Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
r SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .1962. február IS. A nők társadalmi helyzetéről 1 avaly tavasszal a megyei pártbizottság megvitatta a nők, s elsősorban a falusi nők helyzetét. Megállapította: a nők egyre inkább megtalálják helyüket a közös gazdaságokban, munkájukkal sokat segítenek a szövetkezetek megszilárdításában. A pártbizottság az eredményekre alapozva meghatározta a további teendőket. Határozatában továbbra is a falusi és tanyasi nőkkel való fokozottabb törődést hangsúlyozta. A párt- és gazdasági vezetőknek a türelmes, állhatatos nevelőmunkát ajánlotta. Mindenekelőtt azt, hogy minél több nőt vonjanak be a közös munkába, adjanak nekik még bátrabban megbízatásokat. A határozat nyomán tovább javult a helyzet. A párt-, a gazdasági- és a tö- megszervezeteknk az eddiginél is jobban figyelmük középpontjába került a nők közötti munka. Nagyon sok helyen felismerték, milyen sokat segíthetnék, s e segítséggel mennyivel gyorsabb, erőteljesebb az előrehaladás. Számos termelőszövetkezetben törődnek például azzal, hogy megkönnyítsék a dolgozó nők „második műszakját”. Ezért a hét egy munkanapján minden családanya otthon marad, hogy háztartását, otthonát rendbe tegye. Van már több olyan hely is, mint a tiszaföldvári Lenin Tsz, ahol mosógépeket vettek, melyeket bármikor kikölcsönözhetik az asszonyok. Ugyanakkor klubszobát is rendeztek be számukra, ahol tetszésük szerint gyűlésez- hetnek, tanulhatnak, szakköröket rendezhetnek. Kőteleken a közelmúlt hetekben szervezték meg va háztartási gépek kölcsönzését. Az asz- szonyok ezt a gondoskodást már meg is „hálálták”: ötvenhármán elhatározták, hogy az eddigi „neveljünk egy kotlóalja csirkét a közösnek” mozgalmat két kotlóal- jára módosítják. A megbecsülés cáfolhatatlan bizonyítéka az is, hogy egyre több nő kerül vezető beosztásba. Az alapszervezeti pártvezetőségek választása idején különösen érezhető volt a növekvő bizalom. Voltak ugyan helyek, ahol az arra egyformán alkalmas nők és férfiak közül inkább a férfiakat választották a vezetőségbe, de ennek ellenére is javult az arány. A karcagi termelőszövetkezetekben például, ahol egy évvel ezelőtt még nagyon rossz volt az arány, a pártvezetőségekben most tíz nővel van több, a négy nagy tsz egységes pártvezetőségében is képviseli egy-egy nő a tsz- asszonyokat. A megbecsülésnek mintegy visszahatásaként változott a nők érdeklődése is. Kunszent- mártonban a helyi vezetők egy idő óta rendszeresen tartanak politikai tájékoztatókat. Mindig azokról a kérdésekről, amelyek legjobban érdeklik a nőket. Egy-egy ilyen tájékoztatóan százhúsz-száz- ötvenen vannak. 1961-ben négyezerötszáz— ötezerrel több nő dolgozott a megye termelőszövetkezeteiben, mint a megelőző gazdasági évben. S nemcsak pusztán a munkaegységért mentek. Nemcsak azzal a szándékkal, hogy teljen a nap, szaporodjon a munkaegység. A Vnnhesyesi járásban legtöbb helven nem a munkaegység teljesítését vállalták elsősorban. A tiszaburai Lenin Tsz-ben nyolcvan asz- szony 160 kh kukorica és 50 kh cukorréna megművelését határozta el. Ugyanezt tették az abádszalóki Aranykalász, a kenderesi Haladás és Vörös Csepel Tsz-ben. Az öcsö- di Kossuth Tsz asszonyai — negyvenkilencen — 150 hold kapásterület megművelése mellett 1100 baromfi nevelésére és 200 sertés hizlalására is váb''^rrtztnk. Az ilvon vállalkozás, elhatározás több, mint a munkaegység teljesítésére tett ígéret, mert jobban kifejezi a közösség iránt érzett felelősséget. Sokáig sorolhatnánk, — mégsem érnénk a példák végére, amelyek bizonyítják: a munka szeretete, a közösség féltése, becsülése és segítése egyre inkább jellemzője a falusi asszonyoknak is. Nem lenne azonban teljes a kép, ha a határozat megjelenése óta csak a jó példákat említenénk meg. Előfordult többek között a tószegi Dózsa Tsz-ben, hogy a vezetőség a községtől nyolc kilométerre mérte ki a területet, amelyen az asszonyok dolgozhattak. Afelől is úgy döntöttek: a ki- és haza jutást oldják meg, ahogyan tudják. A hunyadfalvi Hunyadi Tsz- ben koratavasszal kérték az asszonyok, alakítsanak idénynapközit. — Bár a tsz-ben nagy volt a munkaerőhiány — a vezetőség nem is próbálkozott azzal, hogy teljesítse kérésüket. Van olyan termelőszövetkezet is, ahol a nőtagoknak akkor sem mérik ki a jogos háztáji területet, ha az illető családfenntartó, s ha a kötelező számú munkaegységet teljesítette. A tiszapüspöki Győzelem Tsz-ben a különböző szakmai és politikai értekezletekre rendszeresen meghívják a szövetkezet két női munkacsapatvezetőjét. De a két asszony — bármilyen értekezlet legyen is — hallgat. Nem szoktak beszélni — mondják —, mert ha ők mondanak valamit, sokkal; hamarabb kétségbe vonják, I mintha valamelyik férfi j mondaná ugyanazt. S az! ilyen felfogást a legnehezebb felcserélni az újjal. A nők beválasztása különböző vezető posztokra egyben a velük való fokozottabb törődést is követeli. A megbízatások utáni feladatok megoldása a nehezebb. A dolgozó nők aktivitásának emelését, segítését a mosógé pék beszerzésével, napközik megszervezésével, egy-két asszony beválasztásával még nem oldottuk meg. Bár ezek is napról-napra megkönnyítik a nők munkáját, még sem lehet itt megállni. Meg kell tanítani őket arra is, hogy fokozottabban törődjenek a közösség ügyével, hogy tudjanak azzal a meggyőződéssel cselekedni: Rajtuk is múlik, miről, hogyan, mit határoznak a közösségben. Nagyon sok nő felismeri már azt is, hogy ehhez csak tudása, képzettsége adhatja meg a megfelelő alapot. Külön említjük az üzemi nődolgozók helyzetét. Bár üzemekben mástermészefűek a gondok, ott is van sok tennivaló. Kevés még az olyan hely, mint a szolnoki Tisza Bútorgyár, ahol kényelmes mosodát, szárítót, vasalót rendeztek be az asszonyoknak. Egyik nap beviszik a mosnivalót, másnap tisztán, vasaltan vihetik vissza. És sok az olyan hely, ahol éppen csak egy kis figyelmesség gondosság hiányzik. Jászberényben a Fémnyomó- és Lemezárugyár kapujában például berendeztek egy élelmiszerboltot. Azzal a gondolattal, hogy a munkások jövetben, vagy menetben vásárolhassanak. Üzlet van. azzal viszont már kevésbé törődnek az illetékesek, hogy ott télidőben kon- zervekhez, MIRELIT-készít- ményekhez is hozzájuthassanak az asszonyok. A szolnoki közkórház ápc- lónővérei sokat panaszkodnak azért, hogy keresetük jórészét albérleti szobákra költik. Sokkal jobban kellene gondolni rájuk, amikor állami lakásokat építenek, hogy ők is hozzájuthassanak a nekik megfelelő garzon- J lakásokhoz. A gyermeknevelés gondja, a gyermekek tanulásával járó feladat döntő részben városon is az anyáké. Kevés az olyan hely is, mint a martfűi Tisza Cipőgyár, ahol nemcsak ebédet, hanem napi háromszori étkezést biztosít az üzem. Az asszonyok, a terhes anyák szabadságuk vagy betegségük idején is étkezhetnek az üzemi konyháról. Sőt, kímélő, diétás ételeket is főznek. Ez is mind könnyít, több időt enged az asszonyoknak a gyermekekkel, családdal való foglalkozásra, tanulásra. Ennek a könnyítésnek is bizonyára része van abban, hogy a cipőgyárban az idén harminc nővel tanul több, mint tavaly. A tényék tehát azt mutatják: a bizalom, a támogatás sokat segített abban, hogy asszonyaink, leányaink elfoglalják helyüket a társadalomban. A tennivaló azonban ezzel még nem kevesebb. Inkább sokrétűbbé vált. Borsi Eszter Sikeresen zárultak a téli vadászatok Az ország erdői, meződ &ő vadászzsákmánnyal fizettek az idei télen. Különösen jó volt a „termés” az apróvadas területeken, elsősorban nyálból és fácánkakasból, de — hosszú idő után először — már fogolyból is. Dr. Bertóti István országos vadászati főfelügyelő tájékoztatásul elmondotta, hogy egyes megyékben jól kihasználták a nyúlvadászati idény hosszabbítását és az utóbbi hetek fagyos reggelein sikeres hajtóvadászatokat rendeztek a korábban szinte hozzáférhetetlen területeken. Nem végleges adatok szerint a vadásztársaságok nyálból több mint 800 00C-et lőttek az idényben. Előny álból is több mint százezret fogtak be, fácánkakasból pedig mintegy 150 000 került terítékre. Élőfácánból 25 Ö00-et élőfogoly-> ból pedig 40 000-et adtak át a MAVAD-nak A rendkívül gazdag zsákmányból minden eddiginél nagyobb mennyiség került exportálásra, (MTI) két napot, egy éjjelt dolgozott Örményes! Q örömök Egy év alatt megkettőződött a gazdák jövedelme Nagy dolog, ha egy szövetkezetben egyetlen esztendő alatt megkettőződik a gazdák jövedelme, örményesen, az Üj Élet Tsz-ben ez történt; sőt egy kevéssel több. Az 1960 évi 19 forintos munkaegység értéke 1961-re 40 forintra szökött, így a tagonkénti éves átlagjövedelem eléri a 13 000 forintot. Persze, ez az eredmény nem hullt az égből. A vezetőség oly helyesen alakította lei növényfélénként a részelés arányát, hogy csupán keveseket kellett munkára kapacitálni. Egy-egy családra átlagosan 1,200 négyszögöl cukorrépa, 2 kh kukorica, 1,5 kh lucerna munkái vártak — nem hiába. Több új tagot vett fel az év folyamán a közgyűlés; jobbadán olyan asszonyok közül, kik korábban mint kívülállók dolgoztak a szövetkezetben. így lépett az Űj Élet Tsz-be Tóth János- né, Luca Istvánná és az a Kovács Györgyné, ki ma a baromfitelep megbecsült vezetője. Hadd tudja meg más is erről a derék asszonyról, amit Mihály István elnök mondott el: Kovács Györgyné a legutóbb érkezett háromezer naposcsibe átvételekor egyhuzamban. Noha dr. Kerekes Ernő főállattenyésztő — a nagyüzem emberéhez méltóan — nem becsüli le a baromfinevelés jelentőségét, szívesebben beszél a szarvasmarhatenyésztésről. — Teheneinknél 1960-ban még csak negyven százalékos volt a termékenyülés, — úgymond, — ma mát hetven százalékosról beszél- hetün. De ezt kevesel- jük. Ezért ebben az évben áttérünk a mesterséges megtermékenyítésre, melyben megyénk tavaly nyolcvan százalékos eredményt ért el. Az Örményes! Űj Élet Tsz-ben bőkezűen jutalmazzák a _ gulyásokat. A sőrések pél- (dául alapmunkaegységet, továbbá 100 kg-s súlygyarapodás után újabb öt munkaegységet kapnak. Ha a kezükre bízott jószág havi 30 kg-nál többet hízik, a többletsúly minden kg-ja után megint 12 forint illeti meg őket. Minden extrémminőségű szarvasmarha ismét ötven forintot jelent a sőré- seknek. A szövetkezet párttitkára abban — és nem tévesen — látja a sikerek kulcsát, hogy az alapszervezet az új párttagokra is mer felelősségteljes feladatot bízni. így várják a termésátlagok jelentős növekedését Major Alajostól, Hornyák Andrástól pedig rendcsinálást a kettes brigádban. A pártszervezet agilitására jellemző, hogy napjainkban 72 gazda vesz részt rendszeres politikai oktatáson; sőt a közeli hetekben újabb negyven bekapcsolódása várható. A Fegyvemeki Gépállomás dolgozóiról. csupa jót mondanak a szövetkezetiek. Nem véletlen, hogy Csörgő István kihelyezett brigádja országos versenyben ötödik lett; fáradhatatlanul dolgozott — Ne az ez évi tervekről beszéljünk, — szólt búcsúzáskor a szövetkezet elnöke, — bár nem kell szégyenkeznünk miattuk. Inkább arra buzdítsa gazdatársaimat: dolgozzunk együtt úgy, hogy két-három .év múlva már garantált értékű munkaegységet*'''’ oszthassunk. Ennek alapjait megteremtettük ebben az évben, s azzal szilárdítjuk azokat, hogy számos szövetkezet példájára bevezetjük az önköltségszámítást. A modern Ujszászon, az épülő — 600 vagon befogadóképességű — tárház tetején találkoztunk velük dermesztő északi szélben, körülményes létramászás után. Ök persze nem fáznak — nem érnek rá. — Egy cseppet sem — mondja Bernáth Sándor, a „csúszás brigád” vezetője, aki amúgy serr néz ki fagyos embernek. Firosbama arcát, szálas termetét a napi 8—10 órán át edzi a szabad levegő. — Hétfőre készen lesz az emelő mechanizmusunk, de csak úgy, ha igyekszünk ... Aztán nyolcvan centit emelkedünk naponta 26 méter magasságig — De ezt szószerint vegye. Ügy emelkedünk, mint egy lassú lift, két műszakban, megállás nélkül, centiméterről centiméterre — s velünk együtt az állás, a zsaluzás és a 9 betonsiló fala. A zsaluzó ácsokat eddig szekercés, fűrészes embereknek ismertük. Az első pillanatban kiderült azonban, hogy a mi embereink nem ebből a fajtából valók. Ök 4 vagon gépi felszereléssel érkeztek Üi szászra a betonsilók építéséhez. 12 lóerős villanymotor, 62 robotemelő va- gonnyi szerszám, acélcső s ki tudná még felsorolni, mi minden kell a csúszózsaluzással dolgozó silóépítők munkájához. Legkevesebb, azonban a legfontosabból, fából fogy. — Ha a régi módszerrel építik a 18 betonsilót, azóta legalább három vagon fenyőhulladékunk lenne — pedig még csak kilenc készült el belőle — mondja Holczer Sándor technikus. Egyszeri használat után ugyanis a fa jelentős része tönkremegy. — Mi meg — mutat a félsiló nagyságú deszkaívre Bernáth — 1954 óta használjuk ezt s innen Űjszászról még tovább visszük Székes- fehérvárra is — egy újabb tárház építéséhez. Az egész „titka” az, hogy egy méteres pácolt zsaluszakaszt visz centiméterről centiméterre, mindig magasabbra az p*m pl ns7.prkp7.pt. Rhhp szerelik bele a vasat s döngölik közé a betont. Ahogy köt, úgy emelkedik feljebb az egész berendezés kilenc silónál egyszerre, azaz felfelé csúszik. Innen a brigád elnevezése is. Kb. egy hónap alatt emelkedik a lassú felvonó 26 méterre. Ám ez azt jelenti, hogy ugyanolyan magasra nő egyszerre kilenc betonhenger is, melyben a búzát és szemesterményeket ömlesztve tárolják majd. Persze részletes magyarázatot nem kértünk a modern ácsoktól, a csúszós brigádtól. Azt mondják, akit érdekel szívesen bevezetnek tudományukba. — Lényeg az elősegítik az építőket ahhoz, hogy a módosított határidőre 1963 helyett már az idén decemberre átadhassák az új létesítményt. — palatínus — Foto: Csíkos Bernáth Sándor A tárház látképe .isa A baráti segítés évfordulója Tizennégy évvel ezelőtt kötötték meg a magyar— szovjet baráti együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. E napra gondolva két esemény jut eszembe, amelyeket a napilapok tettek közzé. Az első: Az épülő Dunaújvárosi Hengerműhöz az idei első gépszállítmány — tizenhat vagon gépalkatrész — a napokban megérkezett a Szovjetunióból. Barátaink a kölcsönös megállapodások alapján pontosan, időben küldték az anyagot. A másik hír: egy fiatal szovjet mérnök életét magyar gyógyszer mentette meg, amit soronkívül küldtek a moszkvai Botkin kórházba. Naponta olvashatunk ilyen, s ehhez hasonló híreket: a népi demokráciákat átfogó barátsági olajvezeték építésétől, a különböző segítségadáson át, egészen az Inter- vízió tevékenységéig. Tizennégy évvel ezelőtt írták alá a magyar és szovjet nép barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Tizennégy évvel ezelőtt bizonyára még nem kimöndottan ilyem~együttműködésre gondoltak a szerződéskötők. Akkor még az éhség, a nincstelenség mielőbbi feledtetése lehetett a fő gondolat. Baráti, elvtársi, jószomszédi segítés, hogy végleg eltüntethessük a háború, a pusztítás nyomait, S hogy most már így segíthetjük egymást, ez már barátságiink, kapcsolataink nagyszerűségét mutatja. (ÍJ. E.)
