Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

1

*

NOK WROTE NRPLAP

(#85 ff.

A nap szerelmese

Film Van Gogh éleiéről

MINIS MAS SZŐ, mint Jaogy megrázó, felkavaró a film. Egy rendkívüli és végtelen ember Ói előttünk — nem pontos a kifejezés, sem alkalmazhatók itt a megszokott szavak, amikor a nagy festő lángként ellobbant életét látjuk megelevenedni — rövid, de mégis hatalmasra fokozott élményekből összeálló sorsát: a művész elhivatottságának minden szenvedését és gyönyörét. Talán ez a bepillantás a művészi alkotófolyamatba, a nagyra- nőtt szellem különleges törvényeibe adja meg leginkább a lenyűgöző hatás magyarázatát. Mert elég sokszor elevenedtek meg zeneszerzők és festők életútjai a filmvásznon, de nem igen tudtak ezek a krónikák odáig eljutni, hogy a művészi életforma sajátosságaiban elmélyülhessen a néző. Ez persze nemcsak a lelki fejlődést végigkövető forgatókönyvnek, de a képeket a valóság felfokozott folytatásaként a cselek, ménybe iktató rendezésnek és zenének is köszönhető;

A FILM SZERINT a művész az átlagembernél jóval erőteljesebben érzi át a valóság nyomorát és szépségét De nemcsak ez a fokozott érzelmi intenzitás jellemzi őt: sajátossága még az egyéni világlátás its. Es ez az önmaga teremtette valóság végső magányosságra kényszeríti Van Gogh-ot, amelyben a tizenkilencedik század végének embertelenségei felőrlik a művész minden szenvedést magára vállaló egyéniségét Azt az egyéniséget, amelynél jobban senki sem vágyódhatott szeretet és megértés utón. Ez a vágy azonban szükségképpen hamvába holt — nemcsak a lázas, költői természetű Van Gogh-nál, de a fegyelmezettebb Gauguin-nél és egyáltalán minden művésznek

MEGPRÓBÁLHATOM

összeszedni azokat az eseményeket, amelyekből ösz- SszeáUt a film végére lenyűgöző varázs. Irhatok a bányászokkal együttérző Krisztusi önfeláldozásról, ennek valósabb megfelelőjéről az önmaga kifejezéséért küzdő művész temérdek műhelygyakorlatáról. Mert ezt is szépen kihozza a film, hogy a tehetséghez még rengeteg művelődésnek és kísérletezésnek kell társulnia a nagy alkotások megszüléséhez. De folytathatom a sort a reménytelen szerelem és a kilátástalan művésztelepalapítás fájdalmas jeleneteivel, amelyek között csak néhol csillan meg a család, az otthon és a testvér nyugodt fénye. Ezenkívül már csupán a másik lenyűgöző festővel, Gauguin-nel eltöltött néhány derűs pillanat áll a végzetes, elmegyógyintézetbe és öngyilkosságba torkolló út végén.

A film alkotói — Norman Corwin és Vincente MinelÜ — nem is vállalkoztak többre, mint hogy alázatosan kövessék ennek a* egyéniségnek minden rezdülését. Kitűnő szerkesztői érzékük mellett — még az ntolső vergődések sztatikus jeleneteiben sem esik a feszültség — feledhetetlen

a modellál szolgáló tájak átmenete a róluk festett képekbe. A dönt pont Kirk Douglas játéka volt, aki észrevétlen eszközökkel formálta ki bennünk: a holland — és nem francia! — festőről kialakított eredeti elképzelését.

A szobában nagy, sötétbarna mappa fekszik az íróasztalon. Az első percben közömbösen elnézek fölötte, csak aztán tudatosul bennem, hogy ez nem olyan, mint a többi irattartó. Ez a Kossu th-dij borítója. Benne a fényes papírra nyomtatott szöveg, hogy Lázár Barnabást, a törökszentmiMósá Hunyadi

úti általános iskola igazgatóját pedagógiai munkássága eb' smeréséképpen a

Kossuth-díj bi'Offi7Ía!iozatá- val tüntette ki a forradalmi munkás-paraszt kormány. Alatta az aláírás: Kádár János.

— Mindenre gondoltam, csak erre nem — kínál meg hellyel az ünnepelt, — amikor egy hete felbontani kezdtem a fővárosba szóló meghívót. Néhéz meghatározni, hogy mit is éreztem: a méghatódottsá- gon kívül talán az érdemtelenség tudata volt á legerősebb. Hiszen ezt a szőlőbeli iskolát nem én egyedül tettem a gyerekek második otthonává, eredményeinkben valamennyi nevelőnek ott a munkája.

Persze az ember sohasem tudja tökéletesen megítélni önmagát, alkar jó, akár rossz tulajdonságairól is tegyen szó. Ügy látszik, hogy még egy Kossuth-díjas sem. Mert emberfeletti vállalkozásnak tűnt iskolát

radofctabb részén, a tize®*

egyfelől összetoboraofct tan- teatületteL Házár Barnabás azonban észt éppen úgy vállalta, mint pályája kezdetén az évekig tartó tanyai tanítást. Vagy később — már a felszabadulás után — a tanácsi apparátusban végzett szervező munkát. Amit nem érzett éppen haszontalannak és rátermettsé_ ge sem hiányzott — kitüntetései is emellett szólnak — csak éppenséggel, aíkinek szenvedélye a pedagógia, annak életeleme a gyakorló tanítás. S ezen a téren soha sincs megállás, hajtja az állandó elégedetlensége önmagával. Amelyik mindig újabb ötleteket sugall t néki.

Búcsúzáskor egy táviratot mutat. A Petőfi sízöveí- kezet küldte. Az, ahol megszervezte a tanyázó estéket. Szakmai és kulturális előadásokat hallgattak itt a szövetkezetSék. Ez is benne w » Kossuth-dí jban,

T, I»

Tompa László

Csapolják a belvizet Zagyvarékas határában (Roto: N. Zs.)

alapítani a város tegebn»NYUGTALANUL

Dobolnak vizek patái hegyként feszül u húsos felhő.

Itt vagy szerelem, fehér

karokkal nyújtózkodsz, min« egy sebhely.

Vágyad a világ képzelet-dús

sikítás Itáliában;

barnára sült lányok mellének ropogása, tam-tamok zöld-fű füzébe zuhanó délután.

Kacajok vörös vércséje lesi a várost. Ölom-csőréből arany tüze csöppen* mikor felvonulnak a modem helótSk.

Csak vigyázzatok: dzsesz hártyáin * Balál sárga foga lángok

Ober* Ottó--------------------------KR

ÚDY GYULAI

A SZEGÉNYEK ÖRÖME

Krúdy Gyula a magyar irodalom azon nagyjai közé tartozik, álöt csupán nyelvi elszigeteltségünk miatt nem emlegetnek a világirodalom értékei között. Bár rendkívül termékeny alkotó volt, írásainak javarésze néhány oldalas elbeszélés. Ezek a müvei csak első pillantásra tűnnek a romantika finom érzései megfogalmazásainak, hiszen az olvasó hamarosan észreveszi, hogy a hűbéri világ eszményeinek feVá- masztősa csak menekülés. Annál is inkább a kor embertelenségei elől menekül írójuk, mivel minduntalan megtöri a szomorkás idillt egy-két szűkszavú borzalom, Ez a valószínűtlenség és végzetérzés teszi — rangjában és felfogásában egyaránt — a világirodalomban csak a háború után elismert prágai német íróhoz, Franz Kafkához hasonlóvá. A most bemutatott novella Krudynák egy másik tulajdonságát tárja fel, amikor az egyszerű emberek természetes é$ tiszta világát tartja még egyedül elfogadhatónak az emberségest keresők számára.

jyhiSöó frfco& volts, valódi ** írnok, akinek őse há- náromazáz esztendő előtt tán a „sötét szemek és éji dalok városában", Madridban ütötte fel sátorát, egy kis rejtett téren, nem mesz- sae az ócska ruhával és régi fegyverekkel kereskedők piacától. Szent Sebestyén szobra vigyázott a régi házakra, éa a seenyórák szemérmes pirulással, de forró sóhajtással mondták tollba Kuké ősének szerelmi ügyeiket. Kukó manapság a Tabánban lakott, túl a hidakon, s természetesen olyan házban rendezte be irodáját, amelyet városrendezési szempontból már évek óta halálra ítéltek. A tabáni ház hogyan viselkedhetett volna a siralom- házban? Csak úgy, mint ilyenkor szokás. Félig ősz- fizeomlott, a fedelét félre« csapta, az eresz homlokába lógott és a csókák, amelyek a szerb templom környékén tanyáznak, mintha repülésre tanították volna a régi ház ablakszámyait, a zsalu- gátereket, amelyék sarokba vágott, ódon könyvekhez hasonlítottak. A vén fáról szoktak búcsú nélkül elrepülni a fiatal gallyak az eszi szél szárnyán. Elmennek keletre, nyugatra. És a vén nyárfa megkopaszodva áll meg egymagában a köddel, esővel enyelgő, sárga mezőn, amely ódon dáma módjára köszönettel fogadja már a falábú udvarlók látogatásait is. Kukó művészete a szerelmes levelezés téréin mozgott, holott még nem is volt nagyon öreg ember, aki már megunta, megvetette a nőket, és ezért a szemérmetlen hazudozást használja fegyverzetül: Kuké sárgahajú, pirosbajuszú és kékszemű legényke volt* 9 az egyik füle nagyobb, a, másik, mert • Tatom*

szú tollszárat mindig füle mellett tartotta. Az ajtaján fehér alapon fekete betűk hirdették, hogy itt van az .iroda”. A zegzugos Tabán halálra ítélte, vén házában, ahol már a grádics fokai is menőiéiben voltak új szolgálati helyükre, egy most épülő józsefvárosi házba, az iroda rejtelmesen húzódott meg. Az ajtón ütőkészülék volt, amelyre harangjelzés felelt. Kukó titokzatosan dugta ki sárga fejét az ajtónyűáson:

— Most nem lehet..: Később.?, egy óra múlva.

rs gyorsan ajtót csu~

*• kofct, mintha a kasz- tiliai hercegné őfenségének írná te tollbamondott üzenetét egy totódéi ifjú lovag számára.

A Tabánban nagy divat volt ez idő tájt a levelezés. A városrészt amúgy is lebontják, a férfiak mindennap azzal a gondolattal léptek be kedves bormérésükbe, hogy utoljára látják a bolthajtásai falon őseik emlékét, a szerb hajcsár»fi— /J. ■ a. ■»«- inrfinfl (HI iS I nftn

HB« äBCWK Wfßw&SSmKs

vagy vérrel, amely a késszúrás nyomán a falat befecskendezte. (De megjött a hajó alulról, s pénzt hozott Rácországból, jó dukátokat, a vért és rovást lemosták a falról.) A nők a levelezésben lelték fel örömüket, szórakozásukat, mióta Kukó irodáját megnyitotta. Mintha templom, sétatér és színház: mind elfért volna a Kukó irodájában. A rác kisasszonyok (még aki tudott volna is írni) vasárnap délután meglátogatták Ku- kót, és hosszadalmas levelet diktáltak kedveseiknek, vőlegényeiknek. A hosszúszárú toll egy-két hatosért megcifrázta a betűket, múltba nyakláncot fűzött volna az íródeák a betűk nyakába. A piros tinta apró szíveket és virágfejeket, osókolózó galambokat rajzolt a betűk szárai közé. Délutáni litánia után, midőn a Tabán úgy elcsende- dik, mint valamely keleti város, ahol a férfiak s nők lakószobáikba vonulnak szundikálni bőséges ebéd után, csupán a kóbor kutyák marakodnak a Dunaparton egy vízbefúlt hajős

csizmája felett, a kis „irodában” szorgalmasan per- oegett a toll, és a kisasszonyok halkan összenevetgéltek, midőn Kukó az érzelmesebb mondatokat hangsúlyozva felolvasta.

Hol tanulta Kukó nagyszerű mesterségét? Sehol. Csak úgy örökölte ősapjától, a madriditól. S a rác leányoknak majdnem olyan sötét a szemük, mint ok andalúziai szenyóráké.

Egy vasárnap fürge kis fekete leányka toppant be Kukó irodájába. Az íródiák felemelte a fejét az asztalról. Valami kis cseléd állott előtte, kerek képű, nagyszemű, barna arcú, mint az óhitű templomokban a máriáké. Talán tizenöt esztendős se volt még egészen;

— Mit akarsz? — kérdezte mogorván Kukó, mert még nyaklánca se volt a jövevénynek.

A lány bátran felelt:

— Levelet.

— Van pénzed? A levél pénzbe kerül.

A leány a kendője csücskéből egy máriást oldozott ki. Kukó jól ismerte a régi ezüstpénzéket, hisz a rác kisasszonyok apjuk ládájából részére már sokat kicsentek az eldugott, elrejtett. aggódva őrzött érc-tallérokból, amelyek a háborút várják, hogy a falba vakdtassanak, vagy mélyen a pincében elásassanak;

— Hol szolgálsz?

— A papnál. A pap most lefeküdt, a papné szomszédéi, felkaptam a porontyot, s ide jöttem, hogy maga levelet írjon a nagyobbik bátyámnak.

Gyereksírás hangzott fel az ajtó előtt. Durcás, mérges, elkeseredett gyereksírás, ahogy a sertések között a falusi gyerek kiabál.

— Itt nem szabad sírni: Hozd be a kölyköt — rendelkezett Kukó.

4 kis cseléd kinyúlt félkezével az ajtó élé, és berántotta a gyereket. A kezét megcsapkodta, s a gyerek nyomban elhallgatott, A cselédke szoknyájába kapaszkodott, és élénken figyelte a tottszárat, amely lekerült Kukó úr füle mellől, s szorgalma toskodnd kezdett a papiroson.

— Hát mit írjak a nagyobbik bátyádnak?

— írja azt, hogy én eat a gyereket megölöm;

Kukó a kalamárisba mártotta a tollat.

—- Hát még?

— Hát... Csak írjon annyit, hogy a pap gyerekét megölöm, ha nem engednek engem haza. Már zöld a határ. Libát akarok őrizni, nem pedig a pap gyerekével bajlódni. Még éjszaka se hágy pihenni. Mindig fáj a hasa, és tejet

■ kell melegíteni. Ezt a gyereket én megölöm, megbíz ón — mondta a Ida cseléd, és ölébe kapta a gyereket (fekete fiúcska volt) átkarolta, magához szorította, éa szenvedélyesen megcsókolta.

— Megöllek!

A hosszúszárú gyorsan szántotta a papirost Az efféle levelezést nem nagyon kedvelte Kukó úr. Hol lehet itt művészetet kifejteni? Még csak azt a derék passzust sem lehet belevinni, hogy „éjjel-nappal drága szép szemedre gondolok”. Ez pedig aligha hibázhat egy levélből,

— Készen van — mondta Kukó;

A kis cseléd a gyerekkel enyelgett. A fiú az orrát fogta a leánynak. A leány a szájával a gyerek kezéhez kapdosott, mintha be akarná kapni

— Azt is beleírta, hogy szeretem, szeretem, szeretem — kérdezte hirtelen a leány.

— Kit szeretsz?

— Hát őtet Miklóst. A nagyobbik bátyámat.

■— Majd beleírom.

A leány kiszabadított az orrát a gyerek kezéből.

— Szeretem, bár sokszor megvert. Szeretem, mert szedret hozott a tanyáról. Szeretem, mert kendőt hozott a vásárról

4 hosszúszárú mindezt gyorsan a papirosra vetette, természetesen abban a formában, amelyet Kukó úr célravezetőnek taut*.

— Itt a levél, elmehete — mondta az íródeák,

(Két rác kisasszonyt várt délutánra, akik már több vasárnapon hosszadalmBS, alaposan megfontolt leveleket írattak vele egy házas- embernek.)

A leány felkapta a gyereket, s leszaladt vele a lépcsőn, Kukó úr új tollai tett a régi helyébe, kihúzta a dugót a verestintás üvegből "teg újra vissza tolta: A levélpapírost megsímo- gatta. Egyszóval mindenféle előkészületet megtett, hogy megrendelőit pontosan kiszolgálhassa.

— IvánovLca Lenkei •» mondta hangosan és érzelmesen, mint mikor a hege- dús a húrokat próbálgatja, képzeletben a hófehér pa- ■ gyönyörű betűt rajzolt pirosra;

Az ajtó felnyílott, * megint a kis cseléd állott előtte, a gyerekkel karján.,

— Nem jő lesz ez —

mondta a levelet visszanyújtva. — Dehogyis ölöm én meg Marcit. Haza se kívánkozom, jó asszony * papné. Csak azt írja, hogy tisztelek mindenkit, apámat, anyámat, bírót, haran- gozót meg a Bodri kutyánkat. Tisztelem Hics Pált, Hics Pálnét, Tisztelem Hics Miklóst.

— Hics Miklóst? — kérdezte Kukó.

A kislány lesütötte szemét.

— Azt — mondta, és gyorsan megölelte a gyereket, hogy az felkiáltott —- Hics Miklóst, a szomszédunk fiát.

jv*ukő nem szólt már

** semmit. A fejét féloldalra fordította, és szép szomorú szerelmes levelet írt Hics Miklósnak. A betűket jó magasra húzta, s a levél aljára gyorsan egy kis piros szívet rajzolt.

— Máskor mindjárt mondd meg, hogy mit akarsz — szólt szigorúan a lányra.

Az ajtó előtt két kipirosf- tett arcú ráckisasszony nyakában csörögtek az aranjp»

r

Szenvedélye a pedagógia

Az 1963. évi Kossuth díj kitüntetettje; Lázár Barnabás