Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-26 / 21. szám

SZOLKOK MEGYEI KÉPLAP I 1963, január 88 Cdenauer idönyerésre törekszik az egyre erősödő amerikai nyomással szemben Bonn (MTI). Adenauer kancellár beszámolt a bonni parlament külügyi bizottsága előtt párizsi tárgyalásairól. Adenauer igyekezett meg­nyugtatni azokat a képviselő­ket, akik amiatt aggódnak, hogy a Bonn—Párizs-tengely- végleges összekovácsolása kedvezőtlen időpontban tör­tént. De Gaulle magatartása ugyanis rendkívül heves visszhangot váltott ki mind Washingtonban, mind a többi nyugateurópai fővárosban és éppen ezért súlyos válság robbanhat ki az atlanti tábo­ron belül. A kancellár olyan benyomást igyekezett kelteni, hogy Bonn sikeresen közve­títhet Párizs és London kö­zött és a Közös Piachoz, való angol csatlakozásról folyta­tott tárgyalások még nem hiúsultak meg véglegesen. Von Hase államtitkár, a bonni kormány sajtófőnöke a péntek déli sajtóértekezletén ugyancsak azt hangoztatta, hogy- ,jiem szabad dramati­zálni a helyzetet, a tárgyalá­sok ajtaja még mindig nyit­va van”. A sajtófőnök sze­rint a hétfőn Brüsszelben újra kezdődő tárgyalásokon a nyugatnémet küldöttség közvetítő javaslatokat ter­jeszt majd elő, a javaslatok részleteiről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Adenauer megnyugtatás! kísérletével egyidejűleg azon­ban Párizsiban ismét olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyekből a diplomáciai megfigyelők egyöntetűen ar­Fetii jltott oördülőesapágyak GYÁRTJA: Maglód! Gépgyár és öntöde, Maglód. Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben: budapesti csapágyüz­letünkben V., Alkotmány u. 18., az ŰJ AB 50%-áért. ra következtetnek, hogy Franciaország továbbra is ki­tart az angol csatlakozás me­rev elutasítása mellett. Dip­lomáciai körökben nem szá­mítanak arra, hogy hétfőig megváltozzék a francia ma­gatartás. Diplomáciai körökben ar­ról is beszélnek, hogy Was­hington most erősödő nyo­mást gyakorol majd a bonni kormányra, mert úgy véli: Adenauemak — ha valóban akarná — módjában állna rábírni De Gaulle-í állás­pontjának megváltoztatásá­ra. A nyugatnémet rádió washingtoni tudósítója sze­rint Kennedy elnök félreért­hetetlenül kifejezte ezt az óhaját Knappetein nyugatné­met nagykövetnek, aki szer­dán Adenauer személyes le­velét adta át az elnöknek. A Süddeutsche Zeitung washingtoni tudósítója sze­rint Adenauer e levelében megpróbálta eloszlatni a Bonn—Párizs tengellyel szemben támadt amerikai kifogásokat. Kennedy azon­ban keserű szemrehányások­kal illette a nagykövetet s — mint a tudósító írja — „keményen reagált a levélre” „Washingtonban a Bonn és Párizs közötti együttműkö­désben olyan tendenciát lát­nak — folytatja a tudósító —, amely az Atlanti Szövetség feldarabolására irányul. Wa­shingtonnak az az álláspont­ja, hogy De Gaulle tervszerű­en követi ezt az irányt és az amerikai fővárosban a kezü­ket tördelik amiatt, hogy Bonn ezt nem akarja be­látni”. (MTTl A fekete dobozok története AZ INDIAI ALSÖHÁZ TÁMOGATJA A NEHRU-KORMANY külpolitikáját DELHI (TASZSZ) Az indiai parlament alsó­háza túlnyomó szótöbbséggel jóváhagyta a Nehru-kor- mánynak az indiai—kínai ha­tárkonfliktus békés rendezé­sével kapcsolatos politikáját. Az indiai kormány elvben elfogadta a colomból értekez­let javaslatait, amelyek le­hetővé teszik, hogy a két or­szág tárgyalásokat kezdjen a határvita békés megoldásá­ról. (MTI) Hét esztendei tanácskozás és több, mint háromszázöt­ven ülés után az új szovjet kezdeményezések és a nyo­mukban kibontakozott Hrus­csov—Kennedy levélváltás fokozza a megegyezés remé­nyét: a világ szeme a vita középpontjában álló föld­alatti atomrobbantások és a „fekete dobozok” felé fordul. Miért vált ez a kérdés az atomkísérletek betiltásáról folytatott vita gerincévé? a válasz: kifejezetten politikai okokból, a tudományos ta­pasztalat és a technikai lehe­tőségek ellenére, már az 1958- as genfi szakértői konferen­cia arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a rendkívüli kicsiny földalatti atomrob­bantásokat is igen nagy tá­volságban észlelni lehet. Az amerikai atompolitika ezt a tudományos tényt azért nem volt hajlandó figyelem­be venni, mert az „atom­verseny” hívei a földalatti robbantásokban látták az „utolsó barikádot”: az egyet­len lehetőséget arra, hogy ragaszkodjanak a „helyszíni nemzetközi ellenőrzés” kém­kedési manővereket rejtő gondolatához. Strauss admi­rális, aki az 1958-as határo­zat időpontjában az ameri­kai atomenergiabizottság ve­zetője volt — egy Nevadá- ban végrehajtott kisméretű atomrobbantásról azt állítot­ta, hogy hétszáz kilométeres távolságban már nem tudták észlelni a szeizmográfok. Erre a kísérletre alapozták azután a genfi tárgyalások szabotázs-taktikáját. 1959-ben különböző sajtó- indiszkré­ciók miatt kiderült, hogy Strauss és a Pentagon volta­képpen hamis jelentést készí­tettek: nem 700 hanem hét­ezer kilométer volt a szóban- forgó kisméretű földalatti robbanás ' észlelési hatóra. Strauss helyzete tarthatatlan­ná vált — nem a csalás miatt, haném azért, mert kiderült... Eisenhower kénytelen volt meneszteni az admirálist. — 1961- ben az úgynevezett „Pugwash konferencián”, ahol a világ legkiválóbb • atomtudósainak tucatjai gyűl- tek össze, kimutatták, hogy i már az egy kilotonna nagy- l ságrendű földalatti robbantá­sokat is hétezer kilométeres távolságban teljes bizonyos- j sággal észlelni lehet. Mindez- jelezte, hogy az amerikai ál- i láspont teljesen szubjektív és tudománytalan: a valóságban az egyes országok nemzeti eszközei teljesen kielégítő el- ! lenőrzést nyújtanának egy ál- j talános robbantási tilalom be- tartására. A „fekete dobozok” javala- ta csak egy évvel később, az 1962- es Pugwash konferenci- ! án bukkant fel — mégpedig I azért, mert az amerikai kor- > mány továbbra sem adta fel követeléseit. A „fekete dobo­zok” lényegében hordozható i földreneésielző állomások, i amelyeknek szeizmográfjait nemzetközi felügyelet mellett í lepecsételik, majd meghatá­rozott helvre szállítják. Bár-! miiven „gyanús” robbantás esetén az állomás leszerelhe­tő és nemzetközi főn írnok megvizsválbatiák a szeizmog­ráf „vallomását” A Szovíet- unió a maga részéről elfo­gadta azt a javaslatot, — s a jelek szerint végül is ez törte át a már esztendők óta inga­dozó amerikai „frontvonalat” a földalatti atomrobbantások (levének kimozdulása a holt­vita a részletkérdésekről — az elv azonban félreérthetet­lenül az maradt, hogy a „fe­kete dobozok” néhány ponton egyszerűen kiegészítik azokat a nemzetközi ellenőrző eszkö­zöket. amelyeket minden or­szágban a földreneésielző ál­lomások hálózata jelent. A földalatti robbanások ügyének kimozdulása a hólt- nontról:' örvendetes ígéret a nemzetközi énvhfl'ésre — de az üev . előtörténete” sokat­mondó fi (*vnl mertetés amely a realitások józan felmérésé­re int. VITA AZ INDIAI PARLAMENTBEN DELHI (TASZSZ) Mint már jelentettük, az indiai parlamentben megkez­dődött a vita azokról a ja­vaslatokról, amelyeket a co­lomból értekezlet résztvevői tettek az indiai—kínai határ- konfliktus békés rendezésére. A parlamenti vita a reak­ció újabb támadásának je­gyében folyik. A reakció azt követeli, hogy teljes mérték­ben utasítsák vissza a javas­latokat. Ezúttal azonban ha­tározott ellenállásba ütköz­nek, mind a kormánypárt, mind a baloldali ellenzék — közöttük a kommunista párt — képviselői részéről. A. K. Gopalan, a kommu­nista képviselő csoport ve­zetője kijelentette, hogy a colomból konferencia javas­latai és a javaslatokhoz fű­zött magyarázatok ésszerű alapot jelentenek a tárgyalá­sok megindításához. (MTI) VÁRNÁI FERENC FELSZÓLALÁSA BELGRAD (MTI) A Jugoszláv Népi Ifjúság Belgrádban folyó VII kong­resszusán szerdán délelőtt Várnai Ferenc, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára a kongresszuson résztvevő magyar küldöttség vezetője beszédet mondott. A hAromhatalmi WASHINGTONI TÁRGYALÁSOKRÓL WASHINGTON (MTI) Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjet­unió képviselői csütörtökön Washingtonban harmadízben találkoztak, hogy folytassák megbeszéléseiket a nukleáris fegyverkísérletek megszünte­téséről. A Reuter iroda értesülése szerint a három nagyhatalom delegátusa a csütörtöki ülé­sen a helyszíni ellenőrzés kérdését vitatta meg. HÚSZ ORSZÁG SZÖRMEKERESKF.DÖI KÉPVISELTETIK MAGUKAT A LENINGRAD! NEMZETKÖZI SZÖRME-AUKCION LENINGRAD (TASZSZ) A Leningrádi 34. Nemzet­közi Szőrme-Aukcióra meg­érkeztek a nyugati vásárlók. Húsz országból 150 legna­gyobb szőrmekereskedelmi cég küldte el képviselőjét Le- ningrádba. A hagyományos szőrme-aukción 39 nyugati cég most vesz első ízben részt. Közülük 20 nyugatné­met. Az aukció eddigi mun­kája rendkívül élénk, az el­adásokat erős versengés előzd meg. (MTI) • CUKORIPARI KGST-TANACSKOZÁS ’ BUDAPESTEN A KGST könnyű- és élel­miszeripari állandó bizottsá­gának cukoripari és külkeres­kedelmi szakértőkből álló munkacsoportja január 22— 25 között Budapesten tanács­kozott. A bolgár, a csehszlo­vák, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, a román, a szovjet szakemberek megtárgyalták az exportra szánt cukor egy­séges minősége meghatáro­zási módszereinek és osztá­lyozásának kérdéseit. A ta­nácskozás anyagát a rendező magyar fél készítette elő. A tanácskozásokról készült1 jegyzőkönyvet — amelyet az állandó bizottság elé terjesz­tenek — pénteken írták alá. A. SZOLZSENYICIN: m'u GwmW Rostkender-termelők! A rostkender termelésével biztos jövedelemhez jut­nak termelőszövetkezeteink és a kedvező feltételek, át­vételi árak mellett jő kenderterméasel megszilárdít­hatják pénzügyi helyzetüket, ÁTVÉTELI ARAK MÁZSÁNKÉNT: Különleges minőség I. oszt. II. oszt * in. oszt. * 160,— Ft 150,— „ 115,— ” 85,- ­A termelőszövetkezetek a fenti árakon felül mázsán­ként 5,— Ft felárat kapnak, ha a különleges minőségű és I. oszt rostkenderkóró átadott termésük 500 má­sát eléri, vagy meghaladja FENTIEKEN KÍVÜL: kamatmentes bitet természetbeni vető magwolgáltatás gépi aratás. magas tengeiyfavardíjtérítés! Kössünk rostkender termelési szerződést! Ha időben szerződünk, jobban előkészíthetjük a föl­det kendertermelésre, nagyobb termést érünk el! Szerződés köthető: a Rostki készítő Vállalatoknál, illet­ve Kendergyáraknál. A rostkender termelése népgazdasági érdek! ROSTKI KÉSZÍTŐ VÁLLALATOK (25.) Mint utazó katona lép­tem ki. Épp a Vlagyivosz­tok—moszkvai vonat állt a vágányon. Az emberek a for­ró teavízért viaskodtak, egy­más fejét verték az edények­kel. Láttam ám, hogy kétli­teres teásedénnyel a kezében ott topog egy kékblúzos lány, nem mer közelebb menni. Fél, hogy leforrázzák, vagy letapossák a lábacskáját. „Nesze, fogd a kenyereket, hozok neked teavizet!” — mondom. Amíg megtöltöttem az edényt, elindult a vonat. A lány csak fogja a kenye­reket; sir, hogy most mit csináljon velük, jobb ha hagyjuk a teát „Szaladj, sza­ladj, én majd megyek utá­nad!”, kiáltom, ö felszáll, én rohanok utána. Utolérem, egyik kezemmel feljebb segí­tem. kergetem a vonatot. Végre én is felkapaszkod­tam a lépcsőre. A kalauz nem vert a kezemre, lelökni sem próbált. Más katonák is utaztak ott, azt hitte, közé­jük tartozom. Suhov oldalba lökte Szeny- kát. Szívd tovább, mulya! Fa-szipkáját Is neki adta, hogy abból szívja. Nincs ab­ban semmi. Senyka meg — ezt a pofát! —, mint a szí­nész kezét szívére tette és fejével intett köszönetét. No nézd. a süket!... A brigadéros folytatja: — Szóval, fenntartott fül­kében hat leningrádi diák­lány gyakorlatról utazott ha­za. Az asztalkán mindenféle kencefice volt, esőkabátok lógtak az akasztókon, vá­szonhuzatos kis bőröndök he­vertek a csomagtartón. Si­mán gördül az életük, előt­tük a szabad pálya... Be­szélgettünk tréfálkoztunk, teáztunk. Kérdezik, melyik fülkében ülök? Felsóhajtot­tam és elmondtam mindent Miféle vagonból kerültem előttük az élet, én előttem a halál... A melegedőben csend ho­nol. Csak a kályha duruzsol. — Megdöbbentek, sajnál­koztál:, félrevonultak tanács­kozni ... Végül kabátok alatt elrejtettek csomagtartó har­madik polcán. Titokban elju­tottam Novoszibirszkig... Mit ad isten, az egyik lány­nyal utóbb a Peasorán talál­koztam, s módomban volt meghálálni a szívességét. 35- ben, a Kirov-ügyben esett bele a szórásbe. Ott a Pe­csorán segédmunkán volt Elhelyeztem őt a szabó- műhelyben, — Kezdhetnénk maltert csinálni? — kérdezte Pavlo súgva a brigadérostói. A brigadéros nem hallja. — Novoezibirszkben le­szálltam a vonatról és haza- lopóztam. Kertről, éjjel oson­tam haza éjszaka is mentem el. K isöcs émet magammal vittem melegebb vidékre, Frunzeba, De nem volt mit ennünk. Frunzeban az egyik utcán üstben aszfaltot főz­tek. Huligánok ülték körül az üstöt Odaültem én is: „Csupaszülepű urak, figyel­jetek ide! Vegyétek maga­tokhoz az öcsémet, tanítsá­tok meg élni!" Magukhoz vették... Kár, hogy én is nem lettem vele együtt ban­dita... — És többé nem találkoz­tál az öcséddel? — kérdezte a kapitány. Tyurin ásított. — Soha többé. — Ásítva folytatta: — Ne búsuljatok, fiúk! Gyökeret eresztünk itt a centrálén is! A malterke- verők lássanak munkához! Nem várunk a szirénára. Hát es a brigád. A nyik munikaidő;ben is hiába próbálja megmozgatná a ro- botoló zeket. A brigadéros meg ebédszünetben szólítja munkába embereit és dolgoz­nak. Mert a brigádén* táp­lálja őket. És feleslegesen senkit sem dolgoztat. De ha most maltert kever­nek, a kőművesek sem áll­hatnak addig amíg a sziré­na az ebédszünet végét nem jelzi. Suhov sóhajtott és felállt. — Hát akkor hasogassuk le a jeget. Fejszét és söprűt fogott, meg vitte a kőműveskalapá­csot, a vízmértéket, a zsi­nórt és a függőónt a tás­káshoz. A pirosarcú Kilgas ráné­zett és elhúzta a száját...- A fenének kell neki a brigadé- rosnál előbb kimászni! Per­sze, hiszen Kilgasnak nincs gondja rá, hogy mit kap en­ni a brigád: a vöröshajú leg­feljebb elcseréli kétszáz gramm kenyérre: — ö cso­magokból éL Mégis feláll, belátja, hogy nem tarthatja fel a brigádot. — Várj meg, Ványa, <n is megyek! — szól oda Suhov- nak. — Persze, persze, te ma- lacpofájú, ha magadra dol­goznál, hamarabb felkeltél volna. (Suhov azért is sietett, hogy mielőbb megszerezze magának Kilgas mérőónját, mert a szerszámraktárból. csak egy -térőónt adtak ki). Pavlo megkérdezte a bri- gadérost. — Elég lesz, ha hárman rakják a falat? Nem kellene még egy ember? Vagy nem lm elég a malter? ptaiytatjukl I ÍMBMMVL&Í ««IBBjjtTlX) 9 r #y

Next

/
Oldalképek
Tartalom