Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. augusztus 1. A hosszú kések éjszakája — tory módon Gazdag program a VIT keddi napján Az angol kormányátalakítás hírére az újságírók megeresztették fantáziájuk gyeplőjét; előkerültek a merésznél merészebb történelmi hasonlatok, anekdotákat vetettek papírra és romantikus történetecskéken épülhettek az olvasók. Macmil- lant, őfelsége kormányának miniszterelnökét — Bertold Brecht híres háromgarasos regényének főszereplője után elkeresztelték Bicska Maxinak. Megállapították, hogy Robespierre óta nem hullott le egyszerre annyi politikus feje, mint most. A Die Welt londoni tudósítója egy megható történetecskét talált fel az angol hűségről: egy államtitkár felszállt az Edin- bourgh—London expresszre, s csak a vasúton tudta meg, hogy miniszter-gazdáját menesztették. Ügy érezte, ilyenkor ott a helye a kegyvesztett főnök oldalán, akit Edinbourgh-ban hagyott. — Meghúzta a vészféket, noha ez öt fontjába került, s visz- szautazott vigasztalni az ex- minisztert. Más lapok köny- nyezve számoltak be arról a miniszterről, — aki jóban- rosszban kiatartott Macmillan mellett és most mégis hálátlanul félredobták. A lapok némi elégtételére szolgált, hogy a parlament ezt a minisztert melegen megtapsolta, viszont Macmillant fagyos némaság fogadta a házban. Az angol kormány átalakítása valóban szokatlan mérvű volt, és formája sem volt mindennapi. Egyszerre tizenhat politikust szólított fel a kormányfő távozásra: hét minisztert, két tárcanélküli minisztert és hét államtitkárt. S az egész olyan váratlanul jött, mint derült égből a villámcsapás. Alig hozták nyilvánosságra az északkeleti ^ Leicesterben megrendezett pótválasztások eredményét, rá egy félórára a Dőwning Street 10-ben bejelentették a „politikai vérfürdőt”. Ez a pótválasztás a maga nemében szintén nem volt mindennapi és joggal keltett szokatlan reakciót. A konzervatív párt jelöltje a harmadik helyre került, a liberális és a munkáspárti jelölt mögött. Mindössze 6578 szavazatot kapott az 1959. évi 17 990 szavazattal szemben. Az általános választások óta tehát 64 százalékkal csökkent a tory-sza- vazatok száma ebben a városkában. Körülbelül a tizedik pótválasztás volt ez, s ha az előző esetekben a számszerű eredmény nem is volt ennyire siralmas, a tendencia mindenütt plasztikusan jelentkezett: a konzervatív jelöltek iránt országszerte megrendült a választók bizalma. A sajtó hasábjain és a londoni szalonokban egyaránt az időjárás, valamint a _ derby mellé állandó beszédtémává lépett elő az angol politikai helyzet és a konzervatívok válsága. Ha e párt és politikája krízisének valamennyi összetevőjét fel akamók sorolni, a leltár címszavakban is oldalakra rúgna. A lényeg az, hogy a tory- kormány sem politikailag, sem diplomáciailag, sem gazdaságilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményket. Nem tett például semmit a nemzetközi feszültség enyhítéséire, sőt ilyen irányú ígéretét megszegve, a Bundeswehr kiképző telepévé és amerikai hadi támaszponttá változtatta a szigetországot. Mindezt tetézte azzal, hogy a Karácsony-szigetek átengedésével cinkosságot vállalt az amerikaiakkal az atomkísérleteik dolgában. Miközben London lakói növekvő nyugtalansággal figyelik, mennyire elszemtelenedtek a Moe- 1 ey vezette neo-nácik — s ugyan ki ne látná az összefüggést a nagy német-barátság és e között? — A hobbyk az aldernastoni békéménél résztvevőit, meg a nukleáris leszerelés híveit csukják le, mint rendbontókat. Számlálatlanul utalványozta a kormány a- milliókat az „elriasztó fegyver” gyártására, holott maga az amerikai hadügyminiszter közölte, hogy a szövetségesek önálló nemzeti atomütőereje katonailag fabatkát sem ér; a külföldön állomásozó angol katonák pedig az adófizetőktől elszedett fontokat arra költik, hogy világraszóló botrányokat okoznak. Közben nincs elég lakás, kevés az iskola, drágul a társadalombiztosítás. Angol politikusak térdenállva könyörögnek bebocsátásért az Európai Közös Piac kapuinál, s mindent hajlandók feláldozni — a nemzetközösséget, a mező- gazdaságot, még a híres angol büszkeséget is — anélkül, hogy hozzálátnának a gazdasági pangás megszüntetéséhez. Illetőleg valamit csináltak: befagyasztották a béreket Az árak rögzítéséről azonban, hogy, hogy nem megfeledkeztek. Csoda-e ha háborognak a munkások, elégedetlenek a bérből élő rétegek, kiábrándultak a nemzetközösség tagjai és csalódottak azok a partnerek, akik a közös piaccal szemben Angliánál kerestek védelmet. A brit uralkodó osztályokban pedig mindezek láttán úrrá lett az Ijedtség: szent isten, a torykra legyintenek, a munkáspártiakon csak nevetnek a választók, voksaikat a liberálisokra adják, akikről ki tudja, mit akarnak... Szóval Macmillan úgy érezte, valamit tenni kell, meg kell húzni a vészféket, mint a Weltben megénekelt ama hűséges államtitkár tette. Állítólag 150 képviselő a konzervatív padsorokból fenyegette őt, hogy valameny- nyien fellázadnak, ha sürgősen nem gátolja meg a politikai földindulást. Macmillan megrendezte a „hosszú kések éjszakáját”. Megfiatalította kormányát: mint a polgári lapok írják, minisztereinek átlag életkorát 55-ről 51-re csökkentette. A legkompro- mittáltabb minisztereket — Selwyn IJoydot, a „bérstop” végrehajtóját és Vatkinson hadügyminisztert — menesztette. Az elbocsátottak helyébe „dinamikus politikusokat” ültetett, akik — s a hivatalos propagandisták állítása szerint —, „eltüntetik a fáradtság és a tespedtség látszatát”. Sőt, a párt elnöke a helyi pártszervezeteknél is elrendelte a „fiatalító kúrát” a, jelszó: „le a kivénhedt párt- cstalovakkal!” De vajon megoldja-e a jelzett problémákat és vissza- szerzi-e a választók bizalmát a kormányátalakítás? Ami az utóbbi kérdést illeti, sok megfigyelőnek az a véleménye, hogy Macmillan a személycserékkel csak rontott önön helyzetén. Állításukat így magyarázzák: Mindeddig leginkább azt becsülték Macmillanben, hogy igazi angol hidegvérrel irányított. S most, úgy látszik, elvesztette a nyugalmát, a siralmas pótválasztási eredmények miatt pánikba esett és kétségbeesésében saját híveit tizedelte meg. Sok angolnak csinált rossz szájízt az a mód. ahogyan Macmillan elbánt elvbarátaival, akik voltéképpen az ő utasításait hajtották végre. A „Fair play” hazájában legalább annyit elvárnak egy politikustól, hogy tartsa be a játékszabályokat. A fenti gondolatmenetből már következik a válasz a kérdés első részére is. Nyilvánvaló, hogy a látványos személycserék önmagukban nem oldanak meq semmit. „Néhány jó színész csapnivalóan rossz darabot is műsoron tarthat egy ideig. De nem tizenegy év után. amikor a közönség már torkig van vele” — írja a Tribune. Igaza van, mert valóban nem a színészekről van szó. A darabbal van baj, a politikával. S attól, hogy a szereposztást Macmillan felforgatta, a szöveg, a cselekmény a régi maradt. A miniszterelnök egyébként maga sem rejtette véka alá, hogy kormányának eddigi politikáját minden részletében változatlanul hagyja. A munkáspárt természetesen élt az alkalommal és bizalmatlansági indítványt terjesztett a parlament elé. „A tory-politika az, aminek a teljes csődje bontakozott ki előttünk” — érveltek a munkáspártiak és új választások kiírását követelték. Gaitskell szenvedélyes szavakkal ostorozta a kormány politikáját, szellemességei párthíveit zajos tapsra fakasztották, a kormánypárti padsorokban elnéző’ mosolyt keltettek, azután — a Ház bizalmat szavazott a kormánynak és Macmillannak, akit — mint egyik honatya nem minden rosszmájúság nélkül megjegyezte —, csak csodálni lehet, hogy megőrizte fejét miközben körülötte majd mindenkié a porba hullt A lapok megírták, hogy Tussaud híres panoptikumában Selwyn Lloyd ex-pénz- ügyminiszter viaszfejét nem olvasztották be, csak talonba tették, elvégre ki tudja, mit hoz a jövő. Arról viszont nem szól a krónika, hogy a Tussaud-cég jószi- matú főnöke Macmillan fejéről hogyan vélekedik... Zala Tamás A Világifjúsági Találkozó harmadik napja, amelyet a vendéglátó Finnország napjának nyilvánítottak, nagyszabású találkozóval zárult. Este a Helsinkivel szemben fekvő festői Seura sziget tengerparti fenyvesében meggyújtották a barátság tábortüzét. A természetvédelmi területen a sok országból érkezett VIT-küldöttek ezrei találkoztak. A magyar művészek itt nagysikerű hangversenyt adtak, majd a külföldiek a tábortűz mellett vidám hangulatban elbeszélgettek és együtt szórakoztak a finn VIT-küldöttekkel és az összesereglett környékbeli kíváncsiskodókkal. A VIT művészeti versenyeinek hétfői első fordulóján több magyar művész szerepelt, köztük Barlai Zsuzsa > (hegedű), — Gyarmati Vera j(ének), Antal Imre (zongora) jés Kovács Lóránt (fuvola). A : művészeti versenyek kedden is folytatódtak. A magyar delegáció több művészei a város hét különböző helyén adtak műsort. Ellátogattak a szállásuktól nem messze levő hajógyárba is és az acéllemezekből rögtönzött színpadon programmal kedveskedtek. Hétfőn este a finn—magyar társaság rendezésében a népzene finn és magyar szakértői ültek össze tanácskozásra. Hétfőn délután megnyílt még a VIT rendezvények között a 4. filmtudományi szeminárium is, amely az ifjúsággal kapcsolatos művészeti problémákat boncolgatja. A fesztivál hétfői napján egyébként a bélyegkedvelők részére megnyitották a fila- telista klubot és itt a legjobb alkalom nyílik a bélyeggyűjtőknek a hiányzó külföldi ritkaságok csere útján történő beszerzésére. A magyar posta erre a reprezentatív és érdekes kiállításra külön bélyegkiállítási anyagot küldött. Kedden a fesztivál-bizottság előkészítésében folytatódott az oktatás demokratizálásának kérdéséről indított szeminárium. A VIT diákprogramja legfontosabb eseményeinek egyikeként többnapos kollokvium kezdődik a béke és a nemzeti függetlenség kérdéseiről a munkás kultúrházban. A tudományos értekezleten magyar részről is várható előadás. Megnyílt kedden délelőtt a UNESCO égisze alatt a VIT további, diák programpontjaként rendezett értekezlet is a nemzetközi önkéntes munkatáborok kérdéseiről. Helsinki városa a külföldi városi tanácstagok tiszteletére fogadást rendezett. A város vezetői Helsinkiben tartózkodó képviselőnek megmutatták a város nevezetességeit. A magyar szálláson a délelőtt folyamán a nyugat- eyrópai országok VIT-dele- gátusainak mintegy 60 főnyi csoportja tett látogatást. „Tények Nyugat-Berlinről“ címmel könyvet adott ki hét szocialista hírügynökség Az algériai politikai helyzet fejleményei Algír (MTI) Az algériai politikai irányzat képviselői között tervezett és döntőnek ígérkező tárgyalásokat újabb esemény hátráltatja. Budiaf helyettes miniszterelnök a letartóztatása körülményeiről csak annyi ismeretes, hogy Budiaf megtiltotta a kíséretében lévő katonáknak, hogy fegyverüket használják, öt magát és kíséretének három tagját ismeretlen helyre szállították, egy katonának sikerült megszöknie és Tizi-Ouzou felé tart. Időközben visszaérkezett Algírba Khider államminiszter, Ben Bella megbízottja, hogy a Párizsban és Órán ban folytatott tanácskozásai után a fővárosban folytassák a megbékélést célzó tárgyalásokat Algírba készült a Tizi- Ouzou-ban alakított csoport két vezetője: Belkaszem Krim és Budiaf is. Budiaf letartóztatásával kapcsolatban a Tizi-Ouzou- ban alakult bizottság közleményt adott ki. A közlemény éles hangon elítéli a letartóztatást, mint „a válság megoldását hátráltató erőszakos tettet”; Az új helyzetben a közlemény ismét ellenállásra hívja fel az algériai népet, a „diktatórikus kísérletekkel szemben. Budiaf a legutóbbi időkben Belkaszem Krímmel együtt Ben Bella hajlíthatatlan ellenfelének mutatkozott. Egyes megfigyelők szerint ütközőpontot jelentett a megbékélés létrejöttében. A tárgyalások élé torlódó újabb akadályok ellenére Mohamed Jazid tájékoztatás- ügyi miniszter Genfbe utazott. hogy az ideiglenes kormány két miniszterét Dahla- bot. a volt külügyminisztert és Aid Ahmedet, a lemondott államminisztert rábírja a visszatérésre, (MTI) „Elképzelhető-e, hogy bármelyik állam is eltűrné, hogy területén — legyen az Washingtonban vagy Párizsban, Delhiben vagy Djakartában — külföldi rádióállomások az állam kormányának megdöntésére izgassanak? Elképzel- hető-e, hogy akármelyik állam is eltűrné, ha egyik városában — például Londonban vagy Hamburgban, Buenos Airesben vagy Rio de Janeiro-ban — titkos szolgálatok és ügynökségek az állam meghódításának előkészítésére összpontosítsák veszedelmes tevékenységüket? Vajon nem úgy vélekednék-e mindenki, hogy ez durva és megengedhetetlen beavatkozás egy szuverén állam ügyeibe, s a nemzetközi békét és biztonságot fenyegeti. Mégis mindez létezik a valóságban, mégpedig egy olyan városban, amelyet az amerikai, angol és francia csapatok tartanak megszállva. Ennek a városnak Nyu- gat-Berlin a neve” — ezekkel a mondatokkal kezdődik a „Tények Nyugat-Berlinről” című most megjelent, csaknem kétszáz oldalas könyv, amelyet hét szocialista hír- ügynökség: az ADN (Német Demokratikus Köztársaság), a BTA (Bulgária), a Magyar Távirati Iroda, a Munkás hírügynökség (Lengyelország), az Agerpres (Románia), a Novoszty (Szovjetunió) és a CTK (Csehszlovákia) együttesen adott ki. A könyvet a hírügynökségek a Berlinben kedden tartott nagyszabású nemzetközi sajtóértekezleten ismertették. W. Müller, az ADN ügyvivő igazgatója megállapította, hogy a könyv kiadása nagyonis időszerű volt mert a benne közölt megcáfolhatatlan adatok és tények újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, mennyire abnormális és veszedelmes jelenleg a nyugat-berlini helyzet. A könyv, mely szigorúan tárgyilagos hangnemben, dokumentációs pontossággal vizsgálja — akták, bírósági jegyzőkönyvek és bizonyítási eljárások adatai alapján — azokat a tényeket, amelyeket a varsói szerződés országainak illetékes szervei bocsátottak a hírszolgálati irodák rendelkezésére. A könyv, amely több mint fele részben eddig még sehol sem közölt esetekről számol be, három főrészből áll. Az első rész címe: *Nyugat-Berlin — a kémkedés és a diverzió fő bázisa”. Megállapítja, hogy a megszállási rendszer 17 éve alatt Nyu- gat-Berlint a szocialista országok ellen irányuló kémtevékenységnek és kártevésnek az egész világon példa nélkül álló központjává építették ki. Eddig több ínint kilencven az olyan nyugat-berlini épületek, szolgálati helyek száma, amelyekről pontosan tudjuk, hogy azokat a titkos szolgálatok és az általuk irányított földalatti kártevésre felhasznált szervezetek vették birtokukiba. A bírósági jegyzőkönyvek azt tanúsítják, hogy a kém- és- diverziós tevékenység sokrétű célokra irányul: katonai objektumok megfigyelésére és lefényképezésére, rémhírterjesztésre, üzemi szabotázsra, hidak felrobbantására, fontos kutatóintézetek munkájának megzavarására és tudományos titkok megszerzésére, a gazdasági élet megbénítására, árvízkatasztrófa előidézésére, embercsempészésre és így tovább. A Nyugat-Berlinből irányított legtöbb kém- és diverziós bűntettet természetesen a Német Demokratikus Köztársaság ellen követték el. De a világnak ezt a legna- gyobbszabású kém-dzsungel- jét valamennyi szocialista ország ellen felhasználták. A könyv számos ilyen esetről is beszél. A legtöbb ilyen kártevőt nyugat-németországi kémiskolán képezték ki, azután repülőgépen Nyugat-Berlin- be szállították és úgy dobták át a szocialista országok területére. Ezek az esetek tehát világosan bizonyítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén átvezető összekötő utakat, különösen a légi vonalakat a nyugati megszauuk, valamint a nyugatnémet *s a nyugat- bcrlir.i ultra szocialista országok ellen irányuló ellenséges tevékenység céljaira használják fel. Ez a nemzetközi jog álapelr-'nek legdurvább megsértése. 1961. augusztus 13-a után, amikor is a Német Demokratikus köztársaság Berlinben Is biztosította állami határainak védelmét, pánik tört ki a nyugat-berlini kém- és diverziós központokban. Azután azonban a nyugati hidegháborús körök támogatásával e veszedelmes szervezetek fokozták tevékenységüket. A szocialista hírügynökségek által kiadott könyv második része behatóan foglalkozik a Német Demokratikus Köztársaság ellen Indított gazdasági háborúval. Nyomon kíséri az eseményeket az 1948. június 23-án végrehajtott nyugati „pénzreformtól” egészen 1961. augusztus 13-ig. amikor is megszűnt a nyugati és a keleti márka közötti mesterséges kurzus-különbséggel űzött veszedelmes pénzügyi manőver és végétért a nyugat-berlini tőkések aranykora is: többé már nem kaphatnak olcsó munkaerőt a Német Demokratikus Köztársaságból. Ma már Nyu- gat-Berlin frantváros jellegét csak úgy tudják fenntartani Adenauerék, hogy súlyos mil- liárdokat fordítanak erre a célra. A könyv harmadik része arról számol be, hogy Nyu- gat-Berlin a revansizmus és a militarizmus őrhelyei Részletesen felsorolja a Nyu- gat-Berlinben található re- vansista és militarista csoportok nevét és pontos címét; Ezeknek a sorában olyan hírhedt szervezeteket találunk, mint a Stahlhelm, sőt az egykori Waffen SS katonáinak szövetsége, az úgynevezett H1AG is. Ezzel kapcsolatban a könyv a többi között egy magyar vonatkozású esetet is megemlít. Kurt Krumholz (pontos címe: Berlin-Dahlem, Gossler-Stra- sse 14.), a nyugat-berlini úgynevezett készenléti rendőrség parancsnoka mindig rendkívül energikusan fellépett a haladó gondolkodású nyugat-berlini polgárok gyűlései, megmozdulásai ellen, s emberei mindenütt a legbru- tálisabban viselkedtek. 1960. januárjában például a szó legszorosabb értelmében szétvertek egy diáktüntetést, amely, a fasizmus áldozatainak emlékműve előtt a faji megkülönböztetés ellen irányult; Ezzel szemben nincs egyetlen egy példa sem arra, hogy a készenléti rendőrséget a revansisták. vagy militaristák ellen hasznáták volna fel. Ez természetes is, hiszen Kurt Krumholz, az egykori SS Strumbannführer 1944. június 23-a után Winkelmann SS-täbomok jobb keze volt Magyarországon, Winkelmann pedig köztudomásúlag Himmler különmegbL zott ja volt hazánkban.
