Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. április 3. Az iskolatörvényt ismertető tanácskozások tapasztalatai v Vetnek a negyében Alig várták már szövetkezeti gazdáink, hogy rá- mehessének a talajra. Most aztán időt, fáradtságot nem kímélve dolgoznak, ahol csak lehet, hogy minél előbb földbe kerüljön az összes tavaszi. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszu­sa állást foglalt oktatási rendszerünk reformja mel­lett. és most a VIII. kong­resszus előtt arról adhatunk számot, hogy országgyűlé­sünk törvénybe is iktatta azt. A törvény meghozása után kötelességünknek éreztük új­ra tanácskozni a szülők és érdeklődők tízezreivel, most már a megvalósítás további útjainak közös keresését te­kintve célunknak. Azzal kezdtünk ehhez a munká­hoz, hogy elmondtuk, meny­nyiben hasznosítottuk a más­fél év előtti társadalmi viták észrevételeit és tájékoztattuk a szülőket arról, milyen tör­vény született ezek nyomán. A törvényjavaslatot előké­szítő vitában 1960 őszén mint­egy huszonötezren vettek részt megyénkben, a törvény­ről szóló beszámolókon har­minc-harmincötezerre tehető a részvevők száma. Az ér­deklődés magas fokára az is jellemző, hogy nem egy helyen többen vettek részt a tanácskozáson, mint ahány tanulója van az iskolának. Ez az érdeklődés nemcsak a részvételben mutatkozott meg. hanem a hozzászólások, javaslatok tömegében is. E tanácskozások külső képük­ben is különböztek a meg- előzőektől, hiszen csaknem mindenütt jól sikerült kiál­lításokat láthattunk a Peda­gógus Szakszervezet rendezé­sében, és ezek a reform megvalósításának útján járó iskola levegőjét árasztották, a munkáranevelés figyelem­re méltó eredményeit tük­rözték. A szakemberek elismerően nyilatkoztak az 54-1-es ok­tatás vagy a gyakorlati fog­lalkozások keretében készí­tett és a kiállításon bemu­tatott munkadarabokról. A grafikonok adatai meggyőző­en bizonyították fejlődésün­ket. E kiállítások megmutat­ták nevelőtestületeink fejlő­dő munkáját, ugyanakkor tükröztek a pedagógusok lel- készülődését ezekre a tanácskozásokra. A nőtanács a szervező munkában nyújtott nagy se­gítség mellett könyvkiállítá­sokat szervezett a tanácsko­zások helyén, és ezeken főleg pedagógiai tárgyú könyveket mutattak be. A szülők ma mar nemcsak egyetértenek az iskola munkájával, ha­nem maguk is magasabb színvonalon, eredményeseb­ben igyekeznek nevelni. Ezt mutatja a tanácskozásokon megvásárolt négy-ötezer el­sősorban pedagógiai témájú tönyv is. A tanácskozások ?gyik tanulságaként megálla­píthatjuk, hogy a szülők és i nevelők egyre közelebb ke­rülnek egymáshoz, egyre szo- •osabb egységben dolgoznak. \ szülők nagyrabecsülésüket ^ismerésüket fejezték ki a nunikájukat szíwel-lélekkel régző pedagógusok iránt. A anácskozások meggyőző erő- mi bizonyították, hogy a zülők döntő többsége egyet- rf. az iskola szocialista ne- elési célkitűzéseivel, maga 5 elő akarja segíteni ezek minél eredményesebb meg­hiúsítását. Számtalan javas­at, vélemény hangzott el zzel kapcsolatosan, melye- et nevelőtestületeinknek intolóra kell venniök, _ és további munkájukban hasz- losítaniok. A vitákban jó néhány Ivan probléma is felvető- ött melyekkel továbbiak­on az irányító szerveknek s nevelőknek még alaposáb­an kell foglalkozniok. Kz syik ilyen kérdés, a közép- kólákban a mezőgazdasági .illegő 5+1-es oktatás. Ez emesak a szülők között, n nem egyes tanári testüle­tekben sem eléggé tisztázott érdes. Több helyen úgy reztük. hog” a mezőgazdá­iéi jellegű 5+1-es oktatást ényszermegold ősként fogják íl, azzal az indokkal, hogy iari üzem hiányában kény­eiének mezőgazdasági terü­lten foglalkoztatni a tanu­lókat. Szeretnénk nagyon világosan leszögezni, hogy a mezőgazdasági jellegű 5+1- es oktatást nem Jobb híján” hoztuk létre és a jövőben sem ezért fogjuk alkalmazni. Szolnok megye az ország egyik legnagyobb mezőgaz­dasági megyéje. A rohamo­san fejlődő, gépesedő, a ké­miai eljárásokat mind széle­sebb mértékben alkalmazó mezőgazdaságnak egyre foko­zottabb mértékben lesz szük­sége művelt szakemberekre, mezőgazdasági szakmunkások ra. Az 5+1-es oktatás felada­ta mezőgazdasági vonatko­zásban is a szakmai előkép­zés olyan fokon, hogy az érettségi után rövid időn be­lül szakmunkás vizsgát te­hessen a tanuló. Természetesen nem arról van szó, hogy minden érett­ségizett, aki mezőgazdasági jellegű képzésben vett részt gimnáziumi tanulmányai so­rán. a mezőgazdaságban he­lyezkedjék el. De nem titkol­juk, sőt hangsúlyozzuk, hogy szeretnénk, ha az érettségi után az egyetemekre és ipari pályákra igyekvők mellett mind többen választanák hi­vatásuknak a mezőgazdaság egyes ágazatait. Művelt szak­emberekre nagyon nagy szüksége van a mezőgazda­ságnak és nagy jövőjük van. Éppen ezért külön is kérjük a szülők megértését és támo­gatását ebben az kérdésben. — Ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy mezőgazda- sági 5+I-es oktatásunk szín­vonalának is emelkednie kell. a gyermek visszatartása az iskola által szervezett társa­dalmi munkától. Győzzük meg ezeket a szü­lőket arról, hogy a társadal­mi munkában való részvétel nagyon fontos nevelési té­nyező. Miközben a tanuló résztvesz községe. városa építésében, szépítésében, olyan munkát végez, mely­nek eredményeit felnőtt ko­rában is látja. A munka vég­zése közben olyan jellemvo­nások kialakítását segítjük elő, amelyek nagymértékben segítik a szocialista társada­lomba való beilleszkedést, amelyek a szocialista ember jellemvonásai. De a gyéreitek­nek a társadalmi munkától való távoltartása nemcsak a tanuló helyes jellembeli fej­lődését gátolja, hanem elke­rülhetetlenül szembeállítja őt a közösséggel. Gondoljunk csak arra, hogy a felnőtt la­kosság milyen véleményt al­kot arról, aki például az ut­cában végzett, az utca lakói­nak érdekeit szolgáló társa­dalmi munkából kivonja ma­gát. Ha lehet, akkor még fo­kozottabban jelentkezik ez a társadalmi elmarasztalás a gyermekek között. Az ilyen gyermeket kigunyolhatják és ez nagyon hosszú időre nyo­mot hagy benne, visszahúzó- dóvá teszi, önbizalmát káro­san befolyásolja. Ugyanilyen kettősség tekben, amikor a feladatok tárgyi feltételeinek javítása vetődött fel. Sok helyi kez­deményezés bontakozott ki például a műhelytermek és a tantermek építésével kap­csolatban. Szelevény község dolgozói például ezer napos társadalmi munkát vállaltak. Ma még szinte felmérhetet­len a tanácskozások ilyen irányú eredménye, de azt megállapíthatjuk, minden valószínűség szerint a moz­galom új szakaszának kezde­tét jelentette. Szükséges, hogy a lelkes kezdeményezé­sek, a nagyfokú áldozatkész­ségek ugyanilyen lelkes tá­mogatásra találjon vezető szerveink részéről is és ak­kor nagyon szép eredménye­ket valósíthatunk meg. E tanácskozások pedagó­gusainkra is rendkívül nagy hatással voltak. A nevelő­testületek a félévi értekezle­tek során maguk is feldol­gozták a törvényt, meghatá­rozták a végrehajtásban előttük álló feladatokat. A felelősség felisme­rése, e feladatok tudatos vál­lalása jellemezte nevelőtestü­leteink nagy többségét; Tö­rekvéseikhez adott újabb erőt, további önbizalmat a tanácskozások lelkes hangu­lata, a szülők megbecsülése és elismerése valamint segí­tőkészsége. A társadalom ál­dozatkészsége. a fő törekvl­A TERMELŐSZÖVETKEZETEK közül elsőként a jászfelsö- szentgyörgyi Űj Hajnal kezd­te meg a munkát a hét ele­jén. Utána a jászszentandrá- si és jászfényszarui tsz-ek. A jászberényi' járás homo­kos földjein elvetettek ösz- szesen 240 hold borsót, 150 hold tavaszi árpát és 250 hold mákot. Néhány nappal később fog­tak munkához a szolnoki já­rás tsz-ei. Dicséretes azon­ban, hogy mégis élenjárnak a megyében. Eddig tavaszi árpából 400 holdat, mákból 500 holdat és borsóból 400 holdat vetettek. Kiemelkedő a besenyszögi szövetkezetek gazdáinak munkája. A já­rás 400 hold árpavetéséből 300 hold az övék. Jól dolgoz­nak a szolnoki Lenin Tsz- ben is. Jelenleg 11 fogatos vetőgép és 3 erőgép — félig leeresztett gumikkal — dol­gozik. Póden Gyula főag'ro- nómus szerint 10 nap alat; befejezik a tavaszi vetést. Hetven holdon az olaj i er; már földben van, utána 140 hold lucerna, 285 hold árpa 110 hold borsó és 180 hole cukorrépa következik a je­lentésben. A tiszaföldvári Lenin Ts; vezetői jelentették, hogy szombaton is vetették a bor­sót, a lucernát és a cukor­répát, 80 hold mák pedig már a földben van. A törökszentmiklósi gaz­dák szintén dolgoznak. Elve­tettek 142 hold borsót és ha­ladnak az árpával is. Kun- szentmártonban földbe ke­rült mákból 127 hold és bor­sóból 132 hold. az Állami gazdaságokban szombaton teljes erővel meg­kezdték a munkát. Jelenleg a megyében mintegy 100 erő­gép és 150 fogatos vetőgép dolgozik. A héki gazdaságban 200 hold mák vetését már be is fejezték. Szolnokon és a Jászságban tegnap estig föld­be került összesen 280 hold árpa és most is dolgoznak a vetőgépek. Végeztek 50 hold cukor­répa vetésével a Középtiszai Állami Gazdaság dolgozói. A megye egyik legrosszabb talajadottságaival rendelkező palotásiak is hozzáfogtak a vetéshez. Mind a tizenhárom gazda­ságban úgy határoztak, hogy április 4-ét is munkával ün­nepelik és a határban kö­szöntik felszabadulásunk 17. évfordulóját. Igyekezni kell a vetéssel, mert az idő sürget, saját ér­deke minden gazdaságnak, hogy a lehető leggyorsabban befejezze. EGY MÁSIK probléma a leánytanulók helyzete az 5+ 1-es rendszeren belül. A gim­náziumban tanulók nagyob­bik fele lány. Részükre az oktatandó szakma kiválasz­tása ma még nem kis gondot okoz. (Bár a mezőgazdaság­ban nem kevés az ilyen le­hetőség.) Éppen ezért irányí­tó szerveinknek és iskoláink­nak is többet és alaposabban kell foglalkozniok ezzel. Kí­sérleteznek már egyes szak­mákban való előképzésre lá­nyok részére üzemi bázis nélkül, az iskola falain be­lül teremtve meg az elsajá­títás feltételeit. Ezek a kísér­letek figyelemre méltóakv a bevált módszereket alkal­mazni is fogjuk, de termé­szetesen ez nem a megoldás fő útja. hanem csak egyik módja lehet. Általános és középisko­láinkban egyaránt felvetődött a kettős nevelés kérdése. Az eddigiek során szinte kizáró­lagosan világnézeti nevelési kérdésekre gondoltunk ha erről szó került. Most is így jelentkezett elsősorban; A vi­tákban részvevők többsége nagyon határozottan rámuta­tott’ a kettőg nevelés veszé­lyeire és annak szükségessé­gére, hogy az iskolát világ­nézeti nevelői munkájában egyértelműen támogassák. Ma már egyre több azoknak a szülőknek a száma, akik ezt megértik és a maguk ré­széről ennek megfelelően ne­velik gyermeküket. A kér­dés azonban még mindig ele­ven és élő, korántsem tekint­hető megoldottnak. Éppen ezért nevelőtestületeinknek a családi neveléshez további hathatós segítséget kell nyúj­taniuk. A kettős nevelés prob­lémaköre azonban nagyon érdekesen bővült. Uj terüle­teken való jelentkezése sajá­tosan tükrözi az iskolareform törekvéseit^ Nagvon határo­zottan vetődött fel például a vitákban a munkáranevelés kettőssége. A szülők nagy többsége nagyon határozot­tan támogatja az iskolai munkára nevelést, egyetért ezzel és igényli. Ugyanakkor ugyanezeknek a szülőknek egy része a családi nevelés­ben nem érvényesíti követ­kezetesen a munkára nevelés elvét, kizárólagosan az isko­la feladatának tekinti; Az esetek kisebb részében ta­lálkozunk még az iskola ilyen irányú munkájá­nak meg nem érté­sével. Ez olyan jelenségek­ben is megmutatkozik, mint A pedagógus szakszervezet szolnoki küldöttközgyűlése jelentkezik egyes esetekben az erkölcsi nevelésben. Az iskola közösségi ember ne­velésére törekszik, ezt a cél­kitűzést sokoldalúan igyek­szik megvalósítani. Ugyanek­kor a családi nevelésben még nem kismértékben talál­kozunk — tudatosan vagy nem tudatosain — a kispol­gári önzés „pedagógiájával”. E kiragadott gondolatok is bizonyítják, hogy a lezajlott tanácskozások nagyon élesen felhívták a szülők és peda­gógusok figyelmét a több ol­dalon jelentkező kettősség felszámolásának fontosságára. A tanácskozások tapaszta­latait összegezve jóleső ér­zéssel kell megemlékeznünk arról a segítőkészségről, amely üzemeink, termelőszö­vetkezeteink és a szülők szé­les tábora részéről megnyil­vánult. Az áldozatkészség ki­emelkedő példáinak sorával találkoztunk azokban az esé­sekben való egyetértés to­vábbi forrása lesz az iskolá­ban folyó munka eredmé­nyeinek. Sokan, nagyon sokan dol­goztak azért, hogy ezek a ta­nácskozások sikeresek legye­nek, elérjék céljukat. Most a tanácskozások után megálla­píthatjuk, hogy ezek az erő­feszítések nem voltak hiába­valók. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik hozzájárultak e munka sike­réhez. Végül ismételten le kell vonni a tanácskozások leg­főbb tanulságát: Az oktatási rendszerünkről szóló 1961. évi III. törvény megvalósítá­sában továbbra is következe­tesen kell járnunk az eddigi utat. szülők, pedagógusok és a társadalom legszorosabb összefogásának útját. Bárdi Imre MTVB. művelődésügyi osztályvezető Tegnap délelőtt a Kassai úti iskolában ültek össze a szolnoki pedagógusok, a szakszervezet új városi ve­zetősége és a megyei küldöt­tek megválasztására. A beszámolót Csömöz Mi­hály városi bizottsági elnök tartotta. Arról beszélt, hogy a pedagógusok nemcsak ér­dekvédelmet, hanem az ok­tató-nevelő munkában segít­séget is kérnék és várnak a szakszervezettől. Elmondot­ta, hogy az iskola és társa­dalom kapcsolata tovább szilárdult. Ugrásszerűen ja­vult a szülői munkaközössé­gek munkája. Az előadó je­lentős eredményként köny­velte el, hogy egy-egy iskola a környék kulturális köz­pontjává vált. Példaképp a Délibáb utcai és a kertvá­rosi iskolát említette. A kulturális munka terü­letén is mutatkoznak ered­mények. Megkezdte műkö­dését a pedagógus-klub és arra kell törekedni, hogy egy­re inkább ez legyen a köz­pontja a pedagógusok műve­lődésének, szórakozásának. Fontos feladatként említet­te az iskolavezetés és a szak­szervezet kapcsolatának meg­javítását. A beszámolót vita követte, amelynek lezárása után ke­rült sor az új városi bizott­ság és a megyei küldöttek megválasztására. Molnár Sándor Moszkvai tudósítónk riportja a jövőből Hogyan étkezünk, mit eszünk Szergej ebéd után kilépett az utcára s itt összetalálko­zott velünk. — Jónapot Szergej, mi az 1962-es évből jöttünk. Kor- társaink arra kértek, hogy írjunk valamit önről, s így kénytelenek voltunk átlépni jónéhány esztendőt. — Akkor hát vissza kell fordulniuk, járjuk végig ét­termünket — felelt Szergej. Szergej Szolncev, aki nem­régiben fejezte be a közétkez­tetési iskolát, a város egyik legkiválóbb mérnök-szakácsa Munkahelyére az autógyár ét­termébe aerobusszal utaz­tunk; Az étterem fentről szé­lesre tárt zöld legyezőhöz ha­sonlított. Közelebbről látható volt, hogy a legyező nyele Jegy alacsony üvegfalú épület, szárai pedig termek, amelyek sugár alakban futnak szét a központból. Beléptünk a balról számí­tott harmadik terembe. A kék szőnyegtől eltekintve a teremben minden halvány szalmaszínű volt: a futósza­lag és a mellette sorakozó nem túlságosan magas mű­anyag asztalok és székek egy­aránt; A futószalag áttetsző falon haladt keresztül, a fal mö­gött egy dobogón már ott ült Szergej fehér köpenyben. Előtte a pulton számtalan gomb sorakozott és hol itt, hol ott villantak fel a színes lámpáeskák. A pultot egy alacsony szekrény félköre ölelte körül s ebből a szek­rénykéből indullak ki a ter­mekbe a szines futószalagok. — Milyen nagyszerű hűtő­szekrény! — kiáltottunk fel. — Hűtőszekrény? — cso­dálkozott Szergej. — De hi­szen ez magasfeszültséggel fűtött kemence. Szergej szó nélkül kinyi­totta a legközelebb eső aj­tót, s a látszatra, sőt tapin­tásra teljesen hideg rekesz­ben világos sárga tányérkák sorakoztak. Étvágygerjesztő­én sistergett a zsír a forró hússzeletek alatt. Leültünk az egyik futószalag mellett. Egy iris táblácskán világító betűkkel megjelent az étlap. Minden sora mellett egy-egy gomb volt, csak meg kellett nyomni a megfelelőt. Ami­kor megebédeltünk, Szergej így szólt: — Most eltüntetem az edé­nyeket — s ezzel a tányéro­kat s a csészéket a futósza­lag alsó szalagjára tette, amely a konyha félé haladt. Hiszen ez jellegzetes önki­szolgálás! Az edények pedig visszake­rülnek a mosogatógépbe és.. — Szó sincs róla — vásott közbe jövendőből jött beszél­gető társunk. — Ebből az edényből többé senki sem eszik. Elmosogatni, ezeket jó­val drágább mulatság, sem­mint újat készíteni. A futó­szalag vége lejtős, s az edény egy nyílásba hullik. Tovább mentünk. Itt a központi diszpécsei szoba. A falnál sorakozó kar totékos szekrény dobozai te le voltak tömve lyuk-kár­tyákkal. A szakácstudo­mány évszázados bölcsessége, minden törvénye és finomsá ga ezekben a vékony mű­anyag lapocskákban. Ezek­nek a lyukasztásoknak szá­mától és elhelyezésétől függ az étel receptje, nyersanyag; keverésének egymásutánisá ga, a hőfok, sőt mind»--; egyes ételfajta sajátságos íze és illata is. És ki állítja össze a lyuk­kártyákat? Az üzem konyhaművészeti részlege. Amit valaha az étel- készítés titkának neveztek, azt ebben a teremben mate­matikai formulákká alakítják és rögzítik ezeken a lyuk­kártyákon,

Next

/
Oldalképek
Tartalom