Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

4 SZOLKOK MEGXEI NÉPLAP 1962. február 4, Népszerű az önkiszolgálás Két esztendővel ezelőtt, I960, januárjában húzta fel Kunmadaras első önkiszolgá­ló boltja redőnyét a község lakosai előtt. Ez idő alatt a község legkedveltebb élelmi­szer és füszerbeszerző helyé­vé vált, amiről ottjártunkkor is meggyőződhettünk. A mo­dernül berendezett üzlet ha­vonta 130—200 ezer forintot * 7 forgalmaz. Kádár Imre boltvezető mellett három eladó és egy tanuló dolgozik a boltban. Elárulták: ők is, akárcsak a helybeli termelőszövetkeze­tek tagjai várják a zárszám­adást, mert e nagy esemény után — ahogy az elmúlt években — az idén is ug­rásszerű emelkedés várható a forgalomban. Jenei Ilonka is állandó vevője az önkiszolgáló boltnak. Ezút­tal meggyször­pöt, mézet, cu­korkát és vajat gyűjtött össze a vesszőkosár­kában. C Tudományos vizsgálat 27 000 holdon Mi a genetikus üzemi talajtérkép? Mezőtúri kiszisták ajándéka a cserke* szöllői gazdáknak Vezérkarnál ha dolgozlak egyszerre annyi térképen, mint a mezőtúri OMMI-nál. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet ta­laj tábora tóriumának mun­katársairól valóban elmond­hatni, hogy tenyerüknél jobban ismerik megyénk földjét Jobban, mert ugyan ki tudná, milyen vastag tenyerén a bőr; — a túriak előtt pedig nem titok, hogy — például — megyénk mely táján minő mélység­ben kezdődik a szik, hol a talajvízszint. Ezt az ismeretkdmcset per­sze nem ingyen kapták a természettől, hanem pontos és fáradhatatlan kutatás árán szerezték. Ebben az esztendőben 27 000 holdon végeznek talajvizsgálatot; 7 000 holdas rátartással biz­tosítva, hogy 20 000 holdas talaj javítási tervünk telje­síthető legyen. A mezőtúri talajvizsgálók megkérdezése nélkül ma már sem állami gazdaság, sem termelőszö­vetkezet nem fog öntözés­hez, gyümölcs-, vagy szőlő­telepítéshez, egy-egy terüle­ten nem változtat üzemágat. Ezzel a munkával párhu­zamosan készítik — a Táj­kutató Intézet felkérésére — az 1:25 000 méretarányú, új talaj térképet. — Űj kell, mivel a har­mincas években készült Kredbdg-féle talajtérkép szá­mos előnye mellett is el­avult. — szól Földvári György, az intézet vezetője. — Ez a térkép főleg a hid­Mindennemű gépjár­mű, hűtő javítását, felújítását vállalja Szolnoki Vasipari Vállalat BUTÓ- JfiVÍTÓ Ü. Szolnok, Hunyadi János u. 4. szám. rolitos savanyúság alapján csoportosítja a talajokat, a szikeseket pedig műveíhe- tőségük szerint osztályozza. A fejlődő mezőgazdasági tu­domány új, többet Ígérő iránya; Állattenyésztő, vagy segédmunkás? — Egy öcsödi legény gondjai — a genetikus talajtan. Ez a talajokat fejlődésükben vizsgálja; tehát figyelembe veszi keletkezésüket, jelen­legi állapotukat — minde­zekből pedig javíthatósá- gukra következtet A genetikus irányzat sze­rint végzett munka során egy területről hat-nyolc térképet és mindegyikhez szöveget is készítenek. Azért szükséges ennyi kartogram, mert egyetlen térképen az olvashatatlanságig összezsú­folódnának a jelzések. Egy-egy kartogramról leolvasható, hogy adott területnek mi­lyen a mű- és sziervestrá- gyázása igénye; milyen ta­lajjavítást igényel, minő üzemágban hasznosítható legeredményesebben; milyen mélyművelésnek, farga tás­nak vethető alá károsodás veszélye nélkül, stb, stb, stb. Az említett 1:25 000 ará­nyú térkép márciusiban ké­szül eL A Középtiszai Álla­mi Gazdaság ennél részlete­sebbet — 1:10 000 méretará­nyút — úgynevezett gene­tikus üzemi talajtérképet kap az OMMI-tóI. E térkép annyira jellemző lesz a gaz­daságra, hogy — némi túl­zással sóéivá — akár egy Mars-beli agronómus rint történő vizsgálata a szovjet tudomány vívmánya. Annyira az, hogy az angol nyelvű szakirodalomban is orosz megjelölések szerepel­nek. (Ö, vajon hogyan mondja ki egy kansasi ag­ronómus, hogy ,szolonyec”, vagy „csemozjom”...?) A genetikus üzemi ta­lajtérkép megyénkben nem a baráti Közép tiszai Állami Gazdaság privilégiuma lesz, — említette Földvári György osztályvezető. — Fiatal ki- szisfóink, közöttük Tóth Sandámé, Nyakó Imréné, Herbály Sándamé, Molito- risz Györgyné, Beregszászi Sándor, Madarász Mihály derekas vállalást tettek a cserkesaöllői Magyar-Román Barátság javára. E majdnem hatezer holdas, nagyszerűen fejlődő közös gazdaság ré­szére társadalmi munkában készítik él a szövetkezet ge­netikus üzemi talajtérképét. A cserkeiek 1963 évi tervü­ket mér annak hasznosítá­sával munkálhatják ki •“* b. z. ** Szemre bizony kicsi még. A kora sem mutat sokat. Tizenhét nyarat ért meg eddig éltéből, no de a szö­vetkezet bármelyik kanászá­val felveszi a versenyt Pis­ta. S hogy most mégis bor­júgondozó lett? — Hosszú sora van annak. Majd a szíve szakadt meg, (aztán az igazság az, hogy á ser­téseknél több volt a munka­egység is) amikor elvitték a tanyából a sertéstelepet. No dehát mit csináljon? Be­ütött a vész a jószágokba. Ö maga így beszél erről: — Rengeteg patkány van a tanyában. Nem bírtuk ir­tani ezeket a förtelmes jó­szágokat, mert ott voltak a sertések is. A végén annyira elszaporodtak. hogy még a moslékba is belemásztak. Hiába kértünk fedőt, hogy letakarhassuk. Nem adtak. Aztán mi lett a vége? Fellé­pett az „auetczki” ez a ser­tésveszettség. Először csak két malac lett beteg, végül az egész falka... a pakányok fertőzték meg őket. Végülis elvitték a telepet, minket meg a borjak mellé tettek gondozónak... , S hogy ért azért Kiss István a borjak gondozásá­hoz is. azt abból állapítom meg, amikor később a jó­szágok takarmánya miatt elégedetlenkedik. Panaszol­ja, hogy csupa dudva a szé­na, jóformán csak töreket esznek az állatok. — Töreken, meg porció szénán nem lehet jószágot neveim — mondja. Neki pedig elhihetdk. Ért 5 a jószágokhoz. Több mint hétszáz kismalacot segített a világra, s nevelte fel. mert hogy ő volt a telep vezető­je. Két ember dolgozott a keze alatt, Budai Sándor bácsi és Geliert Sándar bá­csi. Mindkettőjüknek uno­kája lehetne a Pista gyerek, dehát olyan ügyes volt, hogy reá esett a vezetőség vá­lasztása, Mert ő tudott a te­lepen egyedül kutricázni (csak ő tudta, hogy az anya­kocát este melyik kutricába zárják, mert az csak saját malacai mellet marad meg, csak azokat eteti, ő volt ott, egész éjszaka is ha kellett, amikor fialtak a kocák. Egyébként igen büszke arra, hogy ők hárman igazi jó barátok voltak, minden munkát együtt végeztek. Közösen húzták a víziét a kútból, — tizenhat hektót naponta — együtt hordták a moslékot, tartották tisz­tán a sertésszállást. Hatszáz munkaegységet teljesített Kiss Pista a múlt esztendőben. A keresettel A mezőgazdasági könyvhónap eseményeiből A mezőgazdaság, könyvhőnap előkészítő bizottsága szép tema­tikát állított össze a mezőgazda- sági szakirodalom és a paraszti témájú szépirodalom megszeret­tetése eélj áltól. A kisújszállási £msz könyvesbolt a város vala­mennyi termelőszövetkezetének zár-számadó közgyűlésén könyv- kiállítást, sorsolással egybekötött árusítást rendezett a tsz vezetők segítségével. Ezeken az alkalmi könyvvásárokon igen szép ered­ményt értek eä. Szerdán, 7-én este 6 órakor a kisújszállási Búzakalász Termelő- szövetkezet klubjában K. Balogh Sándor mezőgazdász tart film ve­títéssel egybekötött mezőgazda­sági szakirodalmi ankétet. Ez al­kalommal a posta hírlapterjesztő munkatársainak segítségével — szakfolyóirat kláUítsát rendez a művelődési ház. Ezenkívül ter­mészetesen szépirodalmi ésszak- könyvbemutatőt is tartanak. A Csorbái és a Nagykunsági Állami Gazdaságba is kiviszik ezeket a kiállításokat, hogy a gazdaságok dolgozói is megte­kinthessék az érdekes összeállí­tást s helyben meg is vásárol­hassák a nekik tetsző műveket. Kívánjuk, hogy olyan 6zép eredményt érjenek el a mezőgaz­dasági könyvhőnap alatt, mint amilyet az őszi ünnepi könyvhe­tek igazoltak Kisújszálláson. V. M. tudósit« azonban sehogy sincs meg­elégedve. Ezer forint körül van a havi jövedelme, s ez egy most legénykedő. fiatal­embernek kevés. Igaz, — nyolcán vannak tesvérek, anyját szél érte pár évvel ezélőtt, így leánytestvére vezeti a háztartást, amely­hez gondolom ő is hozzájá­rul. Udvarolni? — Nem hagyom magam kikérdezni — mondja hety­kén, amikor ez kerül szóba. Aztán hozzáteszi — fiatal vagyok én még a lányokhoz. Élete vágya? A cipőgyárba szeretne el­menni segédmunkásnak De­hát még fiatal és oda 18 éven alul senkit sem vesz­nek fel. Miért segédmunkás­nak? Mert nem szeret ta­nulni. S hogy miért vágyik éppen a gyárba segédmun­kásnak? Mert ott meg van havonta a 8—900 forintos fizetés, és ott csak nyolc órát dolgozik. Ha többet akar keresni, ott is tanulni kell, szakmunkássá kell len­nie? Hát ő megmarad se­gédmunkásnak. S amikor arról alkarom meggyőzni , hogy egy ilyen fiatalember előtt mint ő, milyen nagy jövő áll a mezőgazdaságban, hogy ha elvégzi a techniku­mot agronómus lehetne, s hogy nem oszt mindig a szö­vetkezet húsz forintot, egy­szer emelkedni fog az öcsö- diék jövedelme is, — csak figyel, aztán a maga moo- d óltáj át hajtogatja. — Nem bízok én ahhoz. Megyek segédmunkásnak. Szinte hihetetlen, hogy egy ekkora legénykének ilyen kemény koponyája le­gyen. Az igazság az, hogy nem tudtunk megegyezni. — Szeretem én a jószágot, szívesen is bánok vele. De­hát én többet akarok keres­ni kevesebb munkával... Én azonban mégis csak bízok abban, hogy évek so­rán, ahogy fejlődik majd az öcsödi Kossuth Termelő- szövetkezet, úgy változik majd Pista gondolata is, és néhány esztendő múlva mint neves állattenyésztőről, úgy írhatok Kiss Istvánról. V. ▼. is teljes pontossággal meg­ismerhetné belőle e mező- gazdasági nagyüzem vala­mennyi fontos adottságát, sőt fejlesztésének irányát. A talajok fejlődés sze­Szerkesztési gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt és gé­pésztechnikusokat, te­lepvezetői vizsgával rendelkező villanysze­relőt,— valamint gya­korlott gyors- és gép­írót azonnali felvétel­re keres a Nagyalföldi Kőolajter- nelő Vállalat. Jelentkezés: Szolnok, Körösi út 46. I, e, 11, INTERJÚ Outö-cityel Nem bízik talán az ember­ben? — Isteni naívság, állítom, isteni! — csapott térdemre ördög úr, mire úgy éreztem magam pár pillanatig, mint­ha magasfeszültségű vezeté­ket szopogatnékÉppen az­ért vigyorogtam — okvetle­nül vegye bele a cikkbe! —, mert még sosem csalódtam az embereimben. Nem az Emberben — embereim­be«. — Az Úristen nincs ma­gukkal úgy tisztában, mint én, higyje el nekem — ko­molyodott el Ördög, s keze egy milliméternyi moccaná­sával parancsolt elénk egy hatalmas mezőjű televíziós készüléket. A bekapcsolást már saját kezűleg végezte. —> Mondom — folytatta Ördög, míg a készüléken bab­rált — az öregúr nemhogy magukkal, önmagával sincs tisztában. Az Ö-testamen- tumban úgy mutatkozik be önöknek, hogy ő a haragvó. bosszúálló isten, aki az atyák vétkét ezeríziglen meg­bünteti a fiákban; ráuntak az emberek. Jóságos, szerelő, megbocsájtá atyátok vagyok — ajánlgatta magát az Új- Testamentumban, s hogy de­mokratikusabb kapcsolatba lépjen az emberekkel, Jézus­sal az élen új kádereket he­lyezett ki a mennybéli ké­nyelemből földi vidékekre. Nem akarom ezzel untatni, maguk is jórészt tudják, én is eleitől fogva tapasztalom — enyhén szólva eléggé le­járatú- az egész Mennyei Államapparátust. í— A, rohan, rohan, mini az újságírók mindig — rea­gált megértőén ördög úr. Hát akkor tessék, hallgatom — tárta szét kedvesen mo­solyogva a karját. — A vi­lágvége felől szeretnék... — kezdtem ügyefogyottan, de ördög úr, mint rutinos nyi­latkozó, jólismert ördögi ka­cajával fojtotta belém a szót. — Ahá! Tudtam, hogy az én véleményemre is kíván­csiak lesznek. Figyeld meg, mondtam Évának, mikor „egri” interjújában megta­láltam magam a záróképben. Hogy is volt? Igen, egy fel­hő mögül vigyorogtam, ci­nikusan, kajánul, magabiz­tosan. Ahogyan ez a jólne­velt ördöghöz illik. Mondja, velem kapcsolatban mikor szoknak már le a sematiz­musról? — Éppen a vigyor ügyé­ben — vágtam a szavába s figyelembe sem vettem ki­csinyesen hiú kérdését Mi­ért vigyorgott ön, mikor „egri" kartársam végié tisz­tázta az Úristennel, hogy munkatorlódás s egyéb okok miatt a február S-ére meg­hirdetett világvége elmarad? Az Úristen — éppen az ön javaslata alapján — a világ­vége kérdését az emberekre bízta. Nem azért, mintha mi emberek nem bíznánk ön­ben, ördög úr — hogy az ördögbe ne bíznánk —, de őszintén megvallva a Föld lakóit nyugtalanítja az a — bocsásson meg — ördögi vi- gyor, onnan a felhő mögül. — Szívem, hozzon be egy üveg tojáslikőrt és három poharat... Mindjárt jön a feleségem, remélem, vele is iszik egy pohárkával mind­annyiunk, de főleg az Úr­isten egészségére — fordult hozzám. — Tudja, amíg az öregúr egzisztál, addig nekem se kopik fel az állam, de ösem jár rosszul. Egyébként — állok rendelkezésére. Mielőtt szóhoz jutottam volna, elragadó fiatalasszony lépett be. Tűzpiros bársony estélyi volt rajta s éjfekete hajának mintegy omló ár­nyékaként isteni redőkbe szedett fekete stóla ölelte körül festői tökélyű vállait. Egyetlen drágakő vakító csil­logása világította át a mű­vészi kvitelű likőröskészlet poharait, melyekhez fogha­tót csak a szolnoki Bizomá­nyi Áruház kirakatában lát­hat földi halandó. A drága nő úgy megfogta pillan­tásomat, hogy le nem vet­tem róla a szemem, míg bent volt. Azt sem tudom, mikor ittunk, csak arra ocsúdtam, hogy nagyot só­hajtok. ördögné már nem volt sehol. Az órámra lestem. — Nézze meg a lábam, he? — húzta fel ördög úr legújabb divat szerinti pan­tallóját. — Látja, nincs pa­tám. Máskép nem állna ilyen jól ez az olasz fazonú cipő sem. — És a homlokom, he? — villogtatta hátborzonga­tóan okos szemét és vicce­sen a halántékához kapta két öklét, jobbról is, balról is, úgy pattintotta előre két mutatóujját. — Erről is meg­győződött, látom. A két uj- jamon kívül egyéb szarvan nincs. — Úgy gondolom, annyira úriemberek vagyunk mind a ketten, hogy nadráglehúzás nélkül is elhiszi nekem: ló­farkam sincs. Én is halad­tam a korral. Az Ördög is ember, kérem. Az öreg Úr­istennel felvett interjút ol­vastam lapjukban. Ugyan, ugyan, mit adja a nagyot az öregúr. Olyan fennkölten vá- laszolgatott „egri" kollégá­jának, mintha legalább is 6 teremtette volna a világot. — Tessék, tessék, erre jobbra van a vendégszoba — irányított a kápráztatóan egyszerű fényűzéssel beren­dezett helyiségbe ördög úr, majd kedvesen átkiáltott a sok ajtó egyike felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom