Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. február 10. A párizsi antifasiszta tüntetés eseményeiről szemben bejelenti, hogy 84 tüntetőt letartóztattak és el­járást indítottak a tömeg- megmozdulás szervezői ellen. Az Humanitét, a Libérár tiont, valamint több vidéki kommunista lapot elkoboz­ták. A második kiadásban nagy fehér foltok jelzik a véres eseményekről szóló tu­dósítások, kommentárok, va­lamint a kommunista párt nyilatkozatának helyét. — (MTI). Washington kéiironios támadása Kongóban Az elmúlt hót néhány eseménye arra enged követ­keztetni, hogy Washington már a közeljövőben döntést igyekszik kierőszakolni a kongói politikai szintér két legfontosabb frontszakaszán. Gyorsított ütemben készítik elő a leszámolást Antoine Gizengával és a körülötte tö­mörülő nemzeti' erőkkel, mi­közben az amerikai diplomá­ciai és üzleti körök összpon­tosított nyomással igyekszik rászorítani a katangai belga és angol tőkés érdekeltsége­ket a kompromisszumos ki­egyezésre. Ugyanúgy, mint a Argentína megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával Buenos Aires (MTI) Carcano argentin külügy­miniszter csütörtökön hiva­talosan bejelentette, hogy kormánya megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Hz Izvesztyija cikke a szov et jog egyes kérdésedről nyesség szellemétől és betű­jétől egyaránt. Bármilyen nehéz legyen is az igazság ki­derítésének az útja, mégis minden bíró kötelessége a végsőkig kiküszöbölni a két­ségeket és megállapítani a teljes igazságot. A szovjet nyomozók, ügyészek, bírák többsége ma már így dolgo­zik. Moszkva (MTI). „Az igaz­ság a jogszolgáltatásban” címmel közli az Izvesztyija A. Bovin terjedelmes cikkét, amely részletesen foglalkozik azzal a nagy kárral, amelyet Visinszkij és követői a szov­jet jognak okoztak. Visinszkij és követői, hogy jogilag alátámasszák a sze­mélyi kultusz éveiben elbur­jánzott törvénysértést és ön­kényt, azt állítatták, hogy a bíróság „nem kísérleti labo­ratórium és feladata nem az abszolút igazság kiderítése, hanem a jogilag mérlegelhe­tő tényezők maximális való­színűségének megállapítása”. Ez a nézet széles körben el­terjedt az 1930-as és 1940-es években. A bírói és nyomo­zati szervek munkájának „megkönnyítésére” azt állí­tották, hogy nem kell az amúgy is elérhetetlen abszo­lút igazságot hajszolni, ha­nem meg kell elégedni a „maximális” Valószínűség­gel”. Valamely esemény valószí­nűsége viszont magában rej- annak a lehetőségét is, hogy a kérdéses esemény nem fordult elő — hangoz­tatja az Izvesztyija. — Ezért embereknek valószínűségi alapon történő elítélése tá­vol. áll a szocialista törvé­A szolnoki Postabontás, zenés műsora, esti jegyzet- krónika. — Ez levelezők - Szombat Hétvégi hét is jól végződik. Tánczene. Felmerülhet a kérdés, szükséges-e egyáltalán, hogy ma ilyen sokat beszéljünk Visinszkij káros koncepciói­ról? — folytatódik Bovin cik­ke —, hiszen a párt már ki­mutatta Visinszkij nézeteinek elméleti tarthatatlanságát és politikai ártalmasságát, kikü­szöbölte a durva törvénysér­téseket. Sajnos, azonban egyes jogtudósok megválto­zott formában továbbra is védelmezik a régi, hibás ál­láspontot. A cikkíró itt vitába száll Golunszkij és Cselcov pro­fesszor 1959-ben megjelent tanudmányaival, amelyekben tagadják az abszolút igazság kiderítésének követelményét. Végül leszögezi: — Annak a feltételezésnek, amely szerint az eljárási-jogi garanciák akadályozzák a bű­nözés elleni küzdelmet, sem­mi köze a szovjet igazság­szolgáltatáshoz. Aláaknásítják keleti erődítményláncukat az osztrákok B é c s (MTI) Burgenland- ból származó hiteles értesü­lések szerint Ausztria Ma­gyarországgal és Csehszlo­vákiával szomszédos keleti határmenti erődítményláncát az osztrák hadügyminisztéri­um tovább építi és az erődít­ményrendszer egyes szaka­szait aknásítja. Szögesdrót­kerítések, buktató-drótok és aknamezők váltják egymást. A Volksstimme megjegyzi: Ausztriában ugyanazok a po­litikusok építenek erődít­ményvonalat és aknamezőket a magyar határon, akik fel­E. M. *4. Építőipari Vállalat KŐMŰVESEKET keres budapesti munka­helyre Szállás biztosítva. Jelentkezés: Budapest. V.. Kossuth tér 13—15. háborodva ítélték el Magyar- országot, mert a maga hatá­rán műszaki zárral védeke­zik kémek behatolása ellen. Schleinzer osztrák hadügy­miniszter Salzburgban kije­lentette: az erődítménylánc senki ellen sem irányul, aki Ausztriát békében hagyja. Ausztriának az az érdeke, hogy híd legyen a Kelet és Nyugat között, — folytatta — háború esetén azonban nem akarjuk, hogy idegen hadse­regek átvonuló, vagy hadmű­veleti területnek tekintsék Ausztriát. Védelmi szempontból a Nyugatnémet határmenti Salzburgot is figyelemremél­tónak minősítette az osztrák hadügyminiszter, aki egye­bek között még rámutatott, hogy Ausztria azonos straté­giai jelentőséget tulajdonít mind a Keletnek, mind a Nyugatnak. Vállalták, teljesítették A karcagi postás dolgozók az elmúlt ősszel vállalták, hogy 10 százalékkal emelik a városban az előfizetők lét­számát. Vállalásuknak becsü­lettel eleget tettek, sőt 2 százalékkal túl is teljesítet­ték. Bodnár Márton, Mátyus István. Czinege István kéz­besítők tűntek ki e verseny­ben. akiket ez alkalommal is megdicsérünk eredményü­kért. A hivatal dolgozói Beke Dezső hivatalvezetővel az élen — most a termelőszö­vetkezeti tagok között a Ma­gyar Mezőgazdaság szervezé­sét végzik. Itt sem akarnak lemaradni. párosversenyre hívták a környező városok kézbesítőit. Hisszük, hogy most is az elsők között lesz­nek. „Lumumba-akeió” idején, lé­nyegében most is arról van szó, hogy a mesésen gazdag kongói zsákmány fölött ösz­szemarakodott imperialista érdekcsoportok a kongói nemzeti erők rovására igye­keznek kiegyenlíteni ellenté­teiket. íme, a legújabb fejlemé­nyek: ma egy hete Gizengát elszállították Leopoldville-ből s ezzel a „fokozatos kikap­csolás” gyakorlatának megfe­lelően, a nemzeti mozgalom vezéralakját eltávolították Kongó politikai központjá­ból, elszigetelték elvbarátai­tól és tömegeitől, elzárták a világnyilvánosság elől. Teg­napelőtt érkezett a hír, hogy Gizengát a tengerparti Mo- anda városkából tovább hur­colták Bolabemba szigetére, s ott egy régi belga erődben tartják fogva. Ezzel a nyílt bebörtönzés jellegét öltötte a baljós hangzású „védő-őri­zet”, amely még kifejezés- módjában is kísértetiesen emlékeztet a „Lumumba- akeió”-nál alkalmazott re­ceptre. Washington és kongói szövetségeseinek szándéka ma már legfeljebb annyiban nem egyértelmű, hogy milyen messzi merészkednek a le­számolás módszerei tekinte­tében. Bizonyos jelek szerint még reménykednek, hogy a nemzeti mozgalom politikai lefejezése is elegendő lesz Gizenga táborának megtöré­sére. Kétségtelen, hogy Was­hingtonban és Leopoldville- ben egyaránt számolnak a nemzetközi tiltakozás növek­vő erejével s a végső eszköz­höz — egy újabb politikai gyilkossághoz — csak abban az esetben folyamodnak, ha egyéb lehetőségeiket már ki­merítették. Mindenesetre tény, hogy Gizenga helyzete napról nap­ra súlyosbodik s egyre in­kább számolni kell valami­féle „véletlen baleset” vagy „felelőtlen elemek” akciójá­nak veszélyével. Gizenga ide- oda hurcolása arra mutat, hogy már jóelőre igyekeznek . összekavami a nyomokat, s ; elhomályosítani az akciót irá­nyító személyek és szervek felelősségét. Vésztjósló fi- j gyelmeztetésnek kell tekin- I teni, hogy miközben egyre | nagyobb a bizonytalanság Gi- ! zenga fogvatartásának körül- ' ményét, sőt még hollétét il­letően is — az ENSZ kongói parancsnoksága elhárít ma­gától minden felelősséget. Mindez — amint Alsop. a New York Herald Tribune szemleírója bevallja — egy­bevág Guillon Leopoldville-i amerikai nagykövet jóváha­gyott tervével, amelynek ér­telmében a központi kormány és Csőmbe megegyezését kö­vetően „végső soron elnyom­ják Gizengát”. Az érem másik oldalán is egyre világosabban kirajzo­lódnak Washington kongói jásztmájának fő vonásai. A Gizenga ellen megindított tá­madás ugyanis szerves része és folytatása annak az an­gol—amerikai beavatkozás­nak, amely a múlt év végén az utolsó pillanatban mentet­te meg Csombét, a katangai bányatrösztök emberét a végső bukástól. Az amerikai elnök személyes intervenció­jára ezúttal harmadszor állí­tották le az ENSZ katangai hadműveleteit. Mindhárom esetben a siker küszöbén, s mindannyiszor a Biztonsági Tanács határozatait megszeg­ve. Az első két esetben Ham- maskjöld fékezte le az ENSZ gépezetét, legutóbb pedig U Thant ügyvezető főtitkár hát­rált ‘meg az angol—amerikai nyomás előtt. És semmiesetre sem lehet véletlennek tekin­teni. hogy erre közvetlenül Kennedy és Macmillan ber­mudai találkozóját követően került sor, miután sikerült összehangolni az angol—ame­rikai politikát Kongó ügyé­ben. Ennek a magasszintű „ösz- szehangolódásnak” eredmé­nyeként hamarosan tető alá hozták Adoula kongói mi­niszterelnök és Csőmbe kito- jnai találkozóját. Figyelmet l érdemlő tény, hogy Adoula és Csőmbe tárgyalásainál je­len volt Guillon, az Egye­sült Államok kongói nagykö­vete és dr. Ralph Bunche. az ENSZ főtitkárhelyettese, aki magas ENSZ-beli méltóságá­nak elnyerése előtt az ame­rikai külügyminisztérium tisztviselője volt. Dr. Bunche egyébként igen jártas a kon­gói ügyekben, ugyanis a vál­ság első szakaszában ő készí­tette elő Hammarskjöld és Csőmbe elisabethvillei talál-' kozóját, majd pedig Kasza- vubu és Mobutu államcsíny- jét a törvényes Lumumba- kormány ellen. Az előzmények ismereté­ben az elmúlt hét kongói fej­leményei félreérthetetlenül mutatják az amerikai politi­ka fő irányait. Adoula kon­gói miniszterelnök — Kenne­dy elnökkel folytatott ta­nácskozásai után — kilátás­ba helyezte, hogy rövidesen megindítják a bírósági eljá­rást Gizenga ellen. Ezzel a bejelentéssel egyidejűleg nyomatékosan hangoztatta: kormánya nem békülhet meg azzal a helyzettel, hogy az Union Miniere nem Leo- poldville-nek, hanem köz­vetlenül Csombenek fizeti adóját és a vámilletéket. Nos, a jelek szerint, az amerikai külügyminisztéri­um és a vezető amerikai pénzcsoportok összehangolt nyomása meghátrálásra kényszeríti a kisebb NATO- partnert — Belgiumot. En­nek tudható be, hogy Adoula a jelek szerint eredményes tárgyalásokat folytatott New Yorkban Spaak belga kül­ügyminiszterrel, majd ezt követően az Union Miniere képviselőivel. A gyakorlati megoldás módozatairól Van- derstraeten, a Société Gene­rale belga csucskonszern (en­nek leányvállalata az Union Miniere) alelöke a kongói fővárosban folytat tárgyalá­sokat az Adoula kormány képviselőivel. A legfrissebb jelentések szerint jól tájéka* zott Leopoldville-i körök 'valószínűnek tartják, hogy a tárgyalások kielégítő ered­ménnyel zárulnak és megtör­ténik „a nagy kiengesztelő- dés” az Union Minere és a kongói központi kormány között. A New York Herald Tri­bune február 8-i számában a lap jól tájékozottságáról is­mert munkatársa, Margaret Higgins megvilágítja az egész folyamat hátterét Hig­gins szerint azokon a titkos tárgyalásokon, amelyeken a washingtoni külügyminiszté­rium képviselője is részt vett ..lényegében meggyőzték az Union Miniere-t, hogy hagy­ja cserbe Csombet és pártol­jon át a Leopoldville-i köz­ponti kormányhoz”. Az amerikai diploma­ták természetesen igyekez­nek háttérben maradni, de — amint Higgins megirja — washingtoni hivatalos körök tájékoztatták a befolyásos amerikai üzletembereket, hogy milyen irányban kell a tárgyalásokat folytatni az Union Miniere képviselőivel. Ebben az Egyesült Államok ENSZ-diplomatái is aktív szerepet játszottak” — fűzi hozzá sokatmondóan Marga­ret Higgins. Nos, könnyen lehetséges, hogy az Union Miniere „át­állása” már a közeljövőben megtörténik, de a jelek sze­rint a belga bányatröszt nem bízik teljesen „az amerikai megoldásban”. Ezért tovább­ra is igyekszik fedezni magát s értesülések szerint az Uni­on Miniere változatlanul kö­veteli, hogv az alku lényegei részeként Csőmbe veeye át Gizenga miniszterelnökhe- lvettesi tisztségét a kongói központi kormányban. Was­hington kétfrontos támadá­sának kimenetelét végső so­ron változatlanul beárnyé­kolja a nagv kérdőjel: mit szólnak maid „az. amerikai meeoldashoz” a kongói és az afrikai nemzeti erők? Was­hingtonban és Leopoldville- ben minden bizonnyal egy­aránt tanasztalni fosiák, hogv velük nehezebb lesz maid a . kiegyezés”, mint az Union Miniere-rel... Párizs (MTI). , Nyolc halottja és közel 300 sebesült áldozata van a fran­cia fővárosban az antifasisz­ta tüntetők ellen intézett csü­törtök esti rendőri támadás­nak. Száznál több sebesültet szállítottak kórházba. Töb­ben kopnyatörést és más sú­lyos sérülést szenvedtek. A véres eseménvek színhe­lye a Bastille környéke volt ahol a rendőrök mindenütt útját állták és megtámadták a több oszlopban menetelő, antifasiszta jelszavakat kiál­tó több mint 50 000 főnyi tün­tető tömeget. A rohamrend­őrök hosszú husángokkal ver­ték a felvonulókat. A legvéresebb események­re a Voltaire Boulevard-on, a Charonne-i és a Boulets- Montreuil-i Metro-állomásnál került sor. A karhatalom több helyütt lőfegyverét használta. A péntek reggeli lapok közük a halálos áldozatok névsorát. Az áldozatok kö­zött négy nő és egy 45 éves fiú is van, továbbá Suzanne Martorell, három gyermek anyja, Pierre Bemard, a Francia Kommunista Párt kérüelti titkára, M. Lemar- chande, az Humanité dolgo- Eója. A degaulleista hatalom ön­kénye mérhetetlen felhábo­rodást keltett egész Francia- országban. A Francia Kom­munista Párt közleményt adott ki, amelyben rámutat, hogy a rendőrök és az Algé­riából érkezett csendőrök va­dul verték a tüntetőket. — Több tüntetőt megöltek. A kormányhafalom ismét be­bizonyította bűnös cinkossá­gát ..a fasiszta összeesküvők­kel és ellenséges magatar­tását a munkásosztállyal és a demokráciával szemben. De Gaulle azt állítja, — hangoztatja a Francia Kom­munista Párt nyilatkozata, — hogy megtette a szüksé­ges intézkedéseket az OAS ellen, ugyanakkor az anti­fasiszták ellen veti be rend­őrségét és alkalmaz erősza­kot. Amikiu' a legsúlyosabb erőszak dimöng a demokra­tákkal szemben, a plasztik­merénylők büntetlenül ga­rázdálkodnak. A Francia Kommunista Párt felhívja a dolgozókat, munkabeszüntetésekkel és tüntetésekkel tiltakozzanak az OAS bűncselekményei, a rendőrség brutális magatar­tása ellen, és így juttassák kifejezésre kegyeletüket az áldozatok iránt. A nép soha­sem volt annyira saját erejé­re utalva, mint most. A fas- ismug nem fog győzedelmes­kedni Franciaországban! — hangoztatja a nyilatkozat. A Francia Kommunista Párt szombatra a Párizs-kör- nyéki Choisy-le—Röi-ba ösz- szehívta a Központi Bizott­ság ülését. A Keresztény Szakszerve­zet ugyancsak megállapítja nyilatkozatában, hogy a bé­kés, nyugodt tüntetés a rend­őrség hallatlan kegyetlensé­ge következtében vett véres fordulatot. — Beigazolódott, hogy a rendőrség egy része összejátszik az OAS-sal. A francia szakszervezetek felhívták a párizsi dolgozó­kat, hogy pénteken 15 és 16 óra között szüntessék be a munkát és emlékezzenek meg a fasizmus elleni harc­ban elesett társaikról. — A szakszervezetek ugyanakkor az egész párizsi kerületben általános sztrájkot hirdettek Kubával. Kuba nagykövetét távozásra szólították fel. A döntés várható volt. Az elmúlt héten, de különösen az utolsó 48 órában egyre növekedett az argentin kor­mányra nehezedő nyomás. A hadsereg vezetői már a Punta del Este-i értekezlet idején elégedetlenül szem­lélték a kormány magatar­tását. Mint ismeretes, Ar­gentína egyike volt annak a hat országnak, amely az Amerikai Államok Szerveze­tének tanácskozásán nem szavazta meg Kuba kizárá­sát a latin-amerikai országok közösségéből. Argentína kép­viselője kifejezte azt a véle­ményét, hogy az értekezlet nem rendelkezik végrehajtó hatalommal és Kuba kizá­rásának megszavazása „rendkívül, veszélyes prece­denst” teremthet. Frondizi elnök egy későbbi beszédé­ben élesen támadta azokat, a „politikusokat.” akik az . anti-kommunizmus nevében . szembefordultak kormányá­val. Rámutatott, ezek min­den ürügyet felhasználnak arra, hogy megkíséreljenek megdönteni egy alkotmányos • kormányt. A demokrácia apostolaiként lépnek fel, ugyanakkor azonban saját országukban halálos csapást mérnek a demokráciára. Megfigyelők már akkor megállapították. hogy az argentin elnök a hadsereg vezetőire célzott. A kormány engedett a nyomásnak és csütörtökön délután megjelent a diplo­máciai kapcsolatok megsza­kítását bejelentő közlemény. Buenos Aires utcáin minde­. nütt megerősített rendőri egységek cirkálnak, félre nem érthető jeleként annak, hogy a kormány fél a bal­oldali erők felháborodásá­• tói. (MTI) az áldozatok temetése nap­jára. A Francia Kommunista Párt és számos szervezet kö­veteli mindazok megbünte­tését, akiket felelősség terhel a vérengzésért. A belügyminiszter nyilat­kozatot tett közzé, amelyben nem tesz említést a karhata­lom brutális eljárásáról, és nem említi meg az antifa­siszta tüntetés elleni táma­dás áldozatait sem. — Ezzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom