Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-24 / 301. szám

1962. december 24.

SZOLNOK MECYEI NÉPLAP

Álláspontja téves. A Belsó- jenó 75 számú ház úgynevezett vegyestulajdonú ingatlan" Azzal kapcsolatban az fmsz-nek lehet ugyan lak- bérigénye: de a beköltözés kérdésében dönteni teljesen illetéktelen

Nézetünk szerint felületesen járt d a járási tanács vb, mikor a tiszajenői tanács vb-elnökének szabadsága, vb titkárának iskolán tartózkodása idejére nem intézkedett helyettesítésükről, noha az államigazgatási törvény szerint tennie kellett volna Jórészt ennek — főként azonban az fmsz ügyvezető tanúsította önkényes- kedésnek — tudható be, hogy a decmber 13-án kezdődött ügy csak 23 án (tíz nap múltával) rendeződött valamelyest.

Mint a járási fjk-nál megtudtuk, Stránszki János iskolai végzettsége négy polgári és kertészeti szakiskola. Egyik sem nyújt jogi ismereteket. Véleményűink szerint az ügyvezető akkor cselekedett volna helyesen, ha az összes körülményeket kimerítő alapossággal ismerteti az fmsz jogtanácsosával, — s az ő útmutatása szerint jár el; természetesen a leg- messzebbmenően szem előtt tartva a törvényesség mellett az emberiség követelményeit.

— borváró —

Ki zavara a tisza^enőiek nyugalmát

Mk tiszajenői Oj Tavasz Tsz-ről négy különböző országos és megyei szervhez érkezett levél. A negyediket szerkesztőségünkbe küldték. Mindegyikben a termelőszövetkezet vezetőségét ócsárolják, szakmai dilettantizmussal és csalással vádolják és magasztalják a tavalyi elnököt és főagronó- must. A levélíró géppel írta oda a tsz tagok nevét levele alá Mi az igaz a negyven- három tsz-iag és a traktoros brigád nevében írt sorokból?

A vizsgálat során meghallgattunk sok embert, akik aláíróként szerepeltek. S ők ál- mélkodtak, méltatlankodtak a legjobban mindazért, ami a levélben áll. Beszéltünk másokkal is, akiknek a neve nem szerepelt a „panaszkodik ” között.

M

it mondanak a „bejelentők”? Nagy Miklós: Nem új dolog ez. Még a tavasszal kezdődött, amikor a szomszédos vezsenyi Tisza- menti Tsz vezetőivel, pontosabban Détár Mihály elnökkel beszélgettünk és mondtuk, segítsen nekünk a szövetkezet megerősítésében. Négy éves a szövetkezetünk. Minden évben új vezetőink voltak de eddig senki nem tudta előbbre lendíteni a közöst Détár elnök viszont ért a gazdálkodáshoz, s az ő vezetésével jól jártunk Minden hónapban megvan a tíz forint előleg munkaegységenként. Neki elhisszük azt is, hogy ezt az évet harminc forintos egységgel zárjuk. Nem járunk úgy, mint tavaly, amikor a tervezett harminc forint helyet huszonkét forintot is csak úgy ért egy munkaegység, hogy k'lenc kiló szalmát is fe’számoltak Egységenként, anvnek aztán felét se kaptuk meg. Ha még volna is közöttünk valami nézeteltérés, akkor is a jelenlegi vezetők mellett, szavazunk. mert látjuk nekik fontos az is, mennvi a mi jöve- delmünk, nemcsak az. hogy az övék meglegyen.

— A jelenlegi vezetők emberségesek . hozzánk, megbecsülik az embereket, hallgatnak a szavunkra. Az viszont igaz, hogy a törvénysértésedet nem tűrik.

K zt a legutóbbi közgyű*" lesi jegyzőkönyvön túl Urbán Ferencné, Rózsa Sándor és Szálai Imre is tanúsítja: írás bizonyítja, hogy tavaly még átlag három hold föld volt egy-egy tag háztáji földje. S ebből legtöbb esetben 600 négyszögöl szőlő, fgy nem is nagyon kellett a kőTISZAMENTIEk

X

A DUNA MELLETT

Äiti-A

A Béke térről indult a busz a szalmacellgyárhoz Jó négy kilométerre a városhoz az országút mellett, szántóföldektől határolva él! a hatalmas. modem új üzem.

Ami először meglepett, az az üzemi étkezde volt. Az út- ca, azaz, az országút felölj oldala egyetlen hatalmas üvegfal, úgy, hogy szinte még azt is látni lehet kívülről, hogy mi készül ebédre a konyhában.

A másik meglepetés a portán fogadott. Mikor megtudták, hogy Szolnokról jöttem, mindjárt készségesebbek lettek. No — gondoltam —, a Dunaújvárosi Szalmacelluházgyárban elég jól „jegyzik” a szolnoki embert. Erről aztán

később a fél napig tartó üzemlátogatáson valóban meggyőződtem.

Két tősgyökeres szolnoki, Horváth Miklós üzemvezető és Nyitrai Dezső műszaki osztályvezető fogadott. Egymást túllicitálva válaszoltak kérdéseimre.

— Miikor jöttek el hazulról?

— 1961. április 1-én — válaszolt Horváth Miklós. — Ekkor kezdődött a szecskázó szerelése. Ez évben még tapasztalatcserén is voltunk. Hat hétig az Almásfüzitőd Ti mföl dgyár ban, a kausztifi- káló üzemrészt és az NDK- beli Coswigban pedig a használt szennylúg visszanyerését tanulmányoztuk. Coswigban

egy hónapig tartózkodtunk és mondhatom, nagyon sokat tanultunk.

— Amint idejöttek, kaptak azonnal lakást? Hozták a családot is?

— Csak szerettük volna. Június helyett csak az év vége felé adták át a lakásokat — mondta Nyitrai Dezső.

— A tél — vág közbe Horváth Miklós —, az cudar volt Nem fűtöttek, ablak sem volt az irodákon, sokat szenvedtünk a hideg miatt.

lljabb

kilencven szakmunkás

Befejeződött a három hónapos megyei pártiskola

Három hónap után üresek lettek a tantermek, a hálószobák a megyei pártiskolán. Hazatértek a hallgatók, hogy a családjuk körében eltöltött ünnepek után a nagyobb család, a termelőszövetkezeti közösség javára fordítsák mindazt, amit tanultak. Bizonyára jól emlékezetükbe vésték Nyíri Béla elvtárs szavait, amit búcsúzóul mondott: Az ember érdekében emelni kell a termelés színvonalát, de ehhez a politikai tudás mellett szakmai felkészültség is szükséges. Ezért tanácsolta: ne hagyják abba a tanulást, ne elégedjenek meg a három hónap alatt szerzett ismeretekkel, ki ki lehetőségé szerint továbbra is képezze magát.

A megyei pártiskolán kilencven termelőszövetkezeti gazda — brigádvezető, vezetőségi tag — gyarapította ismereteit. December 21-én 22-én vizsgáztak, s mindenki a szorgalmának, tanulmányi eredményének megfelelő bejegyzéssel kapta meg a szakmunkás bizonyítványt. A nehezebb vizsga azonban még ezután következik: a mindennapi munkában bizonyítani hogy nem feleslegesen töltötték az időt a megyei pártiskolán. Azt, hogy sokat tanultak nem nagy szavakkal, mindent tudó okoskodással igazolhatják, hanem azzal, ha szerényen, magabiztosan fognak a munkához, jó javaslatokat tesznek, szószólói és alkalmazói lesznek az új termelési, tenyésztési módszereknek. S mindenkor a többtermelésért, a magasabb hozamok eléréséért fáradozzanak.

A közös gazdaságokban ki- lencvennel ismét szaporodott azoknak a száma, akiknek a mezőgazdaság valamelyik ága szakmájukká vált. illetve válik. Hatvanan szántóföld' növénytermesztő, tizenöten öntözéses növénytermesztő és szintén ennyien szarvasmarha és sertóstenvésztő szakma-"rt^s bizonyítványt kap t?-'

Nyitrai Dezső

Most már minden rendben van. kellemes meieg, kényelem, szép otthon, mégis sokat gondolkodom, helyesen tettem-e, hogy idejöttem.

— Miért? — kérdeztem meglepetten.

— Tudja, a rokonság, a szüleim. Szóval nagyon hiányoznak. Tudom, fejlődésem biztosítva van. dehát...

— Jó itt nekünk — veszi át a szót Nyitrai —. de azért olyan egyedül érezzük magunkat. Nekem valahogyan ez a város, szóval... Eh. megmondom úgy, ahogy van.

j Szolnokon bármilyen zaj | volt, vagy betegség a családban. tudtam,, a testvéreimre, színeimre számíthatok, azok i majd segítenek.

Mivel nagyon elérzékenyül tek, ezért gyorsan másra-te reltem a szót.

— Szeretném megnézni a- üzemet,. ha megengedik.

A hatalmas nyersanyagtá rolóknál kezdtük. Üt közben panaszkodott.

— Ez az átkozott szél az idegeimre megy. Állandóan fúj. Ezt képtelen vágyói megszokni

Nyitrai Dezső elmondotta hogy a nehéz fizikai munka szinte teljesen kiküszöbölték A vagonokból „futómacskával” (daruval) rakják ki a sralma bálákat

A rostüzembe két egymás melletti, fedett, 170 méter hosszai gumi szállítószalagon jut az anyag. Mi is itt mentünk át a rostüzembe.

— Itt legalább nem ér bennünket a szól — jegyezte meg.

A gyár szívébe, a 24 méter magas főzőházba jutottunk. Az összes munkafolyamatot egy üvegfalú szobából, hatalmas műszerasztalról irányítja itt Molnár József, ez a nyurga fekete, 18 éves tószegi „fiatalember”.

A harmadik és igazi meglepetés ő volt. Igaz, nemcsak engem, de a gyáravatáson résztvevőket is meglepte. Mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a hét atmoszféra nyomással működő Pondia-rendszerű főzőt és a számtalan egyéb berendezést ez a fiatal fiú kezeli.

— 1961 augusztusában érkeztem az üzembe. Közvetlenül a szakmunkás vizsga után. A helyi lap tévédért, mert azt írta, két éve szabadultam — meséli. — Most a kihelyezett papíripari technikum esti tagozatára járok.

— Szeret itt dolgozni?

— Nagyon. A város is tetszik. Jól érzem magam Du- naúívárosban. Ha látná, milyen szép munkásszállóban lakunk. Elsőosztályú. Kelten lakunk egy helyiségben. Falba épített szekrény, két Varia heverő és mosdófülke van mindegyik szobában.

— Csak egy baj van. Mikor éjszakai műszakban vagyok és reggel hétkor iskoiá_ íí'

S

.

II

P m m

Iliiig || «Sy 'írt ÖV : Ta r

•'■la?/ £> Ííí&Ac .

.

...

Molnár József

ba kell menni, hát nem igen fog az ember agya.

Beszéltünk Tauzig Dezsővel is, aki a rostüzem művezetője. Amint mondják, 6 az egyik legjobb művezető.

Találkoztunk Csemák Imrével, akiről már Szolnokon is hallottunk, mint jó ejtőernyősről.

— Van-e lehetősége a sportolásra — kérdeztem.

— Van-e? A nyáron megnyertem a városi ejtőernyős bajnokságot és ezzel együtt elértem a II. osztályú versenyzői szintet is. Itt egy év alatt harmincat ugrottam. Odahaza Szolnokon hét év alatt csak hetvenet.

Megismertem az üzemet és Dunaújvárosba kellett jönnöm, hogy még jobban megismerjem a szolnoki embereket. Mivel a munkásszállót is látni akartam, hát búcsúznom kellett. Az irodaajtóból még visszafordultam és megkérdeztem:

— Mit üzennek haza, Szolnokra?

Egy kis fiatalasszony furcsa. fojtott hangon szólt:

— Amint kilép, hozzákezdek sírni — mondta és még azt sem tudta megvárni, hogy kilépjek, máris kövér könnycseppek potyogtak szeméből. Azután utánam szólt:

— Karácsonyra hazame- gyüpk!

Az autóbuszon mely a városba vitt vissza, eszembe jutottak a Szolnoki Papírgyár igazgatójának. Juhász Mihálynak szavai:

— Jól megállták a helyű-:

két és mi büszkék vágnunk rájuk! Bognár János

zösbe-n dolgozni. S mire volt ez jó — mondják —, arra, hogy még a nyugdíjasok is haszonbérben műveltették a terület legnagyobb részét. Ez most megszűnik, mert a vezetőség tartja magát a törvényes rendelkezésekhez, s igaza van, mert másként nem lesz rend.

A levélíró «zt írja, hogy a tiszaienői tsz-ből Vezsenyre hordják el a legszebb, legjobb állatokat.

— Mert nálunk takarmány nélkül fordultak volna fel — mondja Urbán Ferencné —, hisz nem volt amit adjunk nekik. Aztán meg ha egyesül a két tsz, célszerűen kell pconoptosítani az állatokat. Vetőmagot is a vezsényiek hoztak hozzánk. A régi vezetők ezzel sem törődtek. Az elnök rendes ember volt — veszi át a szót Jónás István és Rózsa Sándor. — Csak nem értett eléggé a mezőgazdasághoz, így nem is végezhetett eredménves munkát. A főaenonómus, aki most Nagykörűben van, értette volna a dolgát, de durván bánt, embertelenül beszélt velünk.

Tavaly ősszel sokan — évtizedes tapasztalatuk alapján — kérték Tóth argonómust, ne vessenek a Tisza menti ártérbe kalászosokat, ö erre azt mondta: ne féljenek emberek, ha kell, saját testemmel is megvédem a vetést az írtől. Hittek neki, mert, ha tudták is, hogy fizikailag ez lehetetlen, azt gondolták ezzel a közösségért érzett Felelősségét akarja kifejezni. Tavasszal, meg, amikor a víz már a gátat tépte, ki se ment közéjüfc

— Most ha kérünk, javaslunk valamit, meghallgatnak bennünket, sőt mindig meg is kérdezik, hogy lesz jobb, ómberek. Nekünk ez nagyon sokat jelent — mondja Szalai Tmre. — Volt a tsz-nek 23 hold burgonyája; Nagyon sürgetett a munka, s félő volt, hogy nem tudjuk azt dobén felszedni. Javasoltam, sszuk ki részes betakarításra, Az elnök helyeselte. Kimértük, s napok alatt felszedtük a termést Hiába, ná- bmk még sok ember nem 'gy gondolkozik, ahogyan négyéves szövetkezés után kellene. S nekünk jől esik, hogy ezt is megértik.

obela Ignácot nem találjuk otthon. A feleségének mondjuk el, hogy a férje nevében milyen levelet írtak. Az idős asszony alig tudja magát türtőztetni: valaki nem nyughat, valaki meg akarja zavarni a szövetkezetiek nyugalmát. Ugvan- ezt tartja Jónás Tsitván, Vandrovnik János, Adám János, Nagy Esigmond, Gajdos Ferenc. Tökös Sándor — s mindannyian a megkérdezettek.

Jó hallani, tapasztalni azt az őszinte ragaszkodást, aminek forrása az Űj Tavasz Tsz tagjainak és vezetőinek egvetakarása. örülnek a két szövetkezet várható eevesü- 1ésének. nekik csak jobb lesz. Hogy írnának hát Elven levelet. miért bíznák bárkire is, hogy elmondia helyettük véleményüket. megmondiák ők szeméivpsen. (Ezt igazolia a legutóbbi közgyűlés iegyző- könwe, ahol a nvugdíiasok- kal egvütt a tagok kétharmada vett részt, s legalább húszán szólaltak fel)

A szövetkezeti tagok határozott kérése, hogy derítsük fel, ki írta nevükben a rágalmazó levelet. Mi az ő szavuknak hiszünk. A nyomozás, a vádashodók, vagv a vádaskodó kilétének kiderítése nem a mi feladatunk. De remélőik, az illetékesek megelőzik, hogv űiabh rágalmakkal -avariák a tiszajenőiek nvu- zoimát. s azt az előrehaladást.. amit úgy vártak már, s -mi olyan nagyon kell Tisza- ’enőn.

Borsi Észt#

„Elismerem, embertelenül járt el az ügyvezető“

Újabb törvénytelenségek derültek ki a tiszajenői ügyben

Tegnapi lapszámunkban „Hajléktalan fiatalasszony Tiszajenőn” című cikkünkben megírtuk, hogy a Tisza- jenő és környéke körzeti földművesszövetkezet ügyvezető igazgatójának — StráhszJd Jánosnak — eljárása miatt kétségbeejtő helyzetbe került olvasónk: V. R.-né munkásasszony. Délelőtt felkeresett bennünket a megyei tanács vb igazgatási osztályának helyettes vezetője; az ő társaságában siettünk Tiszajenőre. Rövid tájékozódás után utitár- sunk megállapította: cikkünk állításai megfelelnek a valóságnak, — sőt... i Az előszobában végzett önkényes kéménylyuk-törés eredményeként az fmsz irodájában kellemes ugyan a meleg, — ám a Belsőjenő 75. számú ház másik két (törvényes!) lakójának szobáiban terjeng a füst. Érdeklődésünkre Hatvani Lajosné főkönyvelő — az ügyvezető helyettese — közölte, hogy ez az áldatlan állapot már „csak” újévig tart; akkor Tószegre költözik az iroda. Mint említette, az irodaköl- tözésre legutóbb azért került sor, mivél az iroda korább: helyén kisvendéglőt

létesít az fmsz.

A földművesszövetkezetnek nincs engedélye arra, hogy az irodahelyiségből vendéglátóipart egységet formáljon.

Pillanatnyilag úgy mutatkozik, hogy olvasónk zavartalan békében töltheti az ünnepeket. Stránszki János rendelkezése alapján a lakás bejáratának kulcsát Kiss Szabó Jánosné, V. R.-né szállásadója kapta kézhez.

A földművesszövetkezetek Szolnok járási központjának ügyvezetője — Halász Mátyás elvtárs — tegnapi beszélgetésünk során elismerte, hogy Stránszki János embertelenül járt el olvasónkkal szemben. Elmondása szerint röviddel érkezésünk előtt telefonutasítást adott arra, hogy az fmsz iroda működése miatt ne érje kellemetlenség a lakókat. Mind e mellett úgy véli, hogy a ti- szajenőd fmsz törvényesen cselekedett.