Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-26 / 251. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962, október 28. Megkezdte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás as első oldalról.) mölcsei, alkotása. Mennyi könny, verejték és vér hul­lott az évszázados küzdelem­ben, mennyi erőfeszítés, aka­rat hullott porba, hogy új, több és nagyobb szülessen, amely azután a nemzetközi munkásmozgalom segítségé­vel, a világ első szocialista államának támogatásával vi­harként söpörte el, takarí­totta el a kizsákmányoló ka­pitalista világot hazánkból. S ha emlé.. t állíthat nem­zedékünk a százesztendős magyar munkásmozgalom­nak, a mártírok és hősök küzdelmének, mindennél beszédesebb és igazán méltó emlék az, hogy leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. A politikai hatalom, a pro­letárdiktatúra rendszerének megteremtése és megvédé­se után most már hazánk gazdasága is szocialista gaz­daság, a termeién iparban és mezőgazdaságban majdnem kizárólagosan szocialista üzemekben folyik. Ez egy­ben azt is bizonyítja, hogy a VII. kongresszus fő célki­tűzése — amely arra irá­nyult, hogy gyorsítsuk meg hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását — meg­valósult A szocializmus alapjai le­rakásának befejezése új helyzetet teremtett ha­zánkban, s a végzett mun­kát, a jövő tennivalóit eb­ből az új helyzetből kiin­dulva kell elbírálni és el­dönteni. Tisztelt Pártérte­kezlet ! Pártbizottságunk úgy lát­ja, hogy a mögöttünk lévő három esztendőben Szolnok megye pártszervezeteinek, Szolnok megye kommunis­táinak tevékenysége a VII. kongresszus határozatainak szellemében folyt. A kong­resszus határozatainak vég­rehajtásával társadalmi, gaz­dasági és kulturális éle­tünk minden területén új eredmények, új sikerek szü­lettek. A három évvel ezelőtti megyei küldöttértekezlet idején Szolnak megyében a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének az a része, ami a termelőszövetkezetek létrehozását jelenti, lénye­gében már befejezett tény volt. Ez a pártmunkában, állami munkában egyaránt lényeges változást követelt. A fő figyelmet és az erőket a szocialista alapok erősíté­sére kellett összpontosítani. Vizsgáljuk meg, hogyan oldottuk meg a jelentkező feladatokat, hogyan teljesí­tették pártszervezeteink, elvtársaink küldetésüket a gazdasági, szervező és kul­turális nevelő munka széles frontján. javítani a hibákat, non kis költséggel. Évről évre többet építünk. Az ötéves terv időszakában csak Szolnokon több mint ezer lakást kell az építőipar­nak megépítenie. Emellett í vegyipar további fejlesztése is jelentős építő munkát kö­vetel. Megtorpanni, tehetet- lenkedni az építőipar vona­lán — nagyon súlyos bajok­kal járna. A termelékenység emelése, a költségek csök­kentése, a határidők szigorú betartása és rövidítése, a minőség hathatós javítása, ez vár az építőipari kommu­nistákra, az építőmunkások­ra, mérnökökre, techniku­sokra. Mindezeknek a meg­oldása jó erősen a vezetés problémája. Ott kell, ott lehet gyorsan és hathatósan intéz­kedni Állami» szövet­kezeti, helyi Megyénk ipara gyorsan és egyenletesen fejlődik Megyénk iparát a három­éves terv utolsó évében és a második ötéves terv első két esztendejében — tehát a beszámolás időszakában — változatlanul a gyors és egyenes irányú fejlődés jel­lemezte. Az ipar részaránya tovább nőtt, összetételében, szerkezetében lényegesen változott, bár a megye gaz­dasági szerkezetét tekintve továbbra is mezőgazdasági jellegű maradit. A számszerű növekedés a következő kiépet mutatja: A hároméves terv során a teljes termelés 38.6 száza­lékkal nőtt. Ennek egy- (íarmada már a beszámo­lás időszakára esik. 1961-ben 12,2, az idén pe­dig kfo. 9 százalékos a növe­kedés. Ez év végén megyénk ipara kb. 34 százalékkal ter­mel többet, mint 1959-ben. Az ütem megfelel a VII. kongresszus határozatának, s ha az elkövetkező években ezt tartjuk, akkor a máso­dik ötéves terv időszakában — 1961—1965 között — a jó­váhagyott terveknek megfe­lelően mintegy 58—60 száza­lékkal növekszik a megye ipari termelése. Az 1959. évi októberi pártértekezlet — a megye sajátosságait, adottságait fi­gyelembe véve — különösen nagy figyelmet fordított a gépgyártásra, a vegyipar gyors fejlesztésére, az építő­anyagiparra. a könnyűipar ágazataira és az élelmiszer- iparra. Csáki elvtárs a követke­zőkben ismertette a megye iparvállalatainak főbb terme­lési adatait, kénsav, cellulóz, vógottbaromfi, bőrcipő. hű­tőszekrény és kőolajtermelé­sünk növekedésének számait. örömmel, s nem kis büsz­keséggel jelentjük pártérte­kezletünknek ezt a sikert — mondotta ezután —, mert ez arról is tanúskodik, hogy a szocialista viszonyok vál­toztatják, részben megvál­toztatták vidékünk képét. A magyar Alföld arculatát már nemcsak a délibáb, a gémes- kút, a nádfödeles tanyák — kéményükön a gőlyafészek- kel —, hanem az állami gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek majorjaival, hidroglóbu- saival, az öntöző csatornák­kal együtt a füstölgő gyár­kémények, fúrótornyok, gáz­os olajkutak adják meg; r Élelmiszeripar Az 1959-es pártértekezlet egyik központi kérdésében, a nagyüzemi baromfitenyész­tésben a három esztendő alatt sikerrel dolgoztunk és jó úton haladunk az öt évre kitűzött célok elérésében. S itt nem fölösleges felidézni egyes elvtársaink három év­vel ezelőtti aggályoskodását. „Mi lesz, ha a sok baromfi között beüt a vész?” — Mi lett? Egyik-másik helyen be­ütött a vész. azután sorra- rendre ezt is legyőztük és 1961-ben már lényegében normálisra csökkent az el­hullás. Három év alatt sok tapasztalat gyűlt össze a nagyüzemi baromfitenyésztés területén, amit az elkövetke­ző években hasznosítani kell; Az élelmiszeripar — mint a megye régi, hagyományos termelési ágazata — alapjá­ban véve megfelelt a köve­telményeknek. bár felé sok és jogos kifogás vetődik ma is fel Ilyenek; A sütőipar nem foglalkozik súlyának megfelelően az igények fel­mérésével, a választékok nö­velésével. Gyakran van baj a minőséggel iS; A Tejipari Vállalat nincs jól felkészülve a növekvő mennyiség átvételére. Hi­ányosak az átvevőhelyek, hiányosak a felszerelések, kevés a műszer, pontatlan a mérés és ebből kifolyólag sok átvételi vita származik. A baromfifeldolgozó ipar egyben termelésszervezéssel is foglalkozik. Ebbeni tevé­kenységére a termelőszövet­kezetek részéről sok a pa­nasz. Nem nyújtja a terme­lőszövetkezeteknek a tartás­hoz, felneveléshez, hizlalás­hoz szükséges megfelelő szakmai támogatást. Az át­vételeknél igen sok vitára ad okot az átvevők eljárása, ami gyakran a termelőszövetke­zetek megrövidítésével is jár. Az ilyen eljárás rossz hatással van a tenyésztői kedvre. Építőipar Külön nagy problémát és nehézséget okoz az építés, az építőipar helyzete, munkája. A Központi Bizottság 1960. nyarán átfogó határozatot hozott az építőipar munká­jára vonatkozóan, azonban a határozat csak részben való­sult meg. 1961-ben. de külö­nösen ebben az évben a mi­nisztériumi építőipari válla­lat munkája visszaesett. 1961-ben a tervet 95,4 szá­zalékra. az idén az első félév tervét 82,2 százalékra teljesí­tették. A mennyiségi elmaradás mellett drága az építkezés és tűrhetetlenül sok a mi­nőségi hiba. Ne essen tévedés; vala­mennyien büszkék vagyunk az épülő új városnegyedek­re, az új üzemekre, utcaso­rokra. építőipari munkásaink munkájára. De mennyivel jobb lenne, ha kellő harc folyna vállalaton belül a költségek csökkentéséért, a minőség javításáért, noha ehhez a népgazdaság részé­ről a feltételek biztosítottak. Néhány számadattal is iga­zoljuk ezt; Az ÉM; Szolnok megyei vállalatánál két év alatt 60 százalékkal nőtt a gépállo­mány. A mérnökök száma tizenháromról tizennyolcra, a technikusok száma har­minckilencről negyvenkilenc­re emelkedett Ennek elle­nére nincs lényeges előreha­ladás a termelékenység terü­letén. 1960-ban 15 százalék­kal, 1961-ben 4,3 százalékkal nőtt, idén az első félévben pedig visszaesett a termelé­kenység. Hol kell keresni a hibák, a bajok okát? Van baj a be­ruházások előkészítésénél is. Sok a tervezési hiba, sok a javítás és sok a késleke­dés. Ezt semmiképpen nem té­veszthetjük szem elől. De van baj az építőipar irányításában a minisztéri­umtól a vállalatig és azon be­lül egyes építkezésekig. A szervezés, a kivitelezés, a szállítás, a műszaki ellen­őrzés vonalán lehetne sür­gősen javítani. Szégyenkezve, de elmondjuk, hogy a szol­noki Bálvány utcai szövetke­zeti házakra rossz kémény­megoldást terveztek. Az épí­tőipar még ezt is elrontotta. A modern lakásokon gya­korlatilag nem volt kémény- nyüás. És amikor a lakók kifogásolták, hogy a füst mindenütt a szobába jön be, s amikor a népi ellenőrzés vizsgálta feltárta ezt az ál­lapotot, akkor az építőipar vezetői még fel is láttak érte. Csak erélyes közbelépésre voltak aztán hajlandók ki­ipar - ipar- telepítés Csáki elvtárs ezután az ál­lami- és szövetkezeti helyi­ipar munkáját elemezve megállapította, hogy a szol­gáltatás mértékében és mi­nőségében nem megfelelő, nem éri el azt a színvonalat, amit a párt iparpolitikája megkövetel. A közlekedés területén — a fejlődés elle­nére is sok még a megoldat­lan probléma. Majd így folytatta: A beszámolás időszakában született meg a Központi Bi­zottságnak az ipartelepítés­ről, a vidék iparosításáról szóló határozata. A végre­hajtásban megyénkben tör­tént előrelépés Szolnokon, Jászberényben, részben Tö- rökszentmiklóson. összességé, ben elmaradás van e téren. A hiba abból adódik, hogy bár a központi gazdasági szervek, országos főhatósá­gok részéről nem vidéken a helykeresés, hanem általá­ban a fővárosban maradás lehetőségeinek kutatása jel­lemző, amellett sem a me­gyei, sem az alsóbb szervek nem tették meg a tőlük tel­hetőt a vidék iparának fejlesztése érdekében. A vi­dék iparosítása nemcsak nagy, országos jelentőségű üzemek építését, telepítését jelenti. Ezt is, de emellett a helyi lehetőségeket, adott­ságokat is fel kell tárni. Eb­ben jóformán semmit nem mentünk előre. Az ipart, az ipari termelés alakulását elemezve az elő­adó többek között a terme­lékenység alakulásával, a Csáki István elvtárs előterjeszti a pártbizottság beszá­molóját műszaki fejlesztéssel, a bé- j rezés néhány problémájával, j az exporttervek teljesítésé- j vei, a minőség kérdésével,] Iparunk fejlesz távi Küldött Elvtársak! Szolnok megye gazdaságán belül az ipar súlya, jelentő­sége három esztendő alatt tovább növekedett. Az ipar­ban, közlekedésben és építő­iparban dolgozik a megye kereső lakosságának 30 szá­zaléka. A szocialista építés éveinek egyik legnagyobb eredménye ez. Az elkövetke­ző években az ipar részará­nya tovább fog növekedni. Pártunk Központi Bizottsá­ga az elmúlt években nép­gazdaságunk — benne az ipar — fontos ágazataira ma is és még hosszú időre érvé­nyes, átfogó határozatokat fogadott eL Van ötéves népgazdasági terv és ennek részletes vég­rehajtására ötéves megyei program. Ezek képezik az előttünk álló három eszten­dőben az ipari termelés vo­nalán a tennivalókat. A megye iparfejlesztésé­nek iránya a következő években nem változik. To­vábbra Is a vegyipar, épí­tő, építőanyagipar, gép­gyártás és könnyűipari ágazatok — ezen belül a cipő, bútor, papír és cel- lulózegyártás — állnak előtérben. Ezekre kell erőnket összpontosítani. A vegyiparban továbbra is központi kérdés a Tiszamen- ti Vegyiművek fejlesztése. Most utolsó stádiumába ér­kezett a második kénsavgyár szerelése és kezdődik a har­madik telepítése. A szuper- foszfát üzem ebben az esz­tendőben 120 000 tonnát ter­mel. Folyamatban van az „ULTRA” mosogatópor üzem telepítése. Megkezdődik egy új vegyi porfestékgyár épí­tése, amelynek befejezése már áthúzódik a harmadik ötéves terv első időszakára. Mindez azt jelenti, hogy a Tiszámén ti Vegyiművek fej­lesztése, a beruházás üte­mezése és kivitelezése a me­gyei és Szolnok városi párt­szervezetek egyik legfonto­sabb feladata. Nincs még kialakult terv, de kezdeményezzük, hogy települjön Szolnokra szerves vegyipar is, hiszen itt és a környéken nagy mennyiség­ben tártak máris fel földgázt és annak hasznosítása Szol­nokon nagyon célszerű len­ne. A kőolaj-termelés az elkö­vetkező években viharos gyorsasággal növekszik. — 1965-ig mintegy kilencszere­se lesz az 1959. évi termelés­nek. Ezek új termelési ágaza­tok a megyében. Mellettük a gépgyártás, a bútor-, pa­pír-, cipő- és élelmiszeripar is gyorsan fejlődik. Mindez­zel együtt nagy feladat vár az építőkre. Fontos feladat a közleke­dés fejlesztése, különösen a szolnoki vasúti csomópont műszaki felújítása és az ipamegyed szállítási problé­máinak megoldása. További erőfeszítéseket kell tenni a vidék iparosítására, új ipar­ágak telepítésére, meglé- vőek bővítésére, a foglalkoz­tatottság növelésére. Mindezekkel együtt a KGST keretében fokozato­sain kiterjesztendő munkai­megosztáson belül számítha­tunk és számítunk is több ágazat — történetesen a ci­pőgyártás, hűtőgépgyártás, autosyphon, aprítógépgyártáj és vegyipari termékek — gyártásának nagyarányú nö­velésére! Erre is fel kell ké­szülnünk. Nagy önállóságra, széles látókörre, népgazdasági szemléletre van szükség az ipari termelés minden frontján Mindezek a feladatok meg­követelik az előttünk lévő három esztendőben, hogy: 1. A pártbizottságok, párt- szervezetek a pártmunka módszerével tervszerűen és rendszeresen foglalkozzanak az ipari termelés kérdései­vel. 2. Központi kérdés a párt- munkában, a gazdasági- és szakszervezeti munkában to­vábbra is a munka terme­lékenységének emelése. A fő figyelmet az ipani terme­lés vonalán erre, s vele együtt a gazdaságosságra kell fordítani. 3. Még jobban kell támasz­kodni és építeni a dolgozók széles tömegeinek kezdemé­nyezésére, a szocialista munkabrigádokra, a szocia­lista munkabrigád címért küzdőkre, a kitüntetett dol­gozókra, a szocialista mun­É aversenyben résztvevőkre i fokozatosan az üzem egész kollektívájára. 4. Iparunk nemcsak meny- nyiségileg növekszik, hanem színvonala is egyre maga­sabb lesz. A termelésben to­vább nő a műszakiak, mér­nökök, technikusok száma és tovább növekszik ezek mun­kájának jelentősége. A párt­szervezetek, szakszervezetek és gazdasági vezetés együtte­sen teremtse meg annak fel­tételét, hogy az üzemekben a műszaki értelmiség kifejt­hesse és érvényesíthesse szaktudását a termelés, a műszaki fejlesztés, az újítá­sok területén és hogy ke­resse, kutassa, vigye be a termelésbe a tudomány újabb és újabb vívmányait. 5. Következetesen fel keli lépni a belső szervezésben mutatkozó lazaságok ellen, szigorú rendet kell teremte­ni a munkaszervezésben, az anyagkezelésben, az anyagok nyilvántartásában és elszá­molásában. 6. Tovább kell javítani a minőséget minden termelési ágazatban. 7. A hélyiiparban, a taná­csi- és szövetkezeti ipari üzemekben tovább kell szé­lesíteni a szolgáltatások mértékét és javítani azok minőségét. 8. Mindezek elérése, való- raváltása érdekében emelni kell a gazdasági- és műszaki vezetés színvonalát, a mun­kások, ■ műszakiak szakmai­politikai tudását, magasabb színvonalra kell emelni a szakmunkásképzést és to­vábbképzést valamennyi ipa­ri termelési ágazatban. 9. Nagy figyelmet kell for­dítani az iparvezetés terüle­tén most folyó átszervezésre, a vezetés kialakítására. Ez a kép — tisztelt elvtár- sak — a megye iparában, s a felsoroltak képezik az ipa­ri termelés területén jelent­kező feladatok egy jelentős részét. Nagy önállóságra, széles látókörre, a népgazdasági szemlélet terjesztésére és ér­vényesítésére van szükség az ipari termelés minden front­ján. Csak így tudjuk telje­síteni maradéktalanul fela­datainkat az ipar vonalán. (Folytatása a 3. ol-daloná valamint a munkások verse­nyével, a szocialista brigá­dok szerepével foglalkozott még. tésének tervei, atai

Next

/
Oldalképek
Tartalom