Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-06 / 30. szám
1962 február 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Sikert arattak as új termékek9 de • • • 1300 modern ronalí író- és 1200 gépíróasztalt gyártanak — A második negyedévben már sorozatban készül a „Csellengő“ — De... a jászárokszállási Fatömegcikk és Játékkészítő KTSZ műszaki vezetője, Soós Gyula mutatta meg az általa tervezett és a szövetkezetben készülő modernvonalú ízléses kivitelű író- és gépíróasztalokat. Elmondotta, nagy sikert arattak gyártmányaik. A kétfajta irodabútorból összesen 2500 készítésére kaptak megrendelést. A natúrszínre lakkozott és a két oldalán a rekeszeket faredőnnyel záró íróasztal 1290 forintos árban kerül az üzletekbe. Formában az íróasztalhoz hasonló, de kisebb méretű gépíróasz- talnak csak a jobboldalán vannak faredőnnyel zárható rekeszei és 720 forint az ára. A gépíróasztal egyik fiókja úgy van kiképezve, hogy az asztalra téve a ráfektetett kézirat könnyebben olvasható. Soós Gyula elmondotta, olyan kapósak gyártmányaik. hogy _ az egyes nagyobb tételre igényt tartó közületek a Bútorértékesí tővel kötött üzletek után azt sem várják meg, míg a ktsz a bútorokat vasúti kocsiba rakja, hanem teherautóval közvetlenül a szövetkezet raktárából szállítják el az árut Mint érdekességet mesélte, hogy nagyon sok szülő akart már gépíróasztalt vásárolni, mert egy általános iskolásnak, de még a középiskolás tanulónak is nagyon megfelel íróasztalnak. A sok könyv és füzet is könnyedén elfér^ benne. A műszaki vezető azt is elárulta, hogy a sportszer által megrendelt új társasjátékot, a „Csellengőt” már a második negyedévtől kezdve sorozatban készítik. Az új játék egy fakeretben lévő ferde síkú műanyaglap. Erre kerül a kilenc színes műanyagbábú, melyet a tábla egyik sarkában megforgott csigának kfell elsodorni.'' Soós Gyula ezután rátért arra a „de”-re, ami a címben is szerepel. A Fatömegcikk és Játék- készítő KTSZ eredményesen, jól dolgozik, de a műhelyeik a községben három helyen üzemelnek. Bár a szövetkezetnek az állomással szemben nagy területen fekszik a rönkfeldolgozó fűrésztelepe, mégsem képesek legalább az egyik részleget — vagy a játék- készítő, vagy a bútorkészíszátő műhelyt — a fűrésztelep mellé telepíteni. Két, háromszázezer forint értékű beruházásra lenne szükségük és akkor csökkennének a széttagoltság okozta gondok és kiadások. Beruházási keretet építkezésre nem kapnak — mondotta a műszaki vezető. Ez azonban egy kissé elgondolkoztató! A ktsz ugyanis egy év alatt 120—130 ezer forintot fizet ki szállítás címén, éppen azért, mert a fűrésztelep és a feldolgozó részlegek egymástól távol, elszórva vannak. A szövetkezet felsőbb szerveinek anyagilag feltétlenül támogatniuk kell a kért beruházás mielőbbi megvalósítását, ha nem akarják azt, hogy a szállításra évente folyamatosan költött soksok pénz, ablakon kidobott súlyos százezrek vádjával illesse őket. — b. j. — Százezer kéve nád A szezon közepén tartó Tisza menti nádaratókat a dermesztő hideg, a gyakori hófúvás sem akadályozza a termelésben. A- cibakházi nádgazdaság munkásai decemberben még ladikon közlekedtek a nádrengetegben, januárban már kemény jégpáncél teremteti; „száraz talajt” számukra. A kézi aratók naponta két- két és félezer kéve nádat vágnak le és kötnék csomóba. A szezon megkezdése óta 65 ezer kéve nádat termeltek. Miután a befagyott holt Tiszán és a tiszakürti Csukás tavon zavartalanul lehet közlekedni, a nád egyrészét szánon viszik a szárazföldre. - Február végéig — a szezon befejezéséig — 100 ezer kéve nádat adnak át az építkező gazdaságoknak. Annak ellenére, hogy a decemberi jeges hő a nádtelepek egy- részót megtépázta, a termés '10 százalékát exportra szállítják. Többek között Csehszlovákiában. Francia- országban, Olaszországban dolgoznak majd az építők alföldi náddal. Tiszasülyről kaptuk a levelet Nagy Andrásné, Tóth Mihályné, Marsi Alhertné, Pomázi Erzsi, Veréb Zsig- mond és Faragó János aláírásával. A Lenin Tsz gazdái arról számolnak be, milyen felejthetetlen napokat töltöttek a MiskolcAz alacsony, fehérköpenyes asszony ráérősen lépdel a gépek között. Gyors kérdéseket tesz fel egyikmásik helyen, aztán intézkedik. Testes, viselős asz- szony áll elébe a terem közepén: — Tériké néni, hol dolgozzak, ebbe a műhelybe helyeztek! Szemével megsímogatja a kismama alakját, átkarolja, s egy asztalhoz vezeti: — Ide üljön le! Gyerekek! — szól az ott dolgozókhoz. — Segítsetek az asszonykának, mutassátok meg, mit kell csinálnia. Még néhány „stratégiai” tett, s megszólal: — Indulhat a kör! Szépformájú balerina felsőrészek futnak a szalagon. Híres műhely Martfűn a 38-as, a legkényesebb ízlést is kielégítő cipőket készíti. A tűzöde mesternője — „Tériké néni” — alig több harminc évesnél, s őt tartják a legjobb tüződei mes- temőnek. Nem hangoskodik, lehetetlent nem kíván. Szerénysége, embersége a tapolcai üdülőben. Pihenéssel, vidám szórakozással teltek a napok. A környező tájak szépségeiben is gyönyörködtek, ugyanis többször kirándultak — többek között Lillafüredre, a Diósgyőri kenm Kohászati Müvekbe. GONDOK A MŰHELYBEN A futószalag — ahogyan a cipőgyári dolgozók nevezik: a „kör” — megállás nélkül, lassan kúszott előre. A kör végén (ahol az elkészült cipőket kiszedik a kocsikból) egy asztal mellett ült a 38/b műhely szocialista brigádvezetője, Gonda András és az asztalon lévő cipőket, javítgatta, ütánjavitó és Up róanyag- kezelő. Régóta ismerem, nagyon jő barátom. A cipők, az exportra készülő csinos, jó minőségű magasított bőrsarkú balért- \ nák, emlékszem rá, milyen sok gondot okoztak nekik. Odaültem Gonda Bandi mellé, kezembe fogtam egyet és sarkával felfelé a brigádvezető elé tartottam. — Emlékszel rá? Ránézett, elmosolyodott, tudta miért kérdeztem. — Éva sarok. De sokat is küszködtünk vele, míg rá nem jöttünk a mottójára. Tavaly tavasszal kezdtük gyártani asz Ilyenfajta balerinát. De belejöttünk, ugye? Bólintottam. így kezdtem a beszélgetést. Nem akartam ajtóstól rontani a házba. Mert tulajdonképpen a brigádról akartam hallani valamit. De jobb, ha ő kezdi el. Mert tudtam: szóba hozza. Ha nem előbb, hát utóbb. Hallgattam, csak egy másik asztalra rakott több csomag cigarettát, cukrot, kisebb-nagyobb tábla csokoládét figyeltem. V Észrevette — Szólj hozzá — mondta dühösen — ez a mi becsületbüfénk. Ne is nézd. Nagyon szégyellem. Elterveztük a brigáddal, egy szép üvegajtó«, falra szerelhető polcos szekrényt csináltatunk az asztalosműhelyben. Elkészítettem a megrendelőt és levittem. Hallottad volna csak az öreg Biliczet. Először csak hitegetett, hogy e kkorra meg akkorra kész lesz. Mikor már nem győztem türelemmel és sürgetni kezdtem, azt mondta, hogy a szekrény a műhely számláját fogja terhelni, meg ez csak ráfizetés a műhelynek, meg mit tudom én. — Megmondtam neki: nézze, ne fájjon ilyesmiért a maga feje. Addig nincs báj nálunk — elhiheti —, míg én minden hónapban megkapom az ötven forint prémiumot a megtakarított kellékanyagok után. Jól összevesztünk. Mintha szívességet kérne az ember... — csuklóit el a hangja a méregtől. — Persze tudom, nem valami falrengető dolog ez a kis szekrény. Azt is tudom, van nála fontosabb munka <tó asztalosműhelyben, de nekünk ez nagyon kell. Ez a pár szál deszkából összeütött doboz, amibe a cigarettát, cukrot, csokoládét akarjuk tartani és éjjelre elzárni, nem is gondolják, mennyi segítséget nyújt az emberek jellemének, öntudatának formálásában. És nekünk ez a fontos. Formálni az embert. Mondta, mondta, szenvedélyesen. fojtott indulattal, máskor meg lelkesen. — Most nagy gondban vagyunk újra, — Éspedig? — Tudod. a szocialista műhely megvalósításának gondolatával foglalkozunk. N*m mat mondom, hogy 900 millió forint jövedelemmel zártak, • 550 millió forintot osztanak a Szolnok megyei tsz-ek Egész nyáron esőváróan kémleltük az eget s nyugtalankodva gondoltunk az évvés zárszámadásokra. Aggodalmunk részben jogosnak bizonyult. Megyeszerte elkészítették zárszámadási mérlegeiket a termelőszövetkezeti gazdaságok. Száznyolcvankét közös gazdaság és tíz termelőszövetkezetközi vállalkozás mutatta ki papíron, Szolnok megye termelőszövetkezeti parasztsága hogyan dacolt a nem várt nehéz esztendővel. A számok bizonyítják, hogy alig pár év alatt térbizonyíték, hogy „jó szóval sokra viszi az ember”. Abaújszántóról jött 1946- ban Martfűre, ipari tanulónak. öten voltak testvérek. — S én voltam a vakaró — nevet, de ebben a percben elhalkul ajkán a nevetés. — Hathónapos voltam, amikor meghalt édesapám — mondja csendesen. Martfűn tanulta a szakmát, itt lett asszony, s két gyermek édesanyja. Mégis, talán akkor cseng hangja legbüszkébben, amikor elmeséli, hogy 1954 óta kis családjával él az „édes”, aki felnevelte árváit. — öten vagyunk. A fiam kilenc éves, a kislány öt! — Sokat dolgozunk a férjemmel a családért, a kétszoKeOüer, reggel - egyáltalán nem kedvezett az időjárás a korcsolyázóknak, az erős ha- vazás nehéz feladat elé áhította az 1963. évi budapesti mű- korcsolyázó és jégtánc Európa- bajnokság rendezőségét. — A munsok már hajnaltól dolgoztak a Kisstadionban, s mire reggel 8,30 órakor elkezdődték a férfi kötelező gyakorlatok, a pálya elfogadható állapotban volt. 8,15 órakor a 21 férfi versenyző megkezdte a bemelegítést, majd pontosan a kitűzött időben elfoglalták helyüket a bírók és rajtnoz állt a mezőny első résztvevője, a szovjet Valeri j Meskov. ítí óra után néhány perccel nem merünk nekivágni, csak megfontoljuk. Biztos vagyok abban, hogy a termelésben megálljuk a helyünket. Hogy csak egy-két dolgot említsek: éves viszonylatiján 12 százalékos anyag- megtakarítást ért el a műhely. A szakszervezet által díjazott versenyben is a legjobb eredményt értük el a tervteljesítésben, önköltségcsökkentésben. Cipőink minősége sem kifogásolható. Kétszer első, négyszer pedig második helyezést értünk el, ezért már eddig mintegy kilencezer forint jutalmat kaptunk. Tehát a a dolognak ez a része nem aggaszt bennünket. Az azonban inkább, hogy a model-vállozásoktól függően húsz-huszonöt ember cserélődik. Ez az, ami aggaszt bennünket. — Mit határoztatok? — Még nem határoztunk, de úgy érzem, meg kell csinálnunk. Sokat, az eddiginél többet keli az emberekkel foglalkoznunk. Főleg a brigád tagjainak kell nevelgetniük az időszakonként műhelyünkbe kerülő embereket, de tudom, ha a szocialista műhely címért fogunk versenyezni, a 38/b műhely összeforrott együttesének minden tagjára egyformán lehet számítani. Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül másra tereli a szót. melőszövetkezeteink nagytöbbsége megerősödött, elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás tudományát, módszereit. fogásait. S ha a rendkívüli időjárás hagyott is nyomokat maga után, katasztrófát nem tudott előidézni. Annak ellenére, hogy csak kenyérgabonából szótmillió forint értékű volt a terméskiesés a Szolnok megyei termelő- szövetkezetek kilencszázmillió forint jövedelemmel zárták a gazdasági évet. A hás otthonért, de megéri! Van televíziónk, magnetofonunk — dehát lassan kinek nincs ez már a telepen? — Ezelőtt tíz nappal — kezdem, de közbevág: — Tudom, mit akar mondani! Engem jelöltek országgyűlési pótképviselőnek. Mondjam, hogy nagyon meghatott, hogy nagyon meglepődtem, hogy boldog voltam? Nem vagyok a szavak embere, nem tudom elmondani, amit akkor éreztem. Szeretném, ha nem csalódnának bennem! Hangja halk, de határozott. Azt mondták róla a jelölőgyűlésen: — Fiatal, de nem a munkában, az élet nehéz posztján! Bízzunk benne, s tudjuk: jól választottunk! M. J. már ismertté vá*t a férti bajnokság versenyének állása az első figura után. Az első kötelező gyakorlat után a verseny nemiiivataloe sorrendje ez volt: 1. Calmat 169.2 pont, 2. Schnelldorier 162.6 pont, 3. Danzer 196.4 pont, ... I. Ebért 190.4 pont. A második kötelező gyakorlat után az élvonalban általában nemi történt változás, — a francia Calmat biztosan tartja első helyét. Magyar szempontból Igen örvendetes volt, hogy a fiatal Ebért lámpaláz nélkül versenyzett, kitűnően sikerült a „jégrajza” és előbbre Is került a nemhJvatalos összesítésben. — Ismerem. — Péter idehozta a műhelybe. (Drávucz Péter, a művezető.) Nagyon szorgalmas, jó szakmunkás. Kiváló evikkoló. Áz ősszel szerelt le. Nem is hiszed el, néha mennyire nem törődnek az emberekkel. Ez a Jordán Jóska hosszú ideig felsőrészt fűzött. Olyan munkát végzett, amit lányok csinálnak. Ugyanígy nem törődtek Cseh Jóskává) sem. Valamilyen alacsony kategóriában dolgozgatott. Nálunk most talpszélt vág. Mindig mondtam, a jő szakmunkásokat meg kell becsülni. Nagyon jói jártunk velük. Mesélt a brigád gyermekéről, a Miklós fiúról is. Szinte apai büszkeséggel mondta, hogy sportol a gyerek, ökölvívó lesz, ha minden jói megy, még azt is mondta, honi, azóta sem volt otthon Miklós, mióta kihozták Martfűre, a munkásszállóba. — Sok gondunk van. Rövidesen bevonul a gyerek. Tudod hogi/ van. Csomagot, pénzt küldünk neki. aztán a műhely dolgozói felváltva meglátogatják vasárnaponként. ha meg leszerel, biztosan meg akar nősülni... — sóhajtott. bognár — növény termesztés végül is (termés ki esést, a plusz jövedelmet és aa. üzemviteli költségmegtakarítást egy-' bevetve) száztízmillió form- tot vitt el 1962-ben a Szolnok megyei gazdák zsebéből. Az állattenyésztési üzemágból viszont 25 millió forint terven felüli jövedelmet biztosítottak, egyéb kisegítő üzemágakból szintén 25 millió forint tervezeten felüli hasznot sajtoltak ki. A legtöbb Szolnok megyei termelőszövetkezetben egész éven át figyelemmel kísérték a gazdasági terveket s ha észrevették, hogy a növénytermesztés hibázik, — „operáltak” az állattenyésztésben. Megyénk kilencven termelőszövetkezetében önköltségszámítással vigyázták a gazdálkodás menetét. Még így sem sikerült előbbrelépnünk az előző évhez mérten. — S ahogy kevesebb a termelő- szövetkezetek tiszta jövedelme, valamivel csökkent a tsz tagok egy főre számított járandósága, s ugyancsak a kiosztható pénzösa- szeg is. Tavaly Szolnok megyében háztáji nélkül 11 ezer forint jövedelem jutott a közösből minden szövetkezeti gazdára. Az idén előreláthatólag tízezer forint jut. Tavaly 640 millió forintot osztottak a Szolnok megyed termelőszövetkezetek, az idén 550 millió forint körüli a szövetkezeti gazdák jövedelme. Előrelépett a jászberényi. visszaesett a törökszentmiklósi járás. E hét végére legalább százhatvan termelőszövetkezetben befejezik a zárszámadást. Az eddig feldolgozott adatok birtokában úgy látszik a legjobban a jászberényi járás termelőszövetkezetei zárták az évet. Hasonlóan Karcag város is. Viszont nagyon alacsony eredménnyel zárnak a kunhegyest járásban. — Meglepő, hogy a törökszentmiklósi járásban több éven át nem volt mérleg- hiányos termelőszövetkezet, s most lesz. Ugyanez vonatkozik Törökszentmik- lós városra is. Az egész megyében a leggyengébben várhatóan Jászberény város közös gazdaságai búcsúznak a múlt gazdasági évtől. A szajoli Vörös Csepel Tsa-ben ötven forintot ér" minden munkaegység Bár a mezőhéki Táncsics Tsz-ben 42 forint a munkaegységérték, a mezőhéki gazdák jövedelme mégis magasabb a száj faliakénál. Am valószínű (de ez csak a zárszámadások befejezésével válik ismeretessé), hogy a jászboldog- házi Aranykalász Tsz gazdái érik el az egy főre számított legmagasabb jövedelmet. A munkaegység értéke Szolnok megyében körülbelül 25 forintot ér megyei átlagban. Természetesen nem reális mutató, — mert az idén legtöbb szövetkezetünkben alkalmazták a százalékos művelési rendszert és a premizálást. Az’ erre kiadott pénzt, vagy természetbeni járandóságot nem számítják a munka- egységértékbe. Tíz termelőszövetkezetközi vállalkozás az idén először tartja zárszámadását. S bár a termelőszövetkezet- közi vállalkozások nagy része mindössze a múlt évben alakult, s kezdte meg működését gvakorlati tapasztalatok híján, csunán a tiszafüredi zár eredménytelenül. A közös munkában szerzett munkaegységekre fizetett jövedelemmel egyidő- ben osztják közös gazdaságaink a földiáradékot. A legmagasabb földiáradékot, az idős, munkakéntelen embereknek juttatják a termelőszövetkezetek. Szolnok megyében előreláthatóan 35 millió forintot osztanak fnidiáradék rímén a kollektív gazdaságok A mi képviselőnk Megkezdődött az 1983. évi budapesti mükorcsofyázó- és jégtánc Európa« bajnokság — Ismered Jordán Jóskát? Tapolcán üdültek a tiszasülyi tsz
