Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
1962. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 +.Tavaszra készülődnek a tiszafüredi járásban Bár még februárt mutat a naptár, s a meteorológusok is további hideg időt jósolnak, a Tiszafüredi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán mégis a # tavaszról Deszélnek. Elkészült ugyanis a tavaszi intézkedési terv, amely sok feladatot szab a mezőgazdaságban dolgozóknak a nagyobb terméseredmények, a magasabb jövedelem elérése érdekében. A gépállomás idejében kijavította a műtrágyaszórókat, így amikor az időjárás engedi, 40 gépállomási és 4 szövetkezeti gép szórja a műtrágyát a járás vetésterületein. A 7210 holdon több mint 12 ezer mázsa nitrogént, 4270 métermázsa foszfort és 1070 métermázsa kálisót szórnak szét. A műtrágyaszállítás folyamatosan halad, s ezideig mintegy 1300 holdat szórtak felül a szövetkezetek műtrágyával. Az őszről elmaradott területek szántásához is hozzáláttak a járás területén. — Azonban ezen a téren sajnos nem érnek el olyan eredméUjságíró gyakornokot felveszünk. Mindazok jelentkezését várjuk, akik közép, vagy főiskolát, illetve egyetemet végeztek es sus újságírói pálya iránt hí- vatást éreznek. (Korhatárt nem kötünk ki.) Felvételnél előnyben részesül az, aki termelőmunkát is végzett. A jelentkezők kérelmüket és életrajzukat a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségébe küldjék el. (Szolnok, Kossuth tér, Irodaház.) —n— nyékét, mint szeretnének. Csak egy példa: a tiszaőrsi Búzakalász Termelőszövetkezet DT-i szinte minden időt kihasználnak a talájmunka érdekében, ugyanakkor az őrsi Rákóczi Termelőszövetkezet 30 holdas szántatlan területével sehogyan sem boldogulnak a gépállomás gépei. A tiszaszentimrei Ezüstkalász Termelőszövetkezet földjén pedig felváltva dolgozik 2 kormos traktor. Hol az egyik romlik el, hol a másik; ezért a váltott műszál. Egyébként bent a tiszafüredi gépállomás telephelyén folyik a téli gépjavítás. A gépállomási szerelők javítják a szövetkezetek erőgépeit, munkagépeit. S tegyük hozzá: kiváló minőségben. Tavasszal előreláthatólag a szövetkezetek tulajdonát képező 12 soros, és a gépállomások 32 soros vetőgépe lát majd munkához. A gépállomásiak egyébként elvállalták, hogy minden brigád részére símítókat is készítenek. A járási mezőgazdasági osztály elküldte megrendelését a szükséges vetőmagokra is. Tavaszi árpából 495, zabból 147, lucernából 240, vörösheréből 180, kukoricából pedig 1002 métermázsa vetőmagot kértek. Feltétlenül szükségük van erre a vetőmagmennyiségre, mivel a szövetkezetek nem rendelkeznek elegendő, és főleg jó minőségű vetőmagvakkal. A koptatott cukorrépamag vetése érdekében a tiszaigari Petőfi Termelőszövetkezet cukorrépavetőgépet vásárol, mintegy 14 ezer forintos értékben. Ugyanakkor több közös gazdaság nagy teljesítményű szivattyúkat vesz a tervezett öntözési terv teljesítése érdekében. Előreláthatólag az idén mintegy hat ezer holdat locsolnak majd, s tesznek bőven termővé az éltető víz által a tiszfüredi járás gazdaságai. flz érolcszíüási „SZONYEBESEK” Détár Mihály felszólalása a termelőszövetkezeti asszonyok tanácskozásán — Nos, hogy tetszik a leg- | gyűlésüket, ahol a kerese- újabb készítményünk? — tűk majd 7 százalékát kap- kérdezte tőlem Tőzsér Juli- ják meg nyereségrészesedés- anna, a jászárokszállási | ként a tagok. — Nos, hogy tetszik a legújabb készítményünk? Háziipari Ktsz. egyik fiatal szőnyegszövője. — Ugye szép? Ez a háziipari szövetkezet nem csak arról híres, hogy majd ezer asszonyt és leányt foglalkoztat a faluban, divatos blúzokat, hímzett térítőkét és csodálatra méltó szőnyegeket készít, hanem arról is, hogy termékeit úgyszólván a világ minden tájára exportálja. Perzsa szőnyegeiket a Szovjetunióba, Svájcba, Svédországba, Nyugatnémetországba. — a tole- dós asztalterítőket pedig Teheránba. küldik. A , Háziipari Szövetkezet éves térve meghaladja a 14 millió forintot. A napokban rendezik meg az éves közNemesak a tagok, a szövetkezet is szépein gyarapodik. Egy évvel ezelőtt új székházat vásároltak, abban kapott helyet a szőnyeges, és hímzős részleg. Távolabbi tervük, hogy az új székház udvarára konfekció műhelyt építenek 500 ezer forintos költséggel. Elkészítették 5 éves fejlesztési tervüket is, melyben mosoda, üzemikonyha. napköziotthon és a gépek villamosítása szerepel. Ügyesek az árokszállási asszonyolt, mert háziipari szövetkezetükkel nemcsak a nők foglalkoztatását oldották meg a faluban, hanem termékeikkel a magyar ipar hírnevét is öregbítik. Szöveg: V. V. Foto: N. Zs. A termelőszövetkezeti asz- szonyok tanácskozásának második napi vitáját a hasznos tapasztalatcsere jellemezte. Az értekezletre meghívott Détár Mihály, a vezsenyi Ti- szamentá Termelőszövetkezet elnöke felszólalásában elmondotta, hogy a gyenge termelőszövetkezet munkájának elemzésénél majd mindig kiderül, hogy hiányzik az asz- szonyok segítőkeze, a nők távolmaradása miatt elkésett, illetve elmaradt a növény- ápolás, a betakarítás. Az értekezlet minden felszólalója megegyezett abban, hogy az asszonyok számára eddig is sok könnyebbséget hozott a közös gazdálkodás, a múltból visszamaradt előítéletek azonban még nem szűntek meg. Vállalták, hogy a baromfitenyésztés fejlesztését és a nőkre váró egyéb termélésíi feladatokat a legjobb tudásuk szerint oldják meg. Végül a termelőszövetkezeti asszonyok elhatározták, hogy táviratban követelik a jogtalanul fogvatartott Gi- zenga kongói miniszterelnök- helyettes szabadonbocsátását. (MT A szakma ifjú mestere mozgalom a mezőgazdaságban A KISZ Központi Bizott- a MEDOSZ és a Földművelésügyi Minisztérium határozatot hozott, hogy a mezőgazdaságban is lehetővé teszik a szakma ifjú mestere mozgalom megszervezését: az idén egyelőre két mezőgazdasági szakmában; a minőségi gépész, traktoros és a mezőgazdasági gépszerelő szakmában. E két területen országosan mintegy 30.000 szakmunkás dolgozik, s közülük körülbelül tízezerre tehető a 30 éven aluli fiatalok száma. Az elkövetkező években fokozatosan lehetővé teszik, hogy más területeken is megszerezzék a szakma ifjú meste- re-mozgalmat: az előzetes tervek szerint 1963-ban a zöldség- és gyümölcskertészetben, a baromfitenyésztésben. A szakma ifjú mestere- mozgalomba azok a 30 éven aluli szakmunkás fiatalok jelentkezhetnek, akik a. Munkaügyi Minisztérium iparitanuló intézetedben, a kétéves mezőgazdasági szakiskolákon, az ezüstkalászos tanfolyamok szakosító tagozatain, valamint az állami gazdaságok üzemi tanfolyamain, vagy a Földművelésügyi Minisztérium hathónapos gépszéképző szakiskoláin szakmukás képesítést szereztek. A KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ és a Földművelésügyi Minisztérium felhívással fordult a termelőszövetkezetek elnökeihez, az állami gazdaságok és gépállomások igazgatóihoz, hogy segítsék a szakma ifjú mestere mozgalomban résztvevő fiatalokat. Adjanak részükre olyan mukabeosztást, ahol tovább fejleszthetik elméleti és gyakorlati ismereteiket, a legjobb eredményt elért Ifjakat a lehetőségekhez mérten anyagilag is jutalmazzák. A szakma ifjú mestere mozgalomban résztvevő .- ifjakat a vizsga eredményitől függően bronz, ezüst, vagy arany jelvénnyel tüntetik ki. A BEKÉPZELT Vadonatúj vasúti kocsink zárt peronja már a Nyugatiban megtelt. No, de azt tartja a közmondás, hogy nincs olyan rakott szekér, amire még ne férne, így Kőbánya-alsón közakarattal nyitottak utat az ajtóhoz tapadt utasok annak a mohó emberkének, aki a közösség jóakaratát sistergő tülekedéssel hálálta meg. — Engedjenek már, az úristenit! — Öklelte bele magát a lépcsőről a kedvéért egymásba préselődött utazók közé és farral, könyékkel fúrta el apró termetét az első nikkelszínű oszlopig. Ott sem nyugodott meg, míg szét nem túrta a mellette állókat, hogy leereszkedhessen ormótlan faládájára, melynek sarkai pró- báratettek egy-két nylonharisnyát, míg gazdájuk rátelepedett. Legalább is est jelezték a felháborodással színezett kis női sikolyok.' Van a szemtelenségnek bizonyos foka, mely kezdetben bénítólag hat az emberekre. Egyszerűen tehetetlenekké válnak. Az erőszakos jövevény körül is valóságos szigetelőgyűrűként támadt általános meghökkenés. Miért ez a fogcsikorgató könyöklés? Hogy fér a képére ez a szemérmetlen kényelem, melyet a jóakaratunk rovására biztosított magának. Lábát, melyen visszahajtott szélű gumicsizma idétlenkedik, szétterpesztve nyújtja előre, hátát pedig most már kéjesen dörzsöli a vasoszlophoz. A mellette szorulók sűrű bocsánatkéréssel próbálják könyöküket, pakkjukat kiráncigálni egymás hasából, derekából. A kis szőrmócot mindenki megnézi magának, ő pedig utálatos mümosollyal méltatlankodik. Keskeny szájaszéle két sarkában fehér nyálpettyek nyúladoznak egymásba, míg édeskés hangon beszél. — Én is dolgozó vagyok, ennyi helyet elvárhatok a MÁV-tól — pénzemért. Én nem bevásárolni járok Pestre, hanem termelőmunkába... Nevetséges figura az egész ember. Mintha valamehnk Gonoly-elbeszélésből lépett volna elő. Gömböc — ezt a szót hozza az ember szájára. Nem lehet több 160 centinél a testmagassága, széliében viszont oly gömbölyded, mint egy kelj- feljancsi. Puffancs feje nyak nélkül du- dorodik ki csapott, hájas vállábái s a férfiasság hangsúluozása céljából dúsított konya bajusz pont az ellenkező hatást váltia ki: tutvimutvivá teszi az egész embert hiszen a habrolő alakú szőrduda mögött még bohőcosabb a két puffadt pofa s köztük a tunisz piros orr. A het- venkedö megjelentést mégjobban eltúlozta a keskenvsrélü bemtes erd-’-t-clap. melónak mohazöldjében ízléstelen jelvények rikítanak. Az álltái a szétrakott lábak közéig kifejlesztett pocákon sűrűn gombolt sárga vászonmellény feszül, de ez sem tudja teljesen eltakarni a csizmaszár kezdeténél pántra gombolt, khaki színű bricsesz nadrág elütő toldását, hasa domborulatán. — Talán mi szórakozásból utazgatunk minden szombaton haza, vasárnap éjjel meg vissza, apukám? — nyitja .meg az előre értelmetlennek látszó purparlét egy szőrmegalléros lamberjackos fiatalember, aki kezdeményezésével szimpátiát akart kiérdemelni a vele szemben titokzatos zárkózottsággal magábanéző kislánytól. A szürke teddyberes, magas frizuráját színes, átlátszó selyemkölteménnyel viselő hölgyike azonban szemöldökét sem mozdítja. Annál inkább kap a szón a pöfe- teg stüszi vadász. — Nézze, én nem akarok magával vitatkozni, csak azt kívántam kihangsúlyozni, hogy én is úgy megfizettem a MÁV-nak a helyemet, mint más. — De ki vitatja azt, jóember? — fordul hozzá egy dereshajú, frissen borotvált munkás és csontos arcának feszülésén látszik, neki is begyében van a szőr- móc. Sokkal idősebb, neki is van faládikója, de nem ül le rá, mert akkor szomszédait a kocsi falához nyomná. Mások is beleszólnak, de a borotvá- latlan pasas unásig, egyre csak a pénzéért váltott jegye körül forgatja felesleges dikcióját. Ellenfelei belátják, hogy hasznosabb lesz őt magára hagyni. Kelepéi még egy darabig, kérdés vagy válasz nélkül, aztán gondol egyet. Feláll, fneg- fordul s ülepével megint hátradönti a mellette levőket. Vászonhugyrot szed elő, majd visszaTöttyen ládájára. Szétbontja, elteríti a piroscsíkos szalvétasarkokat, szortírozza csomagja tartalmát. Kenyér, szalonna, savanvúkánoszta sorakozik keresztbe térdein. Enni kezd. csámcsog, sziir- csnlve szippant a káposztából. Hurkaszínű szeme irigyen les erre-arra, mintha valaki meg akarná előle enni az elemózsiát. De közben a füle is nyitva. Meghallja. hogy az embersűrűben valahol gramofonról beszélgetnek. ■— Hma-hma — kezdi már nyelés közben a beleszólást — a sógorom jobbat vett, mint a magáé. Az olyan lemezjátszó. hogy nemcsak rádióra kancsólva használható, hanem... — zúdítja emelt- hancrú véleményét az általa nem is látható társalkodókra, akik pillanatra elhallgatnak, vállatvonnak, és jobbnak látják rá se hederíteni a fogadatlán prókátorra. Ha náluk hasztalan próbálltozott, megkísérli máshol. — Azért magának nincs teljesen igaza — intézi újabb irányba nézetét —, mert jó, most elmaradt a világvége, de még lehet. Az úr kinyilatkoztatta, hogy azt még az angyalok sem tudhatják. Viszont a csillagok konstellációja csak zűrzavart idézett elő az emberek idegrendszerében az egész világon. — Mert mindenütt akadtak ilyen süket káldeusok, mint maga — veti közbe valaki nem éppen kíméletesen — az ilyenek bolondítgatták az embereket. Az utazóközönség nagyrésze keménykötésű munkás, érdesebben, férfiasabban hangzanak a kijelentések is, edződik bele az is, aki állja, ha nyelvükre veszik. — Mi a maga foglalkozása, hogy ilyen nagytudományú? — kezdődik a „kikészítés”. Most már érdemes odafigyelni, lesz mivel szórakozni egy darabig. — Agramónus vagyok ■—• harap a kérdésre a vadászkalapos és még büszke is, hogy végre megtudják — nem imüyen- amolyan ember ő. Az utasok összenéznek, a pillantásokban elnéző gúny. Tényleg nagytudású mezőgazdász lehet, ha ilyen tanyaháta- mögöttesen tudja kimondani szakmája nevét. Nem kár érte, ha ugratják egy kicsit. Kivált, ha így segít is a gömböc. — Nem hiszik? — teszi le bicskáját az ennivaló közé s a kövér emberek nehézkességével nyúlkál zsebeiben. — Itt van, nézzék! A gádorosi tanács írt nekem levelet, az üzembe. Holnap, vasárnap délelőtt beszélni akarnak velem, hogy jöjjek haza a téeszbe. Kell nekik a szakember... Akkor nem kellett, mikor követeltem az előfogatot. Aszonták. járjak egyelőre lovon vagy biciklin.., Pedig a homokfutót olcsón nekik adta volna a korcsmáros. Nekem is van önérzetem. Inkább feljöttem Pestre, üzembe. Ledolgozom a nyolc órámat, meakapom az ezeregy ezerkettőmet, oszt agyő! — Mit tud maga. az üzemben csinálni, ha „agramónus”? >— Kertész vagyok a betonelemgyár- ban. — Mekkora kert lehet az, hogy ilyen nagy képzettségű embert alkalmaztak? — Szóval maga inkább olyan virágágylocsoló, meg gyári mindenes? — mondja ki a legvalószínűbbet az öszes, föladás munkás. Most már nem spórolnak a kuncogással sem. A duda-„agramónus” valamit érez, mert az evéshez menekül. — Ha olyan nagy agronómus, magyarázza már meg nekünk, mi az a hibrid- kukorica? — érdeklődik taktikus komolysággal egy szépen kiöltözött legény, miközben közelebb lép nágynehezen, divatos füles táskáját a vállán lógatva. — Mi az, talán leckéztetni akar? = önérzeteskedik. az agronómus. — Gyöngyösön jártam én a gazdászati iskolába. — Beszélgetünk, nem? Ezzel tán senkit sem sértünk? — békíti más. Erre szaporábban rág, látszik, erősen töri a fejét, mert nem akar maccsh-n maradni. — Hát... — feni akkurátusán a bicskát egy kenyérfalathoz — az olyan, hogy például itt van az apa-tengeri, emitt meg az anya, oszt így... — No, erről nem sokat tanulhatott Gyöngyösön... Hát ha lovat és szamarat kereszteznek, abból mi lesz? Nagy nevetés. A mezőgazdász most már zavarba jött. Kínosan vigyorog, engedelmesen feleli: — Hát ügyi, öszvír. — Látja? A hibridkukoricával is van így, ha két, nem beltenyésztett fajtát kereszteznek. A kis hetvenkedó szakember testileg is összébblöttyen. Gyanakvón pislog a komolyságot erőltető, szikár fiúra. Tart tőle. Csak nem valami szakmabeli? — Hallott-e a rajonizálásról? — szorítja mégjobban sarokba amaz. — Nem vagyok bolond felelni magának — menekül a dundi, olyan hangsúllyal tiltakozva, mintha ő tudná, amiből látszik, hogy dunsztja sincs, miről van szó. — Akkor hogy fog maga otthon tervezni, ha nem tudja, milyen a megyéje termelésszerkezete. Csumizt termel majd szemestakarmány helyett. — Hh! azt hiszi, beugrat. Az állatot azért nem keverem össze a növénnyel — vág vissza „szellemesen” az .,agramónus” s ezzel végleg betette a kaput. Úgy körül- hahotázzák, hogy Ceglédnél hanvatthom- lok menekül más kocsiba. De még megkapja az útravalót. — Tanuljon, hallja-e. mert még ré- pakapálni se veszik vissza. Oszt mi lesz az előfogattal? Mert jó jel az. hogy n szakmai tudást már így útón-útfélen számonkérik. Kozák Gábor
