Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

1962. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s • • Összevont küldöttválasztó taggyűlés a Vegyiművekben Csütörtökön tartotta összevont küldöttválasztó tag­gyűlését a Tiszamenti Vegyiművek pártszervezete. Mu­csányi elvtárs, a taggyűlés elnöke üdvözölte Csáki Ist­vánt, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát. Sí­pos Károlyt, a városi pártbizottság titkárát, a meghívott pártonkivülieket. Az egységes pártvezetőség beszámolója belpolitikai Kérdésekkel foglalkozott. AZ EGYSÉGES vezetőség érdeméül legyen mondva: ez a beszámoló különbözik sok, manapság elhangzó ve­zetőségi referátumtól; Akik összeállították, nem az irányelvekből, vagy a szer­vezeti szabályzat tervezet­ből idézgettek, hanem egy- egy részt kiemelve gondosan elemeztek. Részletesen ma­gyarázták például az irány­elveknek azt a tételét, hogy hazánkban leraktuk a szo­cializmus alapjait; azt, hogy milyen szerep vár a munkás- osztályra a szocializmus építésében; hogyan törek­szünk a szocialista tudat ki­alakítására, stb. Az üzem pártéletéről ha­sonló részletességgel szólt a vezetőség nevében Kruzslicz József elvtárs, a párttitkár, összegezte az előrehaladást a vezetőség választások óta. Bírált, tanácsolt. Segített abban, hogyan javíthatják tovább a pártéletet. Szólt többek között egy igen fon­tos kérdésről, a pártcsopor­tok munkájáról.­ssA pártalapszervezetek ve­zetőségei támaszkodnak a pártcsoportokra; Több eset­ben tettek erőfeszítéseket munkájuk javítására. Az egységes vezetőség értékelte tevékenységüket. Megállapí­totta, hogy még nem tartják meg rendszeresen üléseiket, nem minden esetben irányít­ják a tagok figyelmét a leg­fontosabb tennivalókra” — hangzott a beszámolóban; A gondolat, a pártcsopor­tok működésének figyelem­mel kísérése helyes, jó törek­vés; Az idézett rész azonban kissé eltúlozva azt is tükrö­zi, hogy ez a megállapítás eléggé önmagáért való, s nem érte el azt a célt. amit tulajdonképpen kellett volna. Hiba az is, hogy az irány­elveket, s az üzemi viszo­nyok, eredmények alakulá­sát egymástól eléggé elszi­getelve vizsgálta a vezetőség beszámolója. Sőt a pártmun­káról és a termelési kérdé­sekről is csaknem mint egy­mástól független dolgokról szólt. A TERMELÉSRŐL nagy, átfogó számokkal beszélt: „Az 1962 évi tervek lénye­gesen nagyobbak, mint az előző éviek. Kénsavból 23 500 tonnával kell többet gyár­tani — hangzott a beszámo­lóban. — A termelőüzem teljes termelési tervét 105,4 százalékra teljesítette. Kén­savból 13 százalékkal ter­melt többet, mint az előző év hasonló időszakában, a szuperfoszfát üzem töbo mint 104 százalékra teljesí­tette félévi tervét...” Hasonlóan szólt a beszá­moló a beruházásokról, a költségszint alakulásáról, s még több fontos kérdésről. Ez az átfogó, nagy szá­mokkal való tájékoztatás is feltétlenül hasznos. A dolgo­zók így ismerik fel legin­kább, hogy együttes erejük milyen óriási dolgokat te­remthet, mit vihetnek vég­hez, ha összefognak. De alig szólt a beszámoló arról, ami a nagy feladatokból az egyes emberre hárul. Nem tett számadást a kommunisták felelősségéről, helytállásáról. Nem mérte fel azt, ami az anyagi erőket kiegészítheti, megtoldhatja. A szocialista brigádok ver­senyéről, s általában a kongresszusi versenyről is főleg csak a száraz számo­kat, adatokat tükrözte visz- sza. Nem érzékeltette az emberek lelkes erőfeszítését, így hiányzott az útmutatás is ahhoz, hogy ki-ki a ma­ga helyén mit tegyen, mire törekedjen, mire vigyázzon. A határozati javaslat némi­leg segített ugyan ezen, még­sem pótolta a beszámolóból kimaradtakat. Azért is ne­vezhetjük ezt mulasztásnak, mert lett volna miről szá­mot adni. S csak javára, hasznára lett volna minden­kinek, ha a vezetőség ez al­kalommal is újabb tettekre lelkesít. A hozzászólók közül a ki­hagyott gondolatokat többen felvetették. Czeczei Márton az importanyagok késéséről beszélt, s arról, mennyi idő­kiesést, eltolódást okoz ez az építkezésen. Majd hozzáfűzte azt is, hogy a munkások tö­rekvése mennyire enyhíti a késéseket. GÄLYER Gyula felszóla­lásából az a helyes törek­vés tükröződött, hagy a vál­lalatok nem egymásra kenik a hibákat, hanem egymást segítve dolgoznak. Szabó elv­társ, a vegyiművek főköny­velője a tervek gyorsabb el­készítését, jóváhagyását sür­gette, majd az anyagellátás­ról beszélt. Abonyi elvtárs javasolta, hogy néhány sze­relő részlegnél két műszak­ban dolgozzanak, ha csak lehet, mert ez gyorsítaná az ő előrehaladásukat is. Szűkszavúan bár, de sok hasznos dolgot elmondtak egymás és saját munkájuk­ról is az elvtársak, pártta­gok és meghívott párton- kívüliek egyaránt. így meg­győződéssel mondhatjuk, hogy a Tiszamenti Vegyi­művek pártszervezete ez al­kalommal gondos, jó mun­kát végzett. B. E. A francia katonai támaszpont megszüntetése Seno, (MTI) Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök országjáró körútja során csütörtökön a Vientiane-től 400 kilométer­nyire délre fekvő senod fran­cia katonai támaszpontra ér­kezett. A helyőrség tisztjei előtt elmondott beszédében köve­telte, hogy a franciák adják vissza Laosznak a támasz­pontot. Mint Souvanna Phouma rámutatott: „minthogy sem­legesek vagyunk, nincs már szükségünk katonai támasz­pontokra”. Az újságíró jegyzetéből Szolnokon a gázfogadó állomás elkészítését május­ra ígérték az illetékesek. Azóta már három hónap telt el, de az állomás még mindig nincs Ítészen. Ennek ellenére rendelte­tését azért betölti. Az em­berek fogadásokat kötnek az állomás elkészülésének határidejére. Mondhatjuk azt, hogy nincs „fogadóállomás”?! * „Kilátótoronyból irányít­ják a traktoros brigádok munkáját Bábolnán” — ol­vasom a Szolnok megyei Néplapban egy rajz magya­rázataként. Szedik a cukor­répát a Surján! Álla­mi Gazdaságban. A hosszú száraz­ság következté­ben a répaföld annyira megke­ményedett, hogy csak két zetor ké­pes vontatni a répaszedő ekét Tanácskoztak megye ipari üzemeinek műszaki vezetői Tegnap reggel 9 órakor a szol­noki Ságvári Endre művelődési ház színháztermében gyűltek össze a megye iparának parancs­noki karában fontos tisztséget betöltő műszaki vezetők, mérnö­kök és technikusok. Az egy évvel korábban meg­tartott tanácskozáson ugyanezek az emberek arról tárgyaltak, mi­ként tudják közös erővel a szo­cialista munkabrigád mozgalom fejlesztését elősegíteni. A pénteki megbeszélést a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Végrehajtó Bi­zottsága és a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának el­nöksége azért rendezte, hogy a termelés közvetlen irányításában résztvevő műszakiak véleményét és segítségét kérje az 1963. év üzemi terveinek legjobb módsze­rekkel történő kidolgozására, a kongresszusi munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom idő­szerű feladatainak megoldására. Lecsapolták a „műanyag“ rizsföldeket A Nagykunsági Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet kis­újszállási öntözési telepén az idén elsőízben készítettek műanyagfóliából rizsgátakat. Az eddig csatomaburkolásra használt 1,2 méter széles, többszáz méter hosszú szu- pervinil fólia egyik végébe vékony kötelet ragasztottak. Ennek segítségével egymástól három-négy méter távolságra levert karókhoz rögzítették a mindössze 0,2 milliméter vas­tagságú „rizsgátat”; A fólia alsó végét az ekével kikép­zett barázdába fektették és visszatérítették rá az eke ál­tal kivetett földet. A kísérleti „műanyag” rizs­földet most csapolták le. A szakemberek véleménye sze­rint az új próbálkozás siker­rel járt. A fóliából készített rizsgátak jól bírták a víz nyomását. Felrobbant egy gázpalack a szolnoki Fenyő Étteremben Tegnap a kora délutáni órákban a Fenyő étteremben felrobbant egy 22 kilós pro­pán-bután gázzal töltött pa­lack. A robbanás következ­tében tizenketten megsebe­sültek; Aa első & ínásod- fokú égési és szilánk sérülé­seket szenvedettek közül ha­tot sebeik ellátása után el­bocsátottak, a többi sebesül­tet a megyei tanács kórházá­ban ápolják. Állapotuk nem súlyos. A robbanás következ­tében az étterem ablakai és ajtói megrongálódtak. A sze­rencsétlenség okának kiderí­tésére a vizsgálat megindult. Nem mondom, az alföldi rónák sík egyhangúságát is változatosabbá tennék az ilyen, traktoros brigádolcat irányító kilátótornyok. De vajon kilátás nyü- na-e innen a mezőgazdasá­gi irányító munka megja­vítására is? ■ * Régi, cinikus szokásom, hogy az értelmetlennek tű­nő rendelkezéseket — fe­leslegességük bizonyítására — igyekszem kijátszani. Tgy történt ez a szolnoki pe­ronjegyre hozott „törvény- erejű” rendelettel is. Először csak az utasel­látó éttermen keresztül lo­pakodtam ki illegálisan az állomás hőn óhajtott pe­ronéra, elkerülvén így az egyforintos peronjegy meg­váltását. Egy alkalommal a pénz­tárnál előttem álló nénike retúrjegyet váltott Szolnok- alcsi vasútállomásig, me­lyért 55 fillért fizetett. Azóta, ha peronlátogatási ingerem kerekedik, váltok egy retúrt Szolnok-alcsiig, így negyvenöt fillért meg­takarítok és mégis legáli­san tartózkodom az állo­más peronján. * Egy ismerősöm, kit Tra­bant autóval vert meg az ég — mesélte az alábbi esetet. — Képzeld, „lerohadt” a kocsim Abony és Szolnok közötti útszakaszon. Mit te­hettem? Lezártam és autó­stoppal bementem Szol­nokra, hogy a hibás alkat­rész helyett újat vásárol­jak. Mikor visszaérkeztem, láttam, hogy egy sereg kecske sürgölődik a kocsi hátsó részénél. Rosszat sejtve oda rohantam, hát mii látnak szemeim. A kecskék vígan ropogtatják a hátsó lámpáknál megkez­dett műanyag karosszériát. Jót derültem az eseten, aztán egy régi közmondás új változatával vigasztal­tam. Szegény barátom! — Látod, a kecske is jól la­kott és azért a Trabant is megmaradt. — bóján — Idecfcsillapító Amint meglátnak a tábla szélén, elindulnak felém. Én is megyek arra a szúrós tar­lón. A' látvány félelmetes: méteres husángokkal „fel­fegyverkezett” asszonyok leg­alább húszán. Egyre köze­lebb érnek. Meglassítom lép­teimet. Nem félek, de pil­lantásom minduntalan a bo­tokra téved. Lehet, hogy nem fognak bántani, de mit le­hessen tudni?! Jönnek. Hátuk mögött su­gárzó kék égben kenderkú­pok fehérlenek. — Csak nem akarnak meg­verni? — kérdem, ahogy összeérünk. — Nem embert ütünk mi — nyugtatnak meg nevetve. — hanem a kendert! — És mit vétett a „sze­rencsétlen” ? — Nincs annak egyéb bű­ne, minthogy ragaszkodik a leveléhez, nekünk kell le­verni a száráról... — mond­ják. Most tíz perc pihenés van, leülnek egy-egy kévére. Min­denki leteszi a botját maga mellé a földre. Megnyugtató ezt látni. Helyet szorítanak naknt is. Körben minden­Botos asszonyok felé renden, meg bekötve, kúpozva a kender, ameddig a szem ellát. A törökszent­miklósi Dózsa Tsz területén vagyunk. — Ké: hete dolgozunk ezen a hetven holdas táb­lán — mondja Pató István­ná, csapatvezető. — De nem ám akárhogy dolgozunk! Késő este, kora reggel, — fiatalos lendülettel. Ezt úgy, mint a verset, Berci bácsi mondja. S most veszem csak észre, hogy férfi is van a csoportban. A 62 éves Szabó Albert a felesége helyett gyűjti itt a munka­egységet. Beteg az asszony, már tavasz óta. Berci bácsi egyébként — mint mondja, — „rímko­vács”. Olyan rigmusokat senki nem ír a szövetkezet­ben, mint ö. Tudja kívülről mind. Egyik versét elszavalja tiszteletemre* Valami buta gépészről írta, s díjat nyert vele nemrég a Szabad Föld pályázatán. Az öregnél még idősebbek is dolgoznak a csapatban. Adamik Jánosné már lassan hetven éves lesz, de soha nem hiányzik a munkából. Sokszor még szombat dél­után, vasárnap délelőtt is kinn van a határban. — A múlt évben több mint 300 munkaegysége volt Rozika néninek — tudom meg Boza Ferencnétől. — Ki a legfiatalabb — kérdezem. — Én. Most leszek tizen­hat éves. Piros ruhás kislány néz ki az asszonyok háta mögül. B. Nagy Marika. Ö magya­rázza el, hogyan takarítják be a kendert: — Pontosan amikor virág­zott, lekaszálták. Ha már felmagvadzik, nem jön le a lomb. A renden többször megforgattuk, most pedig kévébe kötjük. — Szép termésünk lett az idén — veszi át a szót Szik­szai Sándorné. — Mind a 70 hold elsőosztályú. Lófarkas frizurás asszony ka, Nagy Lajosné folytatja: — Akkor lesz elsőosztályú a kender, ha sűrűn kelt, mint ez, mert ha ritka, ágas- bogas lesz. A nagy beszéd közben azon veszem észre magam, hogv lassan egyedül mara­dok. Felállnak, botot ragad­nak sorba mind és folytat­ják a munkát. Szórja a szél a kenderle­velet — verik a kévéket. Négy-öt erős szálat egybe­fognak és bekötik, majd he­gyével összetámasztva kúpot raknak a kévékből. Lassan estébe hajlik az idő. A lemenő nap egészen besüt már Deákné szigorúan előrekötött kendője alá is. Ica félti fehér arcát. Azt mondja, így szereti az ura, de a többiek ellene szólnak. — Mi barnák vagyunk, mégis szeret bennünket a férjünk! Nagyot nevetnek, aztán csépelik, ütik tovább a ken­dert a botos asszonyok, akik barnák is, szépek is... F. M. — Elalvás előtt lőjjenek fel ebből kettőt, akkor jo fog aludni... (Szegő Gizi rajza Áramszünet lesz A TITÁSZ Vállalat Szol­nok városi üzemvezetősége értesíti fogyasztóit, hogy a nagyfeszültségű vonalakon, illetve berendezéseken vég­zendő munkálatok miatt 1962. szeptember 16-án, va­sárnap 5.20 órától 6.30 óráig, valamint 14—15 óráig a vá­ros egész területét érintő áramszünet lesz. Továbbá ugyanazon nap 5.20 órától 15 óráig áramszünetet tartunk a Vöröshadsereg út, a Pintér László út, Hoksári út. Szi­vattyú út, Temető út. Raktár út, Dr. Durst János utca, va­lamint a Körösi út MÁV Szolnoki Járműjavító Válla­latig terjedő részén. Tekintettel arra, hogy a visszakapcsolás a munkála­tok befejezésétől függően a fenti időpontnál korábban is megtörténhet, vagy más üze­mi körülmények miatt az áramszünetet el kell halasz- tanunk. ezért vezetékünk a kikapcsolásra jelzett idő alatt is feszültség alatt állónak te­kintendő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom