Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-13 / 162. szám
Í8S2. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP «5 j\7i UTCA A ZSŰRIM... Életéről vall a Mari na szerzője Talán két éve annak, hogy először hallottuk a rádióban a Marinát, Csak néhány nappal később figyeltünk, föl rá, amikor minden srác fütyörészte az utcán, s ahogy mondják, még a verebek is csiripelték. Egy ideig nem lehetett ébredni nélküle, de ebédelni és vacsorázni sem. Végül meguntuk, s el is felejtettük. Akkoriban tudtuk csak meg, hogy szerzője egy fiatal olasz énekes — Rocco Granata. Azóta léptev-nyomon találkozunk a nevével, újabb és újabb szerzeményeivel. Egymás után érkezett a Manuela, az Oh, Rosi, a Rocco cha-cha-cha ... AZ IFJÜ SZERZŐ huszonhároméves, rokonszenves, élénik . fiatalember, öt percnél tovább nem tud egy helyben nyugodni. Egyszerű és közvetlen, egy szemernyi önteltséget, sem lehet felfedezni benne. Rocco .Granata azért énekel, mert szeret énekelni, azért ír dalokat, mért imádja a zenét, és azért harmonikázik, mert ezt választotta életcéljául. •— 1949 óta Belgiumban élek — mondta. — Olaszországban születtem, CaJábriá- ban. Szüleim szegények voltak, édesapám nem kapott munkát, azért is mentünk Belgiumba. Üj hazámban fejeztem be az elemi iskolát, ott kezdtem szemezni' a szórakoztató zenével is. Apja azonban Belgiumban sem keresett jól, a 14 éves Rocco kénytelen volt munka után nézni. — Meglehefően jól játszottam harmonikán, ez adott ötletet arra, hogy összeszedjek néhány velem egykorú fiút, és zenekart alakítsak. Meg is voltunk egy ideig, hol az egyik mulatóban játszottunk, hol a másikban. Hamarosan az egész Limburg ismert bennünket Ha az énekes megbetegedett, én helyettesítettem, s ha nagyobb sikerem nem is volt, sohasem fütyültök ki. Néha-néha össze tudtam szedni pár száz frankot, olyankor késő éjjel boldogan és büszkén mentem haza. Csakhogy a muzsikálásból nem lehetett megélni, komolyabb munka után kellett néznie^ Elhatározta, hogy autómechamkus lesz. Munkába is lépett egy garázsban, látásitól vakulásig az autók alatt hevert, mosta a piszkos, sáros kocsikat. Nem volt elragadtatva munkahelyével, szomorúan gondolt vissza zenekarára. Egy nap volt zenészei meglátogatták a garázsban: — Rocco, gyere vélünk muzsikálná — mondták. Nem kellett kétszer hívni, attól kezdve nappal autóme- chamikus volt, éjjel zenész. NAGYJÁBÓL mindennel meg volt elégedve, csak zenekarának műsorával nem. Furcsa, de Rocco egy nyolcvan éves melódiával frissítette fel repertoárját Nem sok idejébe tellett, amíg új életet vitt a Manuélába. Társai rábeszélésére elhatározta, hogy hangszalagra veteti a szerzeményt, összeadták az. utolsó pénzüket, hogy kifizethessék a satudéit, a technikusokat, meg a hangszalagot Megígérték, hogy néhány nap múlva elmennek még egy dalt fél vételezni. Igen ám, de melyiket?! Rocco Granatának ugyanis nem volt több szerzeménye. Néhány napig töprengett hogy mit csináljon, míg végül megjelent az a technikus, aki a Manuélát felvételezte. — Vagy jön azzal a másik dallal, vagy letörlöm a szalagról a Manuélát is! Ma délután négy óráig várok ... Három óra alatt föltétlenül el kellett készülnie az új melódiának, szöveggel, hang- szereléssel együtt. A dallam nagynehezen megszületett, a szövegből azonban egy sor sem volt meg. Fél négykor Rocco kénytelen-kelletlen elindult a stúdióba. Lesz, ami lesz! Útközben futó pillantást vetett egy trafik kirakatára. Marina — olvasta a hatalmas reklám égővörös betűit. Hurrá! Megvan! Marina lesz az új dal címe. Mire a stúdióba ért, elkészült a szöveggel is. A Manuélát és a Marinát felkínálta több hanglemezgyárnak, de meg sem akarták hallgatni sehcd. MEGTAKARÍTOTT pénzén háromszáz lemezt csináltatott, s elajándékozta őket barátainak és , ismerőseinek, arra gondolva, hogy örökre búcsút mond az. éneklésnek, a zeneszerzésnek, a zenének. Megint eltökélte, hogy autó- mechanikus lesz. Alig három héttel később egymást érték a telefonhívások a garázsban. A lemezgyárak ügynökei szinte ráültek Rocco nyakára, jobbnál jobb feltételeket kínáltak neki a Marináért és a Manuéláért. Nem kellett sokáig nógatni, aláírta a szerződést, aztán a nyakába vette harmonikáját, búcsút vett munkaadójától és újból — most már végleg — elszegődött énekesnek, zenésznek ... — Ha már egyszer elhatároztam, hogy zeneszerző leszek, nem akartam megmásítani a szándékomat. Hamarosan megírtam az Oh, Rosit, a Rocco cha-chát, a Bambiit át, a Szerelem tangóját. Amikor elkészül a dal, ösz- szeszedem az utcán a járókelőket, s amíg énekelek, tanulmányozom arckifejezésüket. ök mondják meg, hogy jó a dal, vagy nem. Az én bíráló bizottságom az utca. Talán ebben is rejlik eddigi sikerem titka — mondta Rocco Granata. (A Magyar Szó nyomán) Újabb 322 életmentő Vért adtak a katonák Aki pipára halászik a Tiszán Különös szenvedélynek hódol Bokros László szolnoki festőművész. Szabad idejében régiségekre halászik a Tiszán. „Zsákmánya” többségét a helyi múzeumoknak adja. magának csak az iszapból kiemelt pipákat tartja meg. A gyűjtemény legszebb példánya az a pipa, amelynek kobakját egy kakaskarom alkotja. Tárt kapu. Begördül az autóbusz. Sorompó, őrség, ügyeletes tiszt, igazoltatás: laktanyában vagyunk. A gyengélkedőt ügyes kezek percek gyors leforgása alatt átalakítják a célnak megfelelően. Első terem: itt kell jelentkezni. Adatok felvétele, testsúlymérés. A második szoba ajtaján kis tábla. Felirata: laboratórium. Két ajtó mögött a belgyógyászati vizsgálatok zajlanak. És végül a műtő. Belépés csak fehér köpenyben. Jönnek a katonák. Tisztek, „Idskatonák”, feszes tartású tiszthelyettesek. De most mégis majdnem mindannyian „újoncok”, hiszen többszörös véradó alig- alig akad közöttük. Ez az egyik vizsgálóban történik. Az egyik honvéd vérnyomását ellenőrzi a sebesen szaladó higanyszál segítségévei a fiatal orvosnő. Azután meghallgatja tüdejét és szívét. A páciens azonban szemlátomást egészséges, erőtől duzzadó legény. Nincs is semmi baj. De éppen azért, mert eny- nyire idegennek látszik számára a betegség, kérdem tőle: Miért jelentkezett véradásra? — Magamtól talán nem is gondoltam volna rá. A menyasszonyom ápolónő és ő maga is véradó. Sokszor beszélt arról, hogy egy-egy operációnál milyen sok vérre van szükség Jelentkeztem. Mert tudja, jóleső érzés lesz arra gondolni, az én vérem is megment egy embert. Nemes János a neve. Úgy látszik, nemcsak a neve nemes ... S jönnek a többiek is. Barnabőrű, izmos fiúk. Katonák. A véradó napon még egy kis ünnepségre is sor kerül. Békés Mihály főhadnagy har- minchatodszor nyújtja a karját... Csótó Istvánná, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára beszéd kíséretében adja át a kiváló véradót megillető oklevelet és a velejáró jelvényt. Jilly Pongrác doktor, a Szolnoki Vérkonzerváló Állomás főorvosa papíron, számokkal bizonyítja, — hogy mind többen jelentkeznek önkéntes véradónak. — Különösen a júniusban megtartott kiszállásaink jártak a vártnál jobb eredszocialista munkaversennyel fokozódnak az eredmények és gyorsul a harc a régi, elavult termel ‘•sí eljárások ellen. Emellett elengedhetetlenül fontos az anyagi ösztönzés, mely ugyancsak javítja a viszonyt a közös gazdaságokhoz és segíti a termelés fellendítését. Rendkívül nagy szerepe van a nevelésben a tsz-de- mokráciának is. Sokkal inkább magukénak érzik a szövetkezetét a tagok, ha valóban beleszólhatnak az ügyek intézésébe, ha kiké-, rik véleményüket és tájékoztatják őket. Amíg a basás- kodás, a sógorság, komaság elkedvetleníti a tagokat, csökkenti. munkakedvüket, akadályozza a kollektíva ösz- szeforrottságát, addig a demokratizmus növeli a szocialista felelősségtudatot. Napjainkban nagyon fontos, hogy minél jobban összeforrjon a szövetkezeti tagság, minél egységesebben gondolkodjon és cselekedjen. Jelentős réteg társadal- munkban szerepénél fogva az értelmiség, melynek száma évről évre állandóan gyarapodik, főleg a munkásosztály és a dolgozó parasztság, illetve azok gyermekeinek soraiból. A többség már népi demokratikus rendszerünk neveltje. A régi értelmiség is átalakult, átformálódott az elmúlt évék során. Tudatosan vállalja a nép érdekeinek szolgálatát, mert alapvető érdekei egybeesnek a munkásosztály céljaival. Nálunk már elmosódik a régi és az új jelző használata. Mind egységesebbé válik az értelmiség gondolkodásban is, bár még nem vált a marxizmus—leninizmus az egész értelmiség világnézetévé, jelentős része vallja máris magáénak a munkásosztály ideológiáját és ezek száma állandóan gyarapodik. A szövetségi politika kialakításában a még meglévő egyénileg dolgozó parasztokkal, kisiparosokkal és kiskereskedőkkel szintén számolni kell jelentős számarányuk és a termelésben elfoglalt szerepük miatt. Ellenséges osztály nálunk már nincs, a volt nagybirtokosok, tőkések, kulákok egy- része azonban itt él közöttünk. A korábbi politika velük kapcsolatban hibás volt, mert nem számolt azzal, hogy soraikban szintén változás megy végbe. Márpedig ez tény, amelyet a mi tapasztalataink is bizonyítanak. Magyarországon a múlt rendszerben hozzávetőlegesen^ negyedmillió kizsákmányoló és magas tisztségviselő élt. (Kb. 70—80 ezer kulák.) Ezek egy- része 1944—45-ben nyugatra távozott és most onnan uszít a rendszer ellen, más része azonban belli szkedett a rendszerbe és résztvesz a szocializmus építésében, mert tudomásul vette, hogy csak akkor él meg. ha dolgozik. Ide tartozik a volt kulákság nagyobbik fele. Az tehát a jellemző, hogy az osztályidegenek többsége igyelcszik beilleszkedni a szocialista társadalomba, segíti a szocializmus építését. Elősegíti ezt a folyamatot, hogy nagy hatással van rájuk a szocializmus építésének hazai eredményei, a szocialista világrend erősödése, nemzetközi sikereink, s végül, de nem utolsósorban az a nevelőmunka, melyet átneveJésükért folytatunk. A szocializmus felépítésére fogunk össze az ország minden jószándékú emberével. Sőt éppen a szocializmus építésének meggyorsítása érdekében folytatjuk a gondolkodásmód átalakítására irányuló nevelőmunkánkat. A tudatformálás, az átnevelés természetszerűleg vonatkozik a volt kulákokra is, azokra, akik ma a szövetkezetekben dolgoznak. A rendszer aktív ellenségeit természetesen kirekeszt ük a közösségből. Akik viszont egyetértenek és közreműködnek á közös gazdaság erősítésében, azok teljesjogú tagként dolgozhatnak. Másszóval velük is szövetséget kötünk a szocializmus építésére. Csupán egy mércét alkalmazunk a -szövetkezetben: ki mennyit dolgozik, annyit ér. Többen akadnak olyanok, akik nem értik ezt. Ellentmondást látnak benne, pedig a dolog logikus. Tudniillik nem arra kötünk szövetséget, hogy a kulákgaz- daságok fennmaradjanak, hiszen azokat régen felszámoltuk. A szocializmus felépítésére fogunk össze velük. Az ilyenfajta szövetség csak használ a szocializmus ügyének, miután egyrészt segíti elszigetelni a rendszer tudatos és aktív ellenségeit, másrészt a közös cél elérésére mozgósít minden erőt. A nem proletár dolgozók gondolkodásának átalakításáért folytatott küzdelmet a munkásosztály vezeti. Már az eddigiekből is kitűnik ennek módszere. Miközben széleskörű szövetség megvalósítására törekszik, küzd a szövetségesei gondolkodásában még meglévő maradi nézetek ellen. Ebben a küzdelemben rendkívül türelmes. Éppen ezért vállalja a szövetséget azokkal az emberekkel is, akik nem hívei még a marxizmus—leninizmusnak, de becsületesen eleget tesznek állampolgári kötelezettségüknek, hazájukhoz, népükhöz való hűségükhöz kétség nem fér. A szövetségi politika kemény küzdelemben valósul meg. A munkásosztály — pártja irányításával — napról napra küzd azért, hogy megnyerje, meggyőzze szövetségeseit. Ugyanakkor az is fontos, hogy kétfrontos harcban akadályozzuk meg szövetségi politikánk szektás, illetve revizionista elferdítését. Amikor egyesek viszolyog- va fogadják a szövetségi politika elvét, rendszerint ott követnek el hibát, hogy az elmúlt tizenhét esztendőben végbement változást nem értékelik kellően. Mások esetleg kényelmetlennek találják a meggyőzést, a vitatkozást. Szívesebben párán csolgatnának, vagy alkalmaznának adminisztratív eszközöket. Csakhogy ezek fellazítanák, szétesésre ítélnék a munkás-paraszt szövetséget, a munkásosztálynak a dolgozókhoz fűződő kapcsolatát, ezzel veszélyeztetnék a munkáshatalom fennmaradását. összefoglalva: a munkás- osztály és a nem proletár dolgozók szövetsége — mely érdekazonosságra épül — törj vényszerű á szocializmus építése során. Mindaddig fennmarad, amíg osztályok léteznek. Erősítése, a népi nemzeti egység erősödését jelenti. Igaz, hogy népünk már egységes szocialista talajon áXl, hátra van azonban még az ideológiai egység megteremetése, mely hosszú, nehéz harcban valósul meg. Ha feladnánk e harcot, veszélybe kerülne a szocializmus ügye, a béke megóvása és függetlenségünk védelme. Ezért nem békélünk meg sem a revizionista, sem a szektás politikával, ezért harcolunk mind a jobb, mind a baloldali elhajlás ellen. A marxizmus—leninizmus elvei szerint törekszünk széles politikai szövetségre. A két baráti osztály és a különböző társadalmi rétegek erkölcsi, politikai egységének állandó szilárdítására, gondolkodásmódjuk átformálására. Ezt viszont az egész nemzet egyetemes érdeke szabja meg számunkra. Gál Gyula ménnyel —- mondotta. Június végén például Jászberényben a munkásőrség és1 a műszaki ktsz dolgozói — együttesen másfélszázan — 40 liter vért adtak. Ugyancsak júniusban hívtak meg bennünket a mezőtúriak is, akik közül négyszázan csaknem másfélszáz literrel siettek a betegek segítségére. A második félév is sikerrel indult. Elsőnek Martfűn jártunk, ahol százhuszonhét fő jelentkezett. A megyei véradó állomás kitűnő gárdája a késő délutáni órákig 322 önként?' véradó nagyszerű ajándéké vette át: együttesen töb! mint száz liter vért. Az önkéntes véradók tábora tehát ismét bővült. Háromszáznál több, újabb éle* mentőt tartanak . már nyíl ván. Sz. I. Kellemes nyaraié' Cserkeszöllőn — Feltétlenül nézzék meg, milyen szép fürdőhely lett Gserke- szöllő — az egyik szövetkezeit vezető mondotta ezt a napok ban. Felkerekedtünk tehát, hogy megnézzük valóban fürdőhelynek nevezhető-e az a község? Milyen vendéglátás teszi barátsá- goásá, kellemessé az ott tartózkodást? Kétségtelenül, amióta az IBUSZ bekapcsolta üdülőtelepei kör.é Cserkeszöllőt, sok változás történt itt a vendégek ellátásában. Szállodája még- nincs a község nek, bár az is elkelne, mert szezon idején naponta iöbbezer ember tölti ott pihenőjét. A szállásgondon úgy enyhítettek, hogy a falu szinte valamennyi lakóházában vendégszobákat rendeztek be. Egy és kétágyas szobák állnak itt a nyara ló vendégek rendelkezésére. A kétágyas szobáért 25 forintot, az egy ágyasért 14 forintot kell fizetni. A szobák tiszták, csinosak, P az ellátásra sem lehet panasz. Több fürdővendéggel beszéltünk, akik elmondták, hogy naponta teljes ellátást 25 forintért kaphatnak. , Az ebéd 12 forint, a vacsora sem kerül 10 forintnál többe, reggelit pedig házaknál lehet kapni; De a cukrászdában is minden reggel van friss tét. vagy tejeskávé. Azonban vannak olyan házak is, ahol teljes ellátással adják ki a szobákat. A fürdőjegy ára egy hétre 18 forint. így két ember napi üdü- ' lése alig kerül 80 forintnál többek Jelenleg 460 vendégnek tud a7 IBUSZ Cserkeszöllőn helyet biztosítani. Tehát évről évre esedékesebbé válik egy szálloda, vagv motel, esetleg egy camping létesítése. Még csak annyit: a fürdőbe- már üzemel az uszoda, molnár csak a csatornázást kel] fejezniük. Széljegyzet Fürdőruhát válogatok az Állami Áruházban. Nehé a dolgom, mert Katika, strandcikkek elárusítónője volt olyan kedves és tucatnyi modellt rakott elém Csíkosat, pettyest, virága, sat, modem, absztrakt-raj zút és egyszínűt. Nem tudok választani. Lasztexét vegyek? De olyan tündén az a kis piké... és ez szaténkarton? Katika, ne mutasson már többet, r. nehezítse a döntést! Talár, mégis ezt, ezt a... — Magyar lasztex, vagyi- krepp nylon... — Igen, ezt kérném. Felsóhajtok. Nehéz vo> a választás. Jé! De cuki ki szalmajcalap! Az egész vadvirágos mezőt rápingálták... kérek egy ilyet is.... Hatalmastermetű hőig... furakszik mellém. — Úristen/ — nézek sza nakozva Katikára. Olya u készséges szegényke, igyekszik mindenkinek kedvére- valót keresni, de ezt a vevőt el kell küldenie, hiszen ennyire még a krepp nyton se nyúlik Ám a kislány már fordul a polchoz, s leteszi a fürdőruhát a vevő elé. — Tessék megpróbálni. — Aztán felém fordulva, halkan megjegyzi: — Extra méretünk is van, ne tessék ijedezni! Megköszöntem ezt a figyelmességet az „extra- hölgyeid’ helyett is, T.
