Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

2

■SZÖULOK MEGYEI NÉP LAI*

1962. június 15.

A polgári ellenzék fakarddal hadonászik

A Minisztertanács ülése

A kormány Tájékoztatási Hivatala közli:

A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott.

Kádár János, a Miniszter- tanács elnöke beszámolt a kormánynak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak és kormányfőinek moszkvai tanácskozásáról, a KGST 16. rendkívüli ülésszakáról és a KGST tagállamok tanácsiképviselőinek 15. értekezletéről, valamint a Varsói Szerződésben részvevő államok politikai tanácskozó testületének üléséről. A kormány a beszámolókat jóváhagyólag tudomásul vette.

A Minisztertanács megvitatta és tudomásul vette a pénzügyminiszternek az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentését, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a jelentéshez fűzött észrevételeit. A kormány felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a zárszámadás jóváhagyására irányuló törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesssze.

Az egészségügyi miniszter jelentést tett a nemzetközi egészségügyi egyezmények végrehajtásáról. A Miniszter- tanács a beszámolót tudomásul vette.

A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI)

A békeidők legnagyobb katonai költségvetése

Washington (MTI). Az amerikai szenátus szerdán jóváhagyta az 1963-as pénzügyi évre szóló 48 és félmilliárd dolláros katonai költségvetést. Ez az összeg, amely csaknem hatszázmillió dollárral több, mint amit a képviselőház jóváhagyott, egyben a békeidők rekord katonai költségvetése.

Párizs, (MTI)

A francia nemzetgyűlés két napra tervezett külpolitikai vitája négyórai ülésezés után már szerdán este végétért. A miniszterelnök és a külügyminiszter „vitazáró” felszólalását lényegében csak a De Gaulleista képviselők hallgatták meg, a padsorok kétharmadrésze üres volt.

A polgári pártok 280 képviselőjének a „nemzetek feletti Európa” híveinek kivonulása tüntetés volt a parlament semmibe vevése ellen és megmutatta a de gaulleista hatalom gyengeségét, de nem irányult a kormány megbuktatására.

Pierre Villon, a parlamenti ülés egyetlen kommunista szónoka, akinek felszólalása alatt a Francia Kommunista Párt képviselői is jelen voltak az ülésteremből, világosan rámutatott: a polgári ellenzék egyelőre nem gondol a De Gaulleista uralom megdöntésére. „Képviselőtársaink látványos kivonulásukkal azt a látszatot akarták kelteni, hogy szilárdan szembenállnak az általuk uralomra juttatott rendszerrel — mondotta. Valójában csak fakarddal hadonásznak. 280 szavazatos többségükkel, ha akarták volna, megbuktathatták volna a kormányt, de nem nyújtottak be bizalmatlansági indítványt.

A kommunisták — mondotta Pierre Villon — joggal tiltakoznak az ellen, hogy a kormány nem hajlandó szavazásra bocsátani külpolitikai programját, mert az FKP kezdettől fogva harcolt a De Gaulleista alkotmány ellen, amely megfosztotta a nemzetgyűlést alapvető jogaitól.

A nyugatberlini helyzetről

Moszjcva (TASZSZ). A csütörtöki Pravda Kuznyecov tollából a nyugatberlini helyzettel foglalkozó cikket közöl. Kuznyecov megállapítja, hogy a revansisták és militaristák provokatív tevékenységükkel el akarják torlaszolni a nyugatberlind helyzet rendezéséhez vezető utat. A provokátorok mögött nagy nyugati politikusok alakja rajzolódik ki, akik a közeljövőre nyugat-berlini látogatássorozatot terveznek. A „frantvárosba” várják pél- Rusk amerikai külügyminisztert és Adenauer nyugatnémet kancellárt.

A nyugatberlini hatóságok súlyos felelősséget vállalnak magukra azáltal, hogy nemcsak jóváhagyják, hanem egyenesen meg is követelik

a támadó és provokációs megnyilvánulásokat az; NDK államhatárán. Osztoznak a nyugatberlini hatóságokkal a felelősségben azok, akik a revansisták és militaristák kísérleteiben a nyugatberlini helyzet rendezését aláásó eszközt látnak.

— Kuznyecov emlékeztet arra, hogy az angol, az amerikai és a francia kormányhoz küldött június 7-i szovjet jegyzék óva inti a tűzzel felelőtlenül játszó nyugati személyiségeket. Aki új provokációra készül Nyugat- Belrinben — fejeződik be a cikk — ne felejtse el, hogy a béke ellen elkövetett bűnöket feljegyzik a történelem- könyvekbe és előbb vagy utóbb a szervezőknek is benyújtják a számlát, (MTI)

Az OAS tovább fenyegetőzik

Az OAS kalózrádiója szerda esti adásában bejelentette, hogy „amennyiben az algériai hatóságok képviselőivel jelenleg folyó tárgyalások nem járnak sikerrel, felrobbantják valamennyi olaj- és gázkutat és mindent felégetnek maguk mögött”. A bemondó hozzátette, hogy ha a terrorszervezet nem kap kielégítő biztosítékot az amnesztia kérdésében, és nem teszik lehetővé, hogy emberei részt vegyenek a rend- fenntartó erők munkájában, az európaiak pedig a politikai életben, fel fogja szólítani az európai lakosságot, — hogy hagyja el az országot, de előbb mindent égessen fel. Az OAS biztosította az európaiakat, hogy mindenki 20 liter benzint fog kapni arra a célra, hogy elégethesse bútorait és egyéb ingóságait. A szervezet, amely egyébként is szeret a megfélemlített európai lakosság képviselőjeként fellépni, kijelentette, hogy az európaiak nincsenek megelégedve az evia- ni egyezményekkel és nem fognak várni a július elsejei népszavazásig az egyezményekre adandó válasszal.

Az OAS bejelentésével egy- időben Ben Khedda, az algériai ideiglenes kormány miXiang Khouang (MTI)

Souvanna Phouma herceg, a Laoszi Nemzeti Egységkormány miniszterelnöke csütörtökön délelőtt Xieng Khouangból repülőgépen elutazott Luang Prabangba, a királyi székhelyre. Souvanna Phouma jelentést tesz a királynak a három herceg megegyezéséről. Kíséretében Luang Prabangba utazott Quinim Pholsena is.

London

MacMillan angol miniszterelnök választáviratot külniszterelnöke határozottan cáfolta, hogy bármiféle engedményt tennének az OAS- nak. Kormánya — mondotta — az egyezményben foglaltakon kívül „további biztosítékokat” nem hajlandó adni az európai telepesek számára.

A terrorcselekmények tehát folytatódnak. Az OAS szerdán 20 különböző rendeltetésű épületet gyújtott fel. Három személy életét vesztette, közöttük van egy francia alezredes is, akit szállodája előtt lőttek agyon. Ez utóbbi merénylet hírére végre megmozdult a francia katonaság is és ezer acélsisakos katona zárta le Oran keleti városrészét, ahol a gyilkosság történt.

Az algériai sajtószolgálat bejelentette, hogy francia idegenlégiósok megöltek Szi- di bel Abbesz-ben egy tizenegytagú arab családot. A légionáriusok „arab nacionalisták” után kutattak, majd géppisztollyal és késekkel végeztek a család tagjaival, közöttük három asszonnyal és négy gyermekkel. A város arab negyedét most arab rendfenntartó erők őrzik.

Hivatalos adatok szerint június elseje óta 92 ezer

dött Hruscsov szovjet kormányfőnek a laoszi koalíciós kormány megalakításával

kapcsolatban hozzá intézett üzenetére. MacMillan egyetért a szovjet miniszterelnökkel abban, hogy a Laoszi Nemzeti Egységkormány

megalakítása „nagy ígéret a jövőre nézve, és jó fényt vet mindazokra a kormányokra, amelyek létrehozták a légkört ahhoz, hogy a laosziak rendezni tudják az őket hosszú ideig elválasztó nézeteltéréseket”.

európai hagyta el Algéria területét.

Egyidejűleg a francia hatóságok „üldöző hadjáratot' indítottak a Franciaországban élő algériaiak ellen. Az algériai sajtószolgálat igazgatója közölte, hogy az evia- ni egyezmények aláírása óta Franciaországban több mint 500 algériait tartóztattak le és a francia rendőrség a hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával minden eszközt felhasznál arra. hogy a Franciaországban élő arabok ne vehessenek részt a július elsejei népszavazáson. Ameny nyiben a farncia hatóságok nem szüntetik be az arabokkal szemben alkalmazott brutális módszereket, az algériai kormány utasítani fogja a Franciaországban élő 450 ezer algériait, hogy hagyja el az országot — mondotta.

A Krasznaja Zvezda csütörtöki száma „Bonn és az OAS uniója” című cikkében rámutat, hogy „a nyugatnémet militaristák úgy tekintik Algériát, mint kalandor célkitűzéseik előkészítésének és megvalósításának fontos stratégiai területét”. A cikkíró hangsúlyozza, hogy Nyu- gat-Németország militarista körei jelentős pénzügyi segítséget nyújtottak az Algéria elleni agresszióhoz, amikor fegyvereket szállítottak a francia gyarmati hadseregnek. Az idegenlégió 70 százalékát volt SS katonák és más hitlerista elemek tették ki;

Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság az OAS egyik fontos központjává vált. Itt van e bandita- szervezet főhadiszállása, ahonnan ellátják fegyverekkel az Algériában működő zsoldosokat. A lap végezetül megállapítja, hogy nemcsak a nyíltan fasiszta elemek, hanem az egész bonni revan- sista Kamarilla, s különösen a Bundeswehr vezetői és az olajmágnások támogatják a francia ultrákat. (MTI)

Souvanna Phouma a királyi székhelyre utazott

Sálgő László:

FORRADALOM

7unták

ii.

— Hol vagyunk tulajdonképpen? Dél- vagy Észak- Amerikában? — kérdi okkal az első felszínes caracasi benyomások alapján utitársam, a fiatal lengyel mérnök.

A trópusi táj, a vastartalomtól vöröslő hegyvonulat (Venezuela a világ vasérctermelésében a hetedik helyen áll), a napfényben köröskörül ezüstösen csillogó hatalmas olajtartályok (egész Dél-Amerika olajtermelésének 70%-át Venezuela adja) félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az amerikai kontinens mesés gazdagságú déli részén járunk.

De az MP-re (Military Police) emlékeztető feliér rohamsisakos, fehér kamásnis csendőrök feltűnően nagy száma, az ezüstös olajtartályokon vöröslő Esso, Caltex, Texaco feliratok, a tranzit szálló bazárjaiban és éttermében kínált holmik — a Coca-Cola és a zsilett, a szappan és a cigaretta — „Made in USA”) márkája különösebb gazdasági vizsgálat nélkül is érzékeltetik az Észak jelenlétét, az Egyesült Államok monopóliumainak uralmát, Venezuelának, akárcsak a többi latin-amerikai országnak eltorzított monokultúrás gazdaságát. Az ország exportjának 92 százalékát egyetlen termék, az olaj szolgáltatja. Az ipar fejletlensége következtében csaknem minden közszükségleti cikket külföldről, elsősorban az Egyesült Államokból importálnak.

Alig ülünk asztalhoz az étteremben. nyolc-tízéves

A

Földjén

gyerekek hada veti magát cipőinkre. Mire az európai utas felocsúdik, a sovány gyerekkezek, amelyeknek az iskolában ceruzát kéne fogniuk, már serényen kréme- zik, fényezik lábbelinket. Az 1961. évi hivatalos statisztika szerint is a lakosságnak több mint a fele nem tudja leírni a nevét.) A gyerekek néhány centimó- ja is nélkülözhetetlen a munkáscsaládok mindennapi kenyerének biztosításához. Egész Latin-Amerikában átlagosan itt a legmagasabb az egy főre eső átlagos nemzeti jövedelem (évi 600 dollár, míg pl. Guatemalában csak évi 70 dollár). Mégis itt él a kontinens legkizsákmá- nyoltabb, napi 12 órás munkaidővel dolgozó munkás- osztálya.

Itt él és harcol.

A fehérsisakos rohamrend- örökkel és civil detektívekkel gondosan őriztetett tranzit szálló és a repülőtér falain is szembetűnőek a küzdelem jelei.

KENNEDY ÜDVÖZLÉSE

Lengyel utitársammal a leszaggatott plakátok maradványaiból — amolyan kirakható kockajátékhoz hasonlóan — rekonstruáljuk az egykori szöveget:

— „Bionvenidos, amigo Kennedy-’ — Üdvözlet barátunknak Kennedynek” — hangzott a palkátszöveg hivatalos fogalmazóinak jelszava.

Mi csak a jelszóra adott választ: a falakról leszaggatott papír-foszlányokat láttuk.

Kennedy latin-amerikai

„idegcsillapító körútja” során tett caracasi látogatását, csinos feleségének bájos mosolya ellenére, a venezuelai kizsákmányolt tömegek

ugyanolyan ellenséges érzéssel fogadták, mint korábban Eisenhoverét és Nixonét. Az ex-elnök és alelnök iparfejlesztést, gazdasági fellendülést ígért a munkásoknak, földreformot a parasztoknak. A földjuttatás ütemterve 15 évre szólt — de fél év után a nullával volt egyenlő. Az új elnök, Kennedy a „Szövetség a Haladásért” szépen hangzó kölcsönakció keretében rálicitált elődje, Eisen- hover és riválisa, Nixon ígéreteire és maradt minden a régiben: a művelhető földek 78,7 százaléka továbbra is a tulajdonosok 1,5 százalékát kitevő hazai nagybirtokosoké, ugyanakkor a föld 2,3 százaléka a birtokosok 71.6 százaléka között aprózódik szét.

A reakciós, Amerika-bé- renc Betancourt kormányzat a földosztás, az iparfejlesztés, az analfabétizmus felszámolása helyett, a jenkik nyomására megszakította a diplomáciai kapcsolatot azzal a latin-amerikai országgal — Kubával —. ahol mindezek az „ígéretek” már realitássá váltak.

Peter Grubbe, a hamburgi Die Welt című tekintélyes polgári lap latin-amerikai riportkörúton levő munkatársa, az országban tett látogatása során a Kennedyt üdvözlő leszaggatott plakátoknál alaposabb tapasztalatokat szerzett a venezuelai nép hangulatáról.

KUBAI PÉLDA VENEZUELÁBAN

Dr. Jovitó Villabaval a polgári ellenzék, a Caracas- ban legtöbb szavazattal rendelkező Renublikánus Demokrata Unió vezetőjével folytatott beszélgetését idézte a német újságíró:

— „Betancourt, aki szocialista programmal került hatalomra — mondotta Villába — eladta masát az amerikaiaknak. Mi az ország

bevételének igazságos elosztását követeljük. Betancourt viszont védi az amerikaiakat és a gazdagokat. Ma 300 000 építőmunkás van az országban, a dolgozó lakosság 15 százaléka. De a kormány megszüntette a középítkezéseket, és az olajból származó óriási nyereség amerikai zsebekbe folyik.

Ugyanez a helyzet a politikában. Amikor Fidel Castro hatalomra került Kubában — Venezuela ujjongott. Ma viszont kormányunk titokban támogatja Washington Kuba- ellenes inváziós terveit;

Miért? Mert Betancourt Washingtontól függ. De Venezuela nem gyarmat. Venezuelának jogában áll független politikát folytatni s ezt a függetlenséget ki kell harcolnunk Washingtontól.”

A venezuelai nép hazafias képviselői mind nagyobb szómban indulnak harcba azért, amit Latin-Amerika szerte csak egyszerűen „kubai példának” neveznek.

A venezuelai kormánylap a gerillák elleni sikeres akciókról kénytelen informálni az olvasót. Partizán csapatok tűnnek fel az Andok erdeiben, majd a falconi hegyekben. Itt megostromolják a légierő laktanyáját — amott felkelés robban ki a haditengerészeti kikötőben.

Az országban a caracasi repülőtéren uralkodó feszültség érzékelésére elegendő akárcsak egy rövid tartózkodás is.

A caracasi idegesség indokolt.

És ennek alapján érthető — legfeljebb további adalék az előbbi állítás alátámasztására — a hangos bemondó közleménye:

■— A KLM gép a közölt

egy órás várakozás nélkül, azonnal folytatja útját a Hodand Antillák, Curacao szigete felé.. (

A csaknem 8 órás óceán feletti repülést követő mindössze 10 perces pihenő után, minimális üzemanyaggal, komoly szerviz nélkül ismét felzúgnak az átforrósodott motorok.

— Egy pillanatra, egy felvételre megállást kérünk — szólít meg bennünket, „vörös útleveleseket” két felette gyanús külsejű, fényképezőgépekkel felszerelt fiatalember.

Rossz angolsággal és még rosszabb ürüggyel közük, hogy a venezuelai „Sportláp” számára akarnak készíteni felvételeket — a jugoszláv „Partizán” csapatról.

S miközben a „sportriporterek” kezében kattognak a fényképezőgépek, mackóképű cerberusunk — a második menet győzteseként — immár látható megnyugvással beszélget a gép személyzetével;

Csak később tudtam meg, hogy a caracasi pihenés lerövidítésének is volt előnye. Egy hivatalos fényképpel megusztuk a venezuelai rendőrséggel való ismerkedést. Legfeljebb azon töprenghetek. hogy nyilvántartásukban mint kapus, vagy csatár szerepelek-e?

Európaszerte ismert orvos- professzorunkkal fordított volt a helyzet. Párizsból menet Caracasban hosszabb időt igénylő csatlakozásra, és ami még rosszabb: átszállásra kényszerült;

Ez esetben a mackóképűek — a maguk módján — is alkalmazták a dialektikát. Ha már elkerülhetetlen, hogy a „vörös útleveles” hosszabban időzzön a caracasi repülőtéren — úgymond — van ebben valami jó is: nézzük meg mi van a Havannába tartó „vörös” bőröndje mélyén?

És megnézték. Alaposan. A bőrönd jó néhány nappal a professzor után érkezett a kubai fővárosba. Honfitársam viszont máig is töprenghet: vajon a trópusi tempó, vagy pedig az amerikai titkosszolgálat alapossága igényelt a bőrönd átnézésére annyi időt.

Mert az apróra vagdosott pesti szappanból és a kárpótlásként helyébe rakott amerikai pipere holmiból .mindkettőre lehet következtetni;

Következik:

HAVANNAI „RETINOSI9 PIGMENTÖRIA"

A Holland Antillák fővárosa: Willemstad