Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1962, Július 29, SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP a A legszélesebb összefogással A HAZAFIAS Népfront bizottságok munkájában a mezőgazdaság átszervezésé­nek befejezése után egy kis megtorpanás, tanácstalanság volt. Többfelé az a szemlélet is lábra kapott, hogy: átszer­veztük a mezőgazdaságot, nincs tovább szükség a nép­frontra. A megyei pártbizottság an­nakidején gyorsan és hatá­rozottan megcáfolta ezt az álláspontot és meghatározta a mozgalom további munká­ját. Minedenekelőtt a szövet­kezetek termelési eredmé­nyeinek fokozását, s a dol­gozó parasztok szocialista nevelését határozta meg a megyében működő népfront bizottságoknak fő tennivalóul. Így a pillanatnyi tanácsta­lanság után új lendülettel munkához lát. A bizottságok jelentős sikerekről adhatnak számot. Évről évre eredményeseb­ben Segítették a termelő munkát. Ezzel egyidőben a mozgalom választott szervei is erősödtek. S minél többet tettek, annál inkább sokaso­dott a feladatuk. A munka javulása, s a bizottságok erő­södése egymással kölcsönha­tásban gyűrűzött. A népfront bizottságok — szinte minden járásban nagy igyekezettel segítették a tsz- ek megszilárdítását. A taná­csok mezőgazdasági osztá­lyaival közösen tapasztalat- cseréket szerveztek az öntö­zés, a baromfitenyésztés fel­lendüléséért. Az új agro- és zootechnika elterjesztésére termelési tanácskozásokat, ankétokat rendeztek. A falu­si lakosság között tavaly 145 szakelőadást tartottak, attól függően, hogy mi érdekelte a hallgatókat. Segítették az ezüstkalászos tanfolyamokat, szorgalmaz­ták a „tiszta falu, tiszta vá­ros”, a „gazdagodjanak föld­jeink”, stb. mozgalmakat. — Mozgósítottak arra, hogy mi­nél többen vegyenek részt a családtagok is a termelőszö­vetkezetek sürgős gazdasági munkáiban. A MEGYEI népfront bi­zottság mellett jelenleg is 120 fővel műszaki aktivacso- port működik, amely ez év­ben 70 különböző létesít­mény tervét készítette el a tsz-eknek, társadalmi mun­kában. A kö2ségfejlesztési tervek végrehajtása az utóbbi évek­ben — amellett, hogy érték­ben is növekedett — egyen­letesebb, megfontoltabb. S ebben szintén jelentős érde­mük van a népfront bizott­ságoknak. 1959-ben három­millió forintot érő társadal­mi munkát végeztek a me­gyében a népfront bizottsá­gok részvételével azok moz­gósító szavára, kezdeménye­zésére. Tizenkétezernyi em­ber vett részt a munkában. Tavaly az összeg tízmillióra növekedett, s hatvanötezren működtek közre a különböző építési-, város- és községszé- pítési tervek kivitelezésében. A népfront bizottságok a maguk területén ápolták a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatát. Százhuszonnégy esetben tartottak különböző rétegtalálkozókat, tanácsko­zásokat. S ebben nemcsak az volt az érdem, hogy többez­ren látogatták ezeket a ren­dezvényeket. hanem az is, hogy az előadások témáját az emberek érdeklődésének megfelelően választották ki. kppen erre alapozva helyes az a törekvés, hogy a nép­front bizottságokra még töb­bet bízzanak pártszerveze­teink a népművelési és kul­turális feladatokból is. EMELKEDETT a nép­front bizottságoknak a moz­galmon belüli irányító mun­kája. Ez főleg annak tud­ható be, hogy úgyszólván minden városban, község­ben egyre több, lelkesen te­vékenykedő pártonkívüli ak­tivá dolgozik. A pártszerve­zetek, s a mozgalomban dol­gozó kommunisták is egyre inkább szakítanak azzal a régebbi hibás magatartással, hogy a pártonkívüliek köze­ledését bizalmatlankodva fo­gadják. A kibontakozó biza­lom, együttműködés újabb erőt ad azoknak, akik való­ban hívei a szocialista épí­tésnek még akkor is, ha nem mindent értenek meg egy­szerre, ha valamiben — fő­leg míg meg nem értik — kételkednek is esetenként. A népfront bizottsági ta­goknak jelenleg is közel fele párttag. S az nem baj, hogy ott vannak a párttagok, ha­nem az, hogy kevés a pár­tonkívüli. A megyei pártbi­zottság úgy foglalt állást eb­ben: nem szükséges, hogy a különböző párt-, állami- és társadalmi szervek vezetői a népfront bizottságokban is első számú vezetők legye­nek. Ezzel csökken egyes ve­zetők túlterheltsége, ugyan­akkor többen lesznek a bi­zottságokban, elnökségekben az aktív, munkabíró embe­rek. Munka közben derül ki: nagyon sok olyan feladat _ van még, amit a mozgalom j keretében el lehet végezni. A népfront mozgalom előtt álló feladatok tehát nem fogynak, hanem egyre növe­kednek. Ezeket megoldani csak friss, új erőkkel lehet. Ugyanakkor meg kell állapí­tani, hogy az új pártonkívüli erők bevonása nincs arány­ban a feladatok növekedésé­vel. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén elismerte az eredményeket, ugyanak­kor a népfront bizottságok feladataként határozta meg: A nagy, reprezentatív ren­dezvények mellett a látszó­lag kisebb feladatokra is több erőt összpontosítsanak. Az emberekkel való törődés kerüljön inkább a mozgalom munkájának- 'előterébe. Sok­kal több kisgyűlést és köz-' vetlen, bensőséges beszélge­tést kell tartani. E beszélge­tések vonzóak, színvonala­sak és őszinték legyenek. Az általános politikai kérdések mellett a különböző társa­dalmi rétegek sajátos prob­lémái is jussanak benne ki­fejezésre. Alkalmazkodjanak a beszélgetések, a rendezvé­nyek, az emberek érdeklő­dési köréhez. ŐSZINTÉN kell beszélni a népfront mozgalom oldalá­ról is olyan kérdésekről, mint pártunk szövetségi politiká­ja. Most az egyik leginkább megértésre váró kérdés az, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Pártunknak e2t az álláspontját még nem mindenütt értik helyesen. — Kisújszálláson például egyes párttagok azt kérdezik: nem túlzás ez? Azok pedig, akik valóban velünk tartanak, — vagy velünk szándékoznak tartani céljaink megvalósí­tásában. azt kérdezik: való­ban így lesz-e ezután min­dig? S e két kérdésből még nagyon sok a megbeszélni való nemcsak Kisújszállá­son, máshol is. A kommunisták egyrésze az ügyszeretetre hivatkozva bizalmatlan azok iránt, akik nem voltak mindenkor fneg- győződéses hívei rendsze­rünknek. Velük kell tisztáz­ni elsősorban, hogy csak a bizalom teremthet bizalmat. S emellett, vagy ennek érde­kében nem kell. nem is sza­bad feladni a kommunisták­nak elvi meggyőződésüket. Az együttműködés nem je­Népművészeii szakkör asszonyoknak, lányoknak Megalakult a nőtanács a szolnoki V. kerületben. A megválasztott vezetőség ter­vet dolgozott ki, melyben főleg az asszonyok téli ok­tatásáról gondoskodnak. Töb­bek között népművészeti szakkört szerveznek, ahol az aasaonyok. leányok kedvük­re hímezhetnek, kézimun­kázhatnak. Bevezetik a Kál­lai Éva olvasómozgalmat is. Ebben részt vehet minden­ki, aki vállalja, hogy egy év alatt elolvas nyolc könyv­tári könyvet. A szorgalmas olvasóknak emléklapot ad a városi nőtanács. lenti azt hogy lemondunk az elvi tévedések kiigazításáról, hogy nem akarjuk nevelni azokat, akikben hibát lá­tunk. De a közös munkában, együtt ez is könnyebben megy. Munka közben sokkal több a közös téma, sokkal hamarabb megtalálhatjuk azt a fonalat, amely közelebb hoz bennünket egymáshoz. A tanácsoknak is többet kell tenni népfront bizottsá­gainkkal való együttműkö­désért. Legtöbb bizottságban ott vannak ugyan a helyi ta­nácsvezetők, mégis főleg a községfejlesztési kérdések megvitatásában merül ki kapcsolatuk. Ritkább, hogy ezenkívül más feladathoz is kérnék a népfront bizottság támogatását. Még csak szór­ványos az a gyakorlat, hogy egyes tanácstagok népfront aktívákkal dolgoznak együtt. De a tapasztalatok azt mu­tatják, helyes és elengedhe­tetlen. hogy minden tanácsi körzetben és a tanácsi állan­dó bizottságok mellett is ott legyenek a népfront aktívák. Engedjenek még szélesebb utat kezdeményezéseiknek, hogy közös erővel, a legszé­lesebb összefogással, hama­rabb érjük el kitűzött cél­jainkat. (B. E.) Keresik a konyhabútort — mégis csökkentik a gyártását Az olcsó konyhabútorért sorbanállnak, a kereskedelem nem győzi kielégíteni az igé­nyeket. Még fokozza a keres­letet, hogy nagymennyiségű szakszervezeti utalványt is adtak ki az úgynevezett 160-as konyhagarniturára, melyet a nyári hónapokban szeretne mindenki beváltani. Azt gondolhatnánk, hogy a gyárak teljes kapacitással dolgoznak, igyekeznek lépést tartani a vásárló kedvvel. Sajnos, nem így van. A szol­noki Tisza Bútorgyár — mely konyhagamiturák gyártására specializált üzem — csökken­teni kénytelen a termelést. A napokban húsz munkás vált feleslegessé. Illetve ki­lencet kellett elbocsátani, mert tizenegy ember foglal­koztatását belső átcsoporto­sítással megoldották. A je­lenlegi helyzetben újabb le­építés is lehetséges. Miért? A termeiéi legfontosa bb feltételei biztosítottak. Anyag, mun­káskéz van, a gyár gépi be­rendezése, termelési appará­tusa változatlan. Sőt nagy­arányú rekonstrukció előtt áll a vállalat, néhány év alatt korszerű, modem nagyüzem­mé fejlesztik. A nagy terveket néha apró dolgok gáncsolják. S je­lenleg a bútorgyárban a ke­reskedelmi szervekkel Való egyet nem értés okozza a bajt. Júliusban ezer testetlen és száz festett konyhagarni- turát vettek át az üzemtől. Kétszáznyolcvanat azonban nem, éppen azért, mert a bú­torgyár — bár vállalta — nem festette be. Erre a 280 garnitúrára tehát nincs szük­ség — ennyivel csökkenteni kell a tervet, illetve a gyár­tását. A látszat szerint tehát a gyár mulasztásáról van szó, a kereskedelmi szervek csak a megállapodáshoz tartották magukat. Kint az üzemben arra kerestünk választ, miért nem tudják befesteni a terv­ben szereplő 4500 konyhagar- niturát évente? A bajok gyökere még 1961- re nyúlik vissza — az idei tervelőirányzatok elkészítésé­nek idejére. Akkor ugyanis SZOL­NOK MA Újfajta 250 köb­centiméteres motor- kerékpár mintapél­dánya készült el Csepelen Ipari és kereskedelmi szakemberekből álló zsűri a napokban jóváhagyta egy újfajta 250 köbcentiméteres motorkerékpár mintapéldá­nyát, amelynek üzemszerű gyártását rövidesen megkez­dik Csepelen. Alkatrészei nagyrészt azo­nosak a jelenleg is forga­lomban levő motorkerékpá­rokéval, változatlan a váz, a benzintartály és a sárvédő A motor teljesítménye azonban nagyobb, egy be­épített automatika pedig a sebességváltó kezelését köny- nyebbé és biztonságosabbá teszi; A motorblokkot úgy szerkesztették meg, hogy a porlasztó teljesen burkolt, igy az egész szerkezetet könnyebben tisztán lehet tartani. Üj megoldással a kerékagyak beázásának is elejét veszik, ami esős idő­ben biztonságosabbá teszi a motor fékezését. A korszerű új megoldások ellenére a motornak sem a súlya, sem az önköltsége nem változik. (MTI) 4,5 millió forint értékkel gazdagodott a szolnoki járás A szolnoki járás tizenki­lenc községe az év első felé­ben 4,5 millió forint értékű létesítménnyel gazdagodott. Az első hat hónapban fő­ként azokat a községfejlesz­tési feladatokat valósították meg, amelyeket a nyári idő­szak betakarítási munkála­tai és az őszi hónapok ked­vezőtlen időjárása miatt az év vége felé már nem tud­nák elvégezni; A tavaszi és a koranyári hónapokban a lakosság nagyobb mértékben vette ki részét a társadalmi munkából. Ezt bizonyítja, hogy a járásban a társadal­mi munka értéke megköze­líti a hétszázezer forintot. Gsaknem ezer külföldi borfajta A városligeti Vajdahunyad várban augusztusban meg­rendezésre kerülő nemzet­közi borversenyre még min­dig érkeznek külföldi neve­zések. A harmadik budapesti nemzetközi borverseny már az eddigi jelentkezések alapján is a világ legna­gyobb ilyen jellegű borbírá­lata lesz. Eddig ugyanis 21 országból 956 borral, bor­párlattal és ürmössel nevez­tek be. A legnagyobbszabású nemzetközi borverseny az 1960 évi budapesti bírálat volt, amikor 19 országból nyolcszázhatvan bor-, ko­nyak- és ürmösfajtáról mondtak véleményt a nem­zetközi zsűri tagjai. (MTI) úgy látszott, hogy az idén már rátérhetnek az úgyneve­zett 140-es konyhagarniturá­ra, mely új anyag, a kender- pozdorja felhasználásával ké­szül Ennek a technológiája ugyanis gépesített festést tesz lehetővé — feltehetően sokkalta haladósabb eljárást a kézi festésnél. Erre alapoz­va vállalták, hogy évente 4500 garnitúrát festve szállí­tanak a kereskedelemnek. Am nem vették figyelembe, hogy a Kereskedelmi Minő­ségellenőrző Intézetnek is kell hagyni időt, még pedig nem is keveset. Majd egy félévig tartottak a tárgyalások mire végülis elfogadták s pozdorja konyhabútort és az árj óvá hagyás most van folya­matban. Az első félévben csak a ré­gi. kézi festésű 160-as garni­túrát kellett tovább gyártan; — sőt még most is bizonyta­lan, hogy mikor térhetnek át az új gyártmányra. Ez az „objektív oka” an­nak, hogy 280 garnitúra tes­tetlenül és gazda nélkül he­ver. A kereskedelmi átvevő szervek azonban nem hagy­ják magukat befolyásolni az objektív okoktól. A harmadik negyedévi szállítási szerződések megkö­tésénél olyan huza-vona tá­madt, hogy a Központi Dön­tőbizottsághoz kellett fordir- ni. A kereskedelem ragasz­kodott a 4500 festett garnitú­rához, az iparigazgatóság pe­dig 1000 garnitúrával csök­kentette a gyár festési tervét. A vége az lett. hogy a har­madik negyedévre lényegé- ben még ma nincs érvényes szállítási szerződés az ipar és a kereskedelem között. Dióhéjban ez á pillanatnyi helyzet s még csak bonyolítja, hogy a festésre nincs pontos szabvány. A minőségi vitá­ban ezért mindig a bútorgyár kerül a hátrányos helyzetbe, mert a BÚTORÉRT- átvevő­jének szubjektív véleménye a döntő. Tudniillik, ha sze­rinte nem megfelelő a festés, egyszerűen nem veszi ét. A viták persze nemcsak kellemetlenek, hanem napról napra rontják a bútorgyár anyagi helyzetét. A vállalat hosszú évek óta nem ismert pénzügyi nehézségeket, ter­melési mutatóival gyakran az élüzemek közé emelkedett. Most viszont a termelési ér­ték csökkentésével összefüg­gően emelkedik a költség­szint, romlik a termelékeny­ség. A kötbér, a pénzügyi ne­hézségek miatti kamat emeli az önköltséget Van-e kiút ebből a kátyúból? Mindenekelőtt a festést kel­lene megoldani. A gyár veze­tői a lehetőségeket felmérve úgy számítják, hogy a már átadott 100 garnitúrán kívül augusztusban háromszázat, szeptemberben pedig hétszá­zat szállíthatnak festve. Ha idejében jóváhagynák a 140- es konyhák gyártását, gépi festéssel ezen felül még két­száz garnitúrát vállalnának a harmadik negyedévre. Ilyen növekvő ütemmel elkerühető lenne a tovább^ leépítés, s ami még ennél is fontosabb, nem keresnék hiá­ba az üzletekben a konyha­bútort. Csak az a baj, hogy a kereskedelem nem alkuszik — ragaszkodik az eredeti ter­vekhez az objektív okoktól függetlenül. Álláspontjuk természetesen érthető. A be­rendezési tárgyakból a nyári hónapokban a legnagyobb a kereslet, s csak dicsérni le­het azt a törekvésüket is. hogy kifogástalan minőségű árut vesznek át; Ám mégis fontolóra kelle­ne venniök a bútorgyár ajánlatát. Esetleg olyan meg­állapodást keresni, ami mind a gyártó, mind az átvevő fél számára kedvező. S persze az irányító szerveknek sem szabadna tétlenül nézni, hogy míg konyhabútorért sorbaállnak, az egyik legna­gyobb gyártóüzem csökkent­se termelését. Palatinos István

Next

/
Oldalképek
Tartalom