Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-09 / 288. szám
4 SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 1M2. december & Folyóparti randevú BJ anyait feküd* a fűben, bocsáss mag..sétán fet- * " két keze a tarkója szállt a másik vonatra. Még alatt. Az eget bámulta merengő tékmtettel. Egy kósza bárányfelhő libegett a kéklő messzeségben. Csak távolról hallotta a lány hangját. — Választottál? A lány mellette ült a fűben. Hosszú, nyúlánk lábát maga alá húzta. Ideges kézzel tépdeste rövid, szűk szoknyáját, takarná térde gömbölyű ségét — hasztalan. Uj- jai közt cigaretta füstölt. A szájához emelte, hosszan megszívta, aztán odanyújtotta a férfinak. Az a füsttel együtt bökte ki: — Kösz. Azután csönd. Csiak a vén folyó zsongott halkan a lábuk alatt, varázsos muzsikával. A lány hangja rarpelt: — Választottal? — Julika! — akarta mondani hirtelen, de mielőtt kimondta volna, lehunyta szemét. A varázslat szertefoszlott. Fél éve már. Mögöttük megcsöndesiiit az építkezés távolról érkező zaja A oementmű éjszakai nyugovóra készült. Ma már nem húznak több falat, a torony daruk óriás karja sem neszez. — Dönls .. már .. . Ügy jött el otthonról, hogy él sem köszönt. Lement a sarki talpa lóba, megivott egy fröccsöt, aztán csak úgy találomra vette a nyakába a kisváros zeg-zugas utcáit. A játékbolt előtt gondolatban fel fény lett Julika arca, az áruháznál az asszony jutott az eszébe — tegnap este együtt álltaik itt, de már akkor sem figyelt a célzásaira, hogy melyik ruha lenne jó neki. Nála a pénz, ha tetszik, megveszi, ha nem, úgy is jó. Minden jó. És semmi se jó. Az életük — unalom. Nem tudja pontosain, hogyan került az állomás elé. Először csak a restibe tért be, a második fröccsre, élvezte a hirtelen támadt szabadságot. Egy gyűrött tízest dobott az asztalra és szinte futott a borgőzös helyiségből: felkapaszkodott az utolsó kocsira. Pesten feladott egy táviratot: „Elmentem, szinte gyerek volt, amikor 'néhány napra belekóstolt az építkezés idegzsongító ízébe. A perateJei kukoricaföldakre menteik az iskolával. Olyan érzés kerítette hatalmába, mint amikor egyszer negyven fokos lázban feküdt odahaza. Könnyűnek érezte magát, szinte súlytalannak. Pedig a csákány nyele már másnap véresre törte a tenyerét. Mégis. Azt a boldogságot azóta sem érezte. Különösen nem a hivatalban, az íróasztal mögött. éháray hét múlva levelet írt haza. Jöjjön az asszony Jukkával. Kezdjék el újra itt az életet Nem is várt választ, csak magát az asszonyt De az asszony helyett levél érkezett Ha szereti még, jöjjön haza. Marad minden a régiben. Éppen ez az. Ez az utolsó mondat riasztotta vissza. Marad minden a régiben. Betűrágás az íróasztal mellett, közömbös séták esténként. Semmitmondó beszél getssék. ölelés kötelességből.. Maradt Kerülte az embereket, csak a munkáinak élt Esténként felsétált a közeli hegyre, onnan gyönyörködött a gyarapodó falakban. Egy hónapja találkoztak. Fenn a hegyen látta meg a lányt Könnyű, piros ruhája lobogott a szélben, mint frissen gyújtott máglya. Állt magányosan és sóvár tekintettel bámult alá a mélybe, ahol a toronydaru karján akkor gyúltak ki a fények. Szótlanul verődtek egymás mellé. Szó sem esett köztük, de beszélt a szemük, vallott arcuk mosolya. 82 gy hónapja már. Azóta “ gyakran találkoztak. Fenn a hegyen, vagy itt lenn, az öreg folyó {jártján. A lány sem volt beszédes természetű. Az ország másik végéből vetődött Ide, a nagy élményt keresve. — Választottál? A Bejével feléfcxrdul, a szeméibe néz. — Nem tudom... Határozatlan. Megint asak Juliira jut az eszébe. Menynyit fejlődhetett Bél esztendő alatt? S az asszony? Leveleznek is. De az asszony azóta sem hívja. Igaz, ő is kerüli az efféle kérdéseket. De még meddig? Meddig lehet élni így? A lányra sandít. Arca komor, tekintete a víz rezdüléseit kutatja, mintha onnan várná a megnyugtató feleletet. Napok óta benne él a kérdés. Talán azóta, hogy mindent őszintén elmondott a lánynak. Az elhagyott otthonit, előző életét Itt voltak akkor is. Az volt az első Duna-partd randevú. Míg beszélt, hanyatt feküdt, az ■ eget bámulta. Akárcsak m06t. A lány mellette ült, nem szólt közbe egyszer sem. Időnként cigarettát dugott a szájába, talán, hogy könnyítse az őszinte vallomást. Csak a végén kérdezett: Mit akarsz most? Mit akarsz tőlem? Válasz helyett maga mellé húzta. Választani kell. Most. Ezzel tartozik a lánynak, önmagának is... Valamit megtalált itt. A gyorsan emelkedő falak értelmet adnak életének. Elégedett? Hiányzik Julika. És az asszony? Itt talán ő is megváltozna. Ahogy változik a táj. Szépül, tartalmat kap. Ha idehozná az asszonyt... Hívta. Nem jött. És ha érte menne? Ha éltük menne? Mi lesz a lánnyal ö nagy élményt keresve talált ide. Óh, az élmény: a születő mű a völgyben. De csupán ez? A mű az élmény egyik oldala. A másik sem lényegtelenebb. cementmű mellett már felépült az első ház. Hány Julika lakik benne? Julikéin... Megmozdult. A lény kezét kereste. Amikor rátalált, szembenézett vele. — Ne haragudj... A lány csöndesen szede- lődzött. Búcsúzául a kezét nyújtotta: — Légy boldog! Nem akarta elengedni a formás kis kezet, de az kicsúszott széles tenyeréből. Szólni akart: légy boldog nagyon .. i de szája makacsul hallgatott. Csak a tekintete követte a lány gyorsan távolodó alakját Prnekner Pál Rézkarc oSajfestmért y ,standja, kedves, vemgic*- eset árulT Ha valaha örültek ilyen kérdésnek, úgy Heller Imre, a Képcsarnok Vállalat szolnoki kirendeltségének vezetője örült. Mert a kérdést egy egyszerű parasztasszony tette fel a szolnoki járás egyik kis községében. S két nap múlva ugyanezt a kérdést szögezte a mellének a Szolnoki Gépállomás egy fizikai dolgozója. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy növekszik az emberek igénye. Mind a két esetben a képvásáirlók meghallgatták a rádió művészetről szóló előadást. S az ott hallottakat hasznosították a képek kiválasztásánál. — Örömmel mondom, hogy a megyében megnőtt az érdeklődés a képzőművészeti alkotás iránt. Negyedévi átlagban ötvenezer forint értékű rézíkarcot, hatvanezer forint értékű olajfesmaényt ad el a kirendeltség. S ebben különösen a rézkarcok előretörése az örvendetes, mert olyan kevéspénzűek vásárolják nagyrészben, akik eddig egyáltalán nem tettek képet a Balra. — Mi van a giccsel ? A szolnoki ócskapiaoon, meg a hasonló helyeken burjánzók az ócska mázoimámy, az előnyomott virágos galambos hímzésrmnta, a rikító falvédő. Heller Imre, azt is elmondja, a szocialista képkereslkedelem. száműzte azt a módszert, amellyel régen a kópügynök dolgozott. — Mi nem alfcalmazzúk a rábeszélés módszerét. Ügy megyünk be az embereidhez: kénem tekintse meg az anyagot. A vevő választ, mi elmondjuk, mi az érték a szóban forgó képen. Az emberek bíznak bennünk és ez a vásárlások számának emelkedésében * kifejezésére jut — MH veretne « ^rendeltség? Űj helyiséget Az a kis sziohácska a Mártírok útja és a Május 1 utca sarkán még raktárnak sem jó- Kaptunk már ígéretet a városi tanácstól, új forgalmas helyen lévő üzlethelyiségre, azt szeretnénk, ha az igére* valóra válna. — ht — — 41. — Mint ahogy a cigány nem szokta a szántást, úgy ő po- raszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányához idomulni, de végül jobban sikerült, mint ahogij legbiza- kodóbb napjaiban is remélni merte, volna. Ezúttal vem viszolygott nekivágni a ködös messzeség felé tartó folyosónak. Egyelőre még mellette lépkedett az utolsó bányász a kas utasaiból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szemegödrén és pafacsrsvtjai alatt ugyanolyan titokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott mellékvágatok bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lámpáját a másik karbidlámpájához. — Hány gyereke van? — kérdezte jószárulékúan, míg ser :gve lobbant lámpáján <t fémes fény. Az idősebb furcsállva nézte végig, hogy miért éppen erre kiváncsi, de azért megmondta: — Hat. Dani halkan füttyentést az elragadtatástól. — Hát magának? — érdeklődött bizalmasabban a bányász. — Most született az első... — hány?... — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig lánygyereket csinál. Nekem is csak a harmadik lett fiú. De attól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tartozók meghittségével. Búcsúzóul bíztatóan biccentett a hatgyerekes: — Aztán iparkodjon, hogy utolérjen. Jószerencsét!... Dani hálásan viszonozta: — Jószerencsét!... Most egyszer sem gondolt arra, hogy milyen fárasztó végigbaktatni az üres fővágaton. Legényes léptekkel sietett, kívánta a munkát, hogv csapongó jókedvében munkával, mozgással csillapítsa erejének éhét. Nem idegeskedett hogy meddig GERENCSÉR MIKLÓS: mintha semmi sem történt volna. Vagyis más volt az elnök otthon, és megint más a felsőbb szervek felé. Szekeres vállalta a felelősséget a nyaktörő játékért, mivel belátta. hogy kár volt vesszőfuttatásra ítélni a fiatalokat. Kockára tette ugyan a karrierjét. de inkább tartotta kell ittmaradnia, még attól sem csappant meg a kedve, hogy tizedik hónapja elszakadtam kénytelen élni a családtól Apa lett görcsösen síró emberke rángott a mar kában, befalta a dacos ök- löcskéket, megértette, hogy nincsen az a zord élet, amit nem lenne érdemes elviselni ezért az örömért. amely gyönyörűbb a szerelemnél is. Apósát ugyancsak boldognak látta, kinek pedig any nyi bajt akasztottak a nyakába mostanában. Az öreg Kincsest végül mégis csak leváltották, a saját beleegyezésével. a szövetkezet tudta nélkül. Amikor pénzért mentek a bankba. Szekeres kívánságára Anti írta alá a nyugtát, ettől kezdve minden papíron az ő neve szereplt de otthon az öreg szavára mozdult a • munka, KISREGÉNY becsületesnek ezt a megoldást. mint hogy teljesen lehetetlenné tegye az öreget. Csuka Péterre más falvakat bízott, ide meg új instruktort küldött. Remélte, hogy a kuszaságot rövid időn belül kiigazíthatja. Daninak minderről fogalma sem volt. Csupán annyit állapított meg, hogy az öreg vigaszra leli unokájában és boldogabb mmt valaha. Miközben talpfáról talpfára lépett, szülei ötlöttek eszébe. Anyja iránt áhítatos gyengédséget érzett, de apjára sértődötten, megülepedett haraggal gondolt. A télen nyomukra bukkant, fölkereste őket a távoli Hortobágyon. Anyja váltig sirdogált, örege pedig faképnél hagyta, anél kül hogv fogadta volna a köszöntését. Egyetlen szót váltott vele, elkóborolt a tanyából, hogy ne is lássa. Mondogatták az idegenek: mindenkihez ilyen, a végét járja. nincs már egészen ez eszénél. Az ifjú apa most megbékélt az öreg Kustánnal, többé nem volt miért haragudni rá. Mindenképpen kötelességének tartotta. hogy gondjaiba fogadja. Elhatározta, a legközelebbi szabad szombaton elmegy a szüleiért, hiszen a törvény szerint megváltotta őket. Legyenek otthon, mire kitavaszodik. • Mint felleg alatt ez árnyék, úgy szokott * halál nyomában járni a szomorúság. Danit mégis elkerülte a megrendítő bánat, amikor kézhez kapta a táviratot apja halálhírével. Csak egyetlen pillanatra hatolt érzései legmélyére a döbbenet de ezt is inkább a hír váratlansága okozta. Szégyellte, hogy nincs benne egyéb a kötelező sajnálatnál, megijesztette az a furcsa, kissé tétova közöny, amely érthetetlen módon hatalmába kerítette. Anyja iránt viszont gyötrő aggodalom ébredt benne mintha idős Kostán Dániel helyett az öergasszonyt orozta volna el a végzet. Mihelyt átadta neki Klári táviratát, nyomban vonatra ült, hogy anyjáért utazzon, hazavigye, s végérvé nyesen a családjában tartsa. Idegen tájakon utazott keresztül. Most látta másodszor a nagy síkságot, a tanyákkal telehintett, számára otthontalanul nyitott Alföldet. Tavaszodon, füstfátyolban rejtőzködő traktorok cammogtak a fekete földeken, néhol trágyakupacok sorakoztak ta- luxros rendben, szakasztott úgy, ahogy valaha apja köd- mönein a gombok. (Folytatjuk^ Fábián Pét«? ÉS MÉGIS... TÉZIS Makacsul és tárgytalanul szeretlek. Hullok, mint az eső: feltartóztathatatlanul! Úgy szeretlek, hogy a színek sem okoznak már bennem örömet, Rád gondolok és nem jutnak eszembe hasonlatok, a mozgás sem indít: a mellemre omlott hegyeket tartom. Jól érzem magam. Nincs kedvem menekülni ANT1TÉZIS A telkemet a lelkevesztettek zártosztályán gyógyíttatom. Tegnap meglátogattam. Az üvegfalon keresztül — a hülyék bizonytalanságával — átmoívoirta. hogy Találkozott Veled. Miért hazudtad szegény nyomorultnak, hogy szereted? Beteg ne légy farkasa! Hagyd futni, bármikor ntói éred. Félig béna, meg tájékozódni se tud. Ne vele mérkőzz Te rongy! Apja vagyok, velem vijj háti Szeretlek. Megbomlott magam néha már négykézláb rója az utakat. Egyezer a kezembe akadt a lábnyomod. Míg szemem a földet bámulta, rámléptél. Hát még műidig gonosz vagy? SZINTÉZIS Szeretlek az értelem szenvedélyével, kutatlak a szálló levelek aranysárgáiban, holdtölte! kutyaugatásban trilláidat vélem felfedezni, pókhálóba akadt arcom e poros szálakban ujjaid páka cirógatását Idézi Szeretlek, mint az Isten szeretne végre ember lenni, Keretiek kínjaimban, magam-megoldő álmaimban. Szeretlek a gyűlöletemben, nyugtalanságomban, bidalgú vágyaimban a rámszakadt hegyek alatt összetört társtalanságm ítélten. Ez nem is akarok megmenekülni... Két jólsikerült könyv FIÜK ÉVKÖNYVE — LÁNYOK ÉVKÖNYVE, 1961 MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ Mind a két évkönyv a serdülő ifjúságnak szól, ami azt jelenti, hogy tekintetbe veszi a 12—18 éves korosztályok rendkívül sokirányú érdeklődését, belső problémáit, útkeresését. Jó fényképekkel illusztrált sok cikk, riport, karcolat számol be az élet legkü lönbözőbb területeiről. A két könyv figyelembe veszi a lányok és fiúk érdeklődésének különbségét. A lányok évkönyvében több az érzelmeken keresztül ható írás, több a vers, a művészet- tel, irodalommal, a mindennapok apró problémáival foglalkozó rész. A fiúk évkönyvében viszont sok útleírást, történelmi, technikai, közgazdasági jellegű anyag található. Figyelemre méltó, hogy az anyagot úgy válogatták ösz- sze: rendkívül közérthető, ugyanakkor magasszínvonalú írások kerüljenek belé. Irodalmi válogatásában túlnyomó az utolsó harminc év ter- .rnése. ezen bel ül is tekintélyes helyet foglalnak el mai íróink és költőink: Győré Imre, Mezei András, Tasnádi Varga Éva, Bogáti Péter, Hárs György neveit olvashatjuk a többi között. Bogáti Péter: Amíg a függöny felgördül című írása például a színház művészi alkotó munkáját ismerteti, szellemes, szórakoztató módon. A lányok évkönyvében az egyik legérdekesebb írás a Földes Annáé: Találkozás a szépséggel. Végigkíséri a faluról felkerült Bende Ica útját Pesten, amíg eljut az értéktelen strassztól az ötvösművészetig, a porcelánkutyától a Gádor kerámiáig, a Csárdáskirálynőtől a IX. szimfóniáig. Bende Ica szemével ismerkedünk a képtárakkal, a versek művészi szépségével. Egész évre szolgáló kedves szórakoztató és hasznos olvasmány a két könvv. Ügy gondoljuk, sok szülő teszi maid le fiának-lányának — kedves aiándék gyanánt a karácsonyfa alá ;Je5>»3
