Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
1962. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP XL Gazdaságról ^ gazdaságra A jászsági Állami Gazdaság bemutató üzeméből jelenti munkatársunk TÖBB MINT négyezer hold bőven termő földön gazdálkodik a Jászsági Állami Gazdaság I. számú kerülete. Pusztakürtnek, vagy másnéven Szellőhátnak nevezik a vidéket. Honnét kapta nevét? — Talán onnan, hogy még a legrekkenőbb melegben is enyhe szellő teszi elviselhetővé a tikkasztó hőséget. Tulajdonképpen azóta ilyen nagy a kerület, amióta hozzájuk csatolták a szászbereki részt is. Azóta a jászsági gazdaságra eső összes hízott r irtás és hízómarha értékesítési kötelezettséget ez a kerület teljesíti. Ebben az évben például 62 vagon sertést és 30 vagon hízómarhát szállítanak az ország ellátására. A többi állatféleségből is jelentős meny- nyiséget nevelnek, illetve hizlalnak. Baromfiból a múlt évben közel negyvenezret értékesítettek, s az idei esztendő e tekintetben még ennél is nagyobb lehetőségekkel biztat. A GAZDASÁG export értékesítése is jelentős. Nemrég adtak francia exportra 1050 birkát. A gazdaság elmúlt évi — a növénytermesztésben elért eredményei is figyelemre méltók, őszi búzából 740 holdon 20,4, árpából 220 holdon 27,3, kukoricából 400 holdon 28 métermázsás májusi mor- zsoltban számolt átlagtermést takarítottak be. Bár az idei esztendő rosszul indul e tekintetben, mert sajnos, esőből ez a terület sem kapott elegendőt. A mostani becslések szerint búzából 19, árpából 17 métermázsás termésre számítanak. Mindent ösz- szegezve ez évre több mint 5 millió forint tiszta jövedelmet irányoztak elő gazdaságuknak. Miért kellett mindezt előrebocsátani? Egyszerűen azért, hogy megértsük: miért választotta ki a Földművelés- ügyi Minisztérium bemutató gazdaságnak a pusztakürti kerületet. S mindenképpen dicséretes az, hogy az itt dolgozók igyekeznek eleget tenni e megtisztelő feladatuknak. Az elmúlt évben több szakmai jellegű bemutatót rendeztek: tapasztalatcseréket a korszerű lucemabetakarítás- ról, az aratás és cséplés — ezen belül a kétmenetes aratás — megszervezéséről, a szervestrágya helyes felhasználásáról, a nyári mélyszántásról, a talajlezárásról. És nem utolsó sorban ebben a gazdaságban rendezték meg a jászsági szántóversenyt is — amely végs > soron ugyancsak bemutató jellegű volt. EZENKÍVÜL. — ócska kiselejtezett gépek átalakításával — elmés munkaeszközöket szerkesztettek, amelyek mind az eredményesebb gazdálkodást segítik elő. Többek között egy kiselejtezett kombájnból mozgó lucemadará- lót készítettek. A gazdaság ügyes szakembereit dicséri a nagyteljesítményű kukoricamorzsoló is — amely kiselejtezett szártépőbői és kombájndob felhasználásával készült — s amelynek óránkénti teljesítménye 50—60 métermázsa morzsolt kukorica. Ezeket az új konstrukciókat szintén bemutatják a hozzájuk tartozó 15 termelő- szövetkezet gazdáinak. S ha valahol szükség van a segítségükre, hát annak is szívesen eleget tesznek. Például Major Mátyás az állami gazdaság brigádvezetője rendszeresen meglátogatja a környező közös gazdaságokat^ s munka közben tanácsokkal segíti a szövetkezeti gazdákat. S amikor egyes szövetkezetekben takarmányhiánnyal küzdöttek, a szellőhátiak 240 métermázsa kölcsöntakar- mánnyal igyekeztek enyhíteni a gondon. Egyébként ebben az évben több mint 50 vagon takarmányt termelnek ebben a kerületben. Ebben az évben, — tavasszal — már rendeztek ismét egy bemutatót. A lucerna ágason történő szárításával ismertették meg a résztvevőket. Most egy újabb tapasztalatcsere megrendezését tervezik. Ismételten bemutatják az aratás megszervezését, azonban ekkor már megismertetik a szövetkezeti gazdákkal az új gabonaforgatót is, — mely ugyancsak az ő konstrukciójuk — a gabona szérűn történő szárításánál, aminek alkalmazása véleményünk szerint elengedhetetlen. S nemcsak szakmai bemutatókkal. szaktanfolyamok rendezésével is segítik a termelőszövetkezetek gazdálkodását Az elmúlt évben például az akkor még jászapáti járás termelőszövetkezeti gazdái részére egyhetes bentlakásos tanfolyamot rendeztek; Itt az itatásos borjune- veléssel és a korszerű sertés- tenyésztéssel. ismertették meg a gazdaságok állattenyésztőit. „CSAK AKKOR dolgozhat eredményesen egy bemutató gazdaság, ha ebbéli feladatát szívvel-lélekkel végzi”; — így fogalmazta meg a pusztakürti kerület vezetője: Fekete Pál. A jászsági járás termelőszövetkezetei közül nem egy sok hasznos tapasztalatot szerzett már a szellőháti bemutatókon. Nem egy gazdaságban éppen a pusztakürti példa láttán kezdték meg az ágasos lucemaszárí- tást, vagy az itatásos borjú- nevelést. Ezek azt bizonyítják, a pusztakürtiek valóban szívesen tesznek eleget kötelezettségeiknek. V. V. V Fogytán a tago Tar Márton két és fél évvel ezelőtt a szövetkezeti tagok hívására a járási párt- bizottságtól azzal a megbízatással került a kunhegyesi Vörös Csillag Tsz-be, hogy segítse előbbre jutni az egy évtizedes közös gazdaságot. A tagok is és a község vezetői is úgy gondolták, hogy bár nem szakmája a mező- gazdaság — megvan a tehetsége, élettapasztalata, akarata, emberismerete, s ezek birtokában alkalmas lesz az elnöki tisztségre. Az első évben azt is hitték, hogy az új elnök rászolgált a tagok bizalmára. Fellendült a munkakedv, s az 1960-as évet 28 forintos munkaegységgel zárták. — Ez azonban csak látszateredmény volt, mert nem fizették abban az évben adósságaikat, halasztást kértek. A gazdálkodásban nem történt jelentős változás. Ahhoz, hogy a tsz rendbejöjjön, az kellett volna, hogy Tar elvtárs valóban kezébe vegye a gazdasági munka irányítását, szervezését. A jól szervezett gazdálkodáson kívül ugyanis semmi más nem teremthet alapot arra, hogy gazdagodjon a szövetkezet és tagsága. S az, ha az elnök a pártszervezet támogatásával olyan légkört teremt, ahol az emberek szívesen, egymást megbecsülve dolgoznak. Az új elnöknek csak a szavai voltak kemények, ahogyan elhallgattatta az embereket. Nem egyet a szövetkezeti tagok közül tettlegesen is bántalmazott. Az emberek tanácsait semmibe sem vette, vagy a legjobb esetben így intézte el: Nem értetek ti ehhez. Pedig nem ártott volna egy s másban meghallgatni őket. A szövetkezeti tagok — köztük éltes, tapasztalt középparasztok — már tavaly tavasszal mondogatták: „vessünk elegendő tengerit, hogy vége legyen az örökös takarmánygondnak, amivel éveken át küzdöttünk”. Ez lett volna valóban a feltétele annak, hogy a közös állatállománya kicsit feljavuljon. A végeredmény mégis az lett, hogy a tervezett 500 hold helyett Mindig mosolyog. A szeme, arcának minden apró ránca, s mosolyog a hosszúra pödört bajusza is. Az egész ember csupa derű. Pedig feje fölött jócskán elhaladt már öt évtized, s nem mindig élt 6 sem jó sorban. Dekát hagyjuk, ne bolygassuk a múltat. Ami volt, elmúlt — s a jövendő minden évben újat meg újat ígér, még egy magafajta „öreglegénynek” i*. Ha visszapergetnénk élete filmjét, maga is csodálkozna: ennyit értem meg én? Szegény emberként lépett be a kuncsorbai Kossuth Termelőszövetkezetbe. Aztán 56- ban, amikor azok a zavaros idők jártak, a nagyszájúak föloszlatták ezt a szövetkezetét is. Ha erre az időre gondol, mindig mérges lesz egy kicsit, hogy akkoriban hiábavalónak bizonyult a józan szó. ö pedig már akkor nem tudott meglenni a közös nélkül. Fogta magát, átment a Vörös Októberbe. Itt köszöntött rá a jóvilági Teljesült vágya: állatgondozó lett. Olyan jószágokat bíztak rá, hogy keresni kell hasonlókat messzi vidéken. Ha nem így lenne, mi végből utazott volna ide Kuncsorbára tavaly is az a nyugatnémet kereskedő. Százhat hízómarhát vett meg a szövetkezettől, azokat, amelyeket 6 gondozott társaival együtt. Még most is felmelegszik a szive a gondolatra, mennyire elcsodálkozott az a német, amikor megtudta, hogy 5 hónap alatt hizlalták fel 5 és fél mázsára azokat a jószágokat. Magyarázta ő kézzel, lábbal, mit adtak enni a sőréknek, mennyit, — dehát sehogyan se akarták megérteni egymás nyelvét. No nem baj! Fő, hogy a szövetkezet jó vásárt csináltl ßt&'C’S't'j a kuncsorbai „öreglegény“ Sípos Imre bácsi a kuncsorbai Vörös Október Tsz híres állatgondozója Így azután a gondozó se panaszkodhat. Zárszámadáskor bementek az asszonnyal együtt Szolnokra, s megvették azt az „Erzsébet hálót”, amit annyit nézegettek. Aztán az új „Csöpi konyha” is helyet kapott náluk a lakásban. Merje valaki azt mondani, nem jól megy a sora a közösben Sipos Imre állatgondozónak. Menjen csak el hozzá, majd 0 megmondja mire viheti becsületes munkával az ember. — Nézze csak — magyarázza már vagy huszadszor, mintha valaki is kételkedne szavában. — Ezertizenegy munkaegységem volt tavaly. S azt hiszi az idén nem lesz annyi? Dehogynem! Most ketten a komámmal 62 bikát hizlalunk. Ezeket augusztusban 400 kilós súlyban extrém minőségben adjuk le. Tudja, mennyit híznak ezek a jószágok egy hónap alatt? Átlagosan 42 kilót! Hát csinálja ezt egy egyéni gazda utánunk. És sorolja tovább: az idén 327 sőremarhát szállítanak az állatforgalminak. Akárhogyan i* számol az ember; felül van a két millió forinton, amit a hizlalásért kapnak. Már mint a szövetkezet, Ilyenformán hogyne bízna az emberfia, hogy neki is jut ebből. Jut bizony, méghozzá jócskán! Az idén már megveszi a házat is. Olyan kétszobásat, verandával... Igaz nem itt Kuncsorbán, a faluban, mert itt drága a ház. Valahol a tanyán, közel a jószágokhoz. Majd még szétnéz addig. Nőnek a gyerekek, kell a nagyobb lakás. Milyen gyerekek? Hát az övé! Imruska most hatéves, a másik kettő még kisebb. Mivel nemrég nősült — másodszor — oztán most jöttek a fiúk, sorban egymás után. Dehát az a fontos, hogy egészségesek. Például ez az Imrus, ez jó állatgondozó lesz. Már most ügyesen áll a villa a kezében. Ügy aljaz az a gyerek, hogy még a felnőtteknek is dicséretére válna. No nem azért, mert az 6 fia! De higgyék el, hogy így van! Viszont az is lehet, hogy mire megnő, nem lesz szükség az aljazó villára. Most hallotta, hogy Angliában valamiféle műanyagmatracokkal kísérleteznek. Szalma helyett azokat rakják a jószágok alá. Fura dolog lehet az! Ö egyelőre csak így „régi módszerrel” dolgozik, de azért figyelemmel kíséri a nagyvilág híreit is. Elvégre mindig tanulhat az ember. Aztán ha Kuncsorbán járnak, hát keressék fel Sípos Imrét, a Vörös Október Tsz- ben. Szívesen látja ő a vendéget, s ha keli elmondja élőszóval is bárkinek; becsületes munkával jól élhet minden magafajta „öregle- gény” a közösben. V. V. !csak 390-et vetettek, s abból is mindössze 120 holdon törhettek termést. A kukoricaföldet ugyanis egyénekre osztották ki, de miután sokan nem kapálták meg a táblájukat, begyomosodott az, és levágták a kukoricát silóba. — így a járás tizennyolc termelőszövetkezete közül jelenleg is náluk legalacsonyabb — napi 4 liter — a fejési átlag. A tavalyi termésátlag egyébből is rosszul alakult. Á búza kivételével mindenből kevesebb termett, mint amennyit terveztek. Rizsből 13 helyett 9,5 métermázsa, napraforgóból 6 helyett 1,7 métermázsa. Az állattenyésztés se alakult kedvezőbben. A tervezett 1428 métermázsa hízósertésből 870 métermázsát adtak el. Tojásból, tejből, hizott marhából felét a tervezettnek. Tagadhatatlan, az időjárás se volt kedvező, az aszály is nehezítette a szövetkezet helyzetét. De ennél sokkal több kárt okozott a szervezetlenség, a felelőtlenség. Az, hogy a tagok egy része, akiket ma is hamarabb kísért az enyém, mint a mienk gondolata, a vezetés tehetetlensége láttán ott húzta a közöst, ahol tudta. A közel 30 000 baromfinak tavaly 30 százaléka elhullott. Volt eset; amikor gondatlanság miatt egy ötezres szállítmányból három nap alatt háromezer csibe pusztult el. Volt a termelőszövetkezetnek libája is. Egy- részét átadták néhány tagnak hizlalásra. Adtak vele kukoricát is. —Am amikor mint hízottakat eladták, akkor sem voltak nehezebbek a libák, mint soványan. Mindezért, s az ehhez hasonló mulasztásokért senkit se vontak felelősségre; A szövetkezeti tagok nagyrésze pedig akarta és akarja a közös boldogulását. Párttaggyűlésen is többször elhangzott, hogy változtatni kell a helyzeten. Tarkó József mondotta: vigyázzanak a munkaegységre, ne írhassa be senki azt, amiért nem dolgozott. Fütő József, Kun Lászlóné többször szóvátette; sok az a takarmány, amit kimérnek, s kevés a jószág, s a hozam gyarapodása.- Kérték. Indítson vizsgálatot a vezetőség; Erre azonban nem került sor. S hogyan zárták az 1961-es évet? A tervezett 33 forint helyett 18,37 forint jutott egységenként Az elnök — az állami dotáció alapján — negyed év alatt annyi fizetést kap mint egy tag egész évben. S hol tartanak ma? Év elején a szövetkezetben tetszetős tervet készítenek, aminek csak egyetlen hibája volt, a megalapozatlanság. Készítői nem vették figyelembe a tsz valóságos munkaerőhelyzetét. Magas termésátlagokat, az állatoknál is magas átlagos leadási súlyt terveztek; A szerződéses értékesítés helyett pedig szabadpiaci értékesítés szerint számoltak; A járási tanács és a járási párt vb. mérséklő javaslatait Tar elvtárs im akarta elfogadni Az előfordult hiányosságokért, s a máris érezhető kiesésekért viszont csak másokat hibáztat. Minden hibának megtalálja a forrását, anélkül, hogy saját felelősségéről egy szót is ejtene. Főleg ^ volt főagronómust okolja, akit ez év elején elküldött a tsz-ből. Kétséget kizáróan hibáztak a Tar Mártont körülvevő vezetők, vezetőségi tagok is. Különösen abban, hogy nem olvasták fejére megengedhetetlen magatartását, vezetési módszereit; Arra a kérdésre, hogy miért nem szólnak, miért nem élnek a szövetkezeti demokrácia biztosította jogaikkal — mondják a tagok: ,,A mi szavunk nem hallatszik messzire, azt meg nem tudjuk, hogy az elnöknek hol vanngk pártfogói”; Többségük azonban azt is hozzáteszi: Itt akarnak ők megélni ebben a közösségben. S ezt nemcsak mondják, ezért dolgoznak most is. Pedig már tudják, hogy veszélyben van az ez évi tervezett jövedelem; Miért? A tavaszon gondatlan takarmányozás miatt elhullott 170 bárány; Sokan mondták azt is. ne vágják kiskaszával a lucernát. Bízzák azt a gépekre. az emberek pedig saraboljanak. Végül mégis negyven ember kaszálta a szénát, s a répa pedig kapá- latlan maradt. A dohányt is későn kezdték kiültetni: A tervezett 885 holdból eddig 205 holdat öntöztek meg Tavaly nem tudtak gépekkel aratni, mert előző évben nem tisztították ki a vetőmagot. A bükköny összefogta a gabonát; Az ősszel is tisztítatlanul vetették a magot; S hasonló mulasztásokat lehetne még sorolni. Tar Márton személyesen is felelős azért; hogy a szövetkezet két év óta egy helyben topog Mulasztása van azonban a községi pártszervezetnek isi Vajda Ferenc, a községi párttitkár is valahogy így könyveli e! a Vörös Csillag Tsz-t: Lényegében megalakulása óta sohasem volt ott rend: Arra a kérdésre: hogy milyen segítséget adtak Tar Mártonnak, azt mondja: Meghívták különböző rendezvényekre, politikai előadásokra. A tsz területén azonban az idén még nem volt kint a községi titkár. Pedig ott. a tagok között érezhetné csak igazán, mennyire nem volna szabad belenyugodni abba, hogy rosszul gazdálkodik ez a tsz, Fogytán már a szövetkezeti tagok türelme, s szeretnének normális körülmények között gazdálkodni. Szeretnék, ha az elnök törekvése egybeesne az ő boldogulni akarásukkal, talpra- állna. megszilárdulna a szövetkezet. A három és félszáz ember valóban úrrá lenne a szövetkezeti földeken és elindulhatnának végül is az igazi felemelkedés útján! Borsi Eszter A jászjákóhalmi Petőfi Tsz a VIII. pártkongresszus tiszteletére Szövetkezeti tagságunk egészét megmozgatta a párt- kongresszus tiszteletére indított munkaverseny. Egyéni-, brigád- és tsz-ek közötti vetélkedés részesei vagyunk. A brigádok közötti verseny célkitűzéseinek megvalósításáért a női és férfi munkacsapatok törekednek a saranlévő munkák időbeni elvégzésére. Ezenfelül a minőségi munka döntő tényezőként szerepel -t vetélkedésben. Szövetkezetünk több terméket akar adni a népgazdaságnak. Ez kitűnik az egyéni és csoportos vállalásokból is. így a növénytermelők úgy döntöttek, hogy a tervezett 18 mázsás fcukoricatermésátla- got az MSZMP KB. határozata alapján a tőszámok biztosításával és négyszeres kapálással 20—22 mázsára növelik holdanként. Az állattenyésztők közül a tehenészek a jelenlegi 10 literes fejési átlagot 1» literre emelik. A nyári és őszi betakarítás sikeréért hagyományos versenyben vagyunk a helyi Be ke Tsz-szel. Ez a versem azért hagyományos, mert patronáló üzemtől 1961-be vándorzászlót kaptunk és a7 óta minden évben értékeljél az eredményeket. Most a m tulajdonunkban van a zászt és igyekszünk azt megtartani Sápi Istvánná levelezi
