Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

1352. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Talpra állt a tiszaörvényi * Dózsa Tsz A tiszaörvényi Dózsa Tsz gazdái e hét elején tartották zárszámadásukat, mélyen párt és tanácsi vezetők mel­lett a tsz-t patronáló üzem: a Budapest. XIV. kerületi Építőipari Vállalat kiküldöt­tei is megjelentek. Tamási Andor, a tsz elnö­ke beszámolójában nem hall­gatta el, hogy az 1960. évi betakarítási munkák jelenté­keny hányada — így a rizs­aratás, tengeritörés —, csak 1961. januárjában került be­fejezésre. Abban az évben még sokan húzódoztak a kö­zös munkától, s így nem cso­dálható, hogy a tsz akkor 900 000 forintot meghaladó mérleghiánnyal zárt; s csu­pán 13 forintos munkaegysé­get tudott osztani. A most zárult gazdasági évben megszilárdult a veze­tés, a magára ébredt tagság szorgosan kivette részét a munkából — így idegen munkaerőt már nem kellett alkalmazni. Megbecsülést ér­demel ezért többek között a Fazekas munkacsapat, nem- kevésbé a nyugdíjasok mun­kacsapata. Természetesen nem keletkezett mérleghi­ány: a munkaegység értéke pedig 18 forintra emelkedett. Magyari András tudósító 3 Jrmö leeíon" A világhírű magyar felta­láló, Puskás Tivadar 18&1- ben a párizsi elektromos ki­állításon mutatta be az ak­kord nevén „dalmű telefont” a későbbi telefonhírmondó elődjét. A technikai újdon­ságnak számító villamosbe­rendezések közül is kitűn­tek, s világcsodaként emle­gették Puskás kis dobozait, amelyek a párizsi nagyope­ra előadását közvetítették. A következő évben Buda­pesten is megismétlődött a világcsoda. Puskás Ferenc a budapesti telefonhálózat akkori igazgatója használta fel öccse találmányát a te­lefon népszerűsítésére. A Pesi Vigadóban 1882. febru­ár 4-én az írók farsangi ün­nepélyén telefonon közvetí­tették a Nemzeti Színház­ból Erkel Hunyadi László című nagyoperáját. (MTI) C Miért e közömbösség ? X A KPM figyelmébe: As uiasókösönség tájékoztatására: Szolnok közlekedési tehetőségeiről Gyakori a panasz a szol­noki autóbuszokra. Zsúfol­tak, ritkán közlekednek. — Miért? — Szolnok nagyság­rendben a tíz-tizenegyedik vidéki város. Forgalmát te­kintve viszont harmadik­negyedik. Tavaly például közel hétmillió utast szállí­tottak a szolnoki buszok. A forgalomba állítható kocsik jórésze korszerűtlen, le kel­lene cserélni. Ráadásul vá­ratlan esetek miatt is csök­ken a kocsipark. Tegnap pél­dául három autóbusz vált hasznavehetetlenné vontató- vezetők gondatlansága miatt. Ezért volna jó, ha az,ille­tékesek a Szolnokra Ígért 15 új autóbuszt minél ha­marabb leszállítanák, s ha ez lehetséges, még több ko­csit adnának. Nagy szükség volna rá. íme egy példa en­nek bizonyítására: reggelen­ként 6 és 7 óra között két­ezerötszáz utast kell elszál­lítani a vasútállomástól. A meglévő kocsiparkkal ez nem lehetséges. A gondok enyhítésére a vidéki járatok a kelleténél egy órával korábban érkez­nek — a vidékiek nagy mér- gelődésére — és besegítenek a csúcsforgalomba, de ez sem jelent túl sokat. Az olajbányászok például rend­szeresen elkésnek, mert nem tudnak feljutni a buszra. Ha megjönnek az új autó­— De nézze meg az én embereimet... Vérfagyasztó, ugyanakkor kellemes zuhanást éreztem. A televíziós készülék any- nyira közeljött hozzánk, hogy mi belementünk a római bi­rodalomba. Egyenesen Ró­mába, egyenesen II. Cons­tantinus császár bevonulásá­nak útvonalába. Hátrakap­tam a fejem, mert majd ki­szúrta a szemem a talpig vasban csillogó testőrszázad parancsnokának fegyvere. — Sárkányalakú, lobogó zász­lók erdejében, kocsiján egye­dül, robosztusán, iszonyú méltósággal ülve haladt a császár. TágranyiU szemében fagyos üresség, lefésült ha­ja sisakként simult nyesett homlokára. Pillája se rez- dült, csak a szája mozgott. ördög megcsavart egy gom­bot a TV-n, jól hallatszott a latin beszéd magyar szin­kronja. „Kár, hogy Rómá­ban is éppenúgy meghalnak az emberek, mint egyebütt.” — Jópofa fiú, mi? — sut­togott közbe ördög úr. — Nézze csak azt a tompa hom­lokot. Tudja, milyen életmű van amögött, melyet a trón megszerzéséért produkált? Kiirtotta két nagybátyját — ezek egyike feleségének atyja volt; meggyilkoltatta hét unolcatestvérét, közöttük hú­gának a férjét. Jegyezze meg jól ezt a pokoli arcot — sa­ját kreációm —, azokat a du­dor-kolosszusokat. Az én ká­dereim példaképe ... Hájjá i hová lettek azok. a szép idők! Kattan a készülék. Hol egy pápa, hol egy angol király vám királynő képe ugrott a buszok, az olajbányászok is kapnak egy pótkocsis járatot, s a Szolnoki Járműjavító óvodásai is egy külön jára­tot. Az új kocsik megérkezé­séig is lehetne valamit ten­ni. Jogos a kérdés: a gyár­negyedhez vezető utat átvá­gó síneken miért csúcsfor­galmi időben tolatnak — ese­tenként 20—25 percig fel­tartva a járatokat. A szabá­lyok szerint is 15 perc után utat kell engedni a forga­lomnak. Ügy kellene intézni a munkát, hogy a tolatás zö­mét csúcsforgalmi időn túl végezzék. Az is segítene va­lamit, ha az üzemekben job­ban kialakítanák a lépcső­zetes munkakezdést. Sokat jelent az is, hogy hétfőtől kezdve a Vörös Csil­lag úton végig, egészen a Verseghy útig közlekednek a buszok. Az autóközlekedési válla­lat különben nagy fába vág­ta fejszéjét: széleskörű köz­véleménykutatást tart az új menetrend kialakítása előtt. Húszezer kérdőívet osztanak ki az utasok között, s fi­gyelembeveszik javaslataikat. A kocsik személyzetéről: Sok a panasz esetenként a kalauzokra. Ezért döntöttek a Vállalat vezetői úgy, hogy a nevelőmunka mellett fo­kozni kell az ellenőrzést és a fegyelmi felelősségrevo­TV képmezejére, hogy fel­váltsa őket egy-egy spanyol, portugál vagy orosz fejede­lem. Máglyák füstje mögül kínzóeszközök rideg vastöme­gei ömlőitek elő s tompa fé­nyüket vérfoltok árnyékol­ták. Kiket mutassak még magának? — csavargatta ügyes érzékkel a készüléket. Ördög-Hadvezéreket, vallás­alapítókat? Itt van például Kálvin. Nézzen csak mögéje! A sasorrú, nem, nem. inkább karvalyorrú vén penészvirág éppúgy kiirtatta az árnyékvi­lágból ellenfeléit, mint aho­gyan azok sem maradtak adósai az 6 táborának... A vágóhídon lemészárolt szür­ke milliókról, akik az öreg ájtatos Úristen nevével az aj­kukon rohantak a halálba a királyokért, cárokért — ne is beszéljünk... De tálán őket is ismeri — fordított ördög úr akkorát a TV gombján, hogy belesikított a skatulya — és már korunkban talál­tuk magunkat. — Látja azokat a förtel­mes dudorokat az erőszakos, brutális disznófejet, dölyfö- sen a magasba röppenő tekin­tetet. nadrágján a hadvezérek vérszinű sávja, sapkáján a karácsomjfadiszek, meg az í fityegő bojt. Még a fasces, a vesszőnyalabok sem hiá­nyoznak. Ott viszik őket a lictorok. Emlékezik? II. Cons- tantius... azok a roppant méretű dudorok, a száj bugy- re. a kiugró áll... Ez meg itt... — Mussolini! — szakítot­tam félbe dühösen ördög urat és belőlem is megindult a szó: Hitlert már ne is mu­nóst is. Persze, emellett az utazóközönségnek figyelembe kell venni, hogy az autóbu­szok személyzete napi 300 kilométernyi utat tesz meg. S ha az utasnak egy út is sok a zsúfolt járaton, mit szóljon a kalauz? Jövőre különben kevesebb baj lesz a kalauzokkal — sűrítik a kalauz-nélküli já­ratokat. Ehhez viszont na­gyobb társadalmi összefogás szükséges. Ma még gyakran találni gombot a „becsület­busz” perselyében. Az is elő­fordul, hogy a „civilben” lé­vő ellenőr rászól az utasra: „Kérem, nem tette be a me­netdíjat a perselybe”. A vá­lasz meg így hangzik: „Nem is szoktam”. Megtörtént az is, hogy az ellenőr — meg­pillantva a buszhoz rohanó­kat megállította az in­dulófélben lévő kocsit. Fel- kapaszkodás után megszólalt az utas: „még az a szeren­cse, hogy megvárt ez a mar­ha”. Sok ilyen eset van, az utazóközönség egy részére is ráférne egy kis nevelés — panaszolják a forgalmisták, s van is valami igazuk. A forgalmista naponként 540 járatot irányít, gondol­hatjuk, mennyi gondja van. Ezek után jogos a kérdés: legyünk megértőbbek a vál­lalat dolgozói iránt, s a KPM is legyen megértő ve­lünk szemben. S. B. tassa, a többi gyilkos con- dottiert, ármányos politikust sem. Értem, miről akar meg­győzni. De csak szeretné, ha hinnék magának, ön az Em­bernek csak rút arcát mutat­ta nekem. — Ilahaha! — hőmpölyög- tette kacaját Ördög és megint a hideg szaladgált a háta­mon. — Maga vidéki laptól jött, ugye? Persze, hisz olvas­tam cikküket — gúnyolódott. — Ha már így feleselge- tünk — vetettem közbe —, hadd jussak néha én is szó­hoz. Hopp! — pöccintettem el Ördög kezét a TV gomb­járól s ő fanyarul vette tu­domásul a vendégjogot. Én kezdtem fogatni a Icapcsőlót. Nem szóltam semmit, csak hívtam elő a képeket, arco­kat. A vak Homéroszt, Aris- totelest, Vergiliust, Petrarcát. Leonardo da Vincit, Giorda­no Brúnót, Galileit, Descar- test, Feuerbachot — hogy csak néhányuk nevét említ­sem. Tudósokét, bölcselőkét, írókét, művészekét. Igen, a művészek. írók mutatták meg nekünk az Ember két arcát s érttették meg, hol keressük az igazságot. Figyelje a, tudó­sok, gondolkodók arcát, sze­mét. Róluk nem a hatalom­féltés sunyi rettegése, nem kevélység, kegyetlenség su­gárzik. hanem aggódás az Ember sorsa felett felelős­ségvállalás az emberiség lö­vőjéért. ök nem úgy követ­ték eg;prést mint a sászá­rok. Nem azért voltak veze­tői a történelmet előrevivő dolgos töm, ege Jenek mert gyilkossá ngel tránra k-tvnsz- kodtak. Az előbb született Szép tervekkel nagy reményekkel indult a mun­kásakadémia szervezése me­gyénk egyik legnagyobb üze­mében, a Járműjavítóban. A terv szerint vasúttörténeti, dieselesítési és más, szakma körébe vágó előadásoí: köve­tik egymást, természetesen világnézeti előadásokkal ve­gyesen. Eddig nyolc előadás hangzott el, egy — az elő­adó betegsége miatt — el­maradt. Állandó előadója van a műszaki témakörök­nek: Dohanics János mér­nök. A hallgatók dicsérik, többen e'mondtak, egysze­rűen, közérthetően, mégis színvonalasan beszél, sok újat tudna mondani még a műszakiaknak is — ha egyál­talán járnának az előadá­sokra. Látszatra tehát minden rendben volna — ha a láto­gatások népességével nem akadnának komoly problé­mák. A dolgozók nem egé­szen három százaléka, 77 fő jelentkezett. Ebből legfeljebb negyvenötén járnak el az elő­adásokra. A jelenléti ívek tanúsága szerint a létszám a legutóbbi három előadáson 40* 38, 45. Ennek a jelenségnek az okáról több emberrel beszél­gettünk. Tasi József, a mű­velődési ház igazgatója el­mondotta: — Mind fizikai dolgozó jár az akadémiára, műszála egy sem. A meg­nyitóra eljött az igazgató és a főmérnök is. Azóta a nyol cadilc előadásnál tartanak de sem ők, sem más műsza­ki vezetők nem voltak a fog­lalkozásokon. Ezt bizony hiá­nyolják a munkások. Többen elmondották, hogy Szekeres elvtárs, a főmérnök törődik még a legtöbbet ez­zel a fontos ismeretterjesztési [ormával. Minden gyes elő­adásra emlékeztetőt külde­nek a hallgatóknak, ezt ő ír­ja alá. Ezenkívül is érdeklő­dik az ügy iránt. — Induláskor nagy volt a lelkesedés — mondotta Tóth Sándor, a tűzi kovács műhely művezetője, aki egyébként az akadémia felelőse. — Minden támogatóst megígértek. Be­széltünk a szocialista brigá­dok vezetőivel, hogy ez vál­lalásukhoz tartozik. Sajnos, a többieknél nem igen agitál­tunk. Szóval n: gy lendülettel megindultunk, aztán vala­hogy elszürkült az egész. Lényegében ezt mondotta el Tóth elvtárs, a szakszer­vezeti bizottság titkára is. Az üzemben olyan problé­mák is vannak, hogy ezer embernek nincs meg a nyolc általánosa. Egy osztályt sem tudtak eddig megszervezni! — Mi magunk sem törő­dünk ezekkel a dolgokkal eléggé — mondotta őszin­tén. Az emberekkel való be­A cél: még változatosabb program Az Országos Béketanács­nál nyomban a javaslat nyilvánosságrahozatala után hozzákezdtek azoknak az ünnepségeknek az előkészí­téséhez, amelyekkel a Béke- Világtanács kezdeményezé­sére az idén az egyetemes kultúra néhány kiemelkedő alakjáról emlékeznek meg. A cél, hogy az előző évek­nél is változatosabb, sokol­dalúbb programról gondos­kodjanak. Tavaly például országszerte nagy érdeklő­dés közepette köszöntötték, méltatták a „jubilálókat”, s valamennyi társadalmi szer­vezet részvételével százez­rek ismerkedtek meg a mű­vekkel és alkotókkal. A legnagyobb eseménysorozat­ra Tárász Sevcsenko, a nagy ukrán költő halálának szá­szélgetés során szó kerül a bejárók helyzetéről is. Az üzem munkásainak egyhar- mada a bejáró, ez tehát nem indokolná a rendezvények sikertelenségét. De ezek kö­zött is vannak olyanok, akik nem mulasztanának el egyet­len előadást sem. Péter Ist­ván Tiszapüspökiről, Varga András Űjszászról, KrasZnai Károly Abonyból jár be min­dennap. Az előadások idején mégsem rohannak a vonat­hoz, kéthetenként egyszer szívesen áldoznak tanulásra másfél—két órát, (mert eny- nyivel kerülnek később ha­za.) Ezt mások is megtehet­nék. Annál is inkább, mert tapasztalat szerint sokan kö­zülük otthon sem járnak se­hova. Hogyan lehetne ezen a közömbösségen változtatni? A megoldásra üzemen belül is meg lehet találni a felele­tet A statisztika arról árul­kodik, hogy az a műhely, ahol a gazdasági, párt és tö­megszervezeti vezetők érdek­lődnek a kultúra és ezenbe- lül az akadémia iránt, élen­jár a megjelenések számá­ban. Míg az ezer munkást foglalkoztató VII/b és futó üzemrészből 6—7-en jelen­nek meg az előadásokon, a VIII-as osztály a maga két­száz dolgozójából tizenötöt küld az akadémiára. Ugyan­ekkor a mérlegműhelyből egy látogató sincs, úgyszin­tén a IX. osztályból sem, ahol pedig szocialista brigád címért harcoló kollektíva is dolgozik Simon János veze­tésével. A húsz brigádtagból legalább néhányan ott lehet­nének. A VIII-as osztály a jő pél­da. A fentebb már említett Tóth Sándor itt minden egyes emberrel külön beszél­get, érdeklődik tőlük véle­ményük iránt. Felhasználja ő is, meg a műhely pártszer­vezete is az agitáció eszkö­zeit. A Járműben, — ahogyan mondani szokás: kihaszná­latlan tartalékok rejlenek. Ezek közül a legfontosabb: Teljes szívvel tegyenek meg mindent a gazdasági, párt és tömegszervezeti vezetők egy­aránt az ismeretterjesztés, általában a kulútra sikere érdekében. Mutassanak pél­dát, hiszen a legutóbbi KISZ ifjúsági akadémia is azért maradt el, mert sem az üze­mi KISZ bizottság tagjai, sem az alapszervezeti veze­tőségek fiataljai nem jelen­tek meg. Mit várhatunk ezek után az egyszerű KISZ ta­goktól. Törődjenek az eddi­ginél sokkal többet ezzel az elhanyagolt területtel, hiszen a vezetők nemcsak a terme­lésért, de az egyre fejlődő emberekért is felelősek. Hernádi Tibor Ceeh«z?oYáliia netn7ct<razd<*sá«gi tervének 1961. éri teljesítéséről jövedelme 3,1 százalékkal lett magasabb és havi át­lagban elérte az 1449 koro­nát. A mezőgazdasági termelés 1961-ben mintegy 1 százalék­kal növekedett ezen belül nagyobb mérvű volt a nö­vekedés az állattenyésztés­ben. A mező- és erdőgazda­ságban 1961-ben 7 milliárd, 300 miliő koronát ruháztak be. 1961-ben 86 200 új lakást adtak át rendeltetésének. Az elmúlt évben továbbfej­lődött a lakosság anyagi és kultúrális színvonala. ♦ Prága. (MTI) A Cseh­* szlovák Központi Állami > Ellenőrzési és Statisztikai j Hivatal jelentést adott ki 5 a nemzetgazdaság 1961. évi [ tervének teljesítéséről. f Az :pari termelés 1961-ben | az előző évihez viszonyítva- i 8,9 százalékkal emelkedett, j A növekedésben a munkater- l melékenység magasabb szín­vonalának volt a legfonto- [ sabb szerepe, a munkater- [ melékenység 5,1 százalékkal í növekedett. Az iparban fog- ■: lalkoztatottak száma 83 ezer- ’ re! nőtt. és plérte a 2 millió 1367 ezret Az ipari munkások atyja, tanítómestere volt az* utána következőknek. Az* utódok „hatalma” nem az* elődök kiirtásán alapult, ha-'* nem azok munkásságának to-* vábbvitelén, életművük kitel-* jesítésén... * — Némelyiktik mdgbjaha-* Iáidnál éppen a maga nagy-\ rabecsült tömege asszisztált; — vágott közbe cinikusan öt-j dög úr. J — Mert még nem értették.} annyian a szavukat, mint mai — feleltem. , — Nézze, maga naiv. kis] vidéki riporter. Maga rop-', pant rosszul lát. Gondoljon*, csak végig a történelmen. A< maga nagy emberei, a tudó-** sok, művészek, alkotók szín-* te mind szerencsétlenek, sze-'* gények elhagyottak voltak.* Az Úristen se törődött ve-* lük... í Bekapcsoltam újra a készil-* léket. < — Látja a nagy alkotók.* gondolkodók legfmtal bbiait?j Ez Marx, mellette Engels, 6* pedig Lenin, ők már nincse-* nek eovedül. Figyeli? Amed-J dig a szem elU'., körül a* nagy Földgolyón százmilliók'* állnak mellettük. Hallott már* a kommunistákról? Az álfa-* lános és teljes leszerelésért] Indult harcról? Ördög úr!* Az emher-szürnve?: ideje le-j járt. A Szépség. Értelem.] Emberség kora következik, i ördög úr felugrott eltűnt.5 Még csak k*mköszagot sémi hagyott maga után. Annyitt azonban még meghallottam'í — nyaraikról kommvnis-1 fákról éri is. az Úristen is le-t vettük a kéziféké*.. lozák Gábor í zadik évfordulója alkalmá­ból került sor. A nagysza­bású központi emlékezésein kívül 13 városban és na­gyobb községben tartottak különféle rendezvényeket. Francis Baconról és Herak- ledtosról a Magyar Tudomá­nyos Akadémiával, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel közö­sen lebonyolított ünnepsé­gekkel emlékeztek meg. Nagyszabású megmozdulá­sok zajlottak le Rabindra­nath Tagore születésének századik évfordulója alkal­mából. Ugyancsak jól sike­rültek a Lomonoszov emlé­kére rendezett ünnepségek és az egyéb jubileumokkal kapcsolatos események. Az idén hazánkban nem­csak a javasolt hanem az „ajánlott” évfordulók egy- részéről is megemlékeznek. A Béke-Világtanács elnök­sége ugyanis a nyolc java­solt jubileumon kívül húsz másik évfordulót is a nem­zeti békemozgalmak figyel­mébe ajánlott azzal a meg­jegyzéssel, hogy erejüktől és az ország lakosságának érdeklődésétől függően ezek­ről is rendezzenek ünnep­ségeket. A méltatásra aján­lott írók, művészek, tudó­sok között olyan személyisé­geket találhatunk, mint Garagiale, Debussy, Haupt- rann, Nemcova és Stein Aurél, a magyar származá­sú kutató, archeológus, tör­ténész és filozófus. A ter­vek szerint ('Vőként Bozena Nemcova cseh realista írónő halálának századik évfordu­lóiéról emlé’-'p-'-'p'' meg. maid a javasolt évfordulók közül Charles D'r>«ns szü­letésének 150. évfordulója folytatja rt. i",TT,n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom