Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
4 MSOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1362. november ti m lnieeiú a csillagokkal BOROS ISTVÁN: . , A KOD Ködöt könnyeztek a rozsdás ráesők Megpattant bennem valami... Fájt. Sok lös csöppet szitáit a felhő ügy fájt... Tócsába hasait a köd A sétány némán gesztenyét zokogott Dohogott a vízen a csend Gyöngyökké állt össze a fény Keserű volt a szám, mint a gesztenyék Utánam nyúlt a gaz, Nehezen mozdult a gondolatom Agyamban galambok zúdultak a fénybe A pára bőre reszketett Pattogtak a fák. Talpraállt előttem egy fai, A tornyokon, csúszkált az ég. Ujjaim még melegek voltak. Sok csillagot nyitott a híd Az utcákról a vízre folyt a homály. Vártál. Ablakodon bekönyökölt a vattacsendes haltestű köd, PETRI GYÖRGY: Hazatérők Hajlik a füst, lelapulnak az alkonyt ködben az álmok párás villamosok tülekednek a mélyvízi fényben. Elfeledett arcok vonulása a zaj menetében, 0, ez a buszdöcögéstől s megfáradtságtől dajkált szomorúság — cekkerben cipelik napi gondjuk, a húst meg a krumplit. Sírás ablakaikban elázik a lomha tekintet, és gyűrött, sietős újságlap közt zizeg arcuk. Késő. Ásít a vágy ölelésük is álmos, és szemeik sarkában a fény most reggelig alszik. Vizes pohárban kel a nap. SERFGZO SIMON Bevonulás előtt Pár hónapig éltem együtt veled újra gyermekkori városom, utcáidon., hói bozontos-szemöldökű kun parasztok jöttek reggel a recsegő munkásvona tokról, együtt éltem veled, város, szeretőim a kirakatokat kivilágító fák, [voltak álltam a dohos, részegember-tántorgó kocsmáid előtt és a piactér felől jött állandóan a kék rohadta!ma-szag, és most búcsúzni jöttem hozzád ezen a szél-tamburakísérőzenés délutánon nehéz, hideg autók visznek majd, dohogó vonatok, s a közeledő laktanyák előtt talán az éjszaka-töltetű hold harcikocsi ja végigcsikarog tiszteletünkre, föllépve a zöldéUő utat, visziem a katonaládát, szorítjuk egymást; má két évre szolgálatba-vonulunk, másodszor szakadok már el tőled, te régi, gyermekkori városom te a Zagyva-partra leroskadt, naftalinszagú hűvös Tabán, elbúcsúzom lányaidtól, emlékűket becsomagolom szépen, akár az egy pár törölközőt ós a fogkefét. megszorítom még az ismerősök kezét, fölöttünk meglebegtetik a napot az ege víziek fölött szálló hidak, [kentük pára, köd szivárog az ablakokról, az ablakok meglátják rezzenve az emlékektől falfehérré vált arcom. A csölagc® „aörm, hallgató világok”. Fényiének, s csendesen haladnak a természeti törvények által megszabott útjukon. Azért mégis beszélnek — a maguk módián, Rádióhullámok, fénysugarak, sugárzás, meteoritra- iók útján mondják ei az üze- nete&et önmagukról, tulajdonságaikról, pályájukról; Aki tud beszélni a nyelvükön. araiak elárulják mindezeket, s így lesz közikinccsé a csillagászat tudománya, pz isztronómia. Beszélgessünk hát egy kicsit a „tolmáccsal”, -i világűr vándorainak tudó- iával, a csillagásszal. Magas, domború homlok, vastagkeretű szemüveg, ősze? haj. A tudós; ár, KuMn György, a budapesti Uránia 'Csillagvizsgáló igazgatója. — Hatalmas utat tett meg •rz emberiség, amíg eljutotta üVdös jóslások, a babona birodalmából a kutatás, a csil- agok igazi titkainak megis- neróséhez — kezdte. — Amíg a régi görögök árnyas lugasokban sétálva elképzelek. milyen lehet a világ, ad- iig Galileiveil, Kopemikussal megkezdődött az a végtelen sor, amelyik azt vallja a természetről. a világról magát a természetet kell kivallatni. S a megkérdezett világegye- 'em valósággal árasztja felénk az üzeneteket. S ezek közül -egyre többet tudunk megfejteni. Eleinte csak az észlelés, a becslés útján ismerhettük meg a törvényszerűségeket, de már ez is elég colt ahhoz, hogy rombadönt- se a geocentrikus (Föld-köz- . lontú) világnézetet és ezzel hatalmas rést üssön a mesterségesen terjesztett tudatlanság falán, utat nyiva a iudoomány fényének. A fénysugarak színképelemzés sóin már hírt adtak a csillárok hőmérsékletéről, anyagi összetételéről, távolságáról, nozgásának irányáról. — Aztán megismertük a rádióhullámot, az elektromágneses hullámok új, sok- ;al nagyobb tartományát; Szék is eljutnak hozzánk a íöldre és új ismeretekkel gazdagították és gazdagítják ■i tudományt. Oj fizikai törvényeiket ismertünk meg, mondhatnánk feldolgoztuk azokat 3 lehetősége-laat, amelyeket itt a földön kaptunk, amelyeket itt a légóceán fenekén észlelni, megismerni, fetóolgozni tudunk. De hátra van még a sugárzások, az „üzenetek’1 kilencven százaléka, amelyek eddig nem juthattak el hozzánk, mert a légburokba ütközve elakadtak, nem értek a Földre. És az emberi tudomány felbecsülhetetlen győzelme, hogy Dr. Kalin György megnyílt már az út a teljes megismerés felé, a csillagok üzenetének megértéséhez szükséges teljes „szótár* kulcsa a kezünkben van. Az ember műszerei, sőt maga az ember is kijut a világűrbe és a helyszínen tanulmányozhatja a kozmikus sugárzás különböző fajtáit. Nem öncélúan, hiszen mindent az emberiség szolgálatába lehet állítani. Sőt Földünket is onnan kívülről ismerhetjük meg igazán: Az interjú egyre érdekesebb lesz. Körénk is gyűlnek egynéhányon a nemrég lezajlott csillagászati vándorgyűlés résztvevői közűi. Itt a TIT-klub kényelmes foteljeiben ülve néhány perc alatt lélegzetelállító utat tettünk meg a csillagász. szavai nyomán térben és időben egyaránt A szó most gyakorlatiasabb dolgokra terelődik. Többek között arra, hogy e9y modem csillagvizsgáló a tudomány és a technika szinte minden vívmányát felhasználja. A távcsövet elektronikus berendezés mozgatja, fotocella végzi a színképelem- ! zés bonyolult és finom munkáját, kibernetikai gépek segítik a számolást. A mátrai csillagvizsgáló által végzett egy heti megfigyelés matematikai feldolgozása három I hónapig tartana az elektronika nélkül. — Mit vár professzor elvtárs a szolnoki csillagvizsgálótól? Három feladat teljesítését. Először is.: minél több embernek nyújtsa azt a meg- i rendítő élményt, ami Galilei- s nek jutott először osztályrészül Ismerjék meg a csillagos eget. Ez szinte magától hat, önmagától szűnik meg az emberben egy sor babonás előítélet, és kél igazi tudományos érdeklődés. A kis szakkör, amely az új csillagvizsgálóban működik, szakadatlanul képezze önmagát és végül végezzenek bizonyos típusú megfigyeléseket olyanokat, amellyel a nagy csillagvizsgálók nem foglalkoznak, de tudományosan rendkívül értékesek. Ilyenek a Hold világító kráterei, egyes napkitörések, a változó fényű csillagok és a mesterséges holdak megfigyelése. — Hogyan lett ön csillagász? Elmosolyodik és a fejét rázza. Erről nem szoktam beszélői. De annyit elmondhatok, hogy a csillagászok jó része egészen más pályáról került ide. Most például két lelkes amatőr csillagászunk tanul a Szovjetunióban ösztöndíjjal. Egyik Miskolcról, a másik Kaposvárról. Reméljük, Szolnok is ad majd egy-két jó csillagászt a tudománynak. Lassan esteledik. Az országokban mindenütt halk zúgással állítják be a szervó- motorok a hatalmas távcsöveket Mellettük emberek ülnek, akik figyelik, kutatják a világűr üzeneteit Csend van. A Palomar-hegytől Le- ningrádlg, Jodrell Banktól Budapestig; Hernádi Tibor Az este hűvös volt és ém kabátban ültem Szegedieknél, mert fáztam. — Most már nem keü sokáig vámunk, amíg megjavítják a kályhát — jegyezte meg csendesen Szegediné, s megkínált egy fél deci rummal, ami egy kicsit felmelegített. Amikor látták, hogy még mindig didergek, vigasztalni kezdtek: — Olvastuk, hogy tíz-tizenöt év múlva a nap energiájával fogunk fűteni. Nem kell kályha, központi vagy etázsfütés. Az ember bekapcsolja a napot és remek meleg lesz. — És ha nem fog sütni? — kérdeztem, miközben a sálat összébb húztam a nyakamon. — Az alezánsz. A napot konzerválják. Nevettek: — Csak a kályha robbant fel a szomszédban. Ilyesmitől sem kell majd 1975-ben félni. A rádió bemondta, hogy a hetvenes évek közepén megszűnik a tégla, a malter, csak nylon, és plasztikfal lesz. Nagyokat nyögtem. A fejem vérzett. *— Nyugodjon meg — vigasztalt most az asszony, — egy hires tudós éppen tegnap tartott előadást, hogy két- három évtized múlva minden gyógyszertárban árulnak koponyacsontot. A betört fej helyébe egyszerűen házilag behelyettesíthetjük a műkő ponyát. Most erre várok... Palásti László DIMÉNY ISTVÁN i KALAND D ÉUDÖ VAN, erősen süt a nap. A szülők rmin- ában, az öcskös a pionírokkal táboroz valahol a hegyek között, a nagylány egyedül van otthon. Élvezi a szabadságot Már olvasott, már meghallgatta a tizenegy órás híréket, már zuhanyozott Mit lehetne még csinálni? Az ablak előtt, a túloldalon, még mindig ott ténfereg az a fiú az építkezéstől. Ügy látszik szabadnapos. Kétszer sétált el az ablak előtt, aztán visszaült a padra, és úgy tett, mintha a sportújságot olvasná. Az a kicsi fa nem vet semmi árnyékot, a lány mulat magában, hogy milyen komoly képpel merül az újságba. s fő a napon a fiú. Port lehetne még törölni az öregek szobájában, de nincs értelme még egyszer. Egyáltalán nem unja ezt a válogatást a semmittevésben, finoman érzi magát Fehér tapadó blúzt vesz fél és per- ital szoknyát a vasaláshoz; s utána futólag kipillant. Még ott van. Aztán az egész felszerelést, a vasalódeszkát, a vasalót, a két széket kihordja az erkélyre, és oda se hederítve, a dolgához lát; A fiú mélyen belehajlik, kis híja fejest ugrik az újságba. Közben bemelegszik a vas, s egyszer mégis összenéznek, úgy, ahogy szoktak. Olyan egérszürke szeme van a fiúnak, talán nem szép, de okos. Hosszú, kidolgozott teste van. csinos. Azért még vigyázni lehet, nehogy ezzel a vacak vassal megpörkölje az apa ingét Óvatosan megnedvesfü • gallért. A fiú feláll, hátra se néz, és határozott léptekkel elmegy. Tisztára bolond, gondolja a nagylány. Majd megkérem a kezét, csak zoknit váltok, nem? De a jókedvét élfújták. Később azonban, amikor csengetnek, a torkába ugrik a szíve, hamarjában nem is tudja hova tenni a vasalót« Ott áD n fiú az ajtó előtt, a hűvös folyosón, karján valami holmival. Amint úgy ezembeállnak, mindketten ugyanazt a kellemes és nehéz szorongást érzik belül —- Szeretném kivasalni a nadrágomat és egy inget — mondja gyorsan a fiú, mintha félne, hogy orrára csapják az ajtót — Ha akarja megengedi, ha nem, nem. A lány elneveti magát, kinyitja az ajtót, utat enged. — Lehet — és előremegy. A fiú törölgeti szandálja talpát a gyékényen, aztán a lány után siet az erkélyre. — Egy vasaló van a munkásszálláson — mondja, amíg hely után kutat, hogy hova tegye a holmiját. — Mindig foglalt. Nem haragszik? A LÁNYNAK már a szá— Nem, dehogy haragszom — válaszolja komoly képpel. — Nahát, én most helyet csinálok, hagy vasaljon, amíg a konyhában van dolgom. — fis tényleg otthagyja a fiút, átmegy a konyhába, zuhogni engedi a vízcsapot, elmoeo- gat zörögve néhány edényt Utána ismét kimegy az erkély«. ▲ fiú buzgón vasok — Köszönöm — mondja a fiú mély hangon. Direkt zengett a hangját. S leül jóformán a levegőben, keresztbe rakja a lábát, de anélkül, bogy ráereszkedne súlyával a dézsa peremére, amelyikben a leánderfa áll. — Nem is tudom ... Biztos, gondolja, bogy nincs bőr a képeméit 1 ján van: foglalt, hétfő délben is? De nem mondja ki, csak befele somolyog. a nyelvét kicsit kidugja az ajka közt. — Vigyázzon, rossz a vasaló, felfele is melegít. Nekem már megsütötte a kezemet. — Pardon — teszi le a vasat. — Ha megengedi. ?. Kezet nyújt és bemutatkozik. Kicsit furcsa formájú, hosszú feje van, de határozottan jóképű. A lány csak a vezetéknevét mondja meg. Aztán felveszi a vasat, és elölről kezdi, amit a fiú elügyetlenkedett; mély, dupla gyűrődéseket vasalt bele az ingbe. De a mosás tűrhető. Erre szándékosan nem válaszol a leány. Ha ilyen bamba dolgokat mond, akkor nyugtalankodjon csak, hogy neki mi a véleménye: van bőr vagy nincs bőr... Bár van, jó lebarnult, kicsit fénylő bőr az arcán, és így közelről nézése is meleg, nemcsak okos. II OLNAP este tánc van az ifjúsági klubban, azért kellett az ing olyan hirtelen — kap újabb témába a fiú, de nyomban ráhökken, hogy ezt túl korán dobta be, és mintha ide tartozna, hozzáteszi: — Most magát mindig aktatáska nélkül látóira Nem jár be az irodába? — Lát? Honnan lát? — kérdi vissza a lány. — Hisz tudja, az állványról. Nem jár az irodába? — Sose jártam irodába. — Hát:., hol dolgozik? — Az egyetemre járok, az orvosira — mondja a lány. Nagyon a vasalásra muszáj figyelni, mert az inggomboknál tart és jól akarja csinálni, de mégis felnéz a csendre. A fiú mereven ül, meglepetten, a szája önfeledt kis karikába torzult, de az oh! mégse repül ki rajta. Végül megembereli magát: — Tessék hagyni, majd én tovább csín álom — ugrik fel. — Üljön csak vissza és káderezzen tovább — inti le a lány. Micsoda emeletes szamár egy ilyen csinos fiú, gondolja magában. — Vagy tudja mit? Most én kérdezem magát Jó? És hogy kiverje azt a butaságot a fiú fejéből, még rá is mosolyog. — Maga sportbolond, igaz? — Miért, az szégyen? — Nem — int a lány, és tovább munkálkodik. — Klassz dolog a labdát rúgni — rágyújt, az erkély fölött nagy ívben pöcköli el a gyufát. — Én a legjobb centerhalf vagyok a csapatban. Most bokatörés miatt valameddig még nem játszom. Majom, gondolja a lány; Minek ez? — Szabadjegyem van, ha akarom kettő. Ez az én programom, kedden délután és szombat este tánc a klubban, vasárnap meccs, délután mozi. Klassz, mi? — várakozón elhallgat A lány beharapja az ajkát, látszólag, mert ráhajlik és lenyomja a vasalót a nadrág-búgra. A fiú nem vesz észre semmit Beszél, beszél megállás nélküli Kényelemesen hátradűl a Dalnak, szeretné körülcsavarni szavakkal a jóképű diáklányt. aki az 5 nadrágját vasalja. Beszél, cigarettázik» leveri a hamut, beszél. — A főmérnök innen az építkezéstől a nagybácsim, az apám bátyja — meséli. — Tulajdonképpen ón náluk lakom otthora De habókos az öreg, és azt mondta, hogy amíg a munka tart, bírjam ki a munkásszálláson. És én most, tudja, valamiért nem is sajnálom, hogy itt lakom. Valamiért... A másik nagybátyám pedig, a tartományi erdészeti hivatalnál igazgató, a múlt évben ott voltam náluk, de tavasszal, elhatároztam, hogy Bukarestbe költözöm; Lehet, hogy visszanő e gyek, van időm dönteni. At tói függ. Ügy néz a lányra, mint aki nem csodálkozna, ha mindjárt lebeszélné. Jaj, csak ne menjen az ég szereimére! De a lány nem szól semmit, éppen befejezi a nadrágszárát Gondolni ezt gondolja: Vilá gos, nem elég, hogy felvág, még két vasat is tart a tűzbe, az ipse. összehajtja, át* adja a kész holmit, és röviden, de olyan hangon mondja a fiúnak, hogy az alig képes megköszönni mindent és megtalálni kifelé az utat: — Tessék. Nekem most dolgom van. A MIKOR meggyújtja e tüzet és feltezi az ebédet, mert az öregek mindjárt megjönnek a gyárból, még futólag ezt gondolja: Kár, jaj de kár, hogy olyan csinos.. i KÁLYHA Ebben a pillanatban füstfelhő jött be a fal egy kis résén a lakásba. — A szomszédban fűtenek, — hangzott a magyarázat, — de füstöl a kályhájuk. A házigazda örömteli hangon folytatta: — Ez se fog húsz év múlva előfordulni. Olvastam, hogy a jövőben nem lesz füst, mert az égési folyamat során .a füstből a kályhán belül újra szén, vagy fa lesz. Persze csak ott lehet szó ilyesmiről. ahol még nem vettek napbekapcsoló készüléket. Robbanás hallatszott. A fal megrepedt, két tégla kiesett és a fejemre zuhant.
