Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

WfíAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK megyei WéfUa/% A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA m évfolyam, 260. szám. Ara 50 fillér 1962. november fc, kedd. MA t Az emberség és megbecsülés mindenkinek kijár A VASÁRNAP SPORTJÁRÓL EGY ÁLSZENT FRANCIA SZOLNOKON EGYESÍTÉS ELŐTT ÖSSZEÜLT r r AZ ORSZÁGGYŰLÉS Hétfőn délelőtt összeült az ország- gyűlés. Az ülést Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. üdvözölte a képviselőket, majd javaslatot tett a tárgysorozatra. Az országgyűlés a követ­kező napirendi pontokat vitatta meg: 1. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartábap 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybe ikta­tása. 2. A villamosenergia fejlődése, átvétele és elosztása. 3. A tanácstagok választásával össze­függő kérdések. 4. Dr. Szénás! Géza legfőbb ügyész beszámolója. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke; Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke; Ap­ró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő. Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán. Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagjai, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Fri­gyes, Ilku Pál, Kisházi Ödön, Kovács Imre. Losonczj Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc. Nyers Rezső. Papp János, Péter János, Tausz János, dr. Trauttmann Rezső miniszterek, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal el­nöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Fekete Miklós országgyűlési kép­viselő lemondott mandátu­máról, s a Bács-Kiskun me­gyei választókerületben így megüresedett képviselői helyre Csík Antal pótképvi­selőt hívta be. Az országgyű­lés ezután jóváhagyólag tu­domásul vette az Elnöki Ta­nácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését, majd Rónai Sándor javasla­tára elfogadta az ülésszak napirendjét. Az országgyűlés ezután megkezdte a tárgysorozat megvitatását, Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke, az első napirendi pont előadója emelkedett szólásra. Kiss Károly elvtárs beszéde — Megtisztelő feladatnak tartom — mondotta. — hogy a külügyi bizottság nevében az országgyűlés elé terjeszt­hetem törvénybeiktatás cél­jából a Magyar Népköztársa­ság és az Indonéz Köztársa­ság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek ratifikációs okmá­nyait a napokban cseréltük ki. Az indonéz—magyar barát­ság szilárd alapját képezi, hogy a nemzetközi politika alapvető kérdéseiben azono­sak nézeteink, — Kapcsolataink a baráti Indonéziával , örvendetesen fejlődtek az utóbbi időben és együttműködésünk kiter­jed a politikai, gazdasági és kulturális élet számos terü­letére. Kormányunk és né­pünk együtt érzett és támo­gatást adott az indonéz nép­nek és kormánynak abban az igazságos harcban, amelyet Nyugat-Irián felszabadításá­ért folytatott. — Gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szintén egyezmények szabályozzák, amelyek fontos kiegészítései a barátsági szerződésnek. Kormányunk nagy gondot fordít az országaink közötti egyezmények következetes végrehajtására. — A magyar nép őszinte, baráti érzelmeket táplál a szabadságszerető indonéz nép és vezetői iránt. — E gondolatok jegyében kérem á tisztelt országgyű­lést, emelje törvényre a ma­gyar—indonéz 1 barátságii és együttműködési szerződést. Ezután Péter János küi- ügymdnisrtar szólalt fel • matosítók uralma alól 'újon­nan felszabadult ország. Ezek képviselőd felejthetetlen ke­serű és megalázó emlékeket hordoznak magukban a gyar­matosítók uralmának idejé­ből.' Az ENSZ új tagállamai szenvedélyes és ellenállhatat­lan harcot vívnak a gyar­matosítás utolsó maradvá­nyai ellen is. Az ENSZ köz­gyűlésén az új tagállamok leleplező támadásaira ké­szülhetnek azok s a gyar­matosítók, akik még tartják volt gyarmatbirodalmuk egy, s más maradványait, és akik gyarmati uralmukat ilyen, vagy olyan hamis név­re keresztelték át. — A barátsági és együtt­működési szerződés aláírása óta kapcsolataink tovább bő­vültek, mind egymáshoz való viszonyunkban, gazdasági és kulturális együttműködé­sünkben,. mind pedig nem­zetközi vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében is. A Magyar Népköz- társaság és az Indonéz Köz­társaság delegációi a nemzet­közi szervezetekben a leg­fontosabb nemzetközi kérdi, sekben együtt foglalnak ál­lást. itt az országgyűlés előtt is ki szeretném fejezni kö- szönetünket kormányunk é3 népünk nevében Indonézia kormányának azért, hogy a hidegháború élesebb idősza­kaiban is Indanéma delegá­ciói bátran álltak ki a nem­zetközi fórumokon a magyar delegációk mellett. Az úgy­nevezett magyar kérdésben is — annak hidegháborús jellegét leleplezve és megbé­lyegezve — mellettünk fog­laltak állást. — Ennék a barátsági és együttműködési szerződésnek a neve és tartalma egyaránt kifejezi, hogy a békés egy­más mellett élés politikája nemcsak a különböző rend­szerű országok békében való egymásmelleit létezését kö­veteli, hanem ennél sokkal többet: alkotó együttműkö­dést a gazdasági és a kultu­rális, sőt a politikai élet ^te­rületein is. .A békés együtt­működést nemcsak olyan or­szágok között lehet gyümöl­csözően megteremteni, mint a Magyar Népköztársaság és Indonézia, ahol a barátság előfeltételei különösen ked­vezőek, hanem olyan orszá­gok között is megteremthe­tők az együttműködés felté­telei, amelyeknek viszonyá­ban sok a kölcsönös ellent­mondás. Amikor Hruscsov elvtárs a Kubai Köztársaság ellen tervezett invázióval és háborús veszéllyel szemben megtette javaslatait a békés tárgyalásokra, úgy jellemez­te a békés egymásmelleit élés lenini elvét, hogy győz­teseknek és veszteseknek egy­aránt javára szolgál, az a verseny, amely a különböző rendszerű országok között ki­alakulhat. — A, Magyar Népköztársa­ság külpolitikai alapelveit jól tükrözi ez a szerződés- A Magyar Szocialista Munkás­párt kongresszusi irányelvei nemzetközi kapcsolatainkról ezeket mondják: „a magyar nép külpolitikáját a békés egymásmeUett élés élve ve­zérli. Még bensőségesebb vi­szonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolataink barátiak, ba­rátivá akarjuk , fejleszteni azokkal az országokkal, ame­lyekkel kapcsolatunk normá­lis és korrekt, amelyekkel pedig még • nem kielégítő, vagy rossz a viszonyunk, normális kapcsolatokra tö­rekszünk”. — A barátság további erő­sítésének, a kapcsolatok to­vábbi bővítésének vágyával küldjük üdvözletünket az indonéz népnek és kormá­nyának. örömmel tolt el bennünket fejlődésük és nemzetközi sikerük egyaránt. Kívánjuk, hogy Nyugat- Irián részvétele Indonézia népeinek életében segítse po­litikai, társadalmi és gazda­sági fejlődésüket, növelje In­donézia szerepét a nemzetkö­zi problémák békés megol­dásában, a gyarmatosítás ma­radványainak felszámolásá­ban. A magyar nép és kor­mánya hű barátságáról biz­tosítja Indonézia népét és kormányát — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között kötött barátsági és együttmű­ködési szerződésről szóló tör­vényjavaslatot elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek el­fogadásra ajánlom. (Taps.). Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és az Indo­néz Köztársaság között Dja- kartában, 1961. augusztus 23- án aláírt barátsági és együtt­működési szerződé® törvény­beiktatásáról szóló törvény­javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Feladataink valóraváltásának alapvető feltétele a villamosenergia megfelelő biztosítása Czottner Sándor beszéde Alkotó együttműködés a gazdasági, kulturális és a politikai életben Péter János külügyminiszter beszéde — Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Ne­vezetes államközi szerződést iktatunk ma törvénybe. Ez az első barátsági és együtt­működési szerződés, amely a Magyar Népköztársaságot egy nem szocialista országgal köti össze. Első, de bizonyára nem utolsó. Amilyen mérték­ben erősödik a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése, olyan mértékben növekszik majd a különböző rendszerű orszá­gok együttműködésének alap­elveit és kereteit meghatá­rozó szerződések száma. — A magyar—indonéz ba­rátsági szerződés nemcsak a Magyar Népköztársaság nem­zetközi kapcsolataiban jelent kiemelkedő eseményt, hanem jelentős esemény általában is a különböző rendszerű or­szágok együttműködésének fejlődésében. A volt gyarma­tokat nem múltbeli gyar­mati sorsuk, hanem jelenlegi és jövendő nemzetközi sze­repük tükrében kell szem­lélnünk. Indonéziára nekünk ma nem ügy kell tekinte­nünk, mint Hollandia egy­kori gyarmatára, hanem mint a földkerekség egyik legna­gyobb országára. Indonézia, arányait tekintve, á földke­rekség ötödik országa. — Indonézia a gyarmato­sítás maradványai ellen ví­vott harcában megmutatta, hogy mintegy százmilliós la­kosságával, barátainak és szövetségeseinek támogatá­sával volt gyarmatosítóit és azok szövetségeseit tárgyaló­asztalhoz tudja ültetni. Hol­landia képviselői október 1- ével elhagyták Nyugat-Iriánt, átadták helyűiket az Egye­sült Nemzetek Szervezete képviselőinek, s 1963 május elsején, a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy ünnepén — amely Indonéziában sa­játságosán nagy népi ünnep — veszi át Indonézia Nyu- gat-Irián közigazgatását. Az egész nemzetközi élet szempontjából tanulságos az a szívós harc, amelyet Indo­nézia folytatott Nyugat-Irián felszabadításáért. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetében majdnem egy évtizeden át évről évre, kérte Indonézia Nyugat-Irián kérdésének tár­gyalások útján való megol­dását. Egészen mostan ig eredménytelenül. A nemzet­közi helyzetben az erőviszo­nyoknak, az ENSZ-ben a tagállamok összetételének vagy mértékben meg kellett változnia ahhoz, hogy Indo­nézia és Nyugat-Irián elér­hette célját. Az ENSZ köz­gyűlésén a holland hivata­los szóvivő azzal magyarázta a gyarmatosítók kivonulását Nyugat-Iriánból, hogy Hol­landia katonai szövetségesei nem adták meg a szükséges katonai segítséget Indonézia ellen. Az Egyesült Államok propaganda szervei, azzal magyarázták szövetségesük cserben hagyását: az Egye­sült Államok bizonyítani akarta Indonéziának, hogy nemcsak a szocialista orszá­gokban találhat barátokra. — Indonézia nagy sikeré­nek, Nyugat-Irián felszaba­dulásának világosak a ma­gyarázatai. Sukamo elnök felhívására az indonéz nép kész volt arra, hogy a fegy­verrel betolakodókat fegyver­rel verje ki. A Szovjetunió­nak, a szocialista tábornak a békés egymás mellett élés­re irányuló politikája, a fel­szabadult népák életét min­den támadás ellen védő ha­talmas katonai ereje biztos védelmet nyújtott Indonézia és Nyugat-Irián népe igaz harcához, — Az ENSZ 110 tagállama közül majdnem 60 a gyar­Ezután következett a vil­lamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztáséról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. Czottner Sándor nehéz­ipari miniszter emelkedett szólásra. Bevezetőben megállapítot­ta, hogy népköztársaságunk előtt álló rendkívül nagy fel­adatok megoldásának egyik alapvető feltétele a villamos- energdaellátás megfelelő biz­tosítása. Hazánk összes ener­giaigényének csaknem ne­gyedrészét ma már villamos­energiából fedezik, s általá­nos elv, hogy a villamos- er.ergi aelláiásban mindenki egyformán részesedhessék — hiszen a villamosítás az élet- színvonal emelésének, á kul­túra terjedésének egyik na­gyon fontos eszköze. — Az ország gazdasági fej­lődése mind több villamos­energiát igényel — folytatta a miniszter .— A felhaszná­lás mértékének növekedésére jellemző, hogy 1960-ban *5,5 százalékkal több villamos- energiára volt szükségünk, mint 1955-ben; s ez alatt az öt év alatt az ipar fogyasz­tása 43,3 százalékkal, a me­zőgazdaságé 177,7 százalék­kal, a háztartásoké pedig 92,5 százalékkal emelkedett. A villamosenergiafogyasztás egy főre jutó hányada szin­tén hű képet rajzol a fejlő­désről, az igények növekedé­séről. 1938-ban hazánkban az egy főre jutó villamosenergia 142,7 kilowattóra volt. Ez a szám 1961-re 802 kilowatt­órára — tehát napjainkig csaknem hatszorosára — emelkedett. A növekedés nemcsak azért jelentős, mert kifejezi a szocialista gazda­ság erőteljes fejlődését, ha­nem azért is, mert azt mu­tatja, hogy 1961-ben az egy főre jutó vülamosenergia- felhasználásban már megha­ladtuk a világátlagot. A vi­lágátlag ugyanis l&61-ben 770 kilowattóra volt. 1950 óta 11 erőművet épí­tettünk, s a most épülő száz­halombattai erőmű egyedül is több villamosenergiát szol­gáltat majd, mint a felszaba­dulás előtti Magyarország va­lamennyi erőműve. Ma már ötszörannyi villamosenergiát tudunk az országnak adni, mint amennyi 1938-ban a fo­gyasztás volt. A fejlődés to­vábbra is töretlen lesz, s például a második ötéves terv időszakában, 1965 -ig erőműveink teljesítőképessége 1960-hoz viszonyítva 700 me­gawattal emelkedik — az im­port megfelelő fokozása mel­lett. — A kapitalista vállalko­zóktól átvett villamoshálóza­tot az elmúlt másfél évtized­ben szinte teljesen , Id kel­lett cserélni, korszerű és biztonságos nagyfeszültségű vezeték- és kisfeszültségű el­osztóhálózatot kellett létre­hozni. Jellemző adatként említhetem, hogy az ország jelenlegi villamosenergia- vezeték-hálózatának hossza mintegy hetvenezer kilomé­ter. Ez a vezetékhálózat 1963. július 1-ig — tehát éppen e törvényjavaslat hatálybalépé­sének napjáig — Magyaror­szág minden közigazgatási egységéhez kiépül. További feladat a községeken belüli villamosítás és a mezőgazda­ság fokozottabb villamosítá­sa. — A falvak villamosítását lényegében befejeztük. Ezzel kapcsolatban érdemes meg­jegyezni, hogy a felszabadu­lást megelőzően 57 év alatt évenként átlagosan 22 falu villamosítására került sor, ezzel szemben 1945 után évenként átlagosan 107 falu­ban gyulladt ki a villanyfény. Ez^ a tény. meggyőzően bizo­nyítja, hogy a villamosítás­nál nemcsak az ipar fejlő­désének érdekeit vettük fi­gyelembe, hanem a mezőgaz­daság és a lakosság területi elhelyezkedésével is számot vetettünk. Ma már a rádió, a televízió, a mosógép és ,a műszaki fejlődés sok más vívmánya a legtávolabbi fal­vakban is jóformán ugyan­olyan keresett, mint a nagy­városokban. vagy akár Buda­pesten. Érthető tehát, hogy nagy feladatot ró népgazda­ságunkra a háztartások gyors ütemben növekvő villamos- energia-igényének kielégíté­se. A húszéves távlati terv előirányzatai szerint 1980-ra az egy háztartásra jutó vil- lamosenergia-fogyasztás a je­lenleginek nyolcszorosára nő; a mezőgazdaság villamos- energia-f elhasználása pedig ez alatt az idő alatt több mint tízszeresére emelkedik. — A nagyarányú fejlesz­téssel egyidejűleg azonban olyan problémák is felme­rülnek amelyeket államunk jogrendszerével összhangban, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom