Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-12 / 290. szám

Sül évfolyam,. 250 szám. Ara 50 fillér 1963, decembez 12., szerda. A jogosíláf- tnagjar kulturális egy ü ttm íí köd és kibővítéséről Belgrád, (MTI) Drago Vucsinics, a Kül­földi Kulturális Kapcsolatok Bizottságának titkára, aki kéthetes lengyelországi és magyarországi látogatás után visszatért Belgrádba, a sajtó .képviselőinek kijelentette, hogy ötnapos magyarországi tartózkodása során, mint a jugoszláv küldöttség vezető- je, sikeres tárgyalások után pót jegyzőkönyvet írt alá az 1963-as magyar—jugoszláv kulturális együttműködésről. Külön egyezményt kötnek a két ország tudományos együttműködéséről, kiadói tevékenységéről és rádió­televízió együttműködéséről. A pótjegyzőkönyv előirá­nyozza továbbá az együtt­működés kibővítését más kulturális és művészeti te­rületeken is. I r Állattenyésztési szemle a kunhegyesi járásban A járás; tanácsok me­zőgazdasági osztályainak irányításával megyeszer- te felülvizsgálták a ter­melőszövetkezetek állat- állományát Az ellenőr­zésen résztvettek az ál­lattenyésztők, az állator­vosok, a felvásárlási ki- rendeltségek, a termény- forgalmi vállalat kikül­döttei valamint a terme­lőszövetkezetek vezetői és szakemberei. A helyszíni szemlére küldött bizottságok meg­vizsgálták az állatállo­mány kondíoióiát. minő­ségét, a férőhelyek alkal­masságát a gondozás és a takarmányozás helyzetét. A rendetlenségek kijaví­tására felhívták a terme­lőszövetkezetek figyel­mét. A kunhegyesi járásban tizennyolc tsz-ben tar­tottak szemlét. A bizott­ságok gondos, lelkiisme­retes munkát végeztek, s tapasztalataik összegezé­se hasznos segítséget jelentett a termelőszö­vetkezeteknek. A korábbi évekhez képest megnyugtató, hogy a járás tsz-eiben jószágszerető em­berekre bízták a gondozást Az állattenyésztő brigádok tagjai mindent megtesznek, hogy a lehetőségekhez ké­pest megfelelően takarmá- nyozzák és gondozzák az ál­latokat. Nem rajtuk múlott, hogy a szarvasmarhák vi­Lövések az erdőben Puska dörren, megreszketnek a behavazott gallyak. A következő pil­lanatban ismét egy, majd kettő, azután sok lövés ha­sít a levegőbe. Durrogás, csattogás, fütyülés, kiabálás veri fel az erdő téli nyu­galmát. Vadásznak. A bokrok al­ját ifjú legények, a hajtok zörgetik végig. Nagy csiz­máikkal a hóba festett pi­cinyke madár lábnyomokat széjjeltaposva csörtetnek. A megriasztott fácánok csapa­tostól röppennek fel. Útju­kat aranybama villanások jelzik, amint sűrű szárny- csapásokkal cikáznak. Sok­sok szempár figyeli őket. Aztán egy vékonyka kiáltás hangzik: Fácánlesen — Lőjj már, apu! S apu nem tud ellen álln ‘ Marika kérésének, elsüti fegyverét egy kicsivel előbb, mint akarta. Nem is csodál­kozik, hogy nem talált. Tovább száll a megcélzott madár, míg egy másik va­dász lepuffantja. Nagy kör­ben álltak be a fák között, egymást sem látják a bozót­tól. Különben úgyis csak felfelé kell nézni. S fenn. a szürkeségben egyre keve­sebb madár röpköd. Célta­lan, tébolyult keringésük "sák megkönnyíti a lövést, így jó, ha nem mennek messzire. Peter áll mellettem. Rég­óta figyelem, s képtelen vagyok rájönni, hogyan cé­loz. Argus szemekkel néz jobbra-balra, pillanatonként derekához támasztja a pus­katust és lő. Maga is cso­dálkozik talán, hogy szinte minden csattanásra leesik egy fácán. Engem a két­csövű vad durrogása már nem zavar. (Olyan erősen cseng-zúg a fülem az első mellettem elsütött lövés ro­bajától.) — Igyekeztem halkan lőni — mentegetőzik később Pe­ter Mittel Bauer; Osztrák fiú, egyetemista. Édesapjával jött hazánkba Becsből. Az idős osztrák nagyszerűen vadászik, még jobban, mint a fia, s a ma­gyar társai főleg ezért avat­ják bdzalnr kba. Mausz Pé­ter, az egyik fegyveres me­sélte: — Mi hívtuk meg őket vadászatra. Többször is voi­A fákon tak már nálunk, s mindig jól érezték magukat. Most bejárjuk a szászberek! ke­rületet, azután Kartalra, Aszód határába megyünk. Mindent elmesél, hogy a többiek, a budapesti Vörös Zászló vadásztársaság műkö­dését megismerjem. Azt már csak véletlenül tudom meg, hogy ő a Ganz MÁVAG gyár vezérigazgatója. Per­sze csak útközben beszél­getünk, míg átérünk a másak kiserdőbe. Újabb kerítésre indulnak. Mindenkinek megvan a pon­tos helye. Mi Marikával, Nagy László vadőr lányával a kőút menti mély árokban vigyázunk. Itt szoktak elsza­ladni a fácánpk. Megzörren mellettünk az avar, s már futnának is tova, de nem engedjük, s kénytelenek fel­repülni. Vesztükre, mert le- puffantják mind. Sajnáljuk kicsit a ragyogó madarakat, mégis feszülten nézzük pusz­tulásukat öszbajúszú bácsi áll az úton, kerékpáriát a híd szé­léhez támasztva, elmerülten figyeli a vadászatot. Keskenv válla minden lövésre össze- ránduL Már reggel is láttam az öreget akkor nyúlat ül­döztünk. váth Szilveszter válaszol: — Hatalmas hó van a Ba­konyban, legalább hatvan centis, sok helyen egy méte­res. Nem túlzók. Féló, hogy nem maradnak meg benne az őzek, szarvasok. A vadőrök még az etetőket sem tudják megközelíteni. Sötétedik, nehéz célozni Itt, Szászberekén szeren­csére nem kell Ilyesmitől fél­ni. Olyan kicsi a hótakaró, hogy a fácánok futását sem gátolja egy cseppet sem. Ész­revétlenül sötétedni kezd. — Nehéz ilyenkor célozni. Pé­ternek sikerült, s boldogan szalad a lezuhanó madárért. Kiderül, hogy egy füles bag­lyot lőtt. Ezt nem lett volna szabad, dehát már alkonyo­dig s nem láthatta. A töb­biek persze nevetik tévedé­Korábban hírt adtunk a Téglagyári Vállalatnál bein­dult munkaversenyről. A vál­lalat kommunistái és párton- kívüli dolgozói egy vélemé­nyen voltak, hogy nagyon sok a kiaknázatlan, rejtett tartalék, amelyeknek feltárá­sa jelentős eredményt bizto­síthat a vállalatnak. Az eddig eltelt 11 hónap e feltevés helyességét igazolta: a téglagyárak november kő-’ zepén teljesítették 1962. évi égetési tervüket. Az égptőke- mencék kihasználása egy év alatt 9 százalékkal nőtt és a csépal, valamint a török­szentmiklósi kemencék telje­sítménye érte el a legna­gyobb fejlődést. A berendezéskihasználás a téglapréseknél is megfelelő volt, 4 százalékkal haladta meg az 1961. évit. A minőség 2 százalékkal emelkedett, a tégla selejt 42 százalékkal csökkent. E két mutató ilyen mérvű javulása csaknem fél­millió forint többlettermelési értékhez juttatta a vállalatot. Ez év első 11 hónapjában 7100 órával kevesebb túl órát használtak fel, mint a tavalyi hasonló Időszakban. Mind a nyers, mind az ége­tett tégla önköltsége csök­MA. Ülést tart a Szolnok Városi Tanács December 14-én, pénteken reggel 8 órai kezdettel tartja szokásos ülését Szolnok vá­ros tanácsa, melyre a város lakosságát ezúton is aseghív- ják. A tanácsülés napirendjén a közbiztonság és a felnőtt ok­tatás helyzetéről szóló jelen' tés szerepel. El a frontvárosból A legelő öntözés tapasztalatai két állami gazdaságban Egymillió kilométer baleset nélkül MIÉRT FÄZIK ÖTSZÁZ DOLGOZÓ? Jól működik a jász­berényi mopresso ünnepek előtt a távírászoknál HIÁNYZIK A SZÍV TÖRVÉNYE Karácsonyi vásár Szolnokon, Jászberényben, Törökszentmiklósim Nincs menekvés Egy hajtó fut most el a közelemben. Helybeli fiú, Gazdag Lászlónak hívják. Most éppen szabadságon van, azért jött ki az erdőre. — Várjatok! — kiált a többiek után. — En tudom, hová esett a vad! Eltűnik a szemem elől, mi­előtt megszámolhatnám, hány madarat fűzött már a dere­kára. S aztán tovább folytatódik a harc a süvítő golyók ellen. Hiába, nincs menekvés. Szét- porzik a toll, bukfencező ál­dozatok jeleznek minden ta­lálatot. A hullásuk is szép. Kiterülve a havon, olyanok mintha csak aludnának. A ragyogó, színpompás fácán­toliakat kalapjuk mellé tűzik a vadászok. — Németh Béla most lőtte az elsőt, s elmegy a tolláért. Szaporodik a zsák­mány. Nemrég nagyvadra tá­madtak a Bakonyban. Oda most nem mehetnek. Kérdé­semre, hogy miért nem. Hot- , séért. Zavarban van szegény. — Na, nem baj fiú, majd hazaviszed kitömni —vigasz- ' talja apja. Vállra akasztják a fegyve­reket, indulunk befelé. A hí­don az idős bácsi is csatlako- ; zik hozzánk. Talán régen ő is vadász volt, de ő nem be­szél erről és én nem merem megkérdezni. Lent a befa­gyott Zagyva tükre fehérük, s kétoldalt sötétségben bur- kolódzva hallgatnak a part- menti erdők. Fehér Mária szonylag gyenge kondícióban indultak a télnek Az abádszalóki Lenin Tsz istállóiban a bizottság példás rendet és jó erőben lévő ál­latokat talált. Megfelelő az ellető-istálló és a borjúneve­lő is. A Lenin Tsz azonban kivétel a járás tsz-ei között. A többi helyeken közepes, vagy gyenge a szarvasmar­hák fizikai állapota. A szű­kös takarmányadagok miatt leromlottak a tehenek és visszaestek a fejési átlagok. A kunmadaxasi Kossuth és Hunyadi Tsz-ekben például a a napi tejhozam alig éri el a három liter.. A vizsgálat során megálla­pították, hogy néhány tsz-ben nem biztosították az állatok vízellátását. A kunmadarasi Hunyadi és Uj Barázda Tsz- ekben nem hozták rendbe a kutakat. A tiszaburai Lenin Tsz-ben a legutóbbi napok­ban is a Tiszára hajtották itatni a szarvasmarhákat. A bizottság javaslatára és sür­getésére soronkívüld hitelt biztosítanak az említett tsz- eknek a kutak kijavítására, illetve a vízellátás megoldá­sára. A járás tsz-eiben a hízók, anyakocák es süldők állapo­ta megfelelő. Jó az elhelyezé­sük. tűrhető a takarmányo­zásuk, f kz állomány min­denütt egészséges A juh- és baromfiállomány vizsgálatakor két tsz-ben zsú­foltságot tapasztaltak az el­helyezésnél. A tiszaburai Le­nin Tsz-ben 700 juhot 500 fé­rőhelyes hodálv'ban tartanak. A tsz vezetői helytelenül, egy huzatos dohánypajtába akarták elhelyezni a felesle­ges állományt. Végül a bri­gád javaslatát fogadták el: a sertésf laktatókban teleltetik át birkáik egyrészét. A kunhegyes! Vörös Csil­lag Tsz-ben szakszerűtlen a baromfiak elhelyezése. Együtt tartják a törzs- és árubaromfi állományt. Rá­adásul szűk ólban — 9000 ál­latot — 3—4 ezres férőhe­lyen. Itt az árubaromfi érté­kesítésével megoldódik az el­helyezési gond. A kunhesyesi járás szövet­kezeteiben általános a takar­mányhiány. Kevés az abrak és a szá’astakarmány. Több helyen a tömegtakarmány sem elegendő. Egy-két tsz- ben már elfogyott a siló, s a borsószalma sem sókáig tart. A takarmánnyal mindenütt takarékoskodnak. Ugyan­akkor felületesség is tapasz­talható. A kunmadarasi Pe­tőfi Ts7-ben rosszul kazlaz- ták a szénát, emiatt beázott. A Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat-ez évben is alaposan-fel­készült a várható nagy ka­rácsonyi fprgalomra. Több mint 25 000 méter fenyőt vá­sároltak a Dunántúli Erdő­gazdaságtól. Az első — egy- egy vagonos fenyőfaszállit- mány már megérkezett Jász­berénybe és Törökszentmik- lósra. így e két városban a mai napon megkezdődik a karácsonyfák árusítása. A megyeszékhelyre előrelátha­tólag a hét vége felé érkezik meg a megrendelt fenyőfa. Jut bőven szaloncukor és csokoládé is a fenyőkre. A különféle szaloncukrókból — több mint 200 métertnázsát, a csokoládékból pedig közel 20 métermázsát juttattak az üzletekbe Végül egy hír a háziasszo­nyoknak: nem kell aggódni^ a kiskereskedelmi vállalat gondoskodott a karácsonyi beiglibe valóról is. Eddig 40 mázsa dióbéli;. 60 mázsa hé­jas diót, — ugyancsak ennyi mákot és nagymennyiségű mogyorót hoztak forgalomba. A fa’iM* népművelési munka idei tapasztalataiból A megyei tanács vb ülése Vlfc^G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Teljesítették égetési tervüket a tanácsi téglagyárak kent. A termelékenység egy év alatt 17 százalékkal növe­kedett, amelyet teljes egészé­ben a létszám csökkentésé­vel ért el a vállalat A vállalat háromnegyed- éves szinten 1 838 0Ö0 forin­tos nyereséget ért el. Ez kö­rülbelül 13,5 napi fizetést ki­tevő nyereségrészesedésnek felel meg, — b. i, — Halló ITT — Itt Zsíros József, a ti- szatenyői községi tanács el­nöke beszél. — Bizonyára sejti, hogy miért hívtuk, hisz lapunk­ban minden nap megkérde­zünk valakit... — örömről és gondról? Jókor hívtak, mert valóban nagy öröm ért. Levágtam a hízómat. Száznyolcvan kilós volt 'ötven liter zsírja lett. Képzelheti, mennyire elége­dettek voltunk a féleségem­mel. De tudok más örömet Is mondani. A község ter­melőszövetkezetében — da­cára a rossz időjárásnak — minden embernek tudnak munkát biztosítani. Ez a népinp... nagy öröm. Mert így leg­alább mindenki többet keres. — Ennyi jó hír után hall­juk a. bosszúságot. — Mi a Törökszentmikiós és Vidéke Földművesszövet­kezethez tartozunk. De úgy veszem észre, mostohagye­rekként kezelnek bennünket. Ugyanis téli tüzelővel nem látták el megfelelően a fa­lut. November elején kap­tunk öt vagon szenet. Azóta semmit Az emberek meg naponta járnak be ide, a tanácshoz panaszkodni: nincs elegendő tűzrevalójuk. Jó lenne, ha gondolnának ránk és legalább a közeli napok­ban küldenének fát, szenet a helyi TÜZÉP-telepre. A Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap ülést tartott, melyen a többi között megtárgyalta a műve­lődési osztály jelentését, a fa- i lusi művelődési munka meg­javítására hozott vb határo- I zat végrehajtásának idei első tapasztalatairól. A végrehajtó bizottság megállapította, az idén a nép­művelési munka koordinálá­sában jelentős az előrehala­dás. A korábbi évektől eltérően a községekben a tanácsok rendszeresen beszámoltatják a művelődési otthonok igaz­gatóit, a kultúrház működésé­ről, elvi és gyakorlati segítsé­get adva munkájukhoz, bár még a munkával kapcsolatos határozatok inkább a szerve­zési kérdésekre vonatkoznak. Az ismeretterjesztésben a színvonal javítása volt az el­sődleges céL A tervekből már most megállapítható, hogy az előadások száma is emelke­dik a tavalyihoz viszonyítva. Amíg tavaly 3823 előadás hangzott el a megyében, ad­dig az idén 4700-at terveznek. S a számok azt is megmutat­ják, hogy e növekedésből a falura esik a nagyobb rész, 826 előadás a községekben hangzik majd el. Eredmény­nek könyvelhető el az is, hogy elsősorban a tanyavilá­got sikerült az idén jobban bevonni az ismeretterjesztés 1 hatósugarába. Karcagon, Jászberényben a művelődési házak rendszeresen patronál­ják a környező tanyavilágot. Ismeretterjesztő akadémia; munkás, tsz, szülőik akadé- I miája stb. 164 indult a me­gyében. A művelődési munka kö­zéppontjába sikerült állítani a felnőtt-oktatást is — ál­lapította meg a jelentés. A megye csaknem Valamennyi községében, valamint na­gyobb üzemében működik » dolgozók általános iskolája, öt helységben szerveztek ki. helyezett gimnáziumot. A felnőtt oktatásban részt­vevők száma ez évben 12000- re emelkedett, mégsem lehe­tünk elégedettek a tsz tagolt oktatásra való jelentkezésé­vel, sok még a tennivalónk — állapította meg a végrehajtó bizottság. Foglalkozott azzal is. mik a leendők az analfa­bétizmus felszámolásában. A megyei tanács vb. felkéri a társadalmi szerveket, indítsa­nak mozgalmat az írástudat­lanság megszüntetéséért. A városok és községek vb-jei a művelődési szervekkel együtt tegyenek Intézkedéseket azért, hogy a következő hó­napokban minél több alapis­mereti tanfolyam induljon melyeken az analfabéták pó­tolhatják hiányzó ismeretei­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom