Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
k SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. október /Vsak őt kell látnom, az éjszaka szomorú hősét, a pillangót. Ez az írás gyönge elégtétel, és semmiesetre sem alkalmas arra, hogy szerencsétlen emlékét kiengeszteljem; de legalább kibeszélem magamat, nem titkolva el semmit. Meggyónok, mint a középkori keresztények a zord templomi gyülekezet előtt. Álljatok körém, kedves íróasztal-lámpám, öblös kék hamutartóm, dohányosdobozom, s ti mind, szelíd és magatudatlan tárgyak, akik barátaim vagytok, s hűségesen szolgáltok engem. Ti olyan eredendően jók vagytok, hogy most igazán zavar fog el, mikor arra gondolok, hogy mit láttatok ti tőlem azon az éjszakán. Le kell írnom itt előttetek: mea culpa, én gyilkos. Hiszek ebben a kényszerben, mely most arra sarkall, hogy tövéről-hegyére elmondjam a pillangó rettenetes szenvedéseit. Kell, hogy az ember szíve és íróasztala megőrizze az önvád dokumentumait, melyek soha semmiféle Ítélőszék elé nem kerülnek, de egy-egy válságos pillanatban, mikor a lelki- ismerettel kell számot vetnünk, mementót kiáltanak. Ügy kezdődött, hogy józan eszem és háborítatlan kedélyem teljes tudatában élveztem a meleg éjszakát. Éjfélre járhatott az idő. Künn langyos, csillagos volt az égbolt, s én kitárt ablak mellett egy monográfiát olvastam, mely a Balatonról szólt. S ebben az órában váratlan látogatóm érkezett. Nagy zümmögéssel szállt be az ablakon, körülrepülte a szobát, neki-nekivágódott a meny- nyezetnek. Aztán megállt az Olvasólámpa mellett a falon, vakon bízva bennem, fél méternyi távolságra az orromtól. Így volt alkalmam őt először szemügyre venni. Soha nem láttam még ilyen szép, virágszerű, nagy pillangót szabadon repkedni. Hozzá fogható testvéreivel csak a múzeumokban találkozunk, ahol üveg alatt mutogatják a természet díszítőművészetének efajta csodáit. Ahogy ott pihent előttem, lanyhán szétbocsátott szárnyakkal, szinte megállt a lélegzetem. Olyan meglepő volt az érkezése, mintha legalább Is egy trópusi madár telepedett volna mellém. Mintha ő is engem akart volna szemügyre venni — éjjeli lepke lévén, talán még nem látott embert életében — olyanféle topor- gó mozdulatokkal, mint a tojósgalamb, megfordult a tengelye körül, s így egymás szemébe nézhettünk. Gombostű-fej nyi szemei feketén csillogtak rám. Nemrég bújhatott ki a gu- bójából. Ezt abból gondolom, hogy szárnyán és egész testén hibátlan hímpor fénylett; s még inkább abból, hogy túlságosan jóhiszemű volt, mert mikor megmozdítottam a kezemet, semmi jelét nem adta annak, hogy kételkedik jóindulatomban és elmenni készül. Néztem a lepkét. Gyönyörű volt. Olyan ruhát hordott, mintha a legdrágább keleti bársonyok szövedékét adták volna rá. Mikor az emberek még kedvelték a puha, mélytüzű selymeket és bársonyokat, bizonyára a lepkék és madarak ruhájáról lesték el a tónusokat és az ornamentikát. Tűzpiros gallérja volt és rubin színű feje. Homlokából ívelve nyúlt ki két hosz- szú, szürke bajusz. Torát vő- rösbarna bársonyzeke borította, olyan szépen tömött, lágy pillékből, mintha a legfinomabb velúr lett volna. Vaskos potrohát, melynek színében a narancs és a vörös legszebb keveréke játszott, szabályos alakban elhelyezkedő csíkok harántol- ták. Lábai a hajlásig pirosak voltak, azon alul feketék. Ezen az élénk-tarka alapon helyezkedtek el csodálatos ízléssel színezett szárnyai, melyek nem hivalkodtak tarkaságukban, mégis színpompásak voltak. Az emelkedett ízlés gondolata úgy nyilvánult meg bennük, hogy nem ékeskedtek semmi új színnel, csak a tor és a potroh színeit variálták az egyszerű fehérrel, arányosan és mértéktartóan. A felső pár szárnyfedél melegen és barnán sötétlett, mint a zeke. Ezeken összefüggő, szabálytalan fehér sávozás helyezkedett el. Az egész olyan benyomást keltett, mint egy nagyvonalú művész ecsetjének néhány magatudatlan, az ízlés ösztönösségét viselő nyoma, melynek létrejöttét nem ellenőrizte az értelem és szándék, de a belső teremtőerő így is benne ekhózik, akaratlanul is. A szeszélyes formákkal ** bájos ellentétben állt az alsó két szárnyfedél. Ezek narancsszínben égtek, mint a potroh. Szélüket vékony barna csík keretezve, végükön két-két, óriási fekete petty foglalt helyet; velük szemben egy újabb, már szabálytalan alakú petty, két oldalán ismét két kisebbel. Ez a második pár szárnyfedél vidám narancs színeivel és pettyeivel a gyermek díszítőfantáziájára emlékeztetett. Ügyeskedő kislányok találnak el ilyen színkeverékeket a rajzórán, s az ő díszítőkészségükre vall a nagy fekete pettyek kedvesen ügyefogyott szimmetriája. A színek és a formák teljességében valami megnemesedett absztrakció vegyült el a pompával, a ragyogással. Lassan letettem a könyvemet és lesiklottam a helyemről. A lepke, mintha csak segíteni akart volna, felszállt, búgó repülésével leírt egy kört, majd újra elhelyezkedett, ezúttal a pam- lagon. Nekem éppen ez kellett. Fogtam egy gombostűt és mögéje lopakodtam. Azután azzal a finom, villámgyors mozdulattal, mely- lyel az orvosok szokták tűjüket belevágni az érzékeny daganatba, odaszögeztem a pamlaghoz. Mondhatom, mesterien sikerült. A lepke megrándult, mintha villamosütés érte volna, de nem kezdett kapálózni. Potrohával furcsán homori- tott, farát alig észrevehető remegéssel felgörbítette. Laposan nyugvó szárnyait félig felemelte, s a szárnyak görcsös merevséggel így is maradtak. Ennek megörültem, mert láttam, nem fogja leverni hímporát. Igazi színpompáját csak így, szárnyainak kibontott állapotában láttam. Csak ekkor kérdeztem meg magamtól, hogy mit tettem? Cselekvés közben ez eszembe sem jutott. Bogarász nem vagyok, biológiával nem foglalkozom. Az élőlények gyötrődését nézni se bírom, legyek, poloskák, képmutatók, szemtelenek és más kártékonyak kivételével minden embert és állatot szeretek. — Miért tettem hát? — Csak azért, mert szép. Én szeretem a szépet. Magamévá akartam tenni, hogy csodaszép hímporával maradjon meg nekem. Rabul ejtettem, halálra ítéltem és átdöftem, mert 6 nem olyan, mint az éjszaka többi pillangója. Szebb, különb, érdekesebb, hatalmasab azoknál. Ahogy mindezt átgondoltam, papucsban és hálóingben állva áldozatom felett, lassan leengedte szárnyait. Azt hittem, jó helyen találta a tű. Gondoltam, megvárom, míg vége lesz. Melléültem és továbbszőttem gondolataimat. Rémlett, de nem akartam tudomásul venni, hogy most a legjellegzetesebb emberi bűnt követtem el. Azt a bűnt, mely egyúttal a legveszedelmesebb is, mert nem fűti semmiféle gonosz indulat, sőt a szándék, mivel a „szép”, az ,,esztétikus” fogalmával köti össze magát, éppenséggel jó. S ezt a szándékot, mely alattomosan megtéveszti azt is, akiben felgerjed, a hasznosság argumentumaival kezdtem erősítgetni. Mi haszna annak, hogy ez az isten teremtménye végigéli a maga haszontalan, libeg ő-lebegő életét? Éjjeli lepke, sorra látogatja hát az éjszaka virágainak setét szirmait, berepül a kihalt tornácokra, ellebeg a fák fekete koronája felett, s mikor jön a hajnal, elbújik valami zugban. Senki sem fog gyönyörködni szárnyának selymében, melyet ő ingyen és érdemtelenül kapott a természettől. Nincs semmi értelme az ilyen bűntelenül önző életnek. Végül befejezi néhány hetes pályafutását és csendesen elpusztul valami viráglevél alatt. Jön az őszi eső, szétveri, semmivé teszi, s a világon senki, de senki nem tudott a létezéséről. Az önmagát önmagában kiélő szépség haszontalan dolog. Ha viszont én megakadályozom őt életének további folytatásában, megóvom ettől az abszolút megsemmisüléstől. Még sokáig fogja díszíteni íróasztalomat egy gyufaskatulyára tűzve; esetleg beviszem az iskolai szertárba, 8 ott évekig gazdagítja az állományt, szaktárgyi szemléltetőeszköz, festészeti modell lesz belőle. Tehát igazam volt; Most már csak az az egy kötelességem maradt, hogy az életét minél élőbb, valami kíméletesen gyors eljárással elvegyem tőle. Fölébe hajoltam és gondosan körülnézegettem; A szeme most is olyan vidáman csillogott, mint akkor, amikor először néztünk farkasszemet. Soha nem tudtam, hogy a lepkéknek arca is van. Ezt most fedeztem fel. Egészen jól kitetszik az orr, a száj; sőt, akárcsak az emberi arcnak, jellege is van. Ennek a lepkének az arckifejezése egy köpcös, piknikus alkatú öregúréra emlékeztetett. Óvatosan feljebb húztam a tűt, de ő most hirtelenül beleakasztotta a paplanba kampóé lábait és vergődni kezdett. Mivel féltettem a hím- porát, visszanyomtam. Mit tegyek vele, hogy gyorsan vége legyen? őzét kellene lapítani a v fejét; Igenám, de kár volna megcsonkítani. Alányúltam hát, hogy ne vergődhessek, s arra is vigyáztam, hogy ne érjek hozzá a himporához. Ekkor óvatosan kihúztam belőle a tűt. S most lassan, sokszor egymásután újra meg újra beleszúrtam. Legalább ötször vertem át a torát. Sűrűn pihézett bársonymellénye elrejtette a szúrások nyomait. Azután a homlokába szúrtam, a tűt átvezettem a torán és a pot- rohon, hogy hegye a tojócsó végén jelent meg. Ezt is megismételtem vagy háromAz első szúrásokra éppen. úgy vanagjott, mint legelő-; szőr. A továbbiaknál már úgy: látszott, hogy érzéketlenné! vált Am, mikor a fejéhez 1 közelítettem a tűvel, megele-! venedett. Erősebben meg! kellett szorítanom, hogy ki!. ne nyomakodjék az ujjaim * közül. Mikor látta, hogy tes-< tét nem húzhatja hátrább, ■ látszólag megadta magát; de; mikor a tű hegyét a homlo-; kán érezte, hirtelen behúzta ♦ a fejét, hogy a tű lecsúszott* róla. Csak többszöri kísérlet; után sikerült beléböknöm a; két csápja között. — Véged van — gondoltam megkönnyebbülten és a paplanra dobtam. Nesztelenül pottyant le. Szárnyait felemelve és szorosan összezárva tartotta, úgy, ahogyan virágon vagy vízparton szoktak ülni a lepkék. Féloldalára esett és nem állt fél. Csápjai erőtlenül lógtak; Gyufás- doboz után néztem, hogy felszúrjam a tetejére és szárnyait megfelelően elrendezzem. Ám, mikor megfordultam, már mászkált. Először csak megbillenve, tántorogva; az- £ után felegyenesedve és für- í gén. Repülni azonban márt nem tudott j Bosszantott ez a meglepőt szívósság. Legszívesebben út- J jára engedtem volna, de tud- ♦ tam, hogy úgysem kelhet már j szárnyra, sejtettem, hogy t nagy fájdalmai vannak, ezért* humánus kötelességemnek is t tartottam, hogy minél gyár- ♦ sabban megöljem. Feltűztem} a gyufásdobozra. Rágyújtottam egy cigarettára, s közvetlen közelből fújni kezdtem rá a füstöt Mozogni, majd csapkodni kezdett, de én annál nagyobb és nehezebb felhőket engedtem rá. A cigarettát erős szippantásokkal szívtam, a füstöt nem nyeltem tüdőre: nagyra tá- tott szájamból friss, csípős tömegben gomolygott kifelé. Nem használt semmit. Ügy j látszott, hogy a lepke még J elevenebb lett tőle. i Ekkor módosítottam az él-t járást. A tűvél együtt bele- ♦ tettem egy cigarettahüvelyes * dobozba, a doboz tetején lyu- • kát fúrtam, s abba egy szip- * kát erősítettem, szopókájávai : befelé. Újra rágyújtottam, s« a szipkán át fújtam a füstöt t rögtönzött gázkamrába. A fo- j goly dühöngeni kezdett; zú-« gott, berregett, őrjöngve csap- ♦ dosott, hogy a doboz meg- ♦ megmozdult bélé. Az ő dühé- | vei az enyém is fokozódott. * Noha a nagy szippantásokkal» végigszívott cigarettáktól már * fájt a fejem, felmarjult a * nyelvem, újat gyújtottam ♦ meg. Ezt is belefújtam a do- ♦ bozba, s mire a végére ér- ♦ tem, az állat elcsendesedett.» Elégedetten emeltem fel a * doboztetőt. Sűrű, tejfehér ♦ füstöt láttam, melyből csak | lassan bontakozott ki a lepke 1 bársonyos alakja Mozdulat-£ lanul ült a doboz fenekén.$ Mikor azonban ki akartam | venni, észre vettem, hogy be- } csapott. Nem döglött meg, * mert most is görcsösen ka- * paszkodik. Kiemeltem; sebe- J sen mászott egy pár centi- * métert s szilárdan megálla- ♦ podott. Újra fölébe hajoltam. • Szemében mintha dac villo-« gott volna; szárnyait fázósan t összehúzta, s ebben a tar- ♦ tásban én valami elpusztít-1 hatatlan sunyiságot éreztem. * eszembe jutott, hogy az ‘ ^ ilyen elfogott lepkéket j és bogarakat spiritusszal vagy s tisztaszesszel szokták megöl- s ni. Persze, ilyesmi nincs a j házban. A konyhán találtam j egy petróleumos üveget, s abból kapott néhány cseppet , a fejére. Éppen csak a csápjait mozgatta tőle, de nem látszott rajta, hogy különö- , sebben izgatná. Pihenj csak egy kicsit, amíg én összeszedem a ha- 1 mutartóból a cigarettavége- i két. Munkához láttam. A kifej- é tett, bagós dohányra kevés i vizet öntöttem, s a bűzös « csomót egy gyű fásdobozba 1 raktam. Közben rá-ránéztem r a lepkére. Békésen üldögélt l az íróasztalon, Radnóti összes i versének kötete mellett. Fél- e rómlett bennem egy kép, i hogy hajdan így pillantgatott < a sarokban szepegő gyerekre a tanító, miközben a pálcákat hajlítgatta és válogatta ’ egy-egy rettenetes feneklés- j Tompa László két verse '36amii és gyémánt* i (In memóriám Macriek) Diák voltál, foglalkozásod rovatára — német maszlag —, mondtad, { nyitott szájjal lobbantottál lángot emlékezve a halottakra és élőt halálra perzselőt 1 már magad sem tudva miért, a keresztrefeszítettet újra megölték a tankok és Te nem vetted még észre a daloló katonákat, j de már keresni kezdted a gyémántot, sorsodról döntött a fehér leplet lerántó kéz, akit gyémántnak hittél, helyébe ló is léphetett, a te vonatod elment, de bennem fájsz nagyon, ; nem felejtem, játékos kedved, becsületed, gyémánttá válni akarásod, és kettétöröm a kort, amely téged kettétört: Kitűzöm föléd a lengyel lobogót. A világkönyvtár sorozatban jelent meg az azonos című könyv. * Zuhany alatt Megszámlálhatatlan fonál ölel körül, tágult pórusain lihegnek, megfeszül izmomban a vér; fehér paplanba burkol a gőz. Nagy nyújtózás minden: szem a fénybe, kar a vas rózsájába nyílik, alattam elindul a kő, cseppek párájában lebegek: megtisztultam. Virágzik az őszirózsa illMlÁ hez. Ez a kép idegessé tett i s arra ösztönzött, hogy sies- i sünk már. Radnóti kötete is ; határozottan zavart ott a : lepke mellett i Nyakoncsíptem és újra fel- • tűztem a dobozra. Azután a vizes dohánygombócból csavarni kezdtem rá a sűrű nikotinlét. — Bele kell pusztulnod, mert ennyitől egy ember is ' felfordulna. Rubdnszínű feje, tűzpiros gallérja, szép bársonymellé- nye egészen elázott. Züllött és csapzott lett a szörnyű folyadéktól. Teste meg-meg- nyúlt, lábait maga alá görbítette, egyik csápját magasra emelte, a másik pedig erőtlenül csavargózott rá immáron megbénult lábára, Szárnya enyhén remegett. Az órára néztem. Fél kettő! Űristen, legalább másfél órája kínlódom vele. Ennyi idő alatt talán a klnzókamrában is megelégelik a tortúrát. El kellene engedni a szerencsétlent, de hiába, már úgyis mindegy. Már nem élheti túl, amit eddig kapott. Izzadni kezdtem. Néztem a lepkét. Milyen jó, hogy nem tud sikoltozni. Mi lenne, ha emberi hangszalagjai volnának? Micsoda hördülések, halálordítások, sírások, átkok és könyörgések verték volna fii az én szobám csendjét! De ő hallgatott. Az előbb tombolt a mérges füstben, mászott börtönének falára, plafonjára, mint a krakkói, kijevi, budapesti zsidó a gázkamrában; most vonaglik csendesen, mint ama másik zsidó, akit hajdan keresztre húztak csak azért, mert az volt a bűne, mint ennek a pillangónak itt: nagyobb és különb volt, mint a többi. (FolytatiukJ IMRE LAJOS; m pilis Mrtriíi U IDLb Ll LülluljJUlilQjll
