Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 15. A fiatal cseh orvos-író „Tarzan halála” című novelláskötetét 1962-ben jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Meghök­kents cselekmény, izgal­mas fordulatok, érdekes történetek jellemzik írá­sait. Rendkívül tömör, kifejező stílusa azt is biztosítja Josef Nesvad- banak, hogy történetei­ben a legmélyebb gondo­latokat. tanulságokat is feltárja az olvasó előtt. Nem sok könyvet olvastam éltemben. A legutóbbit 1928- ban, amikor a kétéves keres­kedelmi iskolába jártam. A következőt csak most, hogy taxit vezetek. A taxiscfőrség gondolatébresztő foglalkozás. A taxis órák hosszat vár az utasra, előbb a cimborákkal tereferél, aztán elmegy egy kávéra (rumot fogyasztani ti­los), de végül ezt is, azt ts megunja. Az ember akarva- akaratlanul olvasni kezd. Mert különben a hosszas egyedüllét rákényszeríti, hogy kellemetlen dolgokon törje a fejét. Esetleg azon, mit vitt véghez jól vagy rosszul éle­tében. Órákig szégyenkezik a régi hibák miatt, és számba veszi az elszalasztott sikere­ket. Néha elkezd gondolkodni magán az életen. A taxiveze­tőből bölcselő válik. Mint pél­dául Lefévre, aki szintén ve­zetett és olvasott. t Legutóbb különös könyv ketült ° ke- eembe. „Mérlegeljük — olvastam benne — az embert, mint em­bert, akit emberi kapcsolatok fűznek a környező világhoz, Az ember szereimért csak szerelmet, bizalomért csak bizalmat, örömért csak örö­möt adhat, nem pedig pénzt. Ha nem tud szerelmet kelte, ni, ez azt jelenti, hogy élete, jelleme és tulajdonságai nem méltók a szerelemre .. .** A továbbiakat már nem ér­tettem. Marx művei olcsón kaphatók, nem tudom, miért vettem meg éppen ezt a mun­kát, amely a nemzetgazdaság és a filozófia kapcsolatával foglalkozik. De ami igaz, igaz. A házasságomra kellett gondolnom, a pénzért nyúj­tott szerelemre. 1930-ban nő­sültem meg. Akkoriban min­denki irigyelt. Főnököm leányát, egy michlei kis gyár örökösét vettem el. A leány nem volt se szép, te kedves, a család nyakán maradt. De számomra nagy siker volt ez a házasság. Még az újságok is írtak róla. Nyomortanyán, munkanélküliek között szü­lettem. És az esküvő alkal­mából egyszerre vadonatúj Fordert kaptam ajándékba. Az 1929-ben gyártott gépkocsi gyönyörű darab volt. Leg­alább kaptam valamit, amit szerethettem. A nászajándék, melyet én adtam, még érté­kesebb volt. Feláldoztam sze­relmemet, Jarmila Procház- kovát, aki ott lakott nálunk a telepen, a sarkon túl. Az­óta nem láttam. Két évigud- varoltam neki, és sokan azt hitték, hogy összeházasodunk. Textilgyárban dolgozott, szor­galmas és félénk fiatal nő volt, sokkal szebb, mint a fő­nököm leánya. De csak há­rom napot dolgozott egy hé­ten, Miféle élet lett volna ez? És akkor kínálkozott az alka­lom ... Magyarázatképpen levelet írtam neki. Nem válaszolt Ismerőseim elismeréssel be­széltek rólam. Okosan nősül- lem, jó partit csináltam. De nem is volt könnyű megnyer­ni a mamát, és behízelegni magam a papa kegyeibe, vi­támnak és kedvesnek lenni x leánykájukhoz. Arra is rá- cényszerültem, hogy szerel­mes leveleket másoljak ki így regényből. Mindez nem ’lölt könnyű, de az esküvő után még nehezebb lett. Szalonokban kellett forgo- ódnom, a telepre már nem mentem ki. De kit is keres­tem volna ott? Szüleim gyer­mekkoromban meghaltak, megszoktam az idegen kör­nyezetet. Senki sem volt rossz hozzám. Különös dolog, le nem állíthatom, hogy árva vagyok. Mindenki rögtön meg. simogatta hajfürtjeimet, és cukorkát adott, különösen a hölgyek, akik már hétéves ko­romban könnyeztek miattam. Tizenöt esztendős voltam, amikor az egyik elcsábított. Hamarosan megtanultam, ho­gyan kell bánni a nőkkel. Előkelő feleségem sem tu­dott ellenállni nekem. Talán ez lett a vesztem. A felesé­gem ugyanis nem olyan, mint a többi nő. Mindmáig érté­semre adja, hogy kevesebb vagyok nála: valaki a szolga és a titkár között. Leányunk keresztelőjén betolakodott alaknak éreztem magam a rokonság körében. Hűvöseb­ben viselkedtek velem, mint a főnököm. Pedig hálásak le­hetnének, ha egyáltalán há­lásak tudnának lenni. Gyáru­kat a válság éveiben még jci is bővítettem, a háború alatt megvesztegettem a német el­lenőrt, és a háború után egészen 1948-ig fenntartot­tam a termelést. Később már lefelé siklottak a dolgok, mint szánkó a domboldalon. A papa meghalt, a gyárat elvették tőlünk, a villából ki­lakoltattak, a leányomat ki­dobták az iskolából. Csak a Ford kocsink maradt meg, amely az én nevemen szere­pelt. Minden más vagyon « gyárhoz tartozott, és a gyár a feleségem tulajdona volt. Most az egész család hozzám jár pénzért, mintha én lennék a központi taxivállalat tulaj­donosa, s nem csupán egy megkopott Fordé. Túlmérete­zett lakásunkat megosztjuk ismerőseinkkel, és lassanként eladogatjuk, amit sikerült megmenteni, én pedig taxi­sofőr vagyok, hogy ők társa­ságukkal kávéházba és bárba járhassanak, Mindezt a leányom ked­véért teszem, mondom ma­gamnak állandóan. Főnököm unokájának rendesen kell férjhez mennie. Egyébként 6 is úgy viselkedik velem, mintha a lakája lennék. Az egész család azt hiszi, hogy szolgálatára kell dúlnom. Mintha boldogítanának az­zal, hogy éjszakákon át nem alszom miattuk, részegeket szállítok Modranyba, ét fél­nem kell, hogy hátulról leüt­nek, mint nemrégiben Franta Hrubyt, vagy telefonhívásra Josef Nesvadba : A házasság­szédelgő amelyet valaha egészen ma­gától értetődőnek tartottam. Mintha fiatalságomat is oda­adtam volna ezért a For­dert. És még örülnöm kell, hogy vezetni hagynak, en­gem, a gyártülajdonosnö fér­jét Otthon pedig azon kell örvendeznem, hogy a volt gyárosék szóba állnak velem. Mintha csak én tehetnék Tó­th, vagy a lakótelepem, hogy életükben változások követ­keztek be. Mindenfelől szem. rehányással illetnek. Ilyen jó partit csináltam! Vyen oko­san nősültem. Az esküvőm óta nem jártam a lakótele­pen. Az ottaniak még ma sem utaznak taxival. Még a múltkoriban történt, hogy valami kisasszony megállí­tott, és ifjúságom utcájába vitette magát. Ez egy kissé meghatott, és a tükörben megnéztem, ki az, afd be­száll a kocsiba. Azt hittem, nem tudom tovább kézben tartani o volánt. júkori szerelmem.. Ügy érez­tem, hogy megnyomva a gáz­pedált ,a felhőkbe repülök; vagy meghalok, vagy életre kelek. Aztán felébredtem. — Jarmila! De a hangja más. A leánya volt. Hirtelen fékeznem kel­lett, nehogy nekirphanjak a villamosnak. — Hová hajt? — kérdezi. — A lakótelepre igyekszem. Nincs ebben semmi rendkí­vüli, gondolom. Miért ne le­hetne Jarmilának leánya? Hi­szen nálunk is van már a fő. nőknek unokája. Mindketten megöregedtünk, és balgaság a májusra gondolni. Nincs is oly sok orgona erre. Ez a dús virágzás is csak a kép­zeletemben létezik, — Erre vezet a legrövi­debb út, Procházková kis­asszony. — Nem Procházková a ne­vem. — Még most is a tizennyol­cat házban laknak? IMlfiilUllllltlBllllSUlUIUIUlUftlIlliaUIIllllllltHlMIUI Zábehlicébe hajtok, egy nem létező címre. Ilyenek ugyanis egy öreg maszek taxisofőr örömei. Néha még túlságosan fiatalnak érzem magam ah­hoz, hogy meghalják. Alig ötven-egynéhány éves va­gyok. Hajfürtjeim, melyeket kis­koromban a hölgyek megsi- mogattak, már nincsenek meg. Kopasz vagyok. S elég köztér, és sápadt a sok vir­rasztástól. Már jó régennem fordult elő, hogy asszony vagy leány rám nézett volna azzal a különös mosollyal. — Jarmila!... Igazán, Jár. mila... .De a kisasszony közömbö­sen mér végig. No, persze, nem ismerhet meg, sok min­denen estem át azóta. És ho­gyan, ő meg sem öregedett? De hisz ez lehetetlen, nincs egyetlen ránc az arcán, nincs egyetlen ősz hajszála, sza­kasztott olyan, mint valaha volt. Nem hiszek csodában, de akkor hirtelen természe­tesnek tetszett, hogy az or­gonaillatos, almavirággal teli májusi napon látomásom van, megjelenik előttem if­Alig ismertem rá a lakó- t ■elepemre. Mostanában épít- ] kezni kezdtek arrafelé. Hol volt már az egykori tizen- ( nyolcas ház, az ócska vasúti kocsi, amelyet Procházkáék • néhány koronáért vettek! ■ Nagy büszkén egy másodosz- , tályú fülkében laktak annak , idején. Most hatalmas ház állt ott, és az ő lakásuk a harmadik emeleten volt. Még nem tértem teljesen ma­gamhoz. Felmentem a leány­nyal. Csengetek — a leány különös tekintettel néz rám, még pénzt sem kértem tőle. Idegen férfi jött ajtót nyit­ni. Nem is köszönt. Az elő­szobában bőröndök álltak. — Várjon itt rám — mond­ta a fiatalember ellenszenves hangon. — Taxira van szük­ségem. Egyelőre leviheti a kofferjeimet — és bement a lakásba. Kissé irigykedve néztem. Ugyanolyan hajfürtjei voltak, mint nekem ifjúkoromban. És az arckifejezése ugyan­olyan hódító. Talán az álla miatt... Jarmila kijött a folyosóra, bizonyára a lánya küldte ki. Még ma is egész szemre- való asszony. Nem sokat vál­tozott. Már három gyermeke van. Hozzáment H gazához, akivel annak idején annyit játszottam. Bandzsa fiú volt, nagy verekedő, mindig tudta, hol foghatunk siklót meg vízipatkányt, a külvárosi csa­tornákon át gyakran elveze­tett bennünket a közeli vár­romhoz. Sohasem jutott eszembe, hogy Jarmila férjhez mehet. Ügy képzeltem, hogy egy na­pon majd eljövök Ford ko­csimon, és magammal vi­szem, hogy öregkorunkban mégiscsak összeházasodjunk. Hányszor szerettem volna elő­kelő úriemberként visszatér­ni a telepre. Mint taxisofőr tértem vissza. Jobb lett volna nem visszajönni. Egyszerre csak világosan láttam, hogy nem vár sehol senki, hogy családom a főnököm ro­konaiból áll, hogy teljesen egyedül vagyok. Jarmila ta­lán nem is tudja, mennyit gondoltam reá. •— Nem szívesen emlék­szem vissza — mondta szem­rehányó hangon. « Akkor nagyon megbántottál. De hát Bti man ■! Imii nana tiBMBiiBttBtiBiianiiiiBitiiia íi BUBIUL! ti már ilyenek vagytok, fér­fiak, — Magamnak is keserűs get okoztam, Jarmilám. — Gyere el egyszer Hon­éihoz. A legidősebb lányom válik. Két éve adtuk férjhez Szép és kedves fiúhoz ment. állást szereztünk neki. De ti. férfiak, már ilyenek vágói­tok .,. Összehasonlít a szép fiú­val? Az most dühösen kiló­dul, megragadja a két bőrön­döt, engem magával visz, be­csapja mag.' mögött i\z ajtót, és vörös arccal beül a Fo?- domba. —• A hátsó ajtó néha kinyílik, vgyázat, barátom — figyelmeztettem. Nem beszél, dühös, de csakugyan szép fiú. Majdnem irigyelem. Hányszor akartam így hátat fordítani főnököm családjának. Becsapni magam mögött az ajtót, és két bő­rönddel távozni. De nem te­hettem. Ott volt a gyár és ez a Ford kocsi. Az én házas­ságomat nem lehetett felbon­tani. Túlságosan erős kötelé­kek tartották össze. Jarmilá- tól sohasem váltam volna el. gondoltam. És a leánya ta­lán még nála is szebb. — Esküvőkre gyakran hív­nak — mondom csendesen. — De válásnál még sohasem vették igénybe a közremű­ködésemet. Ilyenkor az em­berek nem rendelnek taxit. Kár ezért a szév nőért. — Szép! — kiáltja mérge­sen utasom; úgy látszik, be­szélgetni támadt kedve. — Szép, éppen ennek ugrottam be... De a szépség nem min­den. Az életet nem lehet fel­építeni egy csinos pofikára. És a papája lecsúszóban van, visszaküldik a gépi, -z. így áll a dolog. Érti, mit jelent ez? Nem értettem. Nem tud­tam elképzelni, mit követett el Honza. — A vő is lecsúszna vele. A végén még ásót nyomnár- nak a kezembe. És én még azt hittem, hogy megfontol­tan, ésszerűen nősülök. “ Annak idején én is ér­dekházasságot kötöttem — mondom, — Magának nehezebb dol­ga lehetett — sajnálkozik • szépfiú. — Kit vett él? És szemtelenül szemügyre vesz. A kabátom már rég ki­szolgált. A zsebén folt ék- ■: telenkedik. Hirtelen élszé- \ gyellem magam. | — Mi köze hozzá? | Nem sértődött meg. Tu­■ dóm, hogy ezeknek az út- \ fiáknak vastag a bőrük. Fio- | tál koromban sok sértő szót \ kellett lenyelnem. ■ I«! Bizonyára olyan lányt l vett el, akinek rendes kis ? vagyonkája volt. Aztán pt- ! dáman folyt az élet, mi? | Gond nélkül. Azok voltak a \jó idők De ma? Elvégre nem | vehetek el holmi elárusítő- [ leányt. Eggyel kikezdtem, de | egy hét múlva becsukták az l apját, mert csalt a mérlegen. | Ezért kötöttem ki a mostani I feleségem mellett. Az apja | káder volt, és lám, most kö- I vétség helyett a munkapad- I hoz küldik. Én minden lányt | megszerzek magamnak, éppen " csak rá kell néznxm, De I mondja, kit válasszak? Ro~ ! hannak az évek, és ritkul a | hajam. Minél előbb dönte- | nem kell. Még a legjobb az I olyan, aki maga keres. De = ezekben sem lehet teljesen | megbízni. Hamarosan vagy | kidobják az embert, vagy i gyereket szülnek, s akkor- nem akarnak a munkába " visszamenni. Az ilyen élet­- bői nem kérek. Adjon taná- \ csót, mitévő legyek? Régeb- • ben legalábbis egy gyáron \ leányával házasodtam volna . össze. | — Örüljön, hogy nem így | van. — Értetlenül néz rám. | Nem lenne boldog. Hiszen | azt veheti el, akit szeret. Nő. \ süljön szerelemből. | — Szerelemből? — Nem \ érti. Vigyorogni kezd ezen a [ szent im entális kije jezésen, ? Harsogva röhög. ■ Eszembe jutott az a könyv. \ Már senkinek sem kell sze- \ reimet pénzért vásárolnia, [ De ki tud még szerelmet 1 ajándékozni? nem tűröm... Mit csinált? A| szemétégetőt?... Kismacská-\ kát rakott a szemétégetőbe?...\ he-he-tet-len!... Angyalkám![ Ugye hazudik a házfelügyelői bácsi?... Miért sírsz? Ilyeni semmiségért?... Nicusor! Tes-= sék, most még meg is rikatja\ az én kis okosomat! Mond-\ jón neki valamit? Vigasztaljál meg!... Gyerünk, nem hall-j. ja?... Miért ne kiabálnék!?] Miért ne emelném fel a han-i gomat!?... Sőt, még meg is...= Apucival csillagom! Ne fele-l sei) apucinak!... Szidd össze? szépen a házfelügyelő bá-l csit... Ügy! A szemüvegesj bácsit is!... Nyújtsd a nyel-\ vedet is! Ne rám, kis esi--, bém! A házfelügye\ő bácsi- \ ra!... Nem látod, hogy nincs\ kivel vitatkozni? j (Zalányi Sándor fordítása)? SILVIU GEORGESCU: ídUiuidchtt ,,D’’ lépcsőház ablakát. Hát gyerek! Miért, maga talán nem volt gyerek mielőtt ház- felügyelő lett volna? S még sohasem tört be ablakot?... Még hogy nem tört be!... Bizony hogy betört ablako­kat és... Mit beszél?! Hogy még mást is csinált? Gyur­mával tömte be a bejárati kulcslyukat? Maga?... Ho­gyan?.-. Hát akkor ki?... Ki?... Az én Nicusorom? Házfelügyelő elvtárs, hogy enged meg magának ilyes­mit? Az én gyerekem... Ezt egész nap mással foglalko­zott? A lépcsőházban csa­varta ki a villanykörtéket. Nekem aztán ne mondja, hisz egész nap a szemem előtt van!... Tegnapelőtt?... Miféle tegnapelőtt?... An­gyalkám, mit is csináltál tegnapelőtt?..., De bizony, nekem megmondja. Az én gyerekem nem olyan, mint... Jól van, angyalkám! S az­tán?... Nahát! (Látja, hogy nem hazudik? Mi az övé?... Bravó, kisfiam!) Nahát, még ilyet? Játszott és betörte a A jelenet két lakóház . között történt. Csődület, ? zsivaj kiáltások és egy " csíkos madárijesztő ri­I költözött az *E”-épület ' erkélyéről. | — ...Na és ha elvette?... iNicusor, add vissza a játé- [kait! Add vissza a puskáját [is... Ügy! Most pedig kenj le [neki egyet!... Hadd tanuljon ?itisztességet a taknyos. Meri •mindig 6 szalad utánad... \Nem hallod? Adj neki egy [frászt!... Nem kővel, Nicu- |sori Az nem illik! Lábbal, [édesapám!... Ügy! Most pe­dig buktasd el... Halló, ide­ifigyeljen maga szemüvegesI [Minek avatkozik bele? Tö* ]rödjék a maga dolgával! Fel­inőtt ember létére beleavat­kozik a gyermekek dolgába... ! Szorítsd meg a gigáját! A gi- [gájáti angyalkám, úgyl [Üsd!... Nem a bácsit, Nicu- [sor! Hagyj neki békét, mert ^szemüveges!... Hogyan?... [Jól tette! Megmondtam, hogy lhagyja békén. Mert ideges... \Nem értem? Hogyan? Na éi [ha üti? Talán rokona magá­inak?... Hogyan?... Ki?... Ei la nyavalyás a maga gyére­iké?... Mondja még egyszer: \Mondja még egyszer, hadd ‘.hallja a házfelügyelő elvtárt iis. Épp jókor jön házfelügye- llő elvtársi Nézze csak, ki c -főkolompos minden rosszban. \Az a kis ördögfajzat! Az c -dagadt szemű. Annak, annak fa szemüvegesnek a gyereke... ÍMondhatom, szépen neveli relvtárs! S még csodálkozunk Ihogy ki szaggatja le a virá­gokat, hogy ki... Ki?... Ai lén Nicusorom?... Tegnap reg égéi? Maga látta?... Álmodik házfelügyelő eivtárs. Tegnat Szegeden a szabadtéri játékok színhelyén .teljes üzemmel” dolgoznak a díszletfestők. A Háry János daljáték díszleteit festik Baké Jéssef tervei alapján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom