Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. február * A nvuoatnrmet kormány jóváhagy- fa a némH-franeia együttműködési szerződés ratifiká* fási törvény javas­latát A nyugatnémet kormány majdnem ötórás ülés után jóváhagyta a német—fran­cia együttműködésről szóló szerződés, valamint az ezzel kapcsolatos közös nyilatko­zatra vonatkozó törvényja­vaslatot. A törvényjavaslatot most a Szövetségi Tanács Bun­desrat elé terjesztik, majd visszakerül a kormányhoz és végül a szövetségi gyűlés (Bundestag) a tulajdonkép­peni törvényhozó testület tárgyalja. A teljes ratifikálási éljá- áa hosszabb időt vesz igény­be, éltarthat májusiig, vagy I luiuedg. (MTI) Szabadon* bocsátották a Spiegel kiadóját Karlsruhe (MTI). A nyugatnémet szövetsé­gi bíróság sajtóirodája kö­zölte, hogy csütörtökön sza­badon bocsátották a vizsgá­lati fogságból Rudolf Aug- steint, a Spiegel folyóirat iáadóját. A vele egyidőben letartóztatott főszerkesztő­ket és szerkesztőket már korábba® ura hadlábra he- ' vesék, Korm őnyel lenes összeesküvést leplez­tek le ez Elefánt- csontpart Köztársaságban A bid jár (MTI) Kormányellenes ősszee»- rüvést lepleztek le az Ele­fántcsontpart Köztársaság­ban. A hatóságok több sze­mélyt, köztük három mi­nisztert letartóztattak. Tisz­togatást hajtottak végre a közigazgatási, szervekben és a demokrata párt soraiban. Különleges bíróságot áUÍ- t,attak fel a „felforgató jel­legű tevékenységek" ki­vizsgálására, Houphouet — Boigny köztársasági dnSk nem nyilatkozott az eaesnények- rőlj (MTI) Megnyílt New Yorkban a Mona Lisa kiállítás .Veto York (AP) New Yorkban a Metro­politan Múzeumban meg­nyílt Leonardo da Vinci világhírű alkotását a pári­zsi Lauvre-tóí kölcsönka­pott Mohé. Lisa-t, bemutató kiállítás. (MTI) A »soriét kormány jegyzékei a ,,francia—német együttműködési szerződé»66 aláírásárat kapcsolatban Moszkva (TASZSZ). Gromiko szovjet külügymi­niszter kormánya nevében külön-külön jegyzéket nyúj­tott át a moszkvai francia és nyugatnémet nagykövet­nek azzal kapcsolatban, — hogy nemrégiben aláírták a „francia—német együtt­működési szerződést”. A jegyzékek megállapít­ják: „nem a béke, hanem a — háború szerződését írták alá”. „A francia — német együttműködési szerződés, faltörő kos, amely az euró­pai béke amúgy sem szi­lárd alapú épülete ellen irányul”. A szovjet jegyzékekben le­szögezik: Franciaország és a Német Szövetségi Köztár­saság vezető személyiségei azt akarják, hogy Európa két katonai tábor állapotá­ban éljen és e táborokból egymás ellen irányuló har­ci rakéták nézzenek farkas­szemet. Ilyen körülmények között a Szovjetunió szö­vetségeseivel, a szocialista tábor országaival egyetem­ben „kénytelen lesz levon­ni a megfelelő következte­téseket és további intézke­déseket tenni védelmi ké­pességének növelésére”. A szóbanforgó szerződés — állapítják meg a szovjet jegyzékek — formába önti Franciaország éa Nyugafc- Németország szoros katonai és politikai szövetségét, elő­irányozza, hogy a két fél minden fontos külpolitikai kérdésben, köztük a kelet- nyugati kapcsolatok kérdé­sében összeegyezteti állás­pontját, széleskörű együtt­működést létesít egymással katonai téren. Ez a szerző­dés a nemzetköri feszültség fokozását, a népek békéjé­nek és biztonságának alá- aknázását jelenti elsősor­ban Európában. A Német Szövetségi Köz­társaság kormányához inté­zett szovjet jegyzék többek között rámutat arra, hogy a bonni kormány a valóság lényeivel és a béke érde­keivel ellenkező politikát követve egész Németország nevében próbál beszélni, holott a Német Szövetségi Köztársaság mellett van egy másik szuverén német állam is, a Német Demok­ratikus Köztársaság, vala­mint Nyugat-Berlin, amely ténylegesen külön politikai egységet alkot. Az NSZK kormányához intézett jegyzék a továb­biakban hangoztatja: _ „a szovjet kormány már több­ször figyelmeztette a szö­vetségi kormányt arra, mi­lyen végzetes veszélyt idéz országára amikor arra tö­rekszik, hogy a Bundes­wehr nukleáris rakétafegy­vert kapjon. Nem nehéz él­képzelni, hogy ha termo­nukleáris háborúra kerül­ne a sor, akkor nukleáris rakétafeeyverek hatalmas és összpontosított csapásai zúdulnának Nyugat-Német- országra. A harmadik vi­lágháborút Nyugat-Német­Program tervezés* ország nem élné túl. A Né­met Szövetségi Köztársaság jövőjét a békés munka, az ekék és a gépek teremtik meg. Más lehetőség arra, hogy a mai német nemze­dék megmaradjon és újabb német nemzedékek élhfes- senek — nincs”. A jegyzék megállapítja, hogy — „szánt-szándékkal provokációs jellegű” a fran­cia—nyugatnémet szerző­désnek az a cikkelye, amely a szerződés hatályát Nyu- gat-Berlinre is kiterjeszti. Ez a kísérlet „nemzetközi jogi szempontból semmi­képpen sem bírhat érvény­nyel”. Sajtókonferencia a Koblenzi perrel kapcsolatban A szovjet fővárosban hazai és külföldi újságírók részvételével sajtókonferenciát tartottak, amelyen be­mutatták a békés szovjet emberek meggyilkolásának írásos dokumentumait. A képen: a sajtókonferencia résztvevői az egykori német SS-ek kínzóeszközeit be­mutató tábla előtt Ünnepi gyűlés a koreai fegyveres erők napjának tiszteltére Ä koreai fegyveres erők napja alkalmából lelkes hangulatú nagygyűlést tar­tottak csütörtökön délután a Kilián György Repülő Tiszti Iskola tisstiíklubjánaik nagytermében. A nagygyű­lésen a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete mondott ünnepi beszédet. 1 Minisztertanács á ss? A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. A pénz­ügyminiszter előterjesztette az 1963. évi állami költség- vetést tartalmazó törvény- javaslat tervezetét, a kor­mány felhatalmazta, hogy az országgyűlés elé terjessze. Az országos vízügyi fő­igazgatóság vezetője jelen­tést tett a különleges idő­járási viszonyok folytán várható árvíz- és belvízvé­dekezésre eddig történt elő­készületekről. A kormány a jelentést megvitatta és határozatokat hozott az ér­és belvízvédelmi biztonság növelésére, a védekezés szervezettségének tovább­fejlesztésére. Az országos tervhivatal elnöke beszámolt a kor­mánynak a rendkívüli téli időjárás folytán szükséges­sé vált intézkedések végre­hajtásáról. Bejelentette, — hogy a tüzelőanyag-ellátási nehézségek ismeretében sok helyen a bányászok kezde­ményezték, hogy ebben a hónapban még egy vasár­napon három műszakos ter­melést szervezzenek üze­mükben. A kormány üdvö­zölte ezeket a kezdeménye­zéseket és úgy határozott, hogy február 17-én, vasár­nap is szervezzék meg a termelést a szénbányászat ban. Az egészségügyi minisz­ter élőterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az egészségügyi felvilágosí­tás továbbfejlesztéséről. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt • Az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság vezetőjének az árvíz- és belvízvédekezésre való felkészülésről szőlő je­lentése ismerteti, hogy a korán beállott és tartósan hideg időjárás következté­ben a Duna Vaskapu fe­letti szakaszán mintegy 1000 km hosszúságban ősz- szefüggő jégtakaró alakult ki. A Duna alpesi vízgyűj­tő területét a sok évi át­lagot jelentősen meghaladó hótakaró borítja. Az ország alföldi területeit 20—30 centiméteres hóréteg takar­ja, a hegyvidékeken pedig a hó vastagsága helyenként az egy métert is megköze­líti. A talaj 15—30 cm mélyen átfagyott. Ameny- nyiben az időjárás kedve­zőtlenül alakulna, esővel együtt jelentkező gyors ol­vadás esetén elsősorban a Dunán jeges árvíz, az al földi területekein belvizei • öntés, a kisebb vízfolyások völgyeiben pedig áradás következhetlk be. A több évtizedes elmara­dás folytán és különöskép­pen a rendkívüli csapadé­kos és kemény tél követ­keztében — a dunamenti védővonalak egyes szaka­szain még nem teljesen ki­elégítő az árvízvédelmi biztonság. A szomszédos államokkal kétoldali egyezmények alap­ján működő közös vízügyi műszáki bizottságokban ki­dolgozták az árvízvédeke­zés esetére szükséges szer vezett együttműködés sza­bályait. A csehszlovák és a jugoszláv vízügyi szer­vekkel egyeztetett intézke­dési tervet -dolgoztak ki. A honvédség műszaki alakulatai felkészültek a jégtorlaszok robbantására. Szükség esetén a robbanó töltetek elhelyezésére és a védekezés céljaira helikop­terek, repülőgépek is ren­delkezésre állnak. Belvízelöntések esetén le­vezetésük meggyorsítására — a felszabadulás előtti szivattyú teljesítményeknek több mint kétszeresét kite­vő — összteljesítményű szi­vattyú telepek üzemkész ál­lapotban vannak. A víz- eresztést szabályozó zsili­pek jégtől való mentesítése és a főcsatornákon a hófú­vás előidézte lefolyás! aka­dályok eltávolítása folya­matban van. — Szükséges, hogy a vízlevezető csator­nákat. árkokat és az átere­szeket mindenütt hozzák rendbe. Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetőjének je­lentése végül megállapítja, hogy az árvíz- és belvízvé­dekezéssel kapcsolatban je­lentős feladatok hárulnak a tanácsokra, és — veszély esetén — a lakosságra is. Af»* Macmillan: — Na, Leókám, amint enyhül újra nekivágunk az Európai Közös Piacnak].» idő, A. SZOLZSENYICINb ii/a'n GmUíEQ Í35.) Ni csak, mintha egysze­ribe kicserélték volna az oszlopot Nekilendült fel­bomlott az egyenletes lé­pés, hirtelen megiramodott, felzúgott, felmorajlott. S lám, az utolsó sorok, s ve­lük Suhov is, kénytelenek futva felzárkózni. Néhány lépés, majd megint futás következik. Amint az utolsó sorok felérnek a dombra, Suhov is látta: jobbra tőlük, távol a sztyeppén még egy osz­lop feketéink. Szembe jön velük. Nekik is meg kellett látniok, Suhovék oszlopát, mert ők is neki iramodtak. Ez csak a gépgyári osz­lop lehet. Háromszáz «Bi­ber. Nekik sem volt szeren­cséjük, őket is visszafog­ták. S vajon miért? Meg­esik, hogy tovább ott tart­ják őket, ha nem készültek el valamelyik gép javításá­val. Törődnek is vele, hisz egész nap melegen vannak. De most — ki ér be előbb? Futnak, kimondot­tan futnak az emberek. A konvoj is átcsapott ügetés­be, csak az őrparancsnok rikkant fel olykor: — Ne szakadj lei Zárkózz fel ott hátul! Felzárkózni! Fene a pofádat...» Mit karatyolsz? Mintha anél- V'H nem zárkóznánk fel! Bármiről beszélt, bármi­re gondolt is valaki, most egyszeribe mindent elfelej­tett Az egész oszlop egyet­len vágyban égett: — Megelőzni! — EtébOfc vágni! Minden összekeveredett, a keserű az édessel, most már a konvoj nem ellensé­ge, hanem barátja a zek- nek. Az ellenség az a má­sik oszlop. — Davaj! Davaj! — hajt­sák a hátsók az elsőket Oszlopunk elérte az ut­cát a gépgyáriak meg el­tűntek a lakónegyed mö­gött. De folyik a verseny, anélkül, hogy látnák egy­mást Oszlopunk itt, az utca kö­zepén jól kitaposott útra ér. Oldalt az öröknek sem kell ennyit bukdácsolniok. Itt aztán meg kell előznünk őket! A gépgyáriakat azért is meg kell előznünk, mert őket az őrszoba előtt jóval tovább motozzák. Attól fog­va, hogy a lágerben kései­ül kezdtek, a parancsnok­ságnak az a véleménye, hogy a gépgyárban csinál­ják a késeket onnan csem­pészik be a lágerbe. Éppen ezért a lágerbejáratnál a gépgyári csoportot alapo­sabban megmotozzák. Késő ősszel, amikor a föld már hideg volt, rájuk ripakod- talc. — Csizmát le, f^pgyá­riak! Kézbe a csizmát! így motozták őket, menü- láb! Most meg — fagy ide, oda — kiszúrnak kö­zülük néhányat: — Vesd csak le a jobb válenkit! Meg a balt! Lehúzza a válenkit a zek, s féllábon ugrálva megfor­dítja, kapcáját kirázea: lásd. nincs benne kés! Suhov hallott róla — mean tudja, igaz-e vagy sem —, hogy a gépgyáriak még a nyáron két röplabda osz­lopot hoztak a lágerbe, s azokban az oszlopokban rejtették «4 a késeket Mindegyikben tíz-tíz hoss- szú késit. Olykor még ma is találnak kést itt-ott a lá­gerben. így futólépésben elhagy­ták az új klubot, a lakóne­gyedet a famegmunkálót és befordultak a lágerkapuhoe vezető egyenesbe. — Hu-u-u! — zúgja az oszlop. Mert ez az útkeresztező­dés volt a cél! a gépgyá­riak. ott jobbra, százötven méterrel lemaradtaik. No. most már nyugodtan mentek. Mindenki örül az oszlopban. Olyan öröm zz, mint a nyúlé: lám, a béka még tőlem is fél! Nos, itt a láger. Most is olyan, mint reggel volt amikor kivonultak: sötét­ség, fények a zónában, a hosszú kerítés főlőtt Ki­váltképpen sűrűn égnék a reflektorok az őrszoba előtt. Olyan az egész tér, ahol motoznak, mintha nap­fényben fürdene. De még nem értek as őr­szobához. — Állj! — kiált az őrpa- rancsnokhelyettes. S gép­pisztolyát átadva katonájá­nak. közvetlenül az oszlop mellé fut (géppisztollyal nem szabad közel men niök). — Innen, a jobbszél­ről, mindenki* dobja jobb­ra a fát akinél van! A zek-ek nyíltan vitték a fát, az őrparancsnokhe- lyettes jól látja, hogy kinél van. Repül az első, a má­sodik köteg, a harmadik... Egyesek el akarják rejteni az oszlop mélyén amit hoz­tak, de szomszédaik rájuk mordulnak: — Miattad a többitől is elveszik! Dobd oda rendje- mődja szerint!. Ki a fogoly fő ellensége? A másik fogoly. He-ej, ha nem marnák egymást!... —- Indulj! — kiáltja az őrparancsnokhelyettes. S megindul a nép a kapu felé. öt út vezet kapuhoz. Egy órája minden munkahelyről özönlött rajtuk a nép. Ha ez utak mentén házsorokat építenének, akkor az őr­szoba és a motozó helyén lenne a város főtere. — S ahogy most minden oldal­ról özönlik a bevonuló nép, ugyanígy zajlana le az ün­nepi felvonulás. A smasszerok már az őr­szobán melegedtek. Most kijönnek, elállják az utat. — Buslátokat kigomgo!« ni! Pufaíkákat klgnmboteU (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom