Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-24 / 301. szám

* MOLBTOK MBCTEI VRPLAF IMI december M F ígéretek szakszerű gazdálkodás A tapasztaltabb testvér segítségével biztos ösztönnel megérezték, hogy ez új Magyarország végleg felszámolja, azt a rendszert, mely okét emigrá­cióba kény szeri tette. Az ellenforradalom hatá­sára í956-ban nem kevesen hagyták el az országot, hogy meghasonlott emberek mód­jára, a múltba menekül le­nek. Közülük többtizezren már hazatértek. Elbeszélé­seikből és a kint élók levele­ikből tudjuk, hogy legtöbb­jük már régen megbánta el­hamarkodott lépését. Csalód­tak a nagy hangon hirdetett nyugati életformában, kiáb­rándultak a kapitalista „édes élet”-bőL A nyolc évtized alatt nyu­gaton letelepedett magyarok — ezt világosan kell látnunk — kevés kivételtől eltekintve, nem ellenségeink, sőt mind határozottabb rokonszenwel kísérik hazánk fejlődését, né­pünk felemelkedését;. Azok. 'akik régebben a nyomor ha­lálos szorítása elől emigrál­tak. gyökeret vertek ugyan új hazájukban, de túlnyomó cöbbségük ma is magyarnak vallja magát és velünk együtt örül sikereinknek. Sem kivándorlásuk oka, sem osztályhelyzetük nem indo­kolja régi hazájuk meg tag» dúsát. A szülőttfuoitw ' vágynál. Ady „menekülő for­radalomnak” nevezte és ke­serű szavakkal hívta fel az úri rend figyelmét. „Vegye észre ezt a forradalmat, mely csak a parlamenti szócsaták, .jól szervezett sajtókórus, szolgabírák és csendőrök kommandói és az árverező dob pergése miatt nem hal­latszik”. A felszabadulással új feje­zet kezdődött a magyar emigráció történetében. Hot évtizedig a tőkés és a földes­úri rendszer gazdasági és po­litikai menekültjei emigrál­tak. A második világháború utolsó hónapjaiban a volt uralkodó osztályok tagjai és kiszolgálói, horthysta kato­natisztek. politikusok, csend­őrök és nyilasok menekültek nyugatra. És lelkiismeretle­nül magukkal hurcoltak nagyszámú megtévesztett em­bert, elsősorban fiatalokat, katonákat, leventéket, „kimé- • nekített’“ gyárak munkásait. Közülük nagyon sokan kint letelepedtek. Ugyanakkor 1945 után történt először, hogy régen kivándorolt ma­gyarok tömegesen hazajöttél, , A francia és belga bányák­ban, amerikai és kanadai farmokon, gyárakban dolgo­zó munkások: éa parasztok Ök is a nagy család tagjai Iád, aiyelynek ne lennének nyugaton közeli vagy távoli to^zátartozói. Mintegy másfél millió ma­gyar él országhatárainkon túl. nyugaton. Nyolcvan év­vel ezelőtt, még az osztrák— magyar monarchia „arany­korának” idején kezdődött a magyar nép legújabbkori tör­ténelmének ez a „népván­dorlása”. Évtizedek!e tartott és az első világháború is csak időlegesen szakította félbe, hogy a Tanácsköztár­saság bukása, a fehérterror és a gazdasági válságok ide­jén újult erővel induljon meg ismét. A jogfosztottság, a munkanélküliség, a föld utáni vágy és annak tudata, hogy sorsuk jobbrafordulá- sára legcsekélyebb reményük sincs — ez a vak keserűség hajszolta a munkásokat, pa­rasztokat. hogy az itthont felcseréljék az idegennel. &ZA „NÉPVÁNDORLÁS” *’ azonban több volt a biztos megélhetés utáni Z EMBEREK minden országban a nemzeti szokások, sajátos hagyomá­nyok szerint ünnepük a ka­rácsonyt. Az angol ólénál ez a vidámság napja, a fran­ciáknál csendes baráti össze­jövetel a nyári melegben utcai karneválokon szórakoz­nak a délamerikaiak, izzó népünnepélyeket rendesnek a máltaiak. Nálunk, Magyar- országon a karácsony a csa­ládi összetartozás és együtt- lét, a nyugodt és békés ott­hon meghitt hangulatú ün­nepe. Kedves hagyomá­nyunk, hogy a népe® nagy családók tagjai karácsony es­téjén összegyűlnek és a kö­zösen feldíszített fenyőfa alá helyezik az egymásnak szánt ajándékokat Még job­ban összeforr ilyenkor a csa­lád és sók szerető gondo­lat, felszakadt sóhaj száll ezekben az órákban azok fe­lé is, akik távol élnek ittho­ni SBpretteíktőL Hiszen Ma- gyaruruzái^uo alig van cm­Patyolat a dolgozók szolgálatában! TOVÁBB BŐVÜL A SZOLGÁLTATÁS. Mosásra, festésre, tisztításra beadott ruháin kívánságra a jövőben javítási munkákat (gomb és gomblyukvarrást, nadrágkoptató cserélést, apróbb javí­tásokat is végzünk. Kedves ügyfeleinknek boldog karácsonyi ün­nepeket kívánunk. PATYOLAT VÁLLALAT Szolnok • A múlt évi zárszámadás idején amikor a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben jár­tunk, a szövetkezeti gazdák között nagy volt az elkesere­dés. Évek óta alig jutottak előbbre és tavaly is rosszul zártak. Mindössze 14,85 fo­rint jutott munkaegységen­ként, de év végén semmit sem kaptak, sőt tartoztak a tsz-nek, mert 91 000 forinttal túlelőlegezték őket. A veze­tőik kapkodtak ehhez is ahhoz is, baj volt a munka- fegyelemmel, bizalmatlanok voltak a közös iránt az em­berek! Szép szavakban, meg­alapozatlan ígéretekben ugyan nem volt hiány, de azokból nem lehet megélni. Oláh István elnöknek és Tóth László agronómusnak nehé2 dolga volt a gazdaság­ban. Először meg kellett nyerni ök az emberek bizal­mát, visszaadni hitüket, szót érteni velük, hogy együttes erővel küzdjék le a bajokat. Az állami gazdaságból jött szakemberek viszonylag rö­vid idő alatt beilleszkedtek a szövetkezet életébe. Reális terveket készítettek, s a ta­gokkal együtt fogtak hozzá a megvalósításához. Visszatér a bizalom A tavaszi munkák üteme meglepetést keltett a járás­ban, mert elsőként a Hámán Kató Tsz-ben végeztek el. Miután levonták a tavalyi tartozást, a teljesített munka arányában megkezdték az előleg fizetését is. Premizál­ták az állattenyésztőket, akik nem akartak hinni a szemük­nek, hogy pénzt Is kapnak. Hónapról hónapra szilárdult a szövetkezetben a munka- fegyelem, visszatért a biza­lom és hinni kezdtek a szö­vetkezet életképességében. Lassan mindenki látta, hogy az új vezetők értenek a gaz­dálkodáshoz és nemcsak be­szélnek, hanem cselekednek is. Különösen a rendszeressé vált havi élóleg fizetés után. Májusban ugyanis rátértek a forintosított ejszámol ásra. A teljesítmény 70 százalékát készpénzben fizették ki á ta­goknak. S ami az első hó­napokban még újdonság volt, később megszokottá vált Fellapoztuk az oktőt>eri bérjegyzéket és válogatás nélkül írtunk ki néhány ne­vet. Mészáros György, zetoros 2924, Gulyás Erzsébet nö- vénytemesztő 1440, Nagy Imre fogatos 1507. Pók Lajos kertészeti dolgozó 1355. B Szabó Tstván tehenész 2246 idős Bacsu Lajos (60 éves! sertésgondozó 1470 forintot keresett. A Hámán Kató Tsz-ben december 1-ig 1 800 000 fo­rintot fizettek ki a tagok y munkaegységeire. S most már senki sem kételkedik abban, hogy egymillió forin­tot év végén, a zárszámadás­kor kapnak meg. A tsz az idén esvszer sem állt sorba a bankban fizetési nehézsé­gek miatt Most is félmillió forint áll rendelkezésükre, melv a különböző szállítások után tovább növekszik. Az évi tervükben 23,60 forint munkaegységemként! jövedel­met terveztek a fürediek. Ha a készpénzfizetést munka­egységenkénti jövedelemre számoljuk át, 28 forintos át­lagot kapunk. A jövedelem cabia Vajon miből fizetnék a Hámán Kató Tsz-ben? Koz­metikázták az elszámolást, vagy a jövő év terhére osz­tanak? Elmulasztották talán a beruházásokat és csak a mának élnek? Szó sincs róla! A jövedelem alapjait a jó ve­zetés, a gazdák összefogása, munkaszeretete, s a szak- , szerű gazdálkodás teremtette meg. örömmel hallottuk, hogy a tavalyinál két mázsával több — holdanként 9 29 mázsa — búzát termeltek. 1961-ben 2,60, az idén 6,60 mázsa átla­got adott a napraforgójuk. A fajta borsójuk a tervezett 6 helyett 8 mázsával fizetett. A tsz-tagok családonként 3 mázsa búzát és minden ke­resett forint után 4 deka­gramm árpát kaptak. Gabonából felvásárlási kö­telezettségüket 110 százalék­ra teljesítették — 34 vagon búzát értékesítettek. Szemlél­tetően mutatják a jövedelem forrását az alábbi számok. Az idén 560 hizottsertést, 80 vágómarhát, 37 mázsa ba­romfit. 1260 hektoliter tejet és 42 mázsa gyapjút adtak köz- fogyasztásra. A szövetkezetiek kifizették adójukat és az esedékes köl- csönüket is. Egymillió forint rövidlejáratú, és 813 000 fo­rint beruházási hitelt fizet­tek vissza. Saját erőből épí­tettek egv 120 férőhelyes ser­tés fiaztatót és felújították régi hizlaldájukat. Tiszta va­gyonuk előreláthatóan 8— 900 000 forinttal gyarapodik. És az emberek? Rájöttek, hogy másként is lehet élni, hozzáértő vezetéssel jól is tudnak* gazdálkodni. A ku­korica kapáláskor felesleges munkaerejük is volt. Két hé­tig harmincötén Karcag-Ti- lalmason. az állami gazda­ságban kapáltak. Az aratá« ideién még vasárnap is dol­goztak az asszonyok. A fér­fiak elismeréssel szítak a gépesítésről, a zsákolók he­lyett fúvatók szállították a gabonát a magtárba, s a bil­lenő kocsik rakodók nélkül dolgoztak Csaknem méaegy- rarr annyi gazda szorgosko­dott az idén a földeken, mint tavaly. A vezetőség gyakran kikérte a tagok véleményét, érvényesült a szövetkezeti demokrácia, havonta tartot­tak közgyűlést Mindkét félnek igaza von így nem csodálkozhatunk, hogy október végén a beta­karítással, november elején a vetéssel,is végeztek. A közö* gazdaságban nincs szántatlan terület és hozzáfogtak a szé­pen kelt kalászosok fej trá­gyázásához. A füredi közös gazdaságban jókedvvel dol­goznak az emberek. Ezt tud­ják a szövetkezet vezetői is, de mégis meglepődtek a do- hánycsomózók szokatlan ké­résén: „Hajnali négykor jöj­jön értünk a Zetor, mert előbb szeretnénk végezni”. Most 110 asszony, lány és férfi reggel négytől este tízig fog­lalatoskodik a dohánynál, hogy mielőbb elszállíthassák. A füredi tsz vezetői a ta­gok szorgalmával, a tagok pedig a jó vezetéssel magya­rázzák az idei eredményeket. Bizonyára mindkét félnek Igaza van. Áprilisban arról írtunk, hogy a tsz agrármér­nök elnöke még az idén a közepesek közé akarja a tsz-t sorakoztatni. Túlzás nélkül mondhatjuk, sikerült. Igaz, sok segítséget kaptak az államtól és patronálóiktól is. Kilenc erőgépet vásárol­tak, melyek fél év alatt, éves normát teljesítettek. A tilal­mas! állami gazdaság vető­magot kombájnt kölcsönzött a budapesti, XIV. kerületi Híradástechnikai Gépgyár eszterga-, fúrógépet, munka- padot küldött, s ha kérték, három nap alatt legyártotta a fagyos földön eltörött eke­tengelyt Számottevő a külső seaftség, de élni is tudtak vele. Vonnak még pondok A tsz vezetői 1963-at a megerősödés évének szánják. Ennek tudatában készítették el a jövő évi termelési tervet is. Az idén 18 fajta növényük volt, jövőre 10-et termelnek. Területük 50 százalékán ta­karmányféléket vetnek. Az államnak ezer hízót fognak szállítani. A tagok jövedel­me 10 százalékkal gyarapo­dik. Természetesen a fürediek sincsenek gond nélkül. Már üzemelni kellene az új, 600 férőhelyes hizlaldájuknak, de ablak hiányában a járási TÜVÁLL még nem fejezte be építését. Takarmánykeve­rő házukat december 15-én kellett volna átadni, de csak 20 százalékos a készültségi foka. Az építés elhúzódása zavarja a gazdálkodást, ermatt zsúfoltak például a sertés­szállások. Egy év nem nagy idő, kü­lönösen rövid a mezőgazda­ságban. A Hámán Kató Tsz példája igazolja, hogy egy év alatt is lehet jó ered­ményt elérni, még akkor is, ha az időjárás mostoha. Máthé László Egy éve annak, hogy a Csorbái Állami Gazdaság ve­zetői a megyei párt végre­hajtó bizottságtól megbízást kaptak: segítsék elő a tisza- őrsi Buzakalász Tsz megerő­södését, s úgy tekintsék a gyenge szövetkezetei, mint saját gazdaságukat Nem volt könnyű dolguk a csorbáink­nak, mert a Búzakalász a megye legrosszabbul működő közös gazdaságai közé tarto­zott Laza volt a fegyelem, | tehetetlen a vezetés és szak- I szerűülen a gazdálkodás. Ta- I valy 903 ezer forint mérleg­hiánnyal zártak és 12,64 fo- rint jutott a tagok munka- j egységeire. A napokban Sándor Kál­mán elvtárssal, az állami gaz­daság igazgatójával látogat­tunk el az általuk patronált , tsz-be. Meg akartunk győ­ződni arról: Vajon az állama gazdaságiak állták-e adott szavaikat, s a szövetkezet túl jutott-e a nehézségeken. Le- i het-e bízni megerősödésük- | ben és fejlődtek-e az idén? Tisztelik, becsülik a patronáiókat Sándor elvtársat régi isme­rősként üdvözölték a szövet­kezeti gazdák, hisz sűrűn iá- : tott, kedves vendég .náluk, i Egy kicsit úgy tekintenek rá. . mint saját vezetőikre. Egy­szóval: tisztelik. Nem ok nél­kül, mert az állami gazdasá­giak osztoztak minden gond­jukban, bajukban és segítet­tek azok leküzdésében. Egy évvel ezelőtt fiatal, tapasztalt elnököt választot­tak a Búzakalász tagjai. Ba­logh Lajos, a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben, a tiszaőrsi j tsz-nél nagyobb üzemegysé­get irányított, de egyedül volt itt. Hiányoztak a szak­emberek, akiiekéi a vezetést ( megoszthatta | Az állatni gazdaság nem I késlekedett. Kiss István ag- ronómust állandó munkára küldte a szövetkezetbe. Sán­dor Ferenc gépészeti vezető megbízatása nyolc hónapra szólt. Idei fizetésüket is régi munkahelyükről kapták, hogy ezzel se terheljék a gyenge gazdaságot. Erő- és munkagépek vető­mag és takarmány érkezett, Csorbáról, Traktorosok jöt­tek, akik szántani, vetni és aratni segítettek Tiszaőrsön. Az állami gazdaság párttit­kára, üzemgazdásza és fő­könyvelője is a tsz-ben bá­báskodott. Szinte állandó részvevői voltak a vezetősé- i gi üléseknek és a közgyűlé­seknek. Együtt készítették a megerősítést szolgáló éves és távlati termelési tervet is. Anyagilag ösztönözték a tagokat Miközben az állami gazda­ság nyújtotta segítséget ösz- azegeztük, a tsz jelenlegi helyzetére terelődött a szó. Hogyan zárják az évet, túl­jutottak-e a mélyponton? A tsz elnöke a gazdák szemlé­letében beállt változást tart­ja a legnagyobb eredmény­nek. Ügy mondja: „visszatért a tagok bizalma”. A sok csa­lódás után talán ezt volt a legnehezebb megszerezni. A tagok munkakedve az anyagi juttatásokkal párhu­zamosan növekedett. Premi­zálták az állattenyésztőket és a növénytermesztőket is. A sertéshizlaldában minden 100 kilogramm hízás után 16, a süldőknél 32 forintot kap­tak a gondozók. A tehené­szeket minden liter tej Után 10 fillér, a baromfinevelőket kilogrammonként 1 forint il­lette meg. Jutalmazták a bor­jak gondozóit, a jnarhahizla- lókat is. Az utóbSiak például az extrém minőségű állatok után 150, az I. osztályúak után 100 forintot kaptak. Nagy Dániel hízómarha g n- dozó 4000 forintot vihetett haza prémiumként. Az .állattenyésztők kétha- vonként vehették fel az őket megillető összeget. Ez nagy előrelépés volt a tavalyihoz képest, mert akkor nem pre­mizáltak. A takarmányt nor­ma szerint utalványozták, de a jutalmazást nem kötötték a felhasználáshoz és az érié- kesüléshez. Az elnök is látja, ezt módosítaniuk kell jövő­re. A növénytermesztőket he­lyesen az össztermés után premizálták. Tizenöt szá­zaléka a művelőké volt. Ezenkívül a terven fe­lüli mennyiség 40 százalékát is megkapták. Az anyagi ösz­tönzés jótékonyan hatott a gazdák munkakedvére. Zám- bó Béla a terv szerint 17 he­lyett 22,50 mázsa kukoricát termelt. A termésátlagok is növekedtek A cukorrépa minden má­zsája után 60 deka, a terven felüli mennyiségért 1,60 kilo- gramm cukrot kaptak a mű­velők. Szakács Elemér pél­dául 600 négyszögölön 97 má­zsa répát termelt és 100 ki­logramm cukrot kapott. A premizálás Mhatott a terméseredményekre is. Ta- i valy 22 vagon csöves kukori­cájuk termett, az Idén 40, pedig hat vagonnyit a tagok hazavittek. 1961-ban 61 má­zsa volt a cukorrépa termés­átlaga. most 128 mázsa lett. Ha egyebektől eltekintünk e számadatok is megmutatják a premizálási módszerek ösz­tönző hatását. A tagok munkakedve más munkánknál is tükröződik. Most több volt a gép, de még sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tavaly a iiagy- ivániak arattak és csépeltek a Búzakalász Tsz-ben. Az idén összefogtak, maguk vé­gezték él. mert természetben érdekeltté tették őket. Idejé­ben végeztek az Ősziek beta­karításával, vetésévéi is. Csökkent az adósság A szövetkezet kezd lábra állni. Másfélmillió forint rö­vidlejáratú hiteit fizettek vissza és 270 000 forinttal tör­lesztették a tavalyi mérleg­hiányt. Mintegy 3—400 ezer forinttal fog növekedni a tiszta vagyonuk. Az idén már csak 12-féle növényt termeltek. Hizlaldát, dohánypajtát ép'tettek, jövő­re fiaztatót és magtárt létesí­tenek. Kétezerre szaporodott a baromfi törzsállomány, s túlteljesítik a tervezett tojás­hozamot, hatszáz sertést ad­tak át A csorbáink nélkül nem sikerűit volna Balogh elvtárs elhárítja a dicséretét, szerinte korai még. Előreláthatólag 15—16 forintot osztanak munkaegy­ségenként. a premizálással azonban jóval magasabb lesz a jövedelem. De ez Is kevés, jövőre nagyobb léptekkel akarnak haladni, s megalapo­zottabban is kezdik az *1 évet. A Buzakalász tagjai nagy­ra értékelik az állami gaz­daság segítségét A tőlük kül­dött fóagronómus ért a nyel­vükön. Nem is volt baj a munkafegyelemmel. A patronálók és a tsfc kö­rött szoros barátság Alakult ki. Sándor élvtárs szerint nem elvtelenül. Ha nem tet­szett valami, akkor Is meg­mondták véleményükét. A Buzakalász Tsz bár na­gyot fejlődött az idén, a ta­gok jövedelme szempontjá­ból nem tartozik a közepe­sek közé. A vezetés megszi- iárdulása. s a tagok bizalma, munkakedve azxmban bizto­síték arra, hogy jövőre jobb híreket halljunk róluk. En­nek érdekében még sokat ae­het a Csorbái Állami Gazda­ság is. ■< — m. L —

Next

/
Oldalképek
Tartalom