Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
IMS. március IT. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MINDEN HÁTSÓ GONDC LAT NÉLKÜL A KARCAGI LENIN TSZ-BEN MŰKÖDÖ KIHELYEZETT ESTI. ISKOLA VII. OSZTÁLYOS TANULÓI, VARGA ISTVÁN SEPRÜKÖTÖ ÉS KOVÁCS ESZTER NÖVÉNYTERMESZTŐ A MATEMATIKA TUDOMÁNYÁT SAJÁTÍTJÁK EL Olyan emberrel még nem találkoztam, aki tapsolt volna mikor megbírálták. Az már előfordult, hogy valaki megköszönte az építő bírálatot, majd egy részét visszafizette, más részét elegánsan zsebre tette és maradt minden a régiben. Másoknál az a kis tüske legtöbbször tovább sajog a szívben: „Miért tűzött ez a Kovács a nyelve hegyére ennyi ember előtt? Mi baja lehet velem? Üzlet az neki, ha engem piszkál? No várj csak! Én is tudok egyet-mást!” Hát még ha egy kis szenvedély is van a bírálatban, s esetleg főn többről jött! Mennyien latolgatják ilyenkor a következményeket. mennyien inognak meg korábbi biztonság- . érzetükben... s miért? Azért, mert még mindig emlékeznek a rideg és kérlelhetetlen légkörre, melyben annyiszor az ember ellen fordult a javára és segítségére hivatott kritika, Egy-egy „időben” eldörgött bírálat alkalmas fegyverré válhatott személyi bosszú, harag érvényesítéséhez. Ilyen múltbeli tanulságok után természetesen nehéz igazi helyére tenni a kritikát is. De még nehezebb valódi szellemének megfelelően alkalmazni. Mert az elvekkel már csali-csak megvolna mindenki. Egyetértünk abban, hogy a megalapozott bírálat a gyorsabb és zavartalanabb előrehaladás eszköze, s nem arra való, hogy bárkit lesújtsunk véle, inkább arra, hogy fölemeljük. A kritika nem rombolni, hanem építeni hivatott a gazdaságban, a politikában, az erkölcsben egyaránt. De mégis amikor elhangzik, sokszor különböző eszmei torzulásokat «akaró gesztusaikat vált ki. Egykor « funkciók fetisizált árnyékába burkolózott emberekről úgy pattant xrisz- sza minden bíráló szó, mint az acél a falról. S ennek a magatartásnak még m® is van nyoma. Pedig az elbizakodottság a kritika halála. Az önfelt embereit előtt a bírálat és önbírálat nem több puszta dekorációnál. A másik véglet pedig éppen a kritika szerepének el túlzására törekszik. Amikor például az MSZMP Központi Bizottságának határozatát nyilvánosságra hozták a személyi kultusz és következményeinek végső felszámolásáról, egyesek tömeges leváltásokat sürgettek. Emberek százait, ezreit szerették volna a tótika ürügyén félreállít- tetnd olyan közéleti posztokról, melyeken egyébként igen eredményesen tevékenykedtek — csak azért, mert kisebb — nagyobb mértékben, objektív okok miatt közük volt egy klikk által részleteiben elrontott, e egészében veszélybe sodort, de jó ügyhöz. Időszerű dolog a téves nézeteket a kritikával kapcsolatban is leleplezni, s velük szemben a bírálatot, mint szocialista kategóriát, mint a kommunista pártélet és a demokratikus közélet egyik kritériumát a maga helyére tenni. Arra a helyre, ahová pártunk VIII. kongresszusa is helyezte, mikor leszögezte, hogy tűrhetetlen a kritika lebecsülése és megtorlása, a bírálat szabadságának korlátozása, de éppúgy megengedhetetlen az, hogy a kritika ürügyén gyalázzák vagy rágalmazzák rendszerünket és politikánkat. A bírálat legfőbb indítékának a segitőszándéknak kell lennie. Hibák és hibás nézetek ellen irányulhat, nem pedig emberek éllen. Gondoljuk csak meg: ha egy igazgató goromba a beosztottaival a társadalmi érdek szenved csorbát, mert ilyen légkörben nem halad rendesen a munka. Ha egy nevlő helytelen történelmi szemléletre oktatja a gyerekeket, megrántja szemléletüket, ítélőképességüket. Ha egy tsz-ben hanyagul kezelik a közös vagyont, annak a tagok vallják kárát. Mikor tehát ilyen hibák ellen fellépünk a kritika eszközével, társadalmi érdeket is képviselünk anélkül, hogy e társadalmi érdekből kizárnánk a hibát elkövető egyes embert, vagy ellene cselekednénk. Ismerünk embereket, akik jósziwel dolgoznak a szocializmusért, de még magukkal cipelnek tudatbeli és erkölcsi terheket az előző társadalomból is. A kommunistákat nem választják el egymástól ideológiai különbségek, mégis, közöttük is élnek és hatnak emberi gyengeségek. Ha ml föllépünk az anyagiasság, az élvtelenség. a revizio- nizmus, a dogma ti zmus, vagy bármely más, a szocializmustól idegen ideológia vagy emberi magatartás ellen — nem az emberek ellen lépünk fel! Az embereket meg akarjuk szabadítani ezeknek visszavető nyűgétől. Elvekben, erkölcsben egységessé akarjuk tenni társadalmunkat. A ki taszítás, az embereknek hibáikért, tévedéseikért és tévelygéseikért a közösségből való kirekesztése nem a mi módszerünk. Minden teremtő kézre, elmére és szívre szükségünk van, s az embereknek is szükségük van a társadalmi. politikai és erkölcsi igazságokra, s e kölcsönösségi viszonyban végtelen nagy a jóindulatú segítés, i. felvilágosítás, a bibés nézetek elleni harc szerepe — éppen az ember javára. E kitérő után talán újra visszakanyarodhatunk az eredeti témához: a kritika szándékához és fogadtatásához. Korántsem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy minden elhangzó bíráló szó feltétlenül emberi jóindulatból, segítő- készségóbő] fakad. De a mi mai közéletünk légköre semlegesíti az egyéb indítékokat Senkinek sem esik bántódása. ha jóindulatú igyekezetében hibát követ el, de rendelkezik azzal a szándékkal és készséggel, hogy levonja a szükséges következtetéseket, s nem azt latolgatja, hogy miként vághatna vissza. hanem azt hogy miként teheti jóvá tévedését hibáját Közhely, de velős igazság, hogy a munkás, dolgos élet magában hordozza a hibák elkövetésének lehetőségét. Senkinek sem szabhatjuk azt a követelményt, hogy minden ilyen lehetőséget messze elkerüljön, mert e lehetőségek rendszerint rejtve maradnak az ember elől. Azt sem várhatjuk meg, hogy magától jöjjön rá bizonyos tévedésekre, mert akkor esetleg az első hibából már kész halmazat lesz. S ha ezt a gondolatsort végigvisszük, eljutunk odáig, hogy a katika tulajdonképpen nemcsak emberi jog, hanem emberi kötelesség is a szocializmus társadalmi viszonyai között, mert látni a hibát, és szó nélkül hagyni, a mi erkölcseink szerint súlyosabb emberi gyönge- ség, mint önszántunkon kívül elköveti A kommunista pártok életében ezernyi példa bizonyltja ennek az elvnek a helyességét Sokan feltették annak idején a kérdést, amikor a párt oly őszintén és leplezetlenül feltárta a személyi kultusz éveinek minden fonákságát, hogy kinek használ ez a nagy őszinteség és nyíltság? Mire jó ez a hibákkal való szembenézés? A párt szigorú bírálata és ömbírálata volt ez — a saját érdekében és az egész társadalom érdekében. A hibákat sajnáljuk is, rös- teßjük is, de nem hordozhatjuk magunkkal, ha felismertük, mert az vak következetesség volna, nekünk pedig éber, reális, s nem látszat következetességre van szükségünk. S mindig idejében! Valamikor gyakorlat volt az, hogy megvárták, amíg valaki hibát hibára halmaz, s akkor bírálták meg — nagy doronggal. Az ilyenfajta „gyűjtögetés* össaevárás ideje lejárt, nem méltó ügyünkhöz, társadalmunkhoz és tisztességtelen. Nekünk menetközben kell mindig igazítani lépésein- kem s egymás lépésein! Igaz, közben ki hell irtani magunkból a gyanakvás spóráit, s helyüket át kell adni a munkatársi, elvtársi bizalomnak, annak a hitnek és meggyőződésnek, hogy az idejében alkalmazott igaz bírálatot nem hátsó indítékok, hanem az ember iránti törődés és megbecsülés diktálja. Sx 8. L A közelmúltban negyvennégy munkásőrt tüntettek ki — a munkásőrség megalakulásának hatodik évfordulója alkalmából. A kitüntetettek között volt Kovács Sándor, a kunhegyes! önálló munkásónszézad parancsnoka, riportunk főszereplője is. • Azt mondják, népszerű ember. Ismerik, szeretik nemcsak járásában, hanem az egész megyében is. Az egyik legjobb munká6őr parancsnok a megyében. Szerényen hárítja el a dicséretet. Nem szereti, ha ilyesmit beszélnek róla, egy szerény kézlegyintéssel kettévágja a témát. Nehezen indul a beszélgetés is, de aztán lassan kirajzolódik az egykori kunhegyest paraszt- gyerek eddigi életútja. Apja a földosztáskor négy holdat kapott, ő pedig a nagygazdáknál dolgozott napszámosként, mert a földdel. ugye, nem kaptak szerszámot, igát — ezt kölcsön kellett venni, s ezt a kölcsönt . napszámos munkával kellett törleszteni. Fiatalon kóstolt bele az élet nehézségeibe, de tizenhét éves korában már a kommunista párt ifjúsági szerveretének, a MADISZ-nak tagja. Egy év múlva belépett a pártba, abba a pártba, melynek megalakulásának 6 is tanúja volt községében. — A kunhegyes! 19-es veteránok, Szőnyi Sándor, Juhász Józsi. Paulovics bécsi. a még mások voltak a kommunista párt megalaA Medicina Könyvkiadó feladata, hogy a jövő egészségügyi szakembereinek megfelelő szakirodalmat bocsásson rendelkezésére. A kiadó eaévi tervében szerepei az egyetemi és a középfokú tankönyvek, valamint az egészségügyi középkáder továbbképzés, tokitól. Apám is belépett. Nem volt ez könnyű idő, nekünk, párttagoknak, R- gárdistáknak. A pártszékház előtte a Kisgazda Párt helyisége volt. A kisgazdapártiak megtámadták a kommunisták székházát Kunhegyesen és bizony meg kellett védeni a pártházat De ez mér rég volt.. i S közben ismerkedett a világgal, tanult beiratkozott a dolgozók iskolájába, majd a malmok államosítása után könyvelő lett az egyik kun hegy esd malomban. 1948-ban és 1950-ben elküldték pártiskoiára, majd bevonult katonának. Itt aztán nagyot fordult Kovács Sándor élete. A határőrséghez került Ügy gondolta, A könyvkiadó tervei vaboá ax orvos és a gyógyszerészképzés igényeit kielégítő kiadványok megjelentetése. A mintegy 60 könyvet felölelő terv egyetemi tankönyveiből, tudóba leszerel, ismét visszamegy Kunhegyesre, ahoi várják barátai, elvtársai, a megkezdett munka. — Nem akartam sehogy- sem kötélnek állni, mármint hogy benn maradjak a katonaságnál. Egyszer azonban parancsnokom egy könyvet nyomott a kezembe. „A vén teknős kapitánya” — ez volt a címe. A könyv a polgárháború idején játszódik, egy halász- bárka parancsnoka a főszereplője. A főhős személye annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam, mégis benn maradok a katonságnál. Tisztiiskolára kerültem. 1956 októberében Budapesten harcoltam az ellen forradalmárok ellen, majd az egyik karhatalmi egységnél. 1957 márciusától parancsnoka a kunhegyesi mun- kásőrszázadnak. Teljesedett hát vágya, visszakerült szülőhelyére, azok közé az emberek közé, ahol felnőtt. — Eleinte bizony furcsa volt Hiszen a katonaságnál csak egyféle korosztállyal foglalkoztam, mint tiszt, itt pedig a munkásőrségben három nemredéknyi ismerősöm találkozott. A 19-es veteránok, az első világháború harcosai, a második csoport az. amely a felszabadulás után került közéi a párthoz, majd pedig a legfiatalabbak. S természetesen a pártonkívü- liek. Persze más tekintetben meg könnyebb volt a munkám. Lelkesen magyarázza: — A munkásőröknek ís máinya» .munkáiból példaképpen megemlítjük: Bálint; Az élettan tankönyve, Kesztyűs—Sós: Kórélettan, Törő: Az általános biológia tankönyve, Tarján: Fizika orvosok számára. Üjabb kötetekkel bővül a gyakorló orvosok könyvtára című sorozat. a párt szervezett szabályza tából kell kiindulnia, ettől nem lehet eltérni. A kommunistákra vonatkozó fegyelem és erkölcsi morál betartása természetes, hogy érvényes a miumkásőrökire is. S még egy. Itt aztán tudnia kell mindenkinek, mi a célja munkájának és cselekedeteinek. Kovács Sándor eddig tudta, hogy mi az ő kötelessége, s képes volt arra is, hogy a munkósőröfimek is megmagyarázza. Ez már bebizonyosodott. -Tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, hogy mennyire fontos az egyéni példamutatás, van tekintélye, bizalma az emberekhez, s éppen ezér t hozzá is bizalommal vannak. Ékről nemcsak felettesei, a beosztott munkás- őrök tudnának sokat beszélni. Kitüntetései is bizonyítják. — Legutóbb Csiujkav: Erőd a Volga partján című könyvét olvastam, Volgov- grád védőiről, ami nagyon tetszett. Van benne egy rész. amit szinte szó szerint megjegyeztem, s minden munkásőmek elmondok, ha csak lehet. Valahogy így szól: Volt nekem egy katonám. Ha a németek egyenként szállingóztak, puskával, ha csoportosan jöttek, golyószóróval, ha még közelebb jöttek, géppisztollyal, ha pedig egész körei jöttek, kézigránáttal harcolt ellenük. Ez a katona mindig tudta, mi a teendője, minden helyzetben feltalálta magát, volt helyzetfél ismerése, öntevékenysége. Ügy gondolom, nekem és többi munkásőrtársam- nak is hasonlítani kell ki*- sé ehhez a nagyszerű vzov- jet katonához .. • Bubor Gyula MŰSZAKI BECSLÉST tart Szolnokon 1963. márc. 21-én, de. 10 órákor a Magyar Hirdető kirendeltségén, Beloiannisz út 13. sz. alatt. Postával szemben. Telefon: 19—50, — a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat, írásbeli bejelentéseket a fenti címre kérünk. Budapesti címünk: Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat, fiúd pest, VI., Népköztársaság útja 28. Telefon: 127—731. Foglalkozunk használt mezőgazdasági gépek és egyéb gépek, kompresszorok, műszerek, stb. eladásával, — vételével és közvetítésével. HASONLÍTANI AHHOZ A KATONAHOZ
