahol régebben (az 1954—1957 években) túlsúlyban volt a beván­dorlás, az utóbbi években munkaerőt exportáló ál­lammá vált. Olaszország, noha megtartotta a fő mun­kaerő-szállító szerepét, a legutóbbi években maga is nagy hiányát érzi a szak­munkásoknak, akikre főleg az északi ipari központok­ban lenne szükség. Az egyedüli „bajnok”, akj nyilván nyer abban a harc­ban, amely a kivándorlókért folyik, Nyugat-Németor- szág. A közös piacra vonat­kozó egyezményeik aláírását megelőző években Nyugat- Németország külföldre szál­lította „munkaerőfelesle­geit” ám a Római Szerződés végrehajtásának éveiben a külföldi munkaerő legna­gyobb felvásárlójává vált. A bonni kormánynak az az irányvonala, hogy to­vább növeli a fegyvergyár­tást és a Bundeswehr lét­számát, elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugat­németországi munkaerő­tőzsdén növekedni fog a kereslet. Ez azt jelenti, hogy a különböző nemzetiségű munkásokkal megrakott szállítmányokat a nyugat­német toborzók a ruhrvidé- kí monopóliumok rajna- westfáliai arzenáljába irá> nyitják;

Next

/
Oldalképek
Tartalom