Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
1962. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tizenharmadik elnök ^ nem ígér semmit Tanulság két öreg kaszásról — Prognózis : „Aranyeső nem várható“ Múlt év novemberéig két termelőszövetkezet gazdálkodott Szelevényen; a régi Szikra, s a hozzá képest új Kossuth Tsz. Az elsőben inkább az agrárproletárok, az utóbbiban a középparasztok tömörültek. Ebből a megoszlásból nem egészséges vetélkedés, hanem káros össze hasonlítgatás, féltékenykedés született. Az igazság megkí vánja annak kimondását is, hogy egyik szövetkezet vezetősége sem állt feladata magaslatán. Több jel utal arra, hogy a Szikra Tsz néven egyesült szövetkezetek személyi kérdéseit lényegében sikerült megoldani. A hatezer holdassá növekedett gazdaság elnökéül tapasztalt embert, Csepesz István elvtársat választottak. E tisztét megelőzően ő volt a MEDOSZ megyei titkára. A korábbi elnökök közül Szénáczki András párttitkár, Bari Mátyás pedig elnökhelyettes lett. Az új vezetőség az adott körülmények elemzőiével kezdte munkáját. Gondosan megvizsgálta, mint alakult, főként milyen módon oszlott meg a tagság jövedelme az előző években. E vizsgálódás során a vezetők számos olyan tagra bukkantak, akik csak a jólfizető — részesedésre végzett — munkák idején dolgoztak. N. 0. — például — mindössze 128 napot munkálkodott a közösben; s napi átlagkeresete 70 forint volt. A túlzott arányú részesművelés miatt sokan éppen azok közül kerestek az év folyamán legkvesebbet, akik bár rendszeresen, de munkaegységrészesedésre dolgoztak. A munkaegység éí- téke pedig — több más ok között — a részelés miatt nem lehetett jelentős. — A Szikra Tsz tizenharmadik elnöke vagyok— említette Gsepesz elvtárs. — Mint ilyennek különösen kell óvakodnom az ígérgetéstől. Annyit mondhatok, hogy most készülő terveink szerint mához egy évre többet oszthatunk majd, mint az idén; aranyesőre azonban alaptalan volna számítanunk. Számunkra az 1962-es gazdasági év a megszilárdulás esztendeje kell, hogy legyen. Tavaly a két szövetkezetben összesen 230 holdat öntöztek. Az új szórófejek, a szerencsés természeti adottságok lehetővé teszik, hogy ebben az évben már 42( holdra juttassanak vizet. A Szegedi VÍZIG dolgozó: támogatják igyekezetüket. — Még arra is kaphatók, hog> kicseréljenek 1,000,000 köbméter vizet — fertőzöttsége miatt — a tehenesi holtágból. Az ártér; holtágakat maguk a gazdák óhajtják tiltókkal felszerelni A szövetkezetek rugalmasnak ígérkező munkaszervezetet alakítottak ki, melynek alapja négy-négy növénytermesztő és állattenyésztő, egy- egy kertészeti és építő brigád, egy-egy gép- és öntözőcsoport. A gépek jobb kihasználását egyben a takarékosság fokozását célozza az az intézkedés, mely szerint a gépi erővel egyszemélyben a főagronómus rendelkezik. Ottjártunkkor hallottuk — s a vezetők megerősítették —, hogy tavaly mindkét szövetkezetben százezrekre rúgó összeg ment veszendőbe a szállítás szervezetlensége miatt. Egy alkalommal például két koros gazda zeto- rozott ki — a gépállomás erőgépével — a hereföldre. A traktorista leheveredett, a kaszások pedig komótosan munkához láttak. Mikor egy pótkocsira való renddel elkészültek, megpakolták a járművet, s visszakocogtak vele az istállóhoz... A jobb gazdálkodás megsegítésére a járási vezetők egy Sz—100-ast és egy DT— 54-est ígértek a Szikra Tsz gazdáinak, kik már nagyon várják a hosszúlejáratú hitelre igényelt gépeket. Most, tervkészítés idején a vezetőség egyik legnagyobb gondja a helyes jövedelem- elosztás kialakítása. Az előbb elmondottakból következtethető, miért szeretnének egyesek kizárólag munkaegységrészesedésre dolgozni; s miért kardoskodnak mások a nagyarányú részelés mellett. Az utóbbiak egyik hangadója kijelentette: „Nem kell nekünk 60 forintos munkaegység /“ Félreértés ne essék, ilyen értékű munkaegységről még jópár éven át beszélni is fölösleges a szelevényi Szikra Tsz-ben — a gazdák egy részének hangulatát, felfogását mégis jól tükrözi az idézett felkiáltás. A helyi adottságok ismeretében úgy véljük: kívánatos a munkák nagyobb hányadát munkaegységre, megfelelő premizálás mellett, kisebbjét reális részelésre elvégezni. Szót érdemel, hogy az eljövendő évek fejlődése érdekében milyen jókor történt az egyesülés. Ha a két tsz továbbra is külön-külön építkezett volna; egy későbbi összefogás esetén számos gazdasági épület vált volna előnytelenül kihasználhatóvá. Amiről eddig beszéltünk, azt az irodán tudtuk meg. A közös táblákon később azt láttuk, hogy vetik a borsót, szórják a műtrágyát, készítik a melegágyat... így sokkal - sokkal biztatóbb az a kép, melyet a szelevényi Szikra Tsz remélhető fejlődéséről, megszilárdulásáról alkothattunk. — b. z. — Cs A vezetésről, a vezetés színvonalának emeléséről M ásodik ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósítása fontos feladata a mezőgazdaság fizikai és szellemi dolgozóinak egyaránt Csak korszerű gazdálkodással, a tudomány és technika vívmányainak felhasználásával valósíthatjuk meg ezeket. S a vezetőknek ezeket az új módszereket soha sem szabad mellőzni. Tevékenységünk csak akkor eredményes igazán, ha nem magunk akarjuk mindezt érvényre juttatni, nem magunk akarunk mindent megoldani, hanem az egész vezető kollektíva segítségét igényeljük. Gépállomásunk vezetősége úgy igyekszik javítani eddigi munkáját, hogy minig többet- többet tartózkodunk a területen, a munkahelyeken. S az ott szerzett tapasztalatainkat rendszeresen kicseréljük. Részletesen megvitatjuk a hiMezőgazdasági gépkiállítás nyílt Amszterdamban SEafsßmHKmest'tét bókát, a soronlevő tennivalókat, s ott nyomban felelősöket jelölünk ki, akik mindezt végrehajtják. Ilyen intézkedést kellett tenni az utóbbi időben gépállomásunkon például az új anyagok túlzott, meggondolatlan fel- használása miatt, a különböző munkagépek előnytelen elosztása miatt stb. p endszeresen megtartjuk a ** brigádvezetői értekezleteket is. Ezek célja elsősorban az, hogy meggyőződjünk arról: brigádvezetőink megfelelő kapcsolatot tartanak-e a termelőszövetkezetekkel. Ugyanakkor segítséget adunk ahhoz, hogy üzemünk dolgozói és a közös gazdaságok közötti súrlódásokat elkerüljük, kiküszöböljük. A termelő- szövetkezetek nagyrészében meg van a hajlandóság arra, hogy együtt dolgozzanak a gépállomással. Ezeken a helyeken rendszerint el tudjuk kerülni a legnagyobb dologidőben is a kapkodást, a fejetlenséget. Van azonban néhány vezető a termelőszövetkezetekben, aki nem kíváncsi a mi tanácsunkra és így nem is elég gyümölcsöző együttműködésünk. Eddig főleg arról szóltam, hogyan szerveztük át munka- értekezleteinket, tanácskozásainkat. Ehhez hozzátehetem, hogy nemcsak értekezletek-1 kel, tanácskozásokkal akarjuk mi megoldani gondjainkat. Igen fontosnak tartjuk például a kettős műszak bevezetését. Pártszervezetünk, s a gépállomás vezetősége is igyekszik a lehető legtöbbet tenni ezért. Ilyenkor, télidőben mindig tanfolyamokat szervezünk a fiataloknak. Je- nleg is negyvennyolc tanulónk van, akik két hónap alatt elsajátítják a gépkezelés alapvető fogalmait, s a tanfolyam után vontatóvezetői jogosítványt kapnak (természetesen, csak ha megfelelnek a vizsgán). P zek a hallgatók többnyi- ™ re csak az idősebb traktorosok gyermekei, hozzátartozói. Nagyon szívesen, vennénk, ha a termelőszövetkezetek is küldenének fiatalokat ezekre a tanfolyamokra. Ezzel egyidőben több problémát megoldanánk. Többek között a kettős műszakváltást. így több fiatal maradna a termelőszövetkezetekben is. Ugyanakkor szakemberekkel is „gazdagodnának”. Véleményem szerint a jó vezetőknek azzal is számol- niok kell, hogy az emberek, akikkel dolgoznak, jólkép- zettek, tájékozottak legyenek. Várszegi Imre a Törökszentmiklósi Gépállomás igazgatója A képen: Fönt egy régi traktor, lent Európa egyik legnagyobb kombájnja, a kiállítás érdekességei. Lakodalom volt nemrég a faluban, férjhez ment Juhász Gergely bácsi legkisebbik lánya, a kékszemű, szőkehajú Etelka. Nem választott rosszul, a közeli gépállomás egyik legjobb traktorosa kötötte be a fejét. Sütöttek, főztek az asszonyok, a hívogató vőfély meg sorra járta a rokonokat, kedves ismerősöket és bekopogtatott Sós Gerzson bácsihoz, az idős jószággondozóhoz is. Elmondta a megcsinálta rigmust, illendően megtisztelte a háziakat, felhörpintett egy pohár szőke homoki bort és ment tovább szalagos botját büszkén maga elé emelve. Gerzson bácsi pedig örült a meghívásnak és elkezdett töprengeni, hogyan jusson el a lakodalmas vacsorára időben. Mert prózai dolog ugyan, de az etetés ideje csaknem egybeesett a lakodalmas vacsora idejével. Gerzson bácsi pedig becsülettel akarta teljesíteni a kötelességét mindkét helyen. Végül úgy döntött, hogy inkább az állatokat csalja meg egy kicsit, mint az embereket. Elhatározta, hogy valamivel korábban megy ki aznap a majorba és így lesz ide je a lakodalomhoz is illendően felkészülni. Az időjárás azonban közbeszólt. Délelőtt szél támadt, felfújta a ködöt meg az esőGerzson bácsi nem kérdezett semmit, tudta miről van szó. Ha hideg volt, máskor is mindig így csinálták. Éltették a hosszú gumicsöveket és a lajtból használtak vizet. Nem is gondolt többet a dologgal, délután nyugodtan ment ki a majorba. — Amint azonban az ólakhoz ért, hiába kereste a lajtot. Nem volt sehol. — Nem járt itt a Kecsö Pista? — kérdezte a nappali őrtől, de az csak a fejét rázta. — Nem bizony — vála• szólta. És úgy tudom, már VACSORA EQYEDÜL Tudta, hogy Kecsö Pistát már hiába keríti elő, amilyen borissza, már úgy sem tud rajta sokat vásárolni. Ledobta hát a bekecsét, aztán vödröket kerített és a távoli csaptól elkezdte vödrökkel cipelni a vizet a ta- karmányos hordóhoz. Nehéz, fárasztó, meg haladatlan volt így a munka, ám az öreg nem tágított. Megszokta, hogy a gondjaira bízott jószágokat mindig illendően ellássa. öreg este lett, mire végzett és tudta, hogy már jócskán lekéste a vacsorát. Azért illendően kiöltözőtt. Fényesre törölte a csizmáját. felhőket és délután már fagyott keményen, ropogósán. Az agronómus arra járva be is kiabált Gerzson bácsihoz. — Ha etetni megy, ne keresse a gumicsöveket Sós bácsi. A raktárba tetettem őket, nehogy szétfagyjanak, majd a lajtban lesz víz, Kecső Pista a foaatos kihúzatja. nem is jön. Juhászéknál van a lakodalomban. Gerzson bácsinak az indulattól pirosodni •kezdett a képe. Mert erre bizony nem számított. Nem gondolta, hogy Kecső megfeledkezik a kötelességéről és rútul cserbe hagyja őt. Tűnődött egy darabig, hogy mitévő legyen, de aztán úgy döntött, hogy nem megy vissza a faluba. kipödörte a bajuszát és ha késve is, csak elment a lakodalomba. Amikor megérkezett, már vége volt a vacsorának és tetőpontján állt a hangulat. A cigányok előtt piros képpel, kócos hajjal éppen Kecső Pista húzatta a nótáját. Az öreg érkezésére azonban felfigyelt. Egy pillanatra meghöklient, aztán csendre intette a cigányokat és az öreghez fordult. ', — Jöjjön Gerzson bátyám,' daloljuk el a nótáját. Gerzson bácsi azonban nemmozdult. Tetőtől talpig vé-‘- gigmérte a becsípett embert' és jó Hangosan, hogy az'- egész násznép hallja, oda-'- vágta. '■ — Nekünk nincs egy nő-' tánk, István öcsém. Én csők* azzal tudok dalolni, aki aj munkában is egy akaraton; van velem. Nagy csend lett a szobá-; ban, a legtöbben nem tud-J ták, miről van szó. Kecső; István azonban mámoros fej-* jel is megértette. A fejét le-* hajtotta, otthagyta a cigi-*, nyokat, visszaült az asztal-* hoz és a többiek hiába éne-* keltek, 6 egész éjjel nem\ szólt egy mxikkot sem. Csak', nézett maga elé komoran', és bánta, nagyon bánta m.ár,\ hogy cserben hagyta az öreg', Sós Gerzsont, akinek egye-*, dűl kellett vacsoráznia. ; BALLAGÓ LÁSZLÓ \ | Miért * Elkeseredettségemben ragad* tam tollat. Tanyán lakom, benn * a földek derekán. Két lányom * Jászberényben dolgozik, a leg- % kisebb iskolás. Feleségemet ki* véve, mindannyian eljárunk ha* zulról munkába. így történt ez % egy decemberi napon is. Reggel * két nagyobbik lányom és én í kerékpárral indultunk. A tanyá- ■ ról keskeny bejárati út vezet a í dűlőre. Reggel még azon kerék- i l pároztunk ki. Estére már csak t barázdát találtunk az út helyett, J tették ? így vállon vittük a kérést haza. Az utat, ami a tanyába dűlőre vitt — felszántatta azt jászfelsőszentgyörgyi Üj Haji Termelőszövetkezet agronómu így én és családom térdig jár a szántásba, s a tanyám el v zárva a külvilágtól. A kis nyom — a tízéves — mindig ; dig sárosán érkezik az isko^ Nem tudom, miért tett/^ velem. KOCZA MIHÁV, Tászfel«ő 'engvifty Tanya, I. körzet, ^ \ Hogyan őszi tői) A napokban tartotta zárszámadását termelőszövetkezetünk. Munkaegységenként huszonöt forint ötvenegy fülért mértünk. Lehetett volna többet, s egy ilyen régi termelőszövetkezettől, mint a miénk, többet is várnak a gazdák. Mindent nem sorolok fel, de néhány gondolatot leírok: hogyan lehetett volna növelni a munkaegység-értéket. Ha jobban vigyázunk a gépekre. A gépek olyanfajta üzemeltetése és hűtlen kezelése, ami nálunk történik, emészti a munkaegység-értéket. Mindenki tudja, miért ment tönkre a huszonöt mázsás teherkocsink. Azért, mert negyven mázsát is rakodtak rá. A mi tagtársaink emlékeznek az őszre, amikor AKÖV teherkocsi fuvarozott nálunk. Harmincöt mázsa volt a kocsi teherbírása, s a sofőr nem is engedett többet rakni. Mint mondotta: neld holnap is szüksége van a kocsira. S a szövetkezeti tehergépkocsi miért nem olyan érték, amire máskor is szükség van? Azt miért lehetett erőn felül terhelni? Véleményem szerint azok az emberek, akik a gépesítésben dolgoznak nálunk nem értik a szakmáinkat ráülnek a gépre, kihajtják, kibelezik. Az is megtörtént, hogy kifogyott az üzemanyag az egyik gépből, erre fel szétszedték, s egy másik gépnek kellett végülis behúzatni a hozzá nem értés miatt. Egyetértek a gépek vásárlásával, de az a javaslatom: ezzel egy időben szakemberekről is gondoskodjunk. ihattak volna hét Mert különben továbbra is az történik, ami nehéz erőgépeinkkel eddig is. Nehézgépeink üzemeltetésében eddig az volt a gyakorlat: egy hétig szántottak, két-három hétig pedig a kovácsműhely előtt álldogáltak, s míg az idő haladt, a munka maradt. Pedig emlékszünk rá, a faluban ismerik Tószegi Stefkó és Kővágó géptulajdomosok mennyire vigyáztak a tulajdonukra. Azok azt tették: rossz gépet vettek, s jót csináltak belőle. Nálunk fordítva történik. Pedig ha az egykori géptulajdonosnak szemefé- nye volt a gépe, mert abból gazdagodott, akkor mi a mi gépeinkre miért nem vigyázunk jobban, hiszen azokból élünk. A termelőszövetkezet vagyonvédelmében nagy szerepe lenne az ellenőrző bizottságnak. De mindenki tudja, hogy Zaka János ta- karmányos, az ellenőrző bizottság elnöke maga is hogy vigyáz a közvagyonra. Ahelyett, hogy lerakná a terhet, felfordítja a szekeret, mert így gyorsabb a lepa- kolás, több a munkaegység, de közben tönkremegy a szekér, s mehet a bognárműhelybe. Nekem ötszáz munkáé séget sikerült műnk után összegyűjteni az zárszámadásra. Közve érint tehát: mit ér munkaegység a termelő vetkezetben. Ezért tesi szóvá azokat a rendellen ségeket, amelyeknek me szüntetésével én is, gazd társaim is nagyobb érték munkaegységhez jutha tunk. Csabai István fogatos Tiszavárkony, Petőfi Tsz
