Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

1962. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hol tartunk a sertés és hízómarha felvásárlásban? Az év első félesztendejében 87 000 sertés és 13 000 hízó- marha felvásárlása vár az állatforgalmi vállalatra. A megye közös gazdaságai szer­ződéses fedezetre, valamint az eddig átadott állatokkal együtt, 97 431 sertést és 12 831 hízómarhát adtak, illetve ad­nak június 30-ig az ország el­látására. Tehát sertésből lé­nyegesen többet, mint az elő­irányzat. A termelőszövetkezeteknek mindent el kell követniük, hogy az ígért szállítási határ­időknél ne legyen áthúzódás, mert akkor veszélyeztetik a 'akosság nyári húsellátását. Eddig a termelőszövetkeze­tek közül a túrkevei Vörös Csillag Tsz 2400, a mezőtúri Sallai Tsz 1000, a túrkevei Táncsics Tsz 1700, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz 1600 sertés szállítására szerződött. Elmaradtak a hizlalási szer­ződéskötésben: a jánoshidai Bélre Termelőszövetkezet, ahol mindössze 102, a tisza­füredi Üj Erő Tsz-ben, ahol 76, a tiszafüredi Petőfi Tsz- ben, ahol 51 és a tiszaszent- imrei Haladás Tsz-ben, ahol 21 sertés hizlalására kötöttek eddig szerződést. Könnyűipari dolgozók kitüntetése Szombaton délelőtt a Könnyűipari Minisztérium­ban hazánk felszabadulásá­nak 17. évfordulója alkalmá­ból Nagy Józsefné, könnyű­ipari miniszter kormányki­tüntetéseket adott át. Munkaérdemrendet kapott Döbrentei Károly pamutipari igazgató, Klenk Frigyes, a Nyomdaipari Igazgatóság ve­zetője, Major Erzsébet, a Hazai Pamutszövőgyár fűző- nője, Czett József, a Vörös Október Féríiruhagyár igaz­gatója, Kovács Lajos, a Ma­gyar Posztógyár igazgatója, Vámos György, a Papíripari Kutató Intézet igazgatója. Kik koplaltatták Kunhegyesen a birkákat? C A KUNHEGYESI Vörös Csillag Tsz-ben a múlt év novemberétől ez év márciu­sáig hét anyajuh és száz­negyvenhárom bárány hul­lott el. Az értékes törzsállo­mány erősen leromlott. Az anyajuhokat nem készítették elő az ellésre. kevés takar­mányt kaptak. így csupán vegetálni tudtak, szaporításra már sem erejük, sem tejük nem volt. Kit terhel ezért a felelősség? Miért koplaltat­ták a jószágot? Ezekre a kér­désekre próbáltunk választ keresni Kunhegyesen. Magda János, a járási ta­nács állattenyésztési előadója nem ismeri a baj igazi okait. Szerinte a szálastakarmány nagy távolságra volt az is­tállótól és a sáros utakon nem tudták azt az akolhoz szállítani. Kiesé furcsa ez a vélemény; Nehéz elképzelni, hogy hetekig ne tudtak vol­na néhány kocsira való szé­nát vinni a jószágnak, akár­milyen rossz is volt az út; A Vörös Csillag Tsz-ben Weindl Ottó. főállattenyész­tőt és Tar Márton, elnököt kérdeztük meg a juhok pusz­tításának okairól. Weindl Ottó csak február 24-e óta van jelenlegi beosztásában, így nem ő felelős a történte­kért.- Annál inkább az elődje. Tar Lajos, főállattenyésztő. Eltűrte, hogy az anyajuhok csak szalmát és húsz deka­gramm lucernaszénát kapja­nak naponta. AZ ELNÖK szerint hiba volt, hogy elhúzták a fe­deztetést, s így az ellési idő egy hónap helyett öt hónap­ra nyúlt. A szövetkezet ju­hásza — akit azóta leváltot­tak — önfejűén intézte a fe­deztetést és a takarmányo­zást: Az anyajuhok nem kaptak abrakot, s a szűkös takar­mányadagjuk még puszta fenntartásukra sem volt ele­gendő. Ennek tulajdonítható, hogy az újonnan ellett há­romszázötvenhat bárányból csupán kettőszáztizenhárom maradt meg. Az ikerbárá­nyok elpusztultak, az anyák pedig a végletekig lesová­nyodtak: A tsz vezetői szerint nem igaz, hogv távolról kellett a szálastakarmányt szállítani, mert alig másfél kilométerre van a hodálytól a szénakazal. Sokkal inkább á közömbös­ség, a felelőtlenség játszott közre. Igaz, hogy takarmány­gondokkal küzd a termelő- szövetkezet. Ez azonban sem­miképpen sem indokolja az állatok koplaltatását. AZ V3 FÖÁLLATTE- NYÉSZTÖ és Kiss Lajos, az új juhász elegendő takar­mányt vitetétt a hödályhoz. Most naponta fél kilogramm lucernaszénát, 10 dekagramm szárított répaszeletet és 20 dekagramm abrakot kapnak az anyajuhok egyedenként. Tehát jóval többet, mint nor­mális viszonyok között erre szükségük lenne. A felemelt takarmányadagok után meg­szűnt az elhullás és gyara­podnak az anyák és báránya­ik is. A Vörös Csillag Tsz-t te­temes kár érte. melyet nem hagyhatunk szó nélkül. Fele­lős ezért Gubicskó György, a leváltott juhász és Tar Lajos a volt főállattenyésztő; És hibás a tsz vezetősége is, mert elmulasztotta az ellen­őrzést és nem intézkedett idejekorán a kár megelőzésé­re. Tar Márton, a szövetke­zet elnöke el is ismerte ezt. Mint mondotta, jobban a körmére kellett volna nézni a volt főállattenyésztőnek. Kissé meglepő, hogy a baj olyan tsz-ben történt, mely három szakképzett mezőgaz­dásszal rendelkezik. Lehetet­len elképzelni, hogy nem tudták, mi történik a gazda­ság juhállományával. Szük­ség lett volna a mezőgazdá­szok tanácsaira és ellenőrzé­sükre. Fontos szerepük van a já­rási tanácsok mezőgazdasági osztályainak a tsz-ek szak­mai irányításában; Ebből következik, hogy az osztály szakembereinek gyakrabban kell ellenőrizniük és segíte­niük a tsz-ek gazdálkodását. A mezőgazdasági osztályon — bár tudtak a bajokról — mégis eltűrték a Vörös , Csil­lag Tsz állattenyésztőinek hanyagságait. Közvetve te­hát ők is felelősek a történ­tekért. A VÖRÖS CSILLAG állat- tenyésztői súlyos kárt okoz­tak a közös gazdaságnak. A bajon segíteni már nem le­het, ám mindenképpen indo­kolt, hogy levonjuk belőle a szükséges tanulságot. Fur­csának tartjuk, hogy a volt főállattenyésztő és a juhász szinte figyelmeztetés nélkül távozhatott a termelőszövet­kezetből; Máthé László Végignézhetjük a gyártási folyamatot? — Nem látnának semmit: minden futószalagot légmen­tesen záródó borítólap fed. Hanem itt megfigyelhetnek mindent. — Intett Szergej a színes televízió képernyő­je felé. S valóban végignéztük aho­gyan a gépek megfelelő „uta­sításra” feldarabolták a húst, fasírozottat készítettek, bele­téve mindent ama csak kell. Szergej mind újabb és újabb gombokat nyomott meg, s a képernyőn megjelentek » raktárak, ahonnan a nagy katlanokba ömlött a feldara­bolt burgonya; Az egyik fu­tószalagról fasírozott pogá­csák hullottak a tányérokra, a másikról pontosan kimért mennyiségű burgonyapüré, a következő gép az egészet átlátszó, tartós burokba he­lyezte. Az utolsó folyamat a fagyasztás volt. Hanem mi is végére jártunk az időnek, indulnunk kellett. — De hát igazán maradja­nak, hiszen ez az önök jövő­je is, — javasolta Szergej. — Köszönjük Szergej, de még sok munka vár ránk a jelenünkben: hisz mindazt amit ma láttunk, még meg kell csinálnunk. Igen sok még a tennivalót Amit most ebben elmond­tunk, még csak fantázia, de olyan, amely azon alapszik, ami már létezik az első mintapéldányokban. A legfontosabb, ami rövide­sen megtörténik, s ami logi­kusan következik az SZKP új programtervezetéből, az a tény, hogy a közétkeztetést fokozatosan átalakítják való­ságos iparrá. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az étter­mek szakácsai minden ételt félkész gyártmányokból ál­lítanak majd elő. A félkész gyártmányokat pedig az élel­miszeripar magasfokú gépe­sítéssel és automata futósza­lagokkal berendezett gyárai szállítják majd; A félkész gyártmányokat készítő ukraj­nai konzervgyárak sikerei, a számtalan hús- és halkom- binát tapasztalata már most megmutatta, hogy helyes úton járunk. Napjaink igen fontos kér­dése már a közétkeztetési in­tézmények átalakítása egé­szen a technológiai folyama­tok automatikus irányításá­nak fokáig. A húsz éves programban célul tűztük ki, hogy az alapvető munkafo­lyamatokat 90 százalékban gépesítjük. Mindez lehetővé teszi, hogy jobban megszer­vezzük a munkát, csökkent­sük az alkalmazottak számát és megszüntessük a különfé­le veszteségeket, s végsőso­ron lényegesen alacsonyabb­ra szorítsuk ennek az üzem­ágnak kiadásait, ami csök­kenti az árakat. Ez azonban az étkezés olcsóbbá tételének nem egyetlen forrása: nagyon sok gyár és üzem már ma is kifizetődőbbé tette étkezdéit. Az iskolai és egyetemi, vala­mint a munkásétkezdékben olyan rendszert lehet terem­teni, amelynek során a ter­melési kiadások beleférnek a nyersanyagra fordított ke­reskedelmi kiadások kereté­be. A húsz éves terv végén lassanként áttérünk az ingyenes ebédre minden városi és falusi dol­gozó számára. így tehát az az üzemi éttermek, amelyeket Lenin 1919-ben a kommuniz­mus növendékeinek” neve­zett. rövidesen a kommunis­ta elosztási mód egyik for­májává válnak. Jelentős lé­pés lesz ez előre, hogy az emberek igényeit a társadal­mi tartalékokból elégítsük ki i •> Az RD-13-as - r; emberei között Mintha ingoványon járna, úgy süllyed az üzemanyag­szállító gépkocsi. Kerekei el­merülnek a sárban — plató­ja, mint csónak a zavaros vízre, ráfekszik a latyakra. A vontatónak fogott lánctal­pas sem tudja kirántani a kátyúból, pedig igyekszik be­csülettel; Megállók, nézem, mire jutnak. — Kihúzza a lánctalpas — mondja az egyik olajbányász. — Ha így nem boldogul ve­le, akkor előre megy, s csőr­lővel rántja ki. Egykedvű arcáról lesír: nem nagyon érdekli az eset, sok ehhez hasonlót látott már, de azért a kocsira bök­ve megjegyzi: — Az ilyen utak miatt nem válnak be nálunk a máshol nagy gyakorlatra szert tett sofőrök. Megszokták a síma betont. Nálunk meg árkon- bokron át vezet a csapás, s harminc-negyven nap eltelté­vel mindig odébbállunk, ál­landó útról szó sem lehet Áldjuk a szerencsét, hogy a fúrótornyot a kisvasút talp­fáin meg tudjuk közelíteni. Ezen a töltésen cipőnk elme- rülése nélkül begyalogolhat­nánk a szomszédos Puszta- földvárig. — Mi is a töltésen szok­tunk közlekedni — mondja Lefkánies János, az RD—13- as berendezés főíúrómestere —, méghozzá igen sokszor vonattal. A múltkoriban ki­— Miért? — Tavasznak hívják. — Ritka név. — Talán nincs is több Ma­gyarországon. Csehszlovákiá­ban és Franciaországban vi­szont annál több. Megtetszett, s úgy voltam vele: nem szen­tes név, kedves, meleghang­zású, nőnek való. Csak azt nem tudtuk, mikor tartsuk a névnapját? A végén úgy dön­töttünk: március 21-én. S most már hiába jelez Bene­deket aznap a naptár — Ta­vaszt köszöntünk. A metsző szél elől behúzó­dunk a fúrótorony melletti bódéba. A kályha szemmel láthatóan házilag készült. A füstcső — a helyi sajátossá­gokhoz alkalmazkodva — bé­léscsőből. Pillantásomat el­kapva informálnál — Százötven atmoszférát kibir a cső, — de van a kály­hának másik specialitása is: lyukas az alja; nem lehet olajjal tüzelni, mert kifolyik belőle. Azelőtt gyakran ke­rült a kályhába egy-egy bög­re olaj, sűrűn leégtek a bó­dék. Most aztán, ha nincs szén, nincs tüzelés. így vet­ték elejét a tűznek. Pillanatnyilag is hideg a kályha, várom, hogy panasz­kodnak, de mentegetőzve mondják: „azért nem kap­tunk most szenet, mert a te­lepen sincs”. Kint hideg eső szemerkél, bizonyára jól es­Fúrótorony a pusztán. módszer előnyei. 1300 méter mélyen például a régi mó­don 6,92 métert sikerült óránként fúrni, turbinával pedig közel 24-et. — Miért nem dolgoznak most is turbinával? — Tárcaközi tárgyalás kel­lene ahhoz, vagy csak egy­szerű fejrecsapás — légy in’ bosszúsan a főfúrómester. A turbinák használatához ugyanis különlegesen edzett A műszer állását ellenőrzi a főfú- róméster. siklott itt a szerelvény, úgy raktuk a helyére csőrlővel; Azóta — szabály ide, vagy oda — a vicinális bárhol fel­szedi az olajbányászokat. — Ilyen bolondos időben jól is jön az! — Hát, mostanában sokat szidtam a lányomat. Húsz esztendő múlva a Szov­jetunió lakosságának lega­lább 80 százaléka használja majd naponta az étkezdéket, kávéházakat és éttermeket. Nem nehéz elképzelni milyen jelentős mértékben megnö­vekszik majd az étkezdék, éttermek, kávéházak és fél­kész termékeket gyártó üze­mek hálózata. Jelenleg a Szovjetunióban 160 ezer ét­kezéssel foglalkozó vállalat van. Húsz esztendő múlva több mint félmillió lesz. A férőhely pedig hatszorosára nő, 28 millió embert tudnak majd ellátni. Mindebbe nem számítottuk bele a szanatóri­umok, üdülők, kórházak és bentlakásos iskolák étterme­it. A közétkeztetésnek hozzá kell járulnia a pártprogram­ban foglalt feladat megoldá­sához: biztosítani kell az emberek egészségiét, az em­beri élet határának meghosz- szabbítását. Eltelik 10—13 esztendő és a közétkeztetés „jelentősen nagyobb helyet foglal él a táplálkozásban, mint az ott­honi étkezés” ahogyan ezt az SZKP új programtervezete meghatározta. A. Fradkin és M. Epstein ne nekik a meleg, de nem panaszkodnak. Helytállást, emberséget sokan tanulhat­nának tőlük. A család távol- léte viszont nagyon foglalkoz­tatja őket; — Van, aki a Hajdúságba jár haza, van, aki Bükkszék­re, én meg Zalába — mond­ja Léránt Imre főfúrómester. — Kapunk ugyan 750 forint különélési pótdfjat, de egy lakásért szívesen lemonda­nánk erről. Valaki megjegyzi: „nem is tudom, md tartja itt az em­bert”. Azután a leggyakoribb be­szédtémára, a munkára tere­lődik a szó. Tudom, hogy ez a brigád tavaly 4347 métert fúrt turbinával, jóval meg­előzve versenytársait; Érthe­tő a kérdésem: — Az idén mennyit fúrtak turbinával? — Semennyit — Nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket ez a módszer? Lefkánies elvtárs egy füze- tecskét vesz elő. Lapjain gon­dos kimutatások sorakoznak. Elém teszi: — Nézze, t valy összeha­sonlítottuk három, egymás mellett működő berendezés eredményeit. Két berendezés hagyományos módszerrel fúrt. a mienk turbinával. S mik voltak a tapasztalatok? Néz­zük a mechanikai sebességet Ez azt mutatja: óránként hány métert fúrtunk. Nos, 1280 méter mélyen a hagyo­mányos módszerrel 5,92 mé­tert fúrtunk óránként, turbi­nával meg több, mint 17 mé­tert. Nagyobb mélységben még szembetűnőbbek az új szivattyú-hengerbetétek kel­lenek. Ilyen edzést csak a pesterzsébeti ATRA-gyár tud végezni, az viszont mereven elzárkózik a szállítástól. — Ilyen hengerbétét nélkül nem megy a munka? — Még a hagyományos módszerrel is nehezen. Gon­dolja csak meg: edzett alkat­részből öt-hat elég lenne egy- egy lyuknál. De mivel nin­csenek kellően megedzve, a legutóbbi lyuknál huszonkét hengerbetétet használtunk el. S tegyük hozzá: egy-egy hen­gerbetét 4800 forintba kerül! Hány ezer forintot meg le­hetne takarítani ezáltal is! Meg aztán gyorsabban is be­fejezhetnénk a kutakat. Beszélgetésünk közben a kis bódé megtelik a bányá­szokkal. A táskákból előkerül a hazai — többnyire a füs­tölt szalonna, s jóízűen fala­toznak. Szóba kerül a szege­di határ, mely ismeretlen, de a geológusok szerint csoda­szép szerkezetével új kincset ígér. Talán ott lesz a legna­gyobb magyar olajmező, ta­lán ölt lesznek felfedezői. Ki tudja? Ök már gondolatban mindenesetre ott járnak, für­készik a mélység titkait. Azt tartják: akkor már ismét üzembe helyezhetik a tur­binát • Hallom, hogy az MSZBT Szolnok megyei elnökségének helyes kezdeményezésére a szovjet módszerek eredmé­nyes terjesztéséért az Alföldi Kőolajfúrási Üzem RD—13-as brigádját — az országban el­sőként — az MSZBT arany- koszorús jelvényével tüntet­ték ki. Megérdemlik, joggá] büsz­kék lehetnek rá. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom