Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
1963. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mikor lesz az üzletekben a kis »Lehel«? Anyagrendelés másodkézből — A hűtőszekrény és az Erzsébet híd — Lassabban az elismeréssel Ezzel a főcímmel a Népszava április 6-1 számában megjelent cikk arról számol be, bogy a jászberényi Fémnyomó és Lemez árugyárnak az újságokban tavaly márciusban megjelent hirdetése — miszerint: a közönség kérésének eleget téve, a gyár megkezdte a hetven literes háztartási hűtőszekrények gyártását, amelyek az év végén kerülnek a kereskedelembe — nem valósult meg. Tény az, hogy jó gép, de a TKI (Távközlési Kutató A közel tíz éve vajúdó — forgórész nélkül működő, úgynevezett abszorpciós — hűtőszekrény-gyártás végre 1962-ben megkezdődött és az év végéig elkészült ezer kis Lehellel — amely még teljes egészében raktáron hever, bár a kereskedelem átvette — a sorozatgyártás megakadt. Mint a cikk írja: Jászberényben 1963-ban még egyetlen darabot sem gyártották. Ez így igaz, de... Safcsák Béla, a gyártmány tervezési osztály vezetője azonban elmondotta* * * hogy a gyártást akadályozó csőhiány hogyan keletkezett. Az előírásoknak megfelelően rendes időben megrendeltük a Csepeli Csőgyártól a hűtőgépekhez szükséges csőmennyiséget Sajnos, a csőgyár megfelelő minőségű rézszegény csövet nem tudott előállítani, így azután a Csepeli Csőgyár megbízottja 1962 november 28-án a METALIM- PEX-en keresztül külföldi cégtől rendelte meg a hűtőszekrény csövet a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru gyár részére. A rendelésnek a külföldi szállító csak a második negyedévben tud eleget tenni. A hűtőszekrények további gyártását így előreláthatólag április végén folytathatjuk. — Az elkészült ezer hűtő- szekrényhez ki szállította a rézszegény csövet? — A Csepeli Csőgyár — felelte Safcsák Béla. — Nem értem. — Ha elmondom, mosolyogni fog. Tudomásunk szerint a szétszedett Erzsébet híd valamelyik alkatrésze volt ilyen rézszegény anyagból, — a gyár ebből hengerelte a fenti mennyiséghez szükséges csövet. Az osztályvezető ezután még elmondotta, kis túlzás az, hogy a gyárat okolják az 1960-ban elkészült prototípuson végrehajtott módosítások miatt (holott csak a kutató intézet által előállított laboratóriumi példány hibáit küszöbölték ki). — Az sem helyes —folytatta —, hogy valamilyen oknál fogva túlzottan felbecsülik a kis Lehel képességeit, mondván: világ- viszonylatban is a legjobb. A főkönyvelővel beszélgetünk, miközben egymásnak adják a kilincset az emberek. Vidám, élcelődó hangulatban lépnek a pénztáros. Pataki Gábor bácsi asztalához. 6 sorra számolja a jól végzett munka utáni előleget. Es nem is keveset. — öfzáz-hatszáz forint az átlag — kapom a felvilágosítást. — Az első negyedévi előleg. összesen 33 383 munkaegység után 15 forintjával 485 745 forintot osztunk ki. — Azaz csak osztanánk, de nem kell a pénz—jegyzi meg Deák János főkönyvelő. — Hogy-hogy nem kell? Hát olyan ember is akad, akinek nem kell a pénz? —■ Tavaly is sokan voltak, akik egész éven át egy fíUér előleget se vettek fel. Év végén jónéhányam 40 000 forintnyi jövedelmet vittek haza. Megvan mindenük, a háztáji is meghozza a kony- háravalót. Most csak 200 000 forintot hoztunk ki a bankból, de biztosan vissza kell vinni egy részét. Belepillantok az előleg listába: Kéri László rakodó 1222, Kovács Imre brigád- vezető 2812, Kovács Sándor fogatos 2347, Bódi Dezső szarvasmarha gondozó 2280, Major József hizlaldáig 2250 forint. Érthetően a növény- termesztőké ennél kévéin tézet) jegyzőkönyvei szerint az általunk ismert legjobb nyolc típus közül — gyártmányunk csak a negyedik, illetve ötödik helyet foglalja el. Befejezésül még elmondotta a gyártmánytervezési osztály vezetője, hogy a 70 literes abszorpciós hűtő- szekrények gyártásánál felmerült probléma a jászberényi Fémnyomó és Lemez- árugyámak okozta a legnagyobb gondot azért, mert e gyártmánykiesés a termelésben nagy zavart okozott. —bognár— sebb, hisz későn indulhatott a tavaszi munka. Jól működő szövetkezet a jászapáti Alkotmány Tsz, megelégedett emberek, önkéntelenül is felvetődik ha a többi szövetkezetünk is ilyen volna.a. — m. 1. — A felvásárlási terv teljesítéséért Közös versenyakciót indított a Hazafias Népfront Kunszentmártoni Járási Bizottsága és a nőtanács a felvásárlási terv teljesítésének sikeréért. Máris igen szép eredmények vannak Öcsödön, Tiszasason a sertés-, hízottliba- és tojás- szerződések megkötésében. A versenyvállalási lap kötelezettségei kiterjednek a mezőgazdasági munkára ia. Az akciótól Jó eredményt várnak: a felvásárlási terv októberi teljesítését és a mezőgazdasági munka lendületes, gondos elvégzését. A járás lakossága tapasztalhatóan kedvvel csatlakozik e kezdeményezéshez. Ha a szervezési munka a kívánt eredményt hozza, akkor körülbelül ötezer résztvevője lesz a mozgalomnak. magatartása fémjelzik. Arra pedig sok biztató példa van itt A múlt héten tő- számlálást végeztek a búzaföldön az elnök, a gazdász, a párttitkór, a főkönyvelő. — Mit bogarásznak? — köszöntek rájuk Susztár Sándorék, Menyhárt Feren- cék, Demeter Ferencék. njt ondjáfc, a búzavetés *" állapotát méricskélik. A következőkben aztán kiderült, mennyire érdekli a búzatermés sorsa az embereket. És tudom, hogy miért meséli él Szabó Dénes gazdász. Mert pár éve még közömbösen nézték az Üj Élet-beliek, mi terem, hogy terem, terem-e egyáltalán — annyira nem érezték magukénak a közöst. De itt volt a tavaszi nitrogén-trágyázás. — Valahova kellett tíz ember, húsz ember, nem akadály. ötvenen is szórták a nitrogént puszta kézzél. Ismét Szabó Dénes mondja: — A harminc forint után a régi szorgalom kezd visszatérni. M ég csak kezd. De már mutatja a határ. A határt Tajti Laci bácsi elnökkel, Szabó Dénes gaz- dássza] járjuk. Ez a két vezető különben még termetre is szöges' ellentéte egymásnak. Az elnök érett- korú. zömök jászmagyar férfitípus — s leventésen délceg tartásé gazdász. Szókincs-szegény, olyan kétezer szókészletes lehet Tajti László — elleniben szlves- szavú, magyarázatokat adni tudó Szabó Dénes. Indulatban is más-más emberek, hanem felfogásban, munkában, ikertestvérek. A hevesi út mentén üdén zöldell az árpa. A gyenge növényke meg-megrebb en a böjti szél erőszakos fuvallata alatt. — Akar-e látni már kis lucernát? Akarok. Harsányan, pezsgőzőiden kidugta, — kivágta! — fejét, harmatnyi zsenge első két sziki eveiét a rögök alól. Töményen tör fel, mint a hangyaboly. — Sűrű — hümmögi az elnök. A gazdász átveszi a szólabdát tőle. — Mikor képesítőztem, azt kérdezték tőlem: mit csinálok a sűrű lucerna- vetéssel. Kibuggyan a nevetés belőle. — örülök neki — válaszoltam. Korai vetés lehet, az emberi lábnyom mindenütt mélyen belevésődött a lágy földbe, összepréselődött a föld a csizma alatt, mostanra kiverte a lúg sziki fehér szemcsékben a patkósarok helyét. — Április huszonheted i- kén már vetettünk. Az elnök ránéz a gaz- dászra. — Ö, micsodát beszélek. Márciust, márciust akartam mondani. A Nagyállás útján két traktor — pajkos lepkék akár — kergetik egymást. A harmadikat megállítja az elnök. Tárcsát vonszol és boronát. A borona szétakadt, felborult, s jónéhány foga elhullott, javítani kellene. — Ejnye Miki, most jössz a kovácsmühely elől. Pironkodik a legény, Ur- bán Miklós traktoros. — Elfogyott az oxigén. A borona fogáról frissen tépett zöld fű illata csap az orromba. Nézi az elnök a hegesztést. — Mikor is jött ez a Feri bácsi ide? — Decemberben. Tóth Ferenc világéletében ipari munkás, átjött a jászberényi fémnyomóból ezermesternek Jászapátira. Mindent tud; hegeszteni, esztergálni, motort szerelni. Aranyat ér a szövetkezetben. — Vele mertünk az öntözésnek nekivágni. jrúrják a kutakat, tizen* kettőt a répaföldön. Az idén először locsolják a veteményt. Egy hónapja arra várnak, hogy valami Sárközi nevű előadó kitűzze a kutak helyét. ígérni már sokszor tette, csak érmen nem jött soha. Erre fel kijelölték ők maguk á kutakat. De k mény dolog a kútfúrás. tenyértörő. hónaijizzasztó munka még tavaszon is. Az istennek nem tudják a köpeny csövet Az ipar átszervezéséről — az üzemek összevonásáról (Az elmúlt hét k Szépén Bakonyi Sebestyén Endre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartott előadást a megyei pártiskolán az ipar átszervezéséről és az ezzel kapcsolatos problémákról. Az előadást vita követte. Az alábbiakban az ankét anyagát ismertetjük. Néhány kísérleti jellegű összevonás után az idén sor került a magyar ipar általános átszervezésére. Napjainkban e munka dandárja tart, s az ipari dolgozók, gazdasági szakemberek körében gyakran heves vitákat szül. Ezzel kapcsolatban van még jónéhány tisztázásra váró probléma. Mindenekelőtt az, mi tette szükségessé az átszervezést — és miért éppen most hajtják végre? A kérdésre egy mondattal is lehet válaszolni: az átszervezés szerves része a fejlődésnek — egy újabb lépés az ipar és gazdaság- irányítás megjavítása felé. Tehát nem öncélú ügyködésről van szó, az átszervezés csak eszköz arra, hogy a párt gazdaságpolitikai célkitűzései megvalósuljanak. Ilyen cél mindenekelőtt a demokratikus centralizmus elvének fokozottabb érvényrejuttatása az ipar irányításában. Egyébként az 1956 óta kiadott rendelkezések is valamilyen formáiban már mind ennek az elvnek a jegyében születtek. A vállalatok fokozatosan nagyobb szabadságot kaptak a tervezés rendszerében — csökkentek a kötelező mutatószámok. Igen jói szolgálta a demokratizmus elvét az „átlagbéreden őrzésre” való áttérés. Ezzel például lehetővé vált, hogy az üzemekben á bérezési forrnák között tetszés, illetve szükség szerint választhassák ki a legalkalmasabbat. Ugyanakkor a „beruházási kódex” megalkotásával a centrális oldal is erősödött, s a központi szervek áltála hatékonyan tudták ellenőrizni a népgazdasági erőforrások felhasználását. Nos, ilyen előzmények után egyre inkább kibontakoztak a továbbfejlődés szükséges körvonalai is. A tapasztalatok alapján nyila földbe verni. Talán hidraulikával. — Laci bácsi, foghatok egy traktort? — Eredj hát. Andrej Béla lódul is és fordul vissza a legközelebb eső géppel. A Gólya dűlőn négy pár borona fogat. — Az ifi brigád. Valójában nem brigád, de mind fiatal lóhaj tók kerültek össze ide mára Gál János, Berki Béla, Vágó Feri, Nagypál László. Szürke és almáspej párosítás. Jóerejű igavonók, dobbantanak a lábukká1, hogy vége legyen már a cigarettaszünetnek. Bőrük alá bújt a tavaszi izgágaság, szárnyakon suhanva szeretnék repíteni a boronát. Az Anderka-tanyán túl veteményeznek. Száz négy- szögöl kert jut mindenkinek. ott dugványoznak, ül- i tetnek mostan. Jobbára az asszonyok. Kapavágásaik után a duzzadt tavaszi föld : erjesztő szaga tölti meg az | alkonyt. S a boronák, a 1 loncsolt lovak, a zörgő ve- ; tőgépek, a kútfúró embe- l rác, a hasadó barázdák, a j párolgó vadvizek felfakadó, | fárasztóan erős szagát futtatja előttem a szél. A I számban ekevas-kettészelte. körömmel héjazott földi- j mogyoró fanyarul édes nedvességét érzem Tavasz van Tászapitín. Borzák Lajos vánvalóvá vált, ha a demokratikus centralizmust tovább akarjuk fejleszteni az iparvezetésben, akkor közelebb keli vinni egymáshoz az akarót és az akaratot végrehajtót. A sok áttétel — közbeiktatott „postás” ugyanis merevvé, nehézkessé, bürokratikussá teszi az irányítást — eltorzítja a centrális akaratot. Ez a bizonyos közbeiktatott áttétel pedig ez esetben a középfokú irányítószerv — azaz az iparigaz- gatóságok rendszere. Ezek a szervek ugyanis nem rendelkeztek olyan anyagi eszközökkel és olyan hatáskörrel sem, hogy az alájuk tartozó vállalatok problémáit megoldhatták volna. Ilyen eszközök birtokában csak a minisztérium volt. Az iparigazgatóság tehát jószerével csak a postás szerepét tölthette be. Megszüntetésük az ipari átszervezés, illetve vállalati összevonás egyik célja. A másik: a vállalatok önállóságának biztosítása. Az utóbbi 5—6 évben e tekintetben is volt előrehaladás, azonban megközelítően sem elegendő. Az önállósághoz ugyanis nemcsak engedmény és jóakarat szükséges, hanem sokkal inkább ennél anyagi eszközök. A rengeteg apró- csoprő vállalat és a közöttük szétforgácsolt eszközök okozták leginkább a kiskorúságot. Az összevonás egyben az anyagi erő koncentrálását h jelenti, tehát az önállóság objektív feltételét. Egy nagyon is tipikus példa erre a Szolnoki Papírgyár esete. A népgazdasági terv előírta, hogy bizonyos fajta papírgyártáshoz használt vegyszereket itthon a berentei üzemben kell előállítani, az addigi import-beszerzés helyett. A Szolnoki Papírgyár szállítója is — kijelölés szerint — Bereníe. Ám az üzem nem kristályos, hanem csak folyékony állapotban tudja például szállítani a marónátront, a savat nem balonokba fejtve, csak tartálykocsiba ömlesztve. Hogy a vegyszereket ilyen állapotban a papírgyár átvehesse, fogadóállomásra volna szüksége, néhány milliós beruházásra. Erre viszont lehetősége nincs jelenleg. A probléma máig sem megoldott, az a veszély fenyeget, hogy vegyszerhiány miatt le kell állítani a gyártást. Nem egy ilyen példát hozhatnánk még fel a kényszerű tehetetlenségre, önállótlanságra. Nyilván, ha a minisztérium — közbeiktatás nélkül — közvetlen kapcsolatba kerül majd az átszervezés után a kialakítandó nagy papíripari vállalattal — köny- nyebben tudják orvosolni az ilyen bajokat is. A termelőerők koncentrálása azonban nem csak ilyen előnyökkel jár. Természetszerűleg érvényre jutnak olyan adottságok, amit a nagyobb széria, alacsonyabb rezsiköltség, jobb gazdálkodási lehetőségek stb. rejtenek s gazdag tapasztalatok bizonyítanak ma már nemcsak az Iparban, hanem egyre inkább megyénk mezőgazdaságában is. Az összevonás okai közé tartozik az a praktikus cél is, hogy mivel az iparigazgatóságok megszűnnek, a minisztérium ne az apró vállalatok sokaságával, hanem csak néhány nagyvállalattal legyen kapcsolatban és képes legyen e2ek elvi és operatív irányítására. A fentiek alanián összegezhetjük azt is, uz átszervezés után hogy néz ki majd a gazdaságirányítás, milyen lesz az ipar felépítése? Az átszervezés gyakorlatilag január elsején kezdődött és legkésőbb ez év végéig befejeződik. Az első lépésként a vállalatokat vonják össze — ez az év közepéig zömmel véget ér, utána a középfokú irányítószervek megszüntetésére és a minisztériumok átszervezésére kerül sor. Megyénkben, sajnos, még a legfontosabb vállalatokkal kapcsolatban nem születtek döntések. Emiatt nagy a bizonytalanság néhol. A Tejipari Vállalattól például jó néhány dolgozó elment emiatt és helyétbe sem töltik már. Az is vitatható — helyénvaló-e az elképzelés, hogy az ország egyik legnagyobb termőterületű vállalatát, a szolnokit a pestivel vonják össze, budapesti székhellyel. Általános panasz — más "megyékben is —, hogy az összevonásnál a vállalati központokat Budapestre telepítik — jóllehet vidéki városban is épp úgy, sőt jobban elférne. Ezzel számottevően nehezítik vidéken a női alkalmazottak elhelyezkedését. Pedig a párt- határozat a vidéki ipartelepítésről értelemszerűen erre is vonatkozik. A minisztériumok azonban csak elvileg értenek egyet — gyakorlatilag éppen úgy meg tudják magyarázni a bizonyítványt a vállalati központok esetében is, mint a gyártelepítési vagy bővítési vitáknál. A téglagyárak, bútorgyár, vágóhíd, malmok. Tisza Cipőgyár s még néhány üzem sorsa már eldöntött, 9 a tapasztalatok azt mutatják, minden különösebb nehézség nélkül ment végbe az átszervezés. Végsősoron az elvek feltétlenül jók. csak a gyakorlati kivitelezésben lehet hiba, ami ellen a terűiden működő pártszervezeteknek menet közben is fél kell venni a harcot. Nagyon fontos figyelembevenni, hogy maga az átszervezés, összevonás gazdasági adminisztratív intéz- 'kedés. önmagában ez Tfem hoz eredményt, csak keretet, lehetőséget ad az önállóbb, jobb munkára. Az összevonás csak a kerdet, eredmény csak ezután várható és csak olyan mértékben, ahogyan dolgoznak az újjászervezett apparátusban. Egyáltalán nincs kizárva az sem, hogy egy nagy vállalat nem követhet el hibákat. A most életre- hívott Mezőtúri Téglagyári Vállalatnál is például először hét gazdasági szakembert kerestek — újsághirdetésben is — felvételre. Azután mégis kiderült, hogy tizenhárommal többen vannak, mint kell. Felügyeleti szervük a második félévre 30 százalékkal nagyobb tervet szabott ki, mint az első félévre, holott a kapacitás nem növelhető ilyen mértékben. Az ehhez hasonló hibák gyökere rendszerint r hogy az érintettekkel nem beszélik meg az üzem gondjait az összevonás előtt, még arról is csak az utolsó percben nyilatkoznak, kivel mi lesz személy Szerint. Bizony nagy gond az átszervezés s nem megy minden probléma nélkül. Az ügyben eljáró központi gazdasági bizottság azonban alapos megfontolás után — és a területi pártszervek véleményét kikérve hozza meg esetenként a döntését. t. U I Előlegosztás
