Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 8. CSERES TIBOR: CSUDA DOLGOK tűz durúzsolt. Hallgattunk egy verset két pohár között. Talán egy rövidke dalt is dúdoltunk, olyan kedvünk volt már, ki-ki magában. Akkor Sípos közelebb húzta a székét, mintha a pusztaságban attól félne, valaki kihallgat. Arca ravaszra szűkült. — A méhekkel hogy jártam. Magunk közt szólva. Hát az egészen csuda eset. Alighogy megvettem a négy családot, még szinte féltem is közéjük nyúlni, nem ismertek eléggé — akácvirágra ideköltöztek a szomszéd kiserdőbe az állami méhek. Elébb még bosszankodtam is: eleszik az én bogaraim elől az akácmézet. Még nem is nyílt .az akác, amikor már ott voltak. Egy vasárnap átal mentem a főméhészhez (volt egy segédje, azért címeztette így magát), által mentem egy kis tapasztalatcserére. Mit is mondok! Tanulni mentem én át, hogy ellessek valamit a tudományból. Egy pár fogást legalább. Hiszen mondom, nem volt nékem azelőtt egy szem méhem sem, lótenyésztő vagyok én eredetileg. Néhány nappal ez után a vasárnapi látogatás után, éppen ebédnél ültünk, mint most, csak hát tavasz volt, szalad be az ötéves kisfiam: Nagy baj van, a cseresznyefának megdagadt az egyik ága! Kilépek, hát látom, méhraj szállta meg a virágos cseresznyefát. Persze, nem az én méheim eresztettek, hanem... no, mit csináljak? Soha életemben nem fogtam még én be méheket, s nem is láttam soha, hogyan kell. Gyorsan elővettem a könyvemet, á Méhek között címűt, s elolvastam kapkodva a befogást, a módját. Hogy mit kell cselekedni ilyenkor? Kaptam a feleségem szakajtóját, és sikeresen befogtam a rajt. Alig múlik e] ezt követő- leg három nap, ugyancsak kora délután az egyik almafán keletkezett daganat, hogy a kisfiam szája szerint mondjam. Még a következő héten egy harmadik rajt is fogtam, éppen a háztájim mezsgyéjén. De ez még nem volt elég! Már javában fehérlett az akácról lefelé a sok agacsi, egyik délben tartok hazafelé kocsin (azért vagyok én a szekerész brigádban, hogy a lovaim mellett megmaradhassak!). Po- roszkálva hajtok, egyszer csak az egyik ló felüti a fejét, s horkanva fáról. Mindjárt a másik is. Zsongást hallok. Felnézek az út- széli akácra s mindjárt ott fölöttünk, az akác derekán, egy karnyi ágon zubog a méhraj, mint gombóc a forró vízben. Még kabát se volt rajtam, csak úgy ingben hajtottunk már akkoriban, jó meleg idő volt Semmi egyéb nálam, csak bicska a nadrág- zsebben. A lovakat egy kicsit odább megcsendesítettem. Felmásztam a fára. Fél kézzel tőből lenyestem a gallyat, a másikkal megfogtam, s kúsztam lefelé. Óvatosan fel a kocsira. Egyik kezemben a gyeplő másikban a gally. A lovak riadoz- tak, de nagyobb baj nem lett. A raj, a zsizsegő gombóc egyre lejjebb húzódott Tiszai „Robinsonok“ A modem „Robinsonok”, a szegedi tiszajárók, tizenkét- napos víziút után, pénteken este Szolnokra érkeztek, Újhelyi István főellenőr, Kiss László motorszerelő és családja Szegedről indult el két kis motoros csónakkal, hogy szabadságuk ideje alatt megismerkedjenek a Tisza egész magyarországi szakaszával. Hajóikkal a Szovjetunió határáig felutaztak, majd a Bodrogon tettek hosszabb utat. A vízi turisták útjuk tizenkettedik napján Szolnokon töltöttek néhány órát, majd a késő esti órákban tovább indultak. Éjszaka szokásos sátortáborukban Ve- zseny alatt pihentek. A szegedi családok úgy tervezik, hogy még tíz napig liajókáz- nak és ez idő alatt felkeresik a Tisza alsó szakaszának valamennyi jelentős városát és községét. az ágon, a kezem fejére, a kezem szárára. Mire az udvarra beálltunk, fele méhecske már az ingem alatt nyüzsgött. Egy szúrást se kaptam! Elvtárs, ha hiszi, ha nem, az a legerősebb családom máig is! Tetszett a virtus, illően és őszintén ámultam. Csak jóval odább, búcsúzáskor ötlött eszembe: hiszen ez lopás! Ha egyszer nyilvánvaló, hogy honnan szálltak a méhrajok cseresznyére, almára, akácra. Sípos jót nevetett rajtam: azé a nyúl, aki megfogja! Meg a méhecske is! ősi törvény ez. Valahányszor szóba kerül azóta Sípos neve, én illendően elhallgatok. Akárhogyan is dicsérik (mert dicsérik egyre inkább), én hallgatok, mintha orgazda volnék. legutóbb azt kérdezték te- lem, mit szólok hozzá, alkalmas lesz-e az augusztusi lovascsapat vezetőjének. Elég jó kiállása lesz-e neki. Meg aztán szónokolnia is kell maid! Hallgattam. A találkozást is kerülöm vele. Észrevette-e, hogy kerülöm, vagy sem, a fülébe jutott-e hallgatásom? Nem tudom. Minap el vetődtem az egyik állami gazdaságba. Megnéztem a méhest is. A méhész, amint megszólítottam, kiigazított: főméhész vagyok! Bocsánatot kértem, s csak illendőségből kérdeztem egyről és másról, nagyon unalmas. száraz embernek látszott, a szakmáján kívül egyébről nem tudott beszélni. Egy pillanatra mégis felvidult az arca. — Hát kérem, csuda időket élünk — azt mondja. — Csuda időket! Mióta méhészkedők, még nem értem ilyet! Mert hogy minden esztendőben nem tudtam elkerülni, hogy 8—10 raj méhem el ne szökött volna. A rajzással soha nem voltam szerencsés, valahogy nem volt érzékem hozzá. Ha elkezd bogárzarú, tetszik tudni, hirtelen kell cselekedni, vagy futni utánuk. Ha észreveszi az ember. Mióta eszemet tudom, még egy ökJörranyi rajamsem került meg! Bele szoktam kalkulálni a költségvetésbe! S a napokban mi történt? Kocsi állt meg a méhes előtt. Gumikerekű. Rajta négy kaptár. Egy paraszt visszahozta négy rajomat. Azt állította, hogy tavaly fogta be őket. Csak a kaptárát kérte vissza. A négy képtárat! S a nevét se tudom, úgy elsze- lelt. Csuda dolog ez, kérem. Ezt én is csuda dolognak tartom! S gondolatban hozzájárulok, hogy Sipos Pista legyen a lovasünmepéiy éllovasa és alkalmi szónoka. CSUKÁS ISTVÁN: Csukás István verseinek sajátos mondanivalója: a faluról felkerült mai fiatalok pesti életének, világnézeti, szerelmi, magánéleti problémái; nemcsak jelentékeny formába öltöztetett, nemcsak érdekes és egyéni, de egyszersmind tanulságos is. hiszen egy egész nemzedék számos tagja élt vagy él át hasonló élményeket, konfliktusokat. A fiatal költő kezdeti költészetében sok az ellentmondás, zavarodottság, a helyét meg nem talált, új otthonába még le nem gyökeredzett fiatal vívódása. De ahogy múlik az idő, ahogy távolodik az átlépett gyermekkortól, úgy fedezi fel a mai Budapestet, s annak szépségeit, a szocialista világ mindennapjait, s ezen belül a valahová tartozás és józan munka, józan alkotás fontosságát, szükségességét, s néhány jelentékeny versében össze tudja kapcsolni a maga sorsát az országéval, a mai emberekét a múlttal. Ö maga így vall életéről: 1986. április 2-án születtem. Kisújszálláson. 1949-ben kerültem a békéstarhosi zeneiskolába — ott is érettségiztem. Érettségi után Pestre jöttem, különféle irodaim! „segédmunkákból” éltem. Illenék „ars poeticámról” is beszámolni de ars poeticám még nem nagyon van, csak mondanivalóm. Vagyis elég tűnődni valót adott ez is, a külső és belső életem, sorsom. Kötetem. úgy akartam nemcsak a biológiai kamaszkorról szól, hanem a „hit kamaszkoráról” is. amely — s ezt áhitatosan vallom — egybeesett az ország „kamaszkorával”. Innen érthetők nosztalgiáim és elkötelezettségeim, amik vállalása természetes, mint a lélegzetvétel, s elmondása — felelősség. — Tehettem volna-e másképpen — kérdi tőlem egyikmásik fogadott fiam, amikor bevégzett cselekedete igazolását várja tőlem —, úgye, hogy nem tehettem volna másképpen ? S az én felelősségem igen nagy. Minden meglesett sors, minden meghallgatott élet felelősséget támaszt bennem. Aki elmondta életét s nehéz cselekedeteit, az egy kicsit rám is bízza magát mindig: egy kicsit apjává fogad, ha bátyám vagy apám is lehetne évei szerint talán: Akinek apjává szegődöm, tudomásul kell vennem a múltját, ha a jelenét javítani igyekszem is, ha a jövendőjét felhőtlennek képzelem is. Aki panaszkodik, az mind remél! De most nem panaszról akarok szólni, inkább hencegésről. Télutó havában, a hófúvás sodort be Sipos István tanyájára, a Cifra-kertről elnevezett határrész mélyén. Hamarosan összebarátkoztunk s elfogadtam a takaros, tiszta kezű Síposné ebédjét. — A második tehenet is beállítóttam az istállóba, az is húszliteres! Gyengébbel nem is érdemes kezdeni! A két kocától harminc malacra számítok. Abból én tízet-ti- zenkettőt mázsás korában akarok eladni. A kiállításon ezernégyszázért vettem ezt a keltetőgépet, 200 tojás fér bele egyszerre. Ami ebből kikéi, az elejét pecsenyecsirkének szánjuk, az utoljáiból vagy ötszázat meghagyunk tojónak. Nem favorizáltuk még eddig a baromfit, de most, hogy beszorultunk a háztájiba, rákényszerültünk. Valamikor én lovakat neveltem. Még versenylovakat is vettek éntőlem! Soha nem foglalkoztam méhekkel, úgy véltem. pepecsmunka! Most próbálkozók. Tavaly vettem négy családot s vagy tíz kaptárát, üresen. A tavalyi hordás rosszul ütött be, cukorral kell etetni a bogarakat, de nem adom fel a harcot velük. Mert hiszen jogom ván a Családom biztosítása érdekében, hogy a munkaegységen felül, amivel csak tudok, próbálkozzak! Én a szövetkezetben minden kötelességem teljesítem! Megmondhatja akárki! Bólintottam. Joga van, de mennyire, hogy joga! Kötelessége, hogy biztosítsa minden lehetséges módon a családja jólétét. A ' takaros és tiszta kezű Síposné asztalra tette a második üveg bort. Kedélyünk egyre könnyedebbé vált. Odakint havat sodort a csípős télvégi szél; A zománcozott tűzhelyben tiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniniiiHniiiiuminiiiiiimmnininimiitiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiw Játék a tűzzel Tűzkígyókat rajzoltam én. ábrándos gyerek. Parázs ízott a szalmaszál hegyén, mint szentjánosbogár vergődött, köröket róva untalan, szeszélyes ábrát, s lángra lobbantotta a fantáziát — S később, ha kimerészkedtem topogva a kovácsműhelybe, apám a magosba emelt láng-harapta karján, s gyönyörködött bennem a tűz fölé tartván. Mit bántam a lópata pörkölt-fanyar szagát, csak néztem, hogy marja vörösre, fehérre a vasat S álmodtam bozont|Q.ellű kovács-isteneket, [a láng! s fújtam, ha kérdeztek: én csak kovács leszek! Nem lettem az. Már az ifjúság tüze mar, éget. űz egyre tovább, s eddz keményre, mint kovács a vasát acéllá megedzi — S tűzkígyókat rajzolok az égre, a fákra, hegyekre, szívekre, a mindenségre! a vasat [a láng! Váci utcán Lágy talpú dekadencia, holdas tetőn kéjes cica, öklömre lép: „Ne üss vele, — súgja — miért? Legyints vele!” Neon-lugasban jazz rikolt pávafark-buja atomkort; míg szívem kapkodva hadar mint mérlegként ingó radar, érthetetlen emlékeket, éjbe elúszó réteket — Kifosztva állok, meztelen, két világ közt kinyílt verem mélyén s kiáltok, parasztok fia! Rámsüt a holdas dekadencia. A liftet javították. Ketten, a fiatal szerelő mea a házmester. Már két hete rossz volt, beragadt a harmadik emeleten, szemeteléskor. Aznap szombaton, amikor az az eset történt a harmadik emelet hétben. — Adja csak ide a fogót papa! — mondta a szerelő, s nyújtotta jobb kezét; a ballal a lecsavarozott kurta drótvégeken lógó kapcsolótáblát tartotta. A házmester koros, morgófajta ember volt. Nem sokat értett a szerelőmunkához, de úgy csinált, mint aki jobban ért hozzá: — Inkább a csavarhúzót. — Nem a fogót. ■— Jó, jó. Nem kell azért mindjárt kiabálni. A szerelő átvette a csípőfogót s nevetett. Erős, szép fogsora volt, kerek, telt arca, amely frissen borotválva is sötét maradt a szajcálltól, most meg szombati borosta tüskésedéit rajta. Szemben, a hetes lakásból fiatal vő lépett ki, kefeseprűvel, lapáttal. Az ajtó elé kirakott, ócska, kékzománcos fazék fölé hajolt, s a lapátról beleöntötte a szemetet. A szerelő a szemével kérdezte: ez az a nő? A házmester hangosan válaszolt: — Ez, ez. Az asszony az edény pereméhez kocog- tatta a lapátot, majd felegyenesedett. Szép alakú, nyúlánk nő volt, hosszú, törökmintás, matlaszé pongyolájában még nyúlánjcabb, karcsúbb is, mint volt valójában. — Csókolom, házibácsi — mosolygott oda. — Megcsinálják? — Meg. Megcsináljuk. — Még ma? — Még ma. A nő hosszan felsóhajtott. — Legalább nem emlékztet tovább arra a szörnyűségre. — Egy kézbe fogta a seprűt meg a szemétlapátot, s szabad ujjaival rövid tincsekbe kunkorodó, fekete haját igazgatta a homlokán. A házmester nem szólt. — Csini-baba — csettintett a szerelő, amikor a fiatalasszony bement. —■ Az. Csini-baba. A szerelő visszanyújtotta a fogót; az öregember háborgott; — Mi vagyok én?! Inas?! — Nem, mester. Házmester. — Megint nevetett, tele szájjal, de nem bántóan. Overálja felső zsebéből hosszú nyelű csavarhúzót vett elő, azzal dolgozott tovább. Közben halkan fütyülni kezdte: Csini-baba, szeress belém! Csini-baba, te légy enyém! Erős, telt ajkai voltak; finom, hajlékony füttyszava visszhangzott a kongó lépcsőházban. — Adnék érte vagy két évet az életemből — mondta, s fütyült tovább. — Csak kettőt? — Hát: hármat. — Az nem sok. — Magának. — Nekem?! Neki. — Megvan a hiba — mondta a szerelő. Kezefejével végiggyalult telt, sercegő álián. — Letört ez a drót vég, ni. — A csavarhúzót zsebre dugta, visszakérte a fogót. A házmester bólintott: — Vacak alumínium. — Azután: « Az a szerencsétlen legalább harmincat odadobott érte. Nem sokkal volt idősebb, mint maga. — Vágjon le már, papa, egy kis szigetelőszalagot. — Mind a két keze foglalt volt, az állávái intett a felső zsebe iránt: Itt van fent. A házmester kikotorta a fiatalember zsebéből a szigetelőszalag karikát, nyakli bicskájával lenyiszált belőle fél arasznyit. Közben mondta: — Vagy három hónapja vidékre helyezték. Odakérte magát, gépállomásra. Az asszony nem ment vele, persze. Hogy ő nem hagyja itt Pestet. Pedig lakás is lett volna. Ügy bumlizott azután az a szerencsétlen hetenként. Ma kéthetéig. — Korábban ért haza? Vagy mi? — Én már tudtam, hogy baj lesz, amikor kinyitottam neki a liftet. Nem volt még hét óra, reggel. Tele hátizsákkal jött, ahogy ■szokott. Mindig cipelt haza valamit; hol újkrumplit, hol cseresznyét, hol mást. Még az én feleségemnek is ő adott friss petrezselyemzöldjét mindig. A szerelő közbeszólt: — Fogja csak még egy pillanatra a kapcsolótáblát. — Merről fogjam? — Belépett a fiatalember mellé; a lift megreccsent a súlya alatt. — Innen, ni, erről. Ügy. — Elvette a házmester ujjahegyéről lógó szigetelőszalag darabot, s rácsavarta a csupasz drótra. — Rendes ember lehetett. — Az volt. Olyan jóbolond, mint én. Félig nyitva hagytam az ajtónkat, hadd halljam: mi lesz? — Maga is megéri a pénzét. — Csattogott a lépcső hamarosan. — Pucolt a pali, mi? — Nemcsak a pali. A kis nő is. — Kilökte őket. — Ki. Kilökte. — Most már elengedheti, papa — mondta a szerelő, s visszavette tőle a kapcsolótáblát. — Frankó. Mindjárt megpróbáljuk. A házmester kilépett a liftből: *-» Este vettem észre, amikor hordtam a szemetet. A szagról. Magára nyitotta a gázt.-** Szemben megint kijött a fiatalasszony. Már felöltözött; mellére feszülő, fekete pulóver, szűkszárú, fekete nadrág volt rajta. Közelebb lépett, s megkérdezte; — Sokára lesz meg, házibácsi? — Nem. Nemsokára. — Mert csomagokat akarunk felhozni. — Csomagokat? Felhozni? — Igen, néhány bőröndöt. — Ahnhm. Néhány bőröndöt.— Meg egy új rádiót. A szerelő félhangosan közbekérdezett: — Üj gáztűzhelyet nem? A nő feléje fordult: — Tessék? — Hidegen mosolygott; derekán a széles, fekete lakkövet igazgatta — Semmi — válaszolt a fiatalember za vartan. — Tíz perc múlva hordhatják. Az asszony ott állt még pár pillanatig, nyúlánkon, feketében, kihívó tekintettel. majd sarkon fordult és lement a lépcsőn. A két férfi szótlanul, sietősen fejezte be a munkát. A szerelő felcsavarozta a kapcsolótáblát a helyére; nem hallatszott más, csak a csavarhúzó kocorgó zaja s a halk recsegés, ahogy a csavarok szorultak bele a fába. Kipróbálták a liftet. Működött. FÁBIÁN ZOLTÁN: lirlM a lázból
