Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 29. E6Y HÉT a külpolitikában A nemzetközi politikában jól kezdődött a hét: Genfben hétfőn aláírták a Laosz sem­legességéről szóló egyez­ményt, amelyet szinte vala­mennyi kommentátor úgy ítélte meg, mint a vitás nem­zetközi kérdések békés ren­dezésének jó példáját. A genfi folytatás sem indult rosszul. Igaz, a nagyhatalmak külügyminiszterei viszonylag gyorsan eltávoztak Svájcból, anélkül, hogy akár a lesze­relésről, akár a nyugat-berli­ni problémákról valami elő­remozdító indítványt hagy­tak volna maguk mögött, de eszmecseréjük korántsem hatott rosszul a tizenhétha­talmi leszerelési értekezlet légkörére. Szerdán például, sikerült a két társelnöknek megegyezésre jutni a további ülések munkamódszerét ille­tően. S, ha ez nem is érinti a tárgyalások lényegét, a hét végéig „Genfen kívül” ese­mények segítették elő azt, hogy az egyik legfontosabb probléma, az atomrobbantási kísérletek betiltása körül új helyzet álljon elő. MEGDŐLT AZ AMERIKAI ELLENKEZÉS UTOLSÖ ÉRVE A világközvélemény hatására Washington is kénytelen volt elismerni, hogy a robbantá­sokat a Föld bármely táján igenis észlelni lehet a korsze­rű műszerekkel, tehát az el­lenőrzés hiánya nem lehet akadály a megegyezés útjá­ban. A genfi leszerelési érte­kezlet amerikai képviselőjét, Deant éppen ezért szombaton hazarendelték az USA-ba, hogy kidolgozzák az újabb amerikai álláspontot és en­nek megfelelően folytassák majd a tárgyalásokat Genf­ben. Reméljük, a Genfbe visszatérő Dean tarsolyában már lesznek olyan felhatal­mazások, amelyek közelebb hozzák megvalósulásához az emberiség által évek óta annyira óhajtott atomcsen- defc Ilyen várakozások jegyé­ben ért véget a külpolitika elmúlt hete. amely eléggé mozgamas volt, s szinte va­lamennyi világtájon bővel­kedett az eseményekben. Ezek közül különösen élénk visszhangot váltottak kj azok a sakkhúzások, ame­lyek a NATO-haderő, illetve az amerikai hadsereg felső régióiban mentek végbe. El­sősorban az, hogy Kennedy menesztette Norstad tábor­nokot, az USA Európában állomásozó haderőinek főpa­rancsnokát, ami együtt jár azzal, hogy Norstad a NATO főparancsnoki tisztségétől is megvált. Utódjául Lemnit- zer tábornokot nevezték ki, akire a NATO állandó ta­nácsának szerdai ülésén el­fogadott határozat az atlanti haderők főparancsnoki poszt­ját is ráruházta. Érdemes bepillantani az események hátterébe: MIÉRT KELLETT ELMENNI NORSTADNAK? A távozás — bár elég gyorsan történt — egyálta­lán nem lepte meg a meg­figyelőket. Ugyanis már jó­val korábban kiszivárogtak olyan hírek, hogy a tábor­nok lemondásra készül. Ak­kortájt megromlott egészsé­gi állapotát jelölte meg leg­főbb oknak. Később azonban ezeknek a panaszoknak a nyomát nem lehetett észre­venni Norstadon, ellenben — mint a svájci rádió pá­rizsi tudósítója megállapí­totta —, „morális fásultság és kedvtelenség lett úrrá rajta”. Ha az effajta poli­tikai betegségeknek is orvo­si nevük lenne, akkor Nor­stad kórlapjára nyugodtan ráírhatnánk, hogy „adenae- ritis” kerítette hatalmába. A tábornokra, aki régóta él Európában, nyilván erősen hatott Adenauer és később De Gaulle atomfegyverkezé­si elmélete, az európai had­erő önállósításának gondola­ta. Ezért sürgette állandóan az USA kormányát, járuljon hozzá a NATO atomfelfegy­verzéséhez. Ez pontosan egybeesett azzal a bonni el­képzeléssel, hogy a NATO útján — a hátsó kapun át — hozzájutnak az atomfegyve­rekhez. Eisenhower ideién Washington támogatta Nor­stad elképzeléseit, a Ken- nedy-kormány azonban többször is leintette. S mi­vel a tábornok ennek elle­nére sem adta fel álláspont­ját, Kennedy sürgősen hoz­zálátott az őrségváltás meg­szervezéséhez. Az új főparancsnok kine­vezése és az amerikai had­ügyminisztérium egyéb sze­mélyi cseréi egyes kommen­tátorokat messzemenő kö­vetkeztetésre csábított. A már idézett svájci rádió tu­dósítója például összefüggést lát abban, hogy Norstad tá­vozását éppen annak a nap­nak az előestéjén hozták nyilvánosságra, amikor Rusk Gromikóval találkozott Genfben. A tudósító szerint az USA kormánya azért me­nesztette Norstadot, mert útjában állt egy olyan ame­rikai tervnek, hogy a Szov­jetunióval megállapodást kössenek újabb atomhadse­regek létrehozásának meg­akadályozására. Ha ez így lenne, akkor va­lóban igen pozitív esemény­nek tekinthetnénk a NATO főparancsnoki személycserét. De sajnos a Kennedy kor­mány egyelőre még nem ad­ta semmiféle határozott je­lét annak, hogy békésebb hú­rokon óhajt játszani. Sőt, szá­mos megnyilatkozásból éppen az ellenkezőjére lehet kö­vetkeztetni. így hát Lem- nitzerről sem lehet mást mondani mint. hogy „VAN ö IS OLYAN LEGÉNY”, mint Norstad. Csak éppen közelebb áll Kennedyhez, s jobban megbíznak benne az USA mostani vezető körei. * Az elmúlt hét legizgalma­sabb szintere Algéria volt. Napról napra drámai híreket szolgáltatott a világlapok első oldalainak. Súlyos válságba került ez a függetlenségét alig visszanyert hős ország, felrémlett a polgárháború veszélye, ha a két csoportra szakadt vezetők nem tudják sürgősen elsimítani nézetel­téréseiket. Ráadásul ott les- kelődik a veszedelmes har­madik: Franciaország A hét közepén már nyíltan elhang­zott Párizsban az a fenyege­tés, hogy a franciák beavat­koznak a viszályba, újra megindítják hadigépezetüket Algériában. Ben Bella és Ben Khedda szembeállása éppen ezért tovább sú­lyosbította Algériában az amúgy sem könnyű politikai és gazdasági kibontakozást. Szerencsére a hét eleji vész­jeleket pénteken kedvezőbb hírek váltották fel. Megkez­dődött az egyezkedés a két fél között, igyekeznek enyhí­teni a kiélesedett viszályt és elsimítani az ellentéteket, A közvetítő tárgyalásoknak még csak az elején tartanak, de az eddig elhangzott nyi­latkozatokból úgy tűnik, hogy kilátás van a megegye­zésre. Eck Gyula A Szovjetunióba! új mesterséges holdat főttek ki Folytatódnak az indonéz—holland tárgya­lások Nyugat-lrián sorsáról New York (MTI). Az ENSZ-ben pénteken es­te közölték, hogy a holland és indonéz tárgyaló felek szombaton folvtatták megbe­szélésüket N'r,"at-Irián kér­déséről. A bejelentés előtt U Thant, az ENSZ ügyvivő fő­titkára 45 percig tanácsko­zott Subandrio indonéz kül­ügyminiszterrel. Az indonéz—holland meg­beszéléseken, amelyek „Was­hington közelében” zajlanak, U Thant főtitkárt Ellsworth Bunker amerikai diplomata képviseli. Megfigyelők értesülése szerint a tanácskozások tár­gya jelenleg Indonéziának az a kérése, hogy rövidítsék meg azt az átmenti idősza­kot, amíg a2 ENSZ végzi majd Nyugat-lrián igazga­tását, mielőtt végleg Dja­karta ellenőrzése alá kerül, Moszkva, (MTI) A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióban szom­baton sikerrel fellőtték a Kozmosz—7 mesterséges hol­dat, A műholdban az előre meghatározott programnak megfelelően, a kozmikus tér­ség további kutatására szol­gáló tudományos felszere­léseket helyezték el. Az előzetes adatok szerint a Föld körül keringő mű­hold pályájának adatai: egy teljes föld körüli for­dulat ideje 90,1 perc, a pó­lyának a Föld felszínétől legtávolabbi pontja (apoge- um) 369 kilométer, legköze­lebbi pontja (perigeum) 210 [kilométer, a műhold pályá­ja a Föld egyenlítőjével 65 fokos szöget zár be, A mesterséges holdon el­helyezett rádióadó a 19,994 megaherz frekvencián dolgo­zik. A műholdban nyert el­helyezést egy másik, a pálya­elemek pontos mérésére szolgáló rádióberendezés, va­lamint egy rádiótávmérési készülék, amelynek feladata, hogy a mesterséges holdon elhelyezett műszerek és tu­dományos készülékek mun­kájáról adatokat továbbítson a Földre. A Földre érkezett első adatok elemzése azt mutat­ja, hogy a mesterséges hold­ban elhelyezett készülékek megfelelően működnek. A Földön, a Szovjetunió terü­letén elhelyezett vezérlő- mérő-állomások segítségével figyelik meg a mesterséges holdat és veszik a távméré­si adatokat. A Kozmosz—7 tudomá­nyos kutató-programjának célja a korábbi mesterséges holdakéhoz hasonlóan: — az ionoszférában talál­ható, töltésekkel ellátott ré­szecskék koncentrációjának megismerése, a rádióhullá­mok terjedésének tanulmá­nyozása céljából; — a korpuszkuláris áram­latok és kisenergiájú részecs­kék tanulmányozása; — a föld sugárzási öveze­tei energetikai összetételének tanulmányozása a hosszabb ideig tartó kozmikus repülé­sek során fellépő sugárzási veszélyek értékelése céljából; — a kozmikus sugárzások elsődleges összetételének és intenzivitásuk változásának tanulmányozása; a Föld mágneses erőteré­nek tanulmányozása; — a Nap és más kozmi­kus égitestek által kibocsá­tott rövidhullámú sugárzás tanulmányozása; — a légkör felső rétegei­nek tanulmányozása; — a meteorok anyaga ál­tal a kozmikus testek szer­kezeti elemeire gyakorolt hatás tanulmányozása; — a Föld légkörében ta­lálható felhő-rendszerek ki­alakulásának és megoszlásá­nak tanulmányozásai (MTI) Megjelent Kádár János elvtárs beszédeinek és cik­keinek második kötete A Kossuth kiadó A szocia­lizmus teljes győzelméért címmel közre adta Kádár János elvtárs válogatott be­szédeinek és cikkeinek má­sodik kötetét. A kötet az an­gyalföldi választási nagygyű­lésen 1958. október 15-én el­hangzott beszéddel kezdődik és a szocialista brigádveze­tők országos tanácskozásán 1962. április 13-án elhangzott felszólalással zárul. (MTI). Budapest, Prá­ga, Bukarest Moszkva. Bét- után most Helsir; ki várja a világ ifjúságát — kö­rülbelül így le­hetne fordítani annak a maguk- költötte dalnak a refrénjét, amit a Finn Demokrati­kus Ifjúsági Szö­vetség egyik Hel­sinki szervezeté­nek műsoros estjén hallottam. Finn népviseletbe öltözött lányok énekelték, egy ré­gi finn népdal szövegére. A nap már le­nyugodott, de tel­jesen világos volt még. Ültünk az aprócska sziget tengervízmosta sziklás partján, s a velünk szemben lévő főváros kikö­tő negyedét néz­tük. Békesség és csend honolt. Csendet mondok, Az ellenforradalom áldozatainak emlékműve Lahtiban, pedig mögöttünk zene Is szólt. Vidám harmonikázók húzták, a fiatalok táncoltak. Mégis nagyon csendesnek tűnt a hangulat, talán azért, mert olyan nagyon békés, nyugodt volt minden, És azért, mert ez a hangulat il­lik ehhez a néphez. Beszélgettünk, fiatalok, idősebbek vegyesen. Főleg engem faggattak, mit láttam országukban, merre jártam. Ez már hazafeléjövet, egyik utolsó napon történt. Mögöt­tem sok-sok élmény, sokszáz kilométer. Amikor Lahti városát találtam említeni, egyik idősebb beszélgető tár­sam szeme felcsillant. Hagy­ta, hadd dicsérjem a várost, mondjak szépeket a valóban csodás építészeti megoldá­sokról. Amikor elhallgattam, megkérdezte, tudok-e vala­mit e város történetéből. Nagy tudásommal büszkél­kedve visszavágtam, hogy engem nem lehet megfogni. Mert ha az ősi Helsinkit kér­dezné — még hagyján. De Lahti és a történelem? Hisz ezt a várost 1905-ben alapí­tották, tehát mindössze öt- venhét éves. Finn barátom nyugodtan végighallgatott, majd 5 kez­dett el mesélni. S megismer­tetett a finn munkásmozga­lom történetének egy hősi korszakával. Elbeszéléséből kitűnt, hogy bár a város tényleg fiatal, de történelmi múltja igen gazdag. 1918- ban, a polgárháború idején itt voltak a legnagyobb har­cok. Lahti többször gazdát cserélt, hol a vörösgárdisták, hol a fehér ellenforradalmá­rok kezén volt. Az elbeszélő — akiről ké­sőbb kiderült, hogy a harcok egyik részvevője volt — sok epizódot, regénybe illő tör­ténetet mondott él. Hatezer vörösgárdista esett el a har­cokban. Majd ahogyan foly­tatta. az emlékezés szála összefonódott saját tapaszta­lataimmal, hisz az emlék­művet a temetőben én is láttam. Nyolcszáz hősi halott sírja felett áll az egyszerű már­ványoszlop. Valamennyien az ellenforradalmi fehérterror áldozatai. A történeteket hallgatva önkéntelenül is Sió­fok, Orgovány, Horthy ellen­forradalmár úri banditái ju­tottak az eszembe. Finnországban a háború előtti évek fasiszta terrorja idején megközelíteni 6em szabadott ezt a helyet, mégis minden január 29-én, a tö­meges vérengzés évforduló­ján, reggelre virágerdő borí­totta a jeltelen sírokat. Sőt! A harmincas évek egyikén nemcsak virágerdő, hanem egy márványoszlop állt az évforduló reggelére a sírok felett. A várostól távol, ti­tokban készült, s minden rendőri ellenőrzés dacára éj­szaka felállították a munká­sok. Az ellenforradalmi rend­szer urai nem merték eltá­volítani. Ma is áll az emlékmű, ta­lapzatán virág van állan­dóan. Az évfordulókon min­den szervezés nélkül ezrek zarándokolnak ki a temető­be, hogy kegyelettel adózza­nak a hősök emlékének, akik egyszer már fegyverrel a kézben harcoltak, és életüket áldozták a finn proletariátus felszabadulásáért. Visszafelé, a kis motoro­son, ahogyan közeledtünk a város felé, az imént hallott történetek éltek még ben­nem. Még az elbeszélések ha­tása alatt álltam, amint kö­zeledve a kikötőhöz, hol az amerikai Shell vállalat nagy olajtartályai és éppen ott időző tankhajói között, hol egy katonai iskolahajó mel­lett haladtunk a város felé. Ez a kép egy másfajta Finn­országról beszélt. De azért maga a város messziről világított partmen­ti épületeinek békés fehér színeivel. Ismét többet tud­tam meg, tovább teljesedett bennem a kép e szép ország­ban élő rokonnépről. A csónakban fiatal bará­taink if júsági indulókat éne­keltek, hol hangosan, hol csak halkan dúdolva. Ók ott- jártamkor, néhány héttel ez­előtt már a közelgő VIT-re gondoltak. Ma megszólalnak a harso­nák a Helsinki olimpiai sta­dionban. Felvonják a zászló- rúdra a fesztivál lobogóját és befut az ország egy-egy tartományát képviselő staféta utolsó tagjaként száztizienöt fiatal lány; Finnország né­pét úgy ismertem meg, hogy bátran állíthatom, a béke és barátság gondolata, amely a staféták zászlajára lesz hí­mezve, nem egyszerű jelszó, hanem a finn nép őszinte szívből jövő óhaja. Varga József (Folytatjuk.) S ' !$®8gc. < f ' s A fesztivál mai megnyitó ünnepségének színhelye, a hel­sinki olimpiai stadion. Előtte Paavo Nurminak, a huszas évek világhírű finn csodafutójának szobra. Északi rokonok Lí között FINNORSZÁGI ÚTIJEGYZET ív. Béke és barátsás • • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom