Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. február #. Kasszem támadja az angolokat Pórias (MTI). A Le Mon­tié interjút közöl Abdel Ka­rim Kasszemmeh ae iraki államfő a kuwaiti kérdés­ben élesen kikelt Washin- tan és London politikája ellen. „Idegeneket telepítet­tek Kuwaitba, megvásárol­ták a királyi családot és független emirátust csinál­tak Kuwaitból. Egy olaj- forrás azonban nem lehet külön állam —■ mondotta. — A kurdok felkelése mögött is az angolok és amerikai­ak állanak — mondotta. — Északon akarják lekötni az iraki fegyveres erőket, hogy elvonják őket Kuwait vidékéről Kasszem kijelentette: február végéig elkészül az iraki alkotmánytervezet és még ez évben összeül a bagdadi parlament. Kasszem a francia rádió­nak Is nyilatkozott abbéi az alkalomból, hogy Irak és Franciaország között fel­újultak a kereskedelmi kap­csolatok és rövidesen hely­reállítják az 1956-ben, a szuezi támadás miatt meg­szakadt diplomáciai vi­szonyt. A kanadai ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványa a kormány ellen Ottawa (MTI) A néhány nap éta lap­pangó belpolitikai nyugta­lanság hétfőn délután vál­ságosra fordult Kanadában. A kanadai kormány a a parlament hétfő délutáni viharos ülésén az ellenzéki pártok támadásával és bí­rálatával találta magát szemben. Lester Pearson a liberális párt vezére közel kétórás beszédében támadta a kor­mány védelmi politikáját. Rámutatott, hogy az ország­nak nincs rendes vezetése, megbomlott az egység a kormányon belül, — za­var és határozatlanság jel­lemzi a belpolitikai és nem­zetközi kérdések kezelését, A liberális párt vezére be­széde után bizalmatlansági indítványt terjesztett be, amelyben a kormányt a közügyek hanyag kezelésé­vel vádolja és kijelenti, hogy az országnak haladék­talanul meg kell adni a lehetőséget arra, hogy jobb kormányt válasszon magá­nak. A liberális párt szónoka után Róbert Thompson a szociális hitelpárt vezetője szólalt fel. Módosító indít­ványt terjesztett be a libe­rális párt bizalmatlansági indítványának támogatásá­ra. A benyújtott két bizal­matlansági indítványról a parlament kedd este szavaz. A kormány bukása elkerül­hetetlennek látszik. A kon­zervatívoknak az alsóház­ban 115 szavazatuk van, a liberálisoknak 99 mandátu­muk és a szociális hitelpárt­nak 30 mandátuma. Már a két említett ellenzéki párt állásfoglalása is elegendő ahhoz hogy a kormány ki­sebbségben maradjon, de előreláthatólag a harmadik ellenzéki csoport is ellene foglal állást. Megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a kormány bukását megelőzve Diefen- baker teszi meg a kezdemé­nyező lépést, feloszlatja a parlamentet és új választá­sokat ír ki. (MTI) A 1HII0SZ főtitkára A Belgrádban A Jugoszláv Ű^ságíró Szövetség meghívására Sik­lósi Norbert, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsé­gének főtitkára hétfőn este Belgrádba érkezett. Több napos jugoszláviai tartóz­kodása során megismerke­dik a jugoszláv sajtószervek és lapok munkájával, to­vábbá megbeszéléseket folytat a Jugoszláv Újság­író szövetség vezetőivel a két ország újságíró szövet­ségét érintő kérdésekről. A MUOSZ főtitkára Belgrádon kívül ellátogat Újvidékre, Zágrábba, vala­mint más városokba. Az angol közvé'emény és a kubai válság London, (MTI) A Times washingtoni tu­dósítója szerint az Egyesült Államokban ismét propa­ganda kampány folyik Ku­ba éllen, ami növelni fogja a Kennedyre gyakorolt nyo­mást, hogy „tegyen vala­mit a havannai ember el­len”. Az már is azt ered­ményezte, hogy megszöve­gezték és röv-'desen kiadják a kubai kereskedelmi hajó­kat korlátozó intézkedése­ket. Ez kevesebb annál, amit egy évvel! ezelőtt ter­veztek, s kétségkívül azért, mert a szövetséges kormá­nyok tiltakoztak a tengerek szabadságának erőszakos korlátozása ellen. Az ame­rikai törvényhozás és a sajtó azt állítja, hogy a Szovjetunió „jelenléte* Kubában még mindig ve­Brüsszeli tanácskozás Brüsszel (MTI). Az Euró­pai Gazdasági Közösség tagjainak állandó brüsszeli képviselői hétfőn zárt aj­tók mögött tanácskoztak. Jóltájékozott körök szerint elvben úgy döntöttek, meg kell tartani február 25—26- án az Európai Gazdasági Közösség Miniszteri Tanár csónak eredetileg február 11—12-re tervezett értekez­letét. amelynek összeillését Hollandia úgy kívánta el­odázni, hogy bejelentette, a februárra kitűzött tárgyalá­sokon nem képviselteti ma­gát. Anglia brüsszeli kudarca továbbra is elsőszámú na­pirendi pontja a nyugat- európai politikai tanácsko­zásoknak. így Bonnban a kereszténydemokrata pért parlamenti képviselőinek hétfői értekezletón Aden­auer kancellár is foglalko­zott ezzel a fejleménnyel, mégpedig az új francia— nyugatnémet szerződéssel összefüggésben. A megbeszélésről hivata­los közleményt nem adtak ká, de az egyik szóvivő el­mondotta, hogy Adenauer — aki a bizalmas tanács­kozáson minden tőle telhe­tőt megtett, hogy eloszlas­sa a szerződés kiváltotta el­lenállást — kijelentette: „abban a reményben tet­tünk engedményeket Fran­ciaországnak, hogy a maga részéről jóváhagyja Anglia belépését az Európai Közös Piacba. Franciaország azon­ban csalódást okozott”. Ennek ellenére Adenauer — a szóvivő szerint —tud­tára adta a parlamenti cso­portnak, nem tűr halasz­tást a Franciaországgal kö­tött szerződés ratifikálásá­ban. A szóvivő tájékoztatása szerint ismét Erhard gazda­sági miniszter szólalt fel legélesebben a mai francia politikai irányvonal ellen, amelytől az atlanti és a nyugat-európai egység ko­sén létrejöttét félti. Bombák a hazafiak ellen Caracas (TASZSZ). Mint a Nációnál című lap jelenti, a venezuelai kor­mány repülőgépeket vetett be a partizánok ellen. A repülőgépek bombázzák Falcon állam hegyes vidé­keit, ahol a partizánok be­fészkelték magukat. A Venezuelai Parasztszö­vetség nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a partizánokkal való együttműködés vádja alapján Falcon államban tömegesen tartóztatnak le parasztokat (MTI) A Spiegel jelentésről Bonn, (MTI) A nyugatnémet sajtó részletesen közli az igaz­ságügymini sztériummak a Spi egei - ügyben nyilvános­ságra hozott jelentését s a kommentárok rámutatnak: a jelentésből kitűnik, hogy Ademauert jóval nagyobb felelősség terheli az egész Spiegel-ügyért, mint eddig feltételezték. Strauss ugyan­is a jelentés szerint arra hivatkozik, hogy ő kifeje­zett meghatalmazást kapott a kancellártól, aki biztosí­totta őt arról, hogy „tekin­télye teljes súlyával” mö­götte áh a Spiegel-elleni akcióban. A Stuttgarter Zeintung hangsúlyozza: a jelentés nyomán teljes mértékben kibontakozik, milyen szé­gyenteljes játék folyt a bonni kulisszák mögött. A Süddeutsche Zeitung azt írja, hogy a külügyminisz­térium és a hadügyminisz­térium jelentése olyan szö­ges ellentétben áll egymás­sal, ami gyakorlatilag egy­értelmű azzal, mintha Schröder és Strauss köl­csönösen hazugnak titulál­nák egymást. „Régebben ilyesmiért párbajra hívták ki egymást a nemes embe­rek” — írja a lap, végül azt hangoztatja, a jelentés közzététele után nagyon különös színben tűnik fel az, hogy Adenauer olyan ünnepélyesen búcsúztatta Strausst, és ez a tény is­mét felkelti a gyanút, hogy „Adenauemak egyáltalán milyen a viszonya az igaz­Erhard késznek mutatkozott a kancellári szék átvételére Bonn (MTI). A Süddeutsche Zeitung kedden egész oldalas inter­jút közöl, amelyet Kempski, a lap főmunkatársa készí­tett Erhard gazdaságügyi miniszterrel, Erhard az in­terjú során élesen állást foglalt De Gaulle politikája ellen és igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ki­tart-e eddigi magatartása mellett még abban az eset­ben is, ha ennek következ­tében elmélyül a szakadék közte és Adenauer között. Erhard nyilatkozatában arra hívta fel a bonni par­lamentet, hogy Adenauer és De Gaulle között kötött szerződés ratifikálása előtt „még egyszer alaposan vizs­gálják meg ennek a szerző­désnek minden politikai, katpnai vonatkozását”, hoz­zátette azonban, hogy véle­ménye szerint ,a ratifikálás kérdését nem szabad arra felhasználni, hogy ezzel nyíltan nyomást gyakorol­janak Franciországra. A ra­tifikálásnak azonban olyan időpontban kell megtörtén­nie — mondotta —, miután már tisztázódott a helyzet Európában és Amerikában és amikor ez a lépés nem fog már gyanút kelteni. Erhard továbbá keserű szemrehányásokat intézett a francia kormány címére és azt hangoztatta, hogy a Közös Piacon belül a többi partner „tudatosan áldoza­tokat hozott”, mintegy elő­zetes ellenszolgáltatásként annak fejében, hogy Fran­ciaország viszont hozzájá­rul az angol csatlakozáshoz. Azt a váltót azonban, ame­lyet mi létezőnek tekintet­tünk, sajnos nem váltották be” — mondotta. Erhard szerint De Gaulle magatar­tása következtében olyan helyzet állt elő a nyugat­európai politikában, ami­lyet immár nem lehet „el­sősegélynyújtással” orvosol­ni, hanem „nagyon alapos kúrára” van szükség. Az ösztönzést ehhez az Egye­sült Államoktól várja. Az újságíró végül meg­kérdezte Erhardot: „tekint­ve, hogy annak az évnek a második hónapjában va­gyunk, — amelynek őszén Adenauer állítólag le fog mondani, időszerűnek lát­szik, hogy megkérdezzem önt: vajon hajlandó lenne-e követni pártja hívását a kancellári szék átvételére?" „Igen, hajlandó vagyok — válaszolta Erhard —, kész vagyok követni ezt a hí­vást, ha pártom és a Bun­destag így határoz... Eb­ben a kérdésben nem egy személvről van szó, legke­vésbé az én személyemről, itt a német politika tárgyi kérdéseiről van szó. Én ma­gam nem fogom .elmulasz­tani, hogy álláspontomat a legteljesebb világossággal képviseljem ebben az ügy­ben”. saélyezteti a nemzeti bás* tonságot. A Times vezércikkében ezzel kapcsolatban így ír: ismét döntéshez közeledik Washingtonban az a kérdés, hogy mi a teendő szovjet fegyverek s szovjet embe­rek dolgában Kuba sz;ge- tén. Erősödik az akciót sür­gető politikai nyomás. Is­mét hajózási bojkottot em­legetnek. Hogy ilyeníéle akció belpolitikai szükség- szerűség lett — ennél több indok nem szól mellette — az nagyon sajnálatos, mert az ilyen eljárás elmossa a fontos határvonalat akozott, hogy, mit lehet tűrni Ku­ba szigetén, és mit nem. Amíg Kuba nem használja fegyvereit más Karib ten­geri országok fenyegetésére, addig az ilyen bojkott nem sokat használhat. A boj­kott, ha hatályos, átlépné azt a határt, ami békeidő­ben megengedhető. Ha vi­szont a jogszerűség határai közé szorítják, csak tűszú- rásokat jelent, amelyek nem gátolhatják a kommu­nizmus terjedését. Két év óta világosan látható, hogy a Szovjetunó nem hagyja cserben Castrót. A Szovjet­unió az elmúlt félévben ál­landóan biztosította a szál­lításokat Kuba számára, a nem kommunista hajófor­galom csökkenése ellenére. (MTI) Sztrájkolnak tanítók Görög* orsz Athén, (TASZSZ) Tizen­nyolc napja sztrájkol har­mincezer görög tanító. Ti­zennyolc nap óta zárva vannak az ország összes állami iskolái és gimnáziu­mai. A kormány megfe­nyegette a sztrájkotokat, hogy erőszakkal letöri meg­mozdulásukat. A tanítók szakszervezete válaszként közölte, hogy a harcot nem hagyják abba amíg nem elégítik ki követeléseiket. A. SZOLZSENYICIN iv/fa GYiMálOMl (33.) Cézár beszédbe elegyedett a kapitánnyal: — Emlékszik például arra, hogy a csiptető fenn­akadt a kötélzeten? — Ühüm... — mondja a kapitány füstöt eregetve. — Vagy, amikor a gyerek­kocsi megindult és gurult, gurult lefelé...? — Tudja, a modern film­technika elkényeztet ben­nünket ... — S a férgek úgy mász­kálnak a húson, mint a földi giliszták. — Valóban olyanok voltak? — De az ennél apróbb dolgokat a filmtecnika esz­közeivel már nem lehet be­mutatni! — Azt hiszem, ha most hal helyett ilyen húst hoz­nának nekünk a lágerbe, s ahogy van, mosatlanul, — tisztítatlanul bevágnák a kondérba, még akkor is ... — A-á-á! — üvöltöttek fel a zek-ek. — U-u-u! Meglátták: az autójavító­ból három alak ugrott ki, tékát előkerült a moldvai. — U-u-u! — zúg a nép a kapunál. S amikor azok hárman közelebb értek, rájuk zú­dult a szitkok özöne: — Ganaj! Kártevő! Sze­mét! Gyalázatos kutya! — Okádék! Dög! Suhov is ordít: — Ga-naj! Nem tréfa: ötszáz em­bertől több mint fél órát elrabolni! A moldvai nyakát behúz­va fut, mint az egérke. — Állj! — kiáltja a kon­voj. S felírja: K—460. — Hol voltál? Ezzel közelebb lép hozzá és agyával égnek fordítja a karabélyt. Egyesek még mindig or­dítanak: — Te rongy! Okádék! — Mocsok! A többiek látván, amint az őrmester a karabélyt megfordítja, lecsendesedtek. Hallgat a moldvai, su­nyin szűkölve a konvoj elől. A harminckettesek al- brigadérosa előlép: — Bemászott a vakolólé­cek mögé, elbújt előlem, ott melengette magát és el­aludt a bitang! S már csépeli is az öklé­vel. Ezzel azonban elkergeti a moldvait a konvoj elől. A moldvai visszahőköl, mire a harminckettesek kö­zül kiugrik a magyar zek és többször egymásután jól farbarúgja. Ez nem olyan, mint a kémkedés. Kémkedni a hü­lye is tud. A kémnek tiszta, vidám az élete. De próbál­jon valaki itt, a kényszer­munka-táborban tíz teljes esztendőt végig melózni. A konvoj leengedte a ka­rabélyt. Az őrparancsnok ordít: — Hátra a kaputól! Ötö­sével beállni! Lám, megint számolnak a kutyák! Mi a fenének, amikor már nincs szükség rá? Felzúgtak a zek-ek. — Most a moldvairól minden düh a konvoj ellen fordul. Zúgott a nép és nem tágí­tott a kaputól. — Mi-i-i-i-csoda? — bő- dült fel az őrparancsnok. — Leültesselek benneteket a hóba? Mindjárt leültet­lek. Reggelig ott tartalak! Ha okosabbat nem tud, hát leültet! a népet. Hány­szor megtörtént már! Sőt, le is fekteti. ..Feküdj! Tü­zelésre kész!” Előfordul ez, tudják a zek-ek. S kezdtek kissé hátrább kotródni a kaputól. — Hátrább! Hátrább! — zaklatja őket a konvoj. — Igaz is, mi a csudának másztok bele a kapuba, mocskos népség? — dü- höngenek a hátsók az elől- állókra. S közben engednek a nyomásnak. — ötösével összeállni! Első! Második! Harmadik! A hold már teljes fény­nyel világít. Kitisztult, — megszűnt a vörössége. Már jócskán felhágott az égbolt­ra. Oda az estei... Átko­zott moldvai. Átkozott kon­voj. Átkozott élet! Az előlállók, akiket már megszámoltak, megfordul­nak, lábujjhegyre ágaskod­nak: vajon az utolsó sorban ketten maradnak, vagy hár­man? Ezen múlik most minden. Suhovnak úgy rémlett, hogy az ő utolsó sorukban négyen maradnak. Meghűlt benne a vér: eggyel többen vannak! Újra számolni fog­nak! De kiderült, hogy Fetyukov, a sakál, a kapi­tány csikkjére lesve elbá- mészkodott, nem lépett át idejében saját sorába, s ezért tűnt az utolsó sorban tétszámfelettinek. Az örparancsnokhelyettes mérgében a nyakába sózott Fetyukovnak. Megérdemelte! Hárman maradtak tehát az utolsó sorban. Egyezik a létszám, hála a teremtőnek! — Hátrább a kaputól! — unszolja őket ismét a kon­voj. Am ez alkalommal a zek- ek nem morognak, látják: katonák jönnek ki az őr­szobáról és körülveszik a teret a kapu túlsó oldaláról. Tehát kiengedik őket. Szabad csoportvezető nem látható, munkavezető se, tehát vihetik az embe­rek a fát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom