Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

1965, június 17. S/OLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A zöldség és gyüm&Icsellátásról r Szolnokon csökken a zöldborsó ára — „Aruimport“ Jászberénybe és Karcagra „SUMI“ FOGADALMA Néhány hete árusítják csak a piacokon az idei zöldség- és gyümölcsféléket. A friss áruk eladási ára, mennyisé­ge igen váltakozó, ám a házi­asszonyokat, érthetően, leg­jobban ez a kérdés foglal­koztatja: mikor lesz elég, és aránylag olcsó áron vásárol­ható cseresznye, földieper, karalábé, karfiol, zöldborsó, káposzta stb? PONGRÁCZ JÓZSEF PIACI ELLENŐR, SZOLNOK: A megyeszékhelyen a csü­törtöki piacon van a legna­gyobb árufelhozatal. Ezen a csütörtökön a zöldborsó ára 4,50 forintra csökkent kilón­ként, nemrég a primőr kar­fiolt 20 forintért árusították, ami legutóbb 10 forintért már kapható volt. A fejes káposzta 4—6, a kelkáposzta 6—8 forintos eladási árral „futott”, a kőteleki Búzaka- íász Tsz jóvoltából. A földi- eper 16—18 forintért volt kapható. A szolnoki Lenin Tsz baromfit, tojást, zöldség­félét, a tószegi Dózsa Tsz tejterméket, zöldséget, a szolnoki Damjanich Tsz nagymennyiségű zöldborsót hozott a szolnoki piacra. Fő­leg a tsz-eknek köszönhető, hogy az árak, ha lassan is, de csökkennek, — örvendetes — folytatta Pongrácz József —, hogy a nagykörűi Petőfi Tsz a he­tedik kerületi munkásne­gyedben új stand létesítését tervezi. Hogy milyenek az áruellátás további kilátásai? Baromfiból nem várható je­lentős javulás* zöldségből annál inkább. Itt csak a zöldbab lesz kivétel, amely­nek az idei terméskilátásai nem valami kecsegtetőek. Sajnáljuk, hogy az óbögi Ti- szagyöngye Tsz — annak el­lenére, hogy van standja a szolnoki piacon, — az idén még egy szem árut sem szál­lított. Nyári káposztából, ka­ralábéból* újburgonyából is van felhozatal, s reméljük, hogy § termelőszövetkezetek segítségével gyorsabb ütem­ben növelhetjük az áruellá­tás mennyiségét és válasz­tékát, s ennek megfelelően ...a város jobb zöldség­ellátása érdekében — mon­dotta a minap Vágó Mihály, a szajoli Vörös Csepel Ter­melőszövetkezet elnöke. — Ugyanis a zöldségtermesztő szövetkezetek társulását ter­vezzük és jó lenne, ha ekkor nemcsak a termeléssel, ha­nem az értékesítéssel is megbíznának bennünket Minden bizonnyal több friss zöldáruhoz jutnának így a város háziasszonyai is. A továbbiakban példaként említette saját községüket, ahol a héten nyitották meg zöldséges boltjukat, s azóta minden nap jelentős forgal­mat bonyolítanak le* Közel öt métermázsa zöldáru fogy naponta. Előzőleg pedig a helyi földművesszövetkezeti bolt, alig vett tőlük árut, mondván, hogy Szajolban nincs elég kereslet zöldség, gyümölcs iránt; A szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet 110 hol­das kertészetében — a töb­bek között — nagy terüle­ten termelnek paradicsomot, paprikát és dinnyét. Annak ellenére, hogy a rendkívüli időjárás miatt megkéstek a növények, egymillió hatszáz­ezer—egymillió nyolcszázezer forintnyi bevételre számíta­nak. Hát még, ha nem jön közbe az aszályos nyár, s a megkésett hideg. Eddig is jelentős mennyi­ségű zöldborsót, kelkáposz­tát, karalábét és retket szál­lítottak Szolnokra, — azon­ban a kertészet csak ezután adja igazából a termést. Teljesül-e a Vörös Csepel T*rmel őszövetkezet vezető­csökken a zöldség és gyü­mölcs ára. BERTA MARTON KERESKEDELMI ELŐADÓ. KARCAG: A Nagykunság fővárosában az elmúlt hét piaci napjain kielégítő volt az árufelhoza­tal. A tiszaszentimrei Búza­kalász, kisújszállási Ady Tsz, a helybeli Dimitrov, Május 1, November 7 Tsz jelentős mennyiségű zöldséget, gyü­mölcsöt adott a karcagiak­nak. Sajnos, földieperből még mindig kevés van. A karfiol ára 7, a kelkáposzta 6, a nyári káposzta 4, a zöldborsó 4—5—6, az újbur­gonya 8 forint volt' kilo­grammonként, karalábé da­rabját 60—70 fillérért lehe­tett kapni. Vagyis az árak nemigen érik el a megyei maximumot. Több vidéki termelőszövetkezettel felvet­tük a kapcsolatot, s a közös gazdaságok kedvezménnyel — vagyis 50 százalékos hely­pénzzel — árusíthatják por­tékájukat* A MÉK megyei A több mint százéves Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár tíz legújabb gyártmányát mutatja be a budapesti mezőgazdasági ki­állításon. Az FE—3 csővázas könnyű függesztett eke, amelyet már nagy sorozatban gyár­tanak, világviszonylatban is a magyar mezőgépgyártás magas színvonalát képviseli. A szántás mélységét csuklós önbeállító szerkezet teszi egyenletessé, Újdonság a függesztett mélyszántó eke. Ennek ér­dekessége, hogy a külföldön sem készítettek még függesz­tett kivitelben ilyen nagytel­jesítményű ekét. Szántási mélysége 45 centiméter, a D4K négykerókmeghajtású új ségének terve? Nyílik-e Szol­nokon önálló boltja a gaz­daságnak? Nem tudni. Min­denesetre a háziasszonyok érdeke a megvalósulást kí­vánja. központja egyelőre nem tud­ja a város igényért kielégí­teni zöldség és gyümölcsből, még a helybeli és a környék­beli tsz-ek segítségével sem. így kénytelenek vagyunk Hajdú-Bihar és Pest megyé­ből gyümölcsöt és zöldséget „importálni”. VARGA ISTVÁN, MÉK KIRENDELTSÉG VEZETŐ, JÁSZBERÉNY: Jászberényben a szükséges­nél gyengébb a piaci áruel­látás. Cseresznye, földieper kevés van, zöldborsóból, ka­ralábéból, retekből és főző­hagymából is több kellene. A herényi háziasszonyok is várják már a kelkáposztát és megnehezíti a dolgukat, hogy primőr áruink egyelőre nincsenek. Homokról és Cserkeszöllőről hoztunk egy kevés gyümölcsöt. Vélemé­nyem szerint a további zöld­ség- és gyümölcsellátást Be- rényben, nemcsak a terme­lőszövetkezetek árufelhozata­la, hanem az időjárás is nagyban befolyásolja majd. B. Gy. magyar traktorra szerelhető. Kétféle altalajlazítót is küldenek a kiállításra. A függesztett altalajlazítók nem forgatják meg, csupán meg­lazítják a talajt 40—50 centi­méter mélységben és ezzel megóvják nedvességtartal­mát. A nagyobb típusú al­talajlazító ugyancsak a D4K 65 lóerős új magyar traktor­nak lesz a munkaeszköze. A kiállított gépek között érdeklődésre számíthat a borsóarató is, melynek kí­sérleti példányát már kipró­bálták. A gép a borsó nagy­üzemi termesztését segíti elő, lehetővé teszi, hogy a kon­zervgyárakat több száz hol­das táblákról lássák el friss borsóval. A traktorra szerel­hető gép a borsót rendre aratja, majd fel is szedi a rendről. Üj gyártmányként mutat­kozik be a motoros csörlő, amely sodronykötéllel von­tatja a munkaeszközöket A szőlőművelésnél veszik majd hasznát, különösen a lejtős terepen. Gumikerekes, 24- soros korszerű vetőgép, toló­lemezes talajegyengető, csa- tomanyitó eke lesz még a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár kiállításra kerülő gyártmányai között. (MTI) Az Árpád-kori váráról, képtáráról, múzeumáról hí­res, de ezeken kívül is szinte minden utcájában a 2000 esz­tendős múlt emlékeit őrző iskolaváros megfiatalodott ezekben a napokban. Barokk stílusú emeletes házak övez­te főteréről a vizsgázó diá­kok zajos csapatai elűzték jóidőre a megszokott édes­dús hangulatot. Rákóczi leg­vitézebb generálisának, Vak Bottyánnak egykori kúriája úgy gyűjtötte árkádja alá a szóbeli érettségi felejthetet­len izgalmait vitató lányo­kat, fiúkat, mint ereszaljá­nak számtalan fészke a csi- vitelő madarakat. Még virítottak a gyöngy­tölgyek lilapiros, oltott virá­gai, mikor a bányaipari tech­nikumok, gimnáziumok ma- turánsai festői egyenruhá­jukban, ezüstfokossal a vál­lukon, lampionokkal, har- mónikasző mellett körülbal­lagták a történelmi hangu­latú főteret. Azóta eltelt né­hány hét Terméssé változ­tak a virágok, újra elcsen­desedtek a Sziget rejtett zu­gai, ahol a ritkán előforduló meleg napokon készültek az érettségire hat iskola diák­jai. ÉHSÉG ÉS TÉTELEK Mire lassan-lassan megjön a nyár, már csak a névsor végén levők drukkját látja a fényesen sütő nap. Az egyik technikumban már le is vizsgáztak. Délben már azt is megtudták, ki hasalt eL Akinek sikerült, olyan bol­dog, hogy nem találja he­lyét. Végnélkül lehet újra és újra mesélni a tételek megoldásának sorát, nem jó hosszabb ideig megtelepedni egy pádon, nem jó egyhely­ben maradni. Nem éhes ilyenkor senki, legjobb csak menni, menni, emlékezni, újra átélni, ami többé nem jön vissza. Elkövetkezett, amiről a diáknóta szól: „Én már többet, én már többet gimnazista nem leszek... A kezembe,^a kezembe Horatiust nem veszek...” S az élet első — és talán minden utána következőnél nagyobb — szellemi erőfeszí­tése terheitől megszabadult ifjú, aki napokon belül írás­ban, hivatalosan is „érett­nek nyilváníttatik”, olyan szabadnak érzi magát, mint a dalos madár. Miért kavarog amott a lá­nyok vadvirágok színeiben pompázó csoportja? Miért tó­dulnak arrafelé fekete ünnep­lés mamák, papák? Miért stoppol le a német turistákat ringató kényelmes autóbusz? Miért szállnak ki az utána következő Ikaruszból is az utasok. Sokan olyan gyorsan kapják le vállukról a fény­képezőgép-táskát, mint ka­tona a fegyverét. Mit fény­képeznek olyan széles mo­sollyal? AZ ÉRETT FÉRFI A térnek azon a részén, ahol a tatárdúlás idején a város szépei készültek talán kegyelmet kérni az ellenség vezérétől, most külön figura vonzza maga köré a tömeget. Nyakigláb fiú, amolyan „ti­pikus mai blazirt pofa”, me­zítláb, fekete tomanadrág- ban, meztelen felsőtestére panyókán vetett átmeneti kabátban, csupasz nyakán fémszálas nyakkendővel, ko­paszon vonul cézárt méltó­sággal a patinás házak tö­vében. Méltóságteljesen lé­peget, hősiesen tartja arcá­nak komolyságát s egy pil­lantásra sem méltatja a gön­dör kacajú lányokat. Megy és megy. Húzza a cukorspár­gára kötött bokszos skatu­lyát, amelyben koszos tinta­tartóba ültetett, tintás szá­rú virágok rezegnek. öt fényképezik, rajta de­rülnek, s ő még büszkébben csapkodja pucér talpát az aszfalthoz, mikor szeme sar­kából észreveszi egyik tanár­ját Az alacsony, pocakos tanár úr szemöldöke csak addig szalad fel egy pilla­natra, míg a bölcs pedagó­giai elvek szerint mérlegelné a látványt. De mikor látja az általános jókedvet, maga is hasát fogja, úgy nevet. A gyerekek neki is rögtön elújságolták, hogy „Sumi” mint érett férfi most vizs­gázik először — adott szó­ból. Ma reggel, mielőtt meg­kezdődött a szóbeli, fogadal­mat tett a többieknek: ha átlagos négyessel végez, ilyen díszmenetben járja kö­rül a főteret Mostmár min­denki meggyőződhet róla: megérett NEM KÖVETIK ATYÁIK ÖRÖKSÉGÉT Nincs, aki morgolódna a bolondozásért Ez is hozzá­tartozik a mai fiatalok „stí­lusához”. ök nem atyáik ha­gyományos érzelgősségévet búsan, komoran búcsúznak az alma matertőL Nekik nem kell úgy szoronganak* mint nekünk, idősebbeknek kellett egykor: milyen is az az élet amibe kilépünk? Nekünk, és az ő szüleiknek akkoriban az elhagyott iskola az örökre elhagyott viszony­lagos biztonságot, viszonyla­gos derűs ifjúságot jelentet­te. Hogy az élet ismeretlen* komor emberpiacán mi vár ránk, nem tudtuk. A mi fia­taljaink, a mostani érettsé­gizők nem is ismerhetik az elszakadásnak azt a fájdal­mát Legyenek is vidámak* derűsek, magabiztosak, hi­szen egy meleg, baráti tár­sadalom, biztonságos jövő várja őket KOZAK GABOR A VATALY0S EMBER ÜGY ÜL az ismeretlen, új szó az ember nyelve hegyén, mint a penészes dió: így sem ízlik, úgy sem ízlik, legjobb lenne szabadul­ni tőle. Mert mit is jelenthet az, hogy vatályos? Semmi esetre sem hordozhat a sző valami magasz­tos, felemelő jelentést, mert a hangzása sem icelleme a fülnek. Ügy kúszik be a dobhártyához, akár egy szőrös hernyó. S lám, itt tűnik ki a nyelv nagyszerűsége: a szó hangulata pontosan illik a je­lentéséhez, hiszen a vatályos ember nagyjából olyan, mint a penészes dió (kívülről dió, belülről nem) vagy mint a hernyó (se váza, se gerince). Mit sem ér azonban ez az elvont nyelvészkedés, ha nem látjuk a vatályos embert cselekvés közben! Hivatalt kapott a vatályos em­ber, mert nincs elnézőbb és meg- bocsájtóbb a társadalomnál. Amo­lyan közepes hivatal volt ez, amelyből nyugdíjba mehet az em­ber, ha azon kívül, hogy unalmá­ban dolgozgat, vem ártja magát semmibe. Ő pedig nem ártotta, vagy legalább is igyekezett hogy semmiképpen ki ne hívja maga elten akár főnökei, akár beosztott­jai haragját. Ahhoz sem volt azon­ban kedve, hogy közibük álljon, mert aki ütköző szerepet vállal, előbb-utóbb útfelére kerül. Legfőbb törekvése az volt, hogy valahol, frontok, klikkek, főnökök és be­osztottak felett lebegjen, sértetle­nül, lelkileg, fizikailag és társadal­milag épen. KERÜLT mindenféle konfliktust, de az élet cifra, s azért olykor csak belesodródott. Oda állt elé egy­szer két adminisztrátor. Azon vi­tatkoztak, hogy mennyi kétszer kettő, s a vatályos embernek kel­lett volna igazságot tennie közöt­tük. — Én azt mondom, hogy há­rom... — Én azt mondom, hogy öt... A vatályos ember pedig így tett igazságot: — Neked is igazad van, meg neked is. Mert ha én kétszer két deci bort kérek a söntésben, az a kétszer kettő három... De ha ugyanezt saját magának méri ki valaki, akkor már öt. Egy szemlélőt nem elégített ki ez a „dialektikus” felelet és közbe szólt. — Az nem lehet, hogy mindket­tőjüknek igazuk legyen! —■ Neked is igazad van — ol­dotta meg a kérdést a vatályos ember huszárosán, s minthogy így senki sem neheztelhetett rá, ad acta helyezte ezt a problémát is. Meg kell mondani azonban, hogy nem volt könnyű és egyszerű élet az övé, hiszen mindig legalább há­rom fejjel kellett gondolkoznia. Igen fontos feladatot kapott egy­szer a vatályos ember, mégpedig azt, hogy dolgozzon ki egy javas­latot a prémium elosztásának leg­igazságosabb és legcélszerűbb módjára. Szabadkozott ugyan, de mit sem ért: nem kapott felmen­tést. Végül tehát be kellett nyúj­tania a tervezetet, melynek ez volt a summája: Aki nem kap prémiu­mot, haragszik arra, aki kapott, s arra is, aki elosztotta, aki kapott, haragszik arra, aki még többet ka­pott, s aki legtöbbet kapott, az is haragszik, mert csak annyit kapott. Ilyen formán a prémium összego- rombítja az embereket. Legigazsá­gosabb lenne, ha két szerencseke­rékkel osztanák el. Egyikben len­nének a nevek, másikban az össze­gek. De nehogy a húzókra is hara- gudhassék •valaki, olyan kerekeket kell szerkeszteni, amelyek automa­tikusan kidobnak egy-egy cédulát minden pördülés után. SOHASEM hamarkodta el a va­tályos ember a dolgát, mindig ala­posan meggondolta. Ha például az időjárás után érdeklődtek tőle, így adott tájékoztatást: — Az idő, hm... hát az olyan kérlek, mint a sok évi áetlag... úgy általában... — De esik vagy süt? — Az attól függ, kérlek... Ha nincsenek felhők és nincs éjszaka, akkor rendes körülmények között süt... ámbár a napfogyatkozással is számolni kell... Ha felhős az ég és víz potyog lefelé, akkor... igen, hát olyankor nagy általánosságban esik... Megélt a vatályos ember ezzel a szemlélettel, akár tóban a béka­nyál. Nem sietett, nem idegeske­dett az volt a jelszava: mielőtt fon­tos dologban döntsz, igyál meg egy pohár vizet! S be is vált ez a re­cept mások dolgában, csak a saját­jában nem. A személyzetis ugyan­is egyszer azt kérdezte tőle: — Mondd, miért nem vagy ha­tározott? Miért nincs egyértelmű véleményed? Másutt tartanál már... Tudnál-e határozott lenni, nos: igen, vagy nem? — Ha megengednéd, előbb egy pohár vizet innék... — Tessék. “ Hm... szóval... — Igen vagy nem? Kérek még egy pohárral... — Tessék... Nos? — Még egyet! Aztán még, még, még... — Hány volt már? — kérdezte a személyzetis. — Nem tudom... — De elég lesz talán? — Nem, nem! A tenger vize tem elég, annyira kiszikkadtam. Sz, Simon István Szívesen nyitnánk boltot Szolnokon Tíz gyártmányt mutat be a mezőgazdasági kiállításon a Mosonmagyaróvári Mezőgépgyár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom