Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
1982. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ALMASZÜRET Meleg homokban, sűrű szőlősorok között vezet az út a gyümölcsfákhoz. A tiszakürti Hunyadi Tsz területén vagyunk; Jókedvű társaság ül az egyik fa tövében. Megkérdezem: —- Mit csinálnak? — Almát szedünk —mondják. — Most? — Most éppen nem, mert s,pipahuja” van. :— Az mi? — Nem tudja?... S a piroskendős fiatalasz- szony, Cseri Lukácsné menten el ia magyarázza, hogy a pipahuja nem más, mint pihenő, pipa-, vagy cigaretta- 6zünet a munkában? Közelebb ülnek a többiek is. — Hányán vannak? — Húszán — mondja Rá- di Pál — nők, férfiak félefele arányban. Pali bácsi a csapatvezető. Tőle tudom meg, hogy naponta leszedik 15—20 fáról a termést, pedig egyen három- négy mázsa alma is termett. — Jól keresnek? — Napi 2,2 munkaegység átlagban — mondja a bácsi. — Aztán felmásznak a fára? Idősebb, őszhajú asszony, Papp Gyuláné válaszol: — Már csak a fiatalabbja. Nekem elég a szedőszékre felkapaszkodnom. — És a férfiak? —- No igen — fűzi tovább 6 szét —, azért vannak ők itt .. — Ä ía teteje az én dolgom — jegyzi meg némi „fensőbbséggel1’ Nyikos Karcsi. Persze, könnyű néki, hiszen alig húsz esztendő nyomja még a vállát — Vége a pipahujánalk — hangzik a fa tetejéről —, ide a garabolyokat, gyerünk dolgozni i Ezt Vfg László kiáltja, akit eddig észre sem verttem, mert fenn ült az egyik ágon. Szavára mind felállnak és munkához látnak. *—■ Kinek van legtöbb a kosarában? Szőke fiatalasszony, Szabó Lászlóné jelentkezik: —- Nekem. — Felmászna-e a fára? — Nem én — Fél? — Dehogy fél — szól közbe Boros László agronómuS) — Csak Kómámé alatt is elhasadt a múltkor az ág. — Nem akarja megütni ínagát? — Megütni? Hiszen Kómámé se esett nagyot Puha, homokos itt a talaj, — Akkor miért nem megy fél? — Kinevettük szegényt... Hát azért Fehér Mária Teljes üzem a karcagi Déryné Művelődési Házban A művelődési ház eddig Is nyitvatartott ajtajait még szélesebbre tárjuk. A „színházi” élet még szeptember első szombatjával beindult és azéta kéthetenként jelennek meg a színein a megyei színház művészei. Megkezdték működésüket a művészeti csoportok, szakkörök és tanfolyamok Is. Ezek közül is a balett, az Irodalmi színpad, énekkar,! a népi tánccsoport, a bábjátszó és * foto dolgozik már az elején Is Igen komolyan. A bábosok egy Ízben már vendégszerepeitek Is Berekfürdőn a ,.Hétország kincse” című műsorösszeállítással. A fotosok pedig kis híján nemzetközi fotókiállítást rendeznek, melyen külföldi fotosok is részt vesznek. Dolgozik már a szabás-varrás, a hímző szakkör és az orosz nyelvtanfolyam. Megkezdődött a tánciskola is a diákok kurzusával. Rövidesen megkezdi még munkáját a felsoroltakon kívül a színjátszó-együttes, a rádiós kör, a képzőművészeti kör, az országjárók és, a levelezők klubja. Az Ismeretterjesztő előadások sorozatát a Dérynében a- „XIX, század festészete” című előadással nyitjuk meg, melyen a címmel kapcsolatos ktáiHtüo szemlélteti az előadást. **=» im =»* A Szervezeti Szabályzat tervezete pártéletünk új vonásait tükrözi Sípos Károly elvtárs- sal, az MSZMP Szolnok városi bizottságának titkárával beszélgettünk a párt szervezeti szabályzatának tervezetéről. Beszélgetésünk során Sípos elvtárs a következőket mondta: A szervezeti szabályzat tervezete és az irányelvek között szoros kapcsolat van. A szervezeti szabályzat is hathatós segítséget ad majd a kongresszus határozatainak megvalósításához. A szervezeti szabályzat egyes újonnan fogalmazott részeivel külön is érdemes foglalkozni. „A párt életének sérthetetlen törvénye: az eszmei, politikai, szervezeti egység, a párttagok öntudatos fegyelme.” E gondolatok szabályzatba szövése teljesen indokolt. Az ellenfarradalom és a VII. pártkongresszus óta sokat erősödött a párt, erősödtek az alapszervezetek. Az utóbbi években — mert e törvény betartásában következetesek voltunk — gyakori vitákban tisztázódtak mindenütt a különböző nézeteik. Utat nyert magának a helyes szemlélet, visszaszorultak, megdőltek azok a felfogások, amelyek ellentétben voltak pártunk politikájával. Különösen sok vitát váltott ki a mezőgazdaság átszervezésével előállott új helyzet. Sok elvtársunk nem tudta jól megítélni, nem vette figyelembe, hogy legfontosabb feltétele, alapja már megvan az egységes paraszti osztály létrejöttének. S e szerint kell az emberekkel is foglalkozni. A VII. kongresszus megerősítette azt az elvi állás- foglalást, hogy pártfunkció kivételével minden beosztást betömhetnek pártankívüliek. Ez az álláspont annak idején Szintén sók ellenvetést váltott ki. Sokáig nem is törNEM JÓVÁTÉTEL Pártonkívüli ismerősömmel a párt politikájáról beszélgettünk. Nem a szavakat méricskélő hivatalos tónusban, ahogyan még sokan teszik azt hozzászólásokban és néha magán- beszélgetések során is. Egyszerűen, szinte hangosan gondolkodva, ahogyan olyan ember teszi, akinek nincs szüksége a gondolatok pedánsan csiszolt foimálgatására, a szavak árnyalatainak keresgetésé- re, aki tudja, hogy a gondolatok a fontosak, mert nem köt bele senki a szavakba. ö mondta: Örömmel olvasom az irányelveket. Különösen az tetszik benne, hogy őszintén beszél az embereket legjobban foglalkoztató kérdésekről. Szinte a fejünkből leste ki a párt a gondolatokat — mondja. — Megfogalmazta most azt, amire már nagyon régen gondolunk, amit régen óhajtunk, de eddig kimondani nem mertük. Az osztályidege- nek elbírálásáról van szó. Meg a származás kérdéséről. Arról, amit ti szövetségi politikának neveztek... Ez a beszélgetés néhány héttel ezelőtt folyt közöttünk. Nyomban éreztem, hogy ismerősömnek nincs valamiben igaza. Valamit félreért. De nem kezdtem el vele azonnal vitatkozni. Két okból. Nem láttam egészen világosan, mi az amivel vitatkozni kellene, s nem is éreztem elég felvértezettnek magam. Most mégis sorát kerítem a vitának. Oka egyszerű. öreg barátommal találkoztam — engedtessék meg, hogy ne írjam meg a nevét. Fontos állami hivatal vezetője. Nehéz röviden jellemezni őt, de a példa megkívánja. Elnézést tehát, ha túl sematikus kép rajzolódik róla. (Bár sok ilyen sematikus emberünk lenne.) Régi harcos, mindig megállta a helyét. Amikor a párt szavára otthagyta a kétkezi munkát, íróasztal mögé kellett ülnie, nyomban a könyvért nyúlt. Egyetemet végzett. Ma már szakterületének elismert tekintélye. Életmódja egyszerű, szinte puritán. ö mesélte az alábbi történetet. Néhány hónappal ezelőtt jelentkezett egy ember, aki valaha felelős vezető állást töltött be náluk. Ezt az embert 1949-ben minden különösebb indokolás nélkül elbocsátották. Illetve negyvénegynéhány éves korában nyugdíjazták. Most az illető igazságtalannak tartja az eljárást, ügyének felülvizsgálatát kéri. Ügy állítja be a dolgot, hogj a Rákosi-féle pártvezetés hibáinak az áldozata. Törvénytelenséget emleget. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan bírálta el az ügyet az én barátom. Ezt is elmondta. Üjból elővette a régi iratokat. Tanulmányozta a régi döntést. És megadta a választ, miszerint a döntés helyes, és igazságos volt. Nem történt 1949-ben semmi törvénytelenség. A szocialista forradalom törvénye akkor azt diktálta, hogy a régi burzsoá államgépezetet a munkásosztálynak kellett birtokába vennie. S ha ez úgy kívánta, személy szerint is félre kellett állítania azokat a kulcsfontosságú helyen ülő embereket, akik a horthysta államapparátusból itt maradtak. E ponton kell összefűzni a történet szálait az első példámmal. Pártonkívüli ismerősöm ugyanis tévesen értelmezi a párt szövetségi politikáját — legalábbis annak indító rugóit. Amikor arról beszél, hogy az ő régi gondolatait, amit eddig nem is mert megfogalmazni nyíltan, most a párt mondja ki — hasonlóan téved, mint az a volt horthysta állami tisztviselő, aki törvénytelennek minősíti a proletárforradalom által történt félreállítását. Vigyük végig ezt a gondolatot. Az államapparátus olyan átalakítása, amelynek során a legfontosabb kulcspozíciókat a munkás- osztály birtokba vette, egy forradalmi átalakulás utolsó láncszeme volt. Megelőzte ezt a földbirtokok felosztása, a bankok, gyárak államosítása. Ha az egyiket ma vissza kellene csinálni, akkor a másikat is. Erre pedig — azt hiszem — még a volt horthysta állami tisztviselő sem gondolt. Téved, aki azt hiszi, hogy a párt, — amikor a mai helyzetnek megfelelően újrafogalmazza a volt osztályidegenekkel folytatandó politikát, a származás megítélését — jóvá tesz valamit és az egyes emberek fejében motoszkáló régi vágyaknak ad helyt. Ellenkezőleg. Üjból kimondja, hogy amit akkor tettünk, helyes — ha úgy tetszik: törvényes — volt. Sőt — csak az volt a helyes. Csak ezen az úton, a munkásosztály és a parasztság hatalmának megszilárdítása útján lehetett eljutni a szocialista forradalom mai szakaszáig, amikor többek között már e kérdéseket is másként bírálhatjuk el, amikor kimondhatjuk: „Szocialista fejlődésünk fontos vonása, hogy az egykori kizsákmányoló osztályok tagjainak, méginkább leszárma- zottainak a zöme beleilleszkedett társadalmunk új rendjébe.” (Irányelvek.) Egyeseket megtéveszt és ezzel hamis párhuzam felállítására késztet az a tény, hogy a központi bizottság a nagy nyilvánosság előtt végleg pontot tesz a személyi kultusz éveiben elkövetett hibák, törvénytelenségek végére, elemzi az okokat, levonja a következtetéseket és — ezzel is — a legteljesebb biztosítékot nyújtja azok megismétlődése ellen. Hibás nézőpont az. amely szerint a Rákosi-féle pártvezetés hibáinak felismerése diktálja, hogy most másként bíráljuk el a volt osztályidegeneket, másként vesz- szük figyelembe az emberek származását. Mert más dolog a Rákosi-klikk által törvénytelenül üldözött munkásmozgalmi elvtársaink rehabilitálása és megint más a volt osztályidegeneknek mai, a szocialista forradalom jelen szakaszának megfelelő elbírálása. (V. J.) térít ilyen tekintetben jelentős változás. Viszont most már az alapszervezetek többségében nincs vita, egyetértenek vele. A pártegységet megteremtettük. De nem tekinthetjük úgy, mint befejezett tényt, mer ezért az egységért újból és újból meg kell vívnunk a felmerülő téves, veszélyes nézetekkel. „A párt tevékenységében következetesen érvényesíti a pártélet lenini normáit, a kollektív vezetés elvét, fejleszti a párton belüli demokráciát, a bírálatot és önbírálatot, kommunisták ön- tevékenységét és aktivitását.” Ezt se mondta ki így eddig szervezeti szabályzatunk. Pedig ez az alapja a kommunisták öntevékenységének, bátorságának, annak, hogy mindenki nyugodtan kifejthesse véleményét, nézeteit anélkül, hogy elmarasztalnák, vagy bírálata után hibáival együtt az embert is mellőznénk. A bátor szellem, amelyről a terve2et szól, a VII. kongresszus óta nagyon sokat fejlődött. Sőt a tavalyi vezetőségválasztások óta és a küldöttválasztó taggyűléseken lg sok, őszinte vélemény hangzott ed. Külön figyelemre méltó, hogy a pártankívüliek is megfontoltan, de nagyon határozottan elmondták gondolataikat, véleményüket. Űj gondolattal gazdagodik a szervezeti szabályzat azzal is, ahogyan megállapítja, ki lehet a párt tagja. „Lelkiismeretesen dolgozik a szocialista társadalom építésénf — mondja ki a párttagokról szóló részben. Ezzel egyben kötelességévé is teszi minden kommunistának, hogy következetesen dolgozzon a szocializmus építésén, növelje szaktudását. A tagjelölt felvételnél is ez már a kiindulópont. Ez és nem valami régmúlt érdem, vagy azok hangoztatásával kivívott tekintély, megszerzett pozíció alapján bírálják el azt, ki kerüljön a pártban is funkcióba. A szocializmus építésében nagyon sok a munkánk s csak a párt politikáját, a munkáját jól értő emberek vezetésével boldogulhatunk. Azért is jó, ha mindezt a szervezeti szabályzatban foglaljuk, mert az emberek elbírálásakor sok helyen vita van még. Egyesek jelenlegi munkakörükben nem végzik el megfelelően feladatukat, ugyanakkor gyakran hangoztatják múltbeli érdemeiket. És nem nézik jó szemmel, ha mások a valóban jód elvégzett munkájuk alapján anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek. Hangsúlyozom, itt nem azokról az 1919-es veteránokról van szó, akik régen sokat tettek a pártért. Inkább néhány fiatal vagy középkorú elvtársról, akik a felszabadulás után nagy hévvel, de tegyük hozzá, kevés szakértelemmel láttak munkához fontos pozícióban. Nem tanultak, nem tartottak lépést a fejlődéssel és mindeddig azt hitték, hogy ez így is jól van. Mi nem becsüljük le az ilyen párttagok érdemeit, és nem becsüljük le, amit a pártért, az országért tettek. De azt határozottan kimondjuk, ebből ma már nem élhetnek meg. Ezekkel az elvtársakkal nagyon sokat és türelemmel foglalkozunk. Igyekszünk rábírni őket arra, hogy amíg nem késő, tanuljanak, képezzék magukat, hisz abban a nagy munkában, ami a szocializmus építésében reánk vár, elengedhetetlen, hogy az élcsapat tagjai példamu- tatóak legyenek. A párttagok kötelességei között szól az új szervezeti szabályzat tervezete a kommunista erkölcs betartásáról Is. Megadja a módszert is, a párt tagja harcoljon az önzés ellen és szolgálja a társadalom érdekeit. Legyen a dolgozók vezetője, tanácsadója és tanuljon tőlük. Legyen figyelmes, tapintatos és emberséges dolgozó társaihoz: legyen szerény és áldozatkész. Alapszerveteinkben nagy visszhangja volt annak, hogy néhány elvtársat a kommunista erkölcs be nem tartása miatt felelősségre vontunk. Ez a két-három ember úgy viselkedett a dolgozók között, mint valami császár. Ha hibát követtek el, akkor sem szólhattak nekik. Nagyon határozottan kijelentettük, hogy ilyen magatartást nem tanúsíthatnak. A párttagok, sőt a párton- kívüliek körében is igen pozitív visszhangja volt állás- foglalásunknak. Egy gondolatról szólnék még, a pártmunka társadalmi jellegéről. Azt az irányelvek is leszögezik, hogy a párt szerepe a szocializmus építésében növekszik; S ez nem a függetlenített apparátus növekedését jelenti; Annál inkább jelenti viszont a választott szervek tagjainak aktivitását, mindennapi közreműködését. Azt, hogy a pártbizottságok minden tagja saját környezetében, munkakörében közreműködjön a felsőbb szervek határozatainak végrehajtásában. Pártbizottságunk tagjainak többsége személyesen is résztvesza határozatok végrehajtásában. Szakbizottságokat alakítottak, s az apparátus megfelelő osztályaivá! együttműködnek. Ezt a szervezeti megoldást tovább lehet még javítani, tökéletesíteni. A végrehajtó bizottság mellett a nem függetlenített politikai munkásokból szerveztük meg az osztályokat. Tagjai szívesen, jól és körültekintően dolgoznak. S ennek nagyon pozitív a hatása. Nagyobb területet tudunk átfogni, s az addig háttérben lévő kérdésekkel is jobban tudunk foglalkozni. A munka társadalmasítása a pártalapszervezetekre is vonatkozik. Ott leginkább a pártmegbízatásokat említhetem, jelenleg alapszervezeteinkben a tagok 70—75 százalékának van pártmegbíza- tása. Ez az arány jó, mert azt is figyelembe kell vennünk, hogy elvtársaink közül sokan tanulnak, idősek is vannak, s az aprógyermekes családanyákat sem bízzuk meg olyan feladatokkal, melyeknek végrehajtására nem jutna idejükbőL Több alapszervezetünkben tisztázni kell azonban, mit nevezhetünk pártmegbízatásnak. Erre néhány vita figyelmeztet bennünket. Sok helyen ugyanis csak azt tekintik megbízatásnak, ha valaki bélyeget, propaganda anyagot ad el, plakátokat fest, vagy hasonló munkát végez. Közhitté kell tennünk, hogy az is pártmunka, ha valaki aktívan tevékenykedik a szülői munkaközösségben, jó szakszervezeti bizalmi, szocialista címért küzdő brigádot alakít, propagandista stb. Jó néhány évvel ezelőtt a szervezeti szabályzat tanulmányozására, betartására nem fordítottunk megfelelő gondot 1956, de főleg a VII. kongresszus óta másként van ez. Ma már a tagjelöltek túlnyomó többsége jelöltsége idején tanulmányozza e fontos pártokmányt. Csak így lesz igazán önkéntes a pártba való belépés. A szervezeti szabályzat tervezete, s később majd a kongresszus által elfogadott szabályzat gyakran lapozgatott okmány lesz alapszervezeteinkben, s ez így lesz rendjén. Hisz ennek ismerete, betartása feltétele annak, hogy a mostani téziseket, s majd a kongresszus határozatait azonos- szellemben hajthassuk végre. B. E.
