Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-12 / 290. szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. december 12. A magyar kormánvlíifdíittség afrik a* út iáról Elenden SiomáHaba sem en edték be EL A FRONTVÁROSBÓL NYUGAT-BERLINI« LEVÉL Bamako, (MTI) Kalmár György, az MTI tudósítója jelenti: A magyar kormánykül­döttség Kállai Gyula veze­tésével — mint ismeretes — hétfőn reggel folytatta útját Dahomey felé. Vasárnap este Gyáros László ba makói nagykövet fogadást adott a delegáció tiszteletére a ba­rnákéi Grand Hotelben, amelyen megjelent Madeira Keita, az elnök távollétében kormán yelnöki feladattal megbízott igazságügyminisz­ter, s a kormány több tagja, valamint a teljes diplomá­ciai testület Madeira Keita nyilatkoza­tot adott az MTI é-s a rádió tudósítójának, s kijelentette: a közös nyilatkozatban le­szögeztük, hogy a fejlődés szocialista útja féléi meg legjobban a gyengén fejlett népek számára. A mi saját tapasztalataink és a világ sok más országának tapasz­talatai alapján hamarosan meggyőződhettünk arról, a függetlenség nem elég ahhoz, hogy népünk számára boldog életet teremtsünk. A politi­kai függetlenséget önálló gazdasági élettél kell meg­erősítenünk. Mi gyarmati rendszerből szabadultunk fel, ■ látva annak tanulságait, hogy néhány nemrég függet­lenné vált nép a kapitalista úton fejlődött tovább, úgy Lapzártakor érkezett Kedden este a mofnoM Pedagógus Klub, a TIT és a városi tanács művelődési osztálya rendezésében Ko­vásznál Rezső, a Pedagógus Szakszervezet Országos Köz­pontjának osztályvezetője előadást tartott Szolnokon a TIT klubban, a francia köz­nevelés rendszeréről. Az előadáson a város ne­vel® vettek részt Több kér­dést intéztek az előadóhoz, majd élénk vita alakult ki, melynek során főképpen az érdekelte a ®olnoki pedagó­gusokat, mennyire haladó szelleműek, s mennyire érté­kesítik haladó gondolkodásu­kat nevel® munkájukban francia kollégáik) véljük: az afrikai népek szá­mára függetlenségük meg­szilárdítása és független nemzetgazdaságuk felépítése szempontjából nem ez. ha­nem a szocializmus útja a legjobb. Meggyőződésünk, hogy Ict hetséges a gyarmati sorból a szocialista építés rendsze­rébe való átmenet anélkül, hogy keres ztülmennénk a nemzeti kapitalizmus szakar- szám. Többhetes ádáz belpoliti­kai tusakodás és csatározás után végre megalakult az új nyugatnémet kormány Ade­nauer ötödik kormánya. Az új kormány tagjai — akár­csak az előzőé — a CDU, a CSU és az FDP sorjaiból ke­rülnek ki. A kormány össze­tétele nagyrészt változatlan. — Néhány kulcspozícióban azoban történtek változások, így az új hadügyminiszter Strauss helyett Kai-Uwe von Hassel, az eddigi Schleswig- holsteini tartományi minisz­terelnök, a CDU alelnöke, aki Moszkva (TASZSZ). A szovjet állambiztonsági szervek letartóztatták O. V. Penykovszkij kémet, a tudo­mányos kutató munkákat ösz- szehangoló állami bizottság munkatársát Penykovszkij angol és amerikai hírszerzők­kel tartott fenn kapcsolatot és utasításukra 1961—62-ben titkos tájékoztatásokat szer­zett és továbbított tudomá­nyos és műszaki, politikai és katonai krédésekről. Megállapítást nyert, hogy a moszkvai Puskin utca 5—6 számú ház bejáratánál lévő rejtekhelyét az amerikai hír­szerzők jelölték ki Penykov- szkij számára. November 2­Mogadisu (TASZSZ) A Szomáliái kormány nem engedélyezte, hogy Eilender amerikai szénáit» az ország területére lépjen. E döntésre azután került sor, miután több afrikai kormány hason­lóan megtagadta Ellendertől a beutazást, annak Afrika­ellen es magatartása miatt (MTI) a kereszténydemokrata párt legkonzervatívabb csoportjá­nak egyik vezető személyisé­ge. A CDU követelésére új szabad demokratapárti poli­tikusok váltották fel az elő­zőket az igazságügyminiszté­rium és a pénzügyminiszté­rium élén is. Az új igazság- ügymimszter dr. Ewald Bu­cher, az új pénzügyminiszter dr. Rodf Dahlguren. Levál­tották az eddigi össznémet- ügyi minisztert, Lénámért is, aki az NDK ellen irányuló gyűlölködő propagandakam­pányával tette elsősorban is­meretessé nevét án tettenérték Jacobot, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének munkatár­sát mikor kémanyagokat vett ki ebből a rejtekhelyből. (Er­ről november 5-én jelent meg először közlemény.) Penykovszkij olyan hírszer­zőkkel tartott fenn kapcso­latot akik Winne angol üz­letember, Carlsson amerikai nagykövetségi másodtitkár, valamint az Egyesült Álla­mok és Anglia diplomáciai képviseleteinek néhány más munkatársa neve alatt érkez­tek időnként a Szovjetunió­ba. Wynne brit állampolgárt letartóztatták és bír® úton felelősségre vonják. Megalakult az új nyugatnémet kormány Kémet fogtak el a szovjet állambiztonsági szervek — <3. — A vonat sisteregve robo­gott a határtalan messzesé­geken át. Álmosan terpesz­kedett a puszta köré az örökkévalóság közönye. Da­ni most eszmélt rá, hogy te­le van a szive szomorúság­gal. Hiába rendezgette hely­re az észérvéi a gondokat, új­ra és újra összegabalyodott benne minden. Gyengéd ag­godalma, amellyel váltig anyjára gondolt, apját is be­fogadta. Immár nem tudta, nem is akarta különválaszta­ni őket. Egyformán szerette, egyformán gyászolta mind­kettőjüket. • A csendes tavaszi esték ro­konai az ünnepnek. AHg pi- heg az élet, mégis minél hal­kabb, annál teljesebb. Az ember nem versenyez az idő­vel, örül, ha ónyújtózhat gondtalanul, erőt gyűjteni a következő napra, amely már­is számlálgatja parancsait a soha nem látott messzeség­ben a közelgő éjszaka nyo­mában, Az idő maga a pon­tosság, nem siet, nem késik ember dolga, hogy lépést tartson vele. Van még egy fél óra. Le­jár, menni kell. A család kint szeTlözködött a tornácon. Két fiatal ba­rock} a lengén tárta szét vi­rágos karjait és hattyúpihé- ket hullatott az udvar agyag­jára. A szomszéd kéményét kócos fészek koronázta, köze­pében összebújva aludt _ a gólyapár. Kincses József félig telt korpás zsákon üldögélt. Szótlanul cigarettázgatott. Ernyedt szemhéja alól Klá­rit és Danit méregette, akik suttogva tanakodtak a kony­haablak párkányára könyö­kölve. Az öregasszony pöttömnyi alakja észrevétlenül húzódott meg az ajtó szögletében. Fé­lig a konyhában ült, csak a lábát rakta a verandára és madárcsontú kezével lehelet­finomon ringatta « babako­csit. Olyan gyengéd ritmus­ban, mintha félénk szivének dobbanásai mozdították vol­na a kezét. Pirkadattól nap­szálltáig a saját házában idő­zött, de nyugovóra mindig Kincsesekhez tért. Dani a gyerekkocsihoz lé­pett, leemelte sátoráról a füg­gönydarabkát, s komoly fi­gyelemmel, előrebillent fej­jel nézte kislányát. A négy­hónapos csecsemő piha ho­mályban szendergett, arcocs­káját kövérre hizlalták az álom édes emlői. Daniban reszketett a sóvárgás, hogy kimarkolja a gyereket a ko­csiból, de csak a mutatóuj­ját érintette hozzá a valószi- nűtlenül parányi, föltartott öklöcskéhez. Aztán sóhajtva fordult Klárihoz: «-» Indulok... öt napig volt itthon: szom­battól szerdáig. Szabadságot kért, hogy végre hosszabb ideig anyja mellett marad­hasson, mert nagyon nyugta­lan volt miatta az özvegy­ségre jutott asszony. A szo­morúság ellenére is’ szép volt ez az öt nap, de most foe- gyetlenül megbosszulta ma­gát. Engedte, mert kívánta, hogy minden parókájához hozzámelegedjen az otthon, most pedig egyetlen perc alatt, zokszó nélkül kellett fölszaggatnia a megeredt gyökereket. Klári bizonytalanul gom­bolhatta be férje ingét. — Elkísérlek... — Hogy egyedül jöjj visz- sza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan, Biztos lesz va­laki ismerős visszafelé. — Akkor se. Ügy rosz- szabb.,. — Legalább a falu vé­géig... CEXKEttCSÉK MIKLÓS* uiDtninmoH kisbkcEny Schmidt úr nem szegény ember. Igaz, hogy csak két alkalmazottat tart. de a Dahlem ben működő boltjá­nak raktára és Schmidt úr így kormányoz Wilts tőkéje a mi fogalmaink sze­rint nagy vagyon. Tény: any- nyxt, amennyit Schmidt úr magáénak mondhat; nálunk E házból irányítják a nyugat-berlini hidegháborút; az elő­térben a legfőbb gazda gépkocsija (MTI Külföldi Képszolgálat) legfeljebb öttalálaíos lottó- fogban különbözik egymás­szelvénnyel lehet szerezni, tói: a magyarországi tottó- De Schmidt úr ennek ellené- nyertes tudja, hogy munkájá­ból bármikor boldogul, mint ahogy a nyereményig is abból élt, Schmidt úr pedig, ha a jelenben biztosnak is látszik az egzisztenciája, egyáltalán nem tudja, mit hoz a holnap. És még kevés­bé mer arra gondolni, hogy mit hoz a holnapután... A kiskereskedő (méteráru boltja van) panaszkodik: — Rémes! Csak december 22-re vállalták el a költözte­tésemet! És egy vagyonért Karácsonykor otthon nélkül leírni... És ki tudja nem lesz-e akkor már késő... Schmidt úr ugyanis elköl­tözik. Kiárusítja a boltját (nehéz dolog ez egy üzlet­ember számára, hiszen szá­mos portékát hirtelenében csak áron alul lehet riadni) és Baden-Badenbesn nyit majd új üzletet) — Miért megy ri, uram? — Az orvos levegőváltozást rendelt... Tudja, a szívem... A sok izgalom... Pihenni kel­lene, de nem lehet.. Hát akkor, azt mondta az orvos, legalább környezetváltozás. „ —- Az orvos szerint a nyu­gat-berlini atmoszféra nem tesz jót a szívnek? Csak nem a politikai klímára gondol? Schmidt úr diplomatikus, s rendelkezik némi akasztó­fa humorral is: — Egy jó orvos abban kü­lönbözik a politikusoktól, hogy mindenre gondol... A politikusok, vagyis Willy Brandt és az általa „kor­mányzott” szenátus mindent megtesznek, hogy Schmidt úr, illetőleg a Schmidt urak Nyugat-Berlinben maradja­nak. De akárcsak ismerősöm, mások sem hallgatnak rá: ismét emelkedett azoknak a száma, akik búcsút monda­nak Nyugat-Berlinnek, s a háborús tűzfészeknek és va­lahol nyugodtabb vidéken keresik a megélhetésüket. Hosszú hónapokra előre nem lehet bútorszállító kocsikhoz jutni, pedig a nagy szállító­cégek hatalmas kocsijai éjjel­nappal úton vannak Nyugat- Berlinböl Nyugat-Németor- szágba és vissza. A módosab­bak repülőgépen költözköd­nek: csak el a frontvárosból, még mielőtt a hidegháború (amelyet ugyancsak nehéz idegekkel bimi) még vesze­delmesebb helyzetet terem­tene. Neukölnben tíz perces séta alatt hét üzletet számol­tam meg, amelynek tulajdo­nosai elköltözés miatt kivétel nélkül kiárusítanak. A kistő- kés menti a tőkéjét Nyugat- Bér linböl, mint ahogy na­gyon sok orvos is elköltözött a Szövetségi Köztársaság te­rületére. * Pedig — különösen az üz­letemberek számára — az el­költözés bizonyos vesztesé­gekkel jár. A „gazdasági cso­da” apostolai olyképpen szabták meg az irányadó „igéket”, hogy a Nyugat-Ber- linben székelő vállalatok, vállalkozók számára előnyö­ket biztosítanak. Nagy adó- kedvezményt kapnak a Nyu- gat-Berlinben előállított ter­mékek. A kisemberek azon­ban lemondanak erről a pluszról is, hogy biztonság­ban tudják magukat. A nagy- vállalatok pedig olyképpen oldják meg a dolgot, hogy egy kis részleget működtet­nek Nyugat-Berlinben, — a Nyugat-Németonszágban elő­állított termékeket közvetle­nül a befejezés előtt Berlin­be küldik, s ott végeztetik rajtuk az utolsó simításokat. A könyvelésben az egész mint nyugat-berlini gyárt­mány szerepel, s így igényt tartanak az adókedvezmény­re még akikor is, ha mondjuk a kész cipőkre ott csak a sa­rokvédő vasakat verték rá. A nagy cégek (így az AEG, Te- lefunken, Simena, az UFA filmgyár) elsősorban a szak­embereket mentik Nyugat- Berlinből. Sok cég ezeknek a kulcs-alkalmazottaknak a költözködés költséeeit Is fe­dezte. És a nagy cégek uralna»- általában jó szokott lenni a politikában is az orra: érzik, hogy a „kirakat-város", amelyre már nagy csapást mértek az 1961, augusztus 13-i intézkedések, egyszer, nem is olyan sokára egészen másfajta várossá változik majd. Tény. hogy a kisemberek­nek nincs félnivalója akkor sem, ha a mostani frantvá- rosból demilitarizált szabad város válna. Csakhogy éppen a frontváros pszichológiája, az újra és újra mesterségesen felszított háborús pánikhan­gulat megzavarja ezeket az embereket, s menekülésre készteti őket Willy Bradték, miközben szüntelenül a „frontvárosróP beszélnek, mindent megtesznek, hogy anyagi előnyökkel maradásra bírják a nyugat-berlinieket. Ez az ellentmondás a legkü­lönbözőbb módokon tükröző­dik. Hogy csak egyet említ­sünk: Willy Brandt egyik külföldi útján beszédet mon­dott, amelyben kijelentette, hogy amióta az NDK kormá­nya felállította a határvona­lat, Nyugat-Berlinben senki nincs biztonságban. Lehet, hogy a Kurfüsten- damm a világ egyik legfé­nyesebb utcája. De tény, hogy ami Nyugat-Berlinben történik az nagyon sötét do­log. Rávilágít erre Schmidt úr és a sok-sok Schmidt el­költözése. akik búcsút mon­danak Nyugat-Berlinnek, mert a kiima, az atmoszféra máris nagyon megviselt» őket tstvta — 'Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hang fu,Je alig horzsolta az esti félhomályt, Kincses Józse] mégis értette minden szavu­kat, Térdére könyökölt, úgx nézte gondbamélyedve a sö­téten átütő virágzó barack­fákat. Akkora szomorúság terítette rá a szárnyát, hog% fázástól reszketett a bőre mintha hideg hajnalon har­matos bokorban ku-porgot* volna. Nyomorult óra volt ez mindig nekibúsulva készü­lődtek rá, s mont különösen A sajnálattól nem mert rá­nézni se a fiatalokra, se az öregasszonyra. Kínlódva tud­ta csak túrni az anya jelen­létét, aki áttetszővé válta-r osont körülötte, hősies né­masággal viselte bánatát. Tö­rékeny szemérmességgel, ria- dozó rajongással dédelgette unokáját az asszony, reggel magával lopta a kihalt ház­ba, Klárinak utána kelleti menni szoptatná. Az öreg Kustdnről soha nem be­szélt, Dani távolléte miatt te nagyon panaszkodott, de Kincsest kegyetlenül gyötörte az emberség, tudta, hogy elégtétellei tartoznak, leg alább annyival, hogy az asz- tzony visszakapja, minden nap lássa a fiát. Kláriék bementek a házba, lámpát gyújtottak, csomago­láshoz kezdtek a földsúlyú csendben. Kincses József még mindig az üdén világító barackfa- lánykákat nézte. (folytatjuk.) Brandt polgármester nyertes és a nyugat-berlini kiskereskedő minden nemze­ti sajátosságból fakadó elté­résen kívül egy alapvető do re megnéz minden márkát, sőt pfenniget is: nem úgy vi­selkedik, mint nálunk né­hány szerencse csinálta mil­liomos. Igaz, a magyar lottó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom