Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 1962. október 18. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A Szovjetunió sikeres rakétakísérletet hajtott • végre Moszkva, (TASZSZ) A Szovjetunióból kozmikus repülőtestek újfajtájú többlépcsős hordozórakétájának több példányát lőtték ki sikeresen a Csendes-óceán középső részébe. A rakéták több mint 12 000 kilométer utat tettek meg. A repülés a kitűzött programnak megfelelően zajlott le. Az eseményről a TASZSZ a következő jelentést adta ki: „Október 16-án és 17-én a Szovjetunióban sikeresen lőtték ki a több mint 12 000 kilométer távolságra a Csendes-óceán középső részébe kozmikus repülőtestek újfajta többlépcsős hordozó- rakétájának több példányát. A rakéták a kitűzött programnak megfelelően tették meg útjukat és valamennyi lépcső ennek megfelelően működött. A hordozórakéták utolsó előtti lépcsőinek makettjei az óceán vízfelületét a kijelölt célpont közvetlen közelében érték el. (MTI) Három hónap étlen-szomjan New York (TASZSZ). Mintegy három hónappal ezelőtt a Csendes-óceánon nyomtalanul eltűnt egy kis motor- naszád amely fedélzetén 17 tengerésszel a Tonga-szigetekröl az Uj-zélandi Auckland-be tartott. Kedden váratlan fordulat történt. A UPI hírügynökségnek a Fidzsi szigeteken tartózkodó tudósítója jelentette, hogy a hajó legénységének nagyobb része három hónapos nélkülözés után megkerült. Mint most kiderült, a hajó a Fidzsi-szigetek körzetében levő Minerva korallzátonyra futott és elsüllyedt. Három tengerész életét vesztette. A 14 életben maradt tenegrész egy korábban szintén zátonyra futott japán halászhajó roncsai között keresett menedéket. Csupán pu- hatestü állatokkal és kisebb halakkal táplálkoztak, élvezhető ivóvizük nem volt. — A kiállott nélkülözések következtében — üjabb négy matróz halt meg. A tengerészek ekkor kétségbeesett lépésre szánták el magukat. Tutajt ácsoltak és egyik vállalkozó szellemű társukat elindították, hogy segítséget hozzon számukra. — A vállalkozónak azonban nyoma veszett. Ekkor egy másik tutajon két újabb tengerész indult útnak. Kilenc nap elteltével sikerült a Fidzsi- szigetek lakott részére eljutniok és segítséget hozni még életben levő társaiknak. (MTI). Megnyerjük a kormányokat, elveszítjük a népeket Hová lett Százmilli- , írd dollár SZŰZ' nem kis öszmi///ár <í szeg. nagyobb, . .., , mint például dollar.' Nyugat-Németország vagy Anglia egy évi egész termelésének értéke.. 1962-ig az Amerikai Egyesült Államok kormánya körülbelül ennyi kölcsönt vagy segélyt nyújtott a külföldi országoknak a második világháború óta. Mivel az Egyesült Államokban széles politikai körökben évek óta jelentős ellenállás mutatkozik a segélyek további növelésével kapcsolatban kongresszus vizsgáló bizottságot küldött ki annak megállapítására hogy mi történt az adófizetők pénzéből folyósított 100 milliárd dollárral, hogyan mozdította elő ennek elköltése az amerikai külpolitika céljainak megvalósulását; A vizsgáló bizottság jelentése amellett, hogy bizonyos országokban bizonyos eredményekről is beszámol, még amerikai méretekben is hihetetlen méretű csalásokról, visszaélésekről rántotta le a leplet. Kiderült, hogy az amerikai segélyszervezet a tőkés világ 60 különböző országában működött és csupán Washingtonban több mint 500 irodája volt, de egyetlen olyan ember sem akadt, aki a külföldi irodákat vagy a washingtoni „vízfejet” ismerte volna, teljes egészében át tudta volna tekinteni. E szervek tevékenységét igen jól jellemezte az elfogultsággal egyáltalán nem vádolható Spruille Braden volt amerikai nagykövet és külügyminiszterhelyettes. aki a következőket mondotta el a képviselőház vizsgáló bizottsága előtt: „kötetekre rúgna annak leírása milyen problémákat okozott segélypolitikánk. .. amelynek gyakorlati megvalósítása ellentmond vallásunknak, "alkotmányunk, nak, világméretekben erősíti a kommunizmust s nemcsak a segélyben részesülőket, saját állampolgárainkat is demokratizálja”, A jordániai vizsgáló ’ bizottság kudarc- anyagában sorozat szereplő példák közül egyik legjellemzőbb az amerikai segélyek jordániai felhasználására. A dokumentum részletesen leírja azokat a létesítményeket amelyeket Jordániában amerikai segélyből finanszíroztak; Ezek közül egyik a helyi közvélemény előtt leginkább visszatetszést keltő az a 2,1 méter mély és 1 méter széles magas fallal védett betonárok, • amelyet csaknem 50 km hosszan építettek meg a sivatagban azzal a céllal, hogy összegyűjt- sék az esővizet s legyen miből itatni száraz időben a nyájakat. A tervet óriási propagandahadjárat előzte meg, a sajtóban példaként hozták fel az amerikaiak nagylelkűségére és leleményességére. amellyel megoldják a sivatag évezredes problémáját; A gyakorlatban azonban némi komplikáció mutatkozott. Az árok megépítése után derült ki. hogy az adott területen gyakorlatilag sohasem esik az eső, s nincs mit összegyűjteni. Azok a karavánok, amelyek át akarnak kelni a területen, kénytelenek 30—40 kilométert kerülni. Ma a jordániai- ak az amerikaiak butaságának elsődleges példájaként tekintik a létesítményt. Az eltűnt Az Epesült , Államok csakSZÓZ- nem 500 milmilliók ^ d^látí adott segélyek formájában az utóbbi években Iránnak. Ez az összeg óriási méretű korrupció forrósa lett. * Néhány kivonat a vizsgáló bizottság jelentéséből: „segéíyt gyengén, gondtalanul és bután adminisztrálták... Lehetetlen megmondani pontosan, hogy mi történt ezekkel az összegekkel... Ügy látszik, hogy jelentős részük valahol fölszívódott... A gazdaság fejlesztését szolgáló létesítményeknél oly mértékben virágzott a korrupció, hogy eddig küzülük egyetlen egyet sem sikerült befejezni. Egy hatalmas vállalkozáshoz, amely a Karad ir-foly ón épülő duzzasztó nevét viselte, gyakorlatilag annak ellenére, hogy óriási összegeket számoltak el ilyen címen, hozzá sem fogtak, sőt még csak szerződést sem kötöttek az építkezésre... Az amerikai segély a rossz helyzetet még jobban rontotta... Százmillió doháraink gyakorlatilag semmit sem adtak az iráni nép' nek, csak a gazdagokat gyarapították és szélesítették a szakadékot a nagyon gazdagok és a hihetetlenül szegények között... Nem jobb a helyzet La- tin-Amerikábam sem. Egyik illusztráció erre Sam Coon amerikai tisztviselő esete, aki becsületes ember kívánt maradni és szembefordult a korrupcióval. Sam Coon Peruban volt az amerikai segélymisszió helyettes igazga tója egészen addig, míg el nem határozta, hogy felhívja a tapasztalt súlyos visszaélésekre a Washingtoni központ figyelmét. Az egyik probléma, amire, úgy gondolta, fel kell hívni a figyelmet az volt, hogy egy 10 millió dollár értékű amerikai gabonaadomány, miután megérkezett Peruba, nyomtalanul eltűnt, s máig sem került elő. A másik, hogy igen költséges utakat építenek, amelyek teljesen lakatlan területek felé vezetnek és sem gazdasági, sem stratégiai célokat nem szolgálnak, csupán néhány nagyvállalkozót gazdagítanak. Arról is szólt, hogy számos amerikai mérnököt és technikust alkalmaznak, akik hónapokon vagy éveken keresztül a szó szoros értelmében semmit sepi csinálnak, csak a magas fizetést húzzák. Felhívta Washington figyelmét arra is, hogy mindez rossz hatással van a perui népre. A központtól elutasító választ kapott, sőt végül olyan körülményeket teremtettek körülötte, amelyek miatt le kellett mondania állásáról. M eo. A vizsgáló 5 .... bizottság je- nyer/UK lentése értheti korma- tő mód°n igen nagy vissz- ny okát hangot keltett az Egyesült Államokban. Még a közismerten reakciós U. S. News World Report című amerikai hetilap is kénytelen volt élesen állást foglalni a történtekkel szemben. Thomas S. Loeber amerikai burzsoá közgazdász pedig ennek alapján írt munkájában (a külföldi segély — tragikus kísérletünk) megkísérli komolyan elemezni az amerikai segélyek „katasztrofális” kudarcsorozatának okait. Elmondja : a segélyprogramok kudarcainak nem csupán az az oka, hogy azon az amerikaiak, kik ennek lebonyolításában tevékenykednek, tehetetlenek vagy korruptak. Az egyik alapvető ok véleménye szerint az, hogy az amerikai kormány külpolitikájában olyan kormányokat támogat amelyek népei szemben állnak azokkal, mert e kormányok nem fejezik ki a népek szükségleteit és kívánságait. „Megnyerjük a kormányokat, de elveszítjük ennek során a népeket” — írja, s hozzáteszi, hogy a segélyprogramok igazgatói az egyik koncessziót a másik után teszik az érintett országok korrupt elemeinek s ezzel súlyos csapást mérnek az érintett népek előtt az amerikai imperializmus presztízsére. A következőket írja: „külképviseleteink emberei soha nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy féligazságokat vagy hazugságokat hangoztassanak a legtehetetlenebb, legkorruptabb, a népet kegyetlenül elnyomó helyi kormányok hősi tetteiről. A hallgatóság mindezt épp olyan jól tudja, mint mi. Csak magunkból csinálunk bolondot”. A kudarc- sorozat másik oka véleménye szerint az, hogy az amerikai kormány lebecsülte és nem is értette meg hosszú éveken keresztül a megoldandó feladatok nagyságát a volt gyarmati és függő országokban. Simái Mihály Elhalasztották az amerikai holdrakéta fellövését Cape Canaveral (MTI) Az Egyesült Államok Országos Űrhajózási Hivatala bejelentette, hogy a rossz időjárási viszonyokra való tekintettel ismét elhalasztják a Ranger—5. amerikai holdrakéta fellövését. A kísérletet eredetileg keddre tervezték, majd bizonyos műszaki hibák miatt egy nappal elhalasztották és ezt követte az űrhajózási hivatal fenti bejelentése. Most már egyhónapos halasztásra van szükség, mert a Hold csak november közepén kerül megint megfelelő helyzetbe. (Reuter, APJ IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIHIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIh A Nemzetközi Hajózási Kamara elutasítja a Kuba bojkottálására vonatkozó amerikai követelést London (TASZSZ) A Nemzetközi Hajózás Kamara, amelyben a világ 18 országának hajótulajdonosai vannak képviselve, kedden kijelentette, nem hajlandó megtiltani, hogy hajói árut szállítsanak a Kubai Köztársaságnak. A kamara állandó bizottsága Londonban megtartott keddi ülésén „rendkívül komoly aggodalmát” fejezte ki amiatt, mert az Egyesült Államok kormánya intézkedéseket erőszakol ki a Kubává! kereskedelmi forgalmat lebonyolító hajók ellen. A bizottság határozata ellen csupán az Egyesült Államok képviselője tiltakozott. (MTI) Sztrájkoltak a jegy szedők Párizs, (MTI) A párizsiak szerdán ingyen utaztak a földalatti vasúton. A pénztárosok, jegyszedők és az államás- főnököik sztrájkba léptek, mert kizárták őket a közlekedési alkalmazottak január elsejével életbe lépő fizetés- javításából. Az indulás óta tizenkétszer vonult végig az égen a gön- cölszekér és most megint éjszaka volt. A hold kövér profilja ráérősen nézett le a csillagporos kertjéből Somogy szendergő dombjaira. Az erdő mélyén tündérek szőtték a csend nehéz bársonyát, mun ka közben mintha halkan suttogtak volna. Kint a völgy bölcsőjén harmatot könnyezett az éjfél a másodszor nyíló margaréta, a cserfák mélabús boltozata alatt pedig hegedűhúrokat pengettek a denevérek. Tisztás szélén állt a szekér. Derekát és a saroglyát búzával telt zsákok bélelték ki. Alig volt már néhány darab edény. A zsákokra szénát terítettek, ezen aludt Klári. Azazhogy aludt volna, ha az álomra édesebben gondol, mint a szerelemre. Kibontott haja összevegyült a szénával, lábát, kidugta a pokróc alól, hogy forróságát csökkentse a jótékony éjszaka. Arca is tüzelt, de mintha a levegő leit volna forró a bőre közelében. Csak orra hegyével és a füle cimpájával érzett egy kis hűvöset. Karját kifektette a pokrócra, hogy rápermetezzen gyógyítóan a holdfény. Dani leheveredett a rétre. Nagykabátjából az otthon szagát érezte és a mező őszi illata sem volt számára ismeretlen. S ahhoz a kárhozatosan szép érzéshez is hozzászokott már, amely elgyengítette a nyakát, a derekát és remegövé tette az ujjait, mégis akkora erővel ajándékozta meg, hogy szelíd virtusból fákat szeretett volna kicsavarni. Mindenre képesnek érezte magát és mégis tehetetlenül süppedt a rétbe, a lányhoz kellett volna rohannia, hogy szekerestől magához ölelje, mégis elkerülte alázatosan, valami soha nem tapasztalt borzongással. Megsúgta neki a százmillió éves sejtelem, hogy a lány az övé, de mintha a vágyak félté- kenykedtek volna a beteljesülésre, marasztalták a kétségek között. A lovak fölhorkantak, idegesen rángatták a béklyót. Dani talpra szökkent. A tisztás csücskénél fekete raj osont át, aztán eltűnt az erdőben. — Pszsz... — nyugtatta halkan a lovakat. Tudta hogy portyázó vaddisznók riasztották meg a lovakat. A két almásderest gyengéden terelgette a szekér felé. Közben meg-rhegállt, ha a lovak jó fűre szagoltak. Nagykabátját hanyagul vonszolta maga után a réten. Ment, s meg sem állt a szekérig. Csizmaszárán titkokat ígérve surrantak a vadszeder indái. Talpa alatt cst- gaházak roppantak. Mielőtt a szekérhez ért volna, elejtette a kabátot. Nem hajolt le érte. Rákönyökölt a saroglyára és a lány arcába nézett. Klári szeme nyitva volt. Ügy tekintett rá nyíltan és szerelmesen, mint gki sokszor átélte ezt a pillanatot. Már asz. szony volt. Daniról leomlott minden kétség, Klári nézése egy pillanat alatt megtanította a nagy titokra: hogy az élet milyen egyszerű, ha úgy akarja. Ujjai becézve matattak a lány hajában, majd remegő tenyerével a forró halántélcot is végigsimította. — ölelj meg... — mondta a lány. viharedzett cseresznyefa állt, ennek a törzsén nyúzta meg a bárányt. Ott is hagyta a bőrt kifordítva, lusta legyek dőzsöltek az opálos irhán. Egv darázs közéjük csapódott kíváncsian, de elijedt a. faggyúszagtól és dünnyögve vetette magát a préskádra. Dani a prés csavarját hajtotta, tömzsi teste a rúdnak GERENCSÉR MIKLÓS: Az erdő mélyén tovább szőtték a tündérek a csend nehéz bársonyát, a hold pedig a völg-’, közepére merengett. Fényétől előragyogott a pókháló finom ezüstje, amelytől álomszerű hómezővé változott a rét. Később törékeny őzek álltak meg az ezüstragyogásban, szétnéztek kíváncsian, ahányan, annyi felé, aztán lábujjhegyen surrantak tova a rekettyebokrok mögé. Szüretre fél esztendős bir- gét vágott le az öreg Kustán. A zsuppfedelű présház előtt feszült, erejétől nyöszörgött a faalkotmány. A kád alján zavarosan, cukortól ragadósan csorgot a dézsába a sárga must. Megállt, vastag karját pihenésre lógatta. Fedetlen fején bozontosra kúszálódott a sűrű, fekete haj, csontos arcát odatartotta a szélnek, amely Muraköz felől lengette át Pannóniába a déli országok langyos lehelletét. Innen a cseresznyefa árnyékából túl látott az országhatáron, mozdulatlan hullámokként redőzték a messze tájat Szlavónia lankái, amott pádig, a magasabb hegyek irányában Ausztria nyújtózott, sötétebb színekbe takarózva. Dani nem gondolt se a drótsövényes országhatárokra, se a politikára. Csak a szerelemre. Éber álmodozásában nem is zavarta semmi, mindössze az erőszakos kecskedarázs kóválygott körülötte állhatatos vitézséggel. Jókedvűen feléje legyintett, pofozó mozdulattal, aztán elégedetten sóhajtva nekifeküdt a préscsavar rúdjá- nak. A must elvékonyult erecskéje mindjárt bővebben patakzott. Apja a szőlősorok végében piszmogott a birgepaprikás- sal. Szokása volt harminc esztendő óta, hogy ö főzze meg a szüreti báránypörköltet. Fontoskodva hajlongott a fűszerillatú füstben, annyira odafigyelt a dolgára, mintha a világot készült volna újrateremteni. Érőscsontú, derék ember volt az öreg, széles háta alig hajlott meg, fekete bársonynadrágja legé- nyesen feszült a combjára. Térdét is csak azért tartotta beroggyantva, mert a szolgafáról mélyen fügött alá a húsz literes bogrács. Hosszú- nyelű fakanállal kalamolt bele a halkan rotyogó paprikásba, majd tavaszi venyigét tűzdelt a bogrács alá. Letérdelt, kérges ujjaival parazsat csípett a rézkupakú pipára. Mintha rajta kívül nem lenne más se égen, se földön, kihúzta magát komótosan, nagv élvezettel szopogatta a pipát és úgy tekintett szét a tájon, mint akinek köteles számot adni a természet mégérlelt gazdagságáról. Bent a szőlőbokrok csipkés levelei között kacarász- tak a szüretelő lányok, mint botdog madársereg. Világos keszkenők, fénylő arcok villantak elő, s idős Kvótán Dániel olyasmire gondolt, amit nem illik kimondani, amikor az egyik szőlősorban szoknyát látott feszülni a puttonyt emelő lány tomporán. A pipát kivette fogai közül, megnyalta a szája szélét, penészes bajusza csá- léra állt az alattomos mosolytól. Hiába tartotta a közmondás, hogy az öreg kecske is megnyalja a sót, tudta, hogy ehhez neki aligha lehet már reménye. Hanem a fiának szívesen választott volna menyecskét. Hiányzott a házából az a fajta egészséges levegő, amelyet nem az erdők lélegze- nek ki, nem a zápor mos tisztára és nem a fagy frissít meg, hanem csak a fiatal, fehércseléd tud párázni ma gából. Nagyon kellett neki az ilyen közelség, talán jobban, mint a vén kandúrnak a kemenece melege. ■ Üjra megkavarta a paprikást, majd a fia felé ballagott pipázgatva. •— Tudod-e, hogy még az idén szeretnék táncolni a lakodalmadon? — mondta és kajánul a fiára nevetett. Dani hirtelen elengedte a prés rúdját, boldog csodálkozással meredt az öregre. —■ Hiszen akkor egyet akarunk, édesapám!.., (Folytatjuk) iDDinion KlSREGÉiNY
