Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

2 SZOI-NOK MEGYEI NEPLAE 1962. június 1. A szovjet társadalom leszerelési és békekonferenciájának megbízása a Leszerelési és Béke Világkongresszuson résztvevő szovjet küldötteknek A » németektől« — a németekig Moszkva (TASZSZ). A há­ború a mai viszonyok között nem elkerülhetetlen. Nap­jainkban a népek egyesült erővel meg tudják akadályoz­ni a háborút. Még soha nem voltak ilyen nagy lehetősé­gek arra, hogy a néptöme­gek közvetlen befolyást gya­koroljanak a nemzetközi élet fontos kérdéseinek megoldá­sára — hangzik az a meg­bízatás, amelyet a szovjet tár­sadalom leszerelési és béke- konferenciája adott a Moszk­vában megtartandó Leszere­lési és Béke Világkongresszus szovjet küldötteinek. A moszkvai konferencia megbízza a világkongresszu­son résztvevő küldötteket, hogy jelentsék ki: a szovjet nép, amely kormányával együtt védelmezi a békés együttélés lenini politikájá­nak elveit, a jövőben is kö­vetkezetes és határozott har­cot vív majd az általános és teljes leszerelésért és ninden olyan intézkedés megvalósítá­sáért, amely a fegyverkezési verseny megszüntetését és a nemzetközi feszültség enyhí­tését célozza. A szovjet közvélemény el­engedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy együttműködve minden ország társadalmával határozottan harcoljon a nemzetközi leszerelési egyez­mény megkötéséért és ennék alapján a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehaj­tandó általános és teljes le­szerelésért. Mi síkra széliünk a leszerelés szigorú nemzet­közi ellenőrzése mellett, de elutasítjuk a fegyverzet el­lenőrzését — hangzik a meg­bízási. A Leszerelési és Béke Vi­lágkongresszuson. résztvevő szovjet küldöttek megbízást kaptak arra, hogy támogassa­nak minden olyan konstruk­tív javaslatot, amely a nem­zetközi feszültség enyhítésére, az államközi bizalom meg­erősítésére és a megoldásra váró nemzetközi kérdések bé­kés rendezése számára ked­vezőbb légkör megteremtésé­re irányul. Ezzel kapcsolat­ban a megbízás kiemeli a né­met békeszerződés megköté­sének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének sürgető szükségességét. A moszkvai leszerelési és béke-értekezlet résztvevői megbízzák a küldötteket, jut­tassák kifejezésre, hogy a szovjet emberek lelkesen tá­mogatják azt az igazságos harcot, amelyet az elnyomott népek vívnak nemzeti felsza­badulásukért, a gyarmati rendszer minden formájának megszüntetéséért, a külföldi csapatoknak területükről va­ló kivonásáért. A küldötteknek megbízá­suk értelmében határozott harcra kell buzdítaniok a kongresszus résztvevőit azon erők ellen, amelyek akadá­lyokat gördítenek a béke és a leszerelés útjába, a termo­nukleáris háború elkerülhe­tetlenségét propagálják és fokozott előkészületeket tesz­nek egy ilyen háborúra. A megbízás végül ki­mondja: a szovjet küldöttek­nek szoros együttműködést kell teremteniök a kongresz- szus minden résztvevőjével, függetlenül azok politikai, társadalmi, vallási és egyéb nézeteitől. (MTI) Spanyolországban továbbra is sztrájkolnak Madrid (MTI). A francoista hatóságok szerdán azzal dicsekedtek, hogy az országban sikerült megszüntetni a sztrájkot, a munkát beszüntető dolgozók visszatértek munkahelyükre. Az AFP jelentése szerda esti értesülések alapján vi­szont arról tájékoztat, hogy még mindig többezer mun­kás sztrájkol. Katalóniában legalább tízezer a sztráj kó­lók száma. Barcelonában a rendőrség 13 munkást letar­tóztatott, azzal vádolták őket, hogy „bujtogattak”. Bilbao térségében és Leon tartományban a dolgozók visszatértek munkahelyükre. Dél-Spanyolországban 5000 munkás szintén abbahagyta a sztrájkot, mert sikerült ér­vényesítenie bérkövetelését. Ugyanezen a vidéken viszont továbbra is sztrájkol négy­ezer mezőgazdasági dolgozó. (MTI). A kongói helyzetről és Gizenga sorsáról Rabat (TASZSZ). Kasamu- ra, a Lumumba-kormány egykori tájékoztatásügyi mi­„Űj hanyatlás előhírnöke" New York (TASZSZ). A New York Herald Tribune cikket közöl Walter Lipp- manm ismert amerikai szem- leíró tollából a tőzsdei ár­folyamesésekről. Lippmann hangsúlyozza: „nehéz elhin­ni, hogy a részvények egyre fokozódó eladása a helyzet egyszerű technikai „kiigazo­dása”, amelynek hamar vége lesz, Washington hivatalos köreiben arról beszélnek — és maga az elnök is azt ál­lítja —, hogy az üzleti tevé­kenység aktivitásának távla­tai kedvezőek, s nin>._ ok a tőzsdén uralkodó pesszimiz­musra. Minden okunk meg­van úgy vélni, hogy ez a lá­tásmód túlságosan rózsaszí­nűre festi a valódi helyzetet”. — Nem férhet hozzá két­ség — írja Lippmann —, hogy az a nagy részvényel­adási hullám, amelyet jelen­leg tapasztalunk, azzal függ össze, hogy a részvénytulaj­donosok elvesztették bizal­mukat a távlatokat illetően. A bizalmat pedig azért veszí­tették el, mert az „üzleti kö­rök nem hisznek többé ab­ban, hogy a kormány teljesí­ti ígéretét: vagyis hogy olyan helyzetet teremt, amely biz­tosítja a tőke és a munkaerő teljes kihasználását és nö­veli a gazdasági fejlődés üte­mét”. Lippmann befejezésül rá­mutat, a tőzsdén kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy a fellendülés megállt, pedig a gazdasági helyzet a korábbi állapotoktól még mindig na­gyon elmarad. Az Egyesült Államokban jelenleg a mun­kások öt és fél százaléka munka nélkül van, s a fém­ipar termelési kapacitását mindössze 60 százalékig használják ki- A cikk szerző­je ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a jelenlegi helyzetben, amikor a fellen­dülést pangás váltotta fel”. — (MTI) Az algériai népszavazás elhalasztását és az OAS tagjainak szabadonbocsátását követelik nisztere, aki jelenleg Marok­kóban tartózkodik, a TASZSZ tudósítójával folytatott be­szélgetése során a következő­ket mondotta: Gizenga önkényes letartóz­tatása a Kongóban tevékeny­kedő pénzcsoportok manőve­re. Nyílt és közvetlen nyo­mással, a kongói politikai életre befolyást gyakoroló dollárral érték el a kongói parlamentben a Gizenga el­len hozott döntést. Amennyire tudom — mon­dotta Kasamura — Gizenga egészsége erősen megingott annak ellenére, hogy a hiva­talos nyilatkozatok továbbra is az ellenkezőjét állítják. Félek, hogy a vele való rossz bánásmód tragikus következ­ményekhez vezethet. A Gi­zenga ellen emelt vád jogi és erkölcsi szempontból erősen kifogásolható. (MTI) Gyakran írunk, beszé­lünk a németekről. így for­mailag általánosítva. Igaz, ha a második világháborúval kapcsolatban említjük, akkor a nácikra gondolunk, ha ma az új háború veszélyét idéz­zük, akkor a nyugatnéme­tekre, s ha barátainkról szó­lunk e néven, akkor az NDK- ra gondolunk. De csak gon­dolunk, s az imperializmust, militarizmu&t a néptől meg gondolatban is nem sokan választják világosan külön, nem is szólva az egyértelmű fogalmazástól. Van ebben bi­zonyos adag kényelmesség, — de nemcsak az. A leegy­szerűsített — s már itt leszö­gezhetjük: helytelen — álta­lánosítás mögött egyeseknél kuruckodó nacionalizmus, — másoknál az egyéni, vagy családi szenvedések emléke, ismét másoknál valami csal­fa reménykedés húzódik meg, de alapjában véve, bár­mely oldalról is közelednek a kérdéshez — ott áll a tör­ténelmi realitások fel nem ismerése. Egyesek szemében csupa teuton lovag jelenik meg a „németek” szó halla­tán, mások csak a pontossá­got, precízséget és az ipari készítmények megbízhatósá­gát azonosítják vele, akad­nak, akik csak Beethovent, Schillert, vagy Goethét, — Schumannt, vagy Thomas Mannt értik alatta, vannak, akik csak Hitlert, Himmlert és Auschwitz-et azonosítják vele. Nos, úgy vélem, így is, úgy is helytelen ez a szemlé­let, mert Európától, annak szellemi és politikai áramla­taitól, s magának a német nemzetnek a történelmétől szakítják el a tényeket fedő fogalmakat. És — amit pedig ma külö­nösen figyelembe kell venni — nem ismerik fel annak a változásnak a jelentőségét, amely a második világhábo­rút követően éppen német területen végbement. — Az NDK létrejötte nem egysze­rűen egy új állam megszüle­tése Európában, hanem egy új történelmi határkő, — amelytől kezdve másként számítják az erőviszonyokat 4 japán kormány tiltakozik Tokió Koszaka japán külügymi­niszter csütörtökön fogadta az Egyesült Államok tokiói nagykövetét és kijelentette; a japán kormány tiltakozik az Egyesült Államok ama szán­déka ellen, hogy nagy magas­ságban nukleáris kísérleteket hajtson végre. Megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának XXV. ülése Párizs, (MTI) A függetlenek és parasztok pártjának parlamenti cso­portja a nemzetgyűlésben be­nyújtott javaslatában követe­li, hogy a július elsejére ki­tűzött algériai népszavazást halasszák el. mig az algériai városokban helyre nem áll a rend — jelenti az MTI tudó­sítója. — Az algériai ultrákat támogató képviselők célja, hogy időt nyerjenek az OAS számára meghosszabbítsák az algériai városokban dü­höngő fasiszta terrort. A szél­sőjobboldali párti képviselők másik javaslata azt követeli, hogy az algériai harcokkal kapcsolatban elítélt vagy le­tartóztatott európaiakat, uavanúsv amnesztiában ré­szesítsék. mint az FLN tag­jait, akiket az eviani egyez­mény értelmében szabadon bocsátottak. A javaslat elfo­gadása Sálán és a többi OAS- vezető szabadlábra helyezését is jelentené. Algír Algériában a különböző merényletek és robbanások következtében szerdán 21 ember vesztette életét. 25-en megsebesültek. Az OAS 11 épületet gyújtott fel, ezek kö­zül kettő iskola. Tuniszi értesülések szerint Tunéziából megérkezett Al­gériába az az első száz csa­lád. azok közül, akik az al­gériai háború folyamán me­nekült el hazájából. (Reuter, AP) Csütörtökön a Gellért Szálló épületében berende­zett tanácsteremben meg­kezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának XXV. ülése. A tanácskozáson megvitat­ják a szakszervezetek ötödik világkongresszusán hozott határozatok végrehajtásának tapasztalatait, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseit, a jelenlegi nem­zetközi helyzettel összefüggő szakszervezeti tennivalókat, valamint a második nemzet­közi nőkonferencia összehí­vásával kapcsolatos felada­tokat. Az ülésen a magyar szak- szervezeteket Somogyi Mik- . lós, a SZOT elnöke, Brutyó János, a SZOT főtitkára, Becki Sándor, a SZOT tit­kára, és Kádas István, a SZOT nemzetközi kapcsola­tok osztályának vezetője képviseli. A tanácskozást Renato Bi- tossi, az SZVSZ elnöke nyi­totta meg, majd Brutyó Já­nos, a SZOT főtitkára, a vendéglátó magyar szakszer­vezetek nevében meleg sze­retettel üdvözölte az SZVSZ végrehajtó bizottságának tag­jait, a haladó nemzetközi szakszervezeti mozgalom képviselőit. Ezután Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára tartotta meg beszá­molóját. (MTI) Európában és Németország­ban, másként alakulnak itt a történelem útjai, más a helyzet. A hagyományos né­met militarista, imperialista í állam, amely a háború óta az Elbától nyugatra húzódott vissza s Bonn székhellyel megalakította a maga „pro­vizóriumát” — megkísérelte semmibevenni ezt a válto­zást: előbb lekicsinylő nyi­latkozatokkal, a „csak egyet­len jogszerű német állam” teóriájával, majd a fejlődést akadályozó Hallstein doktrí­nával, később masszív fenye­getésekkel és fojtogató gaz­dasági kísérletekkel próbál­koztak, de — a várt ered­mény elmaradt. Az NDK mindvégig az imperialista tervek és szándékok útjában áll, s a bonni állam ma ott tart, hogy csakhamar átlép­nek rajta nyugati szövetsége­sei, akik már hosszabb idő óta fontolgatják az NDK va­lamilyen formában történő elismerését, — s ezzel a rea­litások elismerését is. Világot, hogy ez a kény­szerű felismerés szorosan kapcsolódik az erőviszonyok világméretű változásához, de az NDK ezen belül is jelen­tős szerepet játszik. Ha a né­met imperializmus oldaláról nézzük: a Drang nach Osten kiindulóvonala az Oderától keletre eső területekről az Elbától nyugatra tolódott el; a német imperializmus elve­szítette a világ leggazdagabb bamaszéntelepeit, amelyek vegyipara szempontjából lét­fontosságúak lettek volna; a militarizmus tizennyolc mil­lió embert volt kénytelen ki­engedni a kezéből... s ez még mindig csupán szám, adat, egyszerű kivonási mű­velet. A történelmi változá­sok ennél jóval nagyobbak, elég ha érzékeltetésükre ki­mondjuk, hogy ezen az im­perialista-militarista befo­lyástól megszabadított terü­leten megalakult a német történelem első békeszerető állama, első munkás-paraszt állama. Vagy elég ha azt mondjuk, hogy először a tör­ténelemben egy német állam nem szemben áll a világ ha­ladó erőivel, hanem maga mögött érezheti őket... Egy emberöltő alatt a né­met imperialista állam két alkalommal zúdított szenve­déseket, háborút Európára; mindkét alkalommal meg­verték, külső erők. Most azonban magán, Németorszá­gon belül, állami keretben és állami rendszerben ala­kult ki a német imperializ­mus, militarizmus ellenlába­sa; az az erő, amit NDK- nak nevezünk. S ha végighaladunk ezen a gondolatsoron, akkor el­jutunk addig a szükségszerű, törvényszerű megállapításig, hogy az NDK az új, a jövő Németországának csírája és szíve. Egy nemrég, az NDK nem­zeti frontja által kiadott hi­vatalos dokumentum erről szólva leszögezte: „a német burzsoázia három ízben mé­retett meg, és a német nép vezetésére könnyűnek és al­kalmatlannak találtatott. A burzsoázia a német történe­lem minden döntő helyzeté­ben végtelen kárt okozott a népnek. Ezzel elvesztette minden jogát népünk veze­tésére. Viszont vitathatatlan: az osztályöntudatos német mun­kások valamennyi nagy tör­ténelmi vizsgán, ahol a né­met burzsoázia bebizonyítot­ta alkalmatlanságát a nem­zet vezetésére, olyan politi­kát képviselt, amely nem­csak a munkások, hanem az egész nép érdekeit szolgál­ta...” Tehát: „az NDK az egyet­len jogszerű német állam a történelmi törvényszerűség­nek és annak a ténynek az alapján, hogy itt azok az erők vannak hatalmon, ame­lyek a német nép vezetésére történelmileg hivatottak és amelynek politikája össz­hangban van a nemzet ér­dekeivel”. Éppen ezeknek az erők­nek a sikerében nem bízik, Európa, és a világ szempont­jából érvényesülő jelentősé­gét nem látja az, aki álta­lában beszél „németekről”, aki nem választja el szóban és gondolatban egyaránt egy­mástól a német imperializ­must, a militarizmust a né­met néptől. Pedig az a né­met imperializmus, amelyet mi hajlamosak vagyunk „né­metek” címszó alatt kiter­jeszteni a német népre álta­lában és felelőssé tenni a mi népünk két háborús szen­vedéseiért — szinte felmér­hetetlen károkat okozott ma­gának a német népnek; Ez­rével és tízezrével pusztultak el németek a náci koncent­rációs táborokban már ak­kor, amikor Európában még a két háború közötti béke hamis napja csillogott; mil­liószámra pusztultak a né­metek a harctereken, ahová a burzsoázia érdekhabzsolása kényszerítette őket. Talán úgy vélik, a német, mégis csak német marad. Pedig nem, nem és ezerszer nem! Magam találkoztam nem egy s nem tíz, hanem ezernyi német munkással, hivatali dolgozóval az NDK- ban, akik 1956 legsötétebb napjaiban, amikor az ellen­forradalom gyilkolt a buda­pesti utcákon, minden fel­szólítás nélkül jelentkeztek a pártszervezeteknél fegyve­res harcra a magyarországi ellenforradalom ellen. Áldo­zatukra, felajánlott szavuk beváltására nem volt végül is szükség — de ők jönni akartak... segíteni. S ismét nem egy, vagy tíz, de ezernyi német asszonnyal találkoztam az NDK-ban, akik ruhát, élelmet, meleg otthont ajánlottak fel a ma­gyarországi ellenforradalom által sújtott gyermekeknek, családoknak... iskolás gyer­mekek, akik gyűjtést rendez­tek magyarországi pajtásaik javára... „Németek” voltak ezek? Igen, németek — de így, idé­zőjel nélkül... igaz emberek, akik megszabadultak az év­százados imperialista, mili­tarista önzéstől, németek, akik ma az NDK-ban a népi német államot alapozzák, akik a jövőt építik a német imperializmus-pusztítóttá föl­dön. S németek, kik Nyugat- Némtországban sztrájkkal, szabotázzsal, a hadbavonulás megtagadásával küzdenek az újabb világháború ellen, a mi békénkért is... Haynal Kornél Algériából Korzikára szállítják az idegenlégiós alakulatokat Párizs, (MTI) A francia katonai hatósá­gok a közeledő népszavazásra való tekintettel arra kénysze­rültek. hogy megkezdjék az idegenlégiós alakulatok el­szállítását Algériából. A lé­gionistákat az OAS iránti ro- konszenvük miatt már régeb­ben kivonták az algériai vá- J rosokból. A francia demok­ratikus közvélemény az euró­pai alvilág elemeiből tobor­zott gyarmati katonaság fel­oszlatását követeli. A kor­mány azonban nem akar le­mondani a légiókról. Az első légiós ezred alakulatai meg­érkeztek Korzikára, ahová a közeljövőben újabb csapato­kat várnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom