Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-21 / 221. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. szeptember 21. Több megbecsülést (Folytatás az 1. oldalról) tantermes iskolában belső képzőművészeti alkotásnak örülhetünk. Ez utóbbit viszont nem megyei művész készíti. Véleményünk szerint a Képzőművészeti Alapnál oda kellene hatni, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben részesedjen megyénk — és elsősorban a megyeszékhely — a tereket, épületeiket díszítő szobrokból, a házak falát ékesítő rézdomborításokból, az épületek külső- és belső falfelületeit díszítő sgrafittökból, freskókból. S az is kívánatos lenne, hogy az eddiginél sokkal nagyobb arányban részesedjenek megyénk művészei a helyi megrendelésekből. Ne csak a Pécs- mecseki bányatelepi házalhat, ne csak az IBUSZ főirodáját és a balatonfüredi szívkórházat díszítsék Simon Ferenc alkotásai, ne csak a székesfehérvári vagy a kiskőrösi iskolások örülhessenek Szabó László kedves szabóra lakj adnak, s Nagy István művészetét ne csak a debreceni vasútállomáson járók, s a mohácsiak élvezhessék, hanem mi, szolnokiak is. Minél több képzőművészeti alkotást az új házak elé, a parkokba, hogy ezzel is segítsük kialakítani az új, szebb Szolnokot. — hernádi —• Gyilkosság gyanúja A Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövetének jegyzéke a francia kormányhoz Varsó (PAP). Augusztus 4- én Conacryból (Guineái Köztársaság) hazatérőben Varsóba a párizsi Orly repülőterén ismeretlen körülmények között eltűnt A. Dlubak, a Lengyel Hajózási Minisztérium küldöttségének tagja. A francia rendőrség ezzel kapcsolatban augusztus 8-án közölte Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövetségével, hogy a francia főváros egyik külvárosi szállodájában megtalálták A. Dlubak holttestét, aki állítólag öngyilkosságot követett eh Ugyanilyen információval adták át a holttestet a párizsi Törvényszéki Orvostudományi Intézetnek. Ezután A. Dlubak holttestét Újabb letartóztatási hullám Portugáliában Párizs (MTI). Párizsba érkezett jelentések szerint Antonio Dias Lourenco-n, a Portugál Kommunista Párt titkárán kívül az utóbbi hetekben Salazar politikai rendőrsége Lisszabonban és Coimbrá-ban több mint 40 személyt tartóztatott le. Ezek között van Fernando Pemes fró is, aki nemrég tért vissza Franciaországból, valamint több diák, tanár és a Portugál Kommunista Párt több tagja« Amerikai mesterkedések Kongóban Lengyelországba szállították. A holttest helyzete és a lengyel orvosok által végrehajtott boncolás eredményei komoly alapot adnak arra a gyanúra, hagy A. Dlubak halála egész más körülmények folytán következett be, mint ahogy azt a francia hatóságok állították. Alapos ok van annak feltételezésére, hogy Dlubakot előre megfontolt szándékkal meggyilkolták olyan személyek, akik számára nem ismeretlen az ilyen eljárás bizonyos, csupán általuk ismert célokból. Druto párizsi lengyel nagykövet szeptember 17-én jegyzéket intézett a francia külügyminisztériumhoz és követelte az ügy körülményeinek teljes tisztázását. (MTI) fiz algériai választások után — a franciaországi népszavazás előtt Szeptember 20-a Algéria és Franciaország életében egyaránt túlnőtt a hétköznapok jelentőségén. Algériában lezajlott a független ország első törvényhozási választása, Franciaországban pedig De Gaulle tábornok nyilatkozott a maga alkotmánymódosítási tervéről. A francia elnök nem véletlenül választotta a televízió és a rádióállomások közvetítette beszédének — hogy ne mondjuk: „a franciához intézett szózatának” — dátumául az algériai választások napját. De Gaulle, aki fölöttébb kedveli a jelképeket, az időpontok szimbolikus találkozását, az algériai probléma megoldott voltára hivatkozással éppen ezen a napon számított nagyobb hatásra, hogy Franciaország számára új célokat tűzhessen ki. A tábornok elnök vesszőparipája „az erős államhatalom” követelése. (Magyarul: olyan állam, amelynek elnöke kormányválságok nélkül s a népnek beleszólást nem engedve kormányoz, — úgy, ahogy azt az uralkodó gazdasági körök, a monopóliumok urai kívánják...) Személyi hatalmát, illetve a nagytőke legdinamikusabb erőinek uralmát már megteremtette az 1958-ban elfogadtatott alkotmánnyal. Egy ponton ez mégis és máris „tökéletesítésre” szorul De Gaulle szemében: biztosítani kell, hogy utódja az elnöki székben egy — második De Gaulle lehessen! A tervezett alkotmánymódosítás, amelynek révén a köztársasági elnököt minden választópolgár szaGyarmatosítók elleni hangulat az ENSZ ügyrendi bizottságának ülésén Moszkva (TASZSZ). A Trud csütörtöki száma „Folytatódik Kongó tragédiája” című cikkében megállapítja: Kongóban — a különböző monopolista csoportok között — harc folyik a kulisszák mögött a döntő befolyásért. Különösen fellángolt ez a harc az utóbbi időben az amerikai és az angol—belga pénzügyi hatalmasságok között. Washington Kongóban leplezettebb, s emiatt sokkal veszélyesebb politikát folytat, mint az angolok és bel- gák. Washington különböző manőverekhez folyamodik, hogy korlátlan amerikai ellenőrzés alá kerüljön Katanga, sőt egész Kongó. Meggyőzően bizonyítja ezt többek között a a kongói ENSZ-csapatok parancsnokságának magatartása. Ez a parancsnokság tulajdonképpen az Egyesült Államok érdekében tevékenykedik; A cikkíró felhívja a figyelmet arra, hogy néhány hete a nyugati hatalmak között titkos alku folyik. Az amerikai« az angol, a belga és a francia imperialisták új összeesküvést szőnek Kongó népe ellen, hogy megakadályozzák a Kongói Köztársaság területi egységének helyreállítását Gazdaságilag, politikailag és katonailag meg akarják kötni a központi kormány kezét« rá akarják kényszeríteni, hogy tegyen engedményeket Csomóénak:, a gyarmatosítók engedelmes bábjának az orezág leendő alkotmányos berendezése szempontjából. Erre mutat a nemrég előterjesztett ,,meg- békítésd terv” is, amely lényegében véve a gyarmatosítóknak a fenti célokat szol gáló közös megállapodását tükrözi. (MTI) Hogyan less a nagybőgőből rakéta Az Izvesztyija szerdai száma érdekes riportot közöl az amerikai propagandagépe- zet egyik újabb kacsájáról. A Time című amerikai hetilap szeptember 14-i számában fénykép jelent meg, amely egy kubai és egy szovjet egyenruhás katonát mutat be. A katonák mosolyogva állnak egymás mellett. Az amerikai lap a következő felirattal látta el a képet: „Gastro katonája és egy szovjet szakértő. A radar északra, az aknamunka délre irányul’’. A Time ezzel a fényképpel azt a cikkét kívánta alátámasztani, amelyben a szovjet szakértők kubai tevékenységét «,leplezte lé! és azt állította, hogy a szovjet szakértők csak úgy nyüzsögnek Kubában és támadást készítenek elő az Egyesült Államok ellen. Az APN szovjet hírügynökség riportere, AJeksze- jev felkereste ezt a szovjet „katonai szakértőt”, akit a fénykép ábrázol. A rejtélyes „szovjet szakértő” neve Albert Gegin és valóban járt Kubában. Csakhogy ennek a „katonai szakértőnek” igazi foglalkozása: muzsikus, nagybőgős. Albert Gegin a Szovjet Állami Szimfonikus Zenekar tagja és 1961 őszén az Alek- szandrov-együttes tagjaként járt Kubában, innen az egyenruha. Az ő képét közölte a Time. Gegin nagy derültséggel fogadta az amerikai lap legújabb kacsáját. Kijelentette: — Ha az Egyesült Államokban egy közönséges nagybőgőt rakétának néznek, akkor engem természetesen neves rakéta- szakértőnek lehetne tartani. Csak azt szeretném megtudni, milyen ranggal ruházott fel engem a Time. Századossá, ezredessé, vagy tábornokká nevezett ki? Az sem fog meglepni, ha a Time szerkesztői holnap a Moszkvai Zeneakadémiát a nagyvezérkar székhelyévé fogják kikiáltani ... Szerda délután izgalmas epizód színhelye volt az ENSZ ügyrendi bizottságának ülésterme. Ez az epizód már világosan megmutatta, hogy az ENSZ most kezdődött ülésszakán a gyarmatosítás teljes felszámolásának kérdése rendkívüli erővel fog felvetődni. Amikor a 25. napirendi pontra kerül a sor, amély a gyarmatosítás kérdésével foglalkozó 17 tagú ENSZ-bizott- ság jelentését tartalmazza, Mohamed Zafrullah Khan, a közgyűlés pakisztáni elnöke, aki egyben az ügyrendi bt zottság elnöke is, bejelentette ugyanis, hogy Portugália képviselője részt kíván venni a vitában. Alig hangzott el az elnök bejelentése, az ENSZ egyik tisztviselője elhelyezte Portugália névtábláját az ügyrendi bizottság asztalán, a portugál delegátus leült az asztalhoz« és már hozzá akart kezdeni felszólalásához. Ekkor azonban kitört a vihar. Az ügyrendi szabályzat értelmében ugyanis egyetlen államnak sincs joga részt venni az ügyrendi bizottság ülésén a bizottság engedélye nélkül. Az elnök azonban a bizottság megkérdezése nélkül hívta meg a portugál delegátust. Először Szudán, majd Guinea delegátusa kérdezte meg, vajon milyen jogon ült Portugália delegátusa az asztalhoz. Morozov' a Szovjetunió delegátusa pedig kijelentette, hogy Portugália képviselője az ügyrendi szabályzat megsértésével foglalt helyet és nincs joga részt venni a vitában, amíg a bizottság engedélyt nem ad neki. s az a valószínű, hogy a bizottság nem fog erre engedélyt adni. Ausztrália, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok delegátusa igyekezett védelmébe venni Portugália küldöttét és kérte, a bizottság „a méltányosság nevében engedje meg, hogy részt vehessen a vitában”. Mindez azonban nem használt. Az ázsiai és afrikai országok, valamint a szocialista országok képviselői egymás után szólaltak fel és a hangulat egyre élesebben Portugália ellen fordult. A hangulat láttára a pakisztáni elnök kénytelen volt szavazásra feltenni a kérdést, megengedjék-e Portugáliának a vitában való részvételét. Nyolc ország, Ausztrália, Belgium, Kolumbia, Franciaország, Hollandia, — Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Csang Kaj-sek- klikk képviselője Portugália mellett szavazott, — másik nyolc ország, a Szovjetunió, Románia, Lengyelország, — Guinea, India, Jordánia, Madagaszkár és Szudán delegátusai Portugália részvétele ellen foglalt állást. Ecuador, Görögország, Guatemala, és Haiti képviselője tartózko dott a szavazástól. Mohamed Zafrullah Khan így rendkí vül nehéz helyzetbe került, Mert az ő szavazatával kellett eldöntenie a kérdést. Pakisztán tagja a SEATO katonai tömbnek, Zafrullah Khan szeretett volna a nyugati országok segítségére sietni. Jól tudta azonban, hogy ha i nyugatiak mellett foglal ál lást, akkor az 53 tagú ázsiai és afrikai csoport többségének haragját vonja fejére. Némi habozás után tehát úgy döntött, hogy ő is tartózkodik a szavazástól. Ezáltal Portugália nem kapta meg a többséget és az elnök kénytelen volt felszólítani Portugália küldöttét, hogy hagyja el a tanácskozó asztalt. Az ügy ezzel azonban még nem ért véget. Portugália delegátusa még két másik ügyrendi pontnál is kérte, hogy részt vehessen a vitában. Az egyik az angolai kérdés, a másik pedig az a jelentés, amely arról szól, hogy Portugália nem teljesíti az ENSZ alapokmányának követeléseit az általa kormányzott területeken. Az ügyrendi bizottság, — minthogy ebben a két kérdésben Portugália közvetlenül érdekelt, megengedte a küldöttnek, hogy részt vegyen a vitában. Garin el is mondta szokásos mondóká- ját, amely szerint a nortueál gyarmatok tulajdonképpen Portugália területéhez tartoznak és az ENSZ-nek nincs joga ezeket a kérdéseket tárgyalni. A végén azonban maga is belátta, hogy jobb lett volna, ha nem szólal meg. Felszólalásai ugyanis rendkívül éles támadásokat zúdítottak a fejére. Szemjonov, aki ebben a kérdésben a Szovjetunió nevében szólalt fel« kijelentette például, az ENSZ nem fogja szó nélkül eltűrni, hogy Portugália egy egész ország lakosságát kardélre hányja; Diallo Telli gui- heai delegátus pedig közölte, hogy a tizenkét afrikai ország képviselője nemrégiben összeült és elhatározta, kérni fogja Portugália kizárását az Egyesült Nemzetek Szervezetéből’*. A gyarmatosítás elleni hangulat más napirendi pontok tárgyalására is rányomta bélyegét. Nagy-Britannia képviselője például megpróbálta elérni, hogy az ománi és a délrhodesiai kérdést ne tűzzék napirendre. Miután az ázsiai és afrikai, valamint a szocialista országok képviselői egymás után emelkedtek szólásra, Nagy-Britannia képviselője sürgősen visszavonta ellenkezését és mindkét kérdést vita nélkül tűzték a közgyűlés napirendjére. Az ügyrendi bizottság egyébként a napirenden szereplő összes kérdés napirendre tűzését javasolta; — Közöttük a Kínai Népköz- társaság ENSZ tagsága kérdését. — Minthogy a koreai problémával és a világkereskedelem kérdéseivel két napirendi javaslat is foglalkozik, az ügyrendi bizottság úgy határozott, hogy ezeknek a kérdéseknek ösz- szevont tárgyalását javasolja« A nyugati és latinamerikai országok szavazataival szótöbbséggel javasolta az ügyrendi bizottság az úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzését' is; Énnek a problémának a vitájában az ügyrendi bizottság egyhangú engedélyével részt vett Csa- torday Károly nagykövet, a magyar küldöttség nevében Csatorday Károly rövid felszólalásában leszögezte, hogy ez a hidegháborús kérdés a békés együttélés elveinek megsértését jelenti és beavatkozás egy szuverén állam belügyeibe; Csütörtökön délelőtt egyébként megkezdődött a közgyűlés általános vitája. Brazília és az Egyesült Államok küldötte jelentkezett szólásra. Az érdeklődés egyébként egyre inkább a jövő héten valószínűleg sorrakerülő Gromiko—Rusk tárgyalások felé fordul. (MTI) , vazatával« valóságos népszavazáson választanák meg ezután, két célt szolgál: 1. demagóg és ál-demokratikus módon bizonyítaná, hogy a nagyhatalmú köztársasági elnök mögött áll a választók többsége, 2. lehetőséget adna arra, hogy vagy De Gaulle maga lépjen fel újra elnökjelöltként és így újabb hét esztendőre elnökké választassa meg magát, vagy pedig az ő „trónörökösét” fogadtassa el a szavazók nagyobb részével. Az elnökválasztásnak ezt az új rendszerét De Gaulle október végén népszavazással akarja szentesíttetni, s fittyet hány saját, 1958-as alkotmányának is, amely pedig azt írta elő, hogy az alkotmány bárminő módosításához a nemzetgyűlés és a szenátus kétharmados szó-' többsége szükséges. Régi, bevált módszeréhez folyamodik inkább, amikor a kispolgári, az apolitikus milliók odavetett és át nem gondolt „igen”-jednek segítségével viszi keresztül akaratát. A népszavazás még valamire jó neki: kimutathatja majd a szavazási eredmények segítségével, hogy az ellenzéki pártok kevesebb „nem” szavazatot értek el, mint ahány választójuk korábban a törvényhozási választásokon akadt. A francia politikai élet e visszatérő jelenségét ismét a vele szemben álló pártok tekintélyének lejáratására s általában a parlament súlyának csökkentésére használhatja fel— Az algériai választásokról sem mondhatjuk el, hogy a legdemokratikusabb formák között zajlottak le; A választások időpontját kétszer is el kellett halasztani a politikai klikkek és a hadsereg tisztjeinek vetélkedése, hatalmi versengése miatt; Csak egyetlen egy napra korlátozódott a ■„választási kampány” az egyetlen listán szereplő 196 jelölt aligha fejthette ki törvényhozói szándékait; Mi több, az egységes listán található 196 személyt nem a népakarat, hanem a szembenálló politikai erők alkuja jelölte ki; Az Algériai Kommunista Párt tagjait nem jelölték képviselőnek. Nem lesz kommunista az első algériai nemzet- gyűlésben. amelyre pedig fontos feladatok várnak: az új ország alkotmányának megszövegezése, Algéria első kormányának megalakítása, az állami élet alapjainak lerakása« Mégis csak pozitívan értékeljük« hogy a két és fél hónapos belpolitikai válság irtán eljuthatott a választásokig Algéria.- A konszolidálódás első, de igen jelentős ténye az alkotmányoző nemzetgyűlés megválasztása; A 196 képviselő között túlnyomó többségben vannak azok. akik az algériai nép igaz ügyéért igaz módon harcoltak, s akik a jövőben is népüket akarják szolgálni; Ez a megállapítás még egyikmásik európai képviselőre is vonatkozik (a 196 jelölt között 16 az európai), sőt egy francia katolikus papra, Bé- renguer Abbéra is, aki gyarmatosító honfitársaival szemben Algériát vallotta hazájának és vállalta az üldöztetést, a börtönt, a kínzásokat annyi, százezer algériaival együtt; Algéria nemzeti egységének megszilárdulása szempontjából döntő jelentőségű az első nemzetgyűlés létrejötte; Ezért támogatta az Algériai Kommunista Párt is a szeptember 20-i választáson az FLN jelöltlistáját. Mellőzöttsége miatti jogos sérelmeit is félretéve kész ezután is együttműködni az új Algéria más haladó, anti- imperialista és gyarmatosi- tásellenes erőivel. Végső fokon a .választás ezeknek az erőknek győzelmét jelenti. Pálfy József
