Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-27 / 22. szám
4 1983. január M. Szabó Zoltánt'. VERS EG* SZAVAZÓ CÉDULÁRA esafc aki «ott mit olyan Shes, Hogy ádámcsutkáját gyomrába nyelte, de úgy ment el a tollasul* tokon műkövei kirakott hässa előtt, bogy leköpött a pinceablakon Sa nem nézett a dagadt > fézkiUncsre, »ént vess, ltoké a remény la benne, akik felfegyvereztek töttőtoUai; „írjál fiú, helyettünk is teszed: Vii két érát utazunk napra nap, és dogozunk nzükség erorijtf tizet, mosunk, főzünk ötöt, <k fejbeverten bortyogunk hetet, megöleljük egymást szokásbél, oagynéha egy moziba eljutunk tán, Vele lixünkből bor virága nyit, jé. ha elkérő dzüDk a napi sajtén, de mire mondanánk is valamit, kezdődik minden elölről m mi kezdjük, fene tudja mért”. Helyettük és értük beszélek mtg agyunk szűk tervező- asztaláréi feimagasul; Tálé méretet ölt a kommunizmus ábránd-szép makettje, s hogy megtanulja élni is e fölé a Villamosított és csatornázott, emberi jövőt. JBYOFJVVU JEVTUSENKO A* »gy IFJŰ SZÍNJÁTSZÓK A KUNMADARAS! FMSZ-NÉX. Kunmadarason a fiatal kereskedelmi alkalmazottak öntevékeny színjátszó csoportot alakítottak. Jelenig egy egyfelvonásos próbái folynak amely mai fiatalok életéről szól. A csoport tagjai ~ akik között néhány idősebb színjátszó is akad — lelkesen dolgoznak- Tervük szerint községi bemutatót tartanák, majd résztvesznek a kulturális szemlén. Olyan együttest szeretnének összekovácsolni. amely alapja lehet egy színvonalas irodalmi színpadnak. Divatos volt as ágy a maga koriba s nehézkes formáit mindenki csodálta — mintha egy ó-kori nagy kaira lett volna tok fémje, rézgömbje, , rug almas rugója... Esküvőre vették még valaha régen s nem olcsón, bizonnyal szép nagy summa pénze« Gazdája aa évek során megszerette. Boldog órákat élt s gyéreket Kzült benne Am felnőtt a lánya, k*r«H asszony-sorba $ a családi ágyai egyre ócsárolta. Ugyanúgy a férje, mert a fiatalság új holmiban Icái a maga divatját — és a lengyel lapból kivágott kép mellett as öreg ágy, persze, • igen ócskán festett. Hányszor elvette a fiatalok kedvét! Az ágy négy sarkán a súlyos réz-fejecskék a jelenkor könnyű tárgyai közt némák s mégis látók voltak, mint titkos planéták ... 0, tömör rezgőm bök, gonoszak, kevélyek! A két fiatal hát gondolt egy merészel Egyszer a vénasszonyt küldték az nteára. szétszedték az ágyat és dobták lomtárba Megjött a -vénasszony, szatyrát leejtette, Döbbent két szeméből könnycsepp nem hullt egy *e. csapán a fájdalom ütött benne tanyái valami végtelen, szótlaa szomorúidig Kegyetlen ifjúság, inat divatért a régvolt ifjúságot. Holott meglehel hogy ami most új holmi. m utókor azt is U fogja gúnyolná, Mesélték hogy éjjel nyugtákul járkálva vlrraezt a véaaswwmy a. maliba léggömbjét flwi# • Movesai Ajkét » m egyetlent ami megsmradt a Ford.: Szülei fcászlő Egy parassifiú hazatér =® A madár ijesztő bemutatója elé Sokán előszeretettel beszél- nek a város és a falu közötti ellentétről és igyekeznek arl felnagyítani. Mindkét oldalon őrziik a rosszul értelmezett tradíciókat, maradiságból, megnemértésből, csökönyösségből. Tokaji György vígjátéka ezt a magatartást tűzi tollhegyre, A vígjátékot most veszi műsorára a Szigligeti Színház, erről beszélgetünk Váradi György főrendezővel. — Tokaji György olyan vígjátékot írt, amely dicséretes módon csak egy problémával foglalkozik. Magyarán: Nem esett bele abba a hibába, hogy a paraszti élet összes negatív és pozitív tulajdonságait egy darabba sűrítse. És még egy nagy erény: rendkívül szórakoztató, nevettető a feldolgozás. Vígjáték ez, amely nem titkolja magáról, hogy jó mulatságnak, vidám szórakozásnak készült, f—* A tartalma? Azt nem lenne helyes előre elmondani. Egy városból hazajött fiatalember kalandjai, akire madárijesztő rongyokat aggattak a városi élet sallangjai. Ezeket aztán sorra, szépen levetkőzi, kiderül róla hogy— de ez már inkább az előadáson derüljön ki. — Érdekességek? Ebbe« a darabban mutatkozik De Solti Bertalan Kossutto-díjas, Halász László tehetséges fiatal művészünk a címszerepben mutatkozik be, partnere Egerváry Klári. Andáházi Margit egy nyolcvanötéves bábát játsszák. Szerepel még a falu bolondja és egy motorkerékpár, amelyik a Baba névre hallgat: — Végezetül meg szeretném mondani, hogy a dara-, bot az eredeti premier idővel szemben előre hoztuk, hiszen elsősorban a falunak szól Jóideiig csak tájolunk még, szeretnénk, ha a kedves, hangulatos darabot minél több községben bemutathatnánk. A beszélgetés végétért, Várad! György indul befelé az igazgatói szobába, ahol jelenleg a próba folyik. Nem véletlenül adjuk ezt a pontos „helyszínrajzot”. Többször megírtuk már, hogy a színészek milyen nehéz körülmények között végzik színvonalas munkájukat. De nem lehet eleget írni arról, milyen küzdelmet vívnak egy-egy sikeres bemutató érdekében. Próba az igazgatói szobában, Főpróba a díszletfestő műhelyben- Hideg épület és frissen mázolt ajtók, vízhiány. a színház épületében, fű teilen helyiségek. A próbák mégis folynak, ®te5Sk nek a tájra méretezett művé, szi díszletek és közben minden délután kigördül a két — soksápr fűtetlen — autóbusz, hogy vigye a falvakba a művészetet Reméljük a sikerek sorában foglal majd helyet a február elején bemutatásira kerülő Madárijesztő ÍS.; ht ÜJ SZÍNHAZAK, CfJ DARABOK Egy nyugat berlini módi átalakítottak színházzá. Vezetője Paul Essert ismert nemeit színész, a bemutató darab pedig Fodor László „Európa és a bóka” dm íj színműve lesz. ■ • Arthur Miller különböző Broadway színházaiétól számos ajánlatot kapott új darabjának bemutatására A szerző azonban egyik színházzal sem akart meg állapodni, hanem az újon nan épült Lincoln Center számára tartja fenn új müvét, amelynek témája - ról semmit sem hajlandó elárulni. Keserä szerelőm Egyre több nyugati liba foglalkozik a faji mcgkülöaj böztetÓK kérdésével. E% nem véletlen, o probléma felvetés m és megoldása égető. A uik. gyár maailátogatók a Tisztes» ségtudó utcalány, a Megbilin esettek, % A gyűlölet áldozat» után most újabb Ilyen témáé jó haladó alkotással tatáikon* hatnak, a Keserű medm elmú kMMi* ' V*. ■ ■ ^ N •: • 1 . ,T£'x ' ’ •W ■ ■ " ■ "' -sí. JStmBBb:/'úti- ■?.'. .v.' v“’. .$■?$ ' {ív*# - ; > ' ■ ■■-1'., i, iSÍSC& ' % -x,* ■;W'- a&mM Mily, , 1 A/. ,'<■& <*>,»£•' sfc-' v Ml* fefSilmk Pv‘’ ) W4; !#Íbí1B-w - v*• r..:: ;. ;'**5író>; <'.«P;..'-:*' •• y'V '^ ;m ' ,4 K ’ ■ ?:[■ ./• " 1'. . :,--s ■ tte My ■ ’-í •: v. -a .* . „iidnttf ' i mura — Te, János, add esők ■■de,,, Az meg az én kapám — bökött Nagy Jánosra Keceli Balázs és már nyújtotta is, amelyik a kezében volt, miután nyilvánvaló, hogy okkor ez meg csak Nagyé lehet, A szövetkezet udvarán, a szerszámos előtt álldogált a két ember, indultak volna ki a szövetkezeti tanyára, a porzó szekéren, merthogy már porzott a föld, sürgetett az idő is, meg a munka is. — Ez-é? — forgatta meg kezében' « kapát Nagy, aztán biztonság kedvéért megnézte még egyszer a nyelét, de magát a kapáit «*, amely mit sem sejtve, engedelmesen forgolódott a kezében. — Az hát... Megismerem ,, Az enyém. Ősz őta keresem, és nem találom... «— lépett most már közelebb Keceli Balázs és támasztotta is a falnak a kapát, hogy elve gye'azt, amelyiket a magáénak tart. i— Nahát, pedig, komám, ez nem a te kapád... Ez az enyém... itt van wi, ez a, görcs... Én faragtam bele a nyelet, hát csak ismerem rázta a fejét Nagy János mély meggyőződéssel... == Hó, te, az anyád, hová m- hunnál! — rikkantott a ló- sókra, amelyek nagyon indultak volna már bele a szép tavaszi világba. fa- Ugyan már ne mondjad, komám... Az ember megiszom* utAárn vsak a sasát számát... Tíz éve is megvon, hogy a hevesi vásárban vettem, igy, nyelestől... Hát add csak ide szépen =m b&omy- gatta Keceli. Nagy újból megnézte * kapát, élőiről, oldalról, altiéról , ahonnan c*“* szemre lehet venni egy kapát, amelynek feje úgy hajlik vissza a nyeléhez, mintha hozzá akar. na simulni, akárcsak valami szerelmes lány. Nincs igaza ennek a Balázsnak. Ez pedig az ő kapája, megismerné száz közül és. Nem azért, mert jobb, vagy rosszabb, mint a másik, amit Keceli tart • kezében, olyan át * éppé», mint az... Kapa... kapa... mondhatná bárki, és mondhatná ő ja, ha Keceli nem bizonygatná, hogy éppen iz lenne az övé,, ómét a kezében tart. Amikor hogy nagyonis áldja, saját tulajdona, saját maga faragta nyéllel, s itt i>ette, ő is tán tíz éve, még Miskánál, a szövetkezeti boL tosnál... — Tévedsz, se Bálázs... Mondom, hogy az én kapám ez... Aki sokat dolgozott egy szerszámmal, megismeri tán... Nem? — fogta most már akaratlanul és keményebben a kapa nyelét Nagy János és rettenetes határozotton nézett KeceUre. =- Nem tévedek, ha mondom... Megismerném ám á magam szerszámát see.f— de még tízezer Wem M._ Es ez én kapám, ha mondom, odd hát ide, káé is sokat beszélni róla... Ha most Nagy Jánosba» felötlött value a józanabbik ész, az öregebbik szövetkezeti paraszt esze, § ezt mouth «a votítas — Itt vám, komám, védd a fenébe a kapádat... Ha a tiéd, ha wem... Pont egy fa* pa hiányzik, a boldogságod hoz, akkor, amikor ötezer holdért, meg ötszáz hízóért beszélhetnél, akkor vigyed... Úgysem sókat forgatjuk mi ezt a kapót, tß már csak jobbára as asszonyok dolga... Ha ezt mondta volna most, akkor Keceli vagy elveszi a kapát , vagy szégyenkezve sé neveti magát, megrántja a vállát, ahogy szokta, kicsi, hányaveti módon is béstasan igy felelt volna: — Igazad von, komám, fenébe azzal a kapával, okáé- .kéé, enyém-e vagy a Mód— De Nagy János rwegmérge. aedett, wem is a kát» végett, inkább csak azért, hogy bejött ide a szövetkezetbe esve ember, megtették csapatvezetőnek, rögtön, mert tíz hold ja volt... S most el akarja venni yiég & 6 kapáját ék aki pedig tizedik éve gürcöl itt, hogy jobban menjen a szövetkezet dolga, akinek ezen az egy kapán hévül jóformán semmije sem vált. Hát lehet ezt? Hát szabad ezt? Semmiképpen sem. Mózesok az igazság miatt sem. — Márpediglen ez a kapa nem a tied... Nem adom — szűkült össze Nagy János szeme, s mikor kimondta, .már meg is bánta, mert minek kellett még est is mondani, hogy: — Te frissewjött! Keceli egy viUanatíg sssmte irtetíeum nézte Nagyot. Stsó hallásra nem tudta, miért háborodjon fal jobban, $ hogy egyáltalán feüuíborodjoms: s kapáért, vagy a Jrissew- főttért.m Aztán, hogy rendbe- mkódtak a dolgok a fejcbeni hogy megértette, a kapa a, • deemed**» fa sgyámelvettetek tőlem... Mi? Most meg még a kapámat is... Hát abból nem esztek... Ide azt a kapát, mert magam és megbánom, olyat csinálok, te semmire sem jutott — ragadt a kapa nyele után Keceli. — Ebből pedig nem eszel — feszítette meg a lábat ú, izmáét és Nagy.. járnak, mént rossz ökrök a járomban, kegyetlenül elöntötte a méreg... — Hogy frissen jött... Azt a nagyon jó keserűit a magasságáé égnek... Friss-n jött vágyói mi? a tíz holdam jé volt nektek, mi? Meg a két lovam? Meg a két tehén, disznó, kocsi... Azt t* Ide a kapámat, a jó- istenit, ha mondom... Még az úristennek sem a magamét, nem1 -gu neked — ft" -ent vissza Nagy. — Szóval nem adod, ami az enyém? — keskenyedett most össze m szeme — Azt nem adom, ami az enyém — próbált most már retirdM Nagyi meri vtíUKeA ott belül érezte, hogy nem okos dolog, amibe itt, öreg szövetkezeti tag létére, belekeveredett. Keceli élőre ugrott, megmarkolta a kapa nyelét, * nagyot rántott. Nagy megtántorodott, de aztán elöntötte a méreg, meg a' virtus is, i'’—-arántotta a kapát, most meg Keceli vesztette el egyensúlyát, hogy nekiütődött a szseszámm falának... — Megütöttél, engem ütőt tel meg?! — ordította él magát Keceli, s már ugrott é% már ütött is... Mire szétválasztották a két embert, úgy néztek ki, mint régen ha összeverekedett az alvég, meg a felvég... — A nagyon jó úristenit maguknak! — tépte a haját a brigádvezetö... —- Hát megbolondultok, vagy mi? Lisztéi, téjűek és úgy 'tik itt egymást, mint két su- hanc... Hát mi volt a baj? KeceU bedagadt szeme alál rápislogott Nagyra, rr -ndja-e, vagy sem, hogy mi volt a baj... De az hallgatott... Megszólalt hát lassan, most már kegyellenül szégyellve, bánva is a dolgot, kicsit tagol»a a szót... Azon vitáztunk egy kicsit.. mondom, azon... hogyhát balról jobbra, vagy jobbról balra kanyarodik-e a paszuly a karón Igaz-e komám? — Ühüm... ilyen agrotechnikai vita volt... Na — bólintott Nagy és elfordította a feiét... A ki7 Jpött fog szé n elfek idt a porban, éppen a két kava mellett... ''"jan pcfnrmn volt a: - két kapa, hogyha lehetne anyjuk, hát az se,. .. íot.t volna fttb- séget tenni ’ 'izéfo "’ Gyurkő Gém
