Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

ism, JaauSr se.

SZOKTOK MEGYEI

félévi gonddalok

a rossz bizonyítványról

Egyik tanár barátom mesélte el a következő esetet:

A tavalyi tanévben Úgy néhány nappal a félévi bizonyítványosztás előtt elém állt egyik kis leánytanítvá- oyom, nevezzük Anikónak;

— Tanár bácsi kérem, ne tessék nekem közepest adni! Tud- . hogy nem érdemiek jobbat, de hát nem merek hazamenni, akkor nekem jobb lett volna meg ee születni... — és gördültek lefelé a könnyei,

A kislány igyekvő volt, de a képességei szerint jobbat nem érdemelt. Nem javíthattam a jegyén, inkább elmentem a lakásukra. S komoly harcot kellett vívnom a becsvágyó és érzékeny szülőkkel, amíg végre mégígértettem velük, hogy ne bántalmazzák a gyerekét.

A történet igen elgondolkoztató. Néhány nap múlva iskolásgyermekek ezrei viszik haza a bizonyítványt. Közülük igen sokan vidáman, büszkén mennek majd az utcán, de lesznek jócskán olyanok is, akik tétován, sírva baktatnak hazafelé.

Milyen álláspontra helyezkedjenek a szülők, ha nem olyan jegyet hozott haza a gyerek, mint amilyent várrak? Semmi esetre se csináljanak belőle tragédiát és ne viselkedjenek úgy, hogy a gyermekeikből a legközelebbi bizonyítványosztáskor — rendőri hír legyen: megszökött otthonról”, „Tiltott határátlépés miatt letartóztatták...” Ilyen és ehhez hasonló című hír minden bizo nyítvány osztáe után szerepel egynéhány a napilap hasábjain;

Valóban nem könnyű a szülő helyzete hiszen többkevesebb elfogultság minden anyánál, apánál tapasztalható. Ki ne szeretné, hogy gyermeke kitűnő bizonyítványt hozzon haza, bogy a család büszkesége legyen?

Az igazság azonban az, hogy nem mindenki lehet kiváló. A legtöbb közepes, vagy elégséges osztályzatot elnyert gyermek szívós tanulás, kemény munka árán éri el osztályzatát Az ilyen tanuló három-négy órát néha még ennél is többet a könyvei fölé hajolva tölt, igyekszik is és ez az igyekezet az órán jól látható. -Képességei azonban egy bizonyos szintet ütnek tneg és azon felül nem igen tud produkálni.

Természetesen, ha valaki könnyen tanul, ahogy mondani szokták ,jó feje van” és ennek ellenére ront az osztályzatán felületesen veszi a dolgokat azt nem lehet hozsannával fogadni. Az sem helyes azonban, ha az első indulatunkban valami olyasmit teszünk, amit később magunk is keservesen megbánunk. Jó lenne, ha a szülő — ha már előbb nem íb tette — ilyenkor egy kis önvizsgálatot tartana: Segített-e eleget a gyerek tanulmányaiban? Számonkérte-e rendszeresen a házi feladatot, a megtanulandó anyagot? Biztosított-e elég időt a nagylánynak, vagy nagyfiúnak a háztartási munkák mellett a tanulásra? Van-e megfelelő íarok, jó megvilágítással és főleg nyugalommal, ahol a diókgyerek zavartalanul tanulhat, kisebb testvérei által nem háborítva? Ellenőrízte-e a gyermek baráti körét? És 'snk ha mindezekre a kérdésekre pozitív választ adott önmagának, akkor gondolkozhat azon, milyen fegyelmező eszközhöz nyúljon.

Nagyon szeretnénk a lelkére kötni minden szülőnek: Na bármeddig keresnének is, nem találnának olyan csapnivalóan rossz nevelési módszert, mint a verés és a tele szájjal való ordítozás. Ez — mondiuk ki • magyarán — a nevelés csődje. Ezt a csődöt a megvert diákgyerek éppen tigy érzi, mint a szülő leg- flrftébb kevésbé tudja use*Eredményesen dolgozott a TÖVÁLL

Márciusban kezdte meg tevékenységét a jánoshidai TÖVÁLL. Ekkor másfélmillió forintos beruházás megvalósítására vállalkoztak, októberben azonban még Írét és félmillió forintos pótberuházást kaptak. A kezdéskor huszonhármán dolgoztak a vállalatnál, ez a létszám ötvenre szaporodott, illetve még húsz termelőszövetkezeti gazda is segítkezefct az építkezéseknél.

öt községben hat brigád dolgozott, s felépítettek négy sertéshizlaldát, ugyanennyi górét és egy juhho- dályt. Az öt — egyenként százas — és a hét öfcvan férőhelyes Istálló építésével 90 százalékban lettek kész.

Legjobban dolgozott a Ribovics-brigád, amit a tagok keresete is bizonyít. A szakmunkások 2200—2400, segédmunkások pedig

1700—1900 forintot kerestek havonta. A gyengéidben teljesítő brigádokban mintegy 20—25 százalékkal alacsonyabb a fenti összegnél a dolgozók keresete.

A TÖVÁLL gépekkel felszerelt asetaloeműhely- lyél is rendelkezik, a közős gazdaságoktól és a szövetkezeti tagoktól vállalnak munkát. A jánoshidai TÖVÁLL az első évet B6 692 forint jü\vdetemrhel zárta.

— Valószínűleg akaratom ellenére megizzasztom; nagyon rossz interjúalany vagyok — teája alám a széket vendéglátón..

— Sebaj, nem interjú- alanynak jelöltók — visaoor zom.

— Az igaz. Megyei tanácstagnak.

— Ha jói emlékszem, annak sem először...

— Jók

— Községi tanácstag i» Volt már.ü

— Voltam.

Csönd lenne a szobában, ha nem géppuskázna mellettünk egy írógép. Zavartalan volna a gondolkodás, hanem matatna, s villogtatna vakut a fotós. (A szituáció néma önbírálatra indít: ó, nincs rossz interjúalany, csak — bénanyelvű riporter...)

Akkoriban — most már emlékezem — csak tervben volt meg a mai modem, emeletes tanácsháza. A kicsit, a földszintest használták; azt, mely ma a négy- százötven családnak munkájáért kény érrel rkal áccsal fizető Dácsa Tsz székháza. Vajon,,.

— ... hogy élnek ma a ck> zeások? — fordul kérdésre a gondolat.

— Jól. 33 millió forint a közös vagyoai; gazdánként több mint tizenhatezer forint az évi átlagjövedelem. Törvényszerű az évről évre tapasztalható fejlődés. S még gyorsabb lesz, ha mindeneimében kikristályosodik a „miénk — enyém” fogalma.

— Azaz: kevésbé finoman szólva, ne dézsmálja senki a közöst.

— Nálunk már többről van szó — így Kiss Vince. Tószeg község és a Dózsa Tsz párttitkára — nem néhány nyaláb szárról, féltarisznya zabról! A szövetkezetben azt szeretnénk és szeretném elérni, hogy kivétel nélkül mindenig megértse: a háztáji

Ha a megyei tanács tud biztosítani keretet, lesz bővítés-. Ha. nem, nem.

Kiss Vince sem beszélgetésünk során, sem a jelölőgyűlésen nem ígérte, hogy Idve- rekszi a villanyt. Nem, mért társadalmi rendünk — és tervgazdálkodásunk —- az eféle kiverekedést fölöslegessé teszi. Más persze, hogy a megyei tanácstag jelölt majdan szót kíván emelni azért a keretért... üeh.igy amiatt, hogy ezzel a népszerűségét növelje. Azért, hogy több tószegi számára köny- nyítse meg a művelődést, tegye kulturáltabbá a hétköznapokat . ;)

— b, %. —

Jelölti e ink

szentmártoni Egészségvédelmi Kör. Eddig csak (?) bárom képesítésre tudott szert tenni: óvónő, tanítónő, védőnő egyszemélyijén. Fáradhatatlanul gyalogok kerékpározik és lovagol. (Hátassal a kungyalui Zöld Mező Tsz készséges parasztjai szoktak szolgálni számára. Az ő falujukban is jónéhány lakik abból a kétszáz családból, melyet Takács Mária védőnői minőségben rendszeresen látogat. A. látogatás tárgya változatos; itt kismama, ott. • csecsemő, emdtt rákos, amott tüdőbajos beteg.)

A „Leány a talpán“ című filmet nem láttam ugyán, de ilyen című alkotásnak bíz- / vást lehetne Takács Máriához hasonló lány a hőse. A kunszentmártoni választ ók szerint még ennél Is több: akár megyei tanácstag. Erre a tisztségre ritka lelkesedéssel találta méltónak a jeíölö- gyűlés, , melyen javarészt édesanyák vettek részt. Az anyai szív megérzi a gyermeke felé áradó szeretetet; az anyai, kéz pedig igen-t szavazni gyorsan lendül a magasba..:

Megválasztása után — miért is kételkednénk ebben?

—, mint mondja: „szakmán belül” kíván munkához látni Takács Mária.

— Környékünkön még fölöslegesen, károsan sok a karaszüjés; tavaly a községben tizenkettő volt — mutatja a grafikont. — Ilyen sok, pedig* a koraszülés többnyire s nem is nehezen, megelőzhető. A magasvémyornású kismamáknak, például, dié- tázniöíc kellene; nem pedig, mint a napokban láttam, szárazkolbászt falatozni. Jujj, ne mosolyogjon; hát nem érti, hogy a kolbász az említett kismamának méreg?! Ha ilyesmit tapasztalok, nyomban eszembe jut a kunszentmártoni szülőotthon., mélynek: átalakítása tavaly július óta húzódik. Bár készen lehne már, bár ápolhatnánk benne az állandó orvosi felügyeletre szorulókat

— Programja?

— A párt programja, fii ezen beRá a lehető legmagasabb színvonalú terhesvóde- lem kialakítása a kunszentmártoni járásim,

Bgéaaégawn pírba, pufók arc, rengeteg optimizmus, irigy lésre méltó fiatalság, egyszerű, szőke frizura és sok-sok meglepő kijelentés. Fölületes, elnagyolt portréja ez egy megyei tanácstag jelöltnek; annyira fölületes és elnagyolt, hogy semmiképp sem maradhat ennyiben ... Alanya, mint említettem, ifjú. A közszemlére tett ideiglenes választói névjegyzék hitelt érdemlő adata szerint 1936-ban született. Az intézmény, melyet vezet, patinás csengésű nevet visel: Kunhozama csak mellékjövedelem; az igazi a közösből származó. Nekünk nagyon jól kell gazdálkodnunk; túll^ft- zeü a megyeszékhely, annak ipara pedig nem akármilyen vonzóerő.

— Jövőre szeretnénk elérni, hogy valamennyi házban villany világíthasson.

— Sok híja?

— Két és félküométer. Pénzzel, úgy számolom, bír- ' nánik. A villanyhálózat bővítése azonban keret-kérdés is.

Jelölt a varost igényű faluban

éfáet a „Teiútw*"

Huszonkét óra. Fázósan topogtam a Tejipari Vállalat szolnoki telepén, várva a kék-fehér tartálykocsi indulását. — Arra vállalkoztam, hogy elkísérem éjszakai útjára a tejbegyűjtő autót és két főnyi személyzetét Sárándi Elek bácsit, a gépkocsivezetőt és a huszonhároméves Jó- zsa Karcsit, 3 kocsikísérőt. Az útirány: Törökszentmik- lós —S Kuncsorba — Tisza bő

— Szapárfalu — Surján — Törökszentmiklós —Szolnok.

Józsa Karcsitól olyan biztató útravalót kaptam mielőtt elindultunk, hogy egyszerre kimondhatatlan vágyat éreztem a jő meleg ágy után. Egykedvűen odaszólt a vezetőnek: — Az az érzésem, Elek bácsi, megint úgy járunk, mint pár napja.

— Miért, hogyan jártak?

— kérdeztem rosszat sejtve.

— A, semmi az egész. Este elindultunk és csak másnapeste érkeztünk meg. — Elakadtunk a hóban. Tudja Kuncsorba és örményes között még most sem a legbiztonságosabb a közlekedés.

Mínusz 15 fok.

Szép kilátások, mondhatom. Szorongva ültem a gépkocsivezető és a rakodómunkás közé, aztán indíst. Majd csak lesz valahogy.

Törökszentmiklósig Elek bácsit faggattam. Elmondta, hogy harminc éve sofőr és másfél éve van még a nyugdíjig. — Még egy tél — sóhajtott nagyot. — Csak a lábam ujjait otthon hagyhatnám a meleg ágyban az asz- «ronvnál Szörnyen fámák.

Meglökött Karcsi és * Sü■ lembe súgta: — mindig ezt ; mondja.

1 A Józsa Karcsi? Hét éve ' kocsikísérő. Tizenhatéves ko- 1 rá ban kezdte. Jódarab piros- 1 pozsgás falusi gyerek. Kőte- ; lekre való.

Közben Törökszentmikló- son megtudtam, hogy nem az öreg fogja vezetni az autót, mert már neki letelt a ' munkaideje és itt váltanak.

1 Kendrei György ült helyére a volán mellé.

Huszonhárom óra negyven perc. Megérkeztünk Kuncsorbára A tejcsamok sötét, sehol egy lélek. Dermesztő hi- ! deg volt. Nofene. Nincs itt senki?

1 Józsa Karcsi az ablakpárkányról vette el a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Mikor látta csodálkozó arcomat, — megnyugtatott.- — Nem kell itt félni. A ! magyar ember nem lop tejet.

A hatalmas alumíniumkád■ ból kell a tartálykocsiba szi- 1 vattyúzni.

Rettentő hideg

a fagyos beton. Pokolian fázik a lábam. Karcsi gyorsan, gyakorlott mozdulatokkal dol■ gozik. Kiürült a tartály, le■ szerel, aztán be a kocsiba.

■ Ott sincs sokkal melegebb. 1 Irány Tiszabő. Kuncsorba

után kegyetlen rossz az út.

; Jobbra-balra dülöngélünk, , rázkódik a kocsi a hóbucká- 1 kon.

Egy óra 05 perc. Tiszabő.

■ Kendrei dühöng.

— Több mint egy óra alatt • tettünk meg 23 kilométert.

Egy óra 50 perc. Szapárfa- lu. Micsoda tejcsamok? Pa■ ráayi alacsony épületben tArolják a tejet és még egy füstös petróleumlámpájuk sincs. Káromkodás és kannacsörgés hallatszik belülről. Józsa Karcsi felbukótt a sötétben. Nem tudjuk hány fok lehet a hideg, de így még nem fáztam mostanában. Karcsi keze is megdermed, mire felszereli az autó motorháza elé a kis szivattyút, amit a motor hajt meg. Beültem a kocsiba, ahol már langyos levegőt fújt a fűtőtest. Kész. indulunk tovább.

Két óra 10 perc.

Surján.

Már ki sem szálltam a veze- ; tőfülkéből. Figyeltem Józsa Karcsit, hogyan sürgölődik, kínlódik a csövekkel, a szi■ vattyúval. Elálmcsodtam és még jobban fáztam, mint ed• dig. Mikor tovább indultunk, arról faggattam a két embert, megszokták-« az éjszakázást és a hideget.

— Megszokni? Mondjuk rá. Azért én is elálmosodok és szundítok egyet 2 tejcsamok között az úton. De ez a hideg, ez borzasztó.

Három óra. Törökszenfmik- , lós. Itt van a legnagyobb tej■ csarnok, szép tiszták a helyi■ ségek is. Több mint kétezer 1 liter tejet kell innen a tartályba szivattyúzni.

Négy óra volt mikor ágyba kerültem. Ahogy felébred- , cem, már az asztalon gőzölgőit a finom tejeskávé. Mikor jóízűen szürcsölgettem, . sajnálkozva gondoltam a fagyos éjszakában szerzett is- ; méréseimre, akik még most . sem pihennek, hanem újra

■ űtrskeltek. Még esv forduld

■ tesznek.

— bognár —

tőzik. Az a szülő, aki ilyenkor azzal fogadja a gyerekét: „Te isten átka, már megint szégyent hoztál a fejemre? Látod a szomszédék Jutkája bezzeg jeles tanuló!” az a szülő egyszerűen meggyilkolja gyerekének az igyekezetét és önbizalmát. Ennél rosszabbat már nem is tehet.

Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy a harmadik hibás magatartás az „együttérzés”. Ilyenre is van bőven példa a pedagógusok tapasztalatai szerint.

„Hát ez felháborító! Csak jót kaptál, amikor ilyen eszed van? Majd én megmutatom annak a tanárnak! Ne búsulj! Bemegyek az iskolába és... És sajnos bemegy. Számonkéri a pedagógustól a gyerek osztályzatát, elfogultsággal, részrehajlással vádolja. A gyerek osztályzata tovább romlik, nem a részre-, hajlás miatt, hanem azért, mert a szülőknek sikerült aláásnia a pedagógus tekintélyét „Miért tanuljak? Majd apám kihúz a slamasz- tikából” — gondolja és sokszor mondja is az ilyen tanuló.

Minden szülőnek csak egyet ajánlhatunk; tartsa rendszeresen a kapcsolatot a pedagógusokkal, járjon el a szülői értekezletekre, mondja el problémáit, kérjen tanácsot. Ennek kettős haszna lesz. Az otthoni bajok, problémák ismeretében a pedagógus könnyebben találhatja meg a diákgyerek leikéhez azt a bizonyos kulcsot, nagyobb eredmény elérésére tudja serkenteni. A szülő viszont képet kap a gyermek érdeklődéséről, hajlamáról, képességeiről, tehetségéről, megtanulja helyesen, elfogulatlanul értékelni diákfiáfr-lá- nyát. Ha a pedagógusok családlátogatásra érkeznek, ne „lakkozzák” neki a valóságot, tanácsait, fogadják szívesen. Együttesen íerémtséhék olyan feltételeket, amelyek a legjobban biztosítják a tanulást

Hernádi Tibor

fogalmazni. A verés a jellem kialakításánál csak annyit ér, hogy a gyermek dacos, hazu- dozó lesz, félni fog á szüléitől. t

A tanulás, a jobb tanulás eléréséhez a verés még any- nyit sem ér, mint a jellemformálásban. Dresszirozm csak vadállatokat lehet, de az idomítók, ma már mind kevéssé alkalmaznák a verést. „Nem korszerű, nem célravezető” — mondják. Bocsánat a hasonlatért, de ami csődöt mondott az oroszlánnál, az nem mond-e csődöt ezerszeresen az értelmes embernél?

r

Értelmes ember. Ha így kezeljük a gyermekünket, megadjuk neki az értelmes embernek járó tiszteletet, de ugyanakkor megköveteljük tőle az értelemmel együttjáró kötelességvégzést, lényegesen jobb eredményt érünk el. S nagyobb eredményt elérni tudó gyermekünket rossz bizonyítványáért büntessük zsebpénz vagy szórakozás elvonással — de ezt is módjával ■— érezze a családi légkör hűvösségéből, hogy csalódtunk benne, de biztosítsuk számára az összes — előbb felsorolt — feltételt, hogy jobb teljesítményt nyújthasson.

A feltételek megteremtése talán még fontosabb azoknál a gyerekeknél, akik nagyon igyekvőek, de egy bizonyos szintnél többet elérni nem tudnak. Náluk a közepes bizonyítványért — akármilyen furcsán hangzik — nem büntetés, hanem esetleg dicséret jár. Nem érdemel-e meg egy- egy barátságos szót, vagy ajándékot az a gyermek, akinek gyengék, mondjuk a matematikai képességei, de vas- szorgalommal, sok tanulással elérte, hogy elégséges jegyét közepesre javította, vagy a fokozatosan nehezebb tananyag ellenére a jegyét megtartotta? Bizony meg kell dicsérni, mert az osztályzat mögött kitartó munka, szorgalom, lelkes igyekezet rej-