Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. november t. Választás Amerikában meglepetések nélkül A november 6-i amerikai „félidős” kongresszusi választások nem hoztak semmiféle meglepetést. A törvényhozás két házában — a képviselőházban és a szenátusban — a ko- rábhi erőviszonyok rögzítődtek, Kennedy elnök demokrata pártja legfeljebb egykét mandátummal erősítette meg helyzetét ellenfeleivel, a köztársaságiakkal szemben. A képviselőházban 259 demokratapárti politikus szerzett mandátumot, (pontosan ugyanennyi volt eddig is), a republikánusok pedig 176 helyhez jutottak,'2-vel kevesebbhez a réginél. Éppen ezzel a két hellyel lett kevesebb a törvényhozók száma, miután az 1960-as népszámlálás eredményei alapján 437-ről 435-re csökkentették a mandátumokat. A szenátusban a demokraták valamivel megszilárdították helyzetültet, s így kétharmados többségük árnyalatnyival erőteljesebb lett: most 68 szenátoruk van (korábban 64 volt), a köztársaságiaknak pedig 32) az eddigi 36-tal szemben). Az eredmények alapján a demokratapártnak biztosított az abszolút többsége a törvényhozás mindkét házában. A mostani törvényhozási választást éles csatározás előzte meg. A régi és igaz tételt nem árt minduntalan hangsúlyozni: az alapelvek tekintetében az amerikai politikai „váltógazdaság” két nagy pártja jóformán semmiben sem különbözik egymástól. Mind a demokraták, mind a köztársaságiak a nagytőkés monopóliumok érdekeit testesítik meg. Belső viszonylatban a kizsákmányolás lehetőségeinek változatlan fenntartása a céljuk, a nemzetközi politikában pedig az amerikai imperializmus törekvéseinek végrehajtása. Ha különbségeket keresünk, ezt legfeljebb abban találhatjuk meg. hogy a demokraták módszerei hajlékonyabbak, kevésbé durvák, a köztársaságiak pedig úgy viselkednék, ahogy annak idején hírhedt külügyminiszterüket, John Foster Dullest emlegették: elefánt a porcelánboltban. Olyan világban pedig, amelyben itt-ott mindig bukkannak fel szélesebb kiterjedéssel fenyegető helyi konfliktusok, nem mindegy, hogy melyik módszer érvényesül. Ezt a tételt bebizonyította a választás előtt eluralkodott, izzásig he- vült világhelyzet problémáinak kezelése. Kennedy elnök személyesen maga is ádáz ellensége a forradalmi Kubának, kétéves elnöksége alatt mindent megtett, hogy megfojtsa Castro rendszerét. Ennek ellenére minden bizonynyal nem nyúlt volna olyan szélsőséges eszközökhöz, amelyek a nukleáris világkatasztrófa kirobbanásával fenyegettek, ha köztársasági párti belpolitikai ellenfelei nem kényszerítik rá saját harc- módjukat. Mert a kubai kérdés az idei amerikai választási hadjárat kulcsproblémájává vált. A republikánusok a mérgezett nyilak özönét zúdították az elnökre: „gyengekezűség- gél”, „határozatlansággal” vádolták, szemére vetették, hogy tűri az amerikai féltekén a „kommunizmus térhódítását”. Eisenhower személyesen is csátasorba állt, hogy felszítsák a hisztéria- hangulatot, mérgezzék az átlagpolgár gondolkodását, belesulykolják Kuba fegyveres megtámadásának elkerülhetetlenségét. Azt remélték ettől, hogy alapvetően befolyásolhatják a választások légkörét, éppen a legdöntőbb pillanatban elhódíthatják a voksokat a demokratáktól. Kennedy kezdetben nem vette fel a kesztyűt. A támadás megindulásakor több sajtóértekezleten is reálisan nyilatkozott. Kifejtette, hogy Kuba nem fenyegeti az Egye sül Államok biztonságát, az ott állomásozó szovjet fegyverek kizárólag védelmi jellegűek. Később azonban maga is határozatlanná vált, elvesztette egyensúJyérzékét és alkalmazkodott az ellenfél meghatározta harcmodorhoz. A „gyengeség” vádjának ellensúlyozására élére állt az uszításnak, míg október 22- én meghozta végzetes döntését a Karib-tenger blokád alá vételéről. Ez volt az a pont azonban, amikor az amerikai átlagpolgár is megrémült a várható következményektől, hogy esetleg saját földjén háborús pusztulásokkal kell szembenéznie, s ez erőteljesen befolyásolta hangulatát. Kennedynek, ha a választásokat meg akarta nyerni, meg kell fordítania a széljárást, olyan lépést tennie, amely elhárítja a közvetlen háborús veszélyt. Végeredményben neki nem sokat kellett tennie, hiszen a szovjet diplomácia terelte az eseményeket a kibontakozás irányába, Hruscsov egymásután kínálta fel az alkalmakat a békés rendezésre. Ennek hatására a hirtelen jött veszély gyorsan el is hárult, Kennedynek csupán a megoldási javaslatok között kellett választania, S miután a nagyon elmérgesedett kubai viszályban felülkerekedett a józan belátás, a kölcsönös engedmények szelleme, a demokratapárt a tizenkettedik órában úgy léphetett választói elé, mint a katasztrófa elhárítója. Győzelmének egyik legfőbb oka éppen ebben kereshető, a szavazók többsége az új kongresszus megválasztásával a féktelenül agresszív, a legmeggon- dolatlanabb kalandokat is vállaló republikánus irányvonalat utasította ed. Ezt egyébként megerősíti az is, hogy Richard Nixon a kaliforniai kormányzóválasztáson megsemmisítő vereséget szenvedett. Nixon, aki Eisenhower alelnöke volt és a köztársaságiak ellenjelöltje Kennedyvel szemben az 1960-as elnökválasztásokon, Kaliforniát szánta arra. hogy előkészítse második elnökjelöltségét. Személyében valóban a legagresszívabb amerikai körök szándékai kapnak képviseletet. Külpolitikai elképzeléseiben egyenes folytatója Dulles örökségének. a háborús szakadék szélén táncolás politikájának. Ha sikerült volna elnyernie Kalifornia kormányzói tisztét, nagyobb súllyal indulhatott volna 1964-ben az elnökválasztásokon. Nixon azonban Kaliforniában csatát vesztett Brown-nal, a demokratapárti jelölttel szemben, s ezzel nemcsak a kormányzóságtól ke® búcsúznia, de — általános amerikai vélemény szerint — a politikai élettől is. Teljesen bukott embernek tekinthető. Aki felett eljárt az idő. Az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy Nixon kaliforniai bukását más tényezők is előmozdították. Kennedy tudta, hogy a republikánusokkal Kaliforniában kell megvívnia a döntő csatát, s ezért egyéb eszközöket is igénybe vett. Ez az állam az Egyesült Államok demokratapárti kormányzatának „dédelgetett gyermeke”, a fokozott katonai kiadások oroszlánrészét Kalifornia kapja, a legzsírosabb megrendelések ide jutnak. Az egész amerikai hadiköltségvetés 24,6 százaléka Kaliforniába ömlik, a fegyverkezési kutatások 41 százalékát az itteni vállalatokra bizzák. Brown nagymértékben ennek is köszönheti győzelmét Nixon felett. E tényből pedig logikusan levonható az a következtetés, hogy a kongresszus demokratapárti többsége egymagában még egyáltalán nem alkalmas az amerikai agresszív külpolitikai irányvonal megváltoztatására. Kennedy mostani választási győzelme megkönnyíti, hogy a kubai válság megoldása tovább haladjon az eddig megkezdett úton a hosszútávra szóló rendezés felé. de nyilvánvaló: a nemzetközi kérdések átfogóbb normalizálása közben még nagy akadályokat kell leküzdeni. Yárkonyi Tibor m —' A jugoszláv iparügyi minisztert meghívták Magyarországra Káprázatos díszszemle« színpompás felvonulás Moszkvában Belgrádi. (MTI) Danilo Kekics jugoszláv ipariigyi miniszter kedden fogadta Práth Károlyt, hazánk belgrádi nagykövetét. A magyar nagykövet átadta Danilo Keiki esnek Csergő János kohó- és gépipari miniszter meghívását, hogy látogasson -el Magyarországra ipari és műszaki együttműködésről folytatandó tárgyalások céljából. A jugoszláv iparügyi miniszter a meghívást elfogadta. Moszkva, (MTI) Derűs, napfénye» őszi napra ébredt szerdán az ünneplő Moszkva. A novemberben oly ritka verőfényes napon tízezrek táncoltak az utcákon, tereken és gyülekezőhelyeken. Katonás rendben várták a díszszemle kezdetét a Vörös téren és a tér közelében felsorakozott alakulatok. Moszkvai idő szerint 10 óra előtt néhány perccel tapsvihar fogadta a Lenin- mauzoleum mellvédjén megjelenő Hruscsovot, Brezsnye- vet. Tizet ütött a Kreml toronyórája, a Szpasszkij-torony kapujánál megjeleni Rogyjon Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter acéiszürke, nyitott ZIL—111 gépkocsija. Krilov marsall a moszkvai katonai körzel parancsnoka jelentést tett a miniszternek, majd Malinovszkij sorra köszöntötte a felsorakozott csapattesteket. Ezután Malinovszkij marsall gépkocsija Glinka „Dicsőség” indulójának hangjai mellett visszatért a Vörös térre, majd a honvédelmi miniszter beszédet mondott a Lenin mauzóleum mellvédjéről. A marsall befejező szavai után az ágyúk össztüze és a szovjet himnusz hangjai töltötték be a teret. Ezután a hagyományok szerint a katonai zeneiskola kisdobosai kezdték meg a díszmenetet. Kurocskán hadseregtábornok, a Téli Palota ostromának- egykori résztvevője, a Szovjetunió hőse vezette a Frunze Katonai Akadémia díszmenetét Ez az akadémia a kubai Július 26 induló hangjaira menetelt. A vegyi-, a légi-, és a repülő- mérnöki akadémiák díszalakulatai vonultak el a tribünök előtt. A Zsukovszkij nevét viselő repiilőmémöki akadémia díszalakulatát különösen nagy taps fogadta, hiszen ezen a főiskolán tanul Gagarin és Tyitov is. A mauzóleum talapzatán álló űrhajósok tisztelegve, integetve üdvözölték felvonuló évfolyamtársaikat. Nagy taps fogadta a hadi- tengerészek fegyelmezett oszlopát, a hátárőröket, a belső karhatalom Dzerzsinszkij- alakulatát. Különös élénkséget kelt a Szuvorov és Mahimov tiszti iskolák növendékeinek színpompás csoportja, amelyben 12 évestől 18 esztendősig minden korosztály képviselve van. Az ezertagú nagyzenekar elhagyta a tér közepét, hogy átengedje helyét a. gépesített lövészalakulatoknak. A Történelmi Múzeum vöröstéglás épülete felől kettős oszlopban tűnnek fel a Tamánd gárdahadosztály és a Kali- nydn gépesített lövészhadosztály sok harcban megedzett, sok érdemrenddel kitüntetett csapatai. Őket az ejtőernyősök követik, majd fülsiketítő De Gaulle hadat tizeit az ellenzéknek — egy párt-remis zeien alapuló egyeduralomra tör Párizs (MTI) De Gaull* szerda esti újabb tel víz'ég beszéde meglepetést jelentett azok számára, akik úgy vélték, hogy a- köztársasági elnök tudomásul veszi az október 28-i népszavazás eredményében rejlő figyelmeztetést. Ez volt ugyanis az első népszavazás, amelynél a választópolgárok nagyobb része nem-mel szavazott. vagy távolmaradt az urnáktól az „igen”-sza- vazatok száma ötmillióval volt kevesebb, mint 1958- ban. De Gaulle hatalomraj utása- kor. A tábornok mindebből nem azt a tanulságot vonta le. hogy népszerűsége csökkent és hogy diktatórikus törekvései növekvő ellenállásba ütköznek. Szerdai beszédében a népszavazás eredményét fölényes győzelemként, személyi uralmának megerősítéseként könyvelte el; A nemzet vezetőjének pózába helyezkedve nyíltan hadat üzent a politikai pártoknak. De Gaulle most nyíltan leszállt a választási arénába. Felszólította a választókat: tagadják meg a „régi pártokat” és csak olyan jelöltekre szavazzanak, kik október 28- án mellette foglaltak állást. Ezek zömükben a degaulleis- ta pártnak nevezett UNR tagjai, és néhány polgári politikus, akik most a parlamenti választások előtt „az ötödik köztársaság híveinek” cégére alatt szövetségbe tömörültek. De Gaulle — amint ez szerdai beszédéből nyilvánvaló — ebben a csoportosulásban látja az egyeduralmát alátámasztó egypárt rendszer alapját. A nemzet- gyűlésnek nem szánt több szerepet, mint hogy ,.a nemzet vezetőjének” döntéseit tudomásul vegye. A köztársaság elnökének nyilt beavatkozása a választási harcba, heves visszhangot váltott ki Franciaországban; — Az egypárt-rendszer hívei újjonganak, a demokraták megdöbbenéssel látják: miként nyílik meg az ajtó a fasizmus előtt — írja a Combat. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese kijelentette: a helyzet rendkívül veszélyes. Meg kell akadályozni, hogy Franciaország, a tényleges diktatúra és a kalandorpolitika útjára sodródjék. A munkásosztály és a demokratikus erők egysége soha sem volt annyira szükségszerű, mint most — mondotta. A Szocialista Párt vezetősége is a demokratikus erők összefogását sürgeti ,.a vezér egypárt-rendszere ellen”; A Radikális Párt, a Függetlenek és Parasztok Pártjának vezetői is élesen elítélték a köztársasági elnök egyeduralmi törekvéseit. De Gaulle beszéde tovább feszítette a húrt. A hetek óta húzódó francia belpolitikai válság elmélyült. Tíz nappal a parlamenti választások előtt rendkívül kiéleződött a harc De Gaulle és ellenzéke között. (MTI) Viharos ülés a bonni parlamentben Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Feszült légkörben hangzottak el szerdán délelőtt a bonni parlamentben azok az interpellációk, amelyeket a szociáldemokrata képviselők intéztek a kormányhoz a Spiegel-ügy gyanús mellék- körülményeivel kapcsolatban. Általános feltűnést keltett, hogy Stammberger igazságügyminiszter nem jelent meg az ülésen, hanem Höcherl belügyminiszter (aki Strauss pártjának tagja) válaszolt az igazságügyminiszterhez intézett kérdésekre is. Az interpellációk után Starke pénzügyminiszter beterjesztette az 1963. évi költségvetést, s a pénzügyminiszteri expozé után ismét heves vita robbant ki a Spiegel- ügyben. Viharos jelenetekre került sor, amikor Adenauer kancellár lényegében azzal vádolta a szociáldemokrata képviselőket, hogy a „hazaárulást” pártfogolják. Adenauer úgy beszélt, mintha a bíróság máris ítéletet hozott volna az ügyben, és azt hangoztatta, a fő dolog az, hogy leleplezték a hazaárulást és letartóztatták Ahlerst. Adenauer ezután azért támadta a szociáldemokrata vezetőket, mert „lényegtelen mellékkörümények” feszege- tésével nagy kárt okoznak az NSZK tekintélyének; A kancellár kijelentette, különösen most. amerikai útjának előestéjén nagy gondot okoz számára az, hogy a külföldi sajtó máris úgy ír a Spiegel- ügyről, hogy Nyugat-Német- országban Gestapo-módszere- ket alkalmaznak; Adenauer kijelentéseit a szociáldemokraták „fuj”-ki- áltásokkal fogadták. Rendkívül heves vita alakult ki, amelynek során a kereszténydemokrata képviselők azt kiáltották a szociáldemokraták felé, hogy „Spiegel- párt”, a szociáldemokraták pedig visszakiáltották: „fasiszták”; Fritz Erler, a szociáldemokraták nevében válaszolva szemére vetette a kancellárnak. hogy a kancellár és általában a kormány mostani felelőtlen magatartása a nyugati szövetségesek körében még jobban megerősíti a kételyeket atekintetben, vajon Nyugat-Németország- ban „elég szilárd lábakon állnak-e a jogállam alapelvei”. (MTI) zajjal a páncélosok és tüzérek. A nyugati tudósítók és diplomaták körében élénk mozgolódás támad. működésbe lépnek a fényképezőgépek és filmfelvevők, amikor megjelennek a rakéták. A hosszúkás, hegyes, szivaralakú légvédelmi rakéták, amelyek Powers U—2 -es gépét egyetlen találattal megsemmisítették, a legkülönbözőbb távolságú önjáró rakétagépezetek után feltűnik a szovjet hadsereg legfontosabb fegyverneme, a hadászati rakétacsapatok néhány óriás-rakétája. Ilyen rakétákkal lőtték fel a szputnyíkokat, a lunyiko- kat, a Vosztok-űrhajókat, ilyen rakéta vitte pályájára a Ma« felé száguldó önműködő bolygóközi állomást. Ilyen rakéták találták el tévedhetetlen pontossággal a Csendes-óceán 12 ezer kilométer távolságra fekvő kijelölt térségét. A nyugati sajtóban T—2-nek nevezett óriási rakéták lassan, méltóságteljesen vonulnak el a mauzóleum előtt Ezután a kubai forradalom indulójával lép el a téren az ezertagú összevont katona zenekar, s ezzel befejeződik a nagyszabású díszszemle. A kialakult hagyományoknak megfelelően a sportolók nyitják meg a moszkvai dolgozóik nagyszabású felvonulását. Zászlós autók hozzák a feliratokat: „1917! — minden hatalmat a szovjeteknek!” Elhaladnak a téren a szövetséges köztársaságok zászlait vivő motorkerékpárosok, majd megjelenik az SZKP huszonkettedik kongresszusán elfogadott pártprogram jelszavait hirdető hat tábla: béke, munka, szabadság, egyenlőség, testvériség, boldogság. Ezt a hat szót kiáltja egyszerre hétezer fiatal a tribün felé. A sportolók lassan betöltik az egész teret. Felhangzik Jevtusenko egyik népszerű dala és megkezdődik a sportolók bemutatója. A tornászok rúd- és csillagmutatványaikkal aratnak nagy tapsot, majd a Szovjet Honvédelmi Sportszövetség tagjai a Történelmi Múzeum felől „felbocsátják” a Vosztok- űrhajók mását. A Vosztok-rakétákbó] a tribün előtt váratlanul úttörök bújnak elő és piros nyakkendős kisgyermekek virággal kezükben a mauzóleum mellvédjére futnak a párt- és kormány vezetőihez. Hruscsov és az elnökség többi tagja meghatottan veszi át a virágot, megöleli és megcsókolja a kicsinyeket. Üj egyenruhájukban, új jelvényeikkel tűnnek fel a téren a népi rendfenntartó alakulatok, komszomolista tagjai, majd a Moszkvai hajnal kezdetű dal hangjai mellett ók is elvonulnak a tribünök előtt. Moszkva város zászlaját, a kerületek transzparenseit hozzák ezután az üzemek legjobb dolgozói. Vége-hosz- sza nincs a hullámzó, éneklő, táncoló, virágcsokrokkal és zászlókkal integető tömegnek. Rengeteg a Lenin- kép, gyakran feltűnnek az űrhajósok portréi. Sok jelszó a szocialista országokat élteti. Gyakran látható Dobi István és Kádár János arcképe a háromszínű magyar zászló kíséretében. A legtöbb üzem dolgozói saját zenekarukkal jönnek. Termelési grafikonjaik és nagyméretű, csillogó számjegyeik az üzem sikereiről adnak hírt. Elsöprő lelkesedéssel töltik be a nagy teret a Lu- mumba-egyetem afrikai, latin-amerikai, ázsiai diákjai; sok száz kubai egyetemista s a tribünökről megannyi hang kiáltja feléljük: „Viva Cuba!” A színpompás felvonulás több mint három óráig. tartott. (MTI)
