Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-27 / 22. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. január 27. Ülést tartott a Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei Elnöksége KÜLPOLITIKAI Harc a kőolajért Hollandok a Szukarno ellen elkövetett merénylet tettesei között Djakarta (MTI). Mint az Üj Kína közli, Ju- suf Hasanuddin ezredes, dél- sawesi (Celebesz) katonai körzeti parancsnoka csütör­tökön Makassarban bejelen­tette, hogy a Sukarno elnök ellen elkövetett merénylet háttere már csaknem telje­sen tisztázódott, és az eddig letartóztatott hat személy­ről, akik közül kettő hol­A szolnoki Zenés postabontás. — Szombat esti jegyzet. — Bé­kési őrjárat. — Tánczene. — Műsorzárás. land, bebizonyosodott, ők a gyilkossági kísérlet bűnré­szesei. — A tetteseket a hollan­dok Nyugat-Iriánból küldték Makassarba másfél hónap­pal a merénylet elkövetése előtt azzal a céllal, hogy a nép körében folytatott fel­forgató tevékenységükkel el térítsék Indonéziát attól a szándéktól, hogy visszaszerzi Nyugat-Iriánt. A hollandok azonban rosszul számítottak; mert minél több kézigráná­tot hajigáinak, annál szilár­dabb lesz népünk elhatározá­sa — fejezte be szavait Ju- suf ezredes. Mint a UPI az Antara hír- ügynökségre hivatkozva je­lenti, Leo Withimena alezre­dest nevezték ki a nyugat- iriáni felszabadító hadsereg helyettes parancsnokává. CS0MAG0L0 ANYAG VASHORDÖ ÖBLÖS ÜVEG NÁTRONZSÁK CHLüi-iurmr'iHn» FALÁDA FAHORDÓ PAPlRDOBOZ Felújított állapotban raktárról szállít az egész országba. Felesleges készletét a helybeli MÉH-en keresztül átvesszük. GÖNGYÖLEGFEL ÜJÍTÓ VÁLLALAT Budapest, XIII., Dagály utca 3. felefon: 200—285, 200—380, 200—705. karok is mind több esetben tűznek programjukba szov­jet, illetve orosz darabokat, repertoárokat. Az elnökség beszámolójá­ban komoly helyet kapott a személyi kapcsolatok ápolása és kiszélesítése. — Évenként mintegy 20—25 turistacso­port jár megyénkben, s in­nen is több mint 600-an utaznak évenként a Szovjet­unióba. Az elnökség tagjai hozzá­szólásaikban kiegészítették a beszámolót. Többen java­solták, hogy a falusi munka megjavítását tegye mindenki magáévá. Szigeti László elv­társ azt kérte, hogy a tömeg­szervek készítsenek közös akciókat, s céltudatosan a helyi aktívák bevonásával több kiállítást, előadást kell tartani. Az elnökség tagjai tűzzék ki célul, hogy a ter­melőszövetkezeti parasztok között komoly bázist terem­tenek. Csík Gáspámé kun­szentmártoni elnökségi tag a tanulóifjúság helytállásáról szólott. Kérte, hogy a fiata­lokat vonják be a mezőgaz­dasági munkába. Bízzák meg őket feladattal, s adjanak nekik egy földterületet, — melynek munkájáért ők vál­lalják a felelősséget. Törzsi József elvtárs Martfűről azt ismertette, hogy az üzem dolgozói a szolnoki járást patronálják. Munkásakadé­miákon is ismertetik a Szov-i> jetunió eredményeit. Árvái István elvtárs pozi-' tívnak értékelte az elnökség 1961. évi munkáját. A továb­bi feladatok megoldására ja- > vasolta, hogy a helyes szem-» lélet kialakítása során a tár-; saság mozgalmi munkáját! emelje ki, s állítson a moz-s galom mellé tekintélyes em­bereket. Többet foglalkozzon; a társaság helyes termelési; módszerek, — elsősorban a; szovjet módszerek meghono-f sításával. Fordítson nagyobb, gondot az elnökség a szovjet; mezőgazdaság, valamint a szocialista ipar eredményei­nek ismertetésére, s azok hasznosítására. Kérte, hogy bízzon az elnökség . minden tagja az emberekben, s e bi­zalom alapján fokozatosan kell bevonni a ma még nem aktív tagokat is a munkába. Az 1S61. évi eredeményes munka folytatása az előfel­tételek biztosítása során az elkövetkezendő időben is biztosítottnak látszik. Arra van szükség, hogy a politi­kai nevelőmunka, a tudat- formálás kialakításában, — olyan lelkesen vegyék ki részüket az MSZBT aktivis­tái is, mint ahogy azt az SZKP XXII. kongresszusa megállapította a szovjet em­berekről. Olyan lelkes fel­adatok végrehajtásáról van szó, mint annak tudatosítá­sa, hogy itt valóban minden az emberért és minden az ember javára történik. Az elnökség a továbbiak­ban szervezeti kérdésekről tárgyalt. A megyei elnöksé­get, — előterjesztett javaslat alapján hét fővel egészítette ki. F. L. A hitleri birodalom 1937-es határai érvényesek as uj bonni vámtörvény szerint A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csa új vámtörvény-javasla­tot terjesztett a népi kamara elé. A törvényjavaslat első §-ában leszögezi, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság területe egységes vámterületnek számít. a vámhatár egyezik az NDK határával. Nyugat-Berlin az NDK vámterülete és felség- területe közepén fekszik, te­hát nem tartozik a Nyugat- Német Szövetségi Köztársa­ság vám- és felségterületé­hez. Ennél fogva Nyugat- Berlin vámjogi helyzetét egyezménnyel kell majd szabályozni. Amíg azonban erre sor kerül, Nyugat-Ber­lin az ez idő szerint érvény­ben lévő rendelkezések alapján bonyolítja le árú­forgalmát az NDK-val, az NSZK-val és más országok­kal. A törvényjavaslatot a mi­nisztertanács nevében Julius Balkow külkereskedelmi és belnémet kereskedelmi mi­niszter terjesztette az NDK legfelsőbb népképviseleti szerve elé. „A Német Demok­ratikus Köztársaság elvárja az Amerikai Egyesült Álla­mok, Franciaország és Anglia kormányaitól, hogy megaka­dályozzák a nemzetközi jog­gal ellentétes nyugatnémet vámtörvény kiterjesztését Nyugat-Berlinre, vessenes véget annak, hogy a nyugat­berlini vámigazgatás alá le­gyen rendelve a nyugatnémet vámhatóságoknak, és hassa­nak oda, hogy Nyugat-Berlin szenátusa saját vámigazgatást létesítsen” — mondotta töb­bek között beszédében Bal­kow miniszter. A Német Szövetségi Köz­társaság ugyanis 1962. január 1-én új vámtörvényt léptetett életbe, e törvény alkotásánál azonban figyelmen kívül hagyták a reális helyzetet. A nyugatnémet vámtörvény ki­mondja, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság vámterü­letének határai megegyeznek az egykori hitleri birodalom 1937. évi határaival. Vagyis a nyugatnémet militarista kö­rök revansizmusának szelle­mében Bonn saját vámterüle­tének tekinti nemcsak a Né­met Demokratikus Köztársa­I * ságot, hanem azokat a terüle­teket is, amelyek szerinte most ..ideiglenesen” a Szov­jetunióhoz és Lengyelország­hoz tartoznak, sőt a német— francia határ mentén egy ki­sebb francia terület is. A Német Demokratikus Köztársaság új vámtörvénye megfelel a reális helyzetnek. Az új vámtörvény lényegé­ben nem változtat semmit az NDK eddigi vámigazgatásá­ban és nem lesz kihatással a két német állam közötti ke­reskedelemre sem, amely a két német állam közötti egyezmény értelmében vám­mentesen bonyolódik. (MTI) A Kuwait és Irak közt inszcenált feszültség és a dicstelen libanoni állam­csíny-kísérlet ismét a kő­olaj körüli harcokra terel­te a közvélemény figyelmét. A kőolajipar talán a kapi­talista világ legjobban mo­nopolizált ágazata — nem­csak az egyes országokban, hanem világméretekben is. A kartellben nyolc nagy társaságé a döntő szó; eb­ből hét angol—amerikai ér­dekeltség és csak a nyolca­dik francia. A „nagyok” tartják ke­zükben a legfontosabb lelő­helyeket Közép-Keleten, Észak-Afrikában, Venezue­lában és Indonéziában, vagyis övék a világ legfon­tosabb olaj mezőinek a zö­me. A befektetett tőke rendkívül gyors visszatérü­lése és a szinte már csak csillagászati számokban mérhető profit miatt — amit talán az az egy szám is kellőképpen érzékeltet, hogy a monopóliumok Kö­zép-Keleten minden mun­káson 40 ezer dollárt ke­resnek — természetes, hogy „foggal-körömmel” ragasz­kodnak pozícióik megtartá­sához. Nem véletlen, hogy az el­múlt időszakban annyi za­vargás híre érkezett Közép- Keletről. összeesküvéseké, melyeket ugyan belpoliti­kai célzattal robbantottak ki, de a felbújtók személye és célja sosem volt kétsé­ges. Szakadár mozgalmak­ról is hallottunk, melyek „magasztos” nemzeti köve­teléseket írtak zászlaikra, valójában pedig csak eszkö­zök voltak az egyes közép­keleti országok belső rend­jének és egységének meg­bontására — és ez esetben nem volt kétséges, hogy miért és kinek az érdeké­ben. De az utóbbi időben egy­re kevesebb siker koronáz­za a monopóliumok erőfe­szítéseit. És itt nemcsak az­zal a ténnyel kell számol- niok, hogy — akiken az os­tor vége csattan, a kőolaj­ipari munkások a monopó­liumok minden igyekezete és gátló intézkedése ellené­re is egyre erősebbek és egyre aktívabban lépnek fel a kőolajkérdés problé- ! máinak megoldásáért, együtt az illető országok haladó társadalmi erőivel; sokkal nagyobb jelentősé- ; ge van annak, hogy a kő- ; olajtermelő országok meg- ! tették az első lépéseket a széles nemzetközi összefo­gásra. Ismeretes, hogy az elmúlt három esztendőben három­szor gyűltek össze tanács­kozásra. Teheránban meg- ] beszélést tartottak a kőolaj- j szállító társaságok is. És ; ezek az értekezletek határo- \ zatban követelték vala­mennyi résztvevő nevében ; a kőolaj társaságoktól, hogy növeljék az egyes országok részesedését a kőolaj jöve­delméből, ezenkívül tegyék lehetővé képviselőik foko­zottabb beleszólását a be- ; fektetett tőke ellenőrzésébe, ! A harc pillanatnyilag tel- '• jes energiával dúl — tér- ; mészetesen a színfalak mö- ; gött. Mert mi másnak te- ; kinthető például az, hogy a monopóliumok lépéseket tettek az északafrikai kő­olajtermelés fokozására a Szaharában és Líbiában. Persze akrobatikus kötél­táncnál vajmi kevéssé érté­kelhető többre ez a lépé­sük, hiszen senki sem sza­vatolhatja számukra, hogy a Szaharában és Líbiában biztonságban lesznek. Az előbbi terület tulajdonjo­gáért még ma is fegyveres harc folyik és semmi bizto­síték nincs arra vonatko­zóan sem, hogy Líbia fejlő­désében nem teszi-e meg a közép-keleti utat. Viszont pregnáns jelei mutatkoznak annak is, hogy a közép-ke­leti országok felvették az odadobott kesztyűt. Irak például felmondta azoknak a területeknek a kiaknázási jogát, melyeken eddig az iraki kőolajtársaság még nem végzett fúrásokat. Bag­dadban pedig bejelentették, 1 hogy valószínűleg még messzebbmenő intézWwt«^. k«n tesznek. Az évtizedek óta tartó harc természetesen nem dől el hónapok alatt, de az egy pillanatig sem kétséges, hogy kinek az oldalán áll az igazság... (Ó. Gy.) /WWWVWWWWWWWWiAd'AiWt/WWW^^/VWVWVA/V’wWWWWWVVW } finglla gaaj]al London. Az sítója jelenti; Julius Nyerere tanganyi- kai miniszterelnök lemondá­sa e hét elején váratlanul érte az angol fővárost. Alig hat héttel a függetlenségi ünnepségek után, amelyeket az angol Gyarmatügyi Mi­nisztérium olyan nagy gond­dal készített elő, komoly vál­ság rázkódtatta meg a fiatal afrikai országot. A probléma magva a füg­getlenség értelmezésében, — sőt ezen túlmenően a füg­getlenség mértékében rejlik. Tanganyika nemzeti moz­galmán belül ugyanis egyre erősödnek, felülkerekedőben vannak az igazi függetlenség hívei. Milyen kérdésekben je­lentkeztek ellentétek a füg­getlenségi mozgalom párt­MTI tudó-! ján belül? A balszárny kö- | vetelte a köztársaság kikiál­tását. Ezzel gyorsítani akar­ta az Angliától való függő­ség felszámolását. Nyerere nem ellenezte ezt nyíltan, de igyekezett egy távoli és bi­zonytalan időpontra halasz­tani az Angliához, mint ki­rálysághoz való tartozás megszüntetését. Kambona, aki legéleseb­ben ellenezte Nyerere poli­tikáját, az új kormányban megkapta a belügyminisz­teri tárcát. A miniszterel­nökséget azonban Nyerere biztosította Rashidi Kawawa számára, s kinevezése komp­romisszumos megoldásnak tűnik a párt két frakciójá­nak harcában. — Kawawa ugyanis baloldalibb poli­tikusnak számít, mint a volt miniszterelnök, de a legtöbb Akiket aggaszt az az afrikai egység Néhány nappal ezelőtt szakszervezeti konferencia volt Dakarban, amelyen a vendéglátó Szenegált is bele­számítva, 26 ország küldöttei vettek részt. Eredetileg 40 af­rikai állam 56 szakszerveze­tét hívták meg a tanácsko­zásra, azonban sokan eluta­sították a meghívást. A dakari konferencia kez­deményezői, mint azt több ország, köztük Ghana sajtó­ja nyíltan megírta, az úgyne­vezett Szabad Szakszerveze­tek nemzetközi szövetségé­nek megbízottai voltak. Cél­juk az volt, hogy kettésza­kítsák az afrikai szakszerve­zeti mozgalmat és a casab- lancai konferencián megala­kult fiatal Afrikai Szakszer­vezeti Szövetség ellen létre­hozzanak egy másik tömörü­lést. A dakari konferencia vé­gül is Afrikai Általános Szakszervezeti Szövetség né­ven új szervezetet hozott létre. Elnöke a tunéziai Ah­med Tlili lett kérdésben elfogadja Nyerere álláspontját és elismeri ve­zetőszerepét. Még egy ponton jelentke­zik a londoni aggodalom a tanganyikai eseményekkel kapcsolatban. Mint ismere­tes, Nyerere erőteljesen tá­mogatta azt az angol tervet, hogy Tanganyikát Kenyával és Ugandával együtt egy ke­let-afrikai államszövetségbe tömörítsék. A függetlensé­güket formálisan elnyert or­szágok ily módon egy állam- szövetség keretében biztosí­tották volna a London szá­mára kedvező afrika—politi­ka folytatását. Nem arról van szó, mintha az afrikai országok nem óhajtanának szövetségre lépni egymással, ez mind politikai, mind gaz­dasági okokból célszerű, ám a Rhodesiái Államszövetség példája bizonyítja, hogy nem mindenfajta föderáció szol­gálja az afrikaiak érdekeit. Nyerere, aki erőteliesen ve­tette fel az afrikai federáció megvalósításának tervét, az­zal. hogy távozott a kormánv éléről, evensítette e kilátá­sokat. Nverere távozását te­hát mindenképpen sajnálják még akkor is, ha ez elsősor­ban taktikai lépés és nem jelenti a helvzet telies felbo­rulását. Mindazonáltal az a tény, hogy röviddel a füg­getlenség kikiáltása után — Nverere helyzete megingott, oda vezetett, hogy London­ban „újra értékelik” a kelet­afrikai helyzetet. (MTI). Tegnap délelőtt Szolnokon, az MSZBT klubjában ülést tartott az MSZBT megyei elnöksége. Megjelent Árvái Ist­ván, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Várkonyi Lászlóné, az MSZBT országos központja munkatársa, Szi­geti László elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, a baráti társaság intézőbizottsága és elnöksége tagjai. Az elnökség beszámolóját Hack Márton, az MSZBT megyei elnöke tartatta. Értékelte az elmúlt munkáját, a társaság tevékenységét, s megszabta azokat a jövőbeni tennivalókat, melyeket a párthatározat értelmében, vala­mint az MSZBT III. kongresszusa szellemében tenni kell. Beszelt HacK eivtars toD- bek között arról, hogy me­gyénkben is igen széles kör­ben vált már szívüggyé a ba­rátság ápolása, igen sokan kapcsolódnak be az MSZBT munkájába, s a más tömeg­szervek vezetői és tagjai is, beépítik napi munkájukba a Szovjetunió gazdasági, kultu­rális és politikai eredményei­nek ismertetését. A lakosság minden rétege fokozott figyelemmel kíséri az MSZBT rendezvényeit, melyeken a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyéről, a gyar­mati rendszer felszámolásá­ról, az általános és teljes le­szerelésről, a békés egymás­melled élésről, valamint a német kérdésről volt szó. Tö- rökszentmiklóson, Mezőtúron, Kisújszálláson és sok más he­lyen még — a TIT-tel és a Hazafias Népfronttal közösen rendezte meg az MSZBT a Népek Barátsága című elő­adásokat, melyeknek nagy si­kere volt. Megyénk minden részében, városokban és falvakban éppúgy, mint a legkisebb ta­nyákon nagy figyelemmel kí­sérték az SZKP XXII. kong­resszusán elhangzottakat. So­kan vésték emlékezetükbe Hruscsov elvtárs azon beje­lentését, hogy a szovjet em­berek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. Ezek a szavak megdobogtat­ják mindannyiunk szívét, hi­szen olyan jövő ez, amelyről a dolgozó milliók álmodtak: a bőség, a jólét és a béke korszaka. A XXII. kongresszus jelen­tőségét, s annak határozatait figyelembe véve az MSZBT megyei elnöksége munkater­vcoe epuette elkepzeleseit. Eszerint a városi, falusi és üzemi elnökségek és baráti körök megbeszélik a tenni­valókat. Az elnökség mellett működő iskolai bizottság a tanács művelődési osztálya és a Pedagógus Szakszervezet támogatásával „Hogyan ké­szítem fel az ifjú generációt a kommunista életre” címmel pályázatot hirdetett. Az in­tézőbizottság tablókon, kiállí­tási képeken, grafikonokon keresztül is tájékoztatta a megye lakosságát az élenjáró termelési tapasztalatokról mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban. Ugyancsak komoly segítsé­get adott a megyei vezetés az előadások szervezéséhez, a kommunista brigádok tapasz­talatainak népszerűsítéséhez Martfűn a Tisza Cipőgyár­ban, Jászberényben a Fém­nyomó- és Lemezárugyárban, Szolnokon a Papírgyárban és a Bútorgyárban, valamint a Járműjavítóban értek el ko­moly sikereket e tekintetben. Kulturális téren is komoly sikereket értünk el. A könyv­tárakban emelkedett az olva­sottság, a mozikban a szovjet filmek látogatottsága. Néhány adatot ennek igazodására: me­gyénkben a szovjet filmek lá­togatottsága az összes filme­ket 100 százaléknak véve, 20 százalék volt. A szovjet film­hét alatt 312 előadáson 55 865 volt a mozilátagatók száma. Ez örvendetes, és dicsérendő eredmény. A könyvtárakban 15—30 százalék az orosz és szovjet könyvek aránya. Ez is mutatja, hogy könyvtáraink szép számmal rendelkeznék a fenti művekkel. A megyei művészeti csoportok és ének-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom