Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-17 / 140. szám
1962. június 17. Olcsóbb lett a kacsa Nem tudom, hogy önök hogy vannak vele, de engem kezd idegesíteni ez az állandó áremelkedés. Három napja, amikor hazamentem, Vanczák bácsi még csak any- nyit mondott, hogy a cigaretta 6,50 forint lesz. De a további áremelkedésről csak bizonytalanul nyilatkozott. Tegnapelőtt aztán a hűvös eleganciával lépkedő Bozay úrral ütköztem ösz- sze (a nyíradonyi Bozayakból 600 hold príma föld, kormányfőtanácsosi cím stb.), aki már 9 forintra emelte a Kossuthot, a húst 40 forintra és a zsírt 35-re. — Sok lesz az egy kicsit, Bozay úr! — Ezektől, kérem — mondta leplezetlen undorral <= ezektől minden kitelik. Mivel tudom, hogy Bozay úr az „ezejc” címszó alatt a népfrontba tömörült szervezeteket érti, alólam is kicsúszott a talaj. Tegnap aztán értesültem az utcában tartott kerek- asztalkonferenciá- ról. A konferencián részt vett számos jelentős személyiség, akinek a szavaira lehet adni. Hivatalos jelentést nem adtak ki, de Turbucz néni félhivatalos, ám annál részletesebb beszámolójából megtudtam a következő fontos dolgokat! Az egyik szélsőséget Bozay úr képviselte, aki szerint általános áremelkedés lesz, úgy 100—200 százalékos, éhen fogunk halni és Etiópia hadat üzen. A józan középutasokat Boda bácsi képviselte, aki szerint csak a spenót és a karalábé árát fogják felemelni, tekintve, hogy __ ő halálosan gyűlöli a spenótot és a karalábét. Boda néni szerint a hosz- szúlépést és a rövid szivart fogják drágítani, mert ő viszont ezeket gyűlöli halálosan. Karéjei néni szerint a cigarettát okvetet- len (így!) drágítani fogják, ezért 6 már be is szerzett 100 dobozzal, igaz, hogy nem dohányok, de mit lehessen tudni, nem kedveli-e meg a közeljövőben. A többi hozzászólásból kiderült még, hogy fölemelik a naspolya, a körömolló és a krumplicukor árát, csökkentik a ko- csijcenőcsöt és a fogpiszkálót. Az utolsó szó jogán Rém Ede, volt hárshegyi ápolt szólt hozzá a témához. Közölte, hogy bárhogyan is prüszkölnek az imperialisták, drágább lesz a mélytengeri horgászfelszerelés és a búvárharang. Ellenben a Kossuth rádió kisked- den mindenről részletesen beszámolt és ebben maradtunk. Nem tudom, hogy önök hogy vannak vele, én teljesen meg vagyok nyugodva. — kefe —» Átvették diplomájukat az ország első faipari mérnökei SZOLNOK MEGYEI NEPLAF IFJÚSÁGI ŐRJÁRAT a A felelőtlen édesanya — A füllentő fiú és őszinte kislány A Soproni Erdőmérnöki Főiskolán 1957-ben kezdődött meg harAnkhan első ízben, a faipari mérnökképzés. Szombaton, az ünnepélyes diplomáid osztáson, a 61 erdőmérnököm kívül az országban elsőnek végzett 17 faipari mérnök is átvette oklevelét cto Gál Jánostól, a főiskola igazgatójától. Az ünnepségen megjelentek az ifjú mérnököket alkalmazó vállalatok főhatóságainak képviselői is* Az erdőmémökök erdőgazdaságokban* vízügyi igazgatóságoknál, az Állami Földmérési Hivatalban, a faipari mérnökök faipari és fűrészüzemekben bútorgyárakban és a vasútnál kezdik meg munkájukat* (MTI) A csoport a megbeszélés szerint este 8-kor találkozott, a haditerv megbeszélése néhány percig 'tartott. Aztán ifjúsági őrjáratra indult a pedagógus, a rendőrtiszt, az ügyész, a bíró, a gyámügyi előadó és a KISZ-vezető — valamennyien a Gyermek és Ifjúságvédelmi Operatív Bizottság tagjai. Este fél kilenc A Vörös Csillag Filmszínház előcsarnokában elhangzott az első csengetés. A közönség egy része már helyet foglalt. Tizenkét év körüli kislány ül az egyik széken. — Anyukád hol van? — Odahaza. — Tudja, hogy moziba jöttél? — Igen... A másik sorban nyolcéves kislány ül édesanyjával. Már hangzik is az udvarias kérdés. — Ismeri ön a rendeletet: „kiskorúak csak az első előadást látogathatják”? — Igen, de a kislányom velem jött... — Akkor is... Éppen a gyerek érdekében — most szépen hazamennek... S az előbbi kislány egyedül, az utóbbi édesanyjával, tetszik, nem tetszik, elhagyja a mozit. Megjegyezzük, a filmszínház előcsarnokában sehol sem látható a felirat, amely az említett rendeletre felhívja a közönség figyelmét* Vajon miért? A Nemzeti Étterem büféjében kosz és bűz. Az abroszok piszkosak, savanykás borszag terjeng a levegőben, sör habja csordul a pohárból, le a mozaikpadlóra.« — Pedig csak egy partvisra csavart nedves zsák- darabon és ax abroszok kicserélésén múlna, s milyen más lenne itt a kép, — így az ügyész. A rendőrtiszt egy középkorú férfihez lép, aki az ajtóban figyel, mellette nyolc év körüli kisfia áll. erősen fogva a kezét. — A barátomra várok, idehozza az egy pohár sört, — mondja a férfi. Nem akarom a fiamat bevinni, Nem neki való hely. Mikor jövünk kifelé, a bírónő megszólal. — Ez egy rendes apa* Lefelé haladunk, a folyó felé* A Kis-Tiszában fiatal fiúk ülnek. Benézünk. — ök már fiatalemberek. Érettségi bankettet tartanak, tanáraikkal. Ezt, így lehet, — mondja a rendőrtiszt, — miközben áthúzunk a Tisza- hídon túli Halászkert irányába. Szól a zene, táncolnak a párok, kellemes, langyos a nyári este. Nyugodt, békés sörözők beszélgetnek halkan az asztaloknál. A bejárattól jobbra két fiatalember ül. Igazoltatás. Egyik, K. Antal csak 17 éves, a barátja már betöltötte a tizenyolcat. A szokásos kérdések után az idősebb ezt mondja: — Kérem, csak egy pohár sörre ültünk le™ — De a barátja fiatalkorú és ipari tanuló. Számára más időpontban is tilos a szeszfogyasztás, — hangzik a felvilágosítás* A parkból a Ságvári utca irányába egy lány és egy fiú vágtat előre* Feltűnően sietnek, alig-alig akarnak megállni. Nem töltötték be a tizenhat évet, igy még nincs személyi igazolványuk. — Hol voltatok? A fiú tanácstalan* látszik, a kislány előtt „férfi” akar maradni, de a szeme árulkodik, hogy füllent: — Mináiunk a Sallai utcában, — unokatestvérek vagyunk. — Hogy hívnak? — .*, Megmondjam? — kérdezi a lánytól a fiú* Furcsa a kérdés, már-már elmosolyodik a rendőrtiszt, de türtőzteti magát A hangja szigorú: — Fiam, válaszolj tisztességesen. vedd ki a zsebedből a kezed. Ugy-e hogy nem vagytok unokatestvérek? A kislány, B. Piroska elsírja magát. — Nem... <— Azonnal menjetek haza és ne találkozzunk többet este tíz után* Tovasietnek mindketten, s a rendőrtiszt elgondolkozva néz utánuk. — Ne találkozzunk este tíz után* *. — ismétli — legalább is két-három évig még ne.. * Igaza van. A csütörtök esti ifjúsági őrjárat tanulságában minden résztvevő megjegyzett. amit az őrjárat ügyész tagja igy foglalt össze: Szükség van az ellenőrzésekre minél többször. A nyilvános szórakozóhelyek vezetői, a felszolgálók, de a moziüzem vezetők sem tartják be kivétel nélkül a kis és fiatalkorúak védelmét szolgáló törvényerejű rendeleteket; S a fiataloknak egy része még mindig visszaél ezzel a felelőtlenséggel, ha módja van rá* Egyesek pedig — főleg a lányok — a személyi igazolványukról feledkeznek meg előszeretettel* Egyszóval: a Gyermek és Ifjúságvédelmi Operatív bizottság részéről gyakoribb ellenőrzésre van szükség a jövőben mind a megyében, mind pedig Szolnokon™* Bubor Gyula Két főmérnökigazgató és egy megjegyzés Megüresedett a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetői posztja. Igazgatónak a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság akkori főmérnökét nevezték ki Székesfehérvárra. Pár éve történt ez és szinte csodálkoztunk rajta. De manapság már nem egyedi eset. Éppen a napokban a Szolnokon székelő Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság élére is egy főmérnököt állítottak, Hegedűs Lajost. A vezsenyi Tisza- menti Termelőszövetkezet elnöke Détár Mihály agrármérnök. A megyei, városi, járási pártbizottságokon egyre több mérnök, tanár, közgazdász, agronómus dolgozik. És sok ilyen példát tudnánk idézni az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdasan üzemeiből. Mi van hát ezen megemlíteni való? Nem apró dolog ez. Egy folyamatról van szó. Ügy is ‘mondhatnánk, minőségi folyamat. És ez a folyamat a párt politikája, a párt törekvése az emberek teljes egyetértésével ttt- lálkoák. Nem mindig ez történt. Egyidőben a szajcemberhiány akadályozta, hogy szakképzett, jó szervezőkészségű, politikus, a munkaterületet tu* dolmányosán is ismerő emberek kerüljenek a vezető beosztásba. Másrészt a személyi kultusz időszakában a szakmai bizonyítványnál, a diplománál esetenként többet ért a meüdöngetó hangoskodás, helyezkedés. Ennek a korszaknak vége. Ezért említésreméltó ez a változás. Lassan, de biztosan haladó folyamat. A haladás, a fejlődés minden mozzanatának örülni tudó emberek megelégedését ezért osztjuk. Legyen csak minél több mérnök, igazgató, agrármérnök tsz elnök, és diplomás pártmunkás. Olyan emberek, ajcik a politikai érzéken kívül birtokolják a szakma tudományát is. ttn Salgó László : FORRADALOM A yUNTÁK ' ív. CUKOR-SZIGET Űtra készen állóik szállodai szobámban. A kisebb bőröndben is elfér a szükséges ruhaneműi Őrientébe, a szigetország legendáshírű keleti tartományába indulunk, ahoi januárban, a kubai „télben” sem ritka a 30—3t'°-oa hőségi Az asztalon a Karib-ten- íerben hosszan elnyúló, kro- roddlra emlékeztető ország lutós-térképe. — Santiagóig, Oriente szék- íelyéig több, mint 1000 káló- métert kell megtennünk — egyezte meg kísérőm, Anto- rio, a forradalmi mozgalom ■eterán harcosa, miközben ijjával követi a legszélesebb észen is alig 140 kilométe- es szigeten kanyargó piros rtvanaiat. — Ha elhagyjuk Havannát, ősz alkalma, hogy „oldalra” rézzen, s a fényes főváros löffötti tájakat, embereket, problémákat is szemügyre egye — teszi hozzá az elób- ihez. Én türedmeü^nül várom az ndulást — Antonio nyugodni telefonál. De két teleion- eszélgetés közben elfogy aszott, szívet dobogtató kávé tán, Antonio friss erővel részéi, magyaráz: — Ebben a szállodai szóéban, akárcsak az országán úgyszólván mindent az gyesült Államokban gyár- ottak és minden az Egyesült illamok javát szolgálja. A elei on — folytatja a kagylót í helyére téve — a Cuban Földjén Telephone Company tulajdonában volt A villanyáram, csakúgy, minit a rádió és a televízió, az American and Foreign Power amerikai monopólium részvényeseit gazdagította. ALAGÚT A TENGER ALATT — A Vedadó és a Miramar luxus villáit s magasépületeit is az amerikaiak építették? — kérdeztem, az induló gépkocsiban folytatva a szállodai szobában elkezdődött beszélgetést* — Csak részben, elsősorban a szállodákat, irodaépületeket. A lakóházak többségét azonban a kubai polgárság építette. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az iparban gyakorlatilag nem lehetett, nem volt érdemes tőkét befektetni. 10—20 000 dollár elegendő volt lakóház építésre, de elégtelen az amerikai cégekkel sikerrel koa- kurráló üzem alapítására* vagy nagy földbirtok vásárlására. Közben gépkocsink a tengerpartot követő Melocen-ról hirtelen alagútba — a tenger alá szalad. A pompásan kivilágított, fényűzően csem- pézett, kétirányú közlekedésre készült széles alagútban változatlan sebességgel röpít a Chevrolet a kikötőt átölelő félszigetre. A túlsó partról visszapillantok a tengerre, amely alatt az imént átrobogtunk* Az alagút felett éppen egy hatalmas óceánjáró úszik a kijelölt dokk felé,.. Előttem a félszigeten haladó út mentén elhanyagolt, gazos földek. — Tudja, miért kellett ehhez a Metten területhez vezető pompás alagút? — veszi M a számból a kérdést kísérőm, csodálkozásomat látva. — Ez a terület kézenfekvőén kínálta Havanna tetek- hiármyal párosuló lakásproblémájának a megoldását Ba- tistáék óriási propagandával építették az alagutat ésautó- strádát, hangosan reklámozták a terület közművesítését, a városfejlesztési programot. De mire a külvárosokban az ftutóroncsból és hullámlemezből készült viskók lakóiban megszületett az új lakás reménye — gazdája volt minden négyzetméternek* A kormányhoz közelálló egyének nevetséges áron felvásárolták a telkieket CUKORNÁD. CUKORNÁD, CUKORNÁD... De az igazi gazdaságot Kubában nem a polgárok kelethavannai párszáz négyzetméteres telkei, hanem a földes- urak sakezer oabaleriás (=13,4 hektár) nagybirtokai, rendkívül termékeny földjei jelentették. A gépkocsi már zöldellő cukornád-táblák között halad kelet felé* Ameddig a szem ellát — cukornád, cukornád és cu~ Jcomád. A messzi Indiából, a Gan- gesz partjáról származó nád az arabok hajóin az Ibériai- félszigeten át jutott el a kubai szigetre. A trópusi esők öntözte termékeny talajon — ahol mint mondják, a földbe vert karó is kihajt — hamar meghonosodott Amikor a XVI. századvége felé Európában mind nagyobb mértékben nőtt a kereslet a cukor iránt — a spanyol gyarmatosítók kubai képviselői, a feudális urak kezdték felismerni az addig gyom-növény módjára terjedő nádféleség igazi értékét De ahhoz, hogy hozzálássanak a nádcukor exportálásához — munkaerőt kellett importáiniok. Hódító őseik Kubában úgyszólván teljesen kiirtották az indián őslakosságot* A Yumuri vidék festői tájain, az IndSánvölgyben haladunk. De legfeljebb csak a yagua levéllel fedett cölö- pös házak, néhány növény neve, a sörös üveg címkéjén látható Hatuey* a máglyán elégetett indián vezér márkának használt* toll-díszes feje idézi a kiirtott őslakosság emlékét, A nád azonban mégis adott fehér cukrot — fekete kezek munkájával. Jovellátos község már a munkaerőprobléma megoldásának a korai kapj talizmus- ban alkalmazott leírhatatlaautó, a Coca Cola és a National City Bank reklámjai az idő múlását és a hódítók változását mutatja. A korai kapitalizmus kizsákmányolását a mcmopol- tőke modem rabszolgarendszere, az amerikai gyarmati uralom váltotta fel* Itt a cukornád tengerében látni igazán azt* amit a havannai felhőkarcolók eltakarnak a turista elől: a gyarmati függés, a gazdasági élet elmaradottságának minden súlyos következményét A „NAGY CUKROSOK" SZORITÖJABAN A dollár átalakította Kubát is. A pálma-erdők és a la_ KESERV CUKOR nul brutális* embertelen módszereire emlékeztet. A vidéki település néger lakossága a Niger partjáról hozott szokásaival, a karaballi törzs vallásával, ősi hagyományaival és panaszos dalaival, Afrikát varázsolja Ide az Antillák szigetére. De a szegényes házakat tarkító táblák, a Lucky Strike cigaretta és a Ford kosság táplálékául szolgáló növények lassú visszavonulását a cukornád előtti teljes kapituláció követi* Viharos gyorsasággal növekszik a cukortermelés. 1901-ben az USA cukorfogyasztásának még csak 1/6-át szállítja a szigeti 1925-ben már több mint a felét. Ez azt jelenti, hogy Kuba az évszázad első éveiben 27 millió dollárt, 25 évvel később már 193 míIBő dollárt kapott a cukornádért. A valóságban ez a dollár sohasem jutott el Havannába* Az Egyesült Államok bankjaiban maradt — a kubai vásárlások fedezésére) Az ország pedig cukron kívül úgyszólván mindent az Egyesült Államokban« vásárolt Az elszámolásnál természetesen mindig Kuba húzta a rövideb bet. Az Egyesült Államokkal szembeni fizetési mérlege 1950—1960 közötti 10 évben 1 milliárd dolláros passzívával zárult. Ahogyan Venezuelát ax olaj, Brazíliát a kávé, Argentínát a hús, Chilét a réz, a közép-amerikai „banán-köztársaságokat” a déli gyümölcs — Kubát az amerikai monopóliumok Kvótáitól függő cukortermelés változtatta félgyarmati, egyoldalúan monokultúrás országgá* 1957—58-ban Kuba exportjának 80—85 százaléka a cukor. Ugyanakkor — az Iparcikkek, gépek mellett — a paradicsom* a tejpor, a gyümölcs. húskonzerv Importjára is rákényszerül az az ország, ah cd egész évben teremhet a föld, ahol „a kiköpött narancsmag azonnal kikel. Mennyire igaza volt Jósé Martynak, amikor a XIX. század végén az elűzött spanyol gyarmatosítók nyomába lépő amerikai monopoltőke vaspatájától óvta honfitársait: „Ha volna nép, amely saját halálát kívánná* annak nem kellene mást tennie, mint termékeit egyetlen országnak eladnia.” De a Kubai nép élni akart, és harcba indult, hogy a számára keserű cukrot megédesítse. Következik: Gyufaszál a cukornádban
