Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
IÍ85 október 28. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP Megkezdte tanácskozását a megyei pártértekezlet A mezőgazdaság átszervezésével megkezdődött forradalmi változás tovább folytatódik (Folytatás a 2. oldalról.) Tisztelt Megyei Pártértekezlet! A három évvel ezelőtti küldöttértekezletünkön központi kérdés volt a mező- gazdaság szocialista átszervezésében elért eredmények megszilárdítása, az új és megnövekedett termelőszövetkezetek politikai, gazdasági megerősítése, falun a szocialista termelési és társadalmi viszonyok megteremtése, a mezőgazdasági termelés gyors emelése. Azóta három esztendő telt el, s jelenthetjük, hogy bár a természet mindhárom esztendőben mostoha volt hozzánk, az elemi csapásak sorozata érte mezőgazdaságunkat —- amiből a legnagyobbat, a legsúlyosabbat ősi ellenségünk, az aszály okozta — mégis lényeges előrehaladás következett be a termelés, a gazdálkodás különböző területein és nem utolsó sorban a falusi emberek mindennapi életében, egymáshoz, embertársaikhoz, a szövetkezetekhez, annak javaihoz, egész társadalmi rendszierünkhöz való viszonyában. 1959-ben pártértekezletünk az átszervezés jelentőségét így méltatta: „...ezzel a megye történelmi létezésének egyik legnagyobb forradalmi változásán ment át.” Ügy érezzük, hogy a megye kommunistáinak, falusi elvtársainknak mindenekelőtt a mintegy 70 000 szövetkezeti család munkájának, három esztendős nehéz küzdelmének lesz az elismerése, ha hozzátesszük ehhez a megállapításhoz: „...a három esztendő alatt az átszervezéssel megkezdődött forradalmi változás tovább folytatódott” Vizsgáljuk meg kissé részletesen pártunk agrárpolitikájának végrehajtását, s ennek tükrében mezőgazdaságunk egyes ágazatait. Az állami gazdaságok korszerű szocialista nagyüzemek Az állami gazdaságok a több mint 130 000 kát holdas területükön három esztendő alatt egyrészt nagyon komolyan fejlődtek, s ma joggal elmondhatjuk, hogy korszerű szocialista nagyüzemek; másrészt a szövetkezetek megerősítésében, szakemberekkel való ellátásában, a fejlett termelési módszerek kikísérletezésében és elterjesztésében a várható módon segítettek. Közel kétszáz szakembert adtak az állami gazdaságok a szövetkezetek megszilárdításához. Emellett — különösen ebben az esztendőben — közvetlen patronálták a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetieket. Csáki élvtárs ezután a gazdaságok helyzetét jellemző fontosabb számadatokat és tényeket ismertette, majd a következőkre hívta fel a figyelmet: 1. A termelés szakosításában, az egyes üzemek specia- Bzálásában mindenkor szem előtt kell tartani a népgazdaság igényeit és érdekeit. A népgazdaság igényéhez kell állami gazdasági vonalon is igazodni. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a ma még kevésbé jövedelmező ágazatok is jö- vedelmezőekké váljanak. 2. Ma még Igen nagy szintkülönbségek vannak gazdaságok és ezzel együtt termelési költségek között. Például a kenyérgabona önköltsége Csorbán 1961-ben 121.—, a karcagi gazdaságban 205.77 forint volt mázsánként. A szemes kukorica önköltsége a csorbái gazdaságban 121.— Mezőtúron 420,— forint volt mázsánként. Csorbán 10,73 forint, a jászsági gazdaságban 17,26 forint az önköltsége egy kiló sertéshúsnak Van 2,64 forintos és 3,79 forintos tej önköltség is a gazdaságokban. A különbségek — a termelési adottságokat számításba véve is — főleg a vezetésből, a gazdaságszervezés állapotából adódnak. A megyei igazgatóság munkájában, vezetésében az elkövetkező évek egyik legnagyobb tennivalója, az elmaradottabb gazdaságok felzárkóztatása és vele együtt valamennyi gazdaság termelési szintjének további és jelentős emelése. 3; Fontos feladat — mind saját árutermelésünk olcsóbbá tétele, mind a szövetkezetek segítése szempontjából — a belső üzemszervezési munka tökéletesítése, A majorok közlekedésének megoldása, az állatnevelő telepek, hizlaldák elhelyezése, takarmányszállítás, stb. tökéletesítése útján nagy tartalékokat lehet és kell felszabadítani. közvetlenül a termelőszövetkezeteknek eladva és a gépállomás útján történik, a gépállomások szerepét, munkáját, jelentőségét nem kisebbíti. Milyen feladat hárul most a gépállomásokra? 1. Saját gépparkjuk teljes kihasználásával segíteni a termelőszövetkezeteket, elvégezni a szerződésben vállalt gépi munkát. 2. Példát mutatni a gépi munka szervezésében, a gép kihasználásában, kezelésében, karbantartásában és a végzett munka minőségében. 3. Segítséget adni a termelőszövetkezeteknek a saját géppark ésszerű felhasználásához, a gépi munka megszervezéséhez, • karbantartásához, a jelentkező műszaki feladatok megoldásához, 4. A növénytermelési munka gépesítésén túl folyamatosan és fokozatosan Id kell dolgozni az állattenyésztés — benne a takarmányozás, stb. — gépesítését. Ebben legtöbbet a gépállomások tudnak segíteni. A gépállomások gépeinek a termelőszövetkezetekbe történő átadásával kapcsolatosan egész sor probléma felvetődött. A problémák közül legnagyobb az volt, hogyan oldjuk meg a traktoristák átvitelét a termelőszövetkezetekbe. Ebben az állam is segített és a két gépállomás — Túrkeve és Kisújszállás — tapasztalata azt mutatja, hogy igenis, ez megoldható és nem jelent visszaesést az egyes traktoristák életszínvonalában sem. Mert mi ezt is lényegesnek tartjuk. A gépállomások gépeinek a termelőszövetkezetbe való átadása nagyon körültekintő munkát követel és csak tervszerűen hajtható végre. A párt- és állami szervek nagyon szigorúan meg fogják vizsgálni minden esetben, hogy egy-egy gépállomás gépállományának komplett átadására megértek-e a feltételeik. Megvan-e termelőszövetkezetben a szilárd vezetés, biztosított-e a műszaki vezetés. Csak ha minden szempontból biztosított a gépek üzemelése, kihasználása, akikor járul hozzá az átadáshoz. A mezőgazdaság gépesítésének a továbbiakban is kettős a2 útja, de a jövőben érkező új gépek még nagyobb számban kerülnek közvetlenül a termelőszövetkezetekbe. Fokozatosan kell megoldani, dé már meg kell kezdeni a gépesítésben azt, hogy az állami gazdaságokat, termelő- szövetkezeteket egy bizonyos területegységen együttesen vizsgáljuk, s ami egyik helyen már biztosított — például javítóműhely —, a másik helyen már nem építünk újat. Termelőszövetkezeteink helyzete 4. A termelési folyamatok gépesítésében, a kemizálás- ban, a fejlett termelési és állattenyésztési módszerek kidolgozásában és elterjesztésében továbbra is meghatározó szerepük van állami gazdaságainknak. Pártszervezeteinknek nagy figyelmet kell fordítaniuk a bemutató gazdaságokra, meg kell gyorsítaniuk azt a szervezési folyamatot, amivel körzetek szerint a szövetkezeteket szinte csoportosítottuk az állami gazdaságok köré. így valóban élő, eleven kapcsolat alakulhat ki közöttük és a segítség a termelőszövetkezetek részére minden nap konkrét lehet. Elvtársafel A megye mezőgazdaságában végbement fejlődést, a falu társadalmi életében végbement változást a termelőszövetkezeteken, azok politikai, gazdasági helyzetén, termelésük alakulásán mérhetjük le legjobban. Ezért erről a kérdésről részletesebben szólunk. Milyen változások mentek végbe a termelőszövetkezeti gazdaságokban három év alatt? — Hogyan jellemezhetjük ma az átszervezés befejezése után három évvel Szolnok megye termelőszövetkezeteit? 1. Legszembetűnőbb változás a gazdaságok számának csökkenése, az egyes gazdaságok átlagterületének megnövekedése. A folyamat egyesülések útján ment végbe, hiszen a három évi területnövekedés csak 38 000 kát. holdat tett ki. Az egyesülések az esetek többségében indokoltak voltak és jól is sikerültek. Nem egy eseben rosszul végrehajtott tagosítás káros következményeit tettük ezzel jóvá. Az átlagterület most messze túlhaladja a valóban nagyüzemi gazdálkodási lehetőség alsó szintjét Ezért máris leszögezhetjük, hogy érnek el Jő eredményeket Sok példát sorolhatnánk fel, azonban csak néhányat említünk. Ilyenek: a jászbol- dogházi Aranykalász, a kisújszállási Búzakalász, az abádszalóki Lenin. Sajnos, van más példa is. Még mindig előfordulnak esetek, amikor a tsz vezető elfeledkezik arról, hogy a szövetkezet gazdája a tagság, s fontos kérdésekben nélkülük, vagy akaratuk ellenére intézkedik. Előfordul durvaság, gorombaság, a szövetkezeti demokrácia megsértése, ami nagy és veszélyes akadály az előrehaladás útjában. Ezt megtűrni a vezető''párt- és állami szerveknek nincs joguk, de a tagság sem tűri. Most, amikor a szövetkezeti élet rendje lényegében kialakult, széleskörű politikai akciókkal kell elősegíteni a szövetkezet; demokrácia további szélesítését mindenütt, ahol pedig akadály van ez előtt el kell azt hárítani. 3. A pártszervezetek, a kommunisták kollektívája megerősödött a szövetkezeteken belül. Jelenleg valamennyi szövetkezetben van pártszervezet, sőt nyolc termelőszövetkezetben több pártszervezet működik. A 182 termelőszövetkezetben összesen 201 pártalapszerve- zet van, s bennük 8376 tag és tagjelölt tömörül. A szövetkezeti tagság 11,4 százaléka pártunk tagja. Ez rendkívül nagy erő a termelőszövetkezetekben. Az átszervezés után nagy figyelmet fordítottak járási, városi pártbizottságaink a termelőszövetkezeti pártszervek erősítésére, benne a számszerű erősítésre is. Az utóbbi időben a számszerű erősítés területén vannak hibák, hiányosságok. — Már nem olyan tervszerű a munka, mint az előbbi időszakban volt. 4. Termelőszövetkezeteink — a meglévő nehézségek és fogyatékosságok ellenére is — gazdaságilag megalapozottak. 1959-ben a szövetkezetek (29(5 millió forint közös vagyonnal rendelkeztek, ami- 3Ő1 876 millió forint volt a seruházott és d20 millió fo- -int a forgővagyon értéke Az 1961. évi zárszámadás- tor a termelőszövetkezetek tözös vagyonának értéke ’663 millió forint volt, amiről 1596 millió a beruházott >s 967 millió forint a forgó- zagyon. Csáki elvtárs a továbbiak- í 3an részletesen foglalkozott I ! közös gazdaságok vagyoni j helyzetével. A szövetkezeti gazdák az d szervezés után rövid idő ! alatt lényegesen fokozták a termelést és különösen fokozták az árutermelést — mondotta a továbbiakban — 1959 és 1961 közötti három esztendőben népgazdaságunk Szolnok megye mezőgazdaságából 26 százalékkal több kenyérgabonát, 49 százalékkal több ipari cukorrépát, 30,1 százalékkal több vágósertést, 66,3 százalékkal több vágómarhát, 62,5 százalékkal több baromfihúst, 20,5 százalékkal több tojást és 43,6 százalékkal több tejet kapott, mint az előző — 1956 —1958-at magába foglaló — három esztendő alatt. Két év alatt az össz-árn- értékesítésben a növekedés 15 százalékot tett ki. Húsból a szövetkezetek 1961- ben 100 kát. holdanként 59.2 mázsát adtak. Az előadó megállapította, hogy a szövetkezeti gazdaságokban megvalósult a bővített újratermelés, majd kitért ennek elemzésére. Ha azt vizsgáljuk, mit mentünk előre a szocialista gazdálkodás éveiben — folytatta — ha visszatekintünk, akkor nagy az előrehaladás, ha előrenézünk, akkor viszont látjuk, hogy milyen A gépállomások szerepe nem csökkent Szolnok megyében a termelőszövetkezeti gazdaságok kialakult átlagos nagysága hosszú időre előre biztosítja a nagyüzemi lehetőségek kihasználását. További egyesülésre általában nincs szükség. Az előadó ezután a termelőszövetkezetek vezetésének I fejlődéséről sorakoztatott fel j tényeket, majd megáliapí- í tóttá: 2. A három év alatt na- : gyón komoly fejlődés ment végbe a termelőszövetkezetek vezetése területén. En- j nek több ágazata van. Pontos feladat volt a há- ! rom évben a szövetkezetek belső életének, rendjének kialakítása, a választott szervek megerősítése, munkájuk megszervezése, s mindezzel együtt a szövetkezeti demokrácia kialakítása,, fejlesztése. Hol tartunk a feladatok megoldásában? A szövetkezeti vezetőségek és más választott szövetkezeti szervek működésében általában előrehaladás van. Ezt mondhatjuk a belső élet, a szövetkezeti demokrácia érvényesüléséről Ahogyan haladunk előre a tavsáv látókörének bővítése, nolitikai és szakmai felkészülése útján. úgy terebélyesedik a szövetkezed demokrácia. Annái nehezebb is azt esetenként. vagy tartósan megsérteni. A jé1 gazdálkodó, nagy eredm én veket elérő szövetból is rend van. éopen ezért milyen nagy a behoznivaló, milyen óriási a feladat 5. A szövetkezeti családok anyagi helyzetében a szocialista gazdálkodás néhány esztendeje alapvető változást hozott. Az előrehaladást a gazdasági felemelkedésben forint és fillér értékig mind elszámolni, kimutatni nem tudjuk. Benne kell élni a falu életében, ismerni kell a felszabadulás előtti, munkától, küzdelemtől, sokszor szenvedéstől és nélkülözéstől meggyötört paraszti arcokat ahhoz, hogy a mai életet, a mai anyagi helyzetet értékén foghassuk fel. A Horthy-rendszer hivatalos statisztikája szerint az 1930-as években a mezőgazdasági munkások átlagos keresete évenként 372 pengőt lett ki. A 63 és félezer őt íat. holdig terjedő birtokot lényegében ide sorolhatjuk, ő középparasztok jövedelme — szintén a Horthy-rendszer statisztikája szerint — 1087 3engő volt. Egy kiló kenyér 36 fillérje, egy úgynevezett ..Csepel- soda” kerékpár 140 pengőbe terült. A 63 és félezer esa- ád keresetéből évenként vásárolni tudott ezer kiló tenyeret, vagy 2,5 darab :erékpárt. A középparaszt 'áromszor ennyit. J 961-ben a tsz-tagok átlagos iövedelme a közösből 11 777 forint volt megyei szinten. Ehhez jön még a A gépállomások szerepe — azzal együtt is. hogy megkezdődött a termelőszövetkezetek gépesítése — nem csökkent Három év alatt lényeges eltolódás következett be a gépesítés arányában. 1959-ben például a termelő- szövetkez.etek traktorállománya 313. a géoállomásoké 2332 darab volt. Ez év elején a termelőszövetkezetek traktorállománya 939 darabra nőtt, a gépállomásoké 2018 darabra csökkent. 1961-ben a túrkevei, az idén a kisújszállási gépállomás gépeit vették át a termelőszövetkezetek Jelenleg tizenhárom termelőszövetkezetünk — mai szintet alapul véve — teljesen, tizenhét termelő- szövetkezet 70—80 százalékban, harmincegy termelőszövetkezet úgv 40—50 százalékig és százhuszonegy termelőszövetkezet 40 százalék alatt van saját géppel ellátva. Az. hogy a mezőgazdaság gépesítése két vonalon — háztáji gazdaság négy—ötezer forintos bevétele. Csak a közösből származó jövedelem megér majdnem négyezer kiló kenyeret, vagy tíz darab kerékpárt Ha mindezt összevetjük, látjuk meg, fogjuk fel értékén a falu megváltozott gazdasági helyzetét, annak alakulását a szocialista gazdálkodás éveiben. A szövetkezeti családok értik, érzik a különbséget, noha sok nehézséggel meg kiéli küzdeniük, különösen a gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezetekben. Az átlag minket nem szerelhet le. Tovább kell mennünk a ma gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősítésében, és valamennyi szövetkezetünk termelésének gazdálkodási színvonalának emelésében. Ebben semmit sem tágíthatunk a jövőben sem. 6. Az átszervezés előtt az egyes gazdaságok vetésszerkezete, termelési ágazatainak aránya ösztönösen alakult, illetve az árutermelő gazdaságokat a piac befolyásolta. Az átszervezés után többoldalú elemző munka alapján igyekeztünk tudatosan az igények és a tudomány vívmányainak megfelelően kialakítani a termelés struktúráját, az egyes tájegységek és üzemek termelési arculatát. Ebben még a kezdet kezdetén vagyunk. Eddig sem lehetett és ezután sem lehet kapkodni, mert a népgazdasága igény soha nem kerülhet ki a figyelem középpontjából. Ennek megfelelően alakítottuk eddig a terveket. Az előadó a továbbiakban a megye gabona, hús, takarmány és ipari növény termeléséről, a tájegységeken belüli specdalizáció lehetőségeiről szólt, majd így folytatta: A szakosításnak, speciali- zálásnak még csak a kezdetén vagyunk. Az előttünk álló három esztendőben azonban ennek fő . vonalai megyeileg kialakulnak. És ez nagy tartalékot szabadít majd fel, nagy előrelendítője lesz a termelésnek, mert így a termelés összes feltételeit sokkal ésszerűbben lehet megteremteni, mint abban a mezőgazdaságban, ahol minden üzem valóságos vegyeskereskedés. így tudjuk csak az árutermelés vonalán az ötéves terv időszakára kitűzött célokat megvalósítani. Nem megy ez simán, zökkenő nélkül. Sok az akadályozó tényező, a régihez való ragaszkodás. De nem kapunk ehhez a földművelésügyi kormányzattól elég segítséget, de még útmutatást sem. 7. Előbbre jutottunk a komplex vízgazdálkodásban. Az öntözést illetően helyzetünket a következő számok jellemz'k: 1959 ben öntöztünk a megyében összesen 30 014 kát hold rizst és 9262 kát. hold egyéb növényt, összesen 39 276 kát holdat Az idén megöntöztünk 90 és félezer kát holdat. Az 1959-es évnek 2,4-szeresét A mennyiségi növekedésnél is lényegesebb a szerkezeti változás. A rizs felére csökkent az 1959-esnek, viszont többszörösére nőtt a kertészet. a takarmány és az öntözött kapások területe. A termelőszövetkezetek 12 982, az állami gazdaságok mintegy 5000 kát. holdon kukoricát öntöztek. Ennek a 18 000 kát. hold öntözött kukoricának a termése most felér megközelítően úgy 40 000 kát. hold szárazművelésű termésével. Ezután összefoglalta ai. öntözés idei főbb tapasztalatait. Felhívta a figyelmet, hogy újabb nagyarányú mozgalmat kel] kibontakoztatni az öntözés érdekében. Lehetőség van arra, hogy az idei 18 000 helyett jövőre már mintegy 30 000 kát. hold kukoricát öntözzünk. (Folytatása a 4. oldalon^
