Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-06 / 30. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. február #. Kasszem támadja az angolokat Pórias (MTI). A Le Montié interjút közöl Abdel Karim Kasszemmeh ae iraki államfő a kuwaiti kérdésben élesen kikelt Washin- tan és London politikája ellen. „Idegeneket telepítettek Kuwaitba, megvásárolták a királyi családot és független emirátust csináltak Kuwaitból. Egy olaj- forrás azonban nem lehet külön állam —■ mondotta. — A kurdok felkelése mögött is az angolok és amerikaiak állanak — mondotta. — Északon akarják lekötni az iraki fegyveres erőket, hogy elvonják őket Kuwait vidékéről Kasszem kijelentette: február végéig elkészül az iraki alkotmánytervezet és még ez évben összeül a bagdadi parlament. Kasszem a francia rádiónak Is nyilatkozott abbéi az alkalomból, hogy Irak és Franciaország között felújultak a kereskedelmi kapcsolatok és rövidesen helyreállítják az 1956-ben, a szuezi támadás miatt megszakadt diplomáciai viszonyt. A kanadai ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványa a kormány ellen Ottawa (MTI) A néhány nap éta lappangó belpolitikai nyugtalanság hétfőn délután válságosra fordult Kanadában. A kanadai kormány a a parlament hétfő délutáni viharos ülésén az ellenzéki pártok támadásával és bírálatával találta magát szemben. Lester Pearson a liberális párt vezére közel kétórás beszédében támadta a kormány védelmi politikáját. Rámutatott, hogy az országnak nincs rendes vezetése, megbomlott az egység a kormányon belül, — zavar és határozatlanság jellemzi a belpolitikai és nemzetközi kérdések kezelését, A liberális párt vezére beszéde után bizalmatlansági indítványt terjesztett be, amelyben a kormányt a közügyek hanyag kezelésével vádolja és kijelenti, hogy az országnak haladéktalanul meg kell adni a lehetőséget arra, hogy jobb kormányt válasszon magának. A liberális párt szónoka után Róbert Thompson a szociális hitelpárt vezetője szólalt fel. Módosító indítványt terjesztett be a liberális párt bizalmatlansági indítványának támogatására. A benyújtott két bizalmatlansági indítványról a parlament kedd este szavaz. A kormány bukása elkerülhetetlennek látszik. A konzervatívoknak az alsóházban 115 szavazatuk van, a liberálisoknak 99 mandátumuk és a szociális hitelpártnak 30 mandátuma. Már a két említett ellenzéki párt állásfoglalása is elegendő ahhoz hogy a kormány kisebbségben maradjon, de előreláthatólag a harmadik ellenzéki csoport is ellene foglal állást. Megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a kormány bukását megelőzve Diefen- baker teszi meg a kezdeményező lépést, feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki. (MTI) A 1HII0SZ főtitkára A Belgrádban A Jugoszláv Ű^ságíró Szövetség meghívására Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára hétfőn este Belgrádba érkezett. Több napos jugoszláviai tartózkodása során megismerkedik a jugoszláv sajtószervek és lapok munkájával, továbbá megbeszéléseket folytat a Jugoszláv Újságíró szövetség vezetőivel a két ország újságíró szövetségét érintő kérdésekről. A MUOSZ főtitkára Belgrádon kívül ellátogat Újvidékre, Zágrábba, valamint más városokba. Az angol közvé'emény és a kubai válság London, (MTI) A Times washingtoni tudósítója szerint az Egyesült Államokban ismét propaganda kampány folyik Kuba éllen, ami növelni fogja a Kennedyre gyakorolt nyomást, hogy „tegyen valamit a havannai ember ellen”. Az már is azt eredményezte, hogy megszövegezték és röv-'desen kiadják a kubai kereskedelmi hajókat korlátozó intézkedéseket. Ez kevesebb annál, amit egy évvel! ezelőtt terveztek, s kétségkívül azért, mert a szövetséges kormányok tiltakoztak a tengerek szabadságának erőszakos korlátozása ellen. Az amerikai törvényhozás és a sajtó azt állítja, hogy a Szovjetunió „jelenléte* Kubában még mindig veBrüsszeli tanácskozás Brüsszel (MTI). Az Európai Gazdasági Közösség tagjainak állandó brüsszeli képviselői hétfőn zárt ajtók mögött tanácskoztak. Jóltájékozott körök szerint elvben úgy döntöttek, meg kell tartani február 25—26- án az Európai Gazdasági Közösség Miniszteri Tanár csónak eredetileg február 11—12-re tervezett értekezletét. amelynek összeillését Hollandia úgy kívánta elodázni, hogy bejelentette, a februárra kitűzött tárgyalásokon nem képviselteti magát. Anglia brüsszeli kudarca továbbra is elsőszámú napirendi pontja a nyugat- európai politikai tanácskozásoknak. így Bonnban a kereszténydemokrata pért parlamenti képviselőinek hétfői értekezletón Adenauer kancellár is foglalkozott ezzel a fejleménnyel, mégpedig az új francia— nyugatnémet szerződéssel összefüggésben. A megbeszélésről hivatalos közleményt nem adtak ká, de az egyik szóvivő elmondotta, hogy Adenauer — aki a bizalmas tanácskozáson minden tőle telhetőt megtett, hogy eloszlassa a szerződés kiváltotta ellenállást — kijelentette: „abban a reményben tettünk engedményeket Franciaországnak, hogy a maga részéről jóváhagyja Anglia belépését az Európai Közös Piacba. Franciaország azonban csalódást okozott”. Ennek ellenére Adenauer — a szóvivő szerint —tudtára adta a parlamenti csoportnak, nem tűr halasztást a Franciaországgal kötött szerződés ratifikálásában. A szóvivő tájékoztatása szerint ismét Erhard gazdasági miniszter szólalt fel legélesebben a mai francia politikai irányvonal ellen, amelytől az atlanti és a nyugat-európai egység kosén létrejöttét félti. Bombák a hazafiak ellen Caracas (TASZSZ). Mint a Nációnál című lap jelenti, a venezuelai kormány repülőgépeket vetett be a partizánok ellen. A repülőgépek bombázzák Falcon állam hegyes vidékeit, ahol a partizánok befészkelték magukat. A Venezuelai Parasztszövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a partizánokkal való együttműködés vádja alapján Falcon államban tömegesen tartóztatnak le parasztokat (MTI) A Spiegel jelentésről Bonn, (MTI) A nyugatnémet sajtó részletesen közli az igazságügymini sztériummak a Spi egei - ügyben nyilvánosságra hozott jelentését s a kommentárok rámutatnak: a jelentésből kitűnik, hogy Ademauert jóval nagyobb felelősség terheli az egész Spiegel-ügyért, mint eddig feltételezték. Strauss ugyanis a jelentés szerint arra hivatkozik, hogy ő kifejezett meghatalmazást kapott a kancellártól, aki biztosította őt arról, hogy „tekintélye teljes súlyával” mögötte áh a Spiegel-elleni akcióban. A Stuttgarter Zeintung hangsúlyozza: a jelentés nyomán teljes mértékben kibontakozik, milyen szégyenteljes játék folyt a bonni kulisszák mögött. A Süddeutsche Zeitung azt írja, hogy a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium jelentése olyan szöges ellentétben áll egymással, ami gyakorlatilag egyértelmű azzal, mintha Schröder és Strauss kölcsönösen hazugnak titulálnák egymást. „Régebben ilyesmiért párbajra hívták ki egymást a nemes emberek” — írja a lap, végül azt hangoztatja, a jelentés közzététele után nagyon különös színben tűnik fel az, hogy Adenauer olyan ünnepélyesen búcsúztatta Strausst, és ez a tény ismét felkelti a gyanút, hogy „Adenauemak egyáltalán milyen a viszonya az igazErhard késznek mutatkozott a kancellári szék átvételére Bonn (MTI). A Süddeutsche Zeitung kedden egész oldalas interjút közöl, amelyet Kempski, a lap főmunkatársa készített Erhard gazdaságügyi miniszterrel, Erhard az interjú során élesen állást foglalt De Gaulle politikája ellen és igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy kitart-e eddigi magatartása mellett még abban az esetben is, ha ennek következtében elmélyül a szakadék közte és Adenauer között. Erhard nyilatkozatában arra hívta fel a bonni parlamentet, hogy Adenauer és De Gaulle között kötött szerződés ratifikálása előtt „még egyszer alaposan vizsgálják meg ennek a szerződésnek minden politikai, katpnai vonatkozását”, hozzátette azonban, hogy véleménye szerint ,a ratifikálás kérdését nem szabad arra felhasználni, hogy ezzel nyíltan nyomást gyakoroljanak Franciországra. A ratifikálásnak azonban olyan időpontban kell megtörténnie — mondotta —, miután már tisztázódott a helyzet Európában és Amerikában és amikor ez a lépés nem fog már gyanút kelteni. Erhard továbbá keserű szemrehányásokat intézett a francia kormány címére és azt hangoztatta, hogy a Közös Piacon belül a többi partner „tudatosan áldozatokat hozott”, mintegy előzetes ellenszolgáltatásként annak fejében, hogy Franciaország viszont hozzájárul az angol csatlakozáshoz. Azt a váltót azonban, amelyet mi létezőnek tekintettünk, sajnos nem váltották be” — mondotta. Erhard szerint De Gaulle magatartása következtében olyan helyzet állt elő a nyugateurópai politikában, amilyet immár nem lehet „elsősegélynyújtással” orvosolni, hanem „nagyon alapos kúrára” van szükség. Az ösztönzést ehhez az Egyesült Államoktól várja. Az újságíró végül megkérdezte Erhardot: „tekintve, hogy annak az évnek a második hónapjában vagyunk, — amelynek őszén Adenauer állítólag le fog mondani, időszerűnek látszik, hogy megkérdezzem önt: vajon hajlandó lenne-e követni pártja hívását a kancellári szék átvételére?" „Igen, hajlandó vagyok — válaszolta Erhard —, kész vagyok követni ezt a hívást, ha pártom és a Bundestag így határoz... Ebben a kérdésben nem egy személvről van szó, legkevésbé az én személyemről, itt a német politika tárgyi kérdéseiről van szó. Én magam nem fogom .elmulasztani, hogy álláspontomat a legteljesebb világossággal képviseljem ebben az ügyben”. saélyezteti a nemzeti bás* tonságot. A Times vezércikkében ezzel kapcsolatban így ír: ismét döntéshez közeledik Washingtonban az a kérdés, hogy mi a teendő szovjet fegyverek s szovjet emberek dolgában Kuba sz;ge- tén. Erősödik az akciót sürgető politikai nyomás. Ismét hajózási bojkottot emlegetnek. Hogy ilyeníéle akció belpolitikai szükség- szerűség lett — ennél több indok nem szól mellette — az nagyon sajnálatos, mert az ilyen eljárás elmossa a fontos határvonalat akozott, hogy, mit lehet tűrni Kuba szigetén, és mit nem. Amíg Kuba nem használja fegyvereit más Karib tengeri országok fenyegetésére, addig az ilyen bojkott nem sokat használhat. A bojkott, ha hatályos, átlépné azt a határt, ami békeidőben megengedhető. Ha viszont a jogszerűség határai közé szorítják, csak tűszú- rásokat jelent, amelyek nem gátolhatják a kommunizmus terjedését. Két év óta világosan látható, hogy a Szovjetunó nem hagyja cserben Castrót. A Szovjetunió az elmúlt félévben állandóan biztosította a szállításokat Kuba számára, a nem kommunista hajóforgalom csökkenése ellenére. (MTI) Sztrájkolnak tanítók Görög* orsz Athén, (TASZSZ) Tizennyolc napja sztrájkol harmincezer görög tanító. Tizennyolc nap óta zárva vannak az ország összes állami iskolái és gimnáziumai. A kormány megfenyegette a sztrájkotokat, hogy erőszakkal letöri megmozdulásukat. A tanítók szakszervezete válaszként közölte, hogy a harcot nem hagyják abba amíg nem elégítik ki követeléseiket. A. SZOLZSENYICIN iv/fa GYiMálOMl (33.) Cézár beszédbe elegyedett a kapitánnyal: — Emlékszik például arra, hogy a csiptető fennakadt a kötélzeten? — Ühüm... — mondja a kapitány füstöt eregetve. — Vagy, amikor a gyerekkocsi megindult és gurult, gurult lefelé...? — Tudja, a modern filmtechnika elkényeztet bennünket ... — S a férgek úgy mászkálnak a húson, mint a földi giliszták. — Valóban olyanok voltak? — De az ennél apróbb dolgokat a filmtecnika eszközeivel már nem lehet bemutatni! — Azt hiszem, ha most hal helyett ilyen húst hoznának nekünk a lágerbe, s ahogy van, mosatlanul, — tisztítatlanul bevágnák a kondérba, még akkor is ... — A-á-á! — üvöltöttek fel a zek-ek. — U-u-u! Meglátták: az autójavítóból három alak ugrott ki, tékát előkerült a moldvai. — U-u-u! — zúg a nép a kapunál. S amikor azok hárman közelebb értek, rájuk zúdult a szitkok özöne: — Ganaj! Kártevő! Szemét! Gyalázatos kutya! — Okádék! Dög! Suhov is ordít: — Ga-naj! Nem tréfa: ötszáz embertől több mint fél órát elrabolni! A moldvai nyakát behúzva fut, mint az egérke. — Állj! — kiáltja a konvoj. S felírja: K—460. — Hol voltál? Ezzel közelebb lép hozzá és agyával égnek fordítja a karabélyt. Egyesek még mindig ordítanak: — Te rongy! Okádék! — Mocsok! A többiek látván, amint az őrmester a karabélyt megfordítja, lecsendesedtek. Hallgat a moldvai, sunyin szűkölve a konvoj elől. A harminckettesek al- brigadérosa előlép: — Bemászott a vakolólécek mögé, elbújt előlem, ott melengette magát és elaludt a bitang! S már csépeli is az öklével. Ezzel azonban elkergeti a moldvait a konvoj elől. A moldvai visszahőköl, mire a harminckettesek közül kiugrik a magyar zek és többször egymásután jól farbarúgja. Ez nem olyan, mint a kémkedés. Kémkedni a hülye is tud. A kémnek tiszta, vidám az élete. De próbáljon valaki itt, a kényszermunka-táborban tíz teljes esztendőt végig melózni. A konvoj leengedte a karabélyt. Az őrparancsnok ordít: — Hátra a kaputól! Ötösével beállni! Lám, megint számolnak a kutyák! Mi a fenének, amikor már nincs szükség rá? Felzúgtak a zek-ek. — Most a moldvairól minden düh a konvoj ellen fordul. Zúgott a nép és nem tágított a kaputól. — Mi-i-i-i-csoda? — bő- dült fel az őrparancsnok. — Leültesselek benneteket a hóba? Mindjárt leültetlek. Reggelig ott tartalak! Ha okosabbat nem tud, hát leültet! a népet. Hányszor megtörtént már! Sőt, le is fekteti. ..Feküdj! Tüzelésre kész!” Előfordul ez, tudják a zek-ek. S kezdtek kissé hátrább kotródni a kaputól. — Hátrább! Hátrább! — zaklatja őket a konvoj. — Igaz is, mi a csudának másztok bele a kapuba, mocskos népség? — dü- höngenek a hátsók az elől- állókra. S közben engednek a nyomásnak. — ötösével összeállni! Első! Második! Harmadik! A hold már teljes fénynyel világít. Kitisztult, — megszűnt a vörössége. Már jócskán felhágott az égboltra. Oda az estei... Átkozott moldvai. Átkozott konvoj. Átkozott élet! Az előlállók, akiket már megszámoltak, megfordulnak, lábujjhegyre ágaskodnak: vajon az utolsó sorban ketten maradnak, vagy hárman? Ezen múlik most minden. Suhovnak úgy rémlett, hogy az ő utolsó sorukban négyen maradnak. Meghűlt benne a vér: eggyel többen vannak! Újra számolni fognak! De kiderült, hogy Fetyukov, a sakál, a kapitány csikkjére lesve elbá- mészkodott, nem lépett át idejében saját sorába, s ezért tűnt az utolsó sorban tétszámfelettinek. Az örparancsnokhelyettes mérgében a nyakába sózott Fetyukovnak. Megérdemelte! Hárman maradtak tehát az utolsó sorban. Egyezik a létszám, hála a teremtőnek! — Hátrább a kaputól! — unszolja őket ismét a konvoj. Am ez alkalommal a zek- ek nem morognak, látják: katonák jönnek ki az őrszobáról és körülveszik a teret a kapu túlsó oldaláról. Tehát kiengedik őket. Szabad csoportvezető nem látható, munkavezető se, tehát vihetik az emberek a fát. (Folytatjuk)
