Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. március 14. A genfi leszerelési esätci. A nagy diplomáciai ta- lálkozók immár hagyo­mányos városa Genf, ismét benépesült. Genfre azért tekint nagy várakozással a világ, mert az ENSZ közgyűlés által kijelölt országok külügyminiszterei a világpolitika legfontosabb problémájáról, az általános és teljes leszerelésről cseré­lik ki nézeteiket a ma kéz dődő tanácskozáson. Alig másfél esztendeje, hogy az általános és teljes leszerelés fogalma bekerült a diplomáciai szótárba. Amikor Hruscsov először terjesztette elő nagyszabású tervét, a nyugat nagynevű politikusai és szemleírpi kö­zül sokan hajlamosak voltak kézlegyintéssel elintézni. Volt, aki egyszerűen megva­lósíthatatlan álomnak tartot­ta, mások „propaganda-fo­gásnak” minősítették, vol­tak, akik megfontolandónak értékelték, de „szerényebb keretek között”. Á Szovjet­unió azonban nem tágított attól, hogy a leszerelés álta­lános és teljes legyen, és az idő őt igazolta; Az általános és teljes leszerelés fogalma ugyanis az elmúlt másfél év­ben nemcsak polgárjogot nyert a nemzetközi életben, de elérendő célként már ma­guk a nyugati vezető állam­férfiak is emlegetik. Az imperializmus viszont a fegyverkezési versenyben, a háborús előkészületek fo­kozódásában, a feszültség növekedésében látja jövőjét, s ezért számára az általános és teljes leszerelés a valóság­ban nem egyéb jelszónál. A vezető nyugati államférfiak beszélnek róla, de szavaikat nem követik tettek. A szov­jet javaslat létjogosultságát és sürgető jellegét éppen az a hajsza indokolja, amelyet immár évek óta, de az utóbbi hónapokban fokozottabb iramban az Atlanti Szövet­ség követ. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai he­tilap egyik márciusi számá­ban igen figyelemreméltó cikket tett közé, amely fel­tárja az atlanti fegyverkezés gépezetét. Dubrovin, a cikk írója, a többi között megem­lítette, hogy a NATO álla­mai minden tíz percben egy millió dollárt költenek hábo­rú előkészítésére. A katonai kiadások háromnegyed részét az Egyesült Államok fedezi. Kennedy elnök 1962/63-as költségvetési tervezete, ame­lyet megvitatásra most ter­jesztettek a kongresszus elé, a közvetlen és közvetett há­borús költségekre 72,8 milli­árd dollárt irányoz elő. Egy­bevetésül elegendő megem­líteni, hogy a második vi­lágháború éveinek átlagos amerikai hadikiadása 49,8 milliárd dollár volt egy esz­tendőre, tehát a washingtoni kormányzat ma, béke idején, csaknem ötven százalékkal többet költ haderejére, mint a német fasizmussal vivott élethalál-harc közben. Az eszeveszetté vált nyugati fegyverkezési hajszát ennél szemléltetőbben semmi sem bizonyíthatja, egyszersmind semmi sem indokolhatja ala­posabban az általános és tel­jes leszerelés szükségességét. A hadieszközök megsemmi­sítése és a hadseregek felszá­molása a mai világban va­lóban életszükségletté vált. IP orunkban a nemzetkö- zi problémák sokasága vár rendezésre. Ha csak a legfontosabbakat említjük is, tekintélyes lista kerekednék belőle: a német békeszerző­dés megkötése, Nyugat-Ber- lin, a laoszi helyzet, a Kuba ellen tervezett amerikai ag­resszió, Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika elmaradottságá­nak felszámolása, elindításuk a fejlődés utján. Mindez ön­magában hosszú évekre munkát adhatna a diploma­táknak. Éppen a kérdések so­kasága miatt már egyhez- egyhez hozzányúlni is nehéz. Viszont az egyes probléma­köröket és összefüggéseiket éppen az teszi bonyolulttá, hogy a rendezésre váró ügyek a fegyverkezési ver­seny légkörében kerülnek napirendre, amikor a nem­zetközi bizalmatlanságot nem az egyes részkérdések okoz­zák, hanem a felhalmozott fegyverek mennyisége. Ezért nevezi a szovjet béke-diplo­mácia az általános és teljes leszerelést a kérdések kér­désének, a mai világpolitikai helyzet kulcsproblémájának. És csak egyet lehet érteni az angol Tribune fejtegeté­sével, amely arra a következ­tetésre jutott, hogy „a nagy kérdések rendezése nagy em­berek részvételét kívánja meg.” Vagyis, a leszerelésről mai állapotában a kormány­főknek kell tanácskozniok. Hruscsov az első perctől ezt követelte. Ez volt az ér­telme és a tartalma annak a másfélhónapos üzenetvál­tásnak is, amely Moszkva, Washington és London kö­zött lezajlott. Ha csak annyit sikerül el­érni. hogy még a nyár előtt maguk a kormányfők talál­kozhatnak Genfben a lesze­relésről tanácskozni, már ez is lényeges eredménynek te­kinthető. S éppen, mert Genfben korunk alapvető problémájáról, az általános és teljes leszerelésről van szó, minden ülés kemény diplomáciai csata lesz, amelyben a szocialista or-, szágok küldöttségei érvekkel és konkrét tervekkel fel­fegyverkezve küzdenek meg az atlanti , tömb fegyverke­zési versenye ellen, a fegy­vertelen világért. Jó helyre került a megyei tanács és Hazafias Népfront várni orzászlója Ünnepi tanácsülés Jássiákóhalmán Ünnepi tanácsiülést tartottak hétfőn délután Jászjákó- halmán. Ez alkalommal adták át a Hazafias Népfront megyei bizottsága és megyei tanács által adományozott vándorzászlót az 1961. évi községfejlesztési versenyben legjobb eredményt elért község lakosságának. A művelő­dési otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötték a falu­beliek. A tanács tagjain kívül meghívták a társadalmi munkában kiváló dolgozókat is. Az ünnepi tanácsülésen résztvett dr. Kuti Györffy, a megyei tanács vb-titkára, Pallai Sándomé, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára és Fodor Tibor, a járási tanács vb-titkára. A megjelenteket Pugner István, a községi tanács vb- elnöke tájékoztatta a község­fejlesztés tavalyi eredmé­nyeiről, s az idei tervekről. Kimagasló eredménnyel dol­gozott tavaly Jászjákóhalma lakossága a falu szépítéséért. A tanácstagok és a népfront aktivisták hívó szavára sok­száz ember ragadott ásót, la­pátot, hogy minél több utcá­ba eljusson a víz, és legyen járda. Parasztasszonyok kel­tek versenyre: kinek lesz szebb és virágosabb a háza- tája. Jászjákóhalmán csaknem félmillió forint értékű társa­dalmi munkával toldották meg a községfejlesztési össze­get. A megyei 20,87 forint át­laggal szemben a község min­den lakosára 119 forint érté­kű közösségi munka jut. Tovább villamosítottak ta­valy. Újabb utcákban fektet­tek betonjárdát. Több mint 2000 négyzetméter parkot lé­tesítettek a házak előtt. Együt­Gromiko estebédet adott a szocialista országok küldöttségvezetőinek tiszteletére Genf (TASZSZ). Hétfőn este Genfben a szovjet küldöttség reziden­ciáján találkoztak a tizen­nyolchatalmi leszerelési bi­zottságban részvevő szocia­lista országok küldöttségei­nek vezetői. — Másfélórás beszélgetés után Gromiko szovjet kül­ügyminiszter estebédet adott a szocialista országok kül­döttségei vezetőinek tiszte­letére. Az estebéden jelen voltak: Lukanov bolgár, Ra- packi lengyel, Maneseu ro­mán és David csehszlovák külügyminiszterek, V. A. Zorin és V. Sz. Szemjonov szovjet, Tarabanov bolgár, Naszkowski lengyel, Maco- vescu román, Hajek cseh­szlovák külügyminiszterhe­lyettesek és más személyisé­gek. (MTI). tesen 7,5 kilométer vízveze­ték-árkot ástak és temettek be. Úgyszólván az egész falu megmozdult a lakóterületek szépítéséért. Hogy miért, ar­ra a tanácselnök beszámolója adott választ. — Tervünk — mondotta — a lakosság igényével találko­zott. Jóváhagyása előtt kis- gyűléseken beszélgettünk az utcabeliekkel; Kikértük ja­vaslataikat és véleményüket. Együtt beszéltük meg, hogy melyik utcában építsünk jár­dát, villanyt és vízvezetéket. A tanácselnök dicsérettel emlékezett meg a kiválóan dolgozó tanácstagokról és a társadalmi munkásokról. Bal­ia Miklós tanácstag egyedül 80 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végzett a cső­hálózat szerelésénél. A Hon­véd és a Bercsényi utcában Terjéki Béla, Lábát Kálmán és Horváth Sándor jeleske­dett. A Bocskai utcában Far­kas Béla és Sós András csa­ládtagjaikkal együtt dolgoz­tak. Egy-egy alkalommal száz-százhúsz ember dolgo­zott az árkok ásásán. Segí­tettek az iskolák tanulói és pedagógusok iS; Jelenleg 11 kilométer jár­da van a faluban. Idén az utcák mindkét oldalán fek­tetnek járdát és szélesítik a meglévőket. Másfél kilométer kiásott árok várja az újabb vízvezetékcsövet. De ez egye­lőre hiányzik, s a felszólalók megígértették a járási tanács vb-titkárával, hogy segít a cső beszerzésében: Az idén fénycső fog világítani a falu főutcáján. A szép, vörös selyemzász­lót Pallai Sándorné adta át a népfront és a megyei ta­nács nevében. A tanács veze­tői megígérték, hogy jövőre is náluk marad a vándor­zászló, mert azt ismét el akarják nyerni. A részvevők hosszantartó tapsából követ­keztetni lehetett: a falu la­kossága a tanács mellett áll e törekvésében. Végezetül 35 kiváló társa­dalmi munkást oklevéllel ju­talmaztak meg. „ , — m 1. — Gizenga súlyos beteg Kairó, — Leopold vi’leből érkezett hír szerint Antoine Gizengát, a kongói nép hű fiát, akit most a Kongó fo­lyón levő Bulabemba szige­tén tartanak fogva, rabtartói arzénnel megmérgezték és ál­lapota rendkívül súlyos — hangoztatja a nyilatkozat. Közli, hogy a volt miniszter­elnökhelyettes állapota roha­mosan romlik. A szolidaritá­si tanács titkársága az afri­kai néphez és a világ min­den békeszerető népéhez for­dul közbenjárásért Gizenga életének megmentéséért. KONZULTÁCIÓ A békés egymás mellett élésről I. rész. Az elmúlt hetekben több kérdést kaptunk, amelyek a háború és béke problémájá­val, a különböző társadalmi rendszerű országok közti vi­szonnyal, általában a békés egymás mellett éléssel fog­lalkoznak. E cikkben ezek­nek a kérdéseknek a megér­téséhez kívánunk segítséget nyújtani. Nem taktika A békés egymás mellett élés ellenfeleinek, a hideg­háború apostolainak kedvelt érve az, hogy a kommunis­ták taktikai fogásáról van szó. Szerintük a békés egymás mellett élés hangoz­tatása csak arra jó, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom erőt gyűjtsön és utá­na végleg leszámoljon a vi­lágkapitalizmussal. A Nyugat-Németországban kiadott „Tájékoztató a világ- kommunizmusról” című ké­zikönyv szerint a békés egy­más mellett élés „félreveze­tő jelszó, amely csupán az új taktika leplezésére szol­gál”. Spellmann amerikai bí­boros még továbbmegy. Sze­rinte a békés egymás mellett élés gondolata „ópium”, amelynek segítségével ,o Szovjetunió meg akarja bé­nítani a Nyugatot, hogy ne tudjon ellenállni a kommu­nista terjeszkedésnek”. Leg­világosabban a termonukleá­ris háború egyik angol ideo­lógusa, A. Baker fogalmazza meg ezt a gondolatot: „A békés egymás mellett élés eszméit népszerűsíteni... egyenlő a halállal”. A békés egymás mellett élésnek, mint egy egész tör­ténelmi korszakra vonatko­zó objektív szükségszerűség­nek a felfogása nem új do­log. Lenin közvetlenül az el­ső proletárállam létrejötte után úgy jellemezte a hely­zetet, hogy „egy ország szo­cialista köztársaság együtt létezik a világ kapitalista országaival”. 1920. november 21-én, az OK(b)P Moszkva- kormányzósági konferenciá­ján mondott beszédében ki­fejtette: „...Nemcsak léleg­zetvételi szünetünk van, ha­nem egy egész új időszakba léptünk, mert kivívtuk ma­gunknak az önálló nemzeti lét jogát a tőkés államok hálózatában”. A két, egymással ellenté­tes társadalmi rendszer lé­tezése olyan tény, amely a történelem alakulásából kö­vetkezik'. A kommunizmus nem varázsütésre, máról hol­napra valósul meg a földön, hanem egy — napjainkban egyre gyorsuló — történelmi folyamat következményeként. E történelmi időszakban szükségszerűen együtt, egy­más mellett kell léteznie a születő új, szocialista álla­moknak a halálraítélt, de még létező kapitalista. világ­gal. Mélységesen téved, aki ezt az együttélést a kikerülhe­tetlen és szüntelen katonai összeütközések láncolataként fogja fel. Az ilyen elméle­teknek semmi közük a mar­xizmus—leninizmushoz. Le­nin hangsúlyozta, hogy le­hetnek katonai összeütközé­sek a szocialista és kapita­lista országok között, hogy az imperialisták minden esz­közt megpróbálnak felhasz­nálni a szocialista ország el­len, főleg a szovjet állam fejlődésének kezdeti szaka­szában, de rámutatott azok­ra a tendenciákra is, ame­lyek e háborús kalandor­politika ellen hatnak. Ide sorolta Lenin a szocializmus növekvő erejét, a nemzetközi munkásmozgalom szolidari­tását, az imperialista hatal­mak közötti ellentéteket, a Szovjetunióval való normá­lis gazdasági kapcsolatok megteremtésének növekvő tendenciáját, valamint a mér­sékeltebb, józanabb kapita­lista körök — akik maguk is szükségesnek látják az együttműködést — jobb be­látását. Ezek a tendenciák mind erőteljesebben hatnak, s mind szilárdabb alapját képezik a békés egymás mellett élés objektív szükségszerűsége ér­vényesülésének. Mindezt figyelmébe ajánl­juk P. I.-nek, aki így teszi fel a kérdést levelében: „Mi a bizonyítéka, hogy részünk­ről a békés egymás mellett élés nem csak taktikai lé­pés?” És talán a történelem tanulságait sem árt felidéz­ni. Elemezve a katonai össze­ütközéseket, amelyek az ok­tóberi forradalom győzelme óta a Szovjetunió, vagy más szocialista ország és kapita­lista világ között keletkeztek, kimutatható, hogy azokat minden esetben az imperia­listák kezdeményezték. Pe­dig a huszas évek óta tud­juk, hogy „az első bolsevik forradalom kiragadta az im­perialista háborúból, az im­perialista békéből az első Békés egymá és osztályhai Néhányan úgy teszik fel a kérdést: „Tehetünk bár­mit, az imparializmus úgyis háborúba sodorja a világot”, vagy: „a nagy fegyverkezés eddig mindig háborúhoz ve­zetett, most is így lesz”. El kell jönni a végső leszámo­lásnak — írja N. K. olva­sónk, „mert a kapitalizmus végső megdöntése úgyis csak háborúban lehetséges”. Az ilyen kérdésfeltevés mögött az a téves nézet hú­zódhat meg, hogy a békés egymás mellett élés esetleg lemondást jelent a végső cél­kitűzésről, a proletariátus végső győzelméről. Korántsem azért, hogy pár­huzamot vonjunk kérdésfel­tevőink és az Albán Munka­párt egyes vezetőinek nézetei között, de itt kell kitérni ar­ra, hogy utóbbiak a békés egymás mellett élés politiká­járól szólva azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy az „ka­pitulál az imperializmus előtt”. Ez merő rágalom. Azzal, hogy a világ jelen­tős részén győzött a szocia­lista forradalom, hogy létre­beavatkozás ösztönözte? Az amerikai imperialisták tank­jainak fedezetével megpró­bálták ugyan a volt földes urak és tőkések az ellen- forradalmat becsempészni, de ez fokozta a hős kubai nép forradalmi lendületét és ösz­tönözte a szocialista forrada­lom következetesebb végig- vitelére. s,Az erőszaknak — hangoz­tatta Lenin — azokkal szem­ben van helye, altik vissza akarják állítani hatalmukat. De ezzel ki is merül az erő­szak jelentősége, ezután már csak a befolyásolásnak és a példának van ereje. Gyakor­latilag, példán kell megmu­tatnunk a kommunizmus je­lentőségét”. A lenini útmutatás fénye­sen bevált és ragyogó ered­ményeket hozott. A szovjet nép azzal, hogy megvalósí­totta a szocialista nagyipart, végrehajtotta a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, diadalra juttatta a kulturális forradalmat, elsöprő győzel­met aratott a fasizmus felett a második világháborúban — jelentős mértékben meg­gyorsította Európa és Ázsia számos országában a szocia­lista forradalom győzelmét. A szocialista tábor létrejöt­te, a Szovjetunió és a szo­cialista országok jelenlegi sikerei meghatványozzák ezt a vonzó példát. Megtisztítják az utat a nemzeti felszaba­dító mozgalmak előtt és ha­talmas erejű ösztönzést ad­nak a kapitalista világ mun­kásosztályának a saját bur­zsoáziája elleni harcához. (Folytatjuk.) Varga József szazmuno emoert. az elkö­vetkezendők ki fogják ragad­ni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberiséget”. Lenin e jövendölését is­merve sem kezdett a Szov­jetunió háborút. A második világháborút az imperialis­ták kezdeményezték — és úgy történt, ahogyan Lenin jósolta. Űjabb százmilliók szakadtak ki a kapitalista táborból. Létrejött a szocia­lista világrendszer. De mind­ez nem ok arra, hogy újabb háborút indítsunk a kapita­lizmussal való végső leszá­molás érdekében. is mellett élés re jött és megszilárdult a szo­cialista világrendszer, hogy a nemzetközi küzdőtéren lé­nyegesen eltolódtak az erő­viszonyok a szocializmus ja­vára, olyan helyzet alakult ki, amelyben már nem el­kerülhetetlenek a háborúk. Ma már el lehet hárítani egy új világháború kirobban­tását. A szocializmus egyre nagyobb hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok jel­legére és tartalmára, egyre inkább képes megfékezni az imperializmus agresszív ter­mészetét. Elérkeztünk ahhoz a korhoz, amelyben a hábo­rúkat kiiktathatjuk a poli­tikai viták eldöntésének esz- ' közei közül. De ki állította valaha is azt, hogy a forradalmakat külső katonai beavatkozás útján kell ösztönözni, hogy a proletárforradalmat a szu­ronyok hegyén kell expor­tálni? A kommunisták soha nem mondtak ilyet —és nem is tettek ilyet. Az imperia­listák rágalma ez. Vajon a kubai nép szocialista forra­dalmát milyen külső katonai

Next

/
Oldalképek
Tartalom